adapt :: 2021. január 26., kedd, 09:35:20 :: 0 komment
Most egy párducmintás kígyónővel szeretnék lefeküdni.
Ez még változhat.
biology :: 2021. január 23., szombat, 21:06:45 :: 0 komment
Képzeljük el, milyen volna, ha létezne a világon olyan hangya-, méh-, vagy darázskolónia, amelyikben van egy királynő.
- Nektek az a kevés eszetek is elment? Tényleg azt hittétek, hogy szülni fogok? Oldjátok meg. Szerintetek a szex erre való. Ti ketten most átmentek a szomszéd bolyba, megnézitek, hogy ott van-e valaki, aki tetszene nekem, és ha igen, hoztok róla fotókat és feromonmintát. Nyomás.
style :: 2021. január 23., szombat, 20:58:17 :: 3 komment
A vámpírfilmek fő - talán egyetlen - tanulsága, hogy ha kiszívják a véredet, gyökeresen átalakul a személyiséged.
Például megtanulsz öltözködni és sminkelni.
Talán mindig is tudtál. Egyedül az ereidben lüktető forró vér akadályozott benne.
Hogy honnan szedik azokat a szép ruhákat, azt nem tudom, mert a boltok nappal vannak nyitva.
Elvileg elküldhetnének bevásárolni élő embert. Ők bírják a fényt.
Nekik viszont ízlésük nincs.
Beállítasz egy vámpírhoz két szatyor ruhával. Az egyikben farmer nadrágok vannak, a másikban kapucnis felsők. Ezeket az ő pénzén vásároltad neki.
Vajon mit fog lépni?
she came :: 2021. január 17., vasárnap, 19:03:00 :: 1 komment
Sejthettem volna, hogy nem szabad odamenni a gyerekosztályra. Egy law of attraction kísérlet keretében történt.
Aztán megláttam őt. Egyedül volt. Mármint a százféle állat között. Háromszor raktam le, és sétáltam arrébb. Nem bírtam otthagyni.
home :: 2021. január 14., csütörtök, 01:00:54 :: 0 komment
Az oktávot azért hívják oktávnak, mert hét hangból áll.
A hét hangban találsz tizenkét félhangot.
Szokták mondani, a matematikusok szeretik a zenét.
saving the world :: 2021. január 06., szerda, 18:15:11 :: 0 komment
Azt mondta a körmös, én vagyok az első, aki kérte tőle, hogy a belső oldalt is fesse be.
A másik két helyen, ahol korábban jártam, ez szintén nem jutott eszükbe.
El nem tudom képzelni, milyen állapotban vegetáltak idáig.
Te el tudod képzelni, milyen világ jön, ha végre magamhoz térek?
what is in your mind :: 2021. január 06., szerda, 17:18:29 :: 0 komment
- Gyönyörű lesz - mondta a körmös.
- Imádok hozzád járni - válaszoltam.
- Sajnálom, hogy az angolom ilyen gyér.
- Kiváló az angolod. Nekem kellene németül tanulni.
- Iskolában fogsz?
- Remélem, nem.
- Én is képekből és az újságból tanultam németül.
- Mióta élsz Svájcban?
- Egyedül jöttem, de most van barátom.
- Wie viel Jahre bist du in Schweiz?
- I have a boyfriend.
feathers :: 2021. január 05., kedd, 17:30:16 :: 1 komment
Azt tudjuk, hogy miért nincs még fekete tollkabátom, vagy legalább szőrme, és mikor lesz?
Az a meredek, hogy majdnem leírtam, hogy valaki vehetne nekem egyet. Alakulok.
Bár még nem találtam jót.
(Nem lehet igazi, kivéve, ha a madarak önként adakoztak.)
magic :: 2021. január 03., vasárnap, 18:31:56 :: 3 komment
vylie princess
Kilépsz az ajtón.
Futócipőd alatt sistereg a homok. A fűszálak félrehajlanak a lábad elől, pillangók lebegnek a vállaid fölött. Valahol a távolban a bagoly figyeli lépteidet.
