geometry :: 2010. január 17., vasárnap, 22:47:23 :: 67 komment
dialogue culture
- Kezdenem kell valamit ezzel az épülettel, ha már művészeti igazgató vagyok.
- Kérlek, a következő kiállítás magyarázó szövegeit olyan ember fordítsa angolról magyarra, aki a két nyelv közül beszéli legalább az egyiket. A Bodies fordítása rettenetes volt.
- A táblákra gondolsz?
- Igen, összesen két táblán nem találtam hibát. A szövegük ez volt: "500 000 forint". Egy preparált fej és egy preparált női medence alatt láttam őket. El is vitték mindkettőt egy hét után.
- Ezt nem mondod komolyan.
- Kíváncsi lennék, milyen síkosítót ajánlanak hozzájuk. Ezek a preparátumok szilikonnal készülnek. Biztos, hogy víz alapú kell.
- Ugye, most viccelsz?
- Nem szoktam. Képzeld, milyen ember lehet az, aki egy ilyet hazavisz.
- Nem merem.
- Én tuti nem érném be a medencével, akkor már legyen meg mindene. Volt ott egy kínai csaj, egyhetven magas, csodálatosan szép vulvával. Sosem láttam még olyan gyönyörű nagyajkakat.
- Te most egy preparált halottról beszélsz?
- Igen.
- Jézusom. Hazavinnél egy ilyet? De miért?
- Ugyanazok az előnyei, mint egy normális holttestnek, viszont nem rohad szét. És ha egy sima hullát találnak az ágyadban, szinte biztos, hogy elkobozzák, és utána magyarázkodnod kell sok ember előtt. Erről viszont tuti adnak áfás számlát, adásvételi elismervényt, tehát maradhat.
- De mire jó?
- A szexen kívül? A Bodies-os testeknek jó alakjuk van. Tuti illik rájuk az összes Zarás ruha. Lehet szépen öltöztetni őket. Végre lenne normálisan kinéző csajom. Aki nem nyavajog, ha mégsem veszel neki ruhát. Teljesen opcionális az egész. Etetni se kell, nyaralni sem viszed feltétlenül, csak ha autóval mész.
- És semmit sem ad.
- Dehogynem. Az benne a legjobb, hogy csak néz, és nem beszél. Többnyire szörnyen kiábrándító, ha egy ember megszólal. Oda az összes illúzió. Amíg csak néz, azt hiszed, hogy okos, hogy különleges. Hogy tud valamit. Ez a varázsa az egyiptomi fáraó-szobroknak - és valamennyire a macskáknak -, hogy csak néznek előre a nagy semmibe, és azt hiszed, hogy kozmikus titkok tudói. Egy tökéletes alakú, szép arcú halott már kevésbé ember, sokkal inkább földöntúli lény. Maga a misztikum. Soha nem ábrándít ki.
- Ez nem fér a fejembe. Egy nő attól vonzó, hogy illata van az ölének. Hogy forró, hogy lüktet. Hogy él.
- Ezeknek a testeknek is van szaga, ne aggódj, és tuti, hogy többféle illatban gyártják őket. Vásárlás előtt biztos megszagolhatod mindet, és utána választhatsz. Amelyik tetszik, azt viszed.
- Hogy lehet egy halott szeméremdomb vonzó? Hogy vagy képes azt mondani rá, hogy szép?
