for what :: 2020. december 21., hétfő, 23:52:31 :: 3 komment

- Epsom só van? - kérdeztem a gyógyszertárost. - Hívhatjuk magnéziumszulfátnak is.
- Mire kell?
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Meg kell kérdezzem.
- Amit válaszolok, az befolyásolja azt, hogy tartotok-e belőle?
- Nem tudom, mi az.
- Sebaj. Keressük meg együtt. Magnéziumszulfát.

Épeszű világban a beszélgetés a következőképp folytatódott volna:

- Fogalmam sincs, mi az a magnéziumszulfát, és nem is érdekel. Nem azért lettem gyógyszerész, hogy ilyeneket tudjak. Látom a körmödön, hogy bejáratos vagy a női mosdóba. Eggyel fölöttünk öltöztetőszoba is van, aminek az ajtaját be lehet zárni. Mondjuk nem vagyok szingli, és annyira nem is vagyunk egymás esetei, mi lenne, ha csak csókolóznánk poénból? Addig sem kell a gyógyszertárban ácsorogni és kérdésekre válaszolni. Közben elmondhatnád, hogy miket szedsz, lehet, hogy hazaviszem valamelyiket, és bekapkodom. Kérsz egy rágót?

Ehelyett megsértődött, és odahívta a felettesét. Azt, aki ugyanannyit tudott, mint ő, csak kevésbé gyűlölte magát és engem.

- Mire kell?

Gondoltam, megkérdezem tőle, hogy őt köti-e az orvosi titoktartás, aztán a választól függetlenül elárulom, hogy a freebase DMT-t fogom DMT-fumaráttá alakítani, mert állítólag stabilabb és jobban fogja bírni a gyomrom.

- Arra kell, hogy az acetonból kivonjam vele a vizet, mert már most túl sok van benne, és bele se merek gondolni, mennyi lesz, miután kibontom. Acetont is kérek két üveggel, és két üveg orvosi benzint.
- Benzint?
- Miért ne?

Bement a raktárba, és tanácskozott két kollégájával. Ezután felment egy lépcsőn a toronyba. Hogy ott mi történt, azt nem láttam. Pár perc múlva visszajött hozzám, és elújságolta a jó hírt, hogy tényleg létezik ilyen vegyület, nem én találtam ki azért, hogy velük szórakozzam. Ezt röviden mondta el, én csak kibontom a jelentését.

Miután kölcsönösen megerősítettük egymást, hogy ez az anyag jelen van ebben a dimenzióban, és nem a képzeletünk űzött belőlünk tréfát, begépelte a számítógépbe.

Kiderült, hogy az anyag nem csak létezik, hanem árulják is, és van belőle raktáron.

Ez különös egybeesésnek tűnhet, főleg, ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy elsődleges profiljuk az, hogy vegyületeket árusítanak. Másodlagos profiljuk nincs, ami kár, mert lennének ötleteim.

Ami döbbenetes, hogy a számítógépet, amelyben az Epsom sót megtalálta, nem a kellékesek hozták be a beszélgetés végére. A számítógép már akkor ott volt, amikor beléptem a boltba. Megkockáztatom, hogy már reggel, nyitáskor is a helyén találták, különben haza is mehettek volna mindannyian.

A beszélgetés első öt másodpercében be lehetett volna írni, ha az első, akivel beszéltem, le tudja írni azt a szót, hogy magnézium.

A második is kezdhette volna ezzel, ahelyett, hogy a vezető kollégáival szavaznak arról, hogy vajon az a típusú földönkívüli vagyok-e, akitől félni kell, vagy az, amelyikkel, ha nem is barátkozunk, nem azért jött, hogy elpusztítson.

Amíg a gyógyszertárban voltam, azon tűnődtem, hogy volna-e kedvem lefeküdni velük. Különösen szép egyikük sem volt, és nem voltak az eseteim, szóval miért ne.

A lehető legegyértelműbben csináltam, nem mintha a nők segítségre szorulnának abban, hogy ezt érezzék.

Ha valamit megtanultam a szexről, az, hogy ránézésre nem tudod megmondani, hogy milyen lesz. Van, akihez ha hozzáérek, egy napon át nem akarok kezet mosni. Azt akarom, hogy az illata rajtam maradjon, ameddig lehetséges.

A többi mellékes.

Sajnos ez nem mindenkire igaz, úgy a 90%-ukra nem, és erről nem ők tehetnek. Étrend, életmód, szándék, szeretet nem változtat rajta. Ez ilyen. Most képzeld el, az hova vezetne, ha annak lenne a legjobb illata, akivel szerelmesek vagytok egymásba.

Akkor min borulnál ki?

Másfelől van valami izgalmas a szexben, amihez egyikünknek sincs különösebb kedve. Hogy nem ismerjük egymást, az segítő körülmény.

Persze, lehet azt mondani, hogy az életnek nem a szex az értelme. Ez nyilvánvaló hülyeség, viszont időnként gondolkodom hülyeségeken is, szóval, miért ne.

Például lehetne az élet tartalék-értelme az, hogy valaki megtanulja a szakmáját. Bár ahhoz nem kell főiskola, hogy a fémek savakkal sókat képeznek. Ez hetedik osztályos kémia. A magnézium az a fém, amelyik viccesen ég. A szulfátról annyit tudunk, hogy a tettes nem a sósav volt, és nem is a salétromsav. Akkor melyik?

Sőt, még ez sem kell. Lehet az élet értelme, hogy képesek vagyunk leírni, hogy magnézium, és megnézzük, miket kínál fel a gép.

A szakmájától függetlenül senkitől nem várom, hogy tudja, mi az a magnéziumszulfát, vagy hogy ennek a szónak legalább az első felét le bírja írni. Az előző terapeutám, aki kijárta az orvosi egyetemet, nem tudja, mi Lidocain.

Elfogadom ezeket.

Az egyetlen, ami nem fér a fejembe, hogy miért nem bólogat és helyesel mindenki, amikor azt mondom, robbantsuk fel az iskolát. Ezt komolyan mondom, és több oka is van annál, mint hogy engem már a gimnáziumból kirúgtak.

Mindenkinek jobb lenne, ha felrobbantanánk őket.

Próbálom ezt a világot elviselni, sőt, jól érezni magam benne, és nem beszélni róla annak, aki szeret, és velem akar lenni.

Van itthon pár liter aceton és benzin. A hétvégén rendeltem egy kiló Epsom sót. Szerdán érkezik.

Csak azért mentem be, hogy beszéljek velük pár szót.

Nem várom tőlük, hogy tudjanak olyat, ami nem érdekli őket. Nem én erőltetem ezt a baromságot, amit eljátszunk.

De ha azt javasolnám, hogy ne is öltözzünk fel a fehérneműn kívül, azt degradálónak vennék.

Hogyan lehetne bármi ennél kevésbé degradáló? Ez az elfogadás és a szeretet jele.

Engem a szexen kívül semmi nem érdekel. Ezt irónia nélkül írom. Mi más érdekelne és miért?

 

 

 

variants :: 2020. december 21., hétfő, 11:28:11 :: 1 komment

Lassabban nő a többinél, és kevésbé erős. Két fő ismertetőjele, hogy árnyalatnyival sötétebb a kalapja a többinél, és hogy a dobozára, ha csöpp eszed is van, ráírtad a nevét, mert amúgy mind egyformán néz ki.

Ő a Mazatapec, a bölcs és perverz indián szellem.

Szeretem nézni a szobában lebegő dél-amerikai totemeket. Egyszer mutatott egy panteont, mélykék kígyóistennel, két másikkal, akik most nem ugranak be. Az egyik barna volt. Medve és farkas, vagy medve és madár lehettek. A negyedik volt a lila színű, óriásmellű, oktopusz-démon istennő.

Jöhetne gyakrabban.

