this is what we do :: 2015. április 27., hétfő, 00:11:19 :: 5 komment
swiss
Svájcban szelektíven gyűjtjük a hulladékot. A papírt és a kartont elviszik az utcáról. Az üveget, a palackot és a használt víztisztító filtert visszavisszük a boltba. A megunt tárgyakat, a törtcsokit és a törtaranyat kirakjuk a ház elé, és ráírjuk, hogy "gratis".
Szüleim hibájából fakadóan kezdetben Kelet-Európában éltem. Bennem maradt a szokás, hogy azokat a papírokat, amelyeken a nevem szerepel, nem szeretem csak úgy kidobni. Hosszába és keresztbe is vágó iratmegsemmisítőm itt már nincs, ezért csak széttépem őket, és a konyhai szemétbe dobom. Az egyetlenbe, amiért fizetni kell. Nyilván jár hozzá biztosítás.
A múlt héten csak nagy zsák volt itthon. 35 liter, lassan telik meg. A harmadánál sem tart, amikor dönteni kell, hogy vagy ő marad itthon, vagy én. Ez főleg a vissza nem zárható csomagolásban árult húsoknak és fedél nélküli üvegeknek köszönhető. Ha kellett már szarvasgombát enned pusztán azért, mert éhes voltál, és nem volt otthon más, és közben elgurult a kupakja, akkor tudod, hogy miről beszélek.
Az exbarátnőm az erkényen tartotta az ilyen félig teli, félig üres, kétszer akkora, mint kellene szemeteszsákokat. Legalábbis télen. Tavasz van, gondoltam, nagy baj nem lehet belőle.
Átfutott az agyamon, hogy nem ez lesz az év legjobb ötlete, csak azt nem tudtam megindokolni, hogy miért nem. Erkélyem mondjuk nincsen, illetve van, ha megegyezünk abban, hogy a terasz az a földszinti erkély.
Kiraktam, és kész.
Két nappal később, késő este úgy gondoltam, mostmár kidobom, akár tele van, akár nincs tele. Ha milliárdos akarsz lenni, élj úgy, mint a milliárdosok.
Zsák sehol.
Elfelejtettem volna, hogy már kidobtam? Nyilván ez történhetett. Nem ez lenne az első eset. Nőnap, anyák napja, születésnap. És most a szemeteszsák.
Zuhanunk.
Ha kidobtam, hát kidobtam.
Másnap találtam egy levelet a mailboxban. Lisa írt, hogy legyek kedves, menjek át csatlakoztatni a nyomtatót a számítógépéhez, ha van rá időm.
Gondoltam, hogy majd valami mást is kell csatlakoztatni valami máshoz. Benne lettem volna, mert imádom a szilikon mellet, na és a fekete mercedes, csak hát a hatvan év az mégiscsak hatvan év.
Nyomtatunk, aztán menekülök haza, ez volt a terv.
Nyomtattunk.
Kiültünk a kertbe. Zöldellett a fű, csipogtak a madarak. Körbenéztem. Sóhajtottam.
- Mennyi szemét.
Mivé lett a kert.
- Ez döbbenetes - válaszolta Lisa.
- Svájc sem az a hely már, ami régen volt.
- Hogy kerülhetett ide?
- Fogalmam sincs. De összeszedem.
- A tiéd?
- Nem, miért, a tiéd?
- Hogy lenne az enyém?
- Csak visszakérdeztem. Nem az enyém, nem a tiéd, tehát senkié. De valakinek össze kell szednie.
- Milyen pedáns vagy.
- Nyomaszt a látvány. És a tény, hogy innen nézve úgy fest, mintha az én teraszom lett volna a szemétrobbanás epicentruma.
- Melyik a teraszod?
- A második.
- Tényleg úgy néz ki. De legalább száz méter sugarú körben szóródott szét. Segítek.
- Köszönöm. Hagyd. Jót fog tenni a mozgás.
Elképesztő, milyen emberek költöztek ide.
Nem baj, hogy néznek az ablakból. Legalább látják, hogy mintapolgár vagyok. Szedem össze más szemetét.
Meg kell hagyni, legalább rendes ételt evett.
Organikus bárány. Bio borjú.
Jól kijönnénk egymással.
Mennyi kapszula. Kávéfüggő.
Limited edition. Pont amilyet én iszom.
