she is black :: 2020. november 05., csütörtök, 14:25:19 :: 0 komment
religion woman philosophy

Azért berakom, mert háttérképnek szép.

Sőt, ha tudod, mit kell ignorálni, hallgatható. Az instanding-outstanding poént azért kihagyhatta volna.

 

 

reading isn’t easy :: 2015. május 27., szerda, 00:06:10 :: 5 komment
religion society

Május elseje a munka ünnepe.

Munka és ünnep. Amikor ezt a két szót látom egy mondatban, elgondolkodom.

Magyarország többé-kevésbé “keresztény ország”. Többé-kevésbé Svájc is az.

Felmerül a kérdés, hogy mi történhetett az emberekkel.

Úgy értem, hogy bár volt idő, amikor a Biblia olvasásáért máglya járt, manapság ritkán fordul elő ilyen. A kötet súlyára megoldás lehet a torna, vagy esetleg a digitális verzió, amelyet - feltéve, hogy ismerjük a betűket - elég a harmadik oldalon kinyitni.

Teremtés könyve:

Ter 3.17 - 3.19

Az embernek ezt mondta: “Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”

A Biblia szerint a munka nem más, mint amit Isten a “bűnbeesés” után a halálbüntetés helyett gondolt ki az ember számára. Az eredeti elképzelés szerint halál járt volna a tiltott szüretért, csak hát miután napig dolgozott az emberrel, nem akarta rögtön kikukázni. Vagy talán mert tudta jól, hogy a móka java még hátra van.

Mindenesetre az kiderül a szövegből, hogy a munka egy fokkal kevésbé rosszabb a halálnál.

(Ha a Bibliának nem hiszel, vagy nem olvastad, próbáld ki, és rájössz.)

A munkának van egy másik jellemzője is.

Jézus a kereszten bűnhődött az emberiség helyett. De mi volt a büntetése? Hogy meg kellett halnia? Hogy fizikailag szenvedett?

Kereszten lógni nyilván nem olyan, mint egy ajándék welness hétvége - bár ez attól is függ, hogy kivel vagy összezárva két napig. Maradjunk abban, hogy Isten fiaként, halhatatlan lényként ki lehet bírni. Elég, ha arra gondolsz, hogy amint vége, vár rád a menyország és az égi trón.

Isten fiaként ezt nem hiszed, hanem tudod.

Csakhogy:

“Istenem, Istenem, miért hagytál el?” - kiáltotta Jézus a kereszten.

Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ott vagy a kereszten, és Isten megszakítja veled a kapcsolatot. Annyira, hogy már nem is tudod, hogy az ő fia vagy. Azt hiszed, hogy halandó ember vagy, aki a kereszten fogja bevégezni. Kész, vége az életednek. A lelked, a tudatod örökre megsemmisül.

Jézus büntetése az volt, hogy az Isten - átmenetileg - megszakította vele a kapcsolatot.

Az emberrel meg a paradicsomból való kiűzetéskor szakította meg.

A munka tehát nem csak büntetés, hanem mindené, amit aznap kapott az ember: a halandóság, a fájdalom, az öregedés, a Teremtőtől való elszakadás szimbóluma.

Keresztény országok, az.

Ha május elseje már semmiképp nem lehet gyásznap, akkor lehetne például analfabetizmus ünnepének tekinteni.

 

root :: 2011. február 23., szerda, 07:09:57 :: 34 komment
dialogue social religion

- Rengeteg mindenre tanít az MMO. A virtuális világ, ahol több tízezer emberrel játszol együtt. Három hónap Aion után értettem meg, hogy az emberek 90%-a rosszindulatú, alattomos és sunyi.
- Nahát.
- Az Aion olyan bolygón játszódik, amely kettészakadt. A két félteke egymás ellen harcol. Az északiaknak kevés fény jut, ők zord, sötét és rideg világban élnek. Az északi erős, ellenálló és komor nép. A déliek fehér fényben fürdenek. A déliek aranyban járó, gőgös arisztokraták. Igen, Koreában készült a játék.

