progress :: 2009. június 22., hétfő, 00:30:54 :: 18 komment
lifestyle gastro

Kr. u. 2009 (elnézést kérek a buddhistáktól)
Főváros (elnézést a vidékiektől)
Buda (elnézést a pestiektől)
BAH csomópont (elnézést a külvárosiaktól)
Éhes voltam. (elnézést az etiópoktól)
Elindultam étterembe, gyalog (elnézést kérek az autósoktól és a nagycsaládosoktól).

Első étterem zárva, második zárva (délután öt órakor). Nem maradt más, mint a MOM park, ahol tapasztalt, nálam gyakrabban éttermező, válogatós kísérőm kiválasztotta a helyi éttermek közül a legjobbat.

Odamentem az emberhez, aki sütötte a pizzát, és megkérdeztem tőle, van-e olyan, amelyikre kizárólag marhahúst rak. Közben végigfutottam a szememmel az alapanyagokon, és láttam, hogy nincs, és nem is lehet. Mire ő rámnéz, jobb kezében hatalmas, rózsaszín gépsonkát tartva, és lassan válaszol:

- Marha? Ez a sonka szerintem marha... Vagy disznó? Nem tudom.

Leültem, és rendeltem bélszínt.

Kaptam negyven deka hátszínt. Annyi bélszín többe került volna, mint az egész étel. Rágós volt és ízetlen. Odahívtam a pincérnőt.

- Pedig az.
- Szoktam venni bélszínt. Gyakran meg is sütöm. Felismerem, ha szembe találkozom vele. Ez nem az.
- De az, csak ennél az egy ételnél vékonyra vágjuk. Oda is van írva.
- Akkor sem az.
- Ha akarja, kihozom a konyháról az alapanyagot, meg lehet nézni.
- Nem egészen értem, hogy ha kihoz a konyháról egy szelet valódi bélszínt, az milyen módon és milyen mértékben változtat a tányéromon lévő hús ízén és állagán.
- A színén is látszik, hogy bélszín.

Igen, ugyanis rózsaszín. Tehát nyers. A vékonyra vágott bélszín olajban két perc alatt barnára sül, tehát egyszerre vékony, rózsaszín, rágós és ízetlen bélszín nem létezik.

Kifizettem a többi ételt. A pincérnőnek adtam 25% borravalót, hogy értse, mi a baj. És hogy elsősorban nem vele volt.

Csak azt nem tudom, mi jöhet még ezután.

ana :: 2008. október 16., csütörtök, 21:11:48 :: 51 komment
social science lifestyle

Hosszas elmélkedés következik a pro-anorexiáról. Dőljetek hátra a székben, hozzatok csokit, készítsétek elő a chipset és a nesteát.

A pro-anorexia progresszív tudományos szemléletet jelent: ma már nem minden betegség, aminek latin neve van. Például az anorexia nervosa az orvosok állításával ellentétben ideális állapot, sőt, az egyetlen, amelyben magára valamit adó nő létezni akar. A pro-anorexia - ana - kialakítását segítő weboldalak elszánt látogatói belekóstolhatnak a topmodellek életébe.

Akár illatos gombák a mezőn a friss, tavaszi esőre adott válaszul, egyre több ilyen site üti fel a fejét az interneten. Most jó anásnak lenni. Széles kínálatból csemegézhetünk.

És miért ne? Jómagam kifejezetten szeretem a homokóra alakú, nagy mellű, nagy fenekű, vékony derekú nőket. Ha minden egyéb paraméter optimális (van hozzá jótállás), ilyet választanék. Szépnek találom még a sportos, izmos nőt, ha a férfias vonások mögé bújva nem tűnik el belőle a nőiség. És jól mosogat. Voltaképp csak az átlagos, a punnyadt és a túlsúlyos női test nem érdekel. A kedvem a feltűnő és arányos testalkatban lelem. És hiába tagadják az orvosok és a maradi szülők: sok anorexiás pont ilyen.