Lássuk be, ez az enyém volt. De hogy terült ennyire szét, hogy a kertet és a szomszédok kertjét is beborítja? Kóbor kutyák itt nincsenek.
Csak rókák.
Amiket mellesleg tilos etetni, mert még jobban ideszoknak.
Nem baj. Nem tudja senki, rajtam kívül. A lényeg az, hogy épp szedem össze más szemetét. Vágjunk hozzá felháborodott képet.
Mi ez a papír?
"Mage, Zürich, ......strasse ..."
Úristen. Ez a nevem és a címem.
És ott, és ott is. A széttépett fecnik, amiket a konyhai zsákba dobtam. Minden kupac tetejére jutott belőle.
Nahát, már a szétszórt szemetet is dedikálom. Valaki lettem.
Tanulság:
Ne tedd a szemeteszsákot a kertbe.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, ne éljenek a közelben rókák.
Ha a kertbe teszed a szemetesszákot, és élnek a közelben rókák, ne legyen tele a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, és élnek a közelben rókák, és tele volt a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel, másnap reggel szedj össze mindent, ne három nappal később abban reménykedve, hogy van olyan szomszéd, aki még nem olvasta el.
someone who calls you :: 2014. április 04., péntek, 23:07:43 :: 6 komment
muncika swiss
- Na jó, le kell tegyelek. Megyek a pincébe, lejárt a mosás.
- Mi ez a csipogás? Beállítottad a telefonodon az időzítőt?
- Dehogy. Ez Svájc. Amikor megnyomod bármelyik gombot a mosógépen, megjegyzi az ujjlenyomatodat. A 230V-os hálózaton keresztül csatlakozik az internetre, és a Központi Nyilvántartásból lekérdezi a telefonszámodat. És felhív, amikor végzett.
- De jó! Akkor már nem is vagy magányos. Legalább van ott egy kis mosógép, aki időnként felhív.
- Menjél aludni.
life :: 2014. március 20., csütörtök, 20:21:03 :: 20 komment
swiss goa culture
Csak mert látom, hogy rátok fér a kultúra.
Az élet nem csak játék és mese.
sweet home :: 2014. március 16., vasárnap, 12:40:49 :: 33 komment
swiss photo zürich
Ilyen kövekből épült a Sárga út, ami Ózhoz vezet:
A harmadik kép a netről van, mert tegnapelőtt köd volt. Gyalog öt perc a háztól:
intouchables :: 2014. március 16., vasárnap, 11:19:51 :: 6 komment
dialogue cinema swiss
- Úgy látom, sikerült kikölcsönözni. Francia nyelven. Felirat nélkül.
- Szuper. Gyakorolhatom a testbeszéd olvasást.
- Majd én fordítom neked.
...
- Most mi történt, kiautóztak Franciaországból?
- Igen, ez már Svájc. Látszik a fák minőségén.
8 / 10
first world issues :: 2013. december 11., szerda, 21:08:44 :: 24 komment
swiss
Nem volt bio bazsalikom a sarki Coopban.
Kezdhetek aggódni az ország jövőjét illetően.
unglaublich :: 2013. december 02., hétfő, 23:35:39 :: 1 komment
dialogue swiss bio
- Kérdezte a pénztáros, hogy kérek-e matricát. Csak az a baj, hogy onnan tudtam, mit kérdez, hogy mindig ugyanazt kérdezi. És nem onnan, hogy értettem, amit mond. Rájöttem, hogy nem is figyelek oda. Hogyan lesz ebből nyelvtudás? Elhatároztam, hogy ezentúl figyelek és gyakorlom.
- Jó ötlet.
- Elmentem ahhoz a halashoz, amelyiknél lehet venni szabadtartásos csirkét, kacsát és bárányt is. A libát rendelni kell. Éppen az az eladó volt ott, amelyik nem tud angolul. Szuper - gondoltam. Lássuk, hogyan megy a német.
- A halakat már tudod?
- Ezeket a halakat semmilyen nyelven nem tudom. Érzés alapján választok. És ránézésre. Bemelegítésképp elmutogattam őket. Olyan fejjel, mint aki nyolc emberre főz hétvégén, és azon tűnődik, ki mit szeret. Ellenben a libát a már megnéztem a szótárban. Az úgy van, hogy Ganz. Mondtam is, hogy "bitte vier Ganz ..." - és itt elakadtam, mert a lábra nem emlékeztem. Nem baj, nagyon nem lehet más, mint angolul, rokon nyelvek, és ennyit azért illik tudni neki is, vagy, ha nem tudja, tanulja meg. "Bitte vier Ganz legs für Montag".