- Nagyon egyszerűen. Mindenki el tudja dönteni magában, hogy melyik tetszik neki, csak a társadalom által belé programozott gátak megakadályozzák a legtöbb embert abban, hogy elég mélyre leásson. Ha kitöltöttél valaha szexuális tesztet, tudod, hogy van benne olyan kérdés, amikor ki kell választanod hat-nyolc ábra közül a neked tetszőt. Minden ábrán körök és háromszögek vannak egymáson, csak az elhelyezésükben találsz némi különbséget. Nem sokat. Aztán a teszt végén megmondják, hogy mi vagy: szadista, mazochista, pedofil, nekrofil, perverz, elfojtott vagy unalmas. Szerinted mi alapján? Az egész tiszta geometria. Semmi olyanhoz nincs köze, amit emberinek gondolunk. Máshogy van kódolva. Pontosan kimutatható, hogy a férfiak leginkább az aranymetszés szabályait követő női testet találják szexuálisan vonzónak. Mi abban a humánum, hogy valakinek milyen messze helyezkedik el egymástól az álla, a köldöke és a medencéje? Arányokról beszélünk. Így lehetséges egy preparált női testről is eldönteni, hogy mennyire izgató. Úgy értem, ha az illető, akit kérdezel, eljutott a szellemi fejlődésben oda, hogy időnként, valamilyen szinten már magába néz. Tudod, azért nem vinném mégse haza, mert nem akarom a karmámat - ha létezik - beszennyezni azzal, hogy egy halottal szerelmeskedem. A természetgyógyászom járt ezen a kiállításon, és azt érezte, hogy ezek a testek még hordozzák a megalázott, sikoltozó lelkeiket. Tudod, kinek kell egy megkínzott kínai szellem otthonra. Nem is mertem hozzájuk érni, pedig az egyiknek szebb volt ott, mint amit valaha láttam élőben.
halálkeringő :: 2010. január 14., csütörtök, 02:14:42 :: 8 komment
cinema culture
"A Halálkeringő utolsó öt percén jól látható, hogy a rendező és a forgatókönyvíró az életben nem vállalt fel egyetlen konfrontációt sem. Azért fejezték be így a filmet, mert fogalmuk sincs, milyen az, ha valaki bátran konfrontálódik, kommunikál, ezáltal megoldja a problémáját, és új életet kezd."
Ezt mondta a filmről egy kedves barátom.
Képzeljük el, hogy egy drogos rendőrnő lakásának ajtaját a tíz éve nem látott, gyűlölt, alkoholista apja épp be akarja törni. Csenget, dörömböl, ordít. A nő ideges. Pánikol. És azt mondja: "Biztos a pokolra kerülök". Ha az általunk legjobban utált, életünkből eltűnt személy hirtelen betoppan, és a lakásunk épp úszik a vérben, jó eséllyel bocsátkozunk monológokba, és ilyenkor természetesen a végső, transzcendens kérdésen gondolkodunk. Szerencsére a monológok közben Dobó Kata nem nézett a kamerába. Ez azért mégsem a Szomszédok.
Aztán a vértől úszó lakásba beengedjük a gyűlölt, rendőrnyomozó apánkat, mivel egyáltalán nem bízunk benne. Nos?
Kern András karizmatikus. Dobó Kata sem olyan rossz, mint amennyire elvárnám. A krimi vonal kifejezetten izgalmas, és volt rendes, hatásvadász operatőrük is. Mi a baj?
Az a baj, hogy a Halálkeringő nihilista és üres. Szüleink lelki ballasztokat pakolnak ránk - ezt tudtuk eddig is. És még? Mi a tanulság? Mivel telik a maradék játékidő? Feszültséggel? Ha feszültségre vágyom, nézegetem itthon a csekkeket. Ahhoz nem kell moziba mennem. (A filmben szerepelt két, sárga csekk, és csak az egyiket fizették be).
Az élményt igazán az utolsó húsz perc vágta tönkre, ahol közölte velünk a forgatókönyvíró és a rendező, hogy "bocs, nincs semmi ötletünk, és nem hiszünk az életösztönben sem".
Egy másik barátom azt szokta mondani, hogy majd' minden filmben az a konfliktus, hogy az összes főszereplő ostoba. A Halálkeringőben a rendőrnő utolsó öt perce egy előgerinchúros tengeri állatka intelligenciáját feltételezi. Nehéz befogadni ezt azok után, hogy az apjával egy órán keresztül tisztességgel nyomozták egymás trükkjeit.
Pedig lehetett volna ebből egy jó krimi.
4 / 10
avatar :: 2009. december 21., hétfő, 21:34:58 :: 121 komment
cinema culture
Hatalmas hibát követett el James Cameron az Avatar castingján - és a szentimentalizmusért a filmiparban szörnyű árat kell fizetni. Jelen esetben az 500 millió dollárból készült látványorgia 160 percén keresztül alig bírtam kivárni egy-egy CGI jelenet végét, hogy újra feltáruljon előttem a renderelt világot elhomályosító természeti csoda: Sigourney Weaver.
