when :: 2013. május 25., szombat, 00:36:57 :: 42 komment
dialogue health social

- Szép jó napot, másfél éve őrzöm ezt a rózsaszín papírt, és ma kitöltöttem és behoztam, mert végre külföldre költözöm. Tessék.
- Ez már megszűnt.
- Hogyhogy megszűnt?
- Március elsejétől.
- És most mi lesz?
- Van helyette új. Tessék.
- Ez is rózsaszín. De nincs rajta olyan négyzet, hogy külföldre költözöm.
- Nincs.
- Akkor ez nem jó lap. Odaadom ezt.
- Jó, én meg ledarálom. Így.
- De hát másfél éve őriztem. Simán behozhattam volna előbb is, csak nem akartam csalni. Miért nincs ezen olyan, hogy külföldre költözöm? A fél ország külföldre költözik.
- Vagy még ilyet tudok magának adni. Ezt kitölti, és odaadja nekem a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját, és azokat is ledarálom.
- Tessék?
- Ha külfölön akar letelepedni, el kell vegyem a lakcímkártyáját és a személyijét.
- Ne vicceljen már. Gondolja, hogy állandó lakcím nélkül fogok emigrálni? Biztos örülni fognak nekem odakint a bankban.
- Használhatja a kinti lakcímét.
- Igaz. Első nap bejelentkezem abba a kastélyba, amelyet egy internetes aukción vásároltam. Vagy elintézi valamelyik komornyikom. Tessék elképzelni, az nem úgy megy, hogy az ember egy nap alatt vált országot. Főleg, ha vállalkozása van. Ennek a rózsaszín lapnak az volt az értelme, hogy ha bejelentem, hogy külföldre költöztem, nem küldözget leveleket nekem az önkormányzat, amit egy vadidegen - az új bérlő - kap meg helyetttem, továbbá az ajánlott levél át nem vétele nem számít átvételnek, tehát nem büntethetnek meg olyan levél alapján, amit nem vettem át, szemben azzal, ha itt lakom, és nem veszem át. Nem akarok eltűnni végleg, van itt cégem, egyszerűen jelezi szeretném az országnak, hogy nem áll módomban két naponta a postára rohangálni.
- Átveheti az édesanyja.
- Azt ön honnan tudja? Mellesleg, ha valaki átveszi helyettem, az még rosszabb, mert azzal elismeri az átvételt, de aztán nem intézkedhet helyettem a hivatalokban. Ez a "külföldi letelepedés"-rovat direkt azért szűnt meg, hogy a külföldre költözőket szívassák?
- Nem.
- Még egy utolsót akar rúgni utánam az ország. Élvezzék ki, mert ennyi volt.
- Nem értem, mi a baj azzal, hogy leadja a lakcímkártyáját és a személyiét.
- Mondok extrém példát. Bár eszem ágában sincs befeküdni egy magyar kórházba, azért nem lenne megnyugtató érzés, hogy nem is tehetem meg.

3 nap múlva:

- Szia anya. Kérlek, hozz két palack ásványvizet az XY kórházba.
- Miért, ott vagy?
- Nem. Dehogy vagyok ott. Pont azért kell neked odavinni, mert én nem érek rá, de szeretnék adni nekik ásványvizet. Arra gondoltam, hogy te simán beugrasz vele. Add oda valamelyik nővérnek vagy betegnek.
- Bent vagy?
- Vagy nekem, ha mégis ott lennék.
- Nem vagy jól?
- De, ragyogóan érzem magam, ezért is feküdtem be a kórházba. Sokkal könnyebb elviselni így, mint ha még rosszul is lennék. Az orvosok is örülnek, hogy végre egy makk egészséges beteg. Alig lesz vele gond. Van még kérdés? Esetleg kérdezhetnéd azt, hogy buborékos legyen-e, vagy mentes. Mentes. Köszönöm.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Dehogy haragszom, jó, hogy felkeltettél. Éppen a földöntúli szerelmemről álmodtam. És ha bármi másról álmodtam volna, akkor is ezerszer jobban éreztem volna magam, mint most, hogy ébren vagyok, és forog velem a szoba. Sárkánypikkelyek borították a testét. Gyönyörű volt. Nehezen tudom most ezt elmagyarázni. Ne haragudj, arra végképp nincs erőm, hogy nézzem, hogy mennyire aggódsz. Majd szólok, ha meggyógyultam. Köszönöm a vizet.

- Ez milyen gyógyszer?
- Gyomorvédő.
- Mi az, hogy gyomorvédő? És mitől védjük a gyomromat? A nevét szeretném tudni. Annyi van ráírva, hogy F20.
- Vegye be.
- Köszönöm, jól van a gyomrom. A szédülés miatt hányok. Mondtam.
- Nem tudok magának paleo ételt adni.
- Nem is kell. Ha tudnék enni, nem feküdnék itt.

- Ez milyen infúzió?
- A hányinger ellen.
- De mi ez? Szteroid? Nyugtató? Antibiotikum? Nem akarom. 
- Nem tudom a kémiai összetételét.
- A neve bőven elég lenne. Van internetem. Így nem kérem, csak rosszabbul leszek tőle.

(Háromszori kérésem ellenére bekötötték az infúziót, amiről utólag kiderítettem, hogy morfiumfüggők és altatásból ébredők kapják. Utána voltam igazán rosszul.)

- Na jó, hazamegyek.
- Szó sem lehet róla.
- Nem tudok vitatkozni. Le kell ülnöm. Sajnálom.
- Még nem tud járni sem.
- Ha tudnék, rég elhívtam volna randira. Illetve nem, mert már Svájcban kellene lennem. De azért örülök, hogy láttam.
- Írok magának kilépő papírt. Arra a fél napra, ami után visszahozza a mentő.
- Valami érdemi vizsgálatnak örültem volna, ha már bent fekszem. A térdem ütögetésén kívül. Nem mintha rossz lett volna.
- Tizenharmadikára beírjuk MR-re.
- Két hét múlva? Azt se tudom, emerre vagy amarra forog velem a szoba, de két hét múlva menjek MR-re. Addigra háromszor meggyógyulok. Hol írom alá?

- Onnan tudom, hogy mennyire rosszul voltál, hogy egyetlen rossz szót nem szóltál a kórházra.
- Miért, milyen volt?
- Rettenetes.
- Nem sokat láttam belőle.

 - Találd ki, mit mondtak az okos barátaim. Az egyik fele azt, hogy "Ugye-ugye, sok volt a paleo. Csak kéne enni kenyeret. Abban van a vitamin."
- B van benne, nem?
- Persze. A világűrhöz képest egész sok B vitamin van a kenyérben. Pont annyival több, mint a kenyérhez képest a májban. És mint amennyivel több a májhoz képest abban a vitaminban, amit naponta szedek. És ami így tökéletes mennyiségben van jelen a véremben, látszik a leleteimen, mégis beadták injekcióban, hátha használ alapon. Meglepő módon nem használt. Azt hiszem, sorsolással választanak hatóanyagot. Vagyis nem, mert az segítene előbb vagy utóbb.
- És a másik fele mit mondott?
- Amit te. Hogy: "velem is volt már ilyen. Feküdtem, és nem tudtam megmozdulni sem. És azt hittem, úgy maradok. Rettegtem. Ez a pánikbetegség. Tényleg létezik". Értem én, hogy nem kell az összes tünetet produkálni ahhoz, hogy meg merjük kockáztatni a diagnózist. De azért nulla darab tünetre alapzni több mint meredek. Például: kimaradt belőle a pánik. Ez nem baj? És kimaradt az összes többi tünete. Csak mondom.
- Akkor mi bajod volt?
- Azon kívül, hogy 246 forint volt a svájci frank? Nem tudom. Talán látnom kellett még egyszer közelről, hogy honnan megyek el. És mielőtt te is feltennéd a legrémesebb és legértelmetlenebb kérdést, hogy "mikor?". Amikor kész leszek. 

 
 

mr.
2013. 05. 26.
19:41:18

anno, mikor külföldön dolgoztam, lehetett a postával kötni egy szerződést, hogy a címemre érkezett küldeményeket továbbítsák ki hozzám. meg lehetett adni, hogy csak az ajánlottakat/tértivevényeseket vagy mindet. azt is megszabhattad, hogy milyen gyakorisággal, pl. azonnal vagy havonta egyszerm és csomagolják egybe (ez utóbbi, értelem szerűen költséghatékonyabb). nem volt olcsó, de azért az évi 2-3 ajánlott levelet még ki lehetett bírni.

azt, hogy eltűnsz, ha van itthon valamid is, hivatalosan nem tudod megtenni, mert a hivatalok és hatóságok el kívánnak érni. haverom kiköltözött londonba, kiadta itthon a lakását és senki nem vette át az ajánlottakat. egyszer csak az albérlője hívta, hogy kint járt nála a végrehajtó felmérni az ingatlant, szóltak neki, hogy kezdjen el kiköltözni, mert az állam jelzálogjogot jegyeztetett be rá és el akarja adni. kiderült, hogy kitaláltak valami helyi építményadót, kiküldték kétszer az ajánlott levelet, senki nem vette át x napon belül, így kézbesítettnek vették és ráterhelték a házra.


a kórházak egyentablettái engem is kiakasztanak. mivel spórolniuk kell, nem az eredeti vagy brandelt tablettákat adják mint régen, hanem nagytételben veszik a generikumokat. azoknak pedig se a formája, se a színe, se az állaga nem hasonlít az "eredetire", a feliratok is ilyen sokatmondó "E10", "R20" szerűségek, így esélyed sincs kitalálni, hogy micsoda.
én megkérdeztem a nővérektől, hogy mik ezek valójában, majd nagy ívben kihajítottam a szemétbe és hozattam be helyette gyáriakat. (ahhoz hogy túléld a kórházat, még bekerüléskor nem árt összebarátkozni a nővérekkel. de minimum a főnővérrel. ők -az orvossal ellentétben- általában mindent el tudnak intézni, ha van motiváció.)

pánikbetegség: ez most a nagy divatszó. olyan, mint a közlekedési baleseteknél a "gépjármű sebességének nem megfelelő megválasztása". általában akkor fogja rá az orvos a betegre (és a helyszínelő a baleset okára), ha nem tudjak kitalálni, hogy mi valójában a baj oka. persze létezik ilyen betegség (illetve betegség csoport), csak nem olyan mennyiségben, mint anennyiről mostanság diagnosztizálják. (amúgy a pánikbetegségek nem feltétlen velejárója a pánik. sőt, legtöbbször nem is jelentkezik.)
Jerry1022
2013. 05. 27.
06:22:37

Azért remélem jól vagy.
Rafina
2013. 05. 27.
23:46:40

Az egyetlen gátja annak, ami lehetnél csupán önmagad vagy a félelmeiddel és a hiedelmeiddel.
Semmi köze az egésznek a helyhez és a körülményekhez.

