Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
culture :: 2008. július 16., szerda, 02:05:05 :: 47 komment
love social
Bő fél évvel ezelőtt a Váci utcán leszólítottam és kávéra invitáltam egy jólöltözött nőt. Kiderült, hogy nem beszél magyarul, és nagyon siet. A nevét kértem el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd iwiwen keresem. Ott láttam, hogy doktorija van, amerikai, és könyveket ír a kisebbségekről és a nemzetközi konfliktuskezelésről. Mindenképpen a reggeli órákban szeretett volna kávézni, így a randevú elmaradt. Nem tudok mit kezdeni a korán kelő emberekkel.
Hétvégén előkerült. Megkeresett iwiwen, váltottunk pár levelet, szinte udvarolt, és mivel nem szeretem a lezáratlan ügyeket, elkértem a számát. Abban maradtunk, hogy ma este nyolc után találkozunk. 19:50-kor még nem vette fel, de mivel emlékeztem, merrefelé lakik, bementem a városba, hogy ha majd magához tér, a közelben legyek. 20:35-kor jelentkezett, elnézést kért, hogy nem vette észre a hívásokat. Pizzériában ült egy barátjával, és nem tudott jönni, mert épp pizzát rendelt. Mondtam, semmi baj, van olyan, hogy nem találkoznak az emberek. Nem kell mindenkivel kávézni. Erre ő, hogy csatlakoznék-e hozzájuk, illetve várnék-e még 35 percet. Gondoltam, viccel, ezért meséltem neki Freudról. Közöltem, hogy szerintem könyveket kreatív emberek írnak. Gondoltam, szórakoztatom, ha már ő ennyire humoránál van, de komolyan kérte, hogy várjak rá. Udvariasan vázoltam, hogy ez semmiféle emberi kapcsolatban nem számít jó kezdésnek, és kértem, mondja le a pizzát, induljon el, akkor szívesen találkozom vele. Mire ő, hogy köztünk nagy "kulturális különbségek" feszülnek, és döntsem el, megvárom-e vagy nem. És hogy "tényleg biztos nem?"
Ilyen esetben a következőt kell búcsúzóul írni (én megtettem, angolul, nagyjából szó szerint):
"Kedves xxx. Elismerem, hogy komoly kulturális különbségek vannak közöttünk, mivel a te országod bombáz távol élő, idegen civilieket pénzért, olajért és szórakozásból, míg az enyém nem. Azon mégis csodálkozom, hogy létezik olyan ország - akár az amerikai földrészen -, ahol megkérni valakit, aki már várt rád fél órát, hogy várjon még egy felet, mert te pizzát rendeltél, nem számít bunkóságnak. Amerika valóban ilyen? Meg kell kérdeznem az emigrált barátaimat.
Nagyon jól éreztem magam, amíg vártalak, mert találkoztam egy gyönyörű barátnőmmel, aki épp a Balaton Soundról igyekezett haza. Köszönöm. Mégis maradt bennem némi rossz érzés, mert ritkán csalódom ekkorát valakiben. Remélem, nem olyan vagy, mint amilyennek látszol, vagy ha mégis, akkor készen állsz ismeretlen kultúrák tanulmányozására, amelyekben az emberek tisztelik egymás idejét és életét. Üdvözlettel, Mage."
A hölgy természetesen visszaírt:
"Úgy vélem, gyalázatos hangon beszélsz velem, mintha bármi irányításom lenne afölött, amit az államom tesz, ez nevetséges. Nem követtem el semmi rosszat. A táskámban volt a telefon, és nem hallottam a hívásaidat. Amikor elértél, épp pizzát rendeltünk, és nem hagyhattam ott a barátomat az étteremben egy egész pizzával. Az lett volna a bunkóság. Ezért mondtam, hogy csatlakozz hozzánk. Utána lehettünk volna kettesben. De te nem akartál jönni, és nem akartál várni rám még fél órát. Pedig én találkozni akartam veled.
Ha nyugodtabb lennél és normálisabb és nem csinálnál mindenből nagy ügyet, már januárban találkozhattunk volna. Vagy ma este. HIGGADJ LE és lassíts. Nem is ismerlek. Régóta nem voltam senkivel, és biztosan nem fogok belerohanni bármibe. Lehet, hogy ez az őrült szar működik magyar nőkkel, de egyetlen amerikai nővel sem működik, akit ismerek, és velem végképp nem. Remélem, azért szép estéd volt."
