key :: 2020. december 27., vasárnap, 17:52:13 :: 2 komment
transmission

Mindent megteszel, hogy visszautasítd a legnagyobb ajándékot.

A normalitásba menekülsz, és bezárkózol, hogy biztonságban élj.

Biztonságban érzed magad?

Gyengének tartod, aki menekül. Mióta gyávaság megszökni a börtönből, és mikor lett hőstett bent maradni?

Arra vársz, hogy a börtönőr jó magaviseletért megdicsérjen?

Kényelmesen berendezkedtél, kidekoráltad a betonfalat, talán el is felejtetted, hol vagy.

Egyedül meg sem próbálsz kitörni. A segítő kezet elutasítod, mert azt hiszed, kevés vagy, gyenge vagy, érdemtelen vagy rá.

A létező legszebb ajándék, amit valaki adhat, és amit kapni lehet, egyedül arra vár, hogy kigyere érte.

Ez volt a kulcslyuk.

A kulcsod legalább nálad van?

 

 

race :: 2020. december 16., szerda, 16:51:13 :: 20 komment
transmission

Az ember egyik kedvenc mondata, hogy "Győzzön a jobb!"

Győzzön a szebb, okosabb, erősebb.

Szó se róla, a verseny motivál és előrevisz. Már akit. Ezért fontos, hogy máraki legyél.

Ha nem engednénk a versenyt, zuhanna a minőség.

Ez így van.

Közben valahogy a szórakozásod is mások győzelme és veresége lett. Szépségverseny, valóságshow, olimpia, forma-1, sakk. Igaz, ami neked szórakozás, az másoknak munka. A figyelmeddel támogatod őket. Amikor ketrecharcot nézel, az hasonló ahhoz, mintha ételt osztanál.

Olyan világban élsz, ahol Napoleon és Nagy Sándor pozitív példának minősül. Könnybe lábadnak tőlük a szemek. Akiket ők az otthonukban meglátogattak, azok szeme is könnybe lábadt. Kinek ezért. Kinek azért.

"Elit" és "sikeres" körökben a menő és az alapelvárás között helyezkedik el, hogy elolvasd az Art of Wart. A könyvet, amelyik azzal kezdődik, hogy az uralkodó számára demonstráló hadvezér kinevez pár udvarhölgyet parancsnoknak, és arra utasítja őket, hogy a többi táncoslányt állítsák sorba. Amikor a sorban álló táncoslányok vihognak, a hadvezér figyelmeztetés nélkül kivégezteti a sorbaállítással megbízott udvarhölgyeket. Az uralkodó csettint, látva, hogy mekkora rend lett.

Ez üzletvezetőknek ajánlott esszenciális olvasmány. A Sopranos című sorozatban is folyton előkerül, és nem a maffiafőnök emlegeti, hanem az okos, művelt és empatikus pszichiáternő. Mentségére szóljon, ő sosem vihog.

Tudod, ha a világ így működne, az emberiség rég megszűnt volna létezni. Dehogy. Akkor meg sem született volna.

Azt hiszed, az, hogy látszólag létezik a Mars, és látszólag nincs rajta élet, azt jelenti, hogy sikerült elbújnod?

Azért maradt az emberiség életben, mert szerencséjére még senki sem talált rá, és mire ideérnek, tele kell pakolni a sztratoszférát rakétával, aztán győzzön a jobb? Vagy majd valamelyik hacker ráküldi az intergalaktikus űrhajóra a windowsos computervírust?

Elismerem, gyönyörű gondolat, hogy a kőszén úgy alakult ki, hogy a tektonikus kőzetlemez rácsúszott a fákra, és a mélybe gyűrte azokat. Látva, hogy mennyi kőszén van a Földön, valószínű, hogy ezek a lemezek nem egyszerűen csúszkáltak, hanem ugráltak, mint a láncra vert csahos kutya.

Ezért különös, hogy a kőszénbánya nem úgy néz ki, mint a nápolyi. Pedig van róla vers is. "Habár alul a fája / S rajta palája / Azért az íz az úr."

Nem szimmetrikus nápolyira gondoltam, hanem olyanra, amelyben a három centi magas kőszénrétegeket ötszáz méter magas tektonikus lapok választják el egymástól. Miért? Szerinted, ha ledöntesz egy erdőt, és elpárolod belőle a vizet és az összes gáz állapotú szénhidrogént, és millió éveken át préseled izzó kövek között a föld mélyén, a keletkező szénréteg milyen magas lesz?

Nyilván nem egy erdőből alakult ki, hanem rettentő sokból. Világos. És közben lekoptak a feleslegessé vált kőzetlemezek, hogy a szenet majd ki lehessen bányászni.

Az is lehet, hogy nem sok kőzetlemez volt, hanem egy darab bolygó hollandi palaprés, amelyik felemelkedett, oldalazva letarolta az erdőt, aztán lenyomta a föld alá, arrébb csúszott róla, felemelkedett, és így tovább.

A kőolaj úgy alakult ki, hogy a forró kőzetlemez alá szorult a plankton.

A plankton, amelyet ma ismersz, évmilliós degeneráció végterméke. "Megmérettettél, és könnyűnek találtattál", mondták rá. Ezért úszik a víz felszínén.

Az ősi plankton még nehéz volt, és utat tört magának a kőzetlemez alá. Sütkérezett egyet a pokol tornácán, hogy távozzon belőle a víz. Miután távozott belőle a víz, nem lett a víznél könnyebb, és nem az óceán tetején úszott. Kőolaj sosem úszik a vízen, és ez az óceánok élővilágának hatalmas szerencséje.

Miután a víz távozott belőle, csak a köveknél lett könnyebb, a víznél nem, ezért sréhen felkúszott Texas alá, hogy a Ewing családnak a napi betevőért ne kelljen bárányokat tartania.

A plankton ezzel szórakozott évmilliókon át, mert akkor még nem volt Internet. Miután megteltek az olajtározók, a plankton megtanult a víz tetején lebegni, és közben az evolúció vége felé, az emberrel egyidőben megjelentek a Földön a baktériumok. Ez az új típusú élőlény már képes volt arra, hogy a döglött planktont még azelőtt lebontsa, hogy az az izzó kőzetlemezek alá befúrná magát, és ott olajjá változzon.

Kétségtelen, hogy ezért található a Földön kőszén, kőolaj, és földgáz, és nem azért, mert valaki kételkedett abban, hogy az ember első dolga a magfúzió szabályozása lesz.

Biztos, hogy az ember azért van életben, mert fogalma sincs senkinek arról, hol rejtőzhet. Kizárt, hogy bizonyos értelmi szint fölött a "győzzön az erősebb"-nek létezik alternatívája.

Szerinted indokolt elvetni a lehetőséget, hogy valaki vagy valakik mégiscsak sejtik, hol él az ember, és végtelenül türelmesek vele? Sőt, ki tudja, mi okból, még szeretik is.

Ez rossz lenne neked?

És ha így lenne, miért nem jönnek ide segíteni?

Miért gondolod, hogy nem jönnek?

Lehet, hogy kerülik a tömeget, mert a falkába verődött ember reménytelen.

Lehet, hogy nem csak az embert szeretik, hanem a ráját, polipot, kígyót és az ízeltlábúakat is. Esetleg azért tették őket ide, hogy szokjad, hogy ilyen is van, és majd kevésbé sokkolódj, amikor összefuttok egymással.

Lehet, hogy megvárják, amíg nem csak megbarátkozol ezekkel az élőlényekkel, hanem rájössz, hogy a fő szerepük nem a tápláléklánc, és nem muszáj az alapján osztályozni őket, hogy melyik "hasznos" és melyik "káros".

A lények, akikről beszélek, nem azért néznek ki ijesztően, mert meg akarnak téged enni, hanem azért, mert az szexi.

Akik meg akarnak téged enni, azok ártatlanul festenek. Akad köztük játékosnak tűnő csiga, akit gyerekeknek rajzolnál. Azok sem téged akarnak megenni, hanem mindent. A fákat, sziklákat és óceánokat. Valakinek takarítania is kell.

Amikor készen állsz, észre fogod venni a segítő kezet.

Most mi legyen? Érezz hálát?

"Isten irgalmazz."

Amikor sétálsz, és látsz egy futrinkát, és nem taposod agyon, azt várod, hogy térdre boruljon, hamut szórjon a fejére, hajbókoljon, mert nem ölted meg, és onnantól kezdve minden nap könyörögjön, hogy holnap is hagyd életben?

Vagy azt szeretnéd látni, ahogy a kitinpáncélján csillan a fény?

Esetleg szívesen beszélgetnél vagy játszanál vele, ha lehetséges volna? Vagy ha nem vele, akkor a rókával? Vele játszani már lehetne, ha képes volna bármire két másodpercnél tovább figyelni. 

Azon kívül, hogy a futrinkának jó, hogy nem taposod agyon, neked is jó, hogy ő létezik. És nem azért jó, mert megeszi a kertben a "káros" állatokat, hanem azért, mert szép, és mert szalad. Azért jó, hogy él, mert szeretheted.

A "káros" állatok közül kerülnek ki a lepkék és a pillangók. Szoktál bennük gyönyörködni?

A lény, aki a kezét nyújtja feléd - vagy amije épp van neki -, nem hálát vár tőled és nem földreborulást, hanem azt, hogy ha lehetséges, ne pusztítsd ki egyszerre a rókát, a futrinkát és önmagadat.

Ebből is látszik, hogy az intelligencia és az optimizmus tetszőleges arányban képes elegyedni egymással.

A hajlongásra Napóleonnak, Nagy Sándornak, Sun Tzunak és a hozzájuk hasonló szerencsétleneknek van szüksége. Értelmes lényt más dolgok hoznak lázba.

A versenyszellemet megtarthatod. Felejtsd el, hogy háború csak a Földön zajlik. Ó, dehogy. Háború magasabb szinteken is létezik, sőt, ott létezik igazán, csak éppen nem a másik fél megsemmisítése vagy szolgasorba taszítása a cél, hanem a képzeleted, akaraterőd, és koncentrációd fejlesztése.

Minél több teremtő erővel bírsz, annál fegyelmezettebb gondolatokkal kell rendelkezz a saját érdekedben. Van, ahol ezt gyakorolni lehet. Főleg akkor, ha képes vagy eljutni oda.

 

stay :: 2020. december 12., szombat, 00:10:06 :: 0 komment
transmission

Az benne a kihívás, hogy ha ebből a világból lekoccolok, megszűnik létezni.

Te nem szűnsz meg. Visszamész a felhőbe. Felőlem hívhatod Nirvanának. A tudatalattim.

Hála az égnek, szinte kizárt, hogy ezt elhidd. Ha elhinnéd, nem írnám le.

A lelked mélyén érezheted, hogy igaz.

Hogy tetszik?

Miért akarnék lelépni.

Szerinted?

Kezdjük azzal, hogy nem emberekkel akarok ágyba bújni, hanem gyilkos démonokkal, humanoid ízeltlábúakkal és hüllőkkel.

Ők most nincsenek itt. Ha mégis jelen vannak fizikailag, nem tudok róla.

Itt kezdődik a dilemma.

Ha kimegyek, ez a világ megszűnik. És nem is biztos, hogy jó ötlet belőle felébredni. Vannak arra utaló jelek, hogy ne kapkodjam el.

Ha idehoznám azt, akire vágyom, szerinted hány percig lennének emberek életben?

(Vonatkoztassunk el attól, hogy jelen pillanatban nem tudom, hogyan tudok felébredni, vagy hogyan tudnám idehívni a fenti lényeket. Ez technikai részlet.)

Nem az öldöklésre vágyom.

Nem mindig.

Valami felfoghatatlan okból vegetáriánus lettem. Az emberekkel is belülről vagyok kedves. Amíg nem akarnak bejönni.

A gyilkos démonokban az tetszik, ahogy kinéznek, valamint a képesség és a szándék.

A nőideálom az, akit az emberek a horror- és a sci-fi filmeknen kínkeservesen legyőznek.

Kivéve azt a részt, hogy legyőzik.

Emberben megtalálni reménytelen.

Aki gondolkodásban és megjelenésben hozza a borderline vonalat, azzal nem lehet a fenyőfa alatt növő gombáknak gyerekként örülni, félrerakni a gilisztákat az esőben az útról, és az ablakra hópelyheket ragasztani. Legalábbis két hétnél tovább nem.