Hogy 57 évesen, plasztika nélkül ember így kinézhet, az valamelyest árnyalja a baljós fővonalat: két planéta természet-istenei küzdenek egymással, és a haldokló Föld utolsó erejével igyekszik kóbor spermiumot lőni a Pandorára. Büszkeségének, a homo sapiensnek fél magját akarja elültetni az idegen földbe. Mivel tudom, hogy az ilyen fontos részletek elkerülik egyes nézők figyelmét: Jake avatarja nem kevés emberi DNS-t tartalmaz. Ezt mondják is, látszik is rajta. Bizony, ott ketyeg benne az alien, és amint hentereg egyet a törzsfőnök lányával, teljesül a misszió: a dekadens, elvetemült faj tovább terjeszkedik. Pontosan tudjuk, az ilyesmi mivel jár. Érdekes módon csupa olyan filmből, amelyekben szintén Sigourney Weaver szerepel. Vajon ő maga mitől öregszik ilyen lassan?
Pandora immunrendszere szánalmasan gyenge ellenállást tanúsít: a törzsfőnök lánya elkezdi Jake-et lenyilazni (összesen két okos gondolata támad a film során, ez az egyik), aztán abbahagyja. Nem sokkal később ott akarja hagyni Jake-et a vadak örömére (elérkeztünk a második, és egyben az utolsó okos gondolathoz). Csakhogy hol a nyílvesszőre, hol magára Jake-re szállnak a világító medúzák, ezért nem szabad megölni őt. A kivégzés elmarad. Lássuk be, mennyivel praktikusabb és tisztább jogrend ez bárminél, amit a rómaiaktól származtatunk.
Érdemes észrevenni még, hogy számos nagy gondolkodó - aki nem hitt eléggé Istenben - Gaiara szavaz. Így tett Asimov az Alapítvány-szappanopera közepén, ez köszön ránk néhány jobb anime-ben, ugyanez az érzés szövi át minden idők egyik legjobb filmjét, a Barakát, és most köszöntjük a klubban Cameront. Csupa olyan emberről beszélünk, akik alkotó munkája gyakorlatilag kivitelezhetelen bármiféle törzsi társadalomban. Kíváncsi lennék, mit kezdenének az őserdőben egy hét után, ha még írógép sem állna a rendelkezésükre.
Lehet álmodozni. A fő feladatunk mégis az, hogy kinyírjunk mindent, ami él. Legyünk végre stílusosak: büszkén vállaljuk fel.
9.5 / 10
2012 :: 2009. december 08., kedd, 23:21:44 :: 19 komment
cinema culture
Az évszám-trilógia első fejezetében felfedeztük a Bűn Kontinensét és a kiirtásra váró indiánokat, a folytatásban lenyomott minket a Gondolatrendőrség és a Nagy Testvér. Stílusos, hogy 28 évvel később, mintegy záróakkordként kipusztuljon a teljes emberiség. Eddigi élettapasztalataimnak hála nem esik nehezemre kapcsolatba lépni ezzel a gondolattal. Továbbá magam is egyre aggasztóbb előjelnek tartom, hogy a kétezredik év óta gyorsuló tempóban fogyatkoznak a civilizációnk hosszú évezredek szívós munkájával felhalmozott baljóslatai. Ha nem kapják össze magukat a napkitörések, három év múlva a szerencsétlen majákat is lehúzhatjuk az apokalipszis időpontját elhamarkodottan kijelölő lúzerek süllyesztőjében.
Maga a film úgy indul, hogy a néger meglátogatja tudós barátját, akinek a felesége a következő kérdéssel fogadja:
- Remélem, farkaséhes vagy.
- Majd' éhen halok.
Mindezt Indiában.
Ezután még mélyebbre merülünk, háromezer méterrel a földfelszín alá, ahol a mikrohullámmá változott napszéltől egyszerre világít és forr zubogva a víz. Ilyen cudar körülmények között a tudósok is kínlódnak, szerencsére a szervezetüknek csupán a 75%-a víz, úgyhogy ők se nem forrnak, se nem világítanak, hanem némi izzadtsággal és jégkockába lógatott lábbal kutatják tovább a végnapjainkig hátralévő másodperceket.
