merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family

Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.

A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.

A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:

- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?

Anyám válaszol:

- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.

Na, ettől kiborultam.

Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.

- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.

Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.

- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.

A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.

- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.

Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.

Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.

- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.

Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.

Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)

A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.

Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.

Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.

Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.

- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.

 
 

message
2010. 12. 25.
07:36:41

Az én családomban senki nem főz halászlevet, még a kedveméért sem. Még sosem gondoltam rá, hogy én megtanuljam, de már eszembe jutott.

A lényeg az, hogy ebben az évben is akadt barátom, akinek az édesanyja halászléjéből ehetek. Idén Szegedről hozzák fel nekem.
Jerry1022
2010. 12. 25.
09:45:34

Most tényleg félreteszem rosszmájúskodó énem.

Boldog Karácsonyt minden olvasónak, és írónak.
Rafina
2010. 12. 25.
14:55:17

Mi tizenketten üljük körül az asztalt december 24-én. Van, aki utálja a halat és van aki szereti és van, aki vega és csak halat eszik:-)
Ezért most a halászlé mellé fácánlevest is főztünk. A menü többi része is vegyes volt:-)A nagy társaság miatt a dialógusokat nem tudom idézni, de sokat nevettünk. Sógornőm - aki a lányommal egy idős - nálam harminc centivel magasabb az öcsémnél csak tízzel. Ez önmagában is vicces jeleneteket eredményez, ahogy sürgölődünk az asztal körül a felszolgálás okán néha átbújok a hóna alatt és bár kicsinek hívjuk negyvenegyes a lába:-)De kb a súlya annyi, mint az enyém.
Az ajándékot eddig a legkisebb kapta először. Mostanra én lettem a legkisebb. Erre harsogó nevetéssel hívta fel fiam a figyelmemet. Igaz.
Évente többször is összejövünk ugyan, de valahogy ez a nap a legjobb minden évben. Azt nem tudom miért, de nem az ajándékok miatt:-)
Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak!
Redrum
2010. 12. 27.
02:21:10

Anyám halála óta, a mi családunkban az én kiváltságom a karácsonyi halászlé főzése.
Év közben apám is főzhet, egyrészt mert egy igazi gourmand, másrészt a ráckevei stégünkről a halászhálóval kifogott halak egyik kedvelt elkészítési módja a halászlé.

Nem mindeki tudja, hogy Ráckevén a Kis-Duna folyik keresztül, így nem kell tartani a Duna fővárosi szakaszán lévő szennyeződésektől.
Egyébként, mióta átadták a csepeli szennyvíztisztítót, így a Duna, a már említett szakasza is sokkal tisztább, de azért számomra megnyugtató, hogy a Kis-Duna Csepelen a Kvassay, és a tassi zsilippel van lezárva, mindezek mellett természetvédelmi terület is. A víz tisztaságát a benne található rákok és kagylók mennyisége is jelzi.

Felmerülhet most a kérdés, hogy mi szükség van erre a magyarázatra a halászlével kapcsolatban.
Mindezidáig semmi, kivéve a mostani karácsonyt. Mert a család eddigi tagjai tisztában voltak/vannak az ebből a vízből származó halak ízével, ami lényegesen jobb, mint a mocsárízű, halastavi ponty.

A már megszokott módon készítettem el az alaplevet, melybe keszeg, harcsa, süllő, ponty és compó kerül, gondosan ügyelve az arányokra, fűszerezésre. A szálkamentes lé számomra fontos, a család többi tagja nem kritikus e téren, de kellőképpen önző vagyok ahhoz, hogy magamnak is csináljam a halászlevet, így alapos passzírozás zárja a munkafolyamat részét.
Mivel új taggal bővült ebben az évben a karácsonyi halászlevemet fogyasztók köre, így egy kis izgalommal készítettem. Az év végi hajtás miatt csupán késő este tudtam elkezdeni, és hajnal 4-kor fejeztem be.

Eljött a várva várt nap. A harcsaszeletek lesózva, nálam ez kerül a lébe, hogy stresszmentesen lehessen elfogyasztani, a haltej és ikra beszerezve.
Boldogan vittem a "premierre" a halászlevemet és a többi belevalót.
A harcsaszeleteket belefőztem, a belsőségeket pedig külön. Az illata, színe egyszerűen mennyei. Kellőképpen sűrű, köszönhető a több kiló halból készült alaplének. Mondanom sem kell, hogy halászlékockát természetesen nem látott.

Az elismerés elmaradt.
Értékelem ugyan az őszinteséget, még el is fogadnám mondjuk azt a kritikát, hogy túl csípős, bár szerintem a halászlé úgy finom. Na, de azt hallani, hogy ennek, nem a megszokott mocsáríze van, hanem halíze, ezt nem tudom elfogadni.

Ennél már csak az szörnyűbb, amikor valaki* a megújult - szerintem - izléstelen, használhatatlan, kaotikus, fejlesztgetett és ronda iwiw-ről nyilatkozik elismerően, sőt mitöbb, követendő példaként hozza fel.
Az ilyen ember éljen az iwiw-en.

Akinek pedig nem tetszik a hal íze, az egyen halaszlékockát, mocsári ponttyal.


*: Na, annak semmit se főznék.
csabalala
2010. 12. 28.
23:36:47

Én meg karácsony másnapján megtudtam a vidéki rokonok elbeszéléséből, hogy ha a karácsonyfa a sertésszállító furgon platóján kerül haza, akkor szenteste nem fenyőillat lesz a lakásban.