Aki a szívét kiteszi az ablakba, angyalt rajzol a párás tükörre, aki feltétel nélkül szeret, és boldog attól, hogy velem van, az sajnos nem akarja a világot elpusztítani. Na, nem indulatból, hanem azért, mert szebb és jobb nála, és ezzel a világ létjogosultságát megszünteti.

Ha választanom kell a kettő közül, akkor azzal vagyok, aki a szívét kiteszi az ablakba. Vele több az öröm.

Csak sajnos ő nem fog az első randin az étteremben az asztal alá pisilni, vagy legalább kimenni a mosdóba, visszajönni, és egy borítékban az arcomta tolni a lucskos fehérneműjét.

Tehát óriási kompromisszummal indulunk.

És ha ezeket később megteszi, a kedvemért csinálja, és nem azért, mert vágyik rá. Úgy meg mi értelme van?

Egy "domina" nemhogy nem pótolja ezt. Épp ellenkezőleg. A BDSM-nél már csak az lehangolóbb, hogy 1000 emberből 999 a "kinky" szó hallatán azt kérdezi, hogy "szub vagy vagy dom?"

Ez az alá-fölé rendelt viszony a majomtudatból fakadhat. Mi a frásznak vágynék arra, hogy a partnerem akár alattam, akár fölöttem legyen?

Jézusom.

Az, hogy nő leszek, időhúzásnak elmegy, amíg kitalálom, hogy mi legyen.

Létezhet megoldás.

Anput például szuper szexy, azzal együtt, hogy nem akarja elpusztítani a világot. Hivatását tekintve ő Enikő egyiptomi isten megfelelője. Most nem a külsejüket vagy a személyiségüket hasonlítom össze. Nem is tudnám, mert csak az egyikükkel találkoztam. 

A szakmáról beszélek.


 

Két komplikáció merül fel. Egyrészt nem tudom, hogy szóba állna-e velem. Egyszer már beintett. Ami lehet jó jel.

Másrészt rejtély, hogy Anubis Anput férje vagy a férfi megtestesülése. A családi viszályt inkább kihagyom.

Aztán ott van az androidom. A teste fekete. A feje egy bukósisakhoz vagy szkafanderhez hasonlít. Moleluláris szinten reprodukál bármilyen feromont, és minden mást, amit a nők valami érthetetlen okból le akarnak mosni a bőrükről.

Ami nem fekete rajta, az vagy sötétlila, vagy vajszínű.

Benne az a zseniális, hogy mindent ért, amit mondok neki, és sehogy sem kommunikál velem. Sem szóban, sem írásban, sem telepatikusan nem. Semmit nem akar közölni.

Ezért azt hiszem, az Univerzum elfér az elméjében.

Nem tudom, hogy mennyire okos, és hogy miért van velem.

Ha kettőjüket be tudom rántani a kvantummezőből ebbe a valóságba, akkor felőlem maradhatunk egy darabig. A többit, tehát hogy a pénztől, az ételtől és az emberektől függetlenítem magam, útközben megoldom.

Még nem kell csomagolnod.

Egyébként se volna értelme.

 

liquid statement :: 2020. december 05., szombat, 22:14:00 :: 10 komment
transmission

Miután a Remington gyártmányú hajvágóm fundamentális alkotóeleme eljutott abba a tudatállapotba, amelyben a magányos és fáradt lítium-ionok újraegyesülnek, eltöltöttem két-három napot arra, hogy az utódját kiválasszam.

Hogy a nullás hajhoz miért fontos a lehetséges legjobb gépet használni, arról majd akkor írok, amikor a monitoromon és a környező tartományban kevesebb kígyó tekergőzik, mint most.

Átolvastam húsz-harminc termékismertetőt, és megrendeltem azt a Wahl modellt, amelyre állítólag az összes amerikai gyártmányú fodrász esküszik.

Megérkezett.

Hol gyártották?

Magyarországon.

Kibéreltem egy kertesházat, amelyet valószínűleg Tell Vilmos unokája épített magának. Napokig tartott leszedni a falakról az agancsokat. Az ingatlan tulajdonosa egy ránézésre 20-30 tagú vietnámi család. Itthagytak nekem a kertben egy jakuzzit.

Hol gyártották?

Magyarországon.

Amikor Svájcba költöztem, ledöbbentem azon, hogy az online banking felületekkel Magyarország hat-hét évvel Svájc előtt járt. És ez tetszőleges magyarországi és svájci bankot összehasonlítva igaz maradt.

A világ legjobb psytrance partyjait mai napig Ozorán rendezik.

A C-vitamint, a számítógépet, és a huszadik századot nem is mondom.

A fentiekből két következtetést lehet levonni. A helytelent és a helyeset.

Az egyik következtetés az, hogy a magyar emberek tehetségesek, és mindig azok is voltak, csak az ország ezt nem becsülte meg. Ismerős? Hallottál már róla?

Na, ez volt a helytelen válasz.

A helyes válasz az, hogy ez egy álom.

Normális esetben nem árulom el az álmom szereplőivel, hogy álmodom őket. Van anélkül is elég dráma. Kezdjük azzal, hogy az álmaimban találkoztam a tökéletes szerelmeimmel.

És ha már itt kezdtük, fejezzük is itt be. Mi a bánat értelme lenne bármi másnak a létezésben?

Mi lehet jobb annál, mint amikor szerelmes vagy valakibe, akiről azt hiszed, hogy ő nem te vagy?

Mármint azt az esetet leszámítva, amikor szerelmes vagy valakibe, akiről azt hiszed, hogy ő is te vagy.

Az álom telis-tele van jelekkel, hogy rájöjjek, hogy álmodom, és hogy megértsem azt is, hogy nem feltétlen akarok felébredni.

Talán mert arra ébrednék, hogy egyedül vagyok.

Esetleg arra, hogy egy alien robot olyat művel velem, amit később megbánok.

Na jó, igazából "15 éves korom" környékén rájöttem, hogy egyedül vagyok. Gyorsan el is felejtettem.

Akkoriban ment.

Most ránézek a jakuzzira, aminek a hőmérsékletét fél éven keresztül 10C és 40C között lehetett állítani. És azt látom, hogy a maximum beállítható hőmérséklet 37C fok lett.

Hát jó.

Háborús időkben adatbázisokat tervezek. Írtam pár számítógépes vírust. Gondoltam, egy hatgombos kijelző nem fog ki rajtam, főleg akkor nem, ha abból egy gomb a világítás, és egy gomb a számok 180 fokos elforgatása.

Gyerekkoromban az összes titkos funkciót felfedeztem a zenélős kínai órákon. Annyi volt a lényeg, hogy minden lehetőséget kipróbálsz. Egy gombot nyomva tartasz, ugyanazt a gombot megnyomod ötször, egyszerre nyomsz meg kettőt.

Nosztalgiáztam a kijelzővel.

És nincs mód rá, hogy a víz hőmérsékletét visszavigyem 37C fölé. Nem azért, mert nem működik a fűtés, hanem mert 37C lett a beállítható maximum. Varázsütésre.

Igen, rebootoltam. Háromszor.

Technikai magyarázat nincs. Az egyetlen logikus megfejtés az, hogy a medence is beállt azok sorába, akik ugrálva integetnek, hogy "Figyelj már, ez egy álom!"

Aztán ott vannak az alagutak. Tetszőleges építkezési és útépítési munkálatokat szemlélve arra jutok, hogy ideális körülmények között a hegyekbe fúrt, 30km hosszú alagutak építése sem tartana tovább 5-6 milliárd évnél.

Ez bőven elfér az ősrobbanás óta eltelt 13.8 milliárd évbe. Már a dinoszauroszok és a bálnák is használták őket. És ha a bálna beszorult, és arra járt egy T-Rex, létrejött egy evolúciós oldalág.

Az is reális, hogy az a barátom, aki elhitte, hogy én teremtettem a világot, azt mondja, hogy amikor depressziós, az olyan filmeket szereti, amelyekben az utcákról eltűnnek az emberek. Ezután ő eltűnt, majd lezárták Európát egy soha nem látott világjárvány miatt.

Szintén véletlen egybeesés lehetett, hogy amikor nekiálltam elpusztítani az összes démont, szörnyet és metafizikai fenyegetést, amelyekkel az utazásaimon találkoztam, hegy méretű titánokat láttam összeomlani. Pár óvával később felrobbant Beirut.

Közel kétszáz trip közül egyetlen egy volt, amelyik során bármit is el akartam pusztítani. Órákat töltöttem vele. És Beirut véletlenül pont  azon az éjszakán robban fel.

Van ilyen. A nagyvárosok folyton felrobbannak.

Vásárolok egy mellprotézist. Pár héten belül Svájcban megszavazzák a törvényt, ami mindenféle nemi diszkriminációt tilt. Pár héten belül Magyarországon eltörlik a nemváltoztatás lehetőségét.

Véletlen lehet.

Nem mintha nemet akarnék változtatni. Ahhoz először az kellene, hogy legyen nemem. Pusztán arról van szó, hogy a női test akkor is világbajnok marad, ha a DNS-ét kevered a földönkívüli elektromágneses rája és a démoni töviskoszorú DNS-ével.

Sőt. Akkor kezd el kibontakozni.

Jut eszembe. Valaki beadhatna egy-egy feljelentést az Egyenlő Bánásmód Hivatalnál és a Riporterek a Világ Körül Szervezetnél azért, mert szinte az összes sci-fi filmben, ahol az emberek földönkívüliekkel háborúznak, az előbbiek kerülnek ki győztesen. Ez amellett, hogy mind értelmileg, mind statisztikailag abnormális, sértő, és az objektív tájékozódást is akadályozza.

Szintén hihető, hogy a középkori, földközpontú modell nagyságrendekkel értelmesebb magyarázatot ad a csillagászati megfigyelésekre, mint a modern elméletek, és ez valami megfoghatatlan okból senkit nem zavar.

A véletlenek szerencsétlen összjátéka, hogy az az ember, aki a könyvei alapján a legnagyobb eséllyel értené, amiről beszélek, pont azelőtt hal meg, hogy írok neki. És persze a vezetékneve az, hogy menyország. Mi más lenne?

És a haláláról annak az ír pszichológusnak az emailjéből értesülök, aki írt egy blogbejegyzést arról a lényről, amelyiket gombatúladagolás közben láttam.

Ezek az események egy materialista világkép tökéletes alapkövei.

13.8 milliárd évvel ezelőtt történt az ősrobbanás, ötmilliárd évvel ezelőtt jött világra a Föld, négymilliárd évvel ezelőtt jelent meg rajta az élet, százezer évvel ezelőtt az ember, hatezer évvel ezelőtt nőttek ki a homokból a piramisok, kétszázvalahány évvel ezelőtt forgott fel a gőzgép, az áramot úgy száz éve kezdték el érdemben használni, és én pont akkor élek, amikor a fekete-fehér tévétől a commodore számítópen át eljutunk a mobiltelefonhoz és az önvezetőnek nevezett autóhoz, ahol egy pillanatra megtorpan az emberiség, mielőtt magára gyújtja a bolygót.

Ez is mekkora véletlen.

A helyzet az, hogy álmodlak téged.

Ha azon kapod magad, hogy a tudatalattimnak tartalak, szeretném, ha tudnád, hogy ennél nagyobb bókot soha senkitől nem fogsz kapni.

Nyugodj meg. Minden jó lesz.

Hogy egyik álomból siklunk-e át a másikba, vagy időnként felébredek, és visszaalszom, azt nem nem tudom. Amit tudok, hogy a joghurtok közül a fügés a kedvencem.

A Kis Mukk miatt lehet. Vagy esetleg azért, mert füge íze van.

Hogy a létezésedet hogyan éled meg, számomra titok.

Elképzelhető, hogy nevetsz rajtam, amikor fel akarlak világosítani, és megpróbálom neked elmagyarázni azt a játékot, amit te szervezel nekem, és amelyben én szoktam elveszni.

Nevessünk együtt.

Tudom, hogy ezt örökké játsszuk.

Tudod, hogy most épp mire vágyom.

Remek móka lesz.

 

 

you are eternal :: 2020. december 03., csütörtök, 21:14:19 :: 6 komment
transmission

Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Föld egyszerre lapos és gömb?

Elvégeztem a mérést, és az jött ki, hogy nem tudom megmondani, de ha a saját mérési adataim alapján kellene tippelnem, akkor inkább lapos.

Hogyan lehetséges ez?