Ha a lelki hátteret nézem (a lélek fontos, a nő sem csak csontból és bőrből áll), a homokóra-alkat egyszerű adottság. Mellre gyúrni nem lehet. A legszebb testű nő, akit valaha láttam (nem, ne haragudj, nem rád gondolok) életében nem dolgozott egyetlen percet sem az alakjáért. Ezzel szemben izmosnak lenni kitartó és kemény munka. Legalább ilyen kemény meló a pro-anorexia.

Számomra az eltökéltség roppant vonzerővel bír. Nap mint nap szembenézni a testünk kielégítetlen vágyai okozta kínokkal embert próbáló feladat. Nagyi háta mögött kihányni a finom süteményt vagy kalórianaplót vezetni a félbevágott ropikról vegytiszta akaraterő. Olyan sűrűségű elszántság, mint a jófajta juharszirup: alig akar kifolyni a palackból.

Dugdosni az ételt a szülők elől, mindenféle mesét előadni, hol mit ettünk, a vékonyságot rejtő ruhákba öltözni mind-mind fejlesztik a szürkeállományt. Az anások szellemes, szórakoztató lányok: "Ha éhes vagy mosogass el. Nekem mindig felfordul tőle a gyomrom". "Ha már nagyon nem bírod ki, hogy ne egyél, tedd mások előtt, így nem kezdenek el gyanakodni". "Egyél nagyon lassan, és figyeld, ahogy mások undorítóan tömik magukat és a szemed láttára híznak". "Ha már valaki nagyon komolyan veszi a kalória-számlálást, nem árt tudnia, hogy egy átlagos adag geciben 15 kcal van". "Ha gyógyszert vagy vitamint szedsz, lehetőleg hányás után vedd be őket".

Tetszetős. Ám sajnos az Ana istennőhöz imádkozó lányok képei bizonyítják, nem minden anás dekoratív. Mi több, a képeket böngészve erősen ambivalens élményekkel lettem gazdagabb. Végül megéretttem az anorexia lényegét. Felfogtam valamit, amiről hallgat az orvostudomány.

Egyszerűen arról van szó, hogy egy anás lány testén elképesztően ocsmányul fest minden ottfelejtett zsírmolekula. Míg egy erős testalkatú nő vastag combja és izmos vádlija izgató lehet, a kezdő nádszálkirálylányon a legapróbb párna is végtelenül visszataszít. Olyan érzést kelt, mintha haj nőne a melle közepén. Több, mint nem odavaló: egyszerűen beteges.

A gyanútlan férfi szeme a kiálló kulcscsontról indul, amelyre a barna bőr teljesen ráfeszül. (Figyelem, a szolárium fogyaszt, és ha barna vagy, kívánatos leszel, mint egy bögre gőzölgő, habos kakaó). A hegyes csontot látva az ember azon tűnődik, vajon melyik akkupunktúrás pontot kezeljük magunkon, ha majd erre a lányra ráfekszünk. Aztán jönnek a bordák. Ha mégis éhes, gyalulhat rajtuk magának uborkát. Tekintetünk akadály nélkül, szlalomban halad lefelé az impozáns területen, melleket keresni felesleges. Ám mindjárt jön a köldök, csupa izgalom, vajon orvosi fémmel perforálta-e, vagy félt, hogy elvérzik azonnal? És hopp, mi az ott? Csak nem beépült egy almássütemény? Jézusmária. Ez rettenetes.

A lány helyében, ha a tükörbe néznék, ott azonnal elhánynám magam. Nem épp fogyókúrás céllal. Csak úgy.

Kiscsillag, kérlek, szedd már össze magad. Ha így folytatod, és csak állsz, a szádba repül a sültgalamb. Nem érzed, hogy nagyon gyorsan kezdeni kellene valamit magaddal? És addig villámgyorsan takard el a hasad.

Tessék lefogyni szépen, igazán. Ha már elkezdted, csináld rendesen. Különben nagyon csalódottak leszünk.

Nincs szívszorítóbb látvány, mint egy kudarcott vallott pro-anorexiás.