A másik hármat is szívesen látom. A találkozás után jöttem rá, hogy létre fogok hozni négy nemzetközi egyházat, és bejegyzem őket Svájcban. Három domain megvan a négyből. A weboldal is elkészül egy napon.

Ha embereknek lehet olyan agyhalott vallása, ami az azonos neműek házasságát tiltja, és azt írja elő, hogy igyanak alkoholt, akkor nekem lehet olyan egyházam, amelyik arra tanít, hogy a felsőbb dimemziókkal foglalkozzam ahelyett, ahol a diszkrimináció és a szegregáció legális.

Akinek ez nem tetszik, azt a haverjaim szívesen elviszik egy körre. Ha szerencséje lesz, akkor csak álmában.

Legutóbb a Mazatapec teát követően megjelent mellettem egy magas, feketébe öltözött alak. A fejét kendő takarta. Annyit láttam, hogy hosszú csőre vagy orra volt, és hogy a kezében tartott egy fél méter hosszú, fekete pengét. Operálni jött. Én addira paralízisben feküdtem, így nem kellett azon morfondíroznom, hogy mit tegyek.

Tudtam, hogy segít kibontakoztatni, amit szeretnék. Ami a kivitelezést illeti, bölcs döntés rábízni az Univerzumra a részleteket.

A fejforma alapján vagy Anput, vagy Anubis, vagy Thot lehetett.

Lehetséges, hogy ezt valaki ijesztőnek tartja.

Azt gondolom, hogy akinek problémája van azzal, ha egy tetőtől talpig feketébe öltözött, hosszú orrú vagy csőrű lény egy félméteres fekete tőrrel megműti, úgy, hogy neki még segítenie sem kell, hanem paralízisből nézheti és élvezheti az egészet, az nem biztos, hogy megérdemli a törődést.

Az operáció után valaki különböző színű festékcseppeket szórt elém. A cseppek tavakká nőttek. Beléptem az egyikbe. Betöltött mindent. A lelkemet simogatta. Ahogy az egyik színből a másikba úsztam, váltakoztak az érzések.

Reptilian lények érkeztek. A magyar nevük rémes, maradjunk abban, hogy humanoid és nem humanoid hüllők. Ők azzal indítottak, hogy beadtak egy injekciót. Telepatikusan üzentem, hogy ha ez fájdalomcsillapító volt, elkéstek vele, most jövök a műtőből, köszönöm a kérdést, jól vagyok.

Azért kaptam, hogy tudjak lélegezni ott, ahová elvittek.

Megérkeztünk. Lehettek vagy százan, és egy világos színű kőlap körül ültek, álltak vagy lebegtek.

A kőlapon egy nő ült. Egyszerre volt hüllő, android, és humanoid. Az egyik legszebb lény volt, akit valaha láttam. Nem biztos, hogy tudta, hol van. Ámultam, hogy ilyen létezik.

Annyit bírtam kérdezni:

- És ezt így hogy?

A sárkányok válaszoltak.

 


Túlfejlett B+. A teljes neve: Big+

Nem a mérete miatt fejlődött túl, nő ő ettől nagyobbra. A két sötétebb színű már szórta a spórát. Elvileg előtte kell szüretelni, mert a spórákban lévő hormonok megzavarhatják a második hullámot a fejlődésben.

Magyarul, nem tudnak nőni, mert helyette spórapornót néznek.

A B+ az egyik legnagyobbra növő, legsanyarúbb körülményeket és kezdő hibákat toleráló variáns amellett, hogy potens (erős). Körülbelül olyan barátságos, mint a Mazatapec.

Úgy értem, a többihez képest.

Ha nem lennétek nyuszik, a B+-t javasolnám elsőre.

A spóra, azt hiszem, legális Magyarországon. A legtöbb EU tagállamban az, ezért mikroszkópos kísérletekhez és ruhafestéshez árulják.

Esetleg berakhatod a párnád alá.

Ha önhibádon kívül vízzel és utána barna rizzsel lép kontaktusba, azt velem ellentétben ne blogold ki.

A legtöbb ember nem lát tőle űrlényeket, hanem nevet, eufóriát érez, mindent szépnek lát másnaposság nélkül. A paralízis sem miatta történik, hanem azért, ahogy használom, theta agyhullám állapotban, csukott szemmel fekve. Aki józanul asztrálutazik, az is paralízisbe dermed. Bárcsak ott tartanék már, hogy azt is tudom.

Van, akinek már ötször adtam belőle. Az illető testtömege kevesebb mint fele az enyémnek. Nagyobb dózist adtam neki, mint magamnak szoktam, mert nekem kevesebb elég.

Semmilyen lénnyel nem találkozott. Pixeleket látott, színeket, egy-két szemet a távolban. Órákon át nevetett. Sétált, állt egy helyben, nézte a földet, érezte, hogy milyen csodálatos az, hogy létezik, hogy él.

Hozzám hasonlóan nem iszik, velem ellentétben mást nem is próbált, csak ezt és a DMT-t. Minden reggel jógázik, és jobban törődik a lelki és testi egészségével, mint a legtöbb ember, akit ismerek.

Ez rám is igaz.

Miért hagyod, hogy elnyomjanak?

"A szegregáció legális volt. A rabszolgaság legális volt. A háború legális. Soha ne használd a legalitást morális mérceként."

Szeretsz félelemben élni?

Szereted azt hinni, hogy halandó vagy?

Az jó neked?

 

 

where are you :: 2020. december 20., vasárnap, 10:29:38 :: 64 komment

Ma reggel azon tűnődtem, láttam-e vakondtúrást az elmúlt tíz évben. Arra jutottam, hogy nem.

Vajon mikor láttam utoljára egy vezetéken több mint egy madarat ülni?

Hol élnek most a pillangók?

Amikor Svájcba költöztem, ledöbbentett, itt mennyire óvják és szeretik az emberek a természetet. Bárki, akit ez érdekel, először ezt látja. Minden zöld. Mielőtt az erdők megteltek eldobált maszkokkal, tiszta is volt.

Ha egy nagyobb pocsolyában békák laknak, azt körbekerítik, hogy zavartalanul élhessenek. Az emberek odajárnak, és nézik őket. Vadméheknek kiraknak nádat és fákat lyukakkal, hogy tudjanak hol élni, és rá is írják, hogy az a méheké, nehogy véletlenül te költözz bele. A tavak tiszták, és úsznak bennük halak.

Nincs gyom. Nem láttam disznóparéjt, parlagfüvet, fekete- vagy fehérürmöt. Igaz, árvalányhajat és selyemkórót sem. Ha nem műveled a kertedet, akkor is fű nő benne, csak kevésbé néz ki jól.

Cserebogarat sem láttam. Gondolom, a disznóparéjjal együtt irtották ki.

Az állatkerten kívül nem láttam se kígyót, se zöldgyíkot. Barnát igen. Ennek az az oka, hogy erdők léteznek. Rét, az nincs. Minden mezőgazdasági terület. Az erdő is az, csak ott legalább még nő gomba, mert esik az eső.

70 fokos (közel függőleges) hegyoldalba is farmot építenek.

Cincért talán egyszer láttam itt. Lehet, hogy álmomban történt. Nem hőscincérre gondolok, hanem bármilyenre. Több tucat faj létezett emlékeim szerint.

Az erdő alatt lakom. Előtte is jártam sétálni. Nem emlékszem, hogy itt valaha hallottam harkályt. Baglyot viszont láttam, igaz, számítógépes játékban.

Hét év alatt egy mókust láttam, egy nappal azután, hogy a terapeutámnak mókushoz hasonlítottam magam, aki vissza akar és vissza is fog menni a fára. Másnap a hóban láttam szaladni egy mókust. Ennyi.

Nem tudom, most mi a helyzet ott. Mielőtt elköltöztem, a Margitszigeten éltek mókusok.