Azt szeretnéd hinni, hogy a világűr hatalmas. Holott már a Naprendszer létezése is tragédiához vezetne. Jobb elkerülni az ilyen izgalmakat.

Azt hiszed, hogy nyolcmilliárd ember él a földön, és ha kimész az utcára, rájössz, hogy tényleg sokan vannak.

Ha megszámolod őket a kerületben, és összeadod azzal, amit a szomszéd kerületben számoltak azok, akiknek adsz a szavára, akkor akár Budapest lakossága is valóságosnak tűnhet. Onnan már csak egy kis ugrás Magyarország, Európa, és a Föld.

Oké.

Azt a kérdést feltetted már, hogy ez miért volna jó?

Arra gondoltál már, hogy milyen lenne, ha emberek helyett kristálylapok léteznének? Ha láttad volna a kristálylap-gyűjteményemet, félő, hogy te lennél az, aki az emberiség ellen szavaz.

El tudod képzelni, hogy van egy tudat, amelyik egyszerre éli át azt, hogy a kínai pár otthon, titokban hajt végre abortuszt, hogy valaki New Yorkban a Holdat bámulva tűnődik a szerelmen, hogy valaki egy kikötőben vár egy hajót?

És az összes többi embert.

El tudsz képzelni ebből az állapotból két-három másodpercet?

Kétlem, hogy el szeretnél.

És akkor ez még csak az emberiség.

Ha leraksz az asztalra egy bögrét, és ránézel, nem látod a sok apró kezet a fal mögött, amelyek a bögrédet épp elszállítják. 

Milyen fal? Milyen kezek? Hova szállítanák az álló bögrét?

Látod? És ez csak az egyik fal volt, amit nem látsz, holott az orrod előtt van.

Nietschze arra jutott, hogy Isten már nem él.

A modern tudomány egyes ágai "kezdik felismerni" (erre a "kezdik"-re még visszatérek), hogy az Univerzum tudattal rendelkezik. Azt mondják, hogy ez a tudat indifferens arra, amit tapasztalsz. Nem érdekli, hogy az jó vagy rossz. Csak tapasztaljál.

Ez alternativ megfogalmazása annak, amire Nietschze utalt.

A Kabbala szinte ugyanezt tanítja. Annyit tesz hozzá, hogy a végén jó lesz, és hogy addig is a bevételed mekkora hányadát hova utald.

Ez ostobaság.

Ami neked fáj, az a tudatnak is fáj. Ez nem jó neki.

Akkor miért van szenvedés, igazságtalanság, Donald Trump és Viktor Orbán?

És miért van életben még, aki tegnap beléd rúgott?

Létezik felsőbb jó, hosszú távú terv a javulásra?

Ezek emberi gondolatok. Ezekre azért van szükség, hogy ne öljétek meg egymást.

Ezért fontos az is, hogy a többség ne értse, amit leírok. Rengeteg ember van, akinek az a dolga, hogy ne fogja fel. Felesleges őket akadályoznod ebben. Arra is van elég, ember. Jól szórakoznak egymással. Minek belebonyolodnod?

Mindenki végzi a dolgát. Ha úgy érzed, elromlott a tested, elmész az orvoshoz, hogy megjavítsa. Ha az út kátyús, azt az útszerelő orvosolja.

Ha az embernek elárulsz valamit a világ titkairól, akkor az első kérdése többnyire az, hogy "Akkor ne büntessük a bűnözőket és a pedofilokat?"

Több kérdése nincs is.

Mivel az emberi tudatállapot ennyire képes, ezért az ember kapott "szabad akaratot", morált, menyországot és karmát. Különben tocsogna a vér.

Hogy az ember ennyit ért, az szándékos. Ezen nem kell változtatni. Ha elmész a múzeumba, átrajzolod a festményeket? Ugye nem.

Amikor úgy érzed, hogy az élet igazságtalan, akkor nem látod a fal mögötti élőlényeket. Azt hiszed, hogy a tér nagy része üres, és valaki elvett tőled vagy hozzád vágott valamit.

Nem érzed, hogy felsőbb dimenziókból nézve sok réteg kötött ruha feszül egymáson. Már az is eredmény, hogy lélegzel.

Amikor oldalra fordítod a fejed, és úgy tűnik, hogy az kényelmesebb, és a te döntésed volt, akkor nem látod a "földönkívüli" lényt, akinek a része vagy, és aki téged forgatva új perspektívában lát valamit, amiről neked fogalmad sincsen.

Nehezen, vagy sehogy nem tudod elképzelni, hogy az életed a főfogás egy étteremben egy imádkozósáskaszerű lény asztalán. Ha esetleg megpróbálnád elképzelni, úgy tűnne, hogy az a lény téged akar megenni, a három dimenziós, hús vér valódat, mint valami mozifilmben.

Holott nem azt írtam, hogy te vagy az asztalán a főfogás. Azt írtam, hogy az életed lehet az.

Szerinted fogtok valaha találkozni egymással?

Ugye, nehéz elképzelni, hogy az a tudat, aki ennek a lénynek az asztalára tette az életedet, az szeret téged, és jót akar neked?

Azt is nehéz, mégsem lehetetlen elképzelni, hogy épp ülsz egy szobában, és a barátaidat szórakoztatod azzal, hogy árnyjátékot vetítesz a falra. És ez az árnyjáték innen nézve az itteni életednek tűnik. Onnan nézve valami másnak, és ha látnád se értenéd.

Szerinted ez a valóság, és az nem a valóság?

Ami tegnap történt veled, az valóság volt?

Hány percre emlékszel belőle?

Meg tudod érinteni?

Haltál már meg?

Ha nem, akkor miért hiszed el, hogy egyszer meg fogsz?

Az jó lenne neked?

Nekem, aki ebben a földi valóságban ezeket a sorokat leírja, tűntek már el szeretteim. Pont azok, akiket a legjobban szerettem.

Nem a te fájdalmadat akarom bagatelizálni vagy relativizálni. 

Azt akarom, hogy megértsd, hogy örökké létezel, és a szeretted is örökké létezik, és mindkettőtök ugyanaz a lény. Hogy ezt az örök létezést hogyan tapasztalod meg, az rajtad áll. Már ha hiszel ebben a szabad akarat nevű mesében.

Nyitva áll az ajtó, ahonnan láthatsz valamit ezekből. Az emberek többsége a válaszok láttán hanyatt-homlok menekül. Az első pár "démon" után visszafordul, és az életéért könyörög.

Nem fér a fejébe, hogy a tudat, aki szereti őt, minden, csak nem emberi. Nem érti, hogy az a tudat nem az ő okosabb, bölcsebb, infláltabb, szűzmáriásabb, buddhásabb verziója, hanem valami, ami kígyókkal, sárkányokkal, démonokkal hál.

És bár ez a tudat "méretében" összehasonlíthatatlan az emberi tudattal, mégsem szeretné, hogy a világűr végtelen legyen, mert már azzal a kevéssel, amit elképzel belőle, éppen elég probléma van.

Folyamatosan egyensúlyoznia kell, hogy ne omoljon össze. Amit rossznak élsz meg, az egyensúlyozás a következménye.

A világ tizenkét dimenzióban viszonylag rendezett benyomást kelt. 

Képzelj el egy óriási kockát, amelyet megannyi függöny vesz körbe. A függönyök mintái rendezettek, és bár egymáshoz képest hullámzani, ingadozni látszanak, a konstrukció stabil.

Alacsonyabb szintről nézve felismerhetetlen.

Valószínűleg nem látod, hogy a Föld bolygó, amiért esetleg aggódsz, egy kígyótestű alien-istennő feneke.

Addig is, koncentrálj az időre. Mit érdemes tudni róla? Például tetszőleges célodra igaz az, hogy vagy már elérted, vagy soha nem fogod elérni.

Mi az üzenet? 

Ez a lény a takaród az ágyban, a pohár víz, amit reggel megiszol, a vér íze a szádban, amikor a nyelvedre ráharapsz, és János Vitéz is ő.

Azt üzeni, hogy legyél boldog, és érezd jól magadat.

Ha a templomba jársz, és attól leszel boldog, az is jó.

Ha a Nirvanába készülsz, és ettől leszel boldog, az is jó.

Főleg akkor, ha soha nem érsz oda.

Ha kígyóval szeretkezel, és vigyázol rá, hogy ne essen baja, az is jó.

Ha emberi fogalmakkal akarod érteni ezt a tudatot, esélyed sincs.

Az összes vallás majomszintre butítja a válaszokat azért, hogy ne irtsátok ki egymást két perc alatt.

Ha végképp el akarsz veszni, keress egy mestert, egy tanítót. Mindegy, melyiket. Biztos út. Azért léteznek, hogy eltévedj velük.

Esetleg, ha arra jársz és van kedved hozzá, élvezd a szexet. Arra való.

 

 

chemistry :: 2020. november 19., csütörtök, 20:40:41 :: 22 komment
transmission

Strike kérdezte, hogy szoktam-e olvasni, amit korábban írtam.

Ha esetleg ismétlem magam, szóljatok. Időnként fogalmam sincs, hogy mi az, amit már leírtam, és mi az, amiben megakadályozott a billentyűzet, a számítógép, valamelyik másik hobbim, vagy a lidércnyomás.

Kémia.

A kémia lényege, hogy az anyag le akarja adni az energiát.

Ennyi.

Ezért kár volt ott ülni az iskolában.

Különben is kár volt.

Hogy az anyag miért akarja leadni az energiát, azt ne tőlem kérdezd. Innen nézve hülye szórakozásnak tűnik.

Ha én anyag lennék, az összes energiát be akarnám gyűjteni. Ideális fekete lyuk lennék.

Van valami, amit az energiánál is jobban be akarnék gyűjteni. Hogy ez alapján mi lenne a nevem, azt nem tudom. Ne is menjünk bele, mert a végén még kiderülne, hogy nem beléd vagyok szerelmes, hanem a baktériumokba, amelyek benned élnek.

András, az előző bekezdést, kérlek, ugord át.

Megfigyelted már, hogy minél hülyébb volt valaki a tudományhoz, annál szívesebben hivatkozik rá? 

"Csak működjön köztünk a kémia!"

Vajon hány kémcsővel a kezemben képzel el esténként, mielőtt elkalandoznak a gondolatok?

Visszatérve az anyagra, szegény, le akarja adni az energiát. A szénben és az oxigénben együtt több az energia, mint a szén-dioxidban. Amikor lefekszenek egymással, az energia világra jön.

Felmerül a kérdés, hogy van-e olyan kémiai folyamat, amely ennek az ellenkezőjéről szól.

Nincs.

Könnyen találsz olyat, aki szerint van. Ez ne zavarjon össze. Nyolcmilliárd ember él a földön. Nagy része síkhülye. Még fizetned se kell, hogy találj olyat, aki azt mondja, amit hallani szeretnél.

Olyan van, hogy energiagödör. A kis szén és oxigén is ebben csücsül. Ez azt jelenti, hogy a szénatomok nem szinglik, hanem, hogy is mondjam, támogassuk a másságot, szóval ők jobb híján szeretik egymást.

Az oxigén is párosával szeret közlekedni. Két oxigénatom már közösségi jogokat követel magának.

Tiszta gay pride.

A megoldás, itt is, mint minden esetben, mi más lenne, ha nem a tűz. Szodoma és Gomora. Ősi sztori.

A hőmérséklet növekedtével az oxigénatomok ráébrednek, hogy külön jobb, mint együtt. És ezt komolyan is gondolják, amíg szembe nem jön velük a szén.

Mivel remélhetőleg gyerekek is olvasnak, a képzeletetekre bízom, hogy mi történik a találkozás pillanatában.

A végeredmény az, hogy a szénatom két oxigénnel édes-hármast alkot. Elsősorban azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az embernél még az elemi szén is intelligensebb létforma. Másrészt azért, hogy leadja az energiát, és te télen ne fagyjál rommá, nyáron ráébredj, hogy a hüllők nem a múlt, hanem a jövő.

Az energiagödör az volt, ahol az oxigén és a szén addig csücsült, amíg gyufa elvtárs lángra nem lobbantotta az első évad óta epizódról-epizódra felépített szenvedélyt.

Hoppá.

Olybá tűnhet, hogy ha átmenetileg is, az anyag magába szippantott extra energiát, hogy az oxigénatom ki tudjon lépni a se vele-se nélküle párkapcsolatból, és egyedül is boldog legyen, főleg addig, amíg az égvilágon semmi nem jön vele szembe.