Később vannak ilyen mondatok, hogy 2012-t megjósolták nem csak a maják, a kínaiak és a buddhák, hanem említi még "valamennyire" a Biblia is. Gondolom, Pál apostol valamelyik Korinthosziaknak írott, de el nem küldött levelében utal rá.
Úgy vélem, ennyiből már kiderül, hogy igen komoly a baj.
Mintha az emberiség, vagy legalábbis Hollywood versenybe szállt volna a Jóistennel, hogy ki tud hülyébb katasztrófafilmet kitalálni, és talán a producerek abban bíznak, hogy a vesztes rendező művének vetítése végül elmarad. Más, jóindulatú magyarázattal legalábbis nehéz alátámasztani a látottakat. A rossz hír az, hogy látatlanban lefogadom, Ő áll nyerésre.
A repülőgép fölött tigrisugrással átszálló metró képe tetszett. A filmet nyilván nem a Kálvin téren forgatták.
3 / 10
nature outside :: 2009. szeptember 15., kedd, 16:14:55 :: 34 komment
culture
Megdugnád a Discovery Channelt?
A válaszom: nem.
A Discovery Channelen - ha lenne tévém - érdekes halakat, kígyókat, gyönyörű pillangókat és párducokat szeretnék látni. Esetleg sárkányokat.
Az ágyamba viszont nem vinném szívesen. Nem feküdnék rá, nem masszíroznám, nem ölelném magamhoz.
Akkor most a tetkó kérdést megbeszéltük.
inglourious basterds :: 2009. augusztus 25., kedd, 22:44:44 :: 136 komment
cinema culture
*** SPOILERS ***
A Becstelen Brigantyk első képsorán a három lányát egyedül nevelő francia családapát látjuk, kezében apró fejszével, amellyel egy már rég kivágott fa törzsére mér újabb és újabb, függőleges irányú csapást. A fából minden alkalommal körömnyi méretű szilánkok hullanak. A francia férfi küzd. Nem meglepő, hogy a nyugati frankok otthonát a németek hajszálpontosan annyi idő alatt szállták meg, amennyi ahhoz kellett, hogy a katonák a két ország közötti határon átsétáljanak.
Sokkal inkább meglepő és csodálatra méltó az igyekezet, amellyel Tarantinora azon nézők és kritikusok próbálják rábizonyítani a blöffölést, a sekélyességet és a hatásvadászatot, akiknek a felfogóképessége már a Kill Bill első két részéhez is édeskevés volt. A befogadó fél a világ megismerésének útján tett lépéseinek számával fordítottan arányos mértékben látja felszínesnek ezeket a díszleteket. A Kill Billt nem érti, aki még nem élt át testközelből egymást véresre kardozós párkapcsolatot, és nem tudja elképzelni, milyen lehet a kifinomult ízléssel és széleskörű műveltséggel támogatott, előrehaladott stádiumban lévő istenkomplexus.
A Becstelen Brigantyk több szempontból is az első reális film a második világháborúról. A német tisztek egytől-egyig okosak. Jó lenne ráébredni, hogy egész Európát nem verheti le egy ország, ha hülyék vagy átlagos képességű emberek irányítják a hadseregét. Hazánk valódi tragédiája az, hogy a náciktól kizárólag az ordas eszméket vettük át. Abból semmi nem ragadt ránk, mire képes egy nép, ha a vezető pozíciókat okos, tehetséges, elszánt és lojális emberekkel tölti fel. Mind a Brad Pittre kísértetiesen hasonlító apacsparaszt Aldo, mind a német nyelvvel és a német szokásokkal hadilábon álló angol kém érezhetően butább a feketeruhás, Gestapo-s tisztnél, és itt még nem a negatív főszereplőről beszélek, mert ő - részben a vászonról mindenkit lejátszó, ismeretlen zseni Christoph Waltznak köszönhetően - annyira okos és félelmetes, hogy még Tarantino sem bírt el vele - ezért a jól bevált hollywoodi módszerhez nyúlt, és az utolsó tíz percben fájó mértékben lebutította őt. (Ezért jár fél pont levonás.)
