mamzel :: 2009. május 14., csütörtök, 22:30:32 :: 3 komment
dialogue social

- Képzeld, felhívott az előző főbérlőm, és a végén majdnem sírt a telefonba, hogy miket beszélek róla. Kezdem az elején, két évvel ezelőtt leszakadt alattam az ágy. Épp feküdtem rajta, mozdulatlanul, mint egy sírhant. Felhívtam, hogy mi történt, és hogy akár újat is veszek, ha ezt el tudják szállítani. Erre ő, hogy nincs hova tenni, átjön a férje és megjavítja. A javítás tíz percig tartott, nem látszik rajta, pozdorjából készült, azért esett szét. Közben mégis olyanokat mondott nekem a férje, hogy istenigazából nem tudom, mit és hogyan kellett volna felelnem rá, csak néztem, mert azon a szinten, ahol ő mozog, nincs semmiféle helyrajzi ismeretem. Hogy hogyan szabad rajta kefélni és hogyan nem. Tudod, én alapvetően nem írok a blogomban szexről, az ember arról ír, ami problémát jelent számára, esetleg még arról, amit érdekesnek talál. Idegenekről szexről beszélni mindig az előbbi eset, szóval akkor csöndben voltam és örültem, hogy kész az ágy. Aztán most a szemben lakó lány beszélt a főbérlőm új alkalmazottjával, aki pár hónapja dolgozik ott, és a lány - nem a szemközt lakó -, azzal kezdte, hogy én milyen ember lehetek, hogy úgy "kamatyolok", hogy szétesik alattam a bútor, és ezek után még van pofám odahívni őket javítani. Valahol mulatságosnak érzem, hogy valaki két éve ezen pörög, és hogy másoknak, akik az életben nem láttak engem, erről mesél, és hogy négy ember beszéli keresztbe kasul, hogy szétesik alattam az ágy, és milyen vagyok, csak az bánt kissé, hogy nagyrészt közülük kerülnek ki azok az emberek, akik nem mosolyognak vissza a liftben, akik megsértődnek, ha szép napot kívánsz nekik, akik mindenkit szúrkálnak a munkahelyükön, és ha véletlenül épp van valakihez egyetlen normális, kedves szavuk - miközben szinte hallod, hogy a szokatlan mosolyuktól recseg a bőr -, szóval az is csak azért hangzik el, mert már annyira összeroncsolódtak idegileg, hogy az utálatuk túlpörgött, és az ábrázoló érték átfordult a tartomány ellenkező végére. Ezektől az emberektől szoktuk úgy érezni, hogy alapvetően baj van a világgal, holott annyira rémesen egyszerű: csak oda kell rakni a megfelelő helyre és mozgatni kicsit, vagy néha erősebben, máris legalább egy, de van, hogy rögtön két embernek lesz jó (ha az előbbi, akkor helyet kell cserélniük). Sőt, több megfelelő hely is van. De nem, ezt nem csinálják, inkább acsarkodnak folyamatosan, és szívják az energiát.
- És figyeld meg, hogy mind fideszes.