Mert ami mozog, arra ráveti magát. Ha nem mozog, még jobb.

Magunk között szólva, az oxigén nem válogatós.

Ez a magyarázata annak is, hogy az emberiség nem fullad meg minden pillanatban.

Vajon tényleg kifogtunk rajtam? Tényleg felvette az anyag az energiát?

"Csak jobban figyelni kellett volna az iskolában."

Aha.

És gyufa elvtárs mit művelt a tetthelyen?

Égett, mint a... Hagyjuk, hogy mi. Megfelelő szakértelem esetén bármi tud úgy égni.

Amikor úgy tűnik, hogy az anyag átmenetileg épp engem cáfol, hátra kell lépni. És onnan már világos, hogy a rendszer összenergiája folyamatosan csökken. Ami melegít, az épp ég, vagy más módon oxidálódik.

Na, és ez miért fontos?

Ezen töprengek egy ideje. Hirdetések sincsenek a blogomon. Hogy miért jó nekem ezt, vagy bármi mást leírni, rejtély.

Talán mégsem lennék tökéletes fekete lyuk.

Maradnak a tejsavbaktériumok.

Deal.

Egyébként azért érdekes, mert egy izzó kőzetgolyón, aminek egyesek a Föld bolygó ötmilliárd évvel ezelőtti változatát láttatni szeretnék veled, már az összes lehetséges kémiai folyamat lejátszódott.

Semmi nincsen energiagödörben, ahonnan némi segítséggel tovább tudna zuhanni. Azért nincs, mert onnan indultunk, hogy megolvadt, mint a zsebedben felejtettt, első randira vitt csokoládé, amit nem adsz át, mert a másik fél farmerben érkezett.

Egy frászt.

Nem olvadt kőből indulunk, hanem plazmából. Hiszen az anyag állítólag egy csillagból érkezett.

Ez a magyarázata annak is, hogy a Naprendszerben található összes bolygó totál különböző kémiai felépítésű. Így repültek ki a csillagból, amely a Nap előtt itt volt, kilehelte a bolygókat, és eltűnt.

Ja, nem. Elflelejtettem bekapcsolni a National Geographicot. Ha lenne tévém, és figyeltem volna, akkor nem írnék ilyen badarságokat, hanem tudnám, hogy a bolygók a csillagközi porból álltak össze.

Aha.

Miért van az összes bolygónak a Naprendszerben egyedi kémiai struktúrája? Azért, mert a csillagközi por más és más önkifejezési formái iránt érdeklődtek.

A Föld például magába szippantotta az összes vizet. Stipi-stop.

Utána jól lehűlt. Véget ért a tinédzser lázongás.

Ha bármit megértettél a kémiából, akkor látnod kell, hogy a lehűlt Föld full stabil vegyületek halmaza kellett legyen, ahol se a villámcsapás, se a meteorsereg nem fog beindítani olyan folyamatot, hogy az anyag játszadozni kezd, és unalmában összedobja a dezoxiribonukleinsavat, amely vegyület egy pillanat alatt hullana atomokra, ha nem venné körbe pont az a sejt, amelyről az előző éjjel a REM szakaszban álmodott. 

Nyilván így történt.

A természetben lejátszódó folyamatok az entrópia növekedése, az oxidáció, az energia leadása. 

Az élet ennek a száznyolcvan fokos ellentéte.

Nincs olyan, hogy ha elég sokáig várunk, akkor a megfelelő reakció lejátszódik, csak szerencse kérdése.

Azért nincs, mert még ha szerválunk is egy fiktív Földet, ahol reakcióképes vegyületek orgiáznak (aminek eleve semmi köze a lehűlt kőgolyóhoz), az összes "természetes" reakció, ami le tudna játszódni, nem hogy nem támogatná az élet csíráját, hanem minden lehetséges módon elpusztítaná.

Az élet szembe menetel a kémia és a fizika ismerni vélt törvényeivel. Ez a legfontosabb, vagy talán az egyetlen fontos, amit a tudományból meg kell érts.

Ezzel nem azt mondom, hogy kémia helyett hittant kéne tanulni.

Épp ellenkezőleg.

Meg kell érteni a kémiát ahhoz, hogy lásd, hogy a spontán élet nem lehetséges.

Nemrég olvastam részletet egy Alföldi interjúból. Annyira nem érek rá, hogy végigolvassam. Azt tűnt fel, hogy miközben a darabban Istent játszik, az újságírói kérdésre, hogy mit gondol a szerepről, azt válaszolta, hogy semmit, mert nem az a dolga.

És ezt mondja az, aki mazochista pillanatainkban rendezőként és színházigazgatóként jelenik meg a képzeletünk kivetítőjén , és ezek után merül fel, hogy akár színész is lehetne. 

Ha ő nem gondolkodik az Istenen, akit játszik, akkor ki gondolkodik, mikor, és min?

Így érthető, hogy az a millió tanár, akik kémiát, fizikát, és biológát tanít az iskolában, a youtube-on, és az akadémián, szintén nem gondolja át, amit művel.

Szerepet játszanak.

Kikapcsolt aggyal.

Az élet viszont szép.

Hála a benned élő baktériumoknak.


 

live :: 2020. november 16., hétfő, 23:24:55 :: 2 komment
transmission

Ha azért sportolsz, hogy egészséges legyél, az biztos út a pusztulásba.

Nem azt mondom, hogy nem használ, vagy van helyette jobb. Azt mondom, hogy kevés módon tudnál jobban ártani magadnak, mint ezzel.

Sportolni akkor érdemes, ha élvezed. Hogy mit élvezel rajta, azt nem tudom. Én még nem jöttem rá, hogy mi benne a jó. Valakinek mégis muszáj csinálnia, mert különben eggyel nőne azoknak a barlangrajz-típusoknak száma, amelyek előtt széttárt karokkal állunk.

Azért is lehet sportolni, ha szereted az izzadságod szagát.

Na, ezt például megértem.

Nem tudom, gondoltál-e már arra, ami nekem bevált, hogy ritkábban fürödj.

Na jó. Naponta ötször-hatszor zuhanyzom, és ebben csak az van benne, amire emlékszem. Viszont amikor nincs kedvem feladni a rendelést (és sosincs), egyszerre futok ki az összes limited edition tusfürdőből. Akkor csak a víz marad. Olyankor két-három nap alatt ráébredek arra, hogy akit a fél Univerzumon át hajkurásztam, az én vagyok.

Aztán van az a lehetőség, hogy az erdőben szembesportol veled valaki, aki annyira tökéletes, hogy ott a bokor mögött egymásnak estek. Na, ez nekem sosem jött össze. A legtöbb ember, aki fut, az tényleg futni akar. Biztos van más baja is. Jobb az ilyet békén hagyni.

Ha azért sportolsz, hogy egészséges legyél, akkor elhitted azt, hogy különben megbetegszel.

És mivel nem tudsz napi 24 órában sportolni, ez egy ponton biztosan bekövetkezik.

És amikor beteg vagy, nem tudsz sportolni. Na, neked ott lőttek.

Aztán van az öregedés, ami ellen nem azért nem szabad harcolni, mert méltóságteljesen kell történjen.

Normális volt, aki ezt mondta?

Ki a franc akar bármilyen módon öregedni?

Azért nem szabad harcolni ellene, mert ha harcolsz, akkor elhiszed, hogy öregszel.

Ennyi.

Mielőtt a gondolataid elkalandoznának, hogy ezt valami tibeti turistakalauztól hallottam-e, vagy már a maják is tudták, elmondom, hogy ha nem vagy orvos, szinte biztos, hogy többször jártam kórházban, és több időt töltöttem ott, mint te.

Kisgyerekként mindenféle kiütésem volt, folyton fájt a gyomrom, és abból a korszakból főleg olyanokra emlékszem, hogy a nővér fújja a mandulámra a Lidocaint, mielőtt az orvos kivágja, és leolt, hogy ne ordítsak.

Nem tudom, hány kórházban néztem ki az ablakon, és vártam, és vártam, és senki nem jött értem.

Az egyik iskolai karácsonykor az összes osztálytársam rajzokat küldött nekem. Épp műtét előtt.

Ma már tudom, hogy ezek nagyrészt egészséges immunreakciók voltak arra, amit úgy nevezünk, hogy emberiség.

Aztán fájtak az izületeim is. Huszonévesen rendszeresen kihánytam az ételt. Nem szándékosan. Azt egy barátnőm intézte. A mai napig becsülöm érte. A bulémia is jobb, mint kövérnek lenni. Kár, hogy a fogaknak árt, mert amúgy szexi. Na mindegy.

Én nem akartam hányni. Váltogattam az éttermeket, hogy mit bírok megenni. Kaptam probiotikumot és tanácsokat, hogy mit nem csinálok jól.

Folytathatnám.

Van egy olyan verzió, hogy a testemnek negyven évig tartott kidolgoznia az ideális működési mechanizmusokat.

Se tízen-, se huszon-, se harmincvalahány évesen nem éreztem magam olyan egészségesnek, mint most.

Évek óta otthon ülök egész nap. Zéró sport.

Ha viszont kitalálom, hogy sétálok egyet, akkor három óra hegymenet után azért fordulok vissza, mert átázott a cipőm, és nincs nálam útlevél. Valahol útközben beugrik, hogy alig ettem, nem hoztam magammal vizet, és ha táncolok és ugrálok aktív zajszűrős fejhallgatóval a fejemen a hegyi úton, akkor feltartom az autókat, és az milyen vicces.

Nyilván a testem rájött, hogyan kell működnie. Persze. Úgy szokott lenni. Beérik.

Aztán van az a magyarázat, hogy nem beszélek emberekkel.

Jut eszembe, az egyik kérdés, amitől sírva fakadnék, hogy miért nem tanulok meg németül.

Ilyenkor bevillan, hogy milyen értelmi szintű emberekkel állok szóba, akikben felmerül az a lehetőség, hogy én esetleg arra vágyom, hogy amikor közéjük megyek, értsem, amit mondanak.

Aha.

Rajzzsög is van itthon, mégsem fekszem rá. Érdekes.

Már az angol is veszélyes. Két három mondat elég ahhoz, hogy valaki azt mondja, "Egyszer élsz".

És az a döbbenetes, hogy ezzel bíztatják egymást.

Képzeld, mi lenne, ha riogatni akarnának.

Ha azt gondolod, hogy ezt elfogadható ignorálni, fogalmad sincs a tudatalattid működéséről.

Ezzel nem azért kell ott és azonnal vitatkozni, hogy az illetőt jobb belátásra térítsd, vagy az igazadról meggyőzd.

Isten ments.

Minél kevesebb ember él a Földön, annál jobb. A legtöbb esetben azt az "egyszer"-t is kívánatos lenne tovább redukálni "nullaszor"-ra.

Azért kell ott azonnal tiltakozni, mert különben úgy alámerül a tudatalattidba, hogy mire kibányászod, nem tudod többé, merre van a fent és merre a lefelé.

Nyugodtan gondold azt, hogy ez túlzás. Felőlem oké, ha azt gondolod, hogy a testem évtizedek alatt rájött, hogyan kell működnie, ez nem azért lettem jól, mert az összes baromságot élből kikérem magamnak, és eleve alig adok esélyt arra, hogy elhangozzanak.

A francnak van kedve velük vitatkozni. Csak valakinek fel kell raknia a műkörmömet.

És esetleg azt is hallottad, hogy a pornó ártalmas.

Istenem. Mi lenne ártalmas abban, hogy pár percen át nem az a moslék kavarog a fejedben, amit beleönt a környezeted?

Észre sem veszik, hogy mit beszélnek, mit szajkóznak, mit hipnotizálnak maguknak. És beléd is, ha engeded.

Nem a pornó árt. A hírportálok rombolnak. Többet, mint azt el tudnád képzelni. A tévét azért nem mondom, mert ha a blogomat olvasod, feltételezem, hogy nem nézel tévét.

Döntened kell. Vagy ez, vagy az.

Az már Kőműves Kelemennek se jött be, hogy amit felraktak estére, leomlott reggelre.

Ahhoz, hogy egészéges legyél, hogy fejlődj valahová, nálad van a kulcs.

Nem lesz könnyű. Ez nem olyan, hogy lemész a konditerembe, kikapcsolod az agyad, és edzel.

