end :: 2010. augusztus 27., péntek, 22:20:03 :: 14 komment
politics social faith

Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér.

Többszöri fellebbezés ellenére e kegyetlen törvény alól a mage.hu sem kapott felmentést.

Az internetes naplóírás az örökkévalóság hajszolásának látványosan kudarcra ítélt formái között is a kiemelten szánalmas kategória.

Sokáig olvasva egy-egy naplót az az érzés támad az olvasóban, hogy bizonyos mértékben feltárul előtte a szerző személyisége, lelkének halvány lenyomata. Márpedig, ha ez valóban lehetséges, az azt jelenti, hogy az ember esszenciája - legalább részben - nullák és egyesek véges hosszú láncolatába kódolható. Amely számsort aztán pár év múlva egy balszerencsés kezű rendszergazda, egy mágneses vihar, a szerverszobán áthaladó plazmasugár, vagy a szokásosnál árnyalatnyival erősebb napkitörés végleg lesöpör a létezés torokszorítóan keskenyre mért pallójáról.

Az emberi lény azonban harcra termett. Küzd még akkor is, amikor a harc reménytelen.

Nem is a szálkás palló miatt hagyom abba.

Ennél sokkal prózaibb az ok. Mister hívta fel a figyelmemet a készülő médiatörvényre, amely életbe lépése után minden blogot regisztrálni kell. Igaz, olyan hírt is hallottam, hogy esetleg ez a kitétel nem azonnal kerül a törvénybe, a blogokat idén még nem, hanem csak jövőre kell majd engedélyeztetni.

Nem szeretem és nem viselem jól ezt az idegtépő bizonytalanságot. Amikor nem tudom egy kapcsolatban eldönteni, hogy szakítani akarok-e vagy nem, akkor már túl vagyok a szakításon, csak még nem hívtam fel Mamzelt, hogy bátorítson a cselekedetre.

Mivel egész biztos, hogy nem akarom a mage.hu-t az új kormánynál regisztrálni, nincs mire tovább várnom.

Ezért a blogot a mai napon megszűntetem.

Mivel a domain még hosszú évekre előre regisztrálva lett, és öt bolygóval a szűz csillagképben a pazarlás, mint olyan, végtelen távolságra helyezkedik el a személyiségemtől, a mage.hu helyén a hátralévő időben egy szakmai portált fogok üzemeltetni.

A gazdasági válságra tekintettel szinte biztos, hogy a design változatlan marad. Remélem, a kormány ezt megérti, elvégre nála jobban senki sem tudja, mennyire a csőd közelében táncolunk.

A gazdasági okokból való design-nem-váltás ne tévesszen meg. A blog  mai napon megszűnt. Kérlek, semmiképp ne nevezd a jövőben blognak azt, ami ezen a domainen található.

A szakmai weboldalt ezennel megnyitom.

A mage.hu innentől kezdve kizárólag egy konkrét számítógépes játékkal foglalkozik. Elképzelhető, hogy a játékkal kapcsolatos cikkekben néha majd bő szóval fogalmazok, és egy-egy, a játék által ihletett gondolat nem lesz nagyon szorosan köthető a fő tartalomhoz. Mindez kizárólag azért történik, hogy a szöveg olvasmányos legyen, és ezáltal könnyebbé váljon a játék mélységeinek megismerése.

A játék neve KSpaceduel. Két űrhajó harcol egymás ellen. Nem szabad bezuhanni a Napba, mert akkor meghalsz. Az ellenfeledet kell belelökni. A program Linuxon fut, a kdegames csomagban érhető el.

Erről jut eszembe, Vilmos atya szóba hozta pár nappal ezelőtt az ember természetét.

Az emberi természet megismeréséhez vezető út az állatvilág tanulmányozásán halad keresztül. Igaz, egyes példányokat könnyebb megérteni, ha az időd nagy részét a növények, illetve a gombák megfigyelésének szenteled, de az ilyenekről írjon az, aki goldenblogger.

Kezdjük a patkánnyal.

Ha húsz hím és húsz nőstény patkányt egy ketrecbe zársz, amelyet két szobára osztasz, és a szobák között egy patkánnyi széles az átjáró, akkor az egyik szobában lesz húsz nőstény patkány és egy hím, a másikban 19 hím. Az első hím a nőstényekkel párzik, a többi hím - jobb híján - egymással.

Ennyit arról a nagyon alapos és tudományos kijelentésről, hogy a homoszexualitás a természettől idegen.

Patkányéknál van eunuch is egyébként. Az erősebb hím alkalmanként elcsócsálja a gyengébb hím heréit. Az egyszerűség kedvéért és a további bonyodalmakat elkerülendő teszi ezt.