Válaszom:
"Nem gondolom, hogy az államod tetteiért felelős lennél, de felelős vagy a szavaidért. Kulturális különbségeket emlegetni pc nyelven azt jelenti, hogy az én kultúrám a tiéd alatt helyezkedik el. Korábban azt hittem, egyszerű nyelvi akadályokba ütközünk, de már látom, hogy ez valami más. Azt mondtad, hogy ez az őrült szar működhet magyar nőkkel, de amerikaiakkal nem, és veled végképp nem. Kiszámoltam, hogy ez alapján legalább két szinttel helyezed magad a magyar nők fölé. Figyelembe véve a tényt, hogy a legtöbb amerikai nő hogyan néz ki, nem fogok kiborulni, ha velük kevésbé hatékonyak a módszereim.
Abban igazad van, hogy nem volt a legokosabb részemről bejönni a városba úgy, hogy nem pontosan fixáltuk az időt és a helyszínt, de azt gondoltam, ha a megbeszélt időben hívlak, előbb-utóbb felveszed a telefont. Mint mondtam is neked, az sem lett volna baj, ha lemondjuk a randit. Ekkor jöttél a kulturális különbségekkel. Ne haragudj, hogy komolyan vettem a találkozást. Megfogadom a tanácsod, nem csinálok nagy ügyet belőle, gyorsan elfelejtelek. A másik tanácsod, hogy HIGGADJAK LE, nehezebben tudom komolyan venni, mert szerintem először azok higgadjanak le, akik csupa nagy betűvel írnak.
Sajnálom, hogy régóta nem voltál senkivel.
Jó éjt."
Következő kör:
"Helo Mage, köszönöm, hogy írtál. Tisztázzuk, én nem gondolom, hogy a kultúrám (vagy mim) jobb a te kultúrádnál vagy bárki másénál. A "kulturális különbségek" kifejezés azt jelenti, hogy különböző hátterek esetén más-más elvárásokra és viselkedésmintákra kell számítanunk.
Azzal kapcsolatban, hogy két szinttel magasabbra helyezem magam, inkább úgy mondanám, az amerikai férfiak állnak két szinttel magasabban a magyaroknál, abban az értelemben, hogy a férfiak itt agresszívebbek és birtoklásra hajlamosabbak, és elvárásaik vannak, hogyan kell a nőknek kiszolgálniuk őket - nagyon elavult nemi szerepek alapján. A Világgazdasági Fórum 2007-es Nemi Szakadék jelentése Magyarországot a 61. helyre sorolja 128 ország közül, míg az Egyesült Államok helyezése 31. Természetesen a skandináv országok foglalják el az első öt helyet, ezért gondolom, hogy egy skandináv férfi kitűnő fogás lehet."
Láthatóan elő tud bújni belőlem a jobbos, ha nagyon muszáj:
"Kedves xxx, továbbra sem értek egyet azzal, hogy kulturális különbségeket emlegetni nem pejoratív, de látva, hogy amerikai létedre birtokló/megszálló kifejezést használsz másokra, inkább befejezem veled a nyelvi vitát.
Szívesen mesélek neked a magyarok eredetéről. Belső-Ázsiából származunk, ahol a társadalmi forma matriarchális volt. Első királyunk, István térített minket keresztényre, és komoly nehézségekbe ütközött a vallási gyökerek miatt. Többek között hozott egy rendeletet, hogy folyó és forrás partján tilos oltárt állítani. Ugyanis az a Földanyára emlékezteti a magyarokat. Hasonló okból nevezi a magyar Boldogasszonynak azt a nőt, akit más országokban Szent Máriának hívnak. Így könnyebb volt az embereket vasárnaponként bezavarni a templomba, mert azt hitték, hogy a Boldogasszony kapcsolatban áll az Ősanyával, a régi istennőjükkel.
A matriarchális vonal meglepően sokáig fennmaradt az ádáz harc ellenére. Voltak női sámánjaink évszázadokon át. Tanítaniuk nem volt szabad - a boszorkányüldözés miatt -, de hívták őket gyógyítani, varázsfüveket és főzeteket használtak, és segítették az embereket számos praktikával. Még a múlt században is létezett úgynevezett javasasszony.
Mellesleg rokonságban állunk a skandinávokkal, így az ő előkelő helyezésük sem lehet véletlen.