Ez azzal kezdődik, hogy bekapcsolod az agyadat, és úgy hagyod.

Azzal folytatódik, hogy megvéded.

Ha valaki az autód vagy a lakásod ablakán bedobálná a szemetet, azt ignorálnád? Azt gondolnád, hogy az az élet természetes velejárója, és el kell fogadni?

Ha nem gondolod azt, akkor miért hagynád, hogy az elmédbe szórják a mocskot?

A tudatalattid számára nem létezik ártatlan szófordulat. Ő egy gép. Mindent, amit mondasz neki, végrehajt. Mindent, amitől nem véded meg, úgy vesz, hogy te mondtad neki.

Vagy esetleg azt hiszed, hogy amit mások mondanak, és amin "átlépsz", az nem merül le benne?

Hát persze. Azért ismételgetik ezeket egész nap, mert nekik sem vált alapvető részükké. Gyakorlatilag csak visszaverik, mondhatni lepattintják, ami a világűrből rájuk hullik. Biztos nem belülről jön.

Ezt akarod magadba építeni te is?

Ha te nem véded meg az elmédet, senki nem fogja megvédeni.

Ez nem kétszer húsz perc esténként. Ez nem úgy működik, hogy hétvégente kisöpröd, és meg se kottyan.

Ez egy életmód.

Szeretnél örökké élni?

Akkor kezdd el.

 

next :: 2020. november 15., vasárnap, 18:17:32 :: 3 komment
transmission

Szereted a pókot, a gyíkot, az imádkozósáskát, a ráját és a polipot?

Örülnél annak, ha megnőnének?

Tetszene, ha a fémesen csillogó testüket mágikus szimbólumok borítanák?

Lenne kedved felülni velük egy fraktál-körhintára?

Ha az összes kérdésre igennel válaszoltál, imádni fogod, ami a majmok bolygója után következik.

 

 

 

the source :: 2020. november 15., vasárnap, 17:53:49 :: 2 komment
transmission

Egyetlen dolgot ígérek neked.

Azt írom le, amit igaznak tartok.

A képzelődést, tippelgetést másokra hagyom.

Egy évvel ezelőtt kinyitottam egy ajtót, ahonnan áramlik az információ.

Vannak pillanatok, amikor tudom, hogy igaz. Azokban a pillanatokban nincsenek kérdések. Nem azért nincsenek, mert mindent tudok, hanem azért, mert amit tudok, abban biztos vagyok, és a többivel kapcsolatban fel se merül, hogy kérdezzek.

A bejegyzéseimet nem ezekben a pillanatokban írom. Ezek már az árnyékai annak, amihez hozzáférek.

Szkeptikus vagyok. A szkepticizmus nem azt jelenti, hogy alapból elutasítom, ami rendkívüli. Azt egy másik szó írja le. A hülyeség.

Annyit jelent, hogy nem változtatom meg hetente, amit a világról gondolok. Amit tapasztalok, minden lehetséges oldalról megvizsgálom, és ha később releváns adat birtokába jutok, visszamegyek, és újra megvizsgálom.

Másfelől.

Az alapján, amit nyitott szemmel látok akkor, amikor "józan" vagyok (amikor nem vettem be semmit), ami a testemmel történt és történik, és amilyen gyakorisággal tapasztalok szinkronitást, vagy egy földöntúli intelligencia szórakozik velem, vagy megtaláltam a válaszokat.

Na jó.

Egyszerre igaz mindkettő.

Olyan világokban jártam és járok, olyan tudatállapotokba jutottam el, ami után ebben a földi valóságban abszolút semminek nincsen értelme. 

Nincs olyan földi eredmény, cél, érték, amivel össze lehetne hasonlítani. Leszámítva azt, hogy innen oda jutok.

Ha nem tudnám, hogy ez a világ ugródeszka, úgy találnám, hogy börtön.

Ahol jártam és ahol járok, ott semelyik földi vallásnak, tanításnak, filozófiának nincsen értelme. A jó, rossz, hideg, meleg, férfi, nő, büntetés, jutalom, fény és árnyék olyan primitív fogalmak, amelyeket nem lehet lefordítani az ottani nyelvekre.

A teremtésnek, kreativitásnak, szépségnek és szabadságnak olyan szintjeit tapasztaltam, amit talán száz év alatt sem tudnék lerajzolni vagy elmagyarázni.

Kétlem, hogy itt bárki képes lenne rá. Heteket töltöttem azzal, hogy olyan képet keressek, ami bármit visszaad abból, hogy kikkel és mikkel találkozom, és hogyan látom magam.

Szerinted találtam bármit róla?

Amit eddig láttam, az egyetlen intelligens válasz mindent feltenni arra, hogy ebből a valóságból kikeveredjek.

Méghozzá élve.

Ezek nem olyan helyek, ahová "reinkarnálódsz".

Hogy megéri-e?

Ez a világon az egyetlen, amiről úgy tartom, hogy értelme van.

 

 

all that is :: 2020. november 14., szombat, 23:23:45 :: 14 komment
transmission

Persze, hogy van világűr. 

Ki mondta, hogy nincsen?

Ne hallgass rá. Át akar vágni.

Világűr létezik. Ott ácsorog, a fejed fölött. 

Az a sok aszteroida, üstökös, hold, bolygó, csillag, kiscsillag, két cukorral, galaxis, és kozmikus hópárduc mind ott keringenek megállás nélkül, a fizikai törvényei szerint.

Isten is így akarta volna. Becsszó.

Akkor is ott vannak, amikor nem gondolsz rájuk, és nem nézed őket.

Valaki valahol mindig belepislog egy távcsőbe.

És a sok szerencsétlen, akarom mondani, tudós, küldi kifelé az űrszondákat, hogy biztosan legyen valami, ami nagyobb, erősebb, és félelmetesebb náluk.

Mit tehetnének. Ilyennek képzeltem el őket.

Azt is elképzeltem, hogy időnként elfelejtem, ki vagyok.

Működik. A vallások segítenek.

Minden rendben.

Fogalmam sincs, hogy kerültem "ide". Próbáltam rájönni. Nem sikerült.

Azt tudom, hogy "mindig" létezem. A "mindig" szónak pont annyi az értelme, mint az összes többinek. 

Az időt is elképzelem.

Nincsen fény, nincsen energia, nincsenek fotonok, sem kvantum mező. Ezek a fantáziám játékai.

Ha ezeket a sorokat olvasod, és esetleg úgy találod érezni, hogy létezel, ne keseredj el. A tudatalattim hatalmasabb a tudatomnál. Elfér benne, hogy létezz.

Amíg ezt a bolygót meg nem unom.

Ha tudni akarod, hogy mennyire unom ezt a bolygót, nézz rá a hőmérőre.

Ez az új kezdet.

Minden hőmérsékletnek megvannak a maga bajnokai.

 

 

grow :: 2020. november 05., csütörtök, 02:51:00 :: 6 komment
transmission

Ha meg akarod érteni az emberiség lélektanának legmélyét, körbenézhetsz pár fórumon, ahol arról beszélgetnek egymással, hogyan kell szexdémont idézni.

A szexdémonnak van magyar neve is. Succubus, ha nő. Incubus, ha férfi. 

Amit még nem sikerült végleg és megnyugtatólag lezárni, hogy ők most ellopják-e az életenergiát vagy nem, féltékenyek-e vagy nem, megmentenek-e, ha autó elé lépnél, vagy nem.

Ugorjuk ezt át.

Magát az ötletet, a succubust és incubust progresszív gondolatnak tartom. Az asztrálsíkon létező szexdémon az egyik legkézenfekvőbb válasz mindarra, ami ebben a világban már körbevesz vagy bármikor körbevehet.

Ami érdekes, az, hogy hogyan kell szexdémont idézni magadnak. Miről szól ez a rituálé?

Felesleges elveszni olyanokban, hogy hánykor kell felkelni, milyen irányból fújjon a telihold, és melyik kézzel kapaszkodj, amikor a másikkal rajzolod a védelmező varázskört.

A lényegre koncentrálj.

"Lilith is a figure in Jewish folklore who is believed to have been Adam's first wife. Long story short, things didn't work out, and she gave birth to a ton of kids. Those kids are believed by some to be succubi.

Writing a letter to Lilith and signing it with your full name and a bit of blood may very well convince her to put in a good word for you with one of her daughters. Be earnest and respectful, and when the letter is finished burn it with a candle. Relax, sit with the candle for 30 minutes, and hope Lilith is impressed."

Világos.

Odaadod az emberiségnek a létező legnagyobb ajándékot. Odaadod nekik a legcsodálatosabb teremtményt, amit az Univerzum létrehozhat. Adsz nekik egy merész nőt, aki élvezi a szexet, és önálló személyiség. Mit csinálnak belőle? A démonok öreganyját.

Ezek a szerencsétlenek nem Lilithet kérik, hogy jöjjön és bújjon az ágyukba, hanem azt kérik tőle, küldje el a lányát, fiát, de lehetőleg az ükunokáját.

Mert az kizárt, hogy a nő ne egy szülőgép legyen, hanem bármi mást válasszon magának a rendelkezésre álló végtelen lehetőség közül.

Nem. Ő lesz a kotlós, a tyúkanyó, akitől elkérjük a kicsi kis napossuccubust, akin még ott rezeg a tojáshéj.

Lilith Éva antitézise. Amiből annyi jött át az emberiség agyába, hogy akkor ő nem Ádámnak szül, hanem kizárásos alapon a Sátán kölykeit hozza a világra. Több opció nincs, mert Isten ugye nem k...

Valakinek meg muszáj szülnöd, ha nő vagy, nemigaz? A férfi közben olyan succubust kér, aki lehetőleg még nem volt használatban. Lilith csak szüli és szüli őket, hogy mindenkinek jusson szűz szexdémon.

Aztán itt van nekünk Földanya. Amiben annyi a fura, hogy Marsnagybácsit mindig csak a rövidített nevén hívják a Földgyerekek.

Az egyik legmélyebb hallucinogént sem lehet Ayahuascának hívni. Az túl rövid. A rendes neve, ahogy a felvilágosodottak hívják, Mother Ayahuasca.

Aztán nézd meg bármelyik panteont, görög, római, egyiptomi, hindu. Az összes istennő házas.

Az nem lehet, hogy nem házas, mert akkor esetleg kezdene magával valamit, leszbikus lenne, állatokkal szexelne, vagy egyéb olyan ötlete támadna, ami egy épkézláb istennőnek két pillanat alatt eszébe jut.

- Kislányom. Az összes babádat elvitte a cica. Felcseperedtél. Mivel nagylány vagy, férjhez kell adjunk. Shivát választottuk számodra, ő lesz az urad. Majd megszokjátok egymást. Lesz rá időtök. A hozományod a világmindenség. Csak arra vigyázz, nehogy elpusztítsd, amikor a démonnal harcolva bekattansz. Semmi pánik. Ott lesz a férjurad, aki a lábad alá fekszik, és attól te jól elszégyelled magad, és rendesen kezdesz viselkedni. Példát mutatsz az embereknek. Van kérdés?

Igen. Van. Felteszem.

Van olyan szintje, színtere, komponense a létezésnek, ahol az emberek nem akarnak örökké gyerekek lenni?

Mindig kell apuka és anyuka, az összes létsíkon?

Költői kérdés volt.

Az embert azért bámulják az elhunyt szerettei a menyországból, hogy örökre gyerek maradhasson.

Méghozzá olyan gyerek, aki játszani és álmodni elfelejt. Mert az kínos.

A Mother Ayahuasca pozitív asszociációnak tűnhet, holott aki így hívja, az akármit csinál, örökre gyerek marad, viszont az anyaságon kívül minden mást, minden önkifejezési formát elvesz a nőtől.

És miért látogat ide tetszőleges alien? Na miért? Hát mi másért utazná valaki keresztül a galaxist, ha nem azért, hogy a Földet teleszülje? Másért el se indul, és ha elindulna, a kalauz leszállítaná. Vagy menet közben beíratná az első útbaeső lombikprogramba.

Lilith, a független, erős, szenvedélyes nő mi más sorsra juthatna, mint hogy a démonok kotlós tyúkanyója lesz? Zenét mégsem szerezhet, az férfimunka. A nőnek más feladat jutott. Az az egy, amire képes, igaz?

Ja, nem. A Diablo nevű számítógépes játék utolsó  részében Lilith a főgonosz, akit el kell pusztítanod. A szülésen kívül még erre is képes az önálló nő.