Az Aionban a saját féltekédről bárkivel kommunikálhatsz, de az ellenséges játékosokkal nem tudsz beszélni. Egyetlen teendőd van, ha találkozol velük: megölni őket. Ehhez a játék első felében nagyon komoly oltást kapsz. Olyat, mint a náci propaganda. Elképesztő hatékonyan működik. Mire az első ellenséges játékossal összetalálkozol (aki azért az ellenséged, mert a másik féltekén él), gyűlöletet fogsz érezni iránta. És az ilyen a találkozásnak az a vége, hogy az egyikőtök meghal.

A játékban semminek nincs morális következménye. Csupán hasznod vagy károd származhat egy-egy összecsapásból, pontszám formájában. A pontokat viszont el tudod költeni gyönyörű, máshogy nem megszerezhető ruhákra.

Nincsenek szabályok: megtámadhatsz nálad nagyságrendekkel gyengébbet, megölhettek tízen egyet, ahogy jól esik. Ezzel önmagában nincs is baj, ez ilyen játék. Mással kell játszani, ha valakit ez zavar. Ha nem akarsz boxolni, ne menj be a ringbe. Egyébként a saját féltekéden ritkán találkozol ellenséges játékossal, mert csak időszakosan és nehezen lehet átjutni az ellenséges világba, és hatalmas túlerővel nézel szembe ott. Van viszont egy köztes rész, az Abyss. Oda bármikor mehetsz. Abyssban folyamatosan ölhetitek egymást. Na, én ott játszottam.

Abyssban az a szokás, hogy 10-15 ember összeáll, és magányos ellenségekre, vagy 2-5 fős csapatokra vadászik. Ez valahol érthető. Az ilyen játékosok biztosra mennek.

Én ezt soha nem élveztem, ezért egyedül vadásztam, ami piszok nehéz, mert többnyire csapatokkal találkozol szembe. Kettő veled egyező szintű játékost nagyon nehéz legyőzni. Hármat olyan, mint megnyerni az olimpiát. Másfelől, ha nálad erősebbet ölsz, sok pontot kapsz érte, ha nálad gyengébbet, akkor keveset. Ha téged nálad gyengébb öl meg, sokat buksz, ha nálad erősebb, vagy ha csapat győz le, akkor kevés pontot vesztesz. Ennek köszönhetően - ha jól játszol -, kifejezetten megéri egyedül harcolni, hosszú távon úgy lehet sok pontot gyűjteni. Többet, mint tizenöt fős csapatokban. Csak el kell viselned azt, hogy rengetegszer halsz meg túlerővel szemben. Csapatban meg kevésszer.

A magányos vadászat arról szól, hogy odamész, ahol az ellenségeid járnak, és megtámadod őket. Lehetőleg egyesével.

Azt fogod észrevenni, hogy ha szembe jön veled egyszerre 2-3 (vagy több) játékos, akkor azonnal és gondolkodás nélkül rád ront. Ha nem vagy piszok jó, akkor biztosan meghalsz. És a veled egyező szintű játékosok többsége kerüli az egy az egy ellen való harcot.

Ám a tanulság, ami miatt mindezt elmondtam, a nálad gyengébb, magányos játékossal való találkozásból fakad.

Tudnod kell, hogy játékosok túlnyomó része gondolkodás nélkül megöli a nála gyengébbet (ha tudja róla, hogy gyengébb, pontosabban, hogy alacsonyabb szintű). Ezzel önmagában nincs baj: ha nem tetszik, nem kell Abyssba menni.

Értelme viszont nincs sok: a nálad lényegesen alacsonyabb szintű ellenfélért nem kapsz pontot, viszont rengeteget buksz akkor, ha ő győz. Erre normális esetben kevés esély van, mert ő alig tud ártani neked, te viszont 2-3 ütéssel meg tudod ölni őt.