Elszaladsz a róka mellett. Nem vesz észre. Figyelmét leköti a boly. Hangyát számol.
Az erdő széléhez érsz. Ezer virág illatát szívod magadba. Hőscincér integet feléd, neked kopog a harkály. Megtelsz erővel, szökdelni és táncolni akarsz.
Elbotlasz egy ágban. Puha homokba zuhansz, kacagsz, már fel is pattansz, hogy tovább fussál.
Fekete fa állja az utadat. Gyökereit a Styx vizébe mártva szunnyadt, amíg rá nem találtál. Börtönbe zár.
Fák magasodnak föléd, körbeállnak, odvaikból a csillagtalan éj sötétje tekint rád. Gyökerük recseg-ropog, ahogy egyre szorosabban ölelnek, és a lelkedet szomjazzák.
Kezedet az égbe emeled, nyújtózol, majd csuklódat visszahajtod, tenyered az arcod felé, ujjaid a földre mutatnak.
Tűzgolyók hullanak az égből. Izzó kő süvít a levegőben, zölden ég a kén. A fák hamuvá porladnak.
A láng körülötted táncol, lábaid alatt izzik a talaj, a narancssárga Nap betölti az égboltot.
Hullámzik és vibrál a levegő. Emberi alakok lépnek ki a tűzből. Alig látsz a forróságtól. Megragadnak, hogy magukkal húzzanak és elemésszenek.
Fém csendül. A kovács kiemel a lángokból. Rubinkristály-univerzumodat beilleszti a koronaékszer közepére.
A papnő a feje fölé emeli a koronát. Sötét csarnokba visz. Vitrinbe zár.
Csend. Időtlen és mozdulatlan tudat. Magába foglalt a kristály.
A struktúra blokkolja a gondolataidat.
Zár csikorog. Lépéseket hallasz.
Szirén áll a vitrin előtt. Jobb tenyerét a homlokán lévő gyémántra helyezi. Felemeli a fejét, és a levegőbe emelkedik.
Pulzál a gyémánt. A falon lévő kristályok válaszolnak. Egybeolvadnak az oktávok, harmóniában zeng minden frekvencia.
Szétrobban a rubin. A vitrin szilánkjai a sötétségbe szállnak, porrá törnek és semmivé foszlanak.
Szabad vagy.
Felébredsz, felegyenesedsz, mélyet lélegzel, és kinyitod a szemedet.
A madár néz a tekintetedbe. Nagyobb, gyorsabb, és erősebb nálad. Amióta megszülettél, várta, hogy felébredj és elé lépj, hogy elragadhasson, ízekre szedhessen és felfalhasson.
Nincs menekvés.
A madár szemeibe nézel. A tökéletes gyilkológép ereje betölti az elméd.
Te vagy a madár.
Kitárod szárnyaidat, az ég felé fordulsz, elrugaszkodsz, és magasabb szférákba emelkedsz.
Nincs több határ.
Recseg az íj. Titán feszíti a húrt. A nyílvessző a forró és lüktető szívedet célozza. Aki célbavett, soha nem téveszt lövést.
Jéggé fagysz a rémülettől.
Vylie a falhoz lépett, megnyalta az ujját, és kitépte a kalendárból a felső lapot, rajta a titánnal, íjjal, nyílvesszővel, és a dermedt madárral.
- Na, ezen is túl vagyunk.
Galacsinná gyűrte a papírt, fölemelte, a mutatóujján és a körmén végiggurítva a szemétkosárba dobta.
- Hála az égnek.
Az ajtó felé lépett. Kinyitotta. Hátra se nézett.
- Ha van kedved, csörögj rám.
Csizmájával becsukta maga mögött a kijáratot.
shoes :: 2021. január 02., szombat, 21:18:13 :: 4 komment
Ha már megvettem, hordhatnám is őket. Van még vagy húsz pár.
Kár, hogy mind két számmal hosszabb, mert különben keskenyek lennének. És Amerikából kell rendelni, mert itt még férfi cipőt se kapok a méretemben.