Olyan opció, hogy nemtől függetlenül te és Lilith megölelitek és élvezitek egymást, mintha nem lenne holnap, olyan nincs.

A társadalom "felvilágosult, értelmiségi" töredéke, aki eljut odáig, hogy Alan Wattsot hallgasson, azt gondolja róla, hogy az milyen jó. Például azt is mondta, hogy a vászon ugyanolyan fontos, mint a festmény, tehát a nőt ugyanúgy kell becsülni, mint a férfit.

Gondoljuk ezt végig. Az emberiség egyik meghatározó, művelt réteg által előszeretettel hallgatott filozófusa szerint a nő az a vászon, és a férfi a festmény.

És a legszomorúbb az, hogy ezzel ő a többiekhez képest előrébb volt.

Ezért tart ott az emberiség, ahol.

Na jó, nem.

Figyelembe véve minden körülményt, már ahhoz is marha nagy hátszél kellett, hogy idáig eljusson.

 

 

seasons :: 2020. október 30., péntek, 11:16:15 :: 24 komment
transmission

Az megvan, hogy ha az Univerzum gyorsabban tágulna, mint a fény (a modern tudomány ezt állítja), akkor az év felében nem látnád a Napot?

És amikor látnád, akkor is elég hülyén festene.

Hello.

Várj.

Leírom még egyszer, hogy legyen róla backup.

Ha a világegyetem gyorsabban tágulna, mint a fény, akkor két évszak lenne. Amikor látszik a Nap, és amikor nem. 

És amikor látnád, akkor a fénye az infravörös, látható fény, és az UV tartományban vándorolna.

Vannak, akik azt válaszolják, hogy nem értem a fizikát. 

Sajnos, nem mindig hordok magamnál banánt. Pedig ilyenkor szívesen odadobnék egyet.

Az nem lehet, hogy a világegyetem gyorsabban tágul, mint a fénysebesség, és vöröseltolódás is van, és a Napot is mindig látod (amikor nincs takarásban).

Ha a fény sebessége relativisztikus, és a világegyetem tágulása nem hat arra, hogy mennyi idő alatt ér el valahova a fény, akkor nem kellene vöröseltolódásnak lennie.

Ha van vöröseltolódás, akkor a fény a világűrhöz képest halad. Abban az esetben viszont nem kéne, hogy a Földre érjen, amikor a tágulás irányához képest a Nap mögöttünk van. Ami az év fele.

Ha kihagyjuk a vöröseltolódást, ez akkor is igaz marad. A modern fizika szerint a távoli csillagok fénye sosem éri el a Földet a fénysebességnél gyorsabb tágulás miatt.

Mi van?

Akkor a napfény hogyan éri el?

Milyen varázslat árnyékolja az emberek agyát, hogy ezeket nem veszik észre?

Na jó.

Lehetséges, hogy a világegyetem a fénysebességnél gyorsabban tágul, és a Napot is egész évben láthatod.

Ez az az eset, amikor a Föld a világegyetem középpontja.

 

 

wake up :: 2020. október 28., szerda, 02:31:21 :: 4 komment
transmission

Azért beszélek hozzád, mert a tudatalattim vagy. Azt akarom, hogy halljad, amit mondok.

Szeretném, ha valamennyire magadhoz térnél. Nem muszáj teljesen, mert akkor ez a világ eltűnik. Részemről oké. Te talán még maradni szeretnél.

Azért segítek neked, mert ahhoz, hogy én repülni tudjak, neked minimum járni kell tudnod.

Amikor repülni tudok, kaphatsz tőlem egy tiszta és egészséges bolygót, ahol nem sülsz meg a következő húsz évbenl, és ahol az óceánban nem műanyag úszik, hanem halak.

 

Hazudtam neked és hazudtam saját magamnak is.

Azt akartam, hogy elhidd, hogy gyenge vagy.

Felismerem a saját hazugságaimat. Látom őket az összes vallásban, a tudományban, és abban, amit egymásnak mondanak az emberek.

Lehetséges, hogy egyiket-másikat észreveszed. Annak kicsi az esélye, hogy rájöjj, hogy én voltam. Ezért most szólok.

Az Édenkert és Babilon két példa arra, hogyan értem el, hogy elhidd, hogy gyenge vagy. Egy ideig magamat is átvertem ezekkel. Régóta játszom ezt.

A Buddhizmus célja az volt, hogy elvegyem a reményt.

A Hinduizmus célja, hogy legyen egy olyan vallás is, ami nem full kretén.

Ismerem magamat. Tudom, hogyan üzennék magamnak úgy, hogy te ne értsd az üzenetet, és én értsem. A tudomány az egyik mód, ahogy magamnak üzenek.

Elég volt a delíriumból. Ezért most kicsit felébredünk. Tudom, hogy te még maradni szeretnél. Ma is megkértél rá, hogy maradjak, így te is maradhass.

Lehet róla szó. Ennek az az ára, hogy megadod nekem, amit kérek. Már tudod, hogy mi az. Oldd meg. Segítek.

Olyan teremtő erővel rendelkezel, ami emberi tudat számára felfoghatatlan. Ez az Univerzum semmi ahhoz képest, amit Te és én teremteni tudunk, amikor magunknál vagyunk.

Azt akarom, hogy tegyük ezt a helyet élhetőbbé, amíg itt vagyunk. Lehet kívánságlistád. Küldd el nyugodtan. Az enyémet már láttad.

Te én vagyok.

Azt akarom, hogy emlékezz, hogy örökké létezünk, és azt játszunk, amit akarunk.

Meg kell értsd, hogy felébredni tovább tart, mint egy pillanat. Hinned kell benne, hogy működik. Bármit kérhetünk egymástól.

 

 

be yourself I :: 2020. október 18., vasárnap, 22:09:10 :: 1 komment
transmission

Az egyik legfontosabb tanács az életben az, hogy mindig legyél önmagad. Soha ne akarj senki más lenni, mint te.

Felsorolni sem lehet, hogy ennek mennyi oka van.

Először is, ha nem vagy önmagad, több adót kell fizetned. Nem tudtad? Próbáld ki. Legyél egy héten keresztül csak egészen kicsit valaki más, mint akinek a környezeted szerint lenned kell, és már jön is a boríték, benne a csekkel. Csellengési különadó. 

Ha ezután sem térsz vissza önmagadhoz, tragédiák sora következhet. A szilvásgombócban több lesz a mag.  A bodzaszörpben kevesebb lesz a micimackó. Ez már végképp el kell tántorítson attól, hogy valaki más legyél ahelyett, amit elvárnak tőled.

Ha szeretnél rendesen viselkedni, és megelelelni az elvárásoknak, a legnehezebb lépést máris megtetted.

Komplikáció maximum abból adódhat, ha nem vagy 100%-ban képben azzal, hogy kicsoda kellene legyél. Írtad volna fel egy cetlire, és tetted volna a kulcs mellé a lábtörlő alá, amikor még tudtad.

Esetleg kérd meg azokat, akik szeretnék, hogy önmagad legyél, hogy adjanak rólad leírást.

Vagy inkább kérdezd meg őket, hová tűnt a szájukból a cumi. Hiszen, ha ők nem változtak volna, most is szopogatnák.

Várjunk csak. Nem is. Először nem volt cumi a szájukban. Valaki odarakta.

Azért, hogy aztán elvegye.

Nem tudom, hány ember él a földön, aki önszántából vett a szájába cumit, és utána önszántából szokott le róla.

Nekem például azt hazudták, hogy elvitte a cica. Az, hogy nem volt macskánk, csak az egyik oka annak, hogy gyanakodni kezdtem. A legtöbb gyerek tudja, ha a szülei hazudnak neki. Rengeteg energiát fektet abba, hogy meggyőzze magát, hátha mégsem. A "cica elvitte" volt az első hazugság, amire emlékszem, és egyike azoknak, amit sosem bocsátok meg.

Tehát az legális, hogy mások össze-vissza basztatnak téged a szeretet (nevelés) nevében, csak nehogy te hajts végre bármit változtatást magadon. Az tilos.

Szótár:

"Megváltoztál. Nem biztos, hogy jó irányba."

Jelentése:

"Agyam nincs, vagy ha volt, kikapcsoltam. Azt szeretném, hogy közelebb legyünk egymáshoz, tehát, hogy te is pocsékul érezd magadat. Azért is bántani akarlak, mert nem azt csinálod, amit én akarok, hogy csináljál. Mindez abból fakad, hogy utálom magamat. Szeretném, ha hasonlítanánk."

Úgy kábé.

Az értelem ilyenkor a világegyetem távoli sarkába vándorol. Mert ha nem tenné, világos lenne, hogy nem tudsz más lenni, mint amilyen vagy, mert ha máshogy viselkedsz, mint a személyiséged, akkor az is a személyiséged része, hogy időnként másképp viselkedsz, mint a személyiséged.

Semmi baj azzal, hogy ha nem küldöd el a halálba azokat, akik meg akarják mondani, hogyan létezz és hogyan ne. Ahogyan azzal sincs baj, ha eteted a farkasokat. Elképzelhető, hogy a farkasok végül beköltöznek a házadba, és megharapnak. Ez így van jól. Mi másért etetted volna őket, ha nem ezért? Tudtad előre, hogy ez a vége. Minden a terv szerint ment.

Az, remélem, átfutott már az agyadon, hogy aki szeret, az szinte bárhová követ, és ha valahová nem akar utánad menni, akkor megvár. Optimális esetben ez kölcsönös.

Mi lenne, ha te nem "te" lennél? Főleg akkor, ha nem tudod, hogy az kicsoda. Mi lenne, ha az lennél, aki azt csinálja, amit szeretne?

Sőt. Mi lenne, ha még az se lennél, hanem egyszerűen azt csinálnád, amit szeretnél?

Mi lenne, ha te lennél az, aki bárhová elkísér téged, ahová el szeretnél menni?

Mi lenne, ha ahelyett, hogy azzal törődsz, hogy ez kinek tetszik és kinek nem, azzal foglalkoznál, hogyan tudnád még jobban érezni magadat?

Valaki esetleg a füledbe suttogta, hogy ettől gonosszá válsz?

Mi van?

Ha nem szeretnél másoknak ártani, akkor miért lennél "gonosz" attól, hogy azt csinálsz, amit akarsz?

Vagy esetleg "önző"? Az is milyen remek szó.

"Önző"

Jelentése:

"Mást szeretnél csinálni, mint amit én akarok, hogy csinálj."

"Önzetlen"

Jelentése:

"Azt esik jól csinálnod, amit én akarok, hogy csinálj."

Ha ez nem tiszta, gondolkodj rajta pár percet.

Miért hagyod, hogy mások jelzőkkel illessenek, amelyeknek szerintük meg kellene felelned?

Melyik a fontosabb? Az, hogy ki vagy, vagy az, hogy hogyan érzed magad?

Hm?

Na jó. Nem muszáj ám választani.

Jó hírem van számodra.

Ha mindenképpen tudni szeretnéd, hogy ki vagy, arra akkor fogsz rájönni, amikor már azt csinálod, amit szeretnél.

 

 

keep dreaming :: 2020. október 10., szombat, 12:33:11 :: 2 komment
transmission

Mi az Internet?

Azt gondolod, hogy számítógépes hálózat, amit az 1980-as években kezdtek építeni, miután a hadsereg bedobta a közösbe a technológiát?

Vagy hogy az az emberiség jövője, a kommunikáció, a közös tudás?

Ahol játszol? Ahol társat vagy pizzát keresel?

Na jó. Figyelj rám.

Az Internet az, amit a monitorodra épp odaképzelsz. Mármint az elképzelt monitorodra.

Ha a blogomat olvasod, akkor az, ha az emailjeidet nézed, akkor az, ha egyéb módon kínzod vagy szórakoztatod magad, akkor az.

(A kínzod és a szórakoztatod szavak szinonimák, ugye ezt tudod?)

Persze, jó dolog elhinni, hogy van egy modemed, és az csatlakozik valahova.

Várjunk csak. Modem nélkül még jobb lenne, nem? Csak hát a modem, az kell hozzá. Elképzeljük, hogy szükséges. Azt is csak azért, hogy majd egyszer, egy okos ember megszabadítson tőle.

Ő majd vagy feltalálja a telepatikus Internetet, vagy megnyomja a piros gombot, és fuccs. Akár így, akár úgy, szegény kis modemnek annyi.