(Bátorkodtam mocsárízek és az iwiw után bevállalni ezt a megjegyzést.)
message
2010. 12. 28.
23:57:34

És azt tudjátok már mit kapott a szomszéd karácsonyra?

Az enyém pianinot.
mr.
2010. 12. 29.
00:24:23

nézd a jó oldalát. az én szomszédom dobos. (szerencsére, csak vasárnap délutánonként van próba.)
message
2010. 12. 29.
00:43:14

Szerencsés vagy, mert biztos nem tudod a dobnál, hogy mit kéne ütnie következőnek. Ma egész nap a Für Elise-t hallgattam, és még mindig csak az elejét tudja.
Szemléltetésként, csak 26 mp-ig megy neki. Hiába szorítok neki, nem megy tovább.
link
Jerry1022
2010. 12. 29.
01:03:00

redrum: Egy pontig élvezettel olvastam. A haltejnél viszont leragadtam, nem bírván továbblendülni. Sajnálom.

Viccet félretéve, tényleg kellemetlen az, mikor az ember belefeccöli a szívét-lelkét-idejét egy dologba, és nem várt kritikát kap. Így, látatlanba elhiszem, hogy mennyi volt a halászlé, vegyük úgy, hogy én megdicsértem.

(Gyakorlatilag körülbelül minden 3. szökőévben eszek halat, ki nem állhatom az ízét, pláne mikor a húsán még rajta az a hártyavékony szürkés bőr... brrr...)
Jerry1022
2010. 12. 29.
01:04:31

Éreztem, hogy nem jó ötlet rákeresnem a haltejre. Reménykedtem, hogy más lesz, hogy nem az.
De.
Az.
Redrum
2010. 12. 29.
15:25:57

Jerry1022: Igen, halgeci.
A dicséretet viszont nagyon köszönöm.
Megnyugtatásul közlöm veled, hogy a belsőségeket külön, az alapléből kivett lében főztem.
Jerry1022
2010. 12. 29.
16:00:44

Well done. Try the next level.
mr.
2010. 12. 29.
16:03:59

message: a für elise már zenélő karácsonyfadísz formájában is az idegeimre tud menni. talán csak a boci-boci durvább nála.
a dob falon át azért borzalmas, mert a fal elnyeli a pergőt és a magasat, csak a dumm-dumm jön át. mint ha folyamatosan kalapálnának. én végül úgy oldottam meg a problémát, hogy vagy nem vagyok otthon vasárnap délután, vagy ha igen, akkor átmegyek hozzájuk és végigülöm a próbát. szerencsére egész jó zenét nyomnak. ha a basszgitáros nem ér éppen rá, akkor megengedik, hogy az egyszerűbb alsó hangokat felpengessem a dallamból. végül is, egész jól jövök ki a helyzetből.

Jerry: egyik kedvenc kajám a halpete. régebben volt, hogy fél havi fizetésem otthagytam az arbat-ban pár üveg halpetéért. sokan nem szeretik azt a szürkés bőrt a halon. ők főzés előtt megnyúzzák a halat. próbáld úgy ki. semmivel nem lesz rosszabb attól a halászlé íze.
Redrum
2010. 12. 29.
17:36:25

Mr.: az Arbat az egyik kedvenc üzlethálózatom.


Jerry1022
2010. 12. 29.
20:06:51

Én úgy vagyok vele, hogy evolúciónknak jó volt az a néhány millió/milliárd év a tengerben. Addig. Akik ott maradtak, egyék azt ami ott van, akik meg kimásztak, okkal másztak ki.

Egyébként a halpete és a hal... tej megítélése számomra nem esik egy lapra. A halpete inkább hasonlatos a baromfi tojáshoz, míg sajna nem lehet ilyen elvonatkoztatásban beszélni (velem) a hal... tejről.
mr.
2010. 12. 29.
21:02:34

Jerry: akkor nálad a szárnyas is tabu és az alma is, mert már lemásztunk a fáról? :)

kakashere paprikás szintén az asztalon marad?

mondjuk a halat sokan nem eszik, nem vagy vele egyedül. aztán hala is válogatja, hogy mivel ismerkedtél meg. pl. a vendéglőkben meg a piacon gyakran kapható jó kis hazai iszapos pontyot, busát, amit két napig kell a fürdőkádban úsztatni, hogy elmenjem a mocsáríze, már én sem tudom megenni.
Androidus
2010. 12. 29.
22:03:58

Haltej, ugyan már. Durvábbakat is megeszünk. Úgy értem, már aki. Emlékszem, amikor barátnőmmel a görögországi nyaralás legeslegvégén, utolsó pénzünket összetéve vettünk egy tál levest, mert éppen éhen akartunk halni. Nem tudtuk, mit rendelünk, helyi taverna volt, ahol semmilyen nyelven nem beszéltek. Reménykedtünk, hogy jó lesz. Olcsó kis hely az ottaniaknak, de az ilyenek tudnak meglepetést okozni. Kihozták a levest, ami nem nézett ki rosszul. Viszont húgyszag csapta meg az orrunkat, aminek hosszasan kerestük a forrását. Végül rájöttünk, hogy a levesből jön. Otthagytuk. Azóta se akarom tudni, miből készült az a leves.
Jerry1022
2010. 12. 29.
23:48:57

Az alma és a legtöbb szárnyas azért fellelhető a talajon. (Amelyik meg nem, az úgyis ritka vendég a tányéromon...)

Viszont a kakashere pörkölt tőlem ott rohadhat el a fazékban, ahol van. Úgyhogy erre majdnem ráhibáztál.

=> Regisztrálni jó <=