reincarnation :: 2015. július 16., csütörtök, 12:37:39 :: 2 komment
psychology

Amikor a fiatal lélek első alkalommal költözik emberi testbe, normális személyt választ magának.

Normális ember utazni szeretne és családot alapítani.

Ez az a két dolog, amire a Földön élő valamennyi állat képes.

Az utazást az emberek és a költözőmadarak művelik hatékonyan. A családalapítást a baktériumok.

Ezért ne keseredj el, amikor első randin valaki azt mondja neked, hogy az életcélja bejárni a világot. És a “világ” alatt valamiért a Naprendszer harmadik bolygóját érti. 

Gondolj arra, hogy előző életében mókusként egy kerékben rohant. És most örül annak, hogy azt hiszi, hogy kiszabadult.

Hagyd őket békén. Hadd fussanak.

Magasabb szintre érve a lélek se vonattal, se repülővel, se szaporodással nem képes tovább fejlődni. Tudós, művész vagy filózófus testébe költözik. Meg akarja érteni a világot.

Megérti, hogy a világ nem egy bolygó. És hogy a nagy utazás nem kifelé, hanem befelé kezdődik.

És amikor készen áll a legmagasabb szintre, választ magának egy személyiségzavart.

Egy nyápic attól is erősebb lesz, hogy elsétál a konditerembe, és az ajtóban visszafordul.

Több izomhoz több súly kell. A test, az elme és a lélek számára is.

A végső emberi kihívás az, amikor magadat kell megjavítanod. Hogy mindezt felismerd és elfogadd.

Ha királyt vagy királynőt keresel, a pszichiátrián nézz körbe.

De jól vigyázz. Ott sem mindenki az.

Van, aki csak túl nagyot próbált ugrani.

 

reason :: 2015. május 27., szerda, 00:23:35 :: 1 komment
psychology

A depresszió-tudománynak két iskolája van.

Az egyik szerint a depresszió kémiai okokra vezethető vissza, elsősorban a dopamin vagy a szerotonin hiányára, így megfelelő tabletták szedésével orvosolható.

A másik szerint a depresszió lelki okokból alakul ki: gyerekkori traumák, stressz, egészségtelen párkapcsolat, kevés testmozgás, így azt nem gyógyszerekkel, hanem terápiával, életmódváltoztatással, sportolással kell gyógyítani.

A magam részéről érdekesnek tartom, hogy mindkét iskola pontosan egyforma távolságra - végtelen - tartózkodik attól, hogy megértse a depresszió okát. Tehát azt, hogy beszélgetni próbálsz emberekkel, és hallod, amit válaszolnak.

Az első hulláma akkor vonul el, amikor rájössz, hogy nem veled van a baj.

A második hulláma akkor csap át fölötted, amikor megérted, hogy ez a felismerés valójában mennyit változtat a helyzeteden.

 

verbal warfare :: 2010. május 05., szerda, 03:56:38 :: 5 komment
dialogue psychology

"- Te mikor költöztél be ebbe a lakásba?"

Jelentése:

- Nagyon gáz a kéród, mert nincs rendesen berendezve, nem is értem, hogy tudsz így élni. Hogyhogy nincs egy könyvespolcod sem? Nem olvasol? Ide is kellene még egy szekrény. Nem lehetsz ennyire lusta. Ez a környezet fájóan steril, teljesen kiborulok tőle. Tök jó dohányzóasztalt lehet kapni, ha van benned egy kis szándék és tetterő.

A helyes válasz a fenti kérdésre:

- Mondd, te ugye kis lakásban élsz?

A lehetséges folytatás:

- Nem.
- Hány négyzetméteres?
- Hogy jön ez ide?
- Mekkora?
- x
- Sejtettem. Kicsi.

Magyarázata:

"- Tudod, úgy vettem észre, hogy azok az emberek szoktak mást basztatni azzal, hogy nincs berendezve a lakása, akik szűk helyen kuporognak, alig férnek el, és idegbajt kapnak attól, hogy valaki más nem tesz kényszeresen szekrényt az üres fal mellé. Mert nincs szüksége rá. Mert van hova pakolnia, és nem lesz boldogabb egy felesleges szekrény látványától. A könyveket egyszer olvassa el, és utána elajándékozza őket. Ellenben élvezi a legnagyobb luxust, a teret, amelyet berendezhetne, ha akarna - de nem kell. Mert egyszerűen jó, hogy ott van a tér. Van olyan, aki nagy lakásban lakik, és berendezi szépen, ő viszont nem kérdez ilyet, mert nem borul ki a minimal designtól. Mert a berendezés módja számára ugyanúgy szabad döntés. Amúgy a nagy tér jó, hidd el. Ha többet leszel itt, rá fogsz jönni, mennyire az. Bár a szomorú valóság az, hogy nem leszel itt többet."