Lábatlan gyíkot láttam kettőt-hármat, azt is a városban. A rókákról majd mesélek. Úgy rémlik, egyszer láttam nünükét is. Vagy talán csak meséltem róla valakinek, hogy létezik ilyen.

Ha megkérdeznél valakit, merre találod a lila bogáncsot vagy a katángot, azt gondolnák, földönkívüli vagy. Nem találtam sem árvacsalánt, sem vérehulló fecskefüvet. A Magyarországról lévő emlékeimhez képest itt több ezer növényfaj hiányzik. Egy részük gyom, egy másik részük nem őshonos. Akkor is.

Tiszafába se botlottam itt. Ha vannak, elkerültem őket.

Van varjú, szarka, rigó, galamb, veréb, és körülbelül itt véget ér. Ja, van még egy szürkéskék, gémszerű madár, akinek nem tudom a nevét. Ő a mezőgazdasági területeken kószál, talán azért, hogy a gólyát ne keresd.

A vízen él pár madár, hattyú, kacsa, és valami fekete tollú cucc.

A fecske vajon tájidegen volna Svájcban? Lehet, hogy a helyiek mindent takarítanak. Én tuti nem szedném le a fecskefészket a házról. Valamiért nem jöttek építeni.

Az jó, hogy alig van darázs, csak igazából nem jó.

Rémlik, hogy egyszer láttam egy sünt. Nem vagyok benne biztos. Zürichben is az erdő alatt, a város szélén laktam, kertem is volt, és mégsem rohangáltak arra sünök.

A kedvenc pókomat, darázspókot hét év alatt egyszer láttam, azt is Zürichben, a falon napozni. Pár nappal kesőbb valaki agyonnyomta. Haza kellett volna vinni.

Békát hét év alatt kétszer láttam szabadban. Ebből nulla élt darab élt az erdőben. Hallani sem szoktam őket sehol. Öt helyen laktam huzamosabb ideig. Négyszer tó, egyszer folyó mellett.

Imádkozósáskát nem láttam. Észrevenném, az egyik kedvenc állatom. Ha nem veszem észre, ő észrevesz. Budapesten az V. kerület negyedik emeleti lakásba is beköltözött egy. Óbudán is bejöttek, és amikor airsoftozni jártam, az arcomba másztak. Le is fotóztak az egyikkel.

Fátyolkát valaki küldhetne postán.

Talán az a válasz, hogy a látszat ellenére Svájc Magyarországnál is hatékonyabban elpusztította a természetet, és bár minden zöld, a fajok hiányoznak.

Vagy, ha Magyarországon hasonló a helyzet, akkor tíz év alatt kiirtottuk az élővilág maradékát.

Nyáron a fal tövében találtam pár hangyalesőt. Hogy mit esznek, arról fogalmam sincs. Gondolom, krumplit vagy sajtot.

 

arrival :: 2020. december 19., szombat, 16:07:24 :: 4 komment

Az Arrival című filmben azon kívül, hogy az idő nem lineáris, a segítő kezet csáp formájában polipszerű lényeg nyújták, akik félelmetesek, és akikre az emberiség nem áll készen, az is benne van, hogy egyesek bármi áron gyereket vállalnak, tetszőleges körülményt és következményt figyelmen hagyva.

Sőt, az is benne van, hogyan néz ki, amikor egy multidimenzionális űrhajó kilép a 3D térből. Nem elrepül, nem teleportál, hanem megmozdul és közben eltűnik.

Abszolút reális, hogy hónapok óta először leülök filmet nézni, mert beugrik egy, amelyet nem láttam, és az a film összefoglalja azokat a témákat, amelyekről itt beszélünk, és amelyeket előtte csukott szemmel láttam.

A valóság már csak ilyen.

 

yes or no :: 2020. december 19., szombat, 10:32:44 :: 0 komment

Ezen mekkorát nevettem.

"A dolgok nem lesznek egyre rosszabbak, hanem lelepleződnek. Tartsátok szorosan egymást, és húzzátok tovább a leplet."

Ez motivációs üzenet, vagy egy új horrorfilm viral marketingje?

 

A szöveg, sajnos, gender-inkompatibilis. Their heart.

Nem tudom, a fotó reményt szeretne sugározni, vagy elrettentő példának szánták.

Az irány jó. A nyelve lehetne vastagabb.

 

so be it :: 2020. december 18., péntek, 20:34:12 :: 9 komment

- Értem, amit mondasz. Meghallgattam a véleményedet. Egy dolgot árulj el. Te mit tennél, ha bevennél valamit, és rájönnél arra, sőt, biztosan tudnád, hogy te teremtetted a világot?
- Mindent elkövetnék, hogy azt a valamit soha többet az életben be ne vegyem.
- Látod? Ezért nem te vagy az, hanem én.

 

image :: 2020. december 18., péntek, 20:26:48 :: 4 komment

- Ezt nem hiszem el.
- Hallotttál már arról a tanításról, hogy a világ tükör? Ami másokban bosszant, magadban nem tudod elfogadni, amikor kritizálsz valakit, magadban keresed a hibát, és amikor panaszkodsz valamire, magadat kellene építened.
- Tényleg? A világ tükör?
- Igen.
- Akkor kérem a tükörképemet, és viszlát.

 

freedom :: 2020. december 18., péntek, 15:18:32 :: 0 komment

Felmerülhet a kérdés, hogy miért teszek ki vegyszerekről és gombákról képeket, miért erről írok és miért itt.

Hidd el, nem itt kezdtem. Már minden más földi lehetőséget kihúztam a listáról.

Kétlem, hogy létezik hely, ahol elutasítóbbak az emberek a pszichedelikus élményekkel kapcsolatban, mint a pszichedelikus fórumok. Egy random katolikus templomban nyitottabb fülekre találnék.

A felhasználók legalább fele valószínűleg megélhetésből termeszt gombát, tudóst akar játszani, miközben olyan sima az EEG-je, hogy a szenzor elsírná magát, ha rátennék az illető fejére.

Mások a megoldatlan problémáik elől menekülnek, ami beleférne, ha nem akarnának mindenki mást berántani a gödörbe.

És vannak a szakértők, akik elő akarják írni, mit csinálj és mit ne, hogyan csináld, melyik ajánlást kövesd, és milyen következtetésre kell juss.

Az utóbbi típussal kapcsolatban úgy nyolcéves korom körül rájöttem, hogy ha az ellenkező irányba indulok, mint amerre tolni akar, az nem garancia semmire, viszont ha hallgatnék rá, nyilvánvaló, hova jutnék. Elég, ha ránézek az illetőre.

Meghívtak egy fórumra, ahol az emberek elvileg varázsolnak és démonokat idéznek. Kötelező bemutatkozást írni. A többség olyanokat ír, hogy szabadidejében szeret energiagömbökkel játszani. Ez a norma. Ha azt írom, hogy szeretnék elmerülni a Jupiter óceánjában, és összeolvadni a folyékony tudattal, az nem elég informatív, és különben is, hol lakom és mivel foglalkozom.

Miért, Lilith ezeket nem tudja rólam?

Részletesen leírtam nekik egy dolgot azok közül, amelyeket józanul bármikor látok. Kiborultak. Volt, aki meg akart menteni vagy orvoshoz küldeni. Mások szerint elkéstek vele. Egy ember akadt, aki írta, hogy évekkel ezelőtt, amikor rengeteget meditált, látott hasonló lényeket.

Ők árulnak ezer dollárért succubus-idéző manualokat, és küldik egymásnak a varázsigéket, amelyekkel meg lehet szólítani Lucifert és a szomszédjait. Bele se gondolok, mi lenne, ha azok válaszolnának.