A rendező énképe női karakter, Bridget von Hammersmark, aki a másodperc töredéke alatt képes leereszkedni a pórnép szintjére, órákon át szórakoztatni őket és besöpörni a népszerűség luxusajándékait, miközben ördögi és halálos tervet szövöget. Ő az egyetlen szereplő, aki egyformán szót tud érteni mindenkivel - persze, a beszélgetések szintkülönbségei lefedik a teljes értelmi spektrumot.
A film csúcspontja egy moziban játszódik, amelyet egy fiatal, okos, szép és gazdag zsidó nő birtokol. Igaz, csak egyetlen egy négert tart. A huszadik század közepe nem a zsidó történelem fénykora volt.
A moziban a Call of Duty nevű videojáték hackelt, majd megfilmesített változatát vetítik: egy német közlegény egy szál puskával a kezében leöl 250 amerikai katonát. Hirtelen körülbelül további két tucat játék jut eszembe, melyeknek hála emberek százmillió élhetik át újra és újra ugyanezt. Igaz, a másik oldalról. Vajon melyik nép kulturáját állítja pellengérre a film? Mielőtt erre felelnénk, vegyük figyelembe a 300 vagy a Vasember sikerét - tartalmukban semmivel sem többek a Nation's Pride-nál -, és a legjobb, ha csöndben maradunk, mert az őszinte válasz igencsak szomorúan hangzana.
Súlyos tévedés áldozata mindenki, aki szerint a Becstelen Brigantyk nem történelemhű film - hiszen Hitler és Goebbels nem moziban égtek hamuvá.
Akkor mégis hol?
A németeket nem Berlin bombázásakor győzték le, hanem a következő 60 év alatt. A Monty Python már a hatvanas évek végén elképesztő kulturális pörölycsapásokat mért a náci birodalomra. Ám akik Hitlert és Goebbelst valóban elégették, azok jobbára hollywoodiak, és javarészt zsidók. A harmadik birodalmat a mozikban zúzták szét. És zúzzák tovább napjainkban, olyannyira, hogy a németek nem pusztán engedik, hogy zombik helyett őket lőjük halomra a háborús videojátékokban, hanem még szerepeket is vállalnak évente két-három holocaust-filmben. (A Jud Süss főszereplőjét családtagjai életével zsarolva kényszerítették játékra Goebbelsék.)
Bizony, elsősorban ezektől a filmektől válik az átlag német történelmi önbecsülése akkorává, mint amekkorának Hitler érezte a kezében tartott ecsetet, mielőtt rájött, hogy erről is a zsidók tehetnek. Ezzel ő maga teremtette a saját végzetét: a vérrel festett, lángoló vászonról visszhangzó démoni kacajt.
Legyen az a kacaj bármily keserű.
A Becstelen Brigantyk: saját farkába harapó kígyó. Tökéletesen záródó kör. Önmagáról szól.
9.5 / 10
advert :: 2009. július 08., szerda, 10:49:08 :: 29 komment
culture budapest
Kedves BKV!
Szeretnék érdeklődni, hogy a 300 forintos vonaljegy eredeti árát mennyivel csökkentette az, hogy "pár lépés csak a Madách színház"?
Kérem, árulják el, mennyibe kerül az a jegy, amely vásárlása esetén a fenti szöveget nem vagyok köteles meghallgatni.
Azt is legyenek szívesek közölni, mikor lett a Madách színház olyan hatalmas, hogy 3-4 megállón keresztül csak pár lépésnyire van? (Egészen a Pesti Broadwayig).
Elárulom: az a színészhang, ami a színházban Langyika szerepéhez tökéletes, a villamoson utazva elmondhatatlanul idegesítő. Már én érzem tőle hülyén magam.
Szintén tudni szeretném, hogy az 50 darab reklámplakát, amit a mozgólépcsőn bámulok, hány százalékkal vitte lejjebb a jegy eredeti árát. Köszönöm.