- Ajjaj.
- "Vier Ganz legs? Gut" - mondta. Furcsán ejtette a legs-et, az "e" majdnem "a" volt, de hát nekem is akcentusom van, neki miért ne lehetne. Annyira büszke voltam. Tudok németül. Eszembe jutott, mennyire fogsz majd csodálkozni. És a német nő hogy néz majd, amikor elmesélem neki. Sőt, nem is mondom el. Hanem németet tanítok. Mondjuk a jövő hónaptól kezdve. Addig még gyakorlom. Skype-on oktatok, hogy ne kelljen otthonról elmenni, és meg tudjam nézni a szótárt, ha meg kell. És amikor csodálkoztok, hogy milyen sok pénzem van, közlöm, hogy ja, németet tanítok, ti miért nem?
- És mi lett a vége?
- Kifizettem a halakat, felírtuk a nevemet. Lépek ki az ajtón, és az utolsó pillanatban kérdezi: "Aber wie groß?". Wie, groß, mondom magamban, ich verstehe alles. Unglaublich. Kész voltam magamtól. És ahogy ereszkedem vissza a boltba, ő a pultra mutatott, hogy "wie groß?". Mintha a múltkor nem egész lábakat rendeltem volna. Mégis, mekkorát rendelnék? Mindegy, legyünk precízek. Gondoltam, hogy a csirkén vagy a kacsán mutatja meg, hogy mekkorákat lehet rendelni. Csakhogy a másik pultnál állt.
- Sejtem, mi lesz a vége, azért röhögök.
- Rámutat egy kétméteres halra. Aztán egy másfél méteresre, hogy "wie groß?". Én csak pislogok Úristen, honnan rendelnek ezek kétméteres libacombot? Oké, hogy szabadtartásos, de hol tartották szabadon, Csernobilban?
- A liba amúgy s-sel van. Gans.
- Igen, már tudom. Ő viszont simán felírta, hogy rendelek négy egész lazacot. "Ganz lachs". Az jó érzés, hogy ennyire bízott bennem. Hogy tudom, mit csinálok. Mi a fenét kezdtem volna négy egész lazaccal? Az nyolc folyóméter hal.
- Nem a tengerben él?
- Nincs is akkora hűtőnk. Ott vigyorogtam, mekkora király vagyok, és közben rendeltem négy egész lazacot négy libacomb helyett.
- Szerintem várj inkább januárig a tanítással.
omg :: 2013. november 08., péntek, 19:29:46 :: 4 komment
dialogue swiss
Swisscom ügyfélszolgálat:
- Grüetzi. I want to downgrade my Natel Infinity XL to M.
- You have to pay 300 CHF then.
- Wait. It was an S. I upgraded to M and later to XL. I should be able to downgrade it to M without paying more.
- We have no S.
- I mean S.
- We have no S.
- Let me check on your website.
- Okay.
- It says, you have XS, S, M, L and XL. I had S.
- Ah, S.
- Yes, S. So, please downgrade my XL to M. It should be possible.
- Please hold on.
- Okay.
Tíz perc csönd.
- Hallo. Sir, what do you think? Am I a good boy or a bad boy?
- ...
(A Swisscom az a svájci, állami mobilszolgáltató. Tehát nem egy szexshop.)
language in 3d :: 2013. október 08., kedd, 20:39:16 :: 0 komment
dialogue language swiss german
- Új terembe vittek ma az elemgyárban.
- Mondtam én, hogy előléptetnek. Nem hiába van egy diplomád és egy coach tanfolyamod.
- Olyan zaj volt, hogy fülvédőt kellett felvennem. Amin szőrös tappancsok voltak.
- Nyuszikból vágták le őket?
- Igen, de nem fájt nekik.
- Persze. Hagyjuk a horrort, még dolgozni szeretnék. Nem kell kiborítani.
- És nem értettem egy szót sem abból, hogy mit kell csinálni ott.
- És a zajra fogtad? Némettanárként hülye érzés lehet, hogy nem érted a németet.
- Ez valami sváb dialektus. Nem hochdeutsch. A kolléganőimet sem értem ebéd közben.