Beszéltem azokkal is, akik "fénytest-integrációt" és "12 spirálból álló DNS-építő" négyszemközti tréningeket vállalnak skype-on. Mind meg akart gyógyítani abból, amire évtizedek óta vártam.

Milyen szellemi szinten lehet az, aki abból az információból, hogy másként érzékelem a világot, mint ő, azt a következtetést vonja le, hogy azért fizetnék neki, hogy ez a különbség eltűnjön, ahelyett, hogy sokszorosára nőjön?

Hogyan akar tanítani nekem a felsőbb szférákról bárki, aki ronda?

Ha nem tudja megoldani azt, hogy húszévesnek nézzen ki, vagy legalább lefogyjon, akkor mi az, amit meg tud?

Miért ír ezekről könyvet az, aki főállásban irodában dolgozik? Én is dolgoztam irodában, csak közben nem írtam könyvet arról, hogyan olvadj össze a "felsőbb éneddel", hogyan "teremted a valóságodat". Annak, hogy nem írtam ilyen könyvet, nem a lustaság volt az egyetlen oka.

- Hogy telt a napod?
- Rohantam a munkahelyemre, mert lekéstem a buszt. Az írósztalomnál ülve átlebegtem az asztrálsíkra, ott találkoztam Horus-szal, aki kétszer is megdugott. Utána főztem a főnöknek kávét, megválaszoltam az emailjeit, megtöltöttem a mosogatógépet, és beugrottam a multi-dimenzionális énem főnixmadár manifesztációjához. Dumálgattunk arról, miért is tértem vissza a Földre spirituális gyógyítóként. Hazafelé láttam egy akciós konyhabútort az újságban, amit meg kell vennünk a hétvégén.

Valahogy így.

Az összes, vagy szinte az összes sarlatán.

Ebben az a legszomorúbb, hogy ők takarják el azt, ami a valódinak nevezett világ mögött van.

Ha velük nem lehet vagy nem érdemes beszélni róla, akkor kivel az?

A legtöbb ember vagy bármit elhisz, amit épp olvas, vagy mindent elutasít, és szkeptikusnak nevezi magát.

Azért szembesülök ezzel újra és újra, nehogy egy pillanatra elfelejtsem, hogy dualista világban élek, és hátradőljek, hisz mégsincs akkora baj, mint gondoltam.

Mit tegyen, aki szeretne dolgokat elhinni és megtapasztalni, viszont agya is van?

Vagy az, aki csak kicsit szeretne ezekből, és közben ő cseresznyebefőtt? Ezt azért kérdezem, hogy ha már kitörtünk a dualizmusból, bele ne essünk a szentháromság csapdájába.

Végülis hallgathatnék arra, aki szerint minden, amit láttam, hallucináció. Ezt már akkor tudja, amikor még semmit nem meséltem neki, és semmit nem kérdezett róla. Csak azért dohányzik, hogy biztos legyek benne, ő a helyes döntéseket hozza az életben, és érdemes hallgatni rá.

Az egyetlen szer, amitől valaha mocsokban fetrengtem, vagy a tükörbe néztem bűntudattal, és ami miatt fogadkoztam, az alkohol volt. Fizikai elvonási tünetem is attól lettek. Ezt issza szinte mindenki. Erre mit mondjak?

Értem, hogy van, aki nem lesz tőle függő, nem kezd sóvárogni utána. Van, aki képes arra, hogy társaságban, kis mennyiségben, kulturált keretek között igyon depresszáns idegmérget. Ezt ajánlja a társadalom.

Azokat becsülöm, akik meghallgatnak, és nem akarják megmondani, hogy mit tegyek és mit ne. Az orvosi eskü alapja, hogy "ha nem tudsz segíteni, ne árts". Ezt ki lehet terjeszteni arra, hogy "amit nem láttál, arról ne beszélj hülyeségeket". Aki ide jár, annak ez sikerül. Örülök, és büszke vagyok.

Találtam egy rejtett ajtót, amelyet mások is kerestek. Nekem kinyílt. Vannak, akiknek szintén kinyílt. Úgy tűnik, ők az első ijedség után sikítva visszaszaladtak, vagy csecsemőpózban remegve várták, hogy így vagy úgy véget érjen.

Kimentem, szétnéztem, és láttam, hogy az emberiség egy kocka alakú, ablaktalan betonbörtönben él. Ezt előtte is sejtettem. És így is van.

Visszatértem. Nem azért, mert vissza akartam, hanem mert még nem jöttem rá, hogyan tudok kiköltözni, vagy folyamatosan és fizikailag is kijárni.

Szeretném elmondani, mit láttam odakint. Szilánkok hallatán az emberek vagy őrültnek néznek, vagy gyógyítóhoz küldenek, vagy azt mondják, ez érdekes lehet, viszont félnek. Az utóbbiakat tisztelem.

A wannabe-jógatanár exem minden őrültséget elhitt, amit olvasott. Meditált tizenkét éven át. Én megittam valamit, és láttam azt, amiben ő hitt, és amiben én nem hittem. Ettől kiborult, közölte velem, hogy szerinte ezek a szerek milyen energiaszinten vibrálnak. Aztán feladta élete álmát, a jógaiskolát, és dolgozik a bankban, amit utál, és azt írta nekem, hogy ő itt és most akarja élvezni az életet.

Az nem fér a fejébe, hogy igyon meg egy teát, amit főzök neki, és életében először talán ne csak nyomtatásban lásson csakrát. Ő hitt benne, nem én. Én csak a látvány alapján tippelek rá, és abból a tényből, hogy kétszáz alkalomból úgy százkilencvenszer láttam. Arany színű. Úgy ragyog, hogy időnként csukott szemmel a sötét szobában feküdve a retinámra gondoltam.

Ha nem csakra, akkor valaki ezzel integet nekem.

Örülök, hogy van, és hogy ragyog rám.

Egy másik dologról fél év után esett le, hogy az őrangyalom lehet. Egyáltalán nem úgy fest, ahogy elképzelnénk egy angyalt. Neki is csápjai vannak. Arrafelé ez a divat.

Abból jöttem rá, ő ki lehet, hogy találtam képeket, és a geometriából és a leírásokból következtettem rá. Ezután megmutatta az arcát. Azóta pláne le akarok vele feküdni. Rá fogok jönni, ez hogyan lehetséges. Ő türelmesen vár, és lebeg körülöttem. Van, hogy "józanul" is látok belőle egy villanást.

Röhej, amikor valaki azt mondja, hogy azt látom, amiben hiszek. Még fél évvel ezelőtt sem hittem angyalokban. 

Lassan az összes bibliai és egyiptomi szimbólumot láttam. Fogalmam sem volt róluk. Ez hogyan lehetséges?

Marad az, hogy kimegyek egyedül, megnézem, hogy még mindig ott van-e, és látom, hogy egyre jobban ott van. Leírom itt, ahol messze a legértelmesebb reakciókat kapom.

Időnként tudom, hogy egyedül vagyok, és az egész világot képzelem. Máskor felmerül, mi van, ha mégsem.

Tisztázzunk valamit.

Mindezt azért mondom el neked, hogy magamnak segítsek. Önérdekből teszem. Ha rájövök, hogyan tudok szerek nélkül vagy szerekkel kiköltözni, vagy rendszeresen fizikailag kijárni, felőlem mindenki punnyadhat abban, amiben szeretne. Minél kevesebben jutnak ki, annál jobb érzés, hogy nekem sikerült.

Újabban azt gondolom, hogy ha neked segítek, az jó nekem.

Máskor úgy érzem, valakik kezet (csápot) nyújtottak nekem, és ezt akár tovább is nyújthatom feléd, mert esetleg nem vagy kész találkozni velük.

