duality :: 2009. április 29., szerda, 18:42:51 :: 80 komment
dialogue religion

- Anyám azt mondta, hogy én senkit nem szeretek.
- Nyilván arra gondolt, hogy őt nem.
- Valószínű.
- Tudod, épp azon vitatkoznak az emberek a blogomon, hogy a világunk két pólusa vajon megfeleltethető-e a jónak és a rossznak. Holott nem két pólus létezik, hanem három: a jó, a rossz, és az anyánk. Anyánkat nem tudjuk jó érzéssel elhelyezni egyik végponton sem - ha egészen őszinték vagyunk magunkhoz -, a kettő közé berakni viszont annyira kínos. Ezért ő a harmadik.
- Az enyém biztosan.
- Te viszont sokkal kedvesebb vagy, mint amit ígértél.
- Magam is csodálkozom. Vélhetőleg a duális személyiségem miatt érzed így.
- Tudom, milyen. Már hároméves koromban felismerte az óvónő, hogy két lélek lakozik bennem, és ezt közölte anyámmal. Nagyon szeretett. Legalábbis így emlékszem rá. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretett, hanem boszorkány volt, és nem is volt duális személyiségem, amíg nem átkozott meg vele. Csak azóta van. Sebaj, ma már létezik erre gyógyszer.
- Komolyan?
- Persze. Megbeszéled a pszichiátereddel, hogy a kettő közül melyiket szeretnéd. Nehéz döntés, nem szabad elkapkodni. Érdemes  kikérni a barátaid véleményét. Vedd figyelembe, mennyi pénzre vágysz, hogyan viszonyulsz a szerelemhez, stb. Aztán felírja a gyógyszert. U alakú csőben árulják a patikában, az egyik szárában az egyik, a másikban a másik személyiségedhez kapsz pirulákat. Nem tudod kibontani mindkettőt, speciális kulcs kell hozzá, ami csak a gyógyszerésznek van. A recept alapján oldja fel az egyiket. Ha mégis beveszed mindkettőt, nos, az elég rossz eredményt szül.
- Igen. Arról már tudom, milyen.