Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

end II :: 2010. szeptember 02., csütörtök, 21:57:34 :: 5 komment
dialogue social

- Oyan szomorú lettem a bejegyzésedtől, hogy csak táptalaj vagyok. Ez mikor fog elmúlni?
- A szomorúság, vagy az, hogy csak táptalaj vagy?
- Ha majd kijönnek a polipkák a vízből, biztos jobb kedvem lesz.
- Lehet, hogy polipgondolatok nem fognak a polipgének ellen dolgozni. Nekünk már késő. Mostanában néha náci gondolataim támadnak, ahogy egyre világosabban látszik a kontraszelekció a társadalomban. Vagy ott van a szuperTBC baktérium. Az is a hülyeségünk miatt alakul ki, mert a beteg elkezdi szedni a gyógyszert, aztán abbahagyja, mert nincs kedve ahhoz, hogy ne igyon rá alkoholt, és ha ráiszik, akkor rosszul lesz. És ezt engedjük. Így jönnek létre azok a baktériumtörzsek, amelyekre már egyik antibiotikum sem hat. A betegek 40%-a belepusztul az ilyen TBC-be. Most halt meg itthon egy kislány, mert a nagypapa úgy gondolta, hogy elég lesz két hétig dobálni a tablettát a szájába, és az orvos széttárja a kezét: "Mit is tehetnék?" Tudom, az sem lenne jó, ha gyakorlattá válna a kényszergyógykezelés. Lehet, hogy én is kapnék gyógyszert, hogy ne otthon dolgozzam, vagy ne blogoljak annyit. De a TBC esetében jó lenne naponta beletömni a gyógyszert abba, aki már elkezdte szedni, különben magunk ellen dolgozunk. A humanizmus az emberiség és a gének ellen hat.
- Hogy hatna a gének ellen? Most mondtad el, hogy miatta jön létre a szuperTBC.
- Igazad van. Remélem, pár száz év múlva majd szuperintelligens TBC baktériumok népesítik be a bolygót.
- Biztos lesz köztük fizikus, aki gondolkodik az Ősrobbanáson.
- Így van. És lesz olyan vallás, amelyik azt mondja, hogy nem ők az első lények ezen a bolygón. Voltak emberek is, akik kipusztultak, nem tudni, miért. És lesz pap, aki azt hirdeti, hogy nem volt ám mindig ilyen rossz az élet. Mert régen a TBC baktériumok a Tüdőben éltek. Ott örökké volt étel, ismeretlen volt a bánat és a nélkülözés. És jő az Orvos, és mondá, hogy minden hörgőből ehettek, de kivéve azt az egyet. Ki abból a hörgőből fal, halálnak halálával hala. Aztán az egyik persze beleharapott, és a Köhögés kiűzte őket a Tüdőből. Azóta minden nap gyötrelmes küzdelmet kell vívni az életben maradásért.
- Akkor nem is ősrobbanás volt, hanem Ősköhögés.