base :: 2011. november 05., szombat, 02:43:29 :: 6 komment
culture social

Nekem volt gyerekszobám.

Anyukám kiskoromban Vitai Ildikó lemezeket hallgattatott velem.

A felnőttkori neurózisom körülbelül 40 százalékát ennek a két nőnek köszönhetem.

Lehet, hogy neked nem volt gyerekszobád, vagy nem hallgattál Vitai Ildikót. Bár, ha rendszeresen visszajársz ezt a blogot olvasni, valami veled is történhetett.

Biztos, ami biztos, megmutatom, milyen szép gyerekdalokon nőttem fel:

Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem
(Utánérzés by Mage)

A kicsi, szívem, kicsit ér,
Néhány könnycsepp belefér,
Belefér a másvilág,
Belefér az üres ágy.
A sivatagba belefér,
Hogy szomjan halnak a tevék.
Gombát szed egy kisleány
Az uránbánya oldalán.
Az úttesten fut a nyúl,
Autó jön, kilapul.

A kicsi, szívem, kicsit ér,
A fájás még belefér,
Kiürül az etető,
Kész a cinke temető,
Nincsen lánc a nyakamon,
Neked adtam, én bajom,
Jaj, hogy is van, hogy te nem
Adtál nekem semmi' sem?

Csinálok neked helyet,
Puha ágyat is vetek,
Betakarlak felhővel,
Elvisznek a mentővel.
Szegény szívem megdobban,
Megcsókollak álmomban,
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Sírjunk még a semmiér.

***

Jó, nem?

Az eredeti szöveg hajszálnyival eltér a fentitől. Szerintem az én verzióm jobban visszaadja a lemezen énekelt dal hangulatát.

Egyébként a neten kóvályogva ismét belefutottam abba a toposzba, hogy a Barbie és a Cindy baba elérhetetlenül vékony dereka rombolja a lánygyermek személyiségét és tönkreteszi az önképét.

Nem beszélve a photoshopos címlaplányok női lélekre gyakorolt hatásáról ebben a borzalmas, mai világban.

Modern ártalmak ezek, de miért lett ilyen a világ? - teszi fel a kérdést megannyi félkegyelmű felebarátunk.

Az ember mégis azt hinné, hogy azért a Világszép nádszálkisasszonyt nem csak neki olvasták fel gyerekkorában esténként.

 
 

ae
2011. 11. 05.
07:52:00

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen kép képes bármit is lerombolni.

link
Koppány
2011. 11. 05.
08:18:50

Mage, azt hittem ez a blog már halott. Erre visszatérsz megint egy olyan témával, ami aktuális, és engem is bosszant, mindezt igazán á la Mage átadva.
Már általános iskolában megírtam a Piroska és a farkas c mese elemzését a postbéli téma mentén, amely elemzés igen nagy tetszést váltott ki még a tanárnőben is. Szóval mindenki érzi a lényeget, mégis vannak, akik ennyire eröltetik.
Értem én, hogy értékrend átadás, a jó és a gonosz korai megismeretése, de ha a kisgyerek fejébe látnánk a mese alatt, akkor azt a filmet a TV-ben csak 16-os karikával vetíthetnék.
Redrum
2011. 11. 05.
09:56:28

Elkezdték ezt már korábban, volt honnan meríteni a Jancsi és Juliskához, vagy a Piroska és a farkashoz.

„Vegyétek és egyétek. Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik. Igyatok ebből mindnyájan. Ez az én vérem, mely tiérettetek kionttatik.”

Ez a szimbolikus rítus valójában az emberevést írja le. Az Ó- Testamentum is több kannibál-történetet megemlít.
Miért van az, hogy a gyerekek nem rettennek meg az emberevő óriás és Jancsi és Juliska meséjétől? Talán mert a felfalás vágya, ezek a sötét vágyak, félelmek ott élnek a lelkünk mélyén? Elmerülve mélyre, egészen addig, míg nem jön a kannibalizmus, de Sade markija, aki felszabadítja a bennünk élő ragadozót.

A kannibalizmus lehet túlélési stratégia is. Ahol élelemhiány lép fel, ott megjelenhet az emberhús utáni vágy is.
Sztálin nem bírta az Ukránokat, ezért gondolta, hogy majd jól éhen halasztja őket. Ennek érdekében begyűjtetett minden élelmiszert, aminek következményeként több millió ember meg is halt. Viszont az éhezők egy része a kannibalizmust, mint túlélési stratégiát választotta.

A kannibalizmust alapvetően két részre lehet osztani. Az endokannibálok a saját rokonukat eszik meg, az exokannibálok pedig más törzsek tagjait. Az endokannibalizmus jellemzője, hogy a szeretett rokon lelke tovább él azokban, akik elfogyasztották, míg a rituális emberhús fogyasztása mágikus cselekedet. A pszichiátriai eseteknél pedig általában szexuális perverzióként, szadisztikus élvezetként jelenik meg.

Ezek fényében, kicsit máshogy hangzik:

Maradj itt vacsorára!
Jerry1022
2011. 11. 05.
11:02:32

"A kis herceg egy darabig hallgatott, aztán azt kérdezte:
- Jó mérged van? Biztos vagy benne, hogy nem fogok sokáig szenvedni?"

...Nah igen, sajnos nekem is eszembe jutott gyermekkorom legterhesebb, legsötétebb, legiszonyatosabb könyveinek egyike. A Grimm mesék se rossz, de azért kevés veszi fel a versenyt a Kis Herceg irtózatos, embertelen magányával és jéghideg metaforákból épített kozmoszával...
Lost
2011. 11. 05.
11:04:51

Redrum, adalék a fentiekhez: link
Mage
2011. 11. 05.
11:24:49

ae: ez melyik címlapon jelent meg?

=> Regisztrálni jó <=