Azt nem jelzi ki a játék, hogy ki gyengébb és ki erősebb nálad, de a ruhából és a viselkedésből sejteni lehet.

Szóval, ha a kihívás és a - nagyon is értékes - pontok miatt harcolsz, akkor semmi értelme a nálad gyengébbeket megölni. Te elvesztegetsz egy percet feleslegesen, amit hasznosabban tölthetnél, ő meg tízet veszít azzal, hogy megölöd, mert visszakerül Abyss peremére.

Tehát mész egyedül, és szembe jön a nálad gyengébb játékos, szintén egyedül, és észrevesz. Először elkezd menekülni.

Menekül, de látja, hogy nem mész utána. Megáll. Csodálkozik. Nem érti. Vár, aztán elindul feléd óvatosan, de te mész tovább. Ekkor ő úgy gondolja, hogy ügyetlen vagy, gép játszik helyetted, vagy csak simán félsz tőle. Neked ront és elkezd ütni.

Alig-alig sebez rajtad. Állsz, és nézed fél percig a szenvedését. Aztán kezded unni, meg persze azért valamennyit sebez, ezért beleütsz egyet, amitől ő elveszti az életerejének a harmadát. Ekkor hanyatt-homlok menekülni kezd. Néha visszajön és megtámad még egyszer, újra megütöd, és elszalad.

Aztán mész tovább. Látod, hogy áll, és néz, és nem érti, hogy mi van, aztán leesik neki, hogy egyszerűen nem akartad megölni, neki meg esélye sem volt ellened, de azt még mindig nem érti, hogy végülis miért nem ölted meg.

Nem törődsz vele, el is tűnik a látóteredből. Aztán megjelenik kettő veled egyező szintű ellenség. Látják, hogy te egyedül vagy, ők meg ketten, úgyhogy jól neked ugranak.

Sok gyakorlás, megfelelő felszerelés és harci szellem esetén van esélyed ellenük, de piszok nehéz egyszerre kettőt legyőzni. Teljes akaraterőddel küzdesz, az agyad 120%-on dolgozik. Kattog az egér, recseg a billentyűzet. Az egyiket bénítod, a másikat ölöd, gyógyitalt iszol, varázsolsz, mozogsz, támadsz, védekezel. Két perces, iszonyú kemény csatában, izzadva, kétszázas pulzussal levered mindkettőt. Hajszálvékony csík marad az életerődből. Remeg a kezed, alig tudod fogni az egeret, hullámzik a tested az adrenalintól.

Ebben a pillanatban megjelenik mögötted a nálad jóval gyengébb, alacsonyabb szintű játékos, akinek három perccel ezelőtt megkegyelmeztél. Akit hagytál továbbmenni. A hátad mögé áll, és megöl.

Pontot alig kap ezért. A kapott pontszám arányos azzal is, hogy ki mennyit sebzett beléd. A másik kettő kap, akit legyőztél. Akik meghaltak. És te elbukod a pontokat velük szemben.

Hogy mit érzel, azt nem lehet elmondani. Azt viszont el lehet, hogy tíz emberből hány cselekszik a fenti módon. Kilenc.

Nem öt, nem hat vagy hét, hanem kilenc.

Elkezdtem figyelni őket.

Van Abyssban olyan is, hogy háború, amikor százan harcoltok száz másik ellen.

Ha meghalsz, a pálya elejéről kell visszamenned a csatába, ami unalmas, idegesítő és frusztráló. Az, amikor mész valahová, gyakorlatilag holtidő. Létezik erre megoldás: sok (játékbeli) pénzért lehet venni olyan varázskövet, ami tíz alkalommal feltámaszt. A csata közelében érdemes lerakni. Az a baj, hogy ha megtalálja, el tudja pusztítani az ellenség. Ezért az égvilágon semmi pontot vagy pénzt nem kap. Annyit ér el vele, hogy te nem tudod többé használni.