Megnéztem a céged lapját és csettintettem egyet.
Mindened megvan.
:-)
Mindened meg van?
Mana
2013. 05. 28.
23:02:58

"Az egyetlen gátja annak, ami lehetnél csupán önmagad vagy a félelmeiddel és a hiedelmeiddel."
Igen, és pont ezért olyan nehéz lépni, szembenézni a félelmekkel és belevágni az ismeretlenbe. Annál felszabadítóbb viszont. Hogy ki milyen formában meg hatékonysággal teszi, az már érdekesebb, és mindenképpen egyénre szabott kérdés.

"Semmi köze az egésznek a helyhez és a körülményekhez." Ez is lehet igaz, sikerült már nekem is önszuggeszcióval fulladásos köhögést megállítanom, mondván, hogy az az én szervezetemen kívül van, csak hát na, fel is állíthattam volna azt a pár embert és kiszaladhattam volna inni, aztán a (csak számomra) dícső agonizáláson kívül talán most másra is emlékeznék a darabból.
Balazs
2013. 05. 29.
15:48:49

Hat azert Mage vilagaban nem minden hiedelem fuggetlen a szigoru valosagtol. A felelmek meg mind hiedelmek,mert a jovorol szolnak. Visszafele senki sem fel.

A gyogyszeriparrol majd este irok,de annyi boven eleg rola,hogy sajnos magankezben van.
Balázs
2013. 05. 30.
19:31:22

Na jó, akkor először a posztról.

A világ egyik legolcsóbb szellemi sikerélménye, és egyben egyik leginkább improduktív foglalatossága, amikor egy nyilvánvalóan, minimális IQ-val beláthatóan szarul működő rendszerének alkalmazottaival beszélgetünk a rendszer szembetűnő problémáiról. Mi ez a generikum, mi ez a dilettantizmus, mi ez az emberellenesség?

Különösen olcsó hús ez egy feltűnően intelligens paleos embernek.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy a Magyar Hivatalban vagy a Magyar Kórházban szembesülsz vele először, hogy milyen és hogyan működik ez az ország. Remélem, csak azért írtad le ezeket, hogy rögzítsd a dolgokat, és nem hatnak semmiféle megvilágosító erővel.

Igen, te is tudod, hogy azért mondom ezt, mert nem szóltál. Vajon mi lett volna elég, ha mondjuk kiderül, hogy agyvérzésed van? Ez nem nettó szemrehányás. Csak néha úgy érzem, mintha a valóban jó helyzetfelismerő képességed és helyismereted ellenére direkt szívatnád magad.

***

A gyógyszeriparról sokan azt hiszik, hogy sorozatgyártásra kész gyógyszerek állnak sorban a feltalálók zsebében, és a gonosz lobbiérdek nem engedi őket érvényesülni.

Nem így van.

Ez úgy van, hogy az ötletek közül vetnek el sokat, nem a kész gyógyszerek közül. Mire valamelyik hatóanyagból vagy kombinációból gyógyszer lesz, annyi pénzt beleölnek, hogy nem hagyják veszni. Akkor sem, ha egyébként semmi értelme sincs. (Lásd a legtöbb statint.) A kérdés tehát az, hogy sok hasznos vegyület veszik-e oda a gyógyszeripari high-table meetingeken? Igen. Van-e akár egyetlen bizonyítottan hasznos gyógyszer is, amely nem került forgalomba? Nincs.

A gyógyszeriparnak az a problémája, hogy magánkézen van. Ki választotta ezt a high-table-t? Mondhatnád, hogy a szakértelem. De az esetek legalább 80%-ában nem.

A generikumok ennek a folyamatnak az eredményei.

Generikumok nem léteznének akkor, ha a gyógyszeripart szakemberek vezetnék.
mr.
2013. 05. 30.
21:00:02

Balázs: az eltitkolt csodagyógyszerek köré szőtt összeesküvés elméletek legalább olyan szörnyű baromságok, mint a már létező perpetuum mobile meg az olcsón (vagy ingyen) nagy mennyiségben előállítható megújuló energia, amiknek a felhasználását a gonosz olaj lobbi akadályozza meg. ezt azért nagyjából minden egészségüggyel foglalkozó szakember tudja is. éppen ezért tartom aljasságnak számos orvos részéről, hogy reménykufárkodik mindenféle nem engedélyezett szerekkel, meg kiutaztatja a páciensét pl. kínába csodagyógyszerekért. az egyik haverom apját éppen most kezeli makula-degenerációra állatgyógyászati készítményeket a szemfenékbe injekciózva egy klinikai főorvosunk. eddig egy kisebb új autó árát kérte el a kezeléssorozatért. a placebo hatáson kívüli eredmény nélkül. és még nincs vége a kezelésének.

igazad van, még a célirányosan megrendelt hatásvizsgálatok által is a statisztikai hibahatáron belül mozgó "pozitív" eredmények ellenére ontják a gyárak magukból a kétes sikerű (de minden esetre a mellékhatásokkal közel sem összeegyeztethető hatásosságú) készítményeiket. és hogy-hogynem a tb meg leszerződik reájuk, gyakran cserébe valóban hatásos készítményektől megvonva a támogatást. a statinoknak amúgy igen is van értelme. tesztelheted vele, hogy a páciens veséje vagy a mája a gyengébb keresztmetszet. :(

az utolsó mondatoddal kapcsolatban azonban egy kicsit szkeptikus vagyok. nagyon-nagyon kevés olyan dolog van a világban, ami nem magánkézben van és jól működik. nem csak nálunk, tőlünk nyugatabbra sem az igazi az állami működtetés. persze van jó példa, pl. 1-2 országban az idegenforgalom, közoktatás... de kevés a jó példa. el tudod képzelni, hogy pl. a jelenlegi kormányunk (de nyugodtan említhetném az előzőt is!) képes lenne felelősségteljesen, mutyi és gazemberségmentesen működtetni a gyógyszeripart? ugyan úgy lenne kettős mérce, mint ahogy most is van: pártunk és kormányunk tagjai ugye mehetnek a Honvédbe meg a Sote VIP szobákba, ők kapnák majd az originális készítményeket, a többiek meg a többi kórházban a generikusokat.
Balázs
2013. 06. 01.
11:02:46

Nem állami kézen kellene lennie. Nonprofit szakmai szervezet kezén. Jelöljön egy embert az OEP, egyet-egyet a parlamenti pártok, egyet a betegjogi képviselők, egyet rotációs rendszerben a különböző betegségek meg kísérleti állatok érdekvédelmi csoportjai, legyen képviselve a magánegészségügy különböző szektorai, az egyetemek és a szakmai kollégiumok. A testület fele legyen szakember, a többiek alkothatják a közfinanszírozási, jogi és civil kontrollt. A szervezet üléseiről nyilvános jegyzőkönyvek jönnek ki, és ha valaki be akar szállni a magántőkéjével egy-egy gyógyszer mögé, annak ellenére, hogy nem jó ötlet és szakmailag nem megalapozott, tegye. Aztán próbálja eladni ezt a gyógyszert úgy, hogy semmiféle reklámot nem alkalmazhat, nem kaphat rá TB-támogatást, az orvos nem írhatja fel, ha van a hatóanyag-csoportban a szervezet által jóváhagyott szer, és a dobozon nagy betűkkel rá van írva, hogy csak saját felelősségre, tíz orvosból kilenc nem ajánlja.

Így is lennének hülye gyógyszerek, de nem ennyi és nem közpénzből.
mr.
2013. 06. 02.
03:20:25

ez így túl jól hangzik, hogy valaha is megcsinálják, pedig tényleg logikus lenne. csak éppen egyetlen lobbierőt se lehetne melléállítani, mert anyagilag (a betegeken kívül) senkinek sem érdeke. egy ilyen rendszerben még "szegény" orvoslátogatóknak is felkopna az álla.

az egyetlen hátránya talán az lenne, hogy az orvosoknak nem lenne (vagy csökkenne) a lehetősége, hogy betegenként differenciáljanak hatásosság szerint. én például egy hatóanyag csoportból négy fajta készítményt végigpróbáltam egy olyan gyógyszernél, amit rendszeresen kell szednem és nálam csak az ötödik működik. természetesen ez az ötödik az egyetlen, amire nincs tb támogatás.

kérdés továbbá, hogy egy ilyen rendszer el tudná-e törölni azokat a különbségeket, amik a gyártók között most alapból fenn állnak vagy pont kizárná a jobb, de drágábban előállított készítményeket. mert azért egy gks vagy egy pfizer termék nem ugyan az a minőség, mint egy polfa vagy egy sanofi. még akkor sem, ha mindannyian ugyan attól az indiai gyártól veszik ugyan azt a hatóanyagot.
Balázs
2013. 06. 03.
18:17:30

Hát, nem tudom. Ahogy látom, az európai iskola számára ez a kérdés teljesen mindegy, ők a profitjukat össze tudják tenni egészségesnek kikiáltott élelmiszerekből, homeopátiából, kiegészítőkből, és nagy szükségük van az állami egészségügyre, illetve a TB-támogatásokra. Ez az egész elmebeteg gyógyszeripar az USA-nak köszönhető. Ott a kórházak, biztosítók, egyetemek és gyógyszergyárak között szoros összefüggés van. A lakosság jelentős része, kb. egyötöde nem biztosított, másik egyötöd pedig csak teljesen alacsony szinten, ami nagyjából a szlovák vagy lengyel egészségügy átlagos színvonalának felel meg. Ők nem vesznek bőrápolót, nem költenek többet egészséges élelmiszerre, sőt, semmilyen egészséggel kapcsolatos dologra.