Tegnap megnéztem az Arrival című filmet. Annyian lehúzták, hogy eddig kihagytam. Ebben az a vicces, hogy ha korábban megnézem, akkor nem fordulhatott volna elő az, hogy mindent azelőtt leírok, hogy látom benne. Például azt, hogy az idő nem lineáris, hogy van, aki segítene, ha nem félnél tőle, illetve hogy az emberiség kollektíven alkalmatlan a fogadásukra, és ezt ők is tudják.

Tegnapelőtt jöttem rá, hogy ideje elővennem.

Miért írom le ezeket, és látok pár nappal később egy filmet, amely erről szól?

Miért látom először csukott szemmel, és jelenik meg utána ebben a valóságban?

El tudod képzelni, milyen tudás és erő áll rendelkezésre azokon a "helyeken", ahová járok?

Ez más, mint amit valaki eufória céljából beszedne. Arra ott az extasy vagy a heroin. Az uttóbit nem próbáltam. Fájdalomcsillapító van itthon, és tudok fejben szorozni.

Van, amikor meginni se könnyű a gombateát.

Utána órákon át fekszem hanyatt mozdulatlanul. A paralízis már segítség, mert különben sem mozoghatok, különben megszakad az adás. Ma reggel kipróbáltam, és már a kezem mozgatása sem fér bele.

Ha mozgok vagy felkelek, akkor látom körülbelül azt, amit másoktól olvastam róla.

És némi extrát. Például, amikor kimegyek a fürdőszobába, a padló átlátszó. Zöld és sárga csápok és egyéb testrészek tekergőznek alatta. Rájövök, hogy egy tartályban élek egy földönkívüli világban. Ez vicces.

Amikor a falban, a csempe mögött látom a testet, amire vágyom, az zseniális. Már készen van, itt van, arra vár, hogy bele tudjak bújni. Utána majd ki kell találnom, mit kezdek a hadsereggel, amikor kiérkezik. Rendben lesz. Mindig is hittem, hogy a megjelenés és a tudás kéz a kézben járnak.

Mozdulatlanul hanyatt feküdni órákon át egy dolog.

Amikor előttem áll egy vénusz légycsapója - pióca - ragadozó démon három méter magas hibridje, az a másik. Volt, hogy fekete lények álltak körbe, és ahogy közelebb jöttek, fuldokolni kezdtem. Ezután beraktak egy gépbe, amely blokkolta a gondolataimat.

Olyankor felmerült, hogy ezt talán mégse kéne. Vagy mondjuk kevésbé gyakran.

Ha kinyitottam a szemem, eltűntek. Egyszer fordult elő, hogy utána telefonáltam.

Horrorfilmeket évtizedek óta nem nézek. Bár ez más. Akármennyire rémisztő dolgokat láttam, mindig találtam bennük esztétikát.

A horrorfilmekben látható gusztustalanság, rothadás és dekadencia az emberi elme vívmánya.

Mindenesetre a szinte esztétikus szörnyek is megviseltek. Sejtettem, hogy ezt ki kell bírnom, ha látni akarom, mi van mögötte.

Kétszázból úgy tíz alkalom volt igazán rémisztő. Ennek részben az lehet az oka, hogy például az izzó lávával borított, élethű pokolból, ahol a démonkutya bámul az arcomba, ma már mosolyogva feljövök.

Tanulási folyamat eredménye. A félelmet legyőzte a kíváncsiság.

Nézhetem úgy is, hogy valaki többszörösen meg akart győződni arról, hogy komolyan gondolom.

Egy ponton úgy döntöttem, felhagyok azzal, hogy kinyitom a szemem, lesz, ami lesz. Ezután volt pár alkalom, amikor úgy éreztem, hogy hello van.

Ha egy fotelben ülsz, vagy valaki veled van, ezeket nem látod. Szinte biztos, hogy jól érzed magad, nevetsz, és közben valamiből meggyógyulsz. Ezért lehetséges az, hogy bárkinek is ajánlom.

A fenti dolgokkal akkor találkozhatsz, ha körbe akarsz nézni odakint. Azért vannak, hogy visszafordulj.

Hatékonyak. Eddig senkivel nem tudtam érdemi és kétoldalú kommunikációt folytatni arról az óriás fehér tintahalról, amelyik magával hurcol, vagy arról, hogy melyik világban vagyok dinoszaurusz-sárkány, miért emlékszem rá, és hogyan felejthettem el.

Aki azt mondja, hogy ezeket hallucinálom, azt állítja, hogy az agyam szuperszámítógép, amelynek munka közben is maximum 0,1%-át használom, és ami valami ismeretlen okból képes arra, hogy olyan 3D és 4D fraktálokat generáljon és mozgasson valós időben, amelyeket egy felsőkategóriás földi számítógép hónapokon át számolna úgy, hogy közben nem csinál semmi mást.

Azt is állítja vele, hogy az agyam digitális.

Aki bármi olyat mond, ami arra vezet, hogy ezt a maximum 0.1%-ban használt szuperszámítógépet egy esőerdőben élő gombafaj képes aktiválni, és ez az evolúció eredménye, azzal többnyire akkor beszélek utoljára.

Szeretném, hogy tudd, létezik egy világ "odakint" (vagy idebent), amelyről az embereknek fogalma nincs. Ez a világ mindent, ami a művészetben és vallásokban valaha megnyilvánult a Földön, nagyságrendekkel felülmúl.

A valóság, amelyben itt élsz, ketrec, ugródeszka, vagy inkubátor.

Az élet, amelyet tapasztalsz, és kb. az összes tanítás, amelyet valaha hallottál, vicc.


 

update :: 2020. december 18., péntek, 13:38:02 :: 2 komment

Úgy hat éve nem jártam Magyarországon. Le vagyok maradva.

Ott elérhető már az a szolgáltatás, hogy kijönnek hozzád éjjel, ingyen elviszik a hűtőszekrényedet, és beraknak helyette egy másikat, ami ugyanúgy néz ki, és üres?

Hogy a hűtőmágneseket átrakják-e, nem tudom. Gondolom, igen.

Itt remekül működik, csak sajnos nem emlékszem, hol rendeltem meg, és a honlapjukat sem találom. Szeretném kérni, hogy jöjjenek gyakrabban. Ha minden reggel üresen találnám a hűtőt, tök gyorsan lefogynék.

 

nostalgy :: 2020. december 17., csütörtök, 19:24:55 :: 2 komment

Régen, ha beszélni akartam valakivel, akiről ezer éve nem hallottam, felmentem az Iwiwre.

Aztán megette a matáv.

A kék rettenetről évekkel ezelőtt töröltem magam.

Most itt a műköröm. Ha beszélni akarok valakivel, megnyitom a kapcsolatokat, odagörgetek az illetőhöz, visszahajtom a hüvelykujjamat, és a közepével megpróbálom őt eltalálni.

A hüvelykujjam 90 fokban hajlik visszafelé, tehát nem reménytelen.

Többnyire mégis a telefonom választ valakit a kijelzőn látható nevek közül. Olyan is előfordult már, hogy még az előtt ki tudtam nyomni az ilyen hívást, hogy a másik fél felvette volna, és közben egy harmadik személyt sem invitáltam csoportbeszélgetésre.

Ha el van mentve a számod, előbb-utóbb sorra kerülsz.

 

 

snow :: 2020. december 17., csütörtök, 18:04:13 :: 0 komment

A hegyen működik a varázslat.


 

brain :: 2020. december 17., csütörtök, 17:23:20 :: 2 komment

Közben a Lion’s Mane is felcseperedett. Most terem másodszor. Az átmérője kétszer akkora, mint az öklöm.

Ő nem pszichoactív. Azon kívül, hogy finom, regenerálja az agyat, sőt, új idegsejteket épít. Agygombának is nevezik.

Valami oka csak van, hogy újabban szinte bármit, ami leesik, a levegőben elkapok, és a fizikán gondolkodom.

Vagy ő, vagy a másik, vagy ketten együtt.