A háborúk zöme pusztán a pontszerzésről szól. Nem egy varázskardot kell megszerezni, nem is egy terület feletti ellenőrzést. Ütitek egymást a pontokért és magáért a küzdelemért. Így abból, hogy a közelben támadsz fel, ha legyőznek, és nem a pálya másik felén, az ellenfélnek az égvilágon semmi hátránya nem származik. Sőt, akkor jár rosszul, ha messziről kell visszajönnöd a harcba, mert addig se vagy ott. Így nem lehet legyőzni, tehát nem jár érted pont.

Tehát azzal, hogy a feltámasztó varázskövedet az ellenség szétveri, egyetlen dolgot ér el: te rengeteg pénzt veszítesz. Hosszú órák kemény munkájával szerzett pénzt, mert az a kő piszok drága. De neki ebből nulla haszna származik, túl azon, hogy te szörnyen rosszul érzed magad.

Megmondom, tízből hány játékos veri szét a feltámasztó követ. Kilenc. Volt, hogy ezt számoltam.

Azt tanultam a játékból, hogy tíz emberből kilenc rosszindulatú. Ok nélkül, haszon nélkül árt. Tízből kilenc alattomos és sunyi, mert akkor támad hátba, ha esélyed sincs védekezni. Azután cselekszik így, hogy olyan küzdelemben kegyelmeztél meg neki, ahol halvány esélye sem lett volna ellened. Akkor teszi, amikor védtelen vagy, akkor is hátulról.

Az emberek 90%-a így viselkedik akkor, ha a tetteinek nincs következménye. Nem a játék, hanem a következmények hiánya hozza mindezt elő.

Ezért hülyeség szociológiai meg pszichológiai elméleteket gyártani a morálról, a korrupcióról, a közerkölcsről: be kell tenni az embereket egy olyan helyre, ahol a tetteknek nincs következménye, és meg kell nézni az eredményt.

Egyetlen egy oka van annak, hogy a valóságban nem szúr hátba minden ok nélkül tíz emberből kilenc. Az, hogy büntetés jár érte. Ellenkező esetben megtenné - a szó valódi értelmében. Nem nyereségvágyból. Csak úgy.

Ha nem lennének következmények, tízből kilenc ember ok nélkül pusztítana, ártana és ölne. Nincs olyan, hogy agresszív vallás. Nem a vallás agresszív, hanem az ember. Nem a kereszténység ölt a középkorban, és most sem az iszlám harcol a nyugat ellen. A következmények hiánya elegendő ok. Ha lehet máglyán égetni, tízből kilenc máglyán éget. Ha lehet utcán nőt korbácsolni, korbácsol. Ha lehet kövezni, kövez. Ha lehet rakétázni a szomszédos országot, tízből kilencen lőnek át - ha van rakéta, és nincs következmény.

- Igen, tudom.
- Azért én örülök, hogy játszottam. Ennek köszönhetően jöttem rá a fentiekre. Nem arra, hogy van ilyen, hanem arra, hogy 90%. Ez az igazán hasznos tudás.
- Na látod. Erről beszéltem. Szerinted én miért utálom az embereket?
- Azért, mert egy antiszociális gyökér vagy.

 