A modern korban a világ jellemzően patriarchális, de a magyar nő szuverén, független, talpraesett és életrevaló. Amit te agressziónak nevezel, pusztán törekvés arra, hogy férfiként versenyben maradjunk, különben esélyünk sincs a nőknél. A magyarok vad, harcos nép, ahol mind a nő, mind a férfi erős. Az elvárások kölcsönösek. Válás után nálunk csak gyerektartás létezik, nőtartás nem, szemben angolszász államokkal, mert a magyar nők képesek gondoskodni magukról.
Számunkra érdekes rituálé, amit amerikai filmekben láthatunk: az apa kíséri az oltárhoz a lányát, és ott adja át a leendő férjnek. Magyarországon menyasszony és vőlegény együtt mennek az oltár felé, saját akaratukból, mert egyenlőek. Nálunk a nők nem holmi törékeny porcelánbabák, akiket a férfiak kézből kézbe adnak át.
Bár ismerjük a "jó fogás" kifejezést, hiszen néhány nő felénk is igyekszik gazdag férfival elvetetni magát valamiféle professzionális módon, jellemzően mégis férfi és nő "egymást kapják el".
Mindenesetre úgy tűnik, az "őrült módszerem" valamennyire működik az amerikai nőknél, még nálad is, hiszen végre írtál egy érdekes levelet. Ha érdekelnek a Világ adatai, javaslom, tanulmányozd a magyar foglalkoztatásban a nők-férfiak arányát. Nézd meg, milyen arányban járnak nálunk férfiak és nők az egyetemekre.
Megjegyzem, a fenti információk részben egy kedves barátnőmtől érkeztek, így nem mondható, hogy mindez egy férfi kisarkított víziója a magyar társadalomról."
bonus content
2008. 07. 16.
05:55:26
2008. 07. 16.
11:56:25
2008. 07. 16.
12:09:13
2008. 07. 16.
13:19:55
2008. 07. 16.
13:56:05
2008. 07. 16.
14:41:33
Úgy vélem, gyalázatos hangon beszélsz velem, mintha bármi irányításom lenne afölött, amit az államom tesz, ez nevetséges. Nem követtem el semmi rosszat. A táskámban volt a telefon, és nem hallottam a hívásaidat. Amikor elértél, épp pizzát rendeltünk, és nem hagyhattam ott a barátomat az étteremben egy egész pizzával. Az lett volna a bunkóság. Ezért mondtam, hogy csatlakozz hozzánk. Utána lehettünk volna kettesben. De te nem akartál jönni, és nem akartál várni rám még fél órát. Pedig én találkozni akartam veled.
Ha nyugodtabb lennél és normálisabb és nem csinálnál mindenből nagy ügyet, már januárban találkozhattunk volna. Vagy ma este. HIGGADJ LE és lassíts. Nem is ismerlek. Régóta nem voltam senkivel, és biztosan nem fogok belerohanni bármibe. Lehet, hogy ez az őrült szar működik magyar nőkkel, de egyetlen amerikai nővel sem működik, akit ismerek, és velem végképp nem. Remélem, azért szép estéd volt.
Válasz:
Nem gondolom, hogy az államod tetteiért felelős lennél, de felelős vagy a szavaidért. Kulturális különbségeket emlegetni pc nyelven azt jelenti, hogy az én kultúrám a tiéd alatt helyezkedik el. Korábban azt hittem, egyszerű nyelvi akadályokba ütközünk, de már látom, hogy ez valami más. Azt mondtad, hogy ez az őrült szar működhet magyar nőkkel, de amerikaiakkal nem, és veled végképp nem. Kiszámoltam, hogy ez alapján legalább két szinttel helyezed magad a magyar nők fölé. Figyelembe véve a tényt, hogy a legtöbb amerikai nő hogyan néz ki, nem fogok kiborulni, ha velük kevésbé hatékonyak a módszereim.
Abban igazad van, hogy nem volt a legokosabb részemről bejönni a városba úgy, hogy nem pontosan fixáltuk az időt és a helyszínt, de azt gondoltam, ha a megbeszélt időben hívlak, előbb-utóbb felveszed a telefont. Mint mondtam is neked, az sem lett volna baj, ha lemondjuk a randit. Ekkor jöttél a kulturális különbségekkel. Ne haragudj, hogy komolyan vettem a találkozást. Megfogadom a tanácsod, nem csinálok nagy ügyet belőle, gyorsan elfelejtelek. A másik tanácsod, hogy HIGGADJAK LE, nehezebben tudom komolyan venni, mert szerintem először azok higgadjanak le, akik csupa nagy betűvel írnak.
Sajnálom, hogy régóta nem voltál senkivel.
Jó éjt.
2008. 07. 16.