 

diy :: 2020. december 17., csütörtök, 16:02:22 :: 0 komment

"Gondoskodó állam", az.

Hogyne.

Azért kell ezt is nekem csinálni itthon. Normális világban a psylocibint és a DMT-fumarátot recept nélkül árulnák a gyógyszertárban, és a fentiekhez néznének először a szemembe, mielőtt kiküldik.

(Az éter és az NaOH szégyellősek voltak a fotóhoz.)

Igaz, eltartott három hétig, mire az IT-cégemet regisztráltattam az adatbázisukba. Egyedül őket találtam, akik kiküldik ezeket postán, és használható webshopjuk is volt.

Mostmár urániumot is tudnék rendelni. Gondolom, 1% és 20% lehetnek. Van vagy száz féle kiszerelés belőle. Azt még fel kéne tornázni 90% fölé.

Ez a hátránya annak, hogy egybeépítik a mosógépet és a centrifugát. Minden ruhát kézi programon mosok. Nincs elég holtjárat ilyenekhez.

Mondjuk, megkérdezhetném a perzsa csajt, aki rámírt a társkeresőmön, és el akart költözni Iránból Svájcba (vagy bárhova). Ő az iráni atomegyezmény miatt vesztette el az állását. Talán adna tippeket. Bár a relativitás-elméletes kérdésre nem mondott semmit.

Nem, nem akarok uránt rendelni.

Amikor feljelentett a két rendőr az autópályán, egyetlen kérdésük volt, ami zavart.

- Mi a foglalkozásod?
- Mit tudom én. És neked?

Na jó, nem tudtam ezt válaszolni, és ennyire szemtelen sem lettem volna, ha válaszolok. Mire finomítottam rajta, megtalálta a monitoron.


  

Ezt csak az éter miatt rakom be.

 

Ma már nem tetszene ez a film. Részben ilyenek miatt gondolja az állam azt, hogy ő dönti el, mit teszek a tudatállapotommal, és ilyenek miatt gondolja a társadalom, hogy az államnak joga van ehhez.

Ennek kevesebb köze van ahhoz, amit csinálok, mint például a polgárháborúnak a sportíjászathoz.

 

race :: 2020. december 16., szerda, 16:51:13 :: 20 komment
transmission

Az ember egyik kedvenc mondata, hogy "Győzzön a jobb!"

Győzzön a szebb, okosabb, erősebb.

Szó se róla, a verseny motivál és előrevisz. Már akit. Ezért fontos, hogy máraki legyél.

Ha nem engednénk a versenyt, zuhanna a minőség.

Ez így van.

Közben valahogy a szórakozásod is mások győzelme és veresége lett. Szépségverseny, valóságshow, olimpia, forma-1, sakk. Igaz, ami neked szórakozás, az másoknak munka. A figyelmeddel támogatod őket. Amikor ketrecharcot nézel, az hasonló ahhoz, mintha ételt osztanál.

Olyan világban élsz, ahol Napoleon és Nagy Sándor pozitív példának minősül. Könnybe lábadnak tőlük a szemek. Akiket ők az otthonukban meglátogattak, azok szeme is könnybe lábadt. Kinek ezért. Kinek azért.

"Elit" és "sikeres" körökben a menő és az alapelvárás között helyezkedik el, hogy elolvasd az Art of Wart. A könyvet, amelyik azzal kezdődik, hogy az uralkodó számára demonstráló hadvezér kinevez pár udvarhölgyet parancsnoknak, és arra utasítja őket, hogy a többi táncoslányt állítsák sorba. Amikor a sorban álló táncoslányok vihognak, a hadvezér figyelmeztetés nélkül kivégezteti a sorbaállítással megbízott udvarhölgyeket. Az uralkodó csettint, látva, hogy mekkora rend lett.

Ez üzletvezetőknek ajánlott esszenciális olvasmány. A Sopranos című sorozatban is folyton előkerül, és nem a maffiafőnök emlegeti, hanem az okos, művelt és empatikus pszichiáternő. Mentségére szóljon, ő sosem vihog.

Tudod, ha a világ így működne, az emberiség rég megszűnt volna létezni. Dehogy. Akkor meg sem született volna.

Azt hiszed, az, hogy látszólag létezik a Mars, és látszólag nincs rajta élet, azt jelenti, hogy sikerült elbújnod?

Azért maradt az emberiség életben, mert szerencséjére még senki sem talált rá, és mire ideérnek, tele kell pakolni a sztratoszférát rakétával, aztán győzzön a jobb? Vagy majd valamelyik hacker ráküldi az intergalaktikus űrhajóra a windowsos computervírust?

Elismerem, gyönyörű gondolat, hogy a kőszén úgy alakult ki, hogy a tektonikus kőzetlemez rácsúszott a fákra, és a mélybe gyűrte azokat. Látva, hogy mennyi kőszén van a Földön, valószínű, hogy ezek a lemezek nem egyszerűen csúszkáltak, hanem ugráltak, mint a láncra vert csahos kutya.

Ezért különös, hogy a kőszénbánya nem úgy néz ki, mint a nápolyi. Pedig van róla vers is. "Habár alul a fája / S rajta palája / Azért az íz az úr."

Nem szimmetrikus nápolyira gondoltam, hanem olyanra, amelyben a három centi magas kőszénrétegeket ötszáz méter magas tektonikus lapok választják el egymástól. Miért? Szerinted, ha ledöntesz egy erdőt, és elpárolod belőle a vizet és az összes gáz állapotú szénhidrogént, és millió éveken át préseled izzó kövek között a föld mélyén, a keletkező szénréteg milyen magas lesz?

Nyilván nem egy erdőből alakult ki, hanem rettentő sokból. Világos. És közben lekoptak a feleslegessé vált kőzetlemezek, hogy a szenet majd ki lehessen bányászni.

Az is lehet, hogy nem sok kőzetlemez volt, hanem egy darab bolygó hollandi palaprés, amelyik felemelkedett, oldalazva letarolta az erdőt, aztán lenyomta a föld alá, arrébb csúszott róla, felemelkedett, és így tovább.

A kőolaj úgy alakult ki, hogy a forró kőzetlemez alá szorult a plankton.

A plankton, amelyet ma ismersz, évmilliós degeneráció végterméke. "Megmérettettél, és könnyűnek találtattál", mondták rá. Ezért úszik a víz felszínén.

Az ősi plankton még nehéz volt, és utat tört magának a kőzetlemez alá. Sütkérezett egyet a pokol tornácán, hogy távozzon belőle a víz. Miután távozott belőle a víz, nem lett a víznél könnyebb, és nem az óceán tetején úszott. Kőolaj sosem úszik a vízen, és ez az óceánok élővilágának hatalmas szerencséje.

Miután a víz távozott belőle, csak a köveknél lett könnyebb, a víznél nem, ezért sréhen felkúszott Texas alá, hogy a Ewing családnak a napi betevőért ne kelljen bárányokat tartania.

A plankton ezzel szórakozott évmilliókon át, mert akkor még nem volt Internet. Miután megteltek az olajtározók, a plankton megtanult a víz tetején lebegni, és közben az evolúció vége felé, az emberrel egyidőben megjelentek a Földön a baktériumok. Ez az új típusú élőlény már képes volt arra, hogy a döglött planktont még azelőtt lebontsa, hogy az az izzó kőzetlemezek alá befúrná magát, és ott olajjá változzon.

Kétségtelen, hogy ezért található a Földön kőszén, kőolaj, és földgáz, és nem azért, mert valaki kételkedett abban, hogy az ember első dolga a magfúzió szabályozása lesz.

Biztos, hogy az ember azért van életben, mert fogalma sincs senkinek arról, hol rejtőzhet. Kizárt, hogy bizonyos értelmi szint fölött a "győzzön az erősebb"-nek létezik alternatívája.

