unglaublich :: 2013. december 02., hétfő, 23:35:39 :: 1 komment
dialogue swiss bio

- Kérdezte a pénztáros, hogy kérek-e matricát. Csak az a baj, hogy onnan tudtam, mit kérdez, hogy mindig ugyanazt kérdezi. És nem onnan, hogy értettem, amit mond. Rájöttem, hogy nem is figyelek oda. Hogyan lesz ebből nyelvtudás? Elhatároztam, hogy ezentúl figyelek és gyakorlom.
- Jó ötlet.
- Elmentem ahhoz a halashoz, amelyiknél lehet venni szabadtartásos csirkét, kacsát és bárányt is. A libát rendelni kell. Éppen az az eladó volt ott, amelyik nem tud angolul. Szuper - gondoltam. Lássuk, hogyan megy a német.
- A halakat már tudod?
- Ezeket a halakat semmilyen nyelven nem tudom. Érzés alapján választok. És ránézésre. Bemelegítésképp elmutogattam őket. Olyan fejjel, mint aki nyolc emberre főz hétvégén, és azon tűnődik, ki mit szeret. Ellenben a libát a már megnéztem a szótárban. Az úgy van, hogy Ganz. Mondtam is, hogy "bitte vier Ganz ..." - és itt elakadtam, mert a lábra nem emlékeztem. Nem baj, nagyon nem lehet más, mint angolul, rokon nyelvek, és ennyit azért illik tudni neki is, vagy, ha nem tudja, tanulja meg. "Bitte vier Ganz legs für Montag".
- Ajjaj.
- "Vier Ganz legs? Gut" - mondta. Furcsán ejtette a legs-et, az "e" majdnem "a" volt, de hát nekem is akcentusom van, neki miért ne lehetne. Annyira büszke voltam. Tudok németül. Eszembe jutott, mennyire fogsz majd csodálkozni. És a német nő hogy néz majd, amikor elmesélem neki. Sőt, nem is mondom el. Hanem németet tanítok. Mondjuk a jövő hónaptól kezdve. Addig még gyakorlom. Skype-on oktatok, hogy ne kelljen otthonról elmenni, és meg tudjam nézni a szótárt, ha meg kell. És amikor csodálkoztok, hogy milyen sok pénzem van, közlöm, hogy ja, németet tanítok, ti miért nem?
- És mi lett a vége?
- Kifizettem a halakat, felírtuk a nevemet. Lépek ki az ajtón, és az utolsó pillanatban kérdezi: "Aber wie groß?". Wie, groß, mondom magamban, ich verstehe alles. Unglaublich. Kész voltam magamtól. És ahogy ereszkedem vissza a boltba, ő a pultra mutatott, hogy "wie groß?". Mintha a múltkor nem egész lábakat rendeltem volna. Mégis, mekkorát rendelnék? Mindegy, legyünk precízek. Gondoltam, hogy a csirkén vagy a kacsán mutatja meg, hogy mekkorákat lehet rendelni. Csakhogy a másik pultnál állt.
- Sejtem, mi lesz a vége, azért röhögök.
- Rámutat egy kétméteres halra. Aztán egy másfél méteresre, hogy "wie groß?". Én csak pislogok Úristen, honnan rendelnek ezek kétméteres libacombot? Oké, hogy szabadtartásos, de hol tartották szabadon, Csernobilban?
- A liba amúgy s-sel van. Gans.
- Igen, már tudom. Ő viszont simán felírta, hogy rendelek négy egész lazacot. "Ganz lachs". Az jó érzés, hogy ennyire bízott bennem. Hogy tudom, mit csinálok. Mi a fenét kezdtem volna négy egész lazaccal? Az nyolc folyóméter hal.
- Nem a tengerben él?
- Nincs is akkora hűtőnk. Ott vigyorogtam, mekkora király vagyok, és közben rendeltem négy egész lazacot négy libacomb helyett.
- Szerintem várj inkább januárig a tanítással.

 
 

rizóma
2013. 12. 04.
00:36:52

Az orient express nosztalgiajáratán utaztam nemrég a barátommal. Zürich felé jártunk, az étkezőkocsiban ücsörögve már nagyon unatkoztunk -, a nosztalgiajáraton nem engedtek laptopot vagy okostelefont használni -, amikor megállt az asztalunknál két angol.

Egyikük Poirot-ra emlékeztetett, akár belga is lehetett volna, de nem beszélt franciául. Sőt sehogy. A társa viszont egyértelműsítette hovatartozásukat, amikor megszólított:
- playing cards, eh?
Angolból gyenge vagyok, de összeszedtem magam. Nincs sim-kártyám sem, válaszoltam, de a fejüket rázták. Tehát nem ellenőrök, jó...

Barátom rájött, mit szeretnének, és előhúzott egy pakli viharvert magyar kártyát. (Ő mindig hord magával kártyát és bicskát, svájcit. Azt kompenzálja az utóbbival, hogy szilasbalhásról való.)

Ultizni kezdtünk. Az angolok udvariasan úgy tettek, mintha értenének a játékhoz. Pedig nem bridzs az...

Én elsőre bemondtam egy kőr ultit, az angolok passzoltak. Az osztó is, de sejtettük, hogy így lesz. Barátom kontrázott, és durtmarsot mondott, swiss-germán kiejtéssel, hogy tisztán értsék. Redurtmars, mondtam. de nem tágított, tetézte az addigiakat egy orbánviktorral.

"Poirot"-nak ez már tényleg sok volt, kérdő tekintettel meredt barátomra. Magam is tiltakoztam:
- Ilyen bemondás nincs is
- De van.
- Ha van, akkor mit jelent?
- Mindent bevállalni, és semmit sem teljesíteni.

Megadtam magam, lejátszottuk a partit. Furcsamód a két angol nyert. Sértetten felálltunk volna, de mindkettő marasztalt. Talán, mert ezek nem szívesen lépnek ki a játékból? Pedig hallottunk ezt-azt az euszkepszisükről. Igaz viszont, hogy unió-pártiak, ha a királyságról van szó.

Tétováztunk.
- New deal - szólt határozottan Poirot.
Aha! Ezek nem angolok, hanem amcsik! Párizsig vertük a blattot.

=> Regisztrálni jó <=