Európában a gyógyszergyárak ritka kivételektől (Magyarországon pl. ELTE-n tudok ilyenről) eltekintve nem finanszíroznak semmilyen egyetemet vagy kórházat, a szociális szerepük nulla. Jó, néha szerveznek Richter egészségvárost, meg kamu kampányszűréseket, de minden józan ember tudja, hogy ezeknek semmi értelme nincs, csak annyi, hogy menj a háziorvoshoz, és írass fel magadnak valami gyógyszert. Vedd meg, edd meg. Van rajta ártámogatás, óccsó. Soha egyetlen tanulmány nem mutatta ki a magyarországi gyógyszeripar által végzett szűrések hatékonyságát.

A megoldás viszonylag egyszerű, és énszerintem sok magas rangú tisztviselő el is fogadná, de mit számít ez akkor, ha pl. Magyarország esetében a gyógyszeripar állami csecsbimbókon él, és a politikai döntéshozók az érdekeltekkel kvaterkáznak? Szóval én inkább ebben látom a problémát. Ezt pl. az EU remekül meg tudná oldani, de hát nekik is fontosabb a Cipruson elúszott lóvé kihalászása, mint ezzel foglalkozni. Pedig ebben sokkal több pénz van, és hirtelen nagyot javulna a költségvetések helyzete. Ha már költségvetések: az USA-ban az utóbbi 15 évben 25-30%-kal megnőtt az egészségügyi kiadások mértéke, a várható életkor meg lényegében stagnált. Akkor mire föl? Mindenki tudja, hogy új, áttörő gyógyszer nincs a Viagra óta.
mr.
2013. 06. 03.
23:30:28

az való igaz, hogy a fitotéka termékeknél (egészséges élelmiszer, homeopátia, kence-fice, kiegészítők...) nagyon nagy a haszonkulcs. pl. a patikák profitjának kb. 80%-át ez teszi ki és csak a maradék származik a gyógyszer értékesítésből.
ugyanakkor ezeket a fitotéka termékeket a gyógyszergyárak leginkább csak belföldön tudják értékesíteni. minden országnak megvan a maga kuruzslóiparága, mivel azok kevésbé ellenőrzöttek és szabályozottak, mint a gyógyszergyártás. ahol esetleg még sem lenne meg (pl. 3. világ, szegényebb orosz utódállamok...) ott pedig nincs fizetőképes kereslet, és fitotéka helyett (hasonló eredményességgel) inkább a helyi "sámánságok" és csodatételek működnek.

a belföldi piac viszont kicsi a hazai nagy gyógyszergyárak eltartására, így a "valódi hatóanyagos" gyógyszer export az, ami igazán el tudja tartani őket, az általad említett belföldi fitotéka önmagában kevés a működéshez.

két nagyobb hazai gyógyszergyárra van valamennyi rálátásom. ezek azért részt vesznek különféle módokon hazai oktatási intézmény támogatásában. konkrétan a bme-t egész elfogadhatóan támogatják. szavatosság lejárta előtti ható- és adalékanyagokat adnak át a laborjaiknak oktatásra, kísérletezésre. van, hogy gépeket vesznek. nem ritka, hogy az egyetemre komplett kutatási feladatot helyeznek ki, amit kifizetnek. van gyógyszergyári ösztöndíj is.

vidéken persze rosszabb a helyzet ebben a főváros központú országban. ott én csak egy olyan gyógyszergyárról tudok, aminek komolyabb ösztöndíjas projektje van a debreceni egyetemmel.
biztosan elmarad ez a szerepvállalás a nyugati/amerikai gyárakétól mind abszolút, mind pedig profitarányos mértékben (hiszen azok pl. komplett szociális kórházakat is működtetnek), de azért jelentéktelennek nem mondanám. fővárosi viszonylatban kilenc számjegyű forintösszegekről van szó.

a kórházak gyógyszergyári támogatása más kérdés. az tényleg pofátlanság, hogy képesek 1-2 millió forinttal kiszúrni a szemüket és ezt olyan látványos keretek között teszik (minimum egy támogatói emléktábla), hogy nekem égne a képem a gyár képviselője helyében, amikor elmegy oda "adományozni".

szerintem az unió (ha egyáltalán majd lesz kedve/ideje/pénze) foglalkozni a dolgokkal vagy az usában csúnyán bukott managed care modellt próbálja meg -javítgatva- átveni vagy belevág a consumer driven health plan-be, ami szintén nem nagyon vált be másutt.

egyetértve a gyógyszergyárak viagra óta tartó áttörő sikereinek nélkülözésével (és ugye az is csak egy véletlennek köszönhető), azért ha revolúció nem is, de némi evolúció tetten érhető a gyógyszerkészítményekben is. számos termék, a javuló gyártástechnológiák és eltérő segéd/adalékanyagoknak köszönhetően tolerálhatóbb, mellékhatásokban kevésbé radikális lett. (amit persze egyből "kompenzálnak" is az orvosok és a betegek azzal, hogy fajtában és mennyiségben is többet írnak fel/fogyasztanak belöle.)
Balázs
2013. 06. 04.
06:51:50

Nagyrészt egyetértek veled.
A magyarországi gyógyszeripar lehetőségei alatt a magyar gyógyszerpiacot értem. Nyilván ez kis piac, de itt akkor lehet igazán nagy tételben eladni valamit, ha az adott gyógyszer ártámogatott, és a lakosság negyedét kitevő nyugdíjasok így meg tudják venni. Tehát akkor versenyképes valami, ha az állam kétszer fizet érte. Ez alól csak olyasmik kivételek, mint pl. a fogamzásgátlók. Most tekintsünk el kérlek a teljes gyógyszerpaletta mélyanalízisétől, és foglalkozzunk csak azzal, ami téged is és engem is zavar: a fölösleges, inkább-árt-mint-használ gyógyszerekkel és az ártámogatásokkal.

És a gyógyszergyárak szociális szerepével. Valóban, hallottam róla, hogy a fővárosban a BME vegykart meg az ELTE vegyészt tolják ilyen-olyan módon. De ezzel két nagy bajom van. Az egyik, hogy a normatív finanszírozáson keresztül ez a pénz az állam zsebéből ismét kivándorol az ő szakemberképzésükbe, ami állami működtetésű magánegyetemként működik (az autóiparban ilyen az Audi-egyetem); ráadásul a vidéki egyetemek kimaradnak ebből a fejlődésből, Debrecenben van némi kapacitás, ez igaz, de még az a kevés is több Szegednél és pláne Pécsnél. A gyógyszerészek, orvosok közt nem életpálya (és kutatóorvosi ösztöndíjról sem hallottam), hogy a gyógyszeripar a kutatásaihoz majd alkalmazza őket. Az orvoslátogatás is egyre kevésbé megy, mióta amerikai mintára minden sales-es szakmabelit felvesznek. A másik bajom ezzel, hogy a kiszervezett kutatások, amit együttműködésként írnak le, valójában bérmunka vagy egyenesen ingyenmunka a gyógyszergyáraknak.

A helyes modell működik pl. a mi városunkban is. Rá lehet keresni. Az egyetemisták csoportokba állnak, létrehoznak egy saját, kis vállalkozást, iszonyú hozzáadott értékkel, ami egy-egy szakterületre összpontosít. És ennek a kapacitásnak a képzését is támogatja a gyógyszeripar. Mondok egy konkrét példát, ami most nekem nagyon új volt. Van egy 10 millió eurós, 3 éves rákkutató stratégiai együttműködés a DKFZ és a Bayer között. Ennek keretében több egyetemista még mikor eljöttünk onnan, jelentkezett szakmai gyakorlatra. Most van egy immunológiai termékeket előállító cégük (ha érdekel, leírom a nevét is), és prof. Krammer, az intézet és talán a világ vezető tumorimmonológusa tőlük vesz, mivel jobbnak tartja őket másoknál.

10 millió eurót mondtam, ami 3 milliárd forint. Ez itt egy orvostudományi kutatásban 3 évre úgy elég a bérekre. Te is kilenc számjegyű összegekről beszélsz. A különbség nem a támogatás mennyiségében, hanem a minőségében van.

Igen, én nem tagadtam, hogy ne lennének új gyógyszerek, áttörésnek nevezhetjük pl. a tirozin-kináz inhibitorokat vagy a HIV-gyógyszereket is. De a tempó érezhetően lassul, a költségek növekedése meg nem, és emiatt a helyzet egyre csak romlik.
Kate
2013. 06. 06.
00:23:07

Az is lehet egy szempont, legalábbis a gyógyítást tekintve, hogy a legtöbb ma problémát okozó betegség krónikus, és a valódi, tartós gyógyuláshoz életmódváltás is kellene a gyógyszerek mellé (vagy helyett? betegsége válogatja szerintem). A gyógyszereket pedig sokszor pont azért kérjük, mert gyors megoldásnak tűnik, hasonlóképpen, mint ahogyan a fogyáshoz is csodaszer kell. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy az étel már többnyire élelmiszeripari terméket jelent, és ükanyám kb semmit sem ismerne fel a közértben, mint ehetőt, és számolunk ennek a következményeivel, akkor némi pesszimizmussal az is kijöhet végeredményként, hogy ha ez így megy tovább, akkor tulajdonképpen a Hogyan állítsunk elő gyógyszert? kérdésköre nagyjából fedi is egymást a Gyorsabban vagy lassabban irtja ki magát az emberiség? kérdésével, vagyis ez lehet akár egy lényegében meddő vita.
Balázs
2013. 06. 06.
19:32:08

A gyógyszer szó érdekes összetétel.

Gyógyító szer. Legalábbis ezt várnád tőle.

Másnéven, - germánul, latinul, szlávul - Medikament vagy medicamiento, azaz orvosság.

Tehát valami olyasmi, amit az orvos ad.

Az angolszászoknál a neve drug, amiben a kávétól az amoxicillinen át a heroinig minden benne van.


Nomen est omen. Az ember a nyelv segítségével gondolkodik.

A magyarok a gyógyszertől gyógyulni akarnak.

A kontinentális európai az orvostól kér gyógyszert.

Az angolszász eszi-issza-szúrja-szarja a gyógyszert.


Ezért történik minden úgy, ahogy.