(Színházba többet nem megyek.)
bodies :: 2008. augusztus 15., péntek, 16:38:32 :: 26 komment
culture science exhibition
Szemet, vesét és lépet lophatnék, kezet és lábat nem - értelmezem a tájékoztatót. A5-ös méretnél nagyobb táskát nem vihetek le magammal. Nem kötöttek rájuk biztosítást, feleli a biztonsági őr. Tudom, azért vannak itt, válaszolok, és inkább kulcsos szekrényt bérelünk. Nincs vesztegetni való idő. Tátott szájjal vár ránk a hullaverem.
A látvány azonnal sokkol. A lefőzött, filézett, szilikonnal bélelt testrészek mellett angol és magyar nyelvű magyarázó szövegek: "A vese egy olyan szerv...", "A testeket egy speciális eljárás segítségével készítették...", "A hüvely egy olyan izom, amely szülés közben kitágul, hogy lehetővé tegye a szülést". Tudom, szinte lehetetlen vállalkozás csokorba gyűjteni az összes szakmai szempontot, de talán abban megegyezhetünk, hogy a fordítónak valamilyen szinten célszerű lenne beszélnie az érintett nyelveket. Ettől máris a hideg futkározik a hátamon.
Mindenfelé 170-180 cm magas kínaiakat látunk. Arcukon kínzó kérdés, ők miért nem indultak az olimpián? Miért rajtuk tesztelték az új doppingszereket? Némelyikük lázad, kezébe labdát, diszkoszt vagy teniszütőt ragad. Figyelmeztetés a talpazaton: "kérem, ne érintse meg". Errefelé tilos halottnak a csók.
Semmi gond, a szagtalannak ígért testek közelről igen büdösek. Bosszantó, hogy szinte az összes férfi volt. Semmi bajom a melegekkel, nem gondolom, hogy a homoszexualitás valamiféle kór, ennyi férfihullát elém rakni viszont eléggé beteges. Több szép nőt szeretnék. Csodálkozom, hogy egyetlen feminista szervezet sem tiltakozik, holott a szexizmus iskolapéldája: kizárólag az elsődleges és a másodlagos női nemi szerveket prezentálják nők. Ha volna emancipáció, női hulla ugyanúgy bemutathatná a térdet, a májat, és a fogakat. Sőt, talán még az agyat is.
A három nő közül egyedül egynek szépek és húsosak a nagyajkai, a másik kettőé átlagos és asszimmetrikus. A kínai szeméremdombot elöl vörös, hátul fekete szőrszálak borítják. Mégsem egy speciális eljárással dolgoztak.
Elhaladunk a dohányos ember mellkasában található kátrány mellett. Középkorú. A fekete ragacs még tüdővel enyhén szennyezett.
Kisszobába toppanunk, ahol nulla- és húszhetes kor közötti magzatok sorakoznak. Itt is szinte mind fiú. Hol van már az, amikor háborogtam, miért mindig Szinetár Dórika játssza lány létére Nyilas Misit? (Mert az apja a színházigazgató.)
A születés szempontjából kudarcot vallott emberi próbálkozások csontjait fluoreszkáló vörösre festették, és alulról kaptak világítást. Mindegyik igazi remekmű. Sejtelmesen derengenek elképesztően apró ujjperceik. Kár volt ennél a pontnál megállni, egyedi lávalámpa készülhetett volna a kis alienekből. Bár fene tudja, mennyire bírnák az állandó mozgatást. Előbb-utóbb mi is beleroppanunk.
Arcvonásaik tisztulnak, ahogy a zigótától haladunk a húszhetes gyermek felé, és tanácskozunk, vajon melyiknél engedélyezik még az abortuszt, úgy értem, a csóró szülők számára, hiszen, ha jól fizetsz, kérésre tetszőleges méretű embert kiszippant belőled az orvostudomány.
A séta végét bálnaborda jelzi, nem kakukktojás, inkább figyelmeztetés, hogy ne bízd el magad. Annyi bizonyos, hogy nem a költészet és nem a tudomány, hanem a bőrünk tesz minket emberré. A kijáratnál kólát iszunk. Tűnődöm, vajon mit vinnék magammal, ha a táskámat esetleg mégis behozhatom.
7 / 10