Amennyiben azt gondolod, hogy most azt fogom mondani, az élet alapja a szexuális harc, akkor a lényeget már sejted. De maradj itt, mert a tuti csak utána jön.

A főemlősöknél némileg bonyolultabb a helyzet, mert már nem csak a csoporton belüli legerősebb párzik. Mire a majmokhoz ért a Jóisten vagy a Természet, rájött arra, hogy a sok féle gén jobb, mint a kevesebb.

Majmok esetén a szexben számos felállás lehetséges. A hímek és a nőstények(!) között fennálló, szilárd hiearchia adja a rendszer alapját. Röviden és tömören: minél magasabb helyet foglalsz el ebben a hiearchiában, annál több majommal párosodhatsz, és annál inkább úgy, hogy főleg neked legyen jó.

A részletektől most megkíméllek. Nem baj, ugye? Vannak weboldalak, meg tudod nézni ezt, ha téyleg érdekel.

Ebben a hiearchiában a rangot elsősorban a fizikai erő, másodsorban a stresszhelyzetre való reagálás határozza meg. Az utóbbi főleg hormonális paraméterektől függ.

Ha a fenti három bekezdést nem csak elolvastad, és nem csak úgy-ahogy elhitted, hanem megértetted, és tényleg magadévá tetted, és képes vagy szem előtt tartani a későbbiekben, akkor az életben való érvényesüléshez és a viszonylagos boldogsághoz szükséges tudás körülbelül 90%-ával máris rendelkezel.

A rossz hír az, hogy a maradék 10% titkát sokkal jobban őrzöm (mert jóval több és jóval kevésbé élvezetes munkám volt a megszerzésében), úgyhogy a bejegyzés hátralévő felében csak a már leírtakat fogom tovább árnyalni.

Talán eszedbe jutott olvasás közben az a nagyon okos gondolat, hogy az élet mégsem csak és kizárólag a szexről szól.

Ez valóban így van.

Az embernél bejött egy új tényező, a gondolkodás, és felborította a rendszert. Annyira, hogy a gondolkodás immár a szaporodás valódi értelme ellen dolgozik. A szaporodás mértéke ellen meg sajnos nem dolgozik. Erről is fogok beszélni majd.

Visszatérve a hiearchiára, az az emberi társadalomban is alapvető meghatározója az adott egyén számára hozzáférhető a szexuális tartomány lehetséges kiterjedésének. A felesleges vérontást elkerülendő ezt a hiearchiát részben a pénz, részben a társadalmi státusz definiálja. További bonyodalmat jelent, hogy tartja magát a fizikai erő ereje és a testi vonzalom. Ez azt jelenti, hogy egy izmos, jóképű, szép fogú néger, a maga harminc centi himbilimbijével, itt, Európában, mint egzotikum, több nőhöz fér hozzá, mint a szottyadt videoton-rajongó bankvezér. Más kérdés, hogy az utóbbi által megvásárolható nők között lesz egy-két igen mutatós darab, aki soha nem csinálná csóró négerrel.

Az, hogy a nő más férfivel él együtt, mint akinek gyereket akar szülni, részben a fenti ténynek, részben az ember hosszúra nyúlt gyerek- és kamaszkorának köszönhető. Ha egy ember két-három év alatt felnőne, a tizedére csökkenne az unalmas érdekházasságok száma is.

Amennyiben boldogtalan férj vagy, kedves olvasóm, aki válni szeretne, de nem mer, mert fél, hogy az asszony viszi a pénz felét: sosem késő titokban DNS tesztet csinálni a gyerekről. Nem kerül sokba, és negatív eredmény esetén életed legjobb befektetése lesz.

Tehát az embernél a szexuális játéktér nem egy, hanem több tengely által definiált koordináta-rendszeren helyezkedik el. Ennek a rendszernek csak egyik mérőszáma a sok közül a fizikai és a lelki erőrangsor.

Csakhogy ez a rangsor annyira erősen van kódolva a génjeinkben, hogy nem tudunk szabadulni tőle.

Ezért van az, hogy a legtöbb munkahelyen buta, de agresszív és bunkó ember irányít buta és közepesen okos, nála kevésbé agresszív embereket. Az értelmes és nem túl agresszív vezető fölött mindig találsz egy nála butábbat és agesszívebbet. Az okos, nem agresszív, vagy inkább: máshogy agresszív ember igyekszik az ilyen helyről lelépni.

Ugyanezért van az, hogy létezik hadsereg.