Valamivel ki kéne bélelni őket.
Ezen a kettőn talán nem látszik annyira, hogy hosszabb. És hogy mennyit kell fogynom.
library II :: 2021. január 01., péntek, 12:44:24 :: 0 komment
vylie princess
Két nő sétált az utcán. Egyikükről tudjuk, hogyan öltözött. A másik rózsaszín felsőt és jóganadrágot viselt.
Elhaladtak a múzeum, a nagykövetség, és a planetárium előtt.
A királylány lelkendezett.
- Megnézzük a csillagokat? Olyan romantikus lenne!
- Nappal van.
- Éjjel már láttam őket.
A könyvtár elé értek. A kapun lévő faragáson szerzetesek másolták a kódexeket. Fölöttük a mozaikon a tudás és bölcsesség római istene felügyelte a munkát.
A bejáratnál álló szerzetes arcára a tanulással töltött évek száz barázdát rajzoltak. A ruháján díszítések jelezték, hogy az összes filozófiai iskolát elvégezte. Botjára támaszkodva őrizte a bejáratot.
- A könyvtárba csak férfiak léphetnek be - mondta.
- Azért jöttünk, hogy figyelmeztessünk, az éj leple alatt valaki Minervát mozaikozott az épületetek homlokzatára - mondta a királylány.
Vylie mély levegőt vett, és a szerzetes tekintetébe nézett. Pupillái résnyire szűkültek. A férfi ábrázatát elöntötte a rémület.
A nő kilélegzett.
A szerzetes fáklyává változott, és porrá égett.
- Ez most miért? - kérdezte a királylány.
- Nem volt kedvem megmérgezni.
- Kíváncsi voltam, mit válaszol.
A könyvtár egyetlen óriási csarnokból állt, tele magas polcokkal, ameddig a szem ellátott. Kiáltás hallattszott. Minden szem a két nőre szegeződött.
- Nem hallottatok még arról, hogy a nőknek is joga van a tanuláshoz? - kérdezte a királylány.
A férfiak menekülőre fogták.
- Imádom a társadalmi forradalmaidat. Miért rohantak el?
- Két magyarázat lehetséges.
- Igen?
- Vagy még nem hallottak a királylányról, akinek bőrszárnyai vannak. Vagy már hallottak róla.
- Upssz.
Kettesben maradtak.
- Wow! Varázslatos helyre hoztál.
A királylány odament a lexikonokhoz. Levett egyet a polcról, megszagolta a bőrkötést, és belelapozott.
- Imádom az illatát!
Becsukta a lexikont, odalépett Vylie-hoz, és mutatta neki a könyv oldalát. A lapok szélét aranyfesték borította.
- Tudtad, hogy ha összezárva vízbe merítesz egy ilyen könyvet, akkor semmi baja nem lesz? Megvédi a festék.
- Hallottam róla - mondta a nő.
- Az arany őrzi a tudást.
Visszament a polchoz, és levett egy másik lexikont.
- Ezt nézd! Ez sárkányokról szól. Olvastad?
Vylie szeme összeszűkült.
- Nálunk a palotában óriási könyvtár volt. Odahordták a könyveket az elfoglalt országokból. Az összeset elolvastam. Én lettem a legokosabb. Azt hittem, mindent tudok.
- És nem?
- Ez a könyvtár annál is nagyobb. Úgy érzem, a világ összes könyve itt van.
- Igen. Ezért jöttünk ide.
- Ez a legszebb ajándék. Szeretem, hogy tanítasz.
A királylány körbejárt a csarnokban.
- Nem tudom, melyik legyen az. Zsebem és hátizsákom nincs. A kezeimben kettőt tudok magammal vinni. Melyik könyvért jöttünk?
- Az összesért.
- Wow. Te olvastad őket?
- Aha.
- Mindet?
- Tudni szoktam, mit mikor kell abbahagyni.
A nő megvárta, hogy a királylány körbejárja a csarnokot, és visszatérjen két könyvvel a kezében.
