substance :: 2013. június 14., péntek, 23:56:01 :: 0 komment
swiss west
- Már attól elfáradok, hogy nézem őket.
- Mind be vannak drogozva.
- Igen, tudom. Úristen, mekkora híd, és milyen meredek. És mennyi.
- Ki akarna feltekerni ezekre drogok nélkül?
- Senki.
- Ha okosabbak lennének, bevennék a tablettákat, aztán otthon maradnának és örülnének maguknak.
- Pontosan.... Azt mondja, hogy 24 órát kell várnod, amíg ellenőrzik a papírjaidat. De ne aggódj, meg fogod kapni.
- Az a gond, hogy L-es a tartózkodási engedélyem?
- Nincs gond. Menni fog.
És segít fordítani franciáról angolra, miközben a Tour de France zombikat nézzük a Swisscom üzletben.
Hatvan körül lehet, de bármikor hazavinném, ha nem lenne vele férje. (Vele van, és mosolyog rajtunk). Francia, azt hiszem. Vagy mit tudom én. Mit számít?
Itt a hatvan éves nők jól néznek ki. Ijesztően jól.
És mindenki segít.
Úgy köszöntem el, hogy I love you all.
Lehetne mesélni az ehető ételről, a fizetésről, a korlátlan telefonról, a korlátlan mobilinternetről, a működő egészségügyről, a nyugdíjról. Mindez nagyszerű, de azt nem lehet elmondani, hogy milyen érzés olyan országban élni, ahol mindenki, folyamatosan, kérés nélkül, mosolyogva segít a másik embernek.
Még én is. Ez oda-vissza működik.
Nincsenek rá szavaim.
Ilyen lehetett az Éden.