Gondolj bele, hogy miről szól(t régen) a háború. Ott áll tízezer ember a sárban, szemben másik tízezerrel, és mindegyikük az élet kioltására alkalmas fegyvert tart a kezében. És hátul áll egy-egy ember, és azt mondja, hogy most öljétek meg egymást, akár az életetek árán. És azok megölik egymást. Ahelyett, hogy azt a két embert levágnák, leülnének kártyázni, aztán mennének haza.

Azért mennek egymásnak mégis, mert a génjeikbe égett, hogy a vezér szavát követni kell. A másik dolog, ami a génjeikbe égett, hogy a levágott férfiak otthon hagyott nőibe hímivarsejteket juttassanak, és ez pompás és ritka lehetőség a szigorú hiearchiából való átmeneti kitörésre.

Akár hiszed, akár nem, az arab országokba az amerikai katonák jelentős része párosodni megy.

Élt egyszer a világon körülbelül húsz orosz férfi, aki minden este úgy feküdt le aludni, hogy számított arra, hogy jön éjjel egy fekete autó, amelybe őt berakják, kiviszik a folyópartra, és tarkón lövik.

És ha nem aznap éjszaka viszik el, az csak annyit jelent, hogy ő később következik a sorban, mint valamelyik másik.

Sztálin közvetlen környezetéről beszélek. Azokról, akik még a fényképekről is eltűntek.

Mindnek tudnia kellett, hogyan végzi előbb-utóbb. És tudnia kellett, hogy ebből a helyzetből egyetlen út vezet kifelé. És az nem a menekülés (mert utána mennek és biztosan elkapják). Az egyetlen kivezető út lett volna megölni Sztálint. Egyik sem ölte meg. Inkább meghalt mind.

Nem azért nem ölte meg, mert nem jutott eszébe, és nem azért, mert nem került olyan fizikai közelségbe Sztálinhoz, ahonnan lelőhette volna. És nem is azért, mert jó ember volt, hiszen parancsra milliókat ölt.

Azért nem lőtte le, mert ha lett volna a kabátja alatt egy pisztoly, akkor az azonnal látszott volna az arcán, amint a terembe lép. Lebukott volna az elhatározást követő első pillanatban. Nem sikerült volna a merénylet.

Azok, akik a vezér alatt helyezkedtek el, olyan erős, génekbe kódolt alárendeltséget éreztek Sztálinnal szemben, hogy képtelenek lettek volna hidegvérrel, ártatlan arccal az életére törni. Féltek tőle, holott ugyanolyan esendő sejthalmaz volt, mint ők. Csak még elvetemültebb. Az elvetemültség elképesztő hatalmat jelent.

Az ilyen vezér már nem a szexre hajt. Gyakran egészen eltávolodik tőle. Mégis pontosan az a rendszer tartja hatalmon, amely a kiválasztódást szolgálta oly hosszú időn keresztül a fejlődésben.

A szexualitástól való eltávolodás egyre jobban látható. Elég megnézni Putyin feleségét, és Putyin tornászlány szerelmét, hogy belásd, ez az ember nem azért lett Oroszország teljhatalmú ura, mert ment neki a csajozás.

Azért lett az, mert minden más adottság megvolt benne ahhoz, hogy vezérhím legyen, csak a csajozás nem ment neki. Így pont ráért arra, amire született. Volt elég ideje diktátorkodni.

Sarkozy, Berlusconi, Orbán ugyanez a kategória, csak ez a három kevésbé néz ki jól a lovon, pláne a tűzoltó-repülő pilótafülkében. És jóval kevesebb hatalommal él.

Ezért is hülyeség történelmet tanítani. Maga a tény, hogy történelem-oktatás zajlik az iskolában, azt a hamis képzetet sugallja, hogy különböző korokban más és más történt az emberiséggel. Holott ez nem így van.

Volt - és ránk maradt - egy természetből örökölt, hiearchia alapú rendszer, amely tetején a királyok és a gazdagok álltak. Az alatta élők őket és a rendszert szolgálták. Az egymás közötti hatalmi harc nem a hiearchia ellen való, hanem annak szerves részét képezi.

Az a baj a világ működését leíró összeesküvés-elméletekkel - melyek szerint a civilizációnkat néhány mérhetetlenül gazdag és hatalmas ember tartja a markában -, hogy ezen elméletek szerint mindez rossz.

Holott egyszerűen erre vagyunk kódolva. Lehet azon gondolkodni, hogy milyen lenne az a világ, amelyben emberek helyett okos és játékos polipok másznak elő az ősóceánból. Én tényleg nem szeretném leszavazni sem a sci-fit, sem a csápokat, csak néha azért el kell tölteni egy kis időt ébren is.

