fishies :: 2010. június 21., hétfő, 16:11:09 :: 10 komment
environment dialogue eco

Muncika:

- Szóval lejött velünk Orsi, és elmagyarázta apukámnak, hogy Magyarországon a legtöbb termálkutat az xxx olajcég fúrta.
- Mit válaszolt?
- Apu kedves, elegáns ember, finoman szól ilyenkor, hogy ez nem teljesen van így. Persze a múlt héten is fúrt az embereivel egy termálkutat.
- Tényleg ők fúrják a legtöbbet?
- Olajat keresnek. Sajnos nincs mindenhol olaj. Pár évvel ezelőtt kitalálta valaki, hogy Magyarország olaj-nagyhatalom, csak elég mélyre kell lefúrni. Mindenhol keresik azóta. Így lettünk termálvíz-nagyhatalom.
- És milyen volt a nyaralás? 
- Jó. Ettem rákot. Tudod, nem szeretem ezeket a tengeti állatokat, de ott a part mellett azt éreztem, hogy egyet mégiscsak ennem kell. A ráknak szerencsére nem volt annyira halíze.
- Tudod, miért nem?
- Miért?
- Mert a hal gerinces. A rák ízeltlábú. Igen távol állnak egymástól a rendszertanban. És mondok még egy érdekeset: a kagyló meg puhatestű. Egyforma messze van a ráktól és a haltól.
- Tényleg, ettem egy lábasfejűt is. Csápok voltak a fején.
- Szóval halíze elsősorban a halnak van.
- Akkor is van valami közös ízük, ami zavar.
- Tengeríz.
- Az édesvízieknek is.
- Édesvíz. Még közös kiadójuk is van.
- Sok ilyet olvasol?
- Nem. Főleg most, hogy kiömlött a kőolaj. Nem érek rá. Nézem, hogyan pusztul a tenger.
- Dehogy pusztul. Kevesek vagyunk ahhoz. Ez is el fog múlni.
- Ezt az olajban tocsogó madárnak mondd. És különben is enned kellene halat, ameddig még van. Mert hamarosan nem lesz. Mert a halászó országok államilag támogatják a halászatot, hogy a halászok se haljanak éhen, és a hal se legyen drága. Hogy egyen mindenki fehérjét, hogy tudjon dolgozi sokat. Persze, ők nem olyan halat esznek, mint te, hogy bemész az étterembe, és sült halat kérsz. Főleg hallisztet esznek. Szerintem még a virsliben is van. És ennek a támogatásnak az lesz a vége, hogy kipusztulnak a halak.
- A dinoszauruszok is kipusztultak. Olyan rossz. Nagyon szomorú vagyok, hogy nincsenek már itt. Milyen jó lenne pedig.
- Gúnyolódhatsz, de azért ez nem ugyanaz. Dinoszauruszt nem szoktunk enni, halat igen.
- Tényleg? Tehát nem vadásztunk rá, és mégis kipusztult? Milyen érdekes. Alig hiszem el.
- Nagyon szellemes vagy. Tényleg, ez tíz pontos volt. Kár, hogy maga a téma nem olyan vicces. Szerintem te a végén ott fogsz ülni az utolsó szikla tetején, körben alattad az egész bolygó egy merő lávatenger, fölötte nyárson sütögeted az utolsó halat, és arról magyarázol, hogy mekkora kamu a globális felmelegedés.
- Amikor a románok beleöntötték a folyóba a ciánt, akkor is rengetegen mentek gyászolni a tiszavirágot, hogy vége, meghalt. Aztán következő évben mégis volt tiszavirág. Olyan ez, mint az olaj, azt mondták, hogy 2000-re elfogy mind, és most 2010-et írunk, és mégis van olaj.
- A halak pusztultak el a Tiszában.
- Hal is van ott. Egyszerűen odaúsznak. Nem tudom, hogyan csinálják, de előbb-utóbb minden vízbe kerül valahonnan hal. És a hal ilyen szempontból erősebb is az olajnál, mert tud szaporodni. Az olaj nem tud.
- A Dallas is egész másként ért volna véget, ha tudna. Tele szaporodó olajjal Jockey Ewing nem lövi le magát.
- Ha szaporodna az olaj, apukámnak is több kutat kellene fúrnia. És akkor lenne még több termálvizünk.

acid :: 2008. június 07., szombat, 19:27:41 :: 0 komment
environment

Nem egészen értem, miért nem tesznek a gyártók az esőbe sav helyett inkább autómosó anyagot. Nagyságrendekkel lenne praktikusabb.