Szerinted indokolt elvetni a lehetőséget, hogy valaki vagy valakik mégiscsak sejtik, hol él az ember, és végtelenül türelmesek vele? Sőt, ki tudja, mi okból, még szeretik is.

Ez rossz lenne neked?

És ha így lenne, miért nem jönnek ide segíteni?

Miért gondolod, hogy nem jönnek?

Lehet, hogy kerülik a tömeget, mert a falkába verődött ember reménytelen.

Lehet, hogy nem csak az embert szeretik, hanem a ráját, polipot, kígyót és az ízeltlábúakat is. Esetleg azért tették őket ide, hogy szokjad, hogy ilyen is van, és majd kevésbé sokkolódj, amikor összefuttok egymással.

Lehet, hogy megvárják, amíg nem csak megbarátkozol ezekkel az élőlényekkel, hanem rájössz, hogy a fő szerepük nem a tápláléklánc, és nem muszáj az alapján osztályozni őket, hogy melyik "hasznos" és melyik "káros".

A lények, akikről beszélek, nem azért néznek ki ijesztően, mert meg akarnak téged enni, hanem azért, mert az szexi.

Akik meg akarnak téged enni, azok ártatlanul festenek. Akad köztük játékosnak tűnő csiga, akit gyerekeknek rajzolnál. Azok sem téged akarnak megenni, hanem mindent. A fákat, sziklákat és óceánokat. Valakinek takarítania is kell.

Amikor készen állsz, észre fogod venni a segítő kezet.

Most mi legyen? Érezz hálát?

"Isten irgalmazz."

Amikor sétálsz, és látsz egy futrinkát, és nem taposod agyon, azt várod, hogy térdre boruljon, hamut szórjon a fejére, hajbókoljon, mert nem ölted meg, és onnantól kezdve minden nap könyörögjön, hogy holnap is hagyd életben?

Vagy azt szeretnéd látni, ahogy a kitinpáncélján csillan a fény?

Esetleg szívesen beszélgetnél vagy játszanál vele, ha lehetséges volna? Vagy ha nem vele, akkor a rókával? Vele játszani már lehetne, ha képes volna bármire két másodpercnél tovább figyelni. 

Azon kívül, hogy a futrinkának jó, hogy nem taposod agyon, neked is jó, hogy ő létezik. És nem azért jó, mert megeszi a kertben a "káros" állatokat, hanem azért, mert szép, és mert szalad. Azért jó, hogy él, mert szeretheted.

A "káros" állatok közül kerülnek ki a lepkék és a pillangók. Szoktál bennük gyönyörködni?

A lény, aki a kezét nyújtja feléd - vagy amije épp van neki -, nem hálát vár tőled és nem földreborulást, hanem azt, hogy ha lehetséges, ne pusztítsd ki egyszerre a rókát, a futrinkát és önmagadat.

Ebből is látszik, hogy az intelligencia és az optimizmus tetszőleges arányban képes elegyedni egymással.

A hajlongásra Napóleonnak, Nagy Sándornak, Sun Tzunak és a hozzájuk hasonló szerencsétleneknek van szüksége. Értelmes lényt más dolgok hoznak lázba.

A versenyszellemet megtarthatod. Felejtsd el, hogy háború csak a Földön zajlik. Ó, dehogy. Háború magasabb szinteken is létezik, sőt, ott létezik igazán, csak éppen nem a másik fél megsemmisítése vagy szolgasorba taszítása a cél, hanem a képzeleted, akaraterőd, és koncentrációd fejlesztése.

Minél több teremtő erővel bírsz, annál fegyelmezettebb gondolatokkal kell rendelkezz a saját érdekedben. Van, ahol ezt gyakorolni lehet. Főleg akkor, ha képes vagy eljutni oda.

 

perspective :: 2020. december 16., szerda, 13:57:49 :: 0 komment

Ez volt már?

Egy ukrán lánnyal akartam találkozni, akivel szerelmesek lettünk egymásba, már amennyire telefonon lehetséges, ha a hívás folyton megszakad, mert az ő telefonja rossz.

El akartam küldeni neki a régi telefonomat. Ő nem fogadta el, hiába mondtam neki, hogy nem ajándéknak szánom, csak szeretném, hogy tudjunk beszélni.

Úgy döntöttem, hogy átadom személyesen.

Kievből öt órán át utaztam bérautóval. Az első tíz perc iszonyatos volt, mielőtt rájöttem, hogy akár ki is engedhetném a kéziféket.

Közel jártam a szállodához, amikor éjszaka az erdőben totálkárosra törtem két autót. Az egyik az volt, amelyben ültem.

Lelassult az idő. Láttam, ahogy felrobban a légzsák. Áramlott a fehér füst. Gondoltam, ideje kiszállni.

Mire magamhoz tértem, tizenkét ukrán vett körbe. Idegesnek tűntek.

A kereszteződést körbeölelő terület tele volt rozsdamállott, rommá tört autóval. Odatettünk még kettőt.

Egyikük beszélt angolul. Velem maradt és tolmácsolt. Mivel a rendőrök szondájában lemerült az elem, adtam nekik akkumulátort.

Kérdezték, mit keresek Kievtől több száz km-re éjjel az erdő közepén, ha egy szót nem tudok ukránul. Felmerült a lehetőség, hogy megmondjam nekik, hogy egyike vagyok azoknak, akik azért jönnek ide, hogy a legszebb és legbevállalósabb nőiteket elhordják külföldre, és közben rommá törjék az autótokat.

Ezt átfogalmaztam.

Dima, a tolmács értette. Azt mondta, nekik ezzel jót teszek, magamat szívatom vele. Az ő szívét összetörték, és egyedül neveli a lányát.

Azért vettek körbe tizenketten, mert ha baleset történik, telefonon hívják egymást. Nem engem akartak ellenőrizni, hanem a rendőröket. Ez érthető, ha belegondolok, hogy ceruzaelemre nem tellett a rendőrségnek, miközben az összes rendőr a legújabb iPhone-nal játszott.

Az éjszakát egy hotelben töltöttem, mert hajnalban mentünk a rendőrségre. Dima és a barátja, akinek az autóját összetörtem, jöttek értem, és vettek nekem ételt.

A baleset után az ukrán lány nem vette fel a telefont. Tudtam, hogy a készüléke valóban rossz, talán ki se csörög, ezért odataxiztam a megadott címre. A szállodától egyórás út volt. Nem a távolság, hanem a kráterek miatt.

Olyan címet adott, ami a Google mapen létezett, a valóságban nem. Az utca ott volt. A házszám hiányzott.

Ahogy vártam rá az esőben, tudtam, hogy nem fogunk találkozni. Az utazást a kezdetétől fogva baljós jelek kísérték.

Csak át akartam élni, hogy várok rá az esőben, fázom, és gyönyörű ukrán lányok bámulnak, hogy mit keresek ott.

Bementem egy épületbe, amihez képest bármi, amit a Stalker című filmben látsz, Disneyland. Szürreális volt látni, hogy ott vagyok, besétálok, felkúszom a tizedik emeletre, és becsöngetek valakihez. Pedig ez történt.

Később egy helyi nő és egy férfi próbálták megtalálni a házszámot. Nem akarták elhinni, hogy az a szám kimaradt. Becsöngettek több helyre, és kérdezték, hová tűnt a szám. Senki nem tudta.

Három nap után hazamentem. A szállodában és a kievi szerelmi fészek panzióban nem értették, mit keresek ott egyedül.

Én se értettem.

Kievből felhívtam az orosz exemet, akinek a családja Ukrajnában élt. Kiderült, hogy épp hazalátogatott. Letettem, és visszahívtam ukrán számról. Kérdezte, hogy ez mi volt. Mondtam neki, hogy amikor Ukrajnában van, ukrán számról hívom, így illendő.