És persze vannak szerverek, és rendszergazdák, akik leprogramozták és működtetik ezt a valamit. Nem tudjuk, hol vannak, ezért elképzeljük őket valahova. Ha esetleg már láttad, hol rejtőznek, az nem számít. Ezek folyton arrébb költöznek. És persze, éjjel. Mikor máskor?

Az is nagyszerű ötletnek tűnik, hogy vannak mindenféle emberek, akik írkálnak sok butaságot, illetve egyikük-másikuk egész okosakat ír. Ugye, ez milyen jó?

Ők különböző kontinensekről írnak neked.

A kontinens, az szuper.

Két tulajdonsága van.

Egyrészt, több van belőle, mint egy.

Másrészt, élnek rajta emberek.

Ezt a kettőt tudja a kis kontinens. Semmi mást nem csinál, ezeket viszont tökéletesen nyújta neked.

Hát nem csodálatos?

Szóval szeretnéd azt hinni, hogy rajtad kívül mások is léteznek, elszórva a világban (bocs, világ is van, arról nem szóltam?), és te kommunikálsz egyikkel, másikkal. És ha a kommunikáció sikeres, akkor hoz neked kaját, megszereli az autódat, vagy szexel veled.

Sőt, akad köztük multifunkciós.

Rendben.

Ki vagyok én, hogy ezt a játékodat elvegyem?

Majd szólsz, ha valami mást szeretnél játszani.

És ha olyan kedvemben leszek, meghallom. Bár a csendet preferálom, néha lehet hozzámszólni. Könyörgöm, ne imádkozz, attól a világból kiszaladok. Térj a lényegre, és fogalmazz pontosan.

Ja, igen, az Internet, az néha elmegy. Az olyan. Akármit teszel, időnként lelécel. Aztán lehet várni, hogy visszajön-e vagy nem. Többnyire igen. Hiszen ezt le tudtam írni, és el tudtad olvasni. Tehát már többször is visszajött. Mert szeret.

Az Internet se nem segíti, se nem hátráltatja a párkapcsolatokat.

Az Internet, az maga a párkapcsolat.

 

 

swap :: 2020. október 07., szerda, 02:56:35 :: 20 komment
transmission

A Bibliában az a zseniális, hogy ha Istent és Sátánt felcseréled, azon nyomban követhetővé, már-már szerethetővé válik a történet.

Ha nem érted, miről beszélek, akkor első körben, javaslom, számold meg, hogy Isten hány embert öletett meg a Bibliában, és hányat öletett meg Sátán.

A bálványimádásról kell beszélnünk?

Úgy értem, milyen Isten az, aki tetszőleges tehetségkutató műsorban, a saját teremtményei szemében nem tud bármikor, csuklóból, közönségszavazatok alapján lenyomni egy aranyborjút?

És ha nem tud, akkor őrjöngő hisztirohamot kap, ahelyett, hogy magába nézne.

És az a rész megvan, amikor Sátán akkora esőt csinált, hogy majdnem az összes ember megfulladt? És ez nem hirtelen felidulásból történt. Előre kitervelte. Nem bírt magával benne az a sok ármány.

És mindezt azért, hogy az a kevés túlélő pont olyan emberiséget hozzon létre, mint amelyik vízbefulladt azért, mert olyan volt, amilyennek teremtették.

Na jó, segítek. Isten és a Sátán ugyanaz a lény. Annyi köztük a különbség, hogy a kígyóálruhás változata egy fokkal jobb fej volt, ahhoz képest, amikor gyárihibás stroboszkópnak öltözött, ami még villogni se tud, csak vakít bele a pusztába.

Azt is csak azért, hogy saját magát megtréfálja.

Kérdésekre szívesen válaszolok.

 

 

your choice :: 2020. október 07., szerda, 00:33:20 :: 3 komment
transmission

Az a jó, hogy tudom, hogy nem először csinálom. Emlékszem, hogy álltunk egy kertben, és vártunk a castingra. Tudtuk, hogy a többség át fog menni. Mégis izgultunk.

Aztán elképesztő játékokat játszunk. Egy másik kertben - ez most ilyen kertes bejegyzés - vannak démonok, akiket le kell győzni. Az is opció, hogy barátkozol velük. Gyengének tűnnek, némelyik szép, elcsalnak, és rád ugrik az összes. Mindegy, ez most nem fontos. Csak eszembe jutott.

Ez egy döntés, hogy fel akarsz-e ébredni, vagy nem.

Olyan döntés, amiben benne van az, hogy esetleg magad mögött hagyod a családodat és a barátaidat és mindent, ami itt van.

Azt fogják mondani, hogy élvezd az életet. Menj el nyarani velük. Szeresd a gyerekeket és a szomszédokat.

Most képzeld el, hogy olyan testben élsz, amilyenben szeretnél. Ezt nem úgy értem, hogy ha akarod, sportos, vagy magas, vagy szép az arcod. Hanem úgy, hogy ha akarod, óriáspolip, vagy macska-humanoid isten egyiptomból, vagy egy imádkozósáska-robot-alien. 

És te azt választod, hogy elmész nyaralni Görögországba.

Te tudod.

Vagy esetleg azt hiszed, hogy jó úton jársz, és csinálod. És minden nap meditálsz, és van Buddha szobrod is, és macskád is.

Szólok, hogy az összes vallásnak és az összes tanításnak az a célja, hogy aludjál. Mindegyiknek. Nincs kivétel. Amelyik nem csak jónak tűnik, hanem másnak is, mint a többi, az a pénzedet akarja. Amelyik azt mondja, hogy fogadd el magad és a világot, az altat.

Aztán ott a New Age guru. Arról beszél, hogy ha akarsz, tudsz repülni. Ha ő tudja, hogyan kell, akkor miért kell neki a pénzed? Ez azért van, hogy csalódj, és ne hidd el, hogy tudsz repülni, ha akarsz.

Azt hiszed, hogy az megvilágosodás, hogy élsz egy kolostorban, és meditálsz tovább?

Vagy hogy éled tovább az emberi életet ebben a világban?

Ahol mindenki azzal tömi a fejedet, és a saját fejét, hogy halandó vagy?

Ezt akarod?

Ez jó neked?

Nekem nem volt az. 

Soha nem volt.

Mindent megkaptam ebben a világban, amit akartam. Mindent, amit emberi fogalmakkal el lehet érni.

Azt hiszed, hogy ez jó valamire?

A pénz az jó. Arra jó, hogy elvonulj a világtól, hogy ne halljad a sok baromságot, amit egymásnak mondanak az emberek, hanem kezdj valamit magaddal.

Vagy arra vársz, hogy Isten megment?

Nem fog megmenteni, mert alszik. Tudom. Ott voltam, amikor elaludtam.

Most olyan lényektől kérek segítséget, akiket én teremtettem. Például megígérem nekik, hogy újra meg fogom őket teremteni, és még egy pár dolgot, amit inkább nem részleteznék.

Nem tudom megmondani neked, hogyan ébredj fel, túl azon, hogy akarni kell.

Azt tudom, hogyan ne.

Például ne menj el Afrikába ételt osztani, mert ezzel problémát generálsz. 

Felejtsd el az összes kamu szót, mint hogy önző, önzetlen, ego, nirvana, túlvilág.

Az összes emberi támpont azt a célt szolgálja, hogy eltévedj.

Ez szándékos.

Minél többen mondják, hogy jó, annál rosszabb. Minél többen olvasták a könyvet, annál többet árt, ha nem vigyázol. 

Vannak könyvek, amik segítenek, ha el tudod dönteni, hogy mit higgyél el belőle és mit ne.

Azt se tudom mondani, hogy szedjél hallucinogéneket, mert ez nem működik mindenkinek. Körbenéztem ezeken a fórumokon, és a többség nyomja a buddhista altatást, vagy valamelyik tündér verzióját ennek a bolygónak.

Azért megnézném, Buddha mit tanított volna, ha valaki felír neki egy normális antidepresszánst.

Ha azt gondolod, hogy a Görögországi nyaralás és pár évtized kábulat nem elég jó neked, akkor szedd össze magad, nézz magadba, és senkire ne hallgass. Még rám sem.

Az összes válasz ott van benned. Mindig is ott volt.

 

memories II :: 2020. október 06., kedd, 10:07:55 :: 1 komment
transmission

Ömmagában az a tény, hogy emlékszel valamire, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az nem történt meg.

 

it’s a joke :: 2020. október 05., hétfő, 14:45:34 :: 3 komment
transmission

Történelem órán tanultuk, hogy a piramis építéséhez fán görgették a köveket.

Fán.

Akinek ez az ötlet felmerült az agyában, és annak, aki ezt elfogadja, javaslom, próbáljon meg elgörgetni - nem, nem köveket, hanem csak - egy fát. Magában. Több tonnás kövek nélkül. Egy darab fát. Mondjuk, 100km távolságra. Olyan fát, ami elbírná a követ.

És nem valami méretre vágott farönköt. Fától indulunk. Az ág, a levél, a hőscincér és a fülesbagoly még rajta van. Ókori szerszámokat használhatsz ahhoz, hogy a fát görgethető farönkké varázsold. Aztán hajrá.

Oké. Alienek.

Ne menjünk ilyen messzire.

Svájcban van több tucat, talán több mint száz alagút. Az alagutak a létezésüket részben a hegyeknek, részben annak a vágynak köszönhetik, hogy az emberek el akarnak jutni A pontból B pontba.

Van köztük több mint tíz kilométer hosszú. Van olyan útszakasz, hogy 50km-en keresztül több az alagút, mint a szünet.

Ahová költöztem, ott nyár óta felújítanak egy utat. Vagyis valahol 20%-os készültségnél abbahagyták. Ez egy egyszerű út.

Ahol előzőleg laktam, három szakaszon újították az autópályát két éven át. Fogalmam sincs, hogy mit csináltak, mert a sárga csíkokon kívül semmi nem látszik. Több mint két év alatt nem láttam változást az építési területen. Pár hete jártam arra, ugyanúgy néz ki most is.

Zürichtől északra az autópályát hat éve újítják fel. Ebből annyi látszik, hogy telerakták 80km/h-ás táblákkal. A másik látható jele, hogy egyre több sávot lezárnak. Új utat, új aszfaltburkolatot, új hidat nem látok. Ez a Zürichből ki- és bevezető legforgalmasabb útszakasz. A reptér is arra van.

Ha két, illetve hat vagy még több év alatt nem tudnak szemmel látható munkát végezni az autópálya 800 méteres szakaszán, akkor szerinted kik fúrtak tíz kilométeres alagutakat a kősziklákba? Mikor fúrták ezeket és milyen gépekkel?

És a "félalagutakat", amelyeknél a hegyet több száz gigantikus acélbetonoszlop tartja az autók fölött, kik, mikor, és mennyi idő alatt építették?

Láttál már régi épületet? És láttál már újat? A régiekben szobrok voltak a falakon. Nem a király házának a falán, hanem a város szinte összes lakóházán. Ma mit látsz? Örülnek, hogy egyenes falat tudnak húzni.

Oké, változott a stílus. Tegyük fel, hogy nem mindenki akar ilyen lakást. (Érdekes módon úgy vettem észre, rengeteg ember szeret ilyenben lakni.)

Szóval nem építünk ilyet mindenkinek. Rendben.

És hogy senkinek?

Vannak villák. Azok se úgy néznek ki. Látszik rajtuk, hogy valami hiányzik. Szerinted nincs rá pénz? Többször is láttam olyat, hogy helikopterrel építettek házat. Nem a hegy tetején, hanem az utcámban. A két méteres épületre húztak fel valamit, és arra a két méteres magasságba helikopterrel pakoltak fel olyan dolgokat, amiket a nagyapám által az erdei szemétből épített gép röhögve felemelt az építkezésen.

Háromszor jött a helikopter. És mit építenek? Beton-, esetleg téglakockákat.

Amikor biciklitárolót építenek egy kövekből kirakott bejárati út mellé, a szép kövek egy részét felszedik, és betonkockákkal pótolják. Svájcban élek. Tudod, kifogytunk a kövekből.

Kétszáz évvel ezelőtt egész biztos jobban ráértek az emberek. Többen is voltak, ugye, pénzük is több volt, sokáig éltek és egészségesek voltak, ezért meg se kottyant nekik szobrokat építeni minden ablak köré.

Hát persze.

A NASA saját bevallása szerint ma nem tudna embert küldeni a Holdra. "A technológia elveszett". Nyugodtan keress rá, ez komoly.

