merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family

Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.

A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.

A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:

- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?

Anyám válaszol:

- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.

Na, ettől kiborultam.

Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.

- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.

Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.

- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.

A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.

- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.

Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.

Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.

- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.

Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.

Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)

A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.

Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.

Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.

Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.

- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.

new age :: 2008. május 23., péntek, 21:20:30 :: 0 komment
family

Anyám az ajtóban vár. Jobb kezében céges, a Richter-skála szerinti 6.9-es erősségű ajánlott levél. Baljában túrórudi.

- Olyan jó, hogy jöttél. Képzeld, kaptam három ötöst - meséli örvendezve. Ötven évesen újra egyetemre jár.
- Jól van. Ügyes vagy.
- Annyira szomorú voltam, hogy magányos vagyok, és nincs senki, akinek büszkélkedhetnék az eredményemmel.
- Anya. Szerintem írjál blogot.