15:27:10
ehhez egy apró megjegyzés: amerikára szemlátomást már nem jellemző a túlsúly - legalábbis arra a négy nagyvárosra nem, ahol három hónapja megfordultam -, mi több: divat a fittség, mindenből, értsd: MINDENBŐL (higgadt vagyok :) létezik diétás kiszerelés, s lassan minden étteremre jut egy sportklub. úgy tűnik, mostanság az általános frusztráltságukat sportba ölik.
2008. 07. 16.
16:41:09
2008. 07. 16.
16:53:54
2008. 07. 16.
17:38:56
2008. 07. 16.
17:45:07
Másrészt, ha valaki gazdag, nem mondja el folyton, hogy Prada táskát hord. Nem számolja a szálloda oldalán a csillagokat. Tudja, hogy öt, vagy esetleg hét, de mindenképp annyi, amennyinek lennie kell. Nem kell rá figyelnie, ahogy a légzésre vagy a szívdobogásra sem.
A film azoknak az embereknek készült, akik szeretnének gazdagok lenni, de sohasem lesznek azok, és el sem tudják képzelni, milyen lehet.
2008. 07. 16.
20:27:22
2008. 07. 16.
21:11:47
2008. 07. 16.
21:19:33
2008. 07. 16.
21:23:38
2008. 07. 16.
22:28:21
Igen, sekélyes vagyok.
2008. 07. 16.
22:35:52
2008. 07. 16.
22:36:29
2008. 07. 17.
00:16:52
2008. 07. 17.
00:33:51
op. 2.: Stupid bitch.
2008. 07. 17.
02:39:04
2008. 07. 17.
03:06:26
2008. 07. 17.
08:35:47
Talán mert a korral jár, hogy egyre kevesebb olyan nő él a sárgolyón aki velem hajlandó lenne összeismerkedni és -még ha késve is- randevúzni, próbálok egy kicsit mentséget találni a számára.
2008. 07. 17.
11:58:56
2008. 07. 17.
15:08:42
2008. 07. 17.
15:18:36
A helyzetet ketten teremtettük, a saját hibám sem vitatom. Inkább a levelezés miatt gondoltam, hogy érdekes lehet.
2008. 07. 17.
16:07:45
Jól értem, és a csaj Budapesten volt, estére nem pontosan fixáltátok a randit, ő meg beugrott pizzázni, és nem egyedül? Éhes volt na. Vannak országok, ahol a 8 után 12-ig tart. És míg a pizzára várt, nem hallotta a telefont, de mikor látta, hogy hívtad, szólt, hogy most már megeszi, addig is ugorj be, a haver úgyis lelép? Hol itt a probléma?
Én beugrottam volna.
A francnak válaszoltad, hogy ez "semmiféle emberi kapcsolatban nem számít jó kezdésnek". Nem mindegy? Az talán jó kezdésnek számít, hogy valakit, aki mégcsak közelebbi kapcsolatban sincs veled, felugrasztasz a vacsorasztal mellől? Ahova ráadásul téged is meghívtak? Vagy akarsz vele kapcsolatot, vagy nem. Abba pedig a barátai is beletartoznak, akár haverok lesztek, akár barátok, akár munkatársak (bizony! csak ott máshogy kell kezelni) akár hujjdejó.Helyzeti előnyben voltál, neked meg volt igérve, hogy 8 óra után.
Ha elég amerikaival találkoztál, láthattad, hogy szociális népek. A flört is csak a szocializáció egy formája, amiatt nem kell lemondani a többiről. Ismeretlenül kettesben levést, szinte intimitást elvárni szerintem arrogáns dolog. Ennyiben egymásra akadtatok, a csaj is azonnal támadott :)
Felfoghatnád jó jelként is.
Mindenestre jó adalékkal szolgáltál kulturális különbségeket kutató munkájához. Hogy ezzel egy sztereotipiát erősítettél meg? Na és, ha egyszer igaz!
Ez magánvélemény, persze. Mint ahogy az is, hogy
- magyar eredettörténetet mesélni nyugatiaknak hálátlan időtöltés, már ha nem pazarlás. Akiket érdekel, azok kérdezni szoktak, azoknak szívesen mesélek én is.