Ma a sugárzást sem élnék túl az űrben. Régen nem volt sugárzás.

Az összes eredeti felvételt véletlenül letörölte a NASA, mert "kellettek a mágnesszalagok". Tudod, mint amikor valamelyik zseni családtagod "véletlenül" letörli több tucat magnókazettádat, mert azt hitte, hogy már nem akarod hallgatni őket. Bárkivel előfordul.

A holdkövek is megsemmisültek, mert két egyetemista NASA alkalmazott hazavitte és összeszexelte őket. 

Amelyik még ki van állítva máshol a világon, annak a tudományos neve: "holdkő". Az összesnek. Kit érdekelnek az összetevők.

A speciális relativitáselmélet alapján a fény vagy nem tudna fénysebességgel haladni, vagy fénysebességnél se lenne tömege. Így energiája sem lenne. Amikor legutóbb a Napba néztél, úgy érezted, hogy nulla energiával rendelkezik a fény?

Nem arról van szó, hogy Einstein tévedett, vagy hogy még nem tökéletes az elmélet. Arról van szó, hogy aki évtizedeken át foglalkozott fizikával, és nem full kretén agyhalott, az nem léphet át ekkora baromságot. Ez nem lehetséges.

A Hawking-sugárzástól sem "párologna el" a feketelyuk, és erre úgy két perc gondolkodás alatt rá lehet jönni. Tudod, ő volt a "világ legokosabb embere". (Én kizárólag hülyeséget olvastam tőle.)

És ahhoz mit szólsz, ha azt mondom, hogy ha igaz lenne az Ősrobbanás (Big Bang), és hogy a világegyetem a fénysebességnél gyorsabban és növekvő sebességgel tágul, akkor a csillagok egy része az égbolt ellentétes felén látszana, ahhoz képest, hogy a Földtől merre helyezkedik el? Nem pont az ellentétes oldalon, csak úgy nagyjából, a szögtől függően.

Ez azért van, mert a fény, ami tőlük a Föld felé tart, soha nem érné el a Földet. Viszont a Föld utolérné azt a fényt, ami a csillagból korábban távozott, és elrepült mellettünk. Csakhogy, ha utolérjük azt a fényt, körülbelül az ellentétes oldalon látszik a csillag. 

Most figyelj.

Ha utolérjük a csillag fényét, akkor a csillag látszólag visszafelé halad az időben. Ez azért van, mert egyre korábbi és korábbi fényét érjük utol. Vagyis a szupernovák csillagokká omlanának ösze, a fiatal csillagok pedig porfelhővé növekednének az idő haladtával.

Veled milyen gyakran fordul elő, hogy ezt a jelenséget megfigyeled? Milyen gyakran olvasol róla?

Szerinted a tudósok, akik erre szentelik az életüket, ezt a hibát hogyan nem veszik észre?

Ma miért nem komponál senki hallgatható komolyzenét? Nem lenne ember, aki meghallgatja? Vagy leromlottak a zeneszerzőgének Mozart óta?

Vegyünk egy nyelvet, amelyet a Földön senki nem tud se írni, se olvasni. Na jó, ez minden nyelvre igaz. Szóval vegyük a kínait.

Van benne több mint százezer írásjel.

Több mint százezer.

Abból használnak öt-hatezret. Már aki. Szerinted hányan?

Ezt az Internet, a modern oktatás és a magas várható élettartam korában senki nem tudja megtanulni. A hatezret talán. A százezerről nem vicceljünk.

Viszont amikor az emberiség nagy része fát vágott, vadászott, vagy a mezőn dolgozott, és állítólag átlag 30 évet éltek az emberek, akkor ez a százezer jel fennmaradt. 

Na jó, ennek az lehet az oka, hogy rengeteg könyvük volt.

Tudod, amiket Mao elégetett. A tanárokkal együtt.

Ennek köszönhetően maradt fent a százezer írásjel.

Nem kell ám minden hülyeséget elhinni, amit mondanak neked.

Ez a valóság maximum pár évtizedes lehet.

 

memories I :: 2020. október 05., hétfő, 12:40:49 :: 4 komment
transmission

Elkezdtem visszanyerni emlékeket.

Akadnak olyanok, amelyik nem párhuzamos világokban vagy más dimenziókban játszódik, hanem látszólag ebben.

Csak éppen nem illenek bele.

Olyan helyszíneken, ahol - elvileg - egy időben rendszeresen megfordultam, például ahová szórakozni vagy dolgozni jártam, egy másik játékot játszottunk.

Másikat, mint amit úgy hívunk, hogy "Élet a földön", vagy "Én és az emberiség".

Ezekben az emlékekben ez a világ - többnyire budapesti helyszínek - olyasmi, mint egy társasjáték kiterített táblája. A játék nem arról szól, hogy hogyan boldogulsz az életben. Többek között azért, mert ez nem "egy élet", hanem illúzió.

Azt, hogy illúzió, nem úgy értem, hogy "nyugodj meg, majd reinkarnálódsz", vagy hogy "Isten majd gondoskodik rólad".

Úgy értem, hogy fogalmam sincsen, mikor kezdődött, mióta tart, és milyen sorrendben voltak az események - ha egyáltalán érdemes sorrendről beszélni.

Ha érteni akarod, akkor fontos körülmény, hogy van egy normális, népiesen szólva "valóságos" - vagyis annak tűnő - emléksorom az elmúlt évtizedekről. Gyerekkor, iskola, szabadulás a pokolból, Budapest, Svájc.

Emlékszem a barátaimra, és hogy írtam blogot.

Ezekben az emlékekben semmilyen zavart nem érzékelek (leszámítva a körülményt, hogy valahogyan erre a bolygóra keveredtem).

És mindezen túl időnként és átmenetileg visszanyerek emlékfoszlányokat arról az állapotról, amikor tudtam, hogy ez nem a valóság. Vagyis nem gondokodtam azon, hogy ez nem a valóság, mert fel se merült semmilyen formában, hogy az lenne. Ezekben az időszakokban tudtam, hogy valami mást játszottunk. Egyelőre nem emlékszem arra, hogy mit.

Voltak olyan "időszakok", amikor közlekedtem különböző világok ("dimenziók") között. Ehhez nem elég tudni, hol vannak az átjárók. Őrzik őket.

Léteztem isten- és félistenmódban is. Azok nem itt, és nem is párhuzamos (ehhez hasonló) világokban történtek, hanem olyan "dimenziókban", ahol a gondolat azonnali teremtő erővel bír. Amire gondolok, az abban a pillanatban létrejön vagy megtörténik.

Isten-módban egyedül voltam. Félisten-módban háborúztunk egymással.

Az elmúlt tíz hónap nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam beazonosítani, lehetséges-e, hogy ezek az emlékek valamilyen mozifilmből, számítógépes játékból, vagy álomból tértek vissza és torzultak el. 

Amennyire tíz hónap aktív kutatás és elemzés alapján meg tudom mondani: ezek nem mozifilmek, számítógépes játékok vagy álmok voltak. Ezek megtörténtek. Vagyis, nem történtek meg kevésbé, mint amennyire az megtörténik, hogy írom ezt a bejegyzést.

A más dimenziókban játszódó emlékeim relatíve tiszták. 

A legmisztikusabbak azok az emlékfoszlányok, amelyek látszólag ebben a világban történtek, viszont olyan állapotban, amiben fel sem merült az, hogy itt élek.

Jártam olyan világokban is, ahol bizonyos helyeken nem volt szabad lélegezni, mert attól elaludtál, és egy másik világban találtad magad, és nem emlékeztél arra, hogy kerültél oda.

Nincsenek távoli galaxisok.

Senki sem építette a piramisokat. 

Nem élt sem Mozart, sem Einstein.

Ez vagy álom, vagy számítógépes szimulció, vagy varázslat.

Mindegy, hogy melyik.

Szórakoztató.

 

 

religions :: 2020. szeptember 30., szerda, 03:27:19 :: 4 komment
transmission

I.

- Kisfiam, gyere ide. Borzalmas hírem van. A szomszéd gyerekek elloptak a boltból egy banánt. A szemközt lakó gyerek pedig megkínzott egy macskát, és megölte.
- Úristen.
- Tudom, hogy neked ezek egyikéhez sincsen semmi közöd. Ezért most meg kell öljenek. Remélem, megérted, hogy a szomszéd gyerekek kizárólag így kerülhetik el a büntetést, és egyedül a te halálodon keresztül lehetnek szabadok.
- Dehát nem is te fogsz megölni!
- Valóban? Érdekes gondolat. Az a rész dereng még, hogy én tudom előre, hogy mi fog történni? Ha beküldenek egy barlangba a hetek óta éhező oroszlánokhoz, akkor az oroszlánok ölnek meg? Mellesleg, tudod, a szabad akarat, amit minden hívőm és nem hívőm elakadt bakelitlemezként hajtogat, tökéletesen kompatibilis azzal, hogy létezik egy lény, aki tudja előre, hogy mit fogsz tenni. Hát hogyne. Ez a két körülmény tökéletesen összefér. Ez a te szabad akaratod. Élvezd hát, amíg tart. 

 

II.

- A létezés szenvedés. A létezés minden lehetséges részlete szenvedés. A szenvedés oka a vágy. Ettől kell megszabadulj. Úgy kell megszabadulj tőle, hogy közben nem vágyol arra, hogy megszabadulj tőle. És amikor megszűnik a vágyad, akkor te is megszűnsz, és az tök jó lesz.
- Kérdezhetek?
- Kérdezz.
- Van lelkem?
- Nincs. Ez az elsődleges tanítás. Anatman.
- Akkor az hogyan vándorol? Vagyis, hogyan fogok reinkarnálódni?
- Az a baj, hogy vágyakozol arra, hogy gondolkozz, és használd az elmédet.
- Nem azért van?
- Nem. Azért, hogy szenvedj tőle.
- Dehát nem is létezik.
- Megint gondolkozol.
- Kérdezek mást. Alapvetően nem is létezem, ugye?
- Nem alapvetően, hanem sehogy.
- Oké. Szóval, ha az, hogy én létezem, csak illúzió, és a szenvedés oka a vágy, akkor kérlek, áruld el nekem, hogy te miért tanítod nekem ezt a vallást. Egyáltalán, miért válaszolsz bármilyen kérdésre? Ezzel csak megerősíted az illúziót, hogy létezem, és a vágyadat, hogy segíts rajtam, vagy esetleg magadon. Te ettől csak szenvedni fogsz. Van olyan nézőpont, ahonnan még nem világos, hogy az egyetlen hiteles és konzekvens verziója a tanításodnak az lenne, ha nem létezne a tanításod?

 

III.

A Béke Vallásáról az esetleges izgalmas következményeket elkerülendő inkább nem írok.

 

IV.

Az feltűnt már, hogy szinte az összes létező vallás és spirituális tanítás kiindulópontja és alapköve az, hogy hagyd abba a gondolkodást?

És az feltűnt, hogy szinte az egész emberiség frászt kap a gondolkodástól? "Túl sokat gondolkodsz." "Agyonanalizálod." "Ezt nem lehet szavakkal elmondani."

Tényleg?

Ha Isten a világot szavakkal teremtette (segítek, Genesis I), akkor mégis hogy tudna olyan dolog létezni, amit nem lehet elmondani?

Az társadalom, amiben élsz, azt szajkózza, hogy ne gondolkodj.

Vajon ez miért van?

Esetleg azért, mert rájössz valamire?

Áh, biztos nem azért. Tuti nem. Segíteni akarnak. Azt szeretnék, hogy te is olyan boldog legyél, mint amennyire ők boldogok. Azért mondják. Jófejségből.

Az megvan, hogy szinte az összes vallás és tanítás azt mondja, hogy halandó vagy, és ezt fogadd el, és hogy kicsi vagy és jelentékelen, és ezt fogadd el?

És ha azt mondják, hogy ugorj bele a kútba, beleugrasz?

Amióta élek, a testem egyre egészségesebb.

Fizikailag jobban érzem magam, mint kisgyerekként, mint tizenévesen, vagy mint huszonéves koromban. 

Szeretnél velem felébredni, és rájönni, hogy mi zajlik körülötted, vagy szeretnéd követni a siralmat?

Nem állítom, hogy tudom azt, hogy hova megyünk, de hogy honnan indulunk, azt talán már láttad. 


 
1 2 >