inside :: 2011. január 17., hétfő, 00:38:27 :: 25 komment
dialogue religion

- Végre egyszer ideértünk zárás előtt! Olyan szép ez a csizma!
- Jó, nézzük meg.
- Nem lehet bejönni! - kiáltott az eladó.
- Meg szeretnénk nézni az egyik csizmát.
- Nem lehet bejönni!
- Mi van?
- Nézd, van itt egy papír: "Műszaki okok miatt zárva".
- Milyen műszaki ok? Ez csizmabolt. Nincs áram? Felveszem elemmel.
- Nem lehet bejönni!
- Gyere, menjünk.
- Várjál már. Totál kész vagyok. Úgy hajítottak ki az ajtóból, mint egy csövest. Mindezt a Váci utcában. Szakadtnak nézek ki?
- Én sem tudom, milyen műszaki ok lehet az, ami miatt nem megy fel a lábadra egy csizma. Vagy ami miatt nem kérdezhető meg legalább az ára. Biztos nagyon jól megy a bolt. Látod, nincs válság.
- Látta ez, hogy mi van a lábamon? Tényleg szakadt rongynak nézett?
- Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem kap jutalékot.
- Engem még soha nem dobtak ki így boltból. Le vagyok döbbenve.
- Nyugodj meg. Ez ilyen. Nekem nem köszöntek vissza a tapló eladók a Duna Plázában az Apple boltban. Kifelé menet meg jött a manager, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy ha kicsit előbb köszön valaki, lehet, hogy vásároltam volna.
- Nem tudok megnyugodni. Ez rettenetes volt. Nem mehettem be a csizmaboltba! Tudod, milyen érzés? Nem, te ezt nem tudod. Olyan, mintha egy hívőt kihajítanának a templomból.
- Igen, értem.
- Nem érted. Egy hívő voltam, akit kidobtak a templomból!
- De, értem. Templomból kidobott hívő vagy. Világos. Úgy tűnik, hogy Istent és a csizmát magadban kell megtalálnod.

 

no surprise :: 2010. július 13., kedd, 17:02:07 :: 2 komment
politics social religion

Nahát, ez is milyen lassan jött össze. A VB végéig kellett várni rá.

Épp a napokban gondolkodtam azon az érdekes vallás-filozófiai kérdésen, hogy ha Béla rajzol egy egyszerű embert, majd Józsi megtalálja a rajzot, és Béla tudta nélkül fölé írja, hogy Mohamed, és ennek a szövevényes ügynek minden részletére fény derül, akkor az iszlám törvények szerint kit kell megölni? Bélát, Józsefet, vagy mindkettejüket?

 

duality :: 2009. április 29., szerda, 18:42:51 :: 80 komment
dialogue religion

- Anyám azt mondta, hogy én senkit nem szeretek.
- Nyilván arra gondolt, hogy őt nem.
- Valószínű.
- Tudod, épp azon vitatkoznak az emberek a blogomon, hogy a világunk két pólusa vajon megfeleltethető-e a jónak és a rossznak. Holott nem két pólus létezik, hanem három: a jó, a rossz, és az anyánk. Anyánkat nem tudjuk jó érzéssel elhelyezni egyik végponton sem - ha egészen őszinték vagyunk magunkhoz -, a kettő közé berakni viszont annyira kínos. Ezért ő a harmadik.
- Az enyém biztosan.
- Te viszont sokkal kedvesebb vagy, mint amit ígértél.
- Magam is csodálkozom. Vélhetőleg a duális személyiségem miatt érzed így.
- Tudom, milyen. Már hároméves koromban felismerte az óvónő, hogy két lélek lakozik bennem, és ezt közölte anyámmal. Nagyon szeretett. Legalábbis így emlékszem rá. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretett, hanem boszorkány volt, és nem is volt duális személyiségem, amíg nem átkozott meg vele. Csak azóta van. Sebaj, ma már létezik erre gyógyszer.
- Komolyan?
- Persze. Megbeszéled a pszichiátereddel, hogy a kettő közül melyiket szeretnéd. Nehéz döntés, nem szabad elkapkodni. Érdemes  kikérni a barátaid véleményét. Vedd figyelembe, mennyi pénzre vágysz, hogyan viszonyulsz a szerelemhez, stb. Aztán felírja a gyógyszert. U alakú csőben árulják a patikában, az egyik szárában az egyik, a másikban a másik személyiségedhez kapsz pirulákat. Nem tudod kibontani mindkettőt, speciális kulcs kell hozzá, ami csak a gyógyszerésznek van. A recept alapján oldja fel az egyiket. Ha mégis beveszed mindkettőt, nos, az elég rossz eredményt szül.
- Igen. Arról már tudom, milyen.