- És amerikaiakkal kapcsolatban mindig megvárom, amíg elkezdik fikázni saját országuk külpolitikáját. A legtöbben azt szeretnék, ha az USA hagyná a világot a francba, boldoguljon magában: otthon költenék el azt a sok pénzt, és őket se utálnák annyira túristaként. Ilyenkor én spec néha védeni szoktam őket, mert az EU miatt pl. a délszlávok még vígan gyilkolásznák egymást, ha az USA nem szánja rá végül magát egy kis bombázásra. Tudom hogy szomorú, de ez inkább minket, szomszédokat minősít, nem az USA-t. De fúj, itt nincs is szó politikáról.
2008. 07. 17.
16:25:58
Ha rám hallgatsz, soha ne menj oda randira úgy, hogy van ott még valaki. Az a legrosszabb megoldás. Főleg, ha a barátnője az illető. Várni nagyságrendekkel jobb.
Csak ahhoz már nem volt kedvem. Biztos lett volna olyan, akire várok még. Vagy akivel szívesen átteszem máskorra.
2008. 07. 17.
16:59:52
A fenti levelezésből vettem le a kommentem apropóját, de tényleg eszembe juthatott volna, hogy nem kell mindent erőltetni ...
Annak idején mindenhova elmentem ami randinak ígérkezett. Max nem az lett, de én is voltam annyira szociális, hogy más interakciót is élvezni tudjak ... Hajh, régi szép idők ... főleg, mert olyan is volt, hogy végül a barátnővel jött össze.
Múlt már. A flörtöknek vége. Az akolt, célomat, régen elértem. Szép feleségem vár, és lelkemben emlékek.
(Bocs!)
2008. 07. 17.
17:06:49
2008. 07. 17.
19:42:10
Különben azt hittem, külföldre megyünk. Itthon nehezebb.
2008. 07. 17.
19:53:21
Hogy mennyit vagyok hajlandó várni egy nőre, attól függ, milyen gyakran mond vicces vagy érdekes dolgokat, mennyire szép,
a várakozás - a körülményeket figyelembe véve - mennyire előnyös kettőnk számára, és végül, hogy mennyire vagyok éhes épp.
Az, hogy kinek "van igaza", hosszú távon a jellemfejlődés miatt érdekes kérdés lehet, de konkrét esetben a randi szimpla érdekegyeztetés.
2008. 07. 17.
20:17:55
Hogy lehet nem nevetni a bombás levelemen? Bármelyik okos nőismerősöm vérszemet kapna, és visszaszólna rendesen. Hogy lehet olyan labdákat feladni, hogy "régóta nem"?
Nő és férfi ellenségek az első randi előtt, alatt, és optimális esetben utána is. A jól működő párkapcsolat háborús terület.
Lehet nézni az etikát, de a férfi önmagát megoldandó feladatok által valósítja meg. A nő dolga akadályokat gördíteni az útjába, vagy érdekes problémákkal elhalmoznia, már ha vannak vele hosszú távú tervei.
2008. 07. 18.
14:02:29
2008. 07. 18.
23:35:24
Írtam, nekem az a tapasztalatom, hogy a külföldre szívesen járó amik többsége abszolút nem csípi a bombázós országimázst. Nem szívesen hozzák szóba, nem szívesen folytatnak róla eszmecserét, és nem szívesen hallják, ha más emlegeti. És ha ezt használod érvnek, eszében sem lesz poént keresni, vitatkozni, vagy elhumorizálni a dolgot, hanem azt fogja gondolni, hogy fuck, bullshit, mér' kell mindig beszóni. A többit szvsz megbeszéltük.
2008. 07. 19.
23:56:14
2008. 07. 20.
17:26:33
2008. 07. 21.
04:44:27
2008. 07. 21.
08:31:55
link
2008. 07. 21.
11:16:23
2008. 07. 21.
13:00:58
a dokumentalista jellegű könyvből meglehetősen jól kiderül az a (amúgy sem ismeretlen tény), hogy az egész a-bombásdi alapjában a náci németországtól "kölcsönzött" fejlesztéseken alapul. csak nekik nem volt idejük/pénzük/nyersanyaguk befejezni.
2008. 07. 21.
14:02:55
2008. 07. 23.
13:03:35
el vagyok keseredve.
2008. 07. 23.
15:20:13
2008. 07. 23.
15:38:51
2008. 07. 23.
16:00:11
köszi, Thricera nem tudok kimenni, így sztem ez sem idén lesz. :D
mr: tekintve, hogy tisztában vagyok a méreteimmel, nálam ez mindig elmarad.
leírás van, anyagokat ismerem és ezek a ruhák annyira bohókásak, annyira nekem valóak, hogy tényleg kimennék értük. :)
2008. 07. 23.
21:03:57