A magyar az orvoshoz gyógyulni megy. Bedobja a pénzt, kijön az egészség.
Az európai az orvossal van így. Jó sok pénzt dobálnak, nem győzik kapkodni az emigráltak.
Az angolszásznak mindegy, hogy mit kap, a lényeg a fogyasztás. Minél többet.

Ezért csinálnak a drugból medikamentet, amit Magyarországon gyógyszerként lehet forgalomba hozni.

Mondok egy egyszerű példát. A gyógyszer fogalom lényege a mennyiség. Kérdés, hogy létezik-e olyan gyógyszer, amiből az a cél, hogy minél többet lehessen adni? Érted, nem teából vagy LSD-ből, hanem gyógyszerből. Ilyen nincs. A jó gyógyszer ismérve, hogy minél kevesebb kell belőle.
Kate
2013. 06. 06.
21:35:29

Vagyis elmegyek gyógyszerért (medicamiento), és kapok helyette drugot. Azután pedig majd újabbak kellenek belőle, hogy legyen hatása, majd megint újabbak ugyanezért + a mellékhatásokra. Jól értem? Nyelvi szempontból még nem közelítettem meg a dolgot.

Az emésztőrendszer, a belek épségének jelentőségéről szintén tanúskodnak a nyelvek, és minden tabletta odakerül, adott máris a mellékhatás. Nomen est omen a belekre: has the guts (bátor, angolul), hara o tateru (dühös, japánul), hara ga aru (bátor és energikus, szintén japán), és ott a kukacos is. Szerintem érdekes, hogy nyelvtől függetlenül közérzetre, viselkedésre utal mindegyik jelentés, ami mintha arra mutatna, hogy a belek állapota hat még az agy funkcióira is (dehát miért is ne, az is egy szerv), vagyis érdemes megválogatni, hogy mi kerül az emésztőrendszerbe. Ráadásul a gyógyszert is ugyanúgy receptre írják, mint a tyúkhúsleves elkészítési módját, ami szintén gyógyít. Hippokratészt is említhetném ennek kapcsán. Szerintem forog a sírjában a "fölösleges, inkább-árt-mint-használ gyógyszerek" puszta lététől.

Vagyis teljesen egyetértek veletek, csak azt tettem hozzá, hogy az életmód és azon belül az étkezés is meghatározó, mert melyik szupergyógyszer segít hosszú távon, ha közben legyalulom a bélflórám, hazavágom az immunrendszert? Károsodhat gyorsan vagy szépen lassan, de biztosan is (junk food), sőt, át is lehet örökíteni a torzulást, még szerencse, hogy javítható. Az ételre mondhatom azt is, hogy bioinformáció, ami az epigenetikát befolyásolja, ezért nem mindegy a minősége sem, de az eredmény ugyanaz, mint mikor ükanyám a fantáziámban vásárol és betenné a kosárba az ennivalónak szánt holmit vagy inkább mást keres. Persze, hogy szeretném, hogy jó gyógyszerek legyenek szükség esetére, és minél kevesebb kelljen belőlük, az ezen semmit nem változtat. Ha felreértettem valamit, kérlek, szólj, picit fáradt vagyok.
Balázs
2013. 06. 07.
07:20:33

Teljesen korrekt, amit írsz. Pont Mage volt az, akivel ezt egyszer beszéltük is, nem tudom, hogy itt-e. Az emésztőrendszernek önálló idegrendszere van. Ezt bárki tapasztalhatja, ha elkap egy vírusos fertőzést, amely hazavágja a gyomrot. Rossz közérzet mindig jár vele. Sőt, egyszer hoztam haza egy olyan kórházi vírust is, ami depressziót, sötét gondolatokat okozott elsősorban, taknyot meg lázat nem. Megbetegedtem, szinte búcsúztam a gyerekektől, mindenről csak rosszat gondoltam; másnapra elmúlt, akkor a feleségem kezdett rá. Az ingerület-átvivő anyagok egy jelentős része az emésztőrendszerben van, és önálló működéssel bír. Közvetlen összefüggés van az emésztés és a közérzet között.

Egy kis tájékoztató: link
Kate
2013. 06. 07.
09:46:43

Megnéztem nemrég az Awakenings című filmet link amiben egy pszichiátrián kiválasztanak néhány katatóniást, és gyógyszerrel visszahozzák őket az életbe csodaszerűen, miután a orvosuk rájött, hogy van bennük közös: mindnek agyvelőgyulladása volt, majd miután abból felépültek, lassanként kialakult a pszichés zavaruk (igaz történet). Megállítottam a filmet, és rákerestem az agyvelőgyulladásra: lórúgás antibiotikumokkal kezelték. Ez is közös bennük! Az jutott eszembe, hogy nem is közvetlenül az agyvelőgyulladás lehetett a baj, hanem az, hogy előállt a sikerült a műtét, de meghalt a beteg helyzete: az antibiotikumkezelés mellékhatásaként súlyosan károsodott a bél, kialakult a góc, a katatónia esetükben biztos vagyok benne, hogy masszív mérgezéses tünet volt. (Másképpen hogyan lehetett volna visszahozni őket bármeddig is, ha alapból nincsenek ott a toxikus köd mögött? Ez is jó kérdés lehet. + Épp most hallom, hogy a videóban dopamint említenek.) Az a fantáziám, hogy ha detoxikálják azokat az embereket, és emellett sikerül helyreállítani az emésztőtraktust, akkor épek maradhattak volna.

De említhetném József Attilát is, szerintem nem véletlenül volt olyan zsigeri és egyben látomásos a költészete, mikor harmadnapja nem evett se sokat, se keveset. Ezért biztosan kapnék az irodalmároktól (majd az államvizsgán visszafogom magam, és nem említem), de tartok tőle, hogy a világirodalom egy részét a béldiszbiózisnak is köszönhetjük.

Köszönöm a videót! Nagyon érdekes, és volt benne olyan információ, amit még nem találtam a szakirodalomban, pedig kifejezetten kerestem, és amit a nőkről mond, lehet akár egy újabb nyom. Hálás vagyok érte. (Kicsit kutattam a témát.)

Azt nem tudom, hogy beszéltetek-e erről, ha igen, akkor sem olvastam. Itt a paleot láttam említve, amit nagyon jó diétának tartok az enyhébb esetekre. Például azzal, hogy a glutént és a kazeint kivonják, már megelőzik, hogy ezek az anyagok opiátokká alakuljanak egy túlterhelt emésztőrendszerben. (Szerintem ez az egyik oka a paleot elkezdők állapotában beálló ugrásszerű javulásnak, de lehet más, vagy ennél több tényező is. A szervezet képes drogozni, alkoholizálni cseppenként, mint az infúzió, amikor az élelmiszerek is druggá válnak, a megvonási tünetük is jelzi.) Nagyon tetszik, hogy látjátok, észreveszitek ezeket a folyamatokat.

Hogy ezek a folyamatok mit eredményeznek, és mi lehet belőle még öröklődéssel, az élet mennyiségére és nem minőségére gyúró orvostudománnyal megtoldva, arról is majdnem írtam valamit, de annyira vadnak találtam, hogy inkább mégis kihagyom.
mr.
2013. 06. 07.
19:03:39

Balázs: szerintem a gyógyszeriparról ugyan az a véleményünk. legfeljebb te egy kicsit jobban látod az orvosi, én meg a gyártói/forgalmazói oldalát.

nyugdíjasok: nyilván vidéken vagy keleti nagyvárosainkban más a helyzet, de a fővárosban pont a nyugdíjasok a fő bevételi forrás a patikákban. ha a tv-ben megjelenik hétvégén valami új "csodaszer" reklám, az első dolga a raktárkezelő gyógyszerésznek másnap reggel 7-kor, raktárnyitáskor, hogy berendelje az elosztóból azt a "valamit", függetlenül attól, hogy az éppen tyúkszemtapasz, gomba írtó vagy egy vitaminkészítmény. mert, hogy a nyugdíjas akár három kerületet is körbebuszozik, de addig nem megy haza, míg nem talál egy patikát, ahol még aznap megveheti. ha szerencséje van a patikusnak, még délelőtt kihozzák, és így tud adni a délben érkező mamikáknak, akik teljesen rendíthetetlenek és lebeszélhetetlenek. megtörtént:
- aranyoskám, azt a sárga dobozos terhességi csík elleni kenőcsöt szeretném a kislányomnak amit az a szőke hajú fiatalasszony mutatott tegnap a tévében.
- és mikor szült a kislánya a néninek, mert ezt a krémet a szülés utáni első héttől már használni kellene?
- 16 éves már az unokám, de azért tessék csak adni, majd a lányom kiolvassa hogy mire használja.

orvoslátogató: nem tudom másutt hogy, de "itt nálunk" pont ellenkezőleg, nagyon bekeményítettek. az elmúlt évekig még szakasszisztens is mehetett látogatni, most már kizárólag csak végzett orvos vagy orvos-gyógyszerész. managereket a közelébe sem engednek, legfeljebb akkor, ha van mellé még egy orvosi diplomája. ráadásul még ajánlásokat (pl. sote-s tanszéki vagy kutatólabor vezetői) is kell hoznia, hogy egyáltalán szóba álljanak vele a személyzetin. plusz a jó megjelenés, és 35-ös életkorplafon is kell.

az tényleg sajnálatos, hogy gyógyszerészeti/orvosi oktatási terület (általában) nem tud bekapcsolódni a piacra. én műszaki területen dolgozom, itt azért más a helyzet. és nem csak a fővárosi műszaki iskoláknál (BME, óbudai). az a piaci cég, ahol jelenleg dolgozom pl. most kötött szerződést közös szoftverfejlesztési munkára egy vidéki egyetemmel. egy tanszékvezetőből és köré szerveződött kb. 150 kimagasló átlagot hozó tanulóból áll az iskolai társaság, de teljesen úgy működnek, mint egy piaci cég. a referenciáikat bár mely hazai it cég megirigyelné, éves bevételük 1 és 2 mrd között mozog és ebből a hallgatóknak jobb fizetést adnak, mint sok piaci cégnél a több éve ott dolgozó szakmérnököknek.