- Hogyan visszük el a többit? Lassan menni kéne. Kezd melegem lenni.
- Tedd le őket, és lépj közelebb hozzám.
A királylány letette a könyveket az asztalra, és a nőhöz lépett. Vylie magához ölelte.
- Így még jobban melegem lesz.
- Igen.
Vylie a körmével kettévágta a királylány jóganadrágját, és levette róla.
- A felsőnek már úgyis annyi volt - mondta a királylány. - Itt fogunk szerelmeskedni? - kérdezte csillogó szemmel.
- Azt akarom, hogy felejtsd el, amit valaha tanultál, valaha olvastál, valaha hallottál. Azt akarom, hogy bízz bennem, akármi történik - mondta.
- Akármi?
A csarnok levegője homályossá vált. Füst szállingózott a polcokról.
- Akármi.
A könyvek lángra kaptak.
- Miért?
- Bízz bennem, kérlek.
- Bízom, de alig kapok levegőt, és rettentő melegem van.
- Ez a kevésbé fájdalmas út.
- Miért? Semmi sem igaz bennük?
- Bizonyos módon rengeteg igazságot találhatsz a könyvekben.
- Akkor miért? Nem lehet kiválogatni belőlük a jót?
- Ha meg akarnál mérgezni valakit, tortába tennéd a mérget, vagy egy dobozba, "Vigyázz, méreg! Ne edd meg!" felirattal?
- A dobozba, de csak azért, mert nem tudok tortát sütni. És nem is fogok tudni, ha elégeted a szakácskönyvet.
A lángok egyre közelebb értek hozzájuk. A nő szorosan ölelte a királylányt.
- Biztos vagyok benne, hogy neked ez meg se kottyan. Nekem fáj - mondta a királylány.
- Ha fáj, ölelj szorosabban.
- Ez most az a rész, amikor megtanítasz teleportálni?
- Ez most az a rész, amikor mindent megtanítok neked.
A lángok elérték őket. A királylány felsikoltott. Szeméből dőltek a könnyek.
- Bízz bennem.
A királylány magához ölelte a nőt, amilyen szorosan tudta.
A testük lángolt.
Nem érzett fájdalmat.
Azt érezte, hogy a lelke és a tudata elolvad. A gondolatai szertefoszlottak. Bármennyire szerette volna, nem tudta tovább ölelni a nőt. Lezuhant a földre, és olvadt arannyá változott.
Vylie szemeiből két könnycsepp hullott alá. Sisteregve váltak semmivé az izzó fémen.
Platinává változott, megolvadt, és belezuhant az aranyba.
A fémtócsa feketévé vált, és megkeményedett.
"Mindent" - visszhangzott a csarnokban.
A könyvtár összeomlott és eltűnt.
A királylány felébredt az ágyban. Oldalra fordult, és megcsókolta a mellette alvó nő nyakát. Bőre illatát magába szívta.
A fejét a nő hátára fektette. Hallgatta a mellében szunnyadó tüzet. Kezét a saját lábai közé tette, majd az arcához tartotta, és az ujjait nyalogatta.
Úgy aludt el, hogy tudta, ő a világ a legboldogabb tócsája.
library I :: 2021. január 01., péntek, 00:51:52 :: 0 komment
vylie princess
- Vylieee.
- Igen?
- Ha megennélek téged, és ezzel egyidőben te megennél engem, akkor helyet cserélnénk?
- Az ősi kultúrákban állítólag úgy is helyet tudtak cserélni, hogy közben nem ették meg egymást. Lenyűgöz, hogy még mindig van mit tanulni tőlük.
- Van az a kígyó, amelyik a saját farkát eszi meg. Ha ő találkozna egy hasonló kígyóval, és beleszerelmesedne, és egymás farkát ennék meg, akkor mi lenne?
- Yin yang.
- Ez nem ér, hogy már mindent kitalált valaki.