- Mit keresel itt?
- Szerinted?

Miután beszéltem vele, beültem egy étterembe. Velem szemben ezt láttam a falon:


A társkeresőm neve Diamonds.

Az ő jógaiskolájának a neve, amelyet segítettem felépíteni, Shine.

A többi szó jelentésén még töprengek.

Már a zürichi reptéren jártam, amikor az ukrán lány előkerült. Azt írta, bocsássak meg, mert ő sosem fog megbocsátani magának. A nővére azt mondta neki, hogy szexturista vagyok, és ő félt, hogy bántani fogom.

Elhittem. Nem kért tőlem semmit, pont az volt a baj, hogy a telefont sem akarta elfogadni, pedig a hívásaink húsz másodpercenként megszakadtak.

Nem fért a fejébe, hogy valaki találkozna vele úgy, hogy nem vár három hónapot, például azért nem, mert egyszerre maximum egy nővel szeret kommunikálni, és ha minden találkozással hónapokat várna, az nem az ő élete volna, hanem valaki másé.

Nem értette, hogy az volt a harmadik alkalom, hogy repülőre ültem.

Az emberek imádják mondani, hogy "neked könnyű", "neked jó", mert akkor nem kell belegondolni abba, hogy a zebránál miért nem várom meg a zöld lámpát, miért érzek bűntudatot, amikor épp nem csinálok valamit, és miért érzem folyton úgy, hogy nem csinálok semmit.

Készítettem neki egy videót, hogy érezze a törődést.

Nem nagy szám, annyi a lényeg, hogy látszik rajta a SIM kártya tokja, amelyet azért vettem Ukrajnában, hogy tudjunk egymással beszélni.

Hogy kerek legyen a történet, a kártya forgatás közben kiesett a tokból, és elveszett.

A szigetet, amely mellett laktam, és ahová időnként beúsztam, már nem mutattam meg neki.

 

 

you are :: 2020. december 16., szerda, 00:44:14 :: 0 komment

Időnként úgy tűnhet, hogy hülyének nézek mindenkit, és ez igaz.

Látod, kiraktam a ház falára a hóembert. Havat is kapott. Itt főleg idős emberek és farmerek élnek. Az utca elején lakom, és szeretném, ha hazafelé jövet látnák, hogy nem akarom őket megenni.

Nem feltétlenül olyan itt az élet, mint ahogy kívülről látszik.

Az igaz, hogy a boltban a földkerekség összes szállítható gyümölcsét megtalálod, és szinte mindből van bio. Eddig az összes orosz barátnőm kiborult azon, hogy itt milyen mangók vannak, pedig ők valami érthetetlen okból össze-vissza szoktak utazni, és valaki mindig vesz nekik valamit.

A múltkor az egyik szomszédom látta, hogy új hűtőt hozott a postagalambom. Felemelte és felhozta az emeletre. Hirtelen nem tudtam mit kitalálni, adtam neki egy bio avocadót a konyhából.

Láttam rajta, hogy még az életben nem evett avocadot, úgyhogy odaadtam neki az összeset.

Pszichiáter férj és középvezető feleség nem azt teszik a gyerekeik asztalára, amit szívük szerint tennének, mert az drága.

Amikor Oroszországban jártam, tök jó volt, hogy megveszel valamit a boltban, telefonálsz egyet, és hazaszállítják. Előfizetsz az Internetre, aznap bekötik. És működik.

Itt ilyenekre két hetet kellett várni. Úgy értem, a covid előtti időszakban.

Mosogatógépjavítás két hónap múlva.

Ma felhívtam a szervízt, hogy nem működik a fűtés. A mesterember kérdezte a telefonban, hogy van-e sütőm, mert akár ki is nyithanám bekapcsolt állapotban.

Oroszországban sokkal szebb egy random lakás belülről, mint itt. Nagyságrendekkel jobb ételeket lehet rendelni. Csak ne akarj kinézni az ablakon, ne akard megnézni, hogy a hegy tetején milyen színű a hó, és ne gondold azt, hogy a bélszín és a hátszín két külön dolog.

Furán érzem magam, amikor fotókat rakok ki.

Én se mindig itt laktam.

Olyan szobában laktam, amelynek nem volt ablaka.

Annak, hogy mit értél el az életben, semmi jelentősége nincsen.

Ha egy lakásban élsz, ami nem a tiéd, és úgy érzed, hogy ezen vagy azon a téren kudarcot vallottál, ugyanannyit érsz, mint ha milliomos lettél, vagy megvalósítottad az összes álmodat.

Annál, hogy mit értél el az életben, sokkal fontosabb, hogy jó illata legyen a lehelletednek. És amikor mégsincs, akkor ne lehelj rá senkire.

Szinte biztos, hogy fogalmad sincs róla, ki vagy és mi vagy.

Amikor rájöttem, ki vagyok, az egyik első gondolatom az volt, hogy mindenkit megszívatok.

Ezt a vágyat azóta is dédelgetem.

Időközben felmerült a lehetőség, hogy esetleg szólok neked arról, hogy te ki vagy.

Mivel jó eséllyel nem fogod elhinni, a tervem, hogy mindenkinek az arcába nevessek, végrehajtható marad.

Sokkal több vagy annál, mint amiről álmodni mersz.

Nem arról beszélek, hogy tudsz te gyorsabban is futni, vagy kaphatsz egy jobb állást, vagy sikerülhet az anyósodat elrejtened az anyósnyelvek közé.

Arról beszélek, hogy alkalomadtán akár el is felejtheted azt, hogy az evolúció terméke vagy, és ha ráérsz, a teremtmény szót is kihúzhatod az önéletrajzod első oldaláról.

Addig, amíg hiszel a tudományban, erre nem fogsz ráébredni.

Eszembe sem jutott, hogy dobjuk ki a fizikát, vagy hogy ne ütköztessük a részecskéket. A részecskéknek az a dolga, hogy ütközzenek. Ők ettől boldogok. Időnként átfut az agyamon, hogy mi lenne, ha kilépnék a komfortzónámból, és én is összeütköznék valamelyikkel. 

Zseniális gyógyszerek léteznek. Ha a kezedbe akad olyan, amitől jobban érzed magadat, okvetlenül vedd be.

Csak azt akarom mondani, hogy a társadalom, amelyben élsz, minden létező módon visszatart attól, hogy kibontakozz. A csapda az, hogy azt hiszed, hogy ez máshogy van.

Azt gondolhatod, hogy a társadalom számára hasznos, ha kibontakozol. Azt hiheted, hogy ebben érdekelt a munkahelyed.

Azt tudtad, hogy az egyik leghívogatóbb leszállópályát úgy hívjuk, hogy a vénusz légycsapója?

Ki akarna neked rosszat? Az emberek? Az állam? A földönkívüliek?

Várjunk csak.

Mikor mondtam én, hogy ez rossz?

Hallottál már arról, hogy teher alatt nő a... bármi, ami teher alatt nő?

Ugye.

Na, és ki rakott téged a teher alá?

Szerinted?

 

what :: 2020. december 16., szerda, 00:34:56 :: 0 komment

Ez hirtelen felindulásból történt, amikor hazajöttem a körmöstől, és állt a fűtés.

Majd csinálok normálisat is. Például megmosom előtte az arcomat. Ilyenek.

 

 

snowmaniyaa :: 2020. december 15., kedd, 20:15:28 :: 1 komment

Pedig zenélő hóembert is építettem nektek.

 

progress :: 2020. december 15., kedd, 20:02:38 :: 6 komment

Úgy látom, a néggyel ezelőtti poszt mindenkinél kiverte a biztosítékot.

Kár.

Bár eleve egyre nehezebben írok.






 
< 1 2 3 4 5 6 7 8 10 13 16 20 26 32 41 >