gyógyszer mellékhatások: érdekes az is, hogy a gyógyszerek fő és mellékhatásait a forgalomba hozatal előtt kölcsönhatásra is tesztelik. azaz kipróbálják, hogy más gyógyszerekkel együtt szedve hogyan módosul a hatása, illetve milyen mellékhatásai lehetnek az együttszedésnek. természetesen a többféle csoportba tartozó gyógyszereket a legtöbbször mind végigpróbálják, mielőtt kiadják rá az engedélyt. apró probléma, hogy egyszerre legfeljebb három gyógyszer kölcsönhatását vizsgálják. soha, senki nem tudja pontosan megmondani, hogy mi van akkor, ha valakinek négy féle gyógyszert kell egyszerre együtt szednie. a háziorvosunk szerint édesanyámnak jelenleg naponta 9 féle(!) gyógyszert kell szednie.
Kate
2013. 06. 07.
22:25:28

Mister, amit az emésztőrendszeri problémákról írtam, az nem csak az agyra hat ki, egy komoly anyagcsereprobléma bármelyik szervre hathat, és szerintem nincs is olyan, hogy csak egyetlen szerv volna érintett, vagyis egyszerre több teljesen függetlennek tűnő betegség - más megközelítésben az eredeti problémának tünete - van jelen. Ha valakinek sok gyógyszert kell szednie, akkor nagyon valószínű, hogy van a háttérben anyagcsereprobléma, ezért érdemes kivizsgálni az emésztőtraktust. (Ha szeretnél tippet, hogy mire figyeljetek közben, e-mailben írd meg, és válaszolok. Remélem, ez nem túlzás, de nem árulok semmit, és a 9 nagyon sok. Nekem 5-6 volt, de már attól kivoltam.)
mr.
2013. 06. 08.
01:35:22

Kate: az emésztőrendszeri problémákról sajnos van elég saját tapasztalatom. az elmúlt évet a hazai egészségügy közeli tanulmányozásának szenteltem. ennek az időnek a felében, nem kifejezetten jószántamból, különféle kórházi intézmények belső folyamatait vizsgáltam.

rendszeres, súlyos klinikai tünetek, öt műtét (melyből, mint utólag kiderült, négy teljesen felesleges volt és az ötödik is csak a patológiai minta miatt nevezhető sikeresnek) és a végén (röpke egy év után) egy autoimmunnal kombinált emésztőrendszeri megbetegedés jött ki. addig persze jobbnál jobb diagnózisok. az is előfordult, hogy az orvos, kezében a ct leletemmel, azt javasolta, hogy a további vizsgálatok megkezdése előtt intézzem el a nyitott ügyeimet és végezzem el az egyéb papírmunkáimat. lehetőleg néhány héten belül... aztán volt a másik véglet is, aki ránézésre azzal diagnosztizált, hogy biztos stresszes a munkám, és ne idegeskedjek.
a végső diagnózis előtt még két további műtét (egy gerinc és egy gyomor) is be volt tervezve, de azokhoz már szerencsére nem járultam hozzá. volt olyan időszak, amikor 11 gyógyszert kaptam. (ebből "csak" négyet szedtem be, a többi ment a kukába.)

mindezt rendszeres sportolás és (viszonylag) egészségesnek mondott étkezések mellett sikerült összeszednem.

annyi eredménye volt az egésznek, hogy rengeteg orvossal ismerkedtem meg (köztük néhány jóval is) és annyi szakirodalmat olvastam ki közben, hogy talán egy gasztroenterológia és esetleg egy patológiai szakvizsgát is megkockáztathatnék. :)
Kate
2013. 06. 08.
16:44:59

Csak van valami különbség az orvosi rendelő és a mészárszék között. Talán az orvos nem tudja, hogy mit miért csinál? Ha felteszem, hogy az átlagos orvos nem autista, akkor abból következik, hogy előbb-utóbb rájön, hogy mit csinál (ha másból nem, az eredményből). Miért: fizetés. Lényeges különbség híján tovább kérdezek: mit jelent számomra a tevékenységük, illetve mennyi is az a fizetés, amiért ezt csinálják. Ha most azt találom mondani, hogy az egyik szakma a megélhetési bűnözést juttatja eszembe, akkor a vegák már biztosan látják is, hogy a hentes az.

Mister, ha ezen keresztülmentél úgy, hogy még egyben vagy, és értelmes, felelős döntéseket hozol magadról (pl. felesleges műtét, gyógyszer ment a kukába), az számomra azt mutatja, hogy kifejezetten erős vagy. Ez egy nagyon jó alap. :) Ki tudja, konstruktívan mit ki lehet hozni belőle. Valamiért úgy érzem, hogy a halogatást jó volna említeni: nincs stagnálás, csak erózió vagy fejlődés, erre figyelj, de ezt nem tudom pontosan megmondani, hogy miért tettem hozzá, lehet, hogy csak magamnak, de benne hagyom, hátha mégis jó helyen van itt.
Balázs
2013. 06. 08.
19:52:13

mr.: A szakvizsgához többre fogsz menni azokkal az orvosokkal, akikkel megbarátkoztál, mint azzal a tudással, amit összeszedtél.

Azért tesztelnek egyszerre max háromféle kölcsönhatást, mert azon túl teljesen lehetetlen kiszűrni a hatásokat. Ezen kívül két anyagnál egy, három anyagnál három, négy anyagnál viszont már hatféle kölcsönhatás van. Tehát a vizsgálat költségei és a kapott eredmény aránya pontosan ennél a vonalnál válik tarthatatlanná.

Aki kilencféle gyógyszert szed, az random kettőt-hármat általában nyugodtan elhagyhat, nem veszi észre a változást. Idős korban pláne.

Legközelebb kezdj nálam. Én ugyan nem értek a gasztroenterológiához, viszont ismerek megbízható, jó szakembereket a területen. Érdekes dolog ez, Magyarországon pont erősnek számít a gasztro, sőt, a szakmai kollégiumuk igen összetartó. (Mikola is közéjük tartozott). A következő életemben biztosan betegirányító leszek, muszáj időben kezdenem a felkészülést.
Balázs
2013. 06. 08.
20:17:14

Kate: Látom, egy picit megszaladt a dolog. Teljesen felesleges egy olyan rendszerben, mint a magyar egészségügy, az egyéni morálról beszélni.

"Miért [csinálja]: fizetés."

Szerinted tényleg? link

Szerinted diplomás, művelt emberek állnak ma sorba Magyarországon azért, hogy receptkiadó automataként működjenek és minden idióta páciens magáról alkotott elképzeléséhez tapsoljanak, miközben örülhetnek neki, hogy egy cigány nem veri meg őket vagy egy hajléktalantól nem kapnak hepatitist?

Ha ezt a morális kérdést, hogy miért orvos ma Magyarországon valaki, lebontanánk egyéni szintre, másnap nem menne be dolgozni a harmincezer orvosból huszonkilencezer. Néhány száz, aki valóban profitál a hálapénzből, vagy elmebajig beleszeretett az áldozatszerepbe, az igen. Nincsenek többen ezernél az egész országban.

Ez a rendszer - mint ahogy annyi más rendszer is - azért működőképes, mert a kérdések nem így kerülnek elő az egyén szintjén. Az egyének szintjén döbbenetesen egyszerű, a véleményednek homlokegyenest ellentmondó szempontok kerülnek elő.

Ha elmégy orvosként dolgozni, senkit nem érdekel, hogy te mit és hogyan szeretnél csinálni. Ha megkérdezel száz rezidenst (bár tüntetéseken és diplomaosztókon kívül nem találsz ennyit egy helyen), hogy milyennek képzeli el a munkáját húsz év múlva, egyik sem úgy fog válaszolni, hogy "túlórával, ügyelettel, tapló páciensekkel, generikumokkal, fél éves várólistákkal dolgozva a diplomás minimálbérért".
Ha tetszőleges osztályra bemégy, és őszinte választ kapsz arra, hogy hiszik-e, hogy szakmailag tökéletes az, amit csinálnak, szerinted mit mondanak majd? Hogy "Igen, kedves Kate, itt a tudományosan elérhető legmagasabb szakmai színvonalú munka folyik az elérhető legjobb személyzettel, a legjobb körülmények között."?

Ezért nincs semmi értelme egyéni morális kérdésekről beszélni. Szakmai kérdésekről is csak ritkán. Ami azt illeti, a rendszer morális tartalmáról sincs sok értelme, mert ez olyan, mintha egy olyan vaskohó dolgozóinak általános hozzáállásáról beszélgetnénk, amelyben nincs sem vasérc, sem koksz.

A mészáros példa azt juttatja eszembe, hogy a mészáros az, aki állatokkal foglalkozik. Például marhákkal és disznókkal.

Van olyan sor, amibe nem kell beállni, mert a végén fizetni kell.
Kate
2013. 06. 08.
20:43:06

"megélhetési" (=éhbér)

By the way, a vaskohó dolgozói nem ártanak, ez azért egy fontos szempont, de lehet, hogy csak nekem. Egy olyan közegben, ahol csinálni szabad valamit, de észrevenni és kimondani már nem (és kit fenyegetnek pisztollyal, hogy legyen orvos, vagy lelövik?), talán még akkor sem kellene említeni bármit, ha azt kérdezik: ugye, látod?, mert még kiderül, hogy az a helyes válasz, hogy: nem. (Akire nem illik bármelyik része annak, amit írtam, az ne vegye magára.)
Balázs
2013. 06. 08.
21:25:39

Szerintem teljesen igazad van abban, hogy szólsz. Igazad van abban is, hogy azért, mert valami nem működik, és ezért nem elsősorban a személyek a felelősek*, attól még nem működik, és ezt el lehet, az egészségügy esetében meg el is kell mondani.

A hangulatkeltést nem szeretem. A moralizálós ítélkezést sem. Ha valaki egyszer úgy dönt, hogy helyrehozza a magyar egészségügyet, ahhoz szüksége lesz normális orvosokra és normális betegekre, akiket egy asztalhoz kell ültetni, és rá kell őket bírni, hogy beszéljenek. Ahol nincs hentes és nincs tapló beteg.

A gyógyszeriparból eljutottunk a hozzáállásig. A hozzáállásból pedig csak egy lépés hogy belássuk a társadalmi kudarcot, aminek egyik, és ha oda jutunk, a legéletveszélyesebb formája az egészségügy.