Ideális esetben füstölhetnének bele rovaroldó adalékot is, így zápor után nem csak a szélvédő csillogna fényesebben, hanem a gyötrőszúnyogokat sem kellene külön permeteznünk.

too slow :: 2008. április 24., csütörtök, 22:14:25 :: 23 komment
environment essay

A klímaváltozás messze legkínzóbb problémája, hogy piacképtelen. A globális felmelegedés alapozó munkálatainak idején az emberiség még nem rendelkezett az eladható, dobozos termék előállításához szükséges tudással. Az ipari forradalom kirobbanásakor már annak is örültek, ha valami egyáltalán működött. A XIX. század marketinges szemmel nézve még az éjszínű sötétség birodalma volt.

(Pedig léteznek sokkalta kínzóbb kérdések, mint az esetleges élet a Marson, vagy a piramisok titkai. Vajon mi járhatott azoknak az embereknek a fejében, akik több száz köbméter hidrogénnel megtöltött léghajóra szálltak fel? Mire gondolhattak az út során? Hogy talán még nem most robban fel, hanem majd legközelebb? Vajon meglepődtek, amikor mégis bekövetkezett?)

Visszatérve a klímaváltozásra: először is rettenetesen lassú folyamat. Ez néhány évszázaddal ezelőtt kevésbé jelentett problémát. Az emberek megszülettek, szenvedtek pár évtizedet, majd átadták magukat a kukac-nirvanának, és közben az égvilágon semmi sem változott. Akkoriban 50 év alatt fél celsius fok melegedés maga lehetett a nagybetűs cselekmény.

Rothadó XXI. századunkban egész másra van igény. Ki emlékszik a múlt hét történéseire? (Egyáltalán, mikor lett ilyen ronda ez a blog?) Az emberek hétvégén kimennek a hegyekbe, pár órát eltöltenek az autónak dőlve, fotózzák a síró gyereket. Nagyjából ennyi idő áll rendelkezésre meggyőzni őket. "- Nézd, asszony, arra mintha melegedne már. - Igen, látom. Hozom a kamerát." Ha a klímaváltozásnak ez nem elég felkelteni az érdeklődést önmaga iránt, mehet vissza a gyárba. Újra kell gondolni a koncepciót.

Magyarországot a globális felmelegedés szempontjából is borzasztó rossz helyen kiáltottuk ki - szokjunk hozzá, szopó ágon vagyunk. A többi változáshoz hasonlóan komoly késéssel érkezik hozzánk, a hajrában esélyünk sincs utolérni a fejlett nyugatot. Mire nálunk néhány paranoiára hajlamos álértelmiséginek derengeni kezd, hogy kevesebbet kell fűteni, mégis egyre drágábban, addigra már minden hollandi álmából, vagy hullámsírjából kelve is fel tudja sorolni a felmelegedéssel kapcsolatos személyes, közvetlen tapasztalatait.

Úgy, ahogy van, kidolgozatlan az egész project. Ki lokális lehűlést remél tőle, mások felmelegedésre számítanak, attól függően, melyik nyomor álmodozik épp. Ugyanakkor a folyamatos bizonytalanság bár rövid távon felkeltheti az érdeklődést, az idő múltával a találgatást fásultság váltja fel.

Valakinek kezébe kellene vennie a menedzselést, a kor követelményeihez hangolni a klímaváltozást: felgyorsítani, hogy látványos és izgalmas legyen, és egyszerű, közérthető nyelven eljuttatni a fogyasztók számára a fontos üzenetet: "Sokkal melegebben élünk, mint négy évvel ezelőtt."

Vagy hidegebben. De döntsük végre el.