Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

speed racer :: 2008. május 20., kedd, 04:04:54 :: 4 komment
cinema trip

Speed Racer

A szem által gondosan összegyűjtött és a látóidegen keresztül továbbított információ 90-95%-át az emberi agy egyszerűen kidobja, ami önmagában nem magyarázza meg, hogy ez a csodálatos vizuális orgia ekkorát bukott, de nem szeretném egyetlen olvasómat sem a szokásosnál is nagyságrendekkel jobban megbántani.

Korábban soha nem fordult elő, hogy a jegykezelő egy teljes percen keresztül próbáljon lebeszélni a filmről. A bemutató napjára tervezett négy vetítésből három az érdeklődés teljes hiányában elmaradt, és a negyediket is kizárólag miattunk kellett megtartani. Ezek után - ismerve a bolygó mentális állapotát - már nem ért különösebb meglepetés a teremben.

A Wachowski-testvérek új mozijában alternatív-üzemanyagot használó autók versenyeznek: minden járművet színtiszta L.S.D. hajt. A kipufogókat elhagyó pszichedelikus égéstermék láthatóan rányomta a bélyegét az egész forgatásra. Úgy vélem, a világ finomságaira érzékeny lelkű ember ilyenkor okvetlenül ünnepel.

A történet fókuszában a Speed család áll. Racer nevű fiuk ül a volán mögött, de mindenki dolgozik vagy főz valamit, vagy legalább szereti a többieket. Az összetartás, a harmónia és az egység hátterében egy távoli bolygóról érkezett, jólelkű és végtelenül intelligens lény áll, aki egy csimpánz testét öltötte magára, és a háttérből dróton rángatja az egész familíát. Ez az információ a filmből egyáltalán nem derül ki, ezért gondoltam, hogy inkább elmondom.

Az egyetlen konfliktusforrás abból fakad, versenyeken Racer nem egyedül áll a rajtvonalhoz. Életét ellenfelek teszik keservessé, akik megmagyarázhatatlan módon hozzá hasonlóan győzni szeretnének. Ezek az emberek csak a Speed-nézőpontból gonoszak, lehetett volna olyan filmet is rendezni, ahol ők a jók. Ugyanúgy szomjazzák a győzelemmel járó eufóriát és a pénzt, mint Racer. Vagyis, mint a csimpánz, aki mindent irányít.

A Speed Racer családcentrikus, ami azt jelenti, hogy az apakomplexust több perspektívából közelítjük a szokásosnál. És ha esetleg valaki mégsem tudná értékelni, hogy a valaha készült legélénkebb színeket használó film egyetlen képkockáján sem borul fel a színegyensúly, sem azt, hogy a filmtörténelemben talán először örül egy anya hitelesen és értelmesen érvelve annak, hogy a fia autóversenyzik, az ne csüggedjen, mert hamarosan a mozikba érkezik a "2008-ban már egyáltalán nem várunk tőled agymunkát tizenkettő."

9 / 10