- Mert svábul beszélnek, vagy mert oroszok? Én biztos szót értenék az orosz nőkkel. Tetszőleges nyelven. Nem mintha a németekkel nem. Ha Svájcban megszólít egy nő az utcán vagy egy bárban, ha nem kurva, akkor német. Tegnap a buliban odajött egy, hogy milyen béna ez az ország. Mert nála otthon tetszőleges hangerőn üvölthet a zene, és ettől ő jól érzi magát. Svájcban viszont 100dB a limit. És hátra mutatott. És tényleg ott volt egy vörös, digitális kijelző. Mutatta, hogy 96, 97, 102dB...
- Komolyan?
- Igen, és eszembe jutott, hogy ezzel együtt sehol nem láttam annyi embert füldugóval bulizni, mint Svájcban. Még a Street Parade-en, egy szabadtéri partyn is füldugóval mászkáltak.
- És röhögtél rajtuk?
- Nem. Mert nekem is volt. Beilleszkedtem.
- Van, aki a gyárban mulat füldugóval, van, aki a partyn.
- Techno. Nincs nagy a különbség.
- Milyen volt?
- Nem tudom. Nem hallottam.
- A hétvégi.
- Oliver Lieb? Ő 16 éves korom óta az egyik kedvencem. Nem hittem, hogy valaha élőben látni fogom. Svájc már csak ilyen. Sosem tudhatod, melyik sarki kocsmában lép fel a kedvenc előadód. Pár hete a Liquid Soult hagytam ki. Döbbenetes. Mindenesetre Oliver nem tiszteli a törvényeinket. Egyszer felugrott 110dB-re a kijelző. Mondtam is a német nőnek, hogy hívjuk ki a rendőrséget. Nevetett. Fura, hogy értette.
- Németül beszéltetek?
- Angolul. És a németek utálják a Swiss Germant. Nem mintha értenék. Először én is azt hittem, hogy francia, csak még meg is fáztak hozzá. Az a legjobb, hogy a svájciak sem feltétlen értik egymást. Például a baseliek nem szeretik a zürichieket, mert Zürich kanton ellenük szavazott a csatlakozáskor. Ezért még azt is máshogy mondják, hogy ja és nein. Aztán, ha nem akarják szívatni egymást, vagy pénzről van szó, átváltanak hochdeutschra. Vicces. Én odaáig jutottam, hogy a "du bist"-et már értem, amikor s-sel mondják, és nem sz-szel.
- Na, ez az, itt is s-eznek nálunk.
- Hasonló dialektus lehet. Közel laksz Svájchoz.
- Igen. És van egy ilyen jelenség, hogy ha északról dél felé mozogsz, változik a nyelv.
- Komolyan?
- Igen.
- Hallottam róla. És tudod, mire gondolok? Még nem mertem elmondani senkinek. De benned megbízom, hogy nem röhögsz ki.
- Mondjad.
- Úgy sejtem, hogy amit az imént mondtál, hogy változik a nyelv, az nem csak észak-déli irányban igaz. Ha keletről nyugat felé mozogsz, akkor is változik. Egy ideig azt hallod, hogy "jó reggelt", "jó reggelt", "jó reggelt", mész, mész mész, és egyszer csak azt mondják, hogy "guten Morgen".
- Tudtam. Tudtam, hogy nem hagyod ki.
- Az igazán titkos megfigyelésem, amiről még beszélni is alig merek, hogy ha fentről lefelé mozogsz, akkor is változik. Például az óceánjáró fedélzetén azt mondják, hogy "good morning". Száz méterrel feljebb azt mondják, hogy "vinny-vinny-vinny" (a sirályok). Száz méterrel lejjebb azt mondják, hogy "p p p p p" (a halak). És ha tovább mész lefelé, úgy köszöntenek, hogy "hrr hrrr köhh köhhh". Az a szénbányász dialektus. Gyakorlatilag bármelyik tengelyen mozogsz, a nyelv változni fog. Ezért, ha egyszerű némettanárként északkeletről elindulsz délnyugatra, sréhen, és közben még a Föld magja felé is közelítesz valamelyest, abból k. nagy pofáraesés lesz.
- Egyelőre nem mozgok semerre, mert ebben a nyamvadt elemgyárban, amit utálok, félmunkaidőben többet keresek, mint a tesóm Magyarországon egy multi cég pénzügyi igazgatójaként.
- Látod, látod. Csak volt valami értelme elvégezi azt az egyetemet.
