Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

green :: 2008. szeptember 14., vasárnap, 12:50:33 :: 138 komment

"Egyelőre csak az osztrák érdekeltségű Agrana-Juice vesz át folyamatosan léalmát a szabolcsi termelőktől [...] 350 ezer tonnányi termésre lehet számítani, ebből az Agrana mintegy 160 ezer tonnára kötött szerződést.

Egy gazda úgy fogalmazott: addig volt jó, amíg az almát ingyen leszedték a katonák és a diákok, majd az egészet válogatás nélkül szállították szovjet exportra. - Akkor még több mint egymillió tonna volt az éves almatermés, és ennek nyolcvan százaléka szovjet exportra ment - mondta Filep László. - A mai problémának éppen az a gyökere, hogy megszűnt a régi piac, az ültetvények pedig 2003-ig támogatást kaptak, hogy megmaradjon a termőterület. A felszámolásra viszont nem kapott támogatást a termelő. Gyakorlatilag a mai napig lehet viszonttámogatást kapni ipari almát termő ültetvények telepítéséhez."

Olvastam valahol, hogy a magyar lakosság 47 százaléka szerint fontos lenne visszaállítani a kötelező sorkatonaságot, mert az egy év letöltendő kifejezetten jót tett a férfiak személyiségfejlődésének. Az sem kérdés többé, hogy az életképtelen kényszeregyetemisták mellett kik szavazták le nemrégiben a tandíj bevezetését.

Ezek.

Nehéz elképzelni olyan termelőágazatot, amelyik nem megy jól, ha a munka oroszlánrészét magukat megvédeni képtelen diákok és katonák végzik el. Ebből látszik, mennyire volt értelmetlen és impotens a magyar hadsereg. Valamirevaló, harcra kész katona gondolkodás nélkül lelövi a parasztot, ha az ingyenmunkára akarja kényszeríteni. Vagy leszedeti vele az almát, és magával viszi  a harcmezőre. Az ingyen almaszedés a munkásosztály bosszúja a következő értelmiségi generáción.

Szüljön sünt az összes almatermelő.

"Magyarországnak - szívós kormányzati munka és milliárdos ráfordítás dacára - mára sikerült a legnagyobb parlagfű-szennyezettségű országgá válnia Európában. A parlagfű-allergiások arányát, illetve az allergia-ellenes készítmények forgalmát tekintve is rekordernek számítunk, a megelőzésben viszont még csak az alapkutatásoknál tartunk. Többéves csökkenés után az idén újra növekedésnek indult a levegő parlagfűpollen-tartalma Magyarországon. Az időjárás változása egyelőre minden emberi erőfeszítésnél hatékonyabban befolyásolja a pollenhelyzetet [...] (az idei nyár hűvösebb és csapadékosabb volt a szokásosnál)."

A megoldás annyira triviális, hogy szégyellem leírni. Világjobbító szándékból mégis megteszem: állami és európai úniós támogatásban kell részesíteni a parlagfű-termelést. Lehetőleg minél nagyobb összeggel.

Nem telne el sok idő, és napvilágot látnának az első tanulmányok: milyen éghajlatváltozási folyamatok vezettek odáig, hogy hazánk parlagfű-nagyhatalomból lezüllött szégyenteljes pollenimportőrré. Miféle új, különös, soha nem látott betegségek tizedelik az amúgy is gyér parlagfű-állományt. És hogy az éves szinten ráfordított néhány tízmilliárd támogatás még a vetőmagra is milyen arcátlanul kevés.

Hamarosan megjelennének a termelők teherautói az üzletláncok bejáratai előtt, és leborítanák az emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan, satnya, gyakorlatilag antiallergén parlagfüvet. Keseregnének, hogy miért a telepítést, miért nem az irtást támogatja az állam és az únió, holott az ültetvények nagy része magától szétrohad. Bezzeg a régi szép időkben, amikor a katonák és diákok ingyen szórták és hordták szét a bakancsukkal a parlagfűmagot. Az volt az igazi aranykor.