A legtöbb ember, ha szabadon engeded, ösztönösen keresni kezdi a helyét a fentebb vázolt rendszerben. És meglepően hamar rátalál. Nem ismerek senkit, aki a lelke mélyén elhiszi magáról, hogy ő tényleg ennek a piramisnak a tetejére való. Aki valóban úgy érzi, hogy alkalmas lenne arra a szerepre. (Olyat ismerek, persze, aki vágyik rá. Én meg lila nőre vágyom.)

Az oktatás legnagyobb butaságai közé tartozik a demokrácia közismert megközelítése.

Ha a demokráciát érteni akarod, vegyél a kezedbe egy kaszát. És kaszálj vele. Aztán egyenesítsd ki, és próbálj vele kaszálni úgy. Ugye, hogy úgy nem lehet?

A kaszaegyenesítgetés nem tesz jót a gazdaságnak. Erről az igen jelentős közgazdaságtani felismerésről Magyarországon egy egész metrómegállót neveztek el. Olyankor lényegesen kevesebb búza kerül zsákba, tehát kevesebb lesz a pénz. Ez ront a hiearchia tetején elhelyezkedők közérzetén, mert ők azt hiszik, hogy több pénzre van szükség, hogy még hatalmasabbak legyenek. Nem tehetnek róla. Tudod, a gének és a neveltetés.

Ezért született egy rendszer, amelyben a királyok és a földesurak már nincsenek annyira szem előtt, mint régebben. Illetve bizonyos helyeken - mint Svédország - egészen elbújtak. Hazánk viszonylag őszinte állam, itt azért, ha rendesen körbenézel, elég jól látszik, hogy mi van. De ezzel együtt működik a szisztéma, egész jól.

Beül 200-400 ember a parlamentbe, aki ezredannyi pénzt visz haza, mint akik a hatalmat birtokolják, és sokkal-sokkal kevesebb embert nyír ki a hatalomért, mint azok, mégis őket utálod, azok helyett. Legalábbis őket utálod jobban. És őket ismered.

Komolyan. Nézz körbe, és azt látod, hogy a társaid különböző idegállapotokba kerülnek attól, hogy most ez a 400 bohóc legyen-e 300, és fejenként 600 ezer vagy 800 ezer forintot vigyen-e haza havonta. Miközben a gazdája milliárdokat visz.

A politikus szerepe a demokráciában az, hogy pszichológiai és jogi pajzsot képez a hatalom néhány birtokosa és a többé-kevésbé békésen kaszáló jobbágyok között.

Hülye munka egyébként, nem irigylem őket érte.

A biológiai szaporodásnak meg az a lényege, hogy tökéletesítsék magukat a gének. Te a statiszta vagy ebben a projectben.

Ha hiszel egy felsőbb teremtő erőben (én például szoktam ilyet), az ezen a tényen keveset változtat.

A gondolkodás eredménye az, hogy a gondolatok szaporodnak és tökéletesednek. A gondolatok úgy tökéletesednek, hogy egész nap agyalsz minden hülyeségen, és úgy szaporodnak, hogy beszélsz, telefonálsz, templomba jársz, vagy a mage.hu-t olvasod. Ezt a gyönyörű elméletet sajnos nem én találtam ki. Memetikának hívják. Ijesztően jól illeszkedik a valóságra.

A gének is önmagukat akarják reprodukálni és tökéletesíteni, és a gondolatok is. További érdekesség, hogy harcban állnak egymással.

A szaporodás szempontjából ugyanis az egyszerűbb lelkű, erősebb fizikumú példány a nyerő. A gondolkodás szempontjából szinte fordítva van (szerencsére akad némi átfedés a két halmaz között, de az ilyen példány jellemzően védekezik, és nagyon megfontolja, hogy hány utódot présel bele a világba).

A gondolkodás ráadásul belefogott egy hadműveletbe, amely a kiválasztódás ellen dolgozik.  A különféle vallási, szociális és morális szempontok felülírják a természetes szelekciót.

Ha ezt eddig nem vetted volna észre, nézzél kicsit körbe, vagy kapcsold be a tévét, ha van otthon.

Amúgy nincs ebben semmi rossz.

Most nem tök mindegy, hogy a gének állnak-e jobban, vagy a gondolatok? Egyik se te vagy. Az eszközük vagy csupán arra, hogy önmagukat másolják. Múló használati cikként létezel.

Érdekes dolog ez a filozófia. Úgy indult, hogy gondolkodom, tehát vagyok, és oda jutott, hogy gondolkodom, tehát nem vagyok.

