eu :: 2010. június 30., szerda, 21:58:07 :: 22 komment
dialogue social

- Sio meg lediplomázott a lehető legjobb minősítéssel. Arról írt, hogy mennyivel kerül többe vagy kevesebbe a híd, ha EU-szabvány szerint készül. Nekiült és kiszámolta.
- És mi jött ki?
- Azt nem tudom. Szerintem a jó magyar híd lett olcsóbb.
- Lehet. Amúgy is divat kritizálni az EU-szabályozást.
- Mondom, nem emlékszem, mi jött ki.
- Nem baj, mondok mást. Hányszor hallottad, hogy mennyire szörnyű ez az EU, mert nem ad semmit, csak elvesz, és akkor még ott a hülye szabályozás is. Például: "Nem lehet moslékkal etetni a disznót, és ez mennyire idióta törvény, mert ezer éve azzal etetjük, és mégis itt vagyunk, és ebből nem lett semmi baj, mit okoskodnak?". Elmondom, hogy lett, én például - évvesztes lévén - tizenkilenc éves koromig éheztem. Azért éheztem, mert akkor még nem voltunk EU tagok, és nem volt ilyen törvény. Tizenkilenc éves koromig, tehát eddigi életem nagyobbik felében menzás voltam. A helyzet az, hogy az összes konyhásnő disznót tartott otthon, és úgy gondolta, hogy a disznókat az iskola és a szülők pénzén neveli fel. Zseniálisan működött ez a rendszer. Annyi volt csak a gond, hogy néhány diák néha rájárt a disznókajára. Sajnos, nem volt mese, elszállítás előtt ki kellett tenni a moslékot az étkezőasztalra, és bizony egy-két gyerek annyira éhes volt, hogy belekóstolt. Volt, aki megette. Na, az volt a veszteség a lopott moslékból. A veszteség minimalizálása érdekében úgy főztek mindkét iskolámban, hogy végül szerintem már a disznók közül is koplalt az igényesebb fajta. A koleszban, emlékszem, többnyire inkább üres kenyeret ettünk.
- Igen, ez tényleg így van.
- És a konyhásnők kedvenc szórakozása  az volt, hogy még le is basztak, mert visszaadtad a kölcsönbe kapott moslékot. Mintha nem arra ment volna ki az egész, hogy ne bírd megenni, akármilyen éhes vagy. Mekkora cinikus színjáték már ez. Szóval nagyon jó törvény, hogy a disznó nem ehet konyhai moslékot. Sőt, ha rajtam múlna, le kellene mérni, hogy a normálisan elkészített ételből mennyi marad meg az iskolában (ehhez egyszer hívni kell egy séfet, aki nem tart disznót), és utána, ha annál több marad meg, annak az árát le kell vonni a konyhásnők fizetéséből. És ha a fizetésük nulla alá megy, akkor lehet elárverezni az ingatlanjaikat. Talán akkor nem állt volna annyi disznóól a kertek végében. És ők se néztek volna ki úgy, mint a disznó.