Elképzelhető, hogy a rendszert nem lehet úgy újjáépíteni, hogy a jelenlegi orvosállomány egy részét nem rakjuk parkolópályára. Sőt, ez nagyon is valószínű. De még ezt sem lehet büntetéssel elképzelni. Elmondom miért. Azért, mert ma abban az országban a helyzetüknél és képességeiknél fogva kiemelkedő orvosok jelentős része morálisan instabil talajon áll. Gyakran önhibájukon kívül. Olyan ez, mint a szocializmus. Dopeman mondta, hogy itt mindenki kommunista, aki 89 előtt született, mert kooperált. Aktívan, passzívan, valahogy. Ez a mondanivalóm lényege.
Balázs
2013. 06. 08.
21:26:38

*Azért isten látja lelkemet, néhány orvost én magam kötnék fel a béke és igazság nevében.
Kate
2013. 06. 08.
22:24:48

Akkor helyben vagyunk, mert büntetés helyett épp két orvosnak is megígértem, hogy írok/beszélek velük arról, hogy mit csinálok magammal és hogyan jutottam el addig a diagnózisig, ami alapján teszem (mindkettő félrekezelt korábban, tehát azóta mind túlléptünk a kereteinken, ők a szakmain, én a dühön). Vagyis épp asztalhoz ülünk beszélgetni, mert én is tudok nekik mondani újat, és hátha ők is tudnak segíteni a szaktudásukkal. Szeretem az egységben az erő gondolatát, és azt, amikor sikerül jól megvalósítani, még akkor is, ha én a saját egészségem szeretném helyrehozni, nem a magyar egészségügyet. Innentől a hangulatkeltést és a moralizálós ítélkezést sem vallom magaménak. Amit fentebb olvashatsz, az a magánvéleményem leírva, hát istenem kicsúszott attól a 4 felesleges műtét + 11 gyógyszeres történettől. Korábban sem a szidtam a magyar egészségügyet, inkább kiegészítettem újabb szempontokkal azt, amit írtatok.

Írtam például arról, hogy szerintem életmódváltás nélkül a gyógyszerek sem igen tudnak segíteni a krónikus esetekben (amikből olyan feltűnően sok van pedig), és hogy instant megoldást várva nyújtjuk értük a kezünk, mi betegek. Azért ebben az is benne van, akármit is tesznek a markunkba, hogy gyors és fájdalommentes megoldást várunk. Pedig logikus, hogy ha valami évek, évtizedek alatt alakult ki, akkor azt minél előbb helyrehozni egy intenzív folyamat. És hát a változás fáj, stagnálás pedig nincs. Ha ezt összeadom, akkor kijön belőle, hogy az a folyamatos változás, ami egy komoly betegség kialakulásához vezetett is csak változás volt és fájt (érdemes megnézni milyen pótcselekvések kísérték a folyamatot és őszintén megkérdezni, hogy miért is?), és hogy a sokkal intenzívebb átalakításban az idő rövidsége várhatóan a fájdalom hatványozódását is jelenti. Ez most megint általánosítás, és picit matekos lett, de azért szerintem lehet benne valami. Ha pedig tényleg így van, akkor egy értelmes beteg nem kondicionálja arra az orvost, hogy mindig, mindent gyorsan bogyóval kezeljen észrevétlenül, mert különben nem jó szakember, nem tud az semmit, ha nem felel meg ennek az elvárásnak. És most itt vagyunk a vigyázz, h mit kérsz, mert még megkapod állapotában. (Ajaj, most fognak nekemjönni azok, akik betegek.) Az érem másik oldala, vagy másik szempontból ugyanaz a rendszer. Az első hozzászólásom kezdődött vele.

Remélem, jól fejezem ki magam, és látható a közös nevező, tényleg örülnék neki.

Változás fájdalmán nem feltétlenül a hasogató pl migrént értem, hanem a kényelmetlenséget, akár lelkiekben jobban tettenérhetőt is, mint amit említettél a vírusos fertőzés kapcsán. Gondolom, ezért mondják az élet változásaira is, hogy az a jó, ha olyasmivel foglalkozom, amit élvezek, mert akkor a jó érzés, a lelkesedés felülírja. De ez már egy kicsit elvont gondolat.
mr.
2013. 06. 09.
00:22:16

azzal amit írtam, én nem az orvosokat akartam minősíteni, a legtöbb szerintem igyekezett megtenni a lehetőségeihez képest mindent. inkább az emésztőrendszeri betegség aljasságát akartam kiemelni, hogy képes olyan tüneteket produkálni, amik teljesen más szerv baját vélelmezik.

amúgy a legtöbb jó orvos akivel összefutottam azt mondta, ne csodálkozzak, hogy a kórházakban ilyen kevés jó szakembert találok. a profi diagnoszta idősebb generáció már nyugdíjba ment, az ügyes fiatalok meg kimentek.

én úgy látom, van még egy orvos réteg, amelyik itthon próbálkozik normális körülmények között megélni, de közben hivatását is szolgálni, nekik viszont a munkaidejük abnormális. három kórházban dolgozik egyszerre, plusz ügyeletet vállal valami magánklinikán, elmegy karitatív alapon valami önkormányzati rendelőbe és még beugrik tesztelőnek egy gyógyszergyárhoz is. egész nap ingázik, nyilván azért, hogy valami emberhez méltó fizetést vigyen haza, szerintem azt sem tudja pontosan, hogy hol van éppen. (nem ritka pl. hogy eltéveszti a rendelőt ahova behív, ha telefonon jelentkezel be nála.)

bejutni alig lehet hozzájuk, mert jók, és heti egy napot rendelnek 1-1 kórházban. így persze a folyton változó asszisztenciája és adminisztrációja sem tudja követni, hogy éppen melyik betegével mikor, mi van. régen a kórházi orvosok (leginkább) egy helyen dolgoztak, esetleg tanítottak az egyetemen és az egész környezetük (nővér, asszisztens) ismerte a betegeiket és az orvos beosztását/rendelkezésre állását. manapság annyi a részidős "beuguró", hogy jól látszik, már a kórházi kollégák sem rajonganak értük. pl. tipikus volt, hogy viziteken az ügyeletes doki "átlépi" azt a beteget, aki nem hozzá tartozik, hanem az ingázó kollégájához, mert semmit nem tud (vagy nem akar tudni) róla.

és akkor még van a külföld-magyar o. között ingázó orvos is. (nyilván nem jószántából) ő megkezdi a kezelést, majd megkéri a pácienst, hogy várjon 3 hónapot, mert most kimegy a világ másik felére, majd ha visszajön folytatja. jó esetben lepasszolja a betegét egy kollégájának erre az időszakra. de ez a ritkább.
Kate
2013. 06. 09.
01:14:53

Mister, nem csak a jószándék megléte vagy hiánya számít, egyszerűen van, amit nem tanítanak az orvosin, vagy ha mégis, akkor valószínűleg nem hívják fel rá kellőképpen a figyelmet, és amíg pl a dietetika peremterület marad, valószínűleg nem is nagyon fogják (és nem csak a dietetika, sok egyéb van, pl sejtmemória, az is egy érdekes dolog, az epigenetika és a fraktálok kapcsán is lehetne róla beszélni, de az emésztőrendszerhez is kapcsolódhat, vagy a ha jól emlékszem az agyi-gerincvelői folyadék pulzálása is, és még ki tudja, mi minden).

Csak azt vedd, amit a kazein és glutén emésztési problémájáról írtam, hogyan lehetne megoldani kizárólag pirulával, műtéttel? Szerintem sehogy. Az elvárt és elfogadott gyógymódokba igen nehezen fér bele az, hogy az emésztőrendszer funkcióit tartósan javítsák/helyreállítsák, így látom, de tévedhetek is. Ha helytálló, amit írtam, akkor ebből logikusnak tűnik arra következtetni, hogy aminek a hátterében emésztőrendszeri probléma áll, az is hasonló arányban várható, hogy javul (vagy helyileg megoldják, de majd kialakul valami máshol). Ha valakinek csak refluxa van, általában már írják is fel a savlekötőt a legjobb szándékkal is, holott ha jól tudom, ez a záróizom gyengesége, vagyis egy simaizomprobléma. És többnyire ilyen esetekben kevés a sav, nem sok. Vagy egy vadabb: el tudod képzelni, hogy egy szemész esetleg olyat kérdez (legyen pl kötőhártyagyulladás kapcsán), hogy puffadsz-e?, van-e ekcémád vagy hasonló bőrtüneted?, hasfájós kisbaba voltál? De lehetne még folytatni. Hippokratészről, Philippe Pinelről stb. pedig már régóta lehet(ne?) tudni. Csak egy-két tipp.

Ott vannak azután az egyéb, pl keleti kultúrákhoz tartozó ismeretek, tapasztalatok is, csak ki kell tekinteni picit messzebbre térben is. Még ha olyan sokminden van is, amit nem tudunk, az ember már olyan régóta keresi magát (gnóthi szeauton), csak jutott valamire. A könyvtárak nyitva vannak, létezik net, és próbálhatjuk megismerni magunkat és másokat, hogyan működünk. Ha valaki majd egyszer tényleg reformálni akarja az egészségügyet, akkor remélem, ezt a szempontot is figyelembe veszi (ismeretanyag bővítése, áttekintése, értelmezése, és gyakorlatban alkalmazni tudni azt az egyébként sokat, ami van), mert most pl ha orvos leszel és te magad nem változtatsz ezeken, akkor akár az is előfordulhat, hogy kénytelen leszel a legjobb szándékkal is ugyanazt tenni majd, mint amit veled tettek, vagy valami hasonlót? Picit meredek ez így, jó volna tévedni benne, és most tényeket keresek, ahogyan a neten is közben, nem a moralizáláson van a hangsúly.

És ha nagyon reálisan akarom nézni a helyzetet, akkor tudomásul veszem a változásokat, és bármennyire is fáj, a gyógyítót máris átkeretezem tökéletlen emberré, orvossá nyelvi gyökerektől függetlenül, és hát orvos az, aki elvégezte az orvosit, és akkor az elvárásaim is realizálódnak. Ahogy tanár az, aki elvégezte a tanárképzést. Változás ahhoz képest, amikor a gyógyítás alapján választódtak ki azok, akikhez fordulunk, mikor most odamegyek a diploma alapján, s meglátom, mi lesz. A gnóthi szeautonban amúgy azt is látom, hogy ne csak várjam a kész válaszokat, hanem találjam meg a sajátjaim, ha kell, illetve tegyem össze azokkal a válaszokkal, amiket kapok, mert ez a legtöbb, amit tehetek.
Mage
2013. 06. 09.
15:34:57

Egy amerikai könyv tanulsága szerint a betegségek 80%-ára a legjobb gyógymód, ha nem kezelik.