- Kösz.
- Lesz ez még feljebb.
- Azt mondod?
- Azt. Csak nehogy aztán ott fent tényleg semmit se érts abból, amit mondanak neked.
sight :: 2013. július 06., szombat, 20:43:14 :: 2 komment
dialogue swiss
- Németországban és Ausztriában az autópályák mellett a zöld színű, tájékoztató táblákon kívül vannak barna keretes táblák is. Ezek jelzik a helyi érdekességet, látnivalót. Templom, vár, múzeum. Rég halott költő. Klimt szülőháza. Ahogy egyre fáradtabban vezetsz, az ötödik energiaital után gondolkodni kezdesz, milyen táblákat helyeznél el az út mellett. Éhes óriás, jobbra, 2000 méter. Lidércfény, 22h-06h, ~5km. Vár, alvajáró sárkánnyal, balról, jobbról vagy fentről, 1400 C fok. És így tovább. Ahogy leszáll az éjszaka, egyre érdekesebb ötletek születnek.
- Addig sem alszol el.
- Magyarországon nem nagyon vannak ilyen barna táblák. Mert bár akad látnivaló...
- ... az aluminium drága.
- Igen. És ahol én élek, ott egy ilyen tábla sincs.
- Persze, mert ott nem volna értelme kitenni őket. Mindegyikre azt írnátok rá, hogy: Svájc.
home sweet home :: 2013. július 05., péntek, 20:23:44 :: 7 komment
swiss
Akartam írni egy hosszabb bejegyzést arról, hogy milyen érzés Svájcból átvezetni Németországba, onnan Ausztriába, onnan Magyarországra, aztán két nap múlva vissza.
Azt a kevés embert, aki valamiért még hajlandó olvasni, túlságosan szeretem ahhoz, hogy ezt elkövessem.
Maradjunk annyiban, hogy Kelet-Ausztriában már ordítottam.
A többit kínos lenne leírni.
Ledaráltattam a magyar állammal a lakcímkártyámat és a személyimet.
Tizenöt perccel azután, hogy hazaértem - a határt átléptem -, bementem egy éjjel nyitva tartó benzinkútra, és vettem egy csomag chilliben pácolt, szárított bélszínt, és egy csomag érlelt marhaszalámit.
A pénztáros jókedvűen mosolygott.
everyday life :: 2013. július 05., péntek, 19:36:55 :: 1 komment
swiss
Vannak pillanatok az életben, amikor, ha az ember épp nem akar csokoládét enni, jobban teszi, ha nem bont ki egy tábla abszinttal töltött svájci csokit.
Azt nem értem, hogyan engedhette ezt bárki forgalomba.
substance :: 2013. június 14., péntek, 23:56:01 :: 0 komment
swiss west
- Már attól elfáradok, hogy nézem őket.
- Mind be vannak drogozva.
- Igen, tudom. Úristen, mekkora híd, és milyen meredek. És mennyi.
- Ki akarna feltekerni ezekre drogok nélkül?
- Senki.
- Ha okosabbak lennének, bevennék a tablettákat, aztán otthon maradnának és örülnének maguknak.
- Pontosan.... Azt mondja, hogy 24 órát kell várnod, amíg ellenőrzik a papírjaidat. De ne aggódj, meg fogod kapni.
- Az a gond, hogy L-es a tartózkodási engedélyem?
- Nincs gond. Menni fog.
És segít fordítani franciáról angolra, miközben a Tour de France zombikat nézzük a Swisscom üzletben.
Hatvan körül lehet, de bármikor hazavinném, ha nem lenne vele férje. (Vele van, és mosolyog rajtunk). Francia, azt hiszem. Vagy mit tudom én. Mit számít?
Itt a hatvan éves nők jól néznek ki. Ijesztően jól.
És mindenki segít.
Úgy köszöntem el, hogy I love you all.
Lehetne mesélni az ehető ételről, a fizetésről, a korlátlan telefonról, a korlátlan mobilinternetről, a működő egészségügyről, a nyugdíjról. Mindez nagyszerű, de azt nem lehet elmondani, hogy milyen érzés olyan országban élni, ahol mindenki, folyamatosan, kérés nélkül, mosolyogva segít a másik embernek.
Még én is. Ez oda-vissza működik.
Nincsenek rá szavaim.
Ilyen lehetett az Éden.