Semmi baj. Megmondom, mit tegyél. Ha már génjeid és a gondolataid egyszerű táptalajként használnak, igyekezz közben jól érezni magad.

És ha megnyugtat, hogy hiszel valami felsőbb erőben, akinek ennél magasabb rendű célja van veled, hidd el, én támogatlak ebben is.

Visszatérve a KSpaceDuelre - tudod, a játék, amiről ezentúl ez a szakmai portál szól - , jó szívvel ajánlom hozzá a Gentoo Linuxot.

obligate :: 2008. május 25., vasárnap, 13:50:01 :: 1 komment
dialogue social faith

- Adjál aprót.
- Nem adok. Vedd elő a használt jegyeket.
- Ne szórakozz már. Kérek aprót.
- Tudod jól, hogy nem a pénzről szól.
- Itt állunk tíz perce az automata előtt. Mindenki minket néz.
- Nem érdekel. Látod, hogy nem kérik el a jegyeket. Állnak és köszönnek az utasoknak. Csöndben átmegyünk közöttük a használt jegyekkel. Ennyi a feladat.

- Nem csipogott.
- Te se csipogj.
- Jó napot.

- Hallgatlak.
- Hagyjál békén.
- Dehogy hagylak. Kérlek, magyarázd el, hogy a másfél méterre álló ellenőrök előtt miért kellett szólnod, hogy nem csipog.
- Mert hallhatták, hogy nem jelez.
- Igen, és? Így jobb volt? Szerinted mennyit segített a projecten, hogy még szólsz nekik?
- Nem hallották.
- Hogyne hallották volna, mindketten a fejüket csóválták rajtunk, hogy ennyire bénák vagyunk.
- Hagyjál békén, elegem van.
- Nézd, én nem vagyok ideges. Te se legyél.
- Nem érdekel, állandóan basztatsz.
- Látod, mosolygok. Felfelé kanyarodik a szám, csak a te kedvedért, hogy megnyugodj. Egyszerűen mondd el, miért kellett szólnod.
- Menj a fenébe, egyedül.
- Legutóbb, amikor a Forgách utcáig kértem szakaszjegyet, szóltál nekik, hogy "de hát a Deákra megyünk". Elmagyaráztam neked, hogy szeretném megjavítani az egyik hibás idegpályámat. A társadalom, a szüleim és a lelki alkatom hatására gyerekkoromban kialakult bennem az a tévképzet, hogy valaki figyel és mindent lát. Hogy piros fény villog a homlokomon, ha nem mondok igazat. Hogy úgyis, mindig, minden kiderül. Pedig szükségem lehet még arra, hogy a saját döntésem legyen, mit mondok vagy mit válaszolok. Csak az enyém. Legfeljebb majd egyszer elszámoltat érte, aki mindig figyel, és mindent lát, de az jóval később fog megtörténni, és addig kitalálok valamit. Most azonban szeretném végrehajtani magamon a korrekciót, és elképzelni sem tudnék ideálisabb helyet a gyakorlásra a metrónál. Mégis, mi baj történik, ha a bejáratnál lebukunk?
- Jó, te gyakorolj, engem hagyjál ki ebből.
- Nem hagylak. Miattad fognak egyszer megölni. Ha jön a háború, és feltesznek egy kérdést, és te úgy érzed majd, muszáj válaszolnod. Ha a metróban nem bírod ki, mit várjak tőled ilyen krízis esetén? Jó lesz majd nézni az arcomat a szögesdrót túloldalán, ahogy ülök a sárban a többiekkel? Jó érzés lesz látni, hogy visznek a munkatáborba? Tudni, hogy mindez miattad történik velem?
- Nem is vagy zsidó.
- Ezzel ne piszkálj. Még lehetek. És könnyen megeshet, hogy legközelebb nem a németek jönnek, hanem a svédek, és mindenkit elvisznek, akinek barna haja van és nem biszex. És engem miattad fognak elvinni. Komolyan kérdezem, a szakaszjegyes produkciód után, most, amikor legalább tíz perced volt lélekben felkészülni a nagy kalandra, hogy használt jeggyel lejövünk, mondd el, miért kellett szólnod, hogy nem csipog a lyukasztó? Miért nem maradtál csöndben?
- Fogd már föl az agyaddal, hogy nekem kafkai ős-bűntudatom van.
- Igen, tudom. Túl sokat olvasol.
- Kafkát nem. Kiborulok tőle.
- Pont erről akarlak lehozni. Különben nem is értem, ezzel a lelki alkattal miért nem vagy keresztény.
- Az kéne még. Épp elég kín számomra, hogy veled járok. Metrózni.