Szerintem van az 90% is.

A paleo szinte mindenkinél gyógyítja a refluxot, sőt, bármelyik lowcarb táplálkozás képes erre, de az emberek nem hiszik el, inkább szedik a gyógyszert, és szenvednek.

Ha felsoroljuk, mennyi mindent gyógyít, vallási fanatikusnak néznek. Valójában nem a paleo gyógyít, az ember gyógyítja önmagát, amint a rombolást abbahagyja.

Úgy vettem észre, ritka kivételeken kívül csak azok hajlandóak kipróbálni, akik eleve egészségesek, törődnek magukkal, és nincsenek elhízva.
Balázs
2013. 06. 09.
18:25:30

Kate: mondom, felesleges hozni a szemléletváltás szükségességéről alkotott nézeteket. Ezek a köztudatban vannak, a dolgok változnak, amikor én voltam egyetemista, még elképzelhetetlen lett volna az egyetemi könyvesboltban ennyi misztikum, most meg a tananyag része. Nyitott kapukat döngetsz. És érdekes módon azt vettem észre, hogy az ilyen szemléletekre többnyire a klimax körüli orvosnők a legfogékonyabbak.

Ha annyi ötszázasom (euró) lenne, ahányszor hallottam már embereket beszélni a holisztikus szemléletmódról, akkor egymagam megvenném az egész magyar orvosképzést, és magánegyetemet csinálnék belőle, ahol te oktathatnál dietetikát. A holisztikus szemlélettel három nagy baj van, ami kvázi működésképtelenné teszi. Az első, hogy a beteg nem gyógyulni jár az orvoshoz, még csak nem is azért, mert élni akar, hanem azért, mert nem akar meghalni. A második az, hogy tünetmentes ember nem jár orvoshoz, és erre mind az emberek mind az egészségügyi rendszerek képtelenek - viszont ez a holisztikus szemlélet alapja. A harmadik probléma az, hogy a holisztikus szemlélet nem műt, nem tud defibrillálni, újraéleszteni, akut dolgokat kezelni - és nem tud mit kezdeni azokkal sem, akik tízféle valódi bajjal küzdenek, vagy egyszerűbben csak elmúltak hatvan évesek. (Persze, ha valaki odafigyel az egészségére egész életében, akkor idős korára kisebb eséllyel - bár nem feltétlenül - lesz vele baj. Vagy kevesebb.)

A természetes meg keleti gyógymódokhoz két észrevételem van. Az első, hogy itt egy óriási tévedésben él a legtöbb ember, aki ilyen-olyan módon csalódott a kb. 20 évvel ezelőttig működő, pozitivista, technológia-alapú egészségügyben. A természetes gyógymódok és társadalmak között a hosszú élet egész mást jelentett, de az egészség is. Ha ma valakinek egy veséje van, akkor azt látjuk CT-n, ha kétszáz éve volt valakinek egy veséje, az boncolásig nem derült ki. A legtöbb betegség diagnosztizálatlanul maradt a természeti, fejletlen technológiájú közösségekben. Egyáltalán nem igaz, hogy egészségesebbek lettek volna. Kevesebb ideig éltek, és egy közönséges sebbe, ma simán kezelhető betegségbe, vagy akár szülésbe belehaltak.

A másik észrevételem, hogy az alternatív gyógymódok, diéták tesztelése nagyon kezdeti stádiumban van még. Itt még bármi megtörténhet, és az ellenkezője is. Ezeknek a módszereknek a hatásosságáról, finomhangolásáról 10-30 év múlva lehet beszélni, mikor látjuk majd először, hogy pl. a paleo diétán lévőknél nem lett annyi cukorbeteg, ellenben több lett pl. a hasnyálmirigyrák. A tradícionális, keleti, stb. gyógymódok sem tekintenek vissza nagyobb életútra, mivel tudományos értelemben ezek sincsenek túl régóta vizsgálva. Én emlékszem és tudom, hogy mit mondtak anno a tumormarkerekről, a genetikáról, vagy a tumorimmunológiáról, aztán nem lett belőle semmi. Jobb lenne várni, mielőtt elkezd valaki nagyon lázadni.

Én azt sem hiszem, hogy egyféle étrend vagy életmód mindenkinek jó lenne. A vesebetegeknek nyilván nem jó a túlproteinezett étrend, a cukorbetegeknek a tésztaevés, stb.

Kár hozni antik példákat is, akkoriban az orvoslás egész mást jelentett, és hidd el, mire valaki diplomát kap, már gyógyított is. Nem értem, mi ezen a nagyon furcsa, miért kell úgy tenni, mintha nem így lenne. (Már megint ez a moralizálás.)

Azt sem kifejezetten szeretem, amikor valaki kitalálja, hogy saját szempontjait figyelembe véve utasításokat ad az orvosának, és ezt partneri együttműködésként kezeli. Az orvos nem gép, nem lexikon és nem patológiai adatbázis. Ez a magatartás egy csalódott, elkeseredett ember hozzáállása. A nehéz esetekben a jó diagnózis apró részletek, finom megérzések kérdése. Már persze, ha az illető orvos képes rá. Mindenesetre egy laikus már azért is képtelen még a saját megfigyelését is irányítani, mivel nincsenek meg a kellő szempontjai. Nem azért, mert nem tudja megtanulni, hanem azért, mert pontosan ezek a részletek és megérzések nincsenek meg benne, ami egy jó orvosban megvannak. Ez nem egy technológiai kérdés.

A kérdés ma az, hogy hogyan lehet a fejlett technológiát ötvözni egy olyan életmóddal, ami hosszú, egészséges életet garantál. És nem az a kérdés, hogy vajon be lehet-e menni szanszkritul beszélve az egyetemre dietetikai igét hirdetve.
Mage
2013. 06. 09.
18:55:13

"A legtöbb betegség diagnosztizálatlanul maradt a természeti, fejletlen technológiájú közösségekben. Egyáltalán nem igaz, hogy egészségesebbek lettek volna. Kevesebb ideig éltek, és egy közönséges sebbe, ma simán kezelhető betegségbe, vagy akár szülésbe belehaltak."

Külön kell választani a gabonatermesztés előtti, és utána következő korszakot, mert nagyon úgy néz ki, hogy a modern "civilizációs" betegségeknek a mezőgazdaság az alapja.

Leletek bizonyítják, hogy amikor egyidőben egymás mellett élt két természeti nép, és az egyik gyűjtögetett, vadászott-halászott, a második gabonát termelt, akkor az utóbbin megjelentek a modern betegségek. Amelyeket most nem sorolok fel, mert nem szeretek betegségneveket leírni, túl erősek az ilyenekhez az agyhullámaim.

Ha mai, természetben élő embert modern étellel kezdesz etetni, azonnal megbetegszik tőle.

Persze, hogy vannak előnyei a modern kornak, az átlagéletkor a balesetek, a sebek miatt volt alacsony, és persze a rendszeres vadászatot sem érdemes említeni, ha olcsón akar életbiztosítást kötni az ember.

A nyugati orvostudomány valódi vívmánya a sebészet, az antibiotikum és a mellimplantátum. (Egyesek szerint még a védőoltás is, de a nagy járványok, ugye, már a gabona-korszakban tomboltak.)

Ha viszont az ember elkezd normálisan táplálkozni, akkor a modern betegségek százai meggyógyulnak. Azok, amelyeket egy életen át tüneti kezel hiába a nyugati orvoslás.

Valószínűleg a kettő optimális ötvözete a legjobb, mind a várható életkor, mind az egészség szempontjából.

Az elmúlt pár tízezer év hatalmas tévedés volt, ami a táplálkozást illeti. Beleértve a sütést-főzést.

Ami viszont érdekes, hogy az igazán nagy technikai fejlődés onnantól datálódik, hogy ipari mennyiségben zabáljuk a finomított szénhidrátot. Az utóbbi kétszáz évről van szó.

Az emberi testben szinte az agy az egyetlen, ami kizárólag szőlőcukorral működik. Az izmok vidáman mennek ketonokkal, amelyeket a zsírból állít elő a szervezet.

Programozni sem lehet igazán ketózisban, hiába érzed közben jól magad. Az jóval több egyszerű sztereotípiánál, hogy a programozók pizzán és kólán élnek. Azt égeti az agy. Sajnos.

Én most keresem az optimális megoldásokat.
Kate
2013. 06. 09.
20:22:29

Balázs, leszóltam a működő gyógyszereket és a sikeres műtéteket? Hol?
Olyan érzésem van, hogy véleményt olvasok (vagy érzéseket), és elfogadom, hogy neked ez a véleményed (érzésed).

Mage, teljesen egyetértek, hogy "az ember gyógyítja önmagát, amint a rombolást abbahagyja", azt illetően vannak csak kétségeim, hogy hol van az a határ, amikor még tud magától regenerálódni, illetve honnan kell olyan állapotba hozni, hogy képes legyen rá. Ez egy olyan finomhangolásos kérdés számomra, mint amit Balázs említ.

"Ami viszont érdekes, hogy az igazán nagy technikai fejlődés onnantól datálódik, hogy ipari mennyiségben zabáljuk a finomított szénhidrátot. Az utóbbi kétszáz évről van szó." Ezzel kapcsolatban van egy tippem, de majd legközelebb, mindenesetre nagyon érdekes, amit felvetsz.
Balázs
2013. 06. 09.
21:43:52

Kate 2013. 06. 08., 14:44:59: "értelmes, felelős döntéseket hozol magadról (pl. felesleges műtét, gyógyszer ment a kukába)".

Ez - nyilván - az Orvossal Kooperáló Beteg evangéliumának első sora.

Kate 2013. 06. 08., 23:14:53: "amit a kazein és glutén emésztési problémájáról írtam, hogyan lehetne megoldani kizárólag pirulával, műtéttel? Szerintem sehogy. Az elvárt és elfogadott gyógymódokba igen nehezen fér bele az, hogy az emésztőrendszer funkcióit tartósan javítsák/helyreállítsák, így látom, de tévedhetek is."