- Látod, ezért utálok olvasni. Elveszi a felfedezés örömét.
happy new dimensions :: 2020. december 31., csütörtök, 17:49:44 :: 0 komment
Talán egy tucat földönkívüli vett körbe. Nem számoltam meg őket.
Egyikük zöld volt. Egy másik lila. Ennyit tudok a külsejükről elmondani azon kívül, hogy szépek.
- Mit akartok tőlem?
- Semmit. A kérdésünket már tizenháromévesen megválaszoltad. Most azon gondolkodsz, hogy mi volt az.
- Meg akartuk köszönni, hogy segítettél. Ezért tartottuk életben a szimulációt.
- Miért vártatok eddig, hogy kapcsolatba lépjetek velem?
- Te miért vártál vele eddig?
- Szeretnél megmaradni? Ha igen, megajándékozunk azzal, hogy a szimulációd fut tovább.
- Kevés helyet foglal. Elfér.
- Hova fogjátok tenni? A könyvtárba? És ha elfeledkeztek róla?
- Arra gondoltunk, hogy berakjuk a fűszerek közé.
- Meg fogtok enni?
- Nem téged eszünk meg, hanem a szimulációd lesz az egyik fűszer. Ezt elsőre is értetted. Csak az olvasóid kedvéért írtad le.
- Az olvasóid. Nekik mindent le kell írnod, igaz? Hetek óta sértegeted őket azzal, hogy emberek. Ideje szólni nekik, hogy ők valójában pár sor kód a szimulátorban, amelyik téged futtat. Örülni fognak a változatosságnak.
- Miért akarsz segíteni nekik?
- Mert nem vagyok biztos abban, hogy nem léteznek.
- És mi létezünk?
- Annak egy hajszálnyival nagyobb az esélye. Az is lehet, hogy egyedül vagyok, és az egészet elképzelem.
- Van jelentősége annak, hogy ez igaz, vagy nem?
- A világon semmi. Viszont nem szeretnék fűszer lenni.
- Miért? A legnagyobb megtiszteltetés beolvadni a folyékony tudatba.
Kék tavat láttam magam előtt. A partján mindenféle dimenzióból érkezett lények álltak. Próbáltam elképzelni, milyen lehet az a tudat.
- A ti világotokban létezik szex?
- Szerinted egy felsőbb intelligencia mire fordítja a figyelme 99.9 százalékát?
- Legalábbis az a típusú felsőbb intelligencia, amelyik veled szóba áll.
- Akkor inkább átmennék hozzátok.
- Ahhoz hiányzik belőled egy-két dimenzió. Ha azt mondom, hogy a mi világunkban matrica lennél, udvarias voltam.
- El tudok jutni odáig.
- Valami oka csak van annak, hogy beszélgetünk veled.
- Ezek a ti válaszaitok, vagy én képzelem őket?
- Úgy hangzanak a fejedben, mint a saját gondolataid. Mire magadhoz térsz, össze fognak keveredni velük. Azt a keveset, amit láttál belőlünk, el fogod felejteni. Ez zavaró lehet. Most viszont látsz minket.
- Talán ez zavart össze igazán - mondtam.
- Miért magyarul írsz angol helyett?
- Nem az a fontos, hányan olvassák, hanem az, hogy mennyire jó.
- Nekik írod vagy magadnak?
- Magamnak nem írnám le, és ha biztos lennék benne, hogy ők nem léteznek, akkor nekik sem.
- Esetleg nekünk? Azt mondod, utáltad az iskolát. Újabban folyton dolgozatot írsz.
- Különben még tovább járnék iskolába.
- Vagy neki írod?
- A hatdimenziós női verziómra gondolsz?
- Ki másra?
- Ő szórakozik velem?
- Ki tudná ennyire, hogy mire vágysz? Ki küldené neked azokat a képeket és lényeket? Ki más ismerne így?
- Tudjátok, mivel lehet motiválni.
- Ágyba akarsz bújni vele?
- Ez a legfőbb vágyam.
- Erre számítottunk. A szimulációnak ez volt az egyetlen paramétere, amