Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

too slow :: 2008. április 24., csütörtök, 22:14:25 :: 23 komment
environment essay

A klímaváltozás messze legkínzóbb problémája, hogy piacképtelen. A globális felmelegedés alapozó munkálatainak idején az emberiség még nem rendelkezett az eladható, dobozos termék előállításához szükséges tudással. Az ipari forradalom kirobbanásakor már annak is örültek, ha valami egyáltalán működött. A XIX. század marketinges szemmel nézve még az éjszínű sötétség birodalma volt.

(Pedig léteznek sokkalta kínzóbb kérdések, mint az esetleges élet a Marson, vagy a piramisok titkai. Vajon mi járhatott azoknak az embereknek a fejében, akik több száz köbméter hidrogénnel megtöltött léghajóra szálltak fel? Mire gondolhattak az út során? Hogy talán még nem most robban fel, hanem majd legközelebb? Vajon meglepődtek, amikor mégis bekövetkezett?)

Visszatérve a klímaváltozásra: először is rettenetesen lassú folyamat. Ez néhány évszázaddal ezelőtt kevésbé jelentett problémát. Az emberek megszülettek, szenvedtek pár évtizedet, majd átadták magukat a kukac-nirvanának, és közben az égvilágon semmi sem változott. Akkoriban 50 év alatt fél celsius fok melegedés maga lehetett a nagybetűs cselekmény.

Rothadó XXI. századunkban egész másra van igény. Ki emlékszik a múlt hét történéseire? (Egyáltalán, mikor lett ilyen ronda ez a blog?) Az emberek hétvégén kimennek a hegyekbe, pár órát eltöltenek az autónak dőlve, fotózzák a síró gyereket. Nagyjából ennyi idő áll rendelkezésre meggyőzni őket. "- Nézd, asszony, arra mintha melegedne már. - Igen, látom. Hozom a kamerát." Ha a klímaváltozásnak ez nem elég felkelteni az érdeklődést önmaga iránt, mehet vissza a gyárba. Újra kell gondolni a koncepciót.

Magyarországot a globális felmelegedés szempontjából is borzasztó rossz helyen kiáltottuk ki - szokjunk hozzá, szopó ágon vagyunk. A többi változáshoz hasonlóan komoly késéssel érkezik hozzánk, a hajrában esélyünk sincs utolérni a fejlett nyugatot. Mire nálunk néhány paranoiára hajlamos álértelmiséginek derengeni kezd, hogy kevesebbet kell fűteni, mégis egyre drágábban, addigra már minden hollandi álmából, vagy hullámsírjából kelve is fel tudja sorolni a felmelegedéssel kapcsolatos személyes, közvetlen tapasztalatait.

Úgy, ahogy van, kidolgozatlan az egész project. Ki lokális lehűlést remél tőle, mások felmelegedésre számítanak, attól függően, melyik nyomor álmodozik épp. Ugyanakkor a folyamatos bizonytalanság bár rövid távon felkeltheti az érdeklődést, az idő múltával a találgatást fásultság váltja fel.

Valakinek kezébe kellene vennie a menedzselést, a kor követelményeihez hangolni a klímaváltozást: felgyorsítani, hogy látványos és izgalmas legyen, és egyszerű, közérthető nyelven eljuttatni a fogyasztók számára a fontos üzenetet: "Sokkal melegebben élünk, mint négy évvel ezelőtt."

Vagy hidegebben. De döntsük végre el.