Tévedsz. Pl. a gyomorfekélyt is így gyógyítják: műtéttel és pirulával. Ezen kívül az összes tumort, fertőzést és perforációt. És a gyógyítás működik. Nem tüneti kezelés, hanem működik. Persze szükség van, pl. a gyomorfekély esetén a vegetatív idegrendszer nyugtatására is, de alapjában véve félreérted a helyzetet.

A túlgyógyszerezés nem a holisztikus szemléletmód hiánya miatt van. Ami azt illeti, a holisztikus szemléletmódra ugyanúgy, ugyanaz a gyógyszeripar telepszik rá, mint a klasszikus orvoslásra. A NaturAqua ásványvíz előállítója a CocaCola. Ez így működik.

Mage, én mindig mondtam - neked is -, hogy a sokféle táplálkozási elmélet közül a paleot tartom a legmegalapozottabbnak. Szívből örülnék, ha neked és mindenki másnak jól beválna. De én szkeptikus vagyok ezzel. Ha a paleosok harminc-negyven év múlva egészségesebbek lesznek a többieknél, biztos ebben a szellemben fogom nevelni az unokáimat.

A járványok is működtek a gabonakorszak előtt, pl. tuberkulózis. A védőoltások döntő többsége is működik.

Már felvázoltam egy módszert, hogy hogyan lehetne elkerülni ezt a roppant drága és pusztító túlgyógyszerezést. Közösen megállapítottuk, hogy a gyógyszerek nagyobb része inkább árt, mint használ, és fontos a táplálkozás. Ha valaki szimplán elkezdi figyelni, hogy mit eszik, és írja, szerintem az a legjobb kezdés.
Mage
2013. 06. 09.
23:28:03

Balázs: a paleo azért sem állít fel piramist - szemben azzal, amit a wikipedia oldalán hazudnak róla -, mert nem vagyunk egyformák. Rasszokon belül sem, rasszokra bontva pláne.

Az eszkimók gyakorlatilag csak nyers húst és zsírt esznek. A nem tudom melyik népcsoport szinte kizárólag növényt, azon belül szénhidrátot (jam gyökér, marakuja). Mindkét csoport mentes a civilizációs betegségektől. És mindkettő paleonak számít.

Inkább szól arról, hogy mit ne egyél, mint arról, hogy mit igen.

És ezzel együtt sem átfogó, például nem foglalkozik azzal, hogy a növények nem akarják, hogy a magukat megedd, ami az enzimtáplálkozás egyik alapja. És magamon kísérletezve beláttam ennek is az igazságát.

A paleo nem írja elő, hogy bio élelmiszert egyél, sem azt, hogy ne egyél sertést, holott nagyon nem mindegy.

Egy biztos: a év paleotól tíz évet repültem visszafelé az időben, ami a közérzetemet, egészségemet illeti. Már amiben volt hová repülni, mert az egészen új helyzet, hogy a korábban évente kétszeri influenza egzotikus, hallomásból ismert betegség lett.

Viszont a szigorúan lowcarb vonalat nem tudom folytatni, a testem imádja, az agyamnak viszont kell a szőlőcukor.

Lehet, hogy veszek rizst. És az édesburgonya zseniális.
Mage
2013. 06. 09.
23:30:44

"Tévedsz. Pl. a gyomorfekélyt is így gyógyítják: műtéttel és pirulával."

Azt például pont nem ezekkel kellene. Még akkor sem, ha időnként sikerül.

Másfelől, akinek csak egyszer is volt komolyabb veseköve, és van valamennyi agya, az biztos nem papol általánosságban a tüneti kezelés ellen. Gondolok itt a fájdalomcsillapítókra.
Kate
2013. 06. 10.
03:15:10

Amit ígértem a finomított szénhidrátevős technikai fejlődésről... Ez amolyan fantázia lesz:

Egyrészt a már megfejlődött, jobb technikák segítségével sok újat lehet csinálni, akár még jobb technikákat előállítani.

Másrészt az innovációhoz kell fókusz és nyitottság. Fókusz akkor lesz, ha koncentrálunk. A nyitottság pedig akár egy nyitottabb tudatállapot is lehet. A finomított szénhidrát pedig az emésztőrendszert befolyásolja, s ezáltal a tudatállapotot is.

"Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

Ezt József Attila 1935-ben írta, de ha csak úgy olvasom, akár az adattestekre is gondolhatnék. Ki tudja, mit alkotott volna, ha ezzel és az egyébként máskor is megdöbbentő észrevételeivel a technikára is összpontosít.

Másik példa legyen Steve Jobs. Többminden is arra enged következtetnem, hogy már fiatalkorától, talán egészen születéstől krónikus emésztési problémája volt, és hatott rá mentálisan (tudom, hogy azután gyümölcsöket evett, de az meg nagyon cukros). Az egyéb kvalitásaival együtt te biztosan jobban tudod, ez mit eredményezett.

Hát így függ össze. Szerintem.


+ Érdemes megfigyelni, hogy József Attila költészete teli van haikuszerű elemekkel, sokszor úgy kiragadhatsz 2-4 sort egy versből, hogy önmagában is vers lesz, sőt, a lényeg benne van, és annyira teli, hogy nem is érzed, hogy folytatni kellene. Legalábbis én sokszor nem. De említhetném Pilinszky pársorosait, meglátásait és közérzetét. Vagy Beney Zsuzsától ugyanezeket. Vagy legyen példa a mexikói festészetből Frida Kahlo a maga egyszerűsítővé, mégis kifejezővé alakuló stílusával. Nem fejtem ki, hogy ne legyen esetleg unalmas, de a már-már "együgyűséget" adó fókusz intenzitása a különleges mentális nyitottsággal párosulva művészi színvonalúvá tette azt, amihez kreatív figyelemmel nyúltak.

És Steve Jobs úgy tudom, nagyon vonzódott a hagyományos japán kultúrához.

A szamurájkultúra pedig ha jól látom, akkor egyszerre integrálja a fókuszt és a mentális nyitottságot (itt meditáció), s juttatja kifejezésre minőségi törekvésben, akár harccal foglalkoztak, akár irodalommal, festészettel vagy teaivással, bármivel, amíg a hozzáállás kulturális és nyelvi gyökereinél fogva ugyanaz. Amikor a technikára összpontosítottak is mi lett belőle. És szerintem az is számít, hogy itt is megjelenik a fájdalom, mert ez a szemlélet integrálja, és gyakorlatilag a kreativitáson vagy fegyelmen keresztül komoly produktív erőként használja (még akkor is, ha az épp önsanyargatással jár).

Vagyis szerencsés esetben a fókuszált minőségi törekvés és a béldiszbiózis sok jóra képes.

Úgy képzelem, hogy a japán nyelv erős képi kifejezőerővel bír (de bárhogy is van, legalább rajzolják a szavakat írás helyett), és egyszerre árnyalt és tömörítő. A magyarban a tömörítést kiválthatja a művészet vagy a szelektálás, bár az utóbbi nem ugyanaz. De nem tudok biztosat, sajnos nem tudok japánul. A programnyelvek is izgalmasak lehetnek.
Kate
2013. 06. 11.
16:13:35

Lowcarb és bio... link

Mage, amikor regenerálódsz, akkor a méreganyagok előbb bekerülnek a vér- és nyirokáramlásba, s csak azután jutnak ki a testből. Ha sok van belőlük, akkor még fel is erősíthetik átmenetileg a korábbi tüneteket, ezt gyógyreakciónak nevezik, de emiatt olyan, mint a toxikus (és végülis ugyanaz, csak más a vége). Okozhat fáradékonyságot is. Ilyenkor érdemes arra figyelni, hogy ne terheljen túl a dolog, illetve jusson ki az anyag. Ha ilyen gond van a lowcarbbal, akkor este egy fürdő segíthet, tegyél bele úgy 200g/ kád keserűsót, vagy tengeri sót, szódabikarbónát, és az a jó, ha legalább 20 perc a fürdés. (Ha unod a kádat, és van egy jó könyved, olvass, én szoktam.) Ha ez kevésnek bizonyulna, van még tippem, de az már extrém.

Kérlek, próbáld tartani még a lowcarbot.
Mage
2013. 06. 13.
13:39:31

Kate, 93-ról lementem 65-68kg környékére, az összes ruhámat cserélni kell. Tartsam még szerinted?

Amúgy tartom, csak ittam pár vaníliás kólát, mert imádtam, és itt most is lehet kapni. De már túl vagyok rajta.

Tegnapi vacsorám: nyers tonhal citrommal és sóval.

Mai reggeli: borjú virsli (80% hús, borjú zsír).

Mindjárt megeszem a másik szelet tonhalat.
Kate
2013. 06. 19.
14:35:31

Mage, az étel jó, de legyen benne zsír bőven. Sok húsleves, kis lángon és minél tovább főzve, akár kocsonyaszerűre, és tegyél bele mindent, belsőséget, inas, ízületes, bőrös részt is. Ha kevés a gyomorsav, tégy a levesbe egy kis savanyúkáposztalét, és legyen ez az első fogás (vagy pótolhatod Betaine-nal is a hiányzó savat). Probiotikumot érdemes szedni, ez nagyon fontos, de óvatosan, mert meglepően könnyű túldozírozni. Halolaj, csukamájolaj jót tesz. A rostokat nem erőltetném.

A többi már meredek volna, lehet, hogy ez is annak tűnik. Majd te úgyis látod, hogy mi jó neked, lehet hogy egy alap paleoval is klasszul elvagy, és akkor az úgy jó is. Nekem a paleo a szokott formájában kevés volt, változtatnom kellett. a fentiek szerint. Végülis ez mind a paleon belül van, és lowcarb.
Mage
2013. 06. 19.
22:17:51

Nagyjából úgy eszem, ahogy írod, amikor van rendes konyhám. És olyankor is sok nyerset eszem. Nincs az a probiotikum készítmény, ami verné a nyers, bio élelmiszert. (Beleértve a nyers húst és halat.)

Teljesen jól vagyok itt.
Kate
2013. 06. 19.
22:50:50

Ha jól vagy úgy, akkor jó. (Probiotikum nem nyers helyett van, de akkor ez lényegtelen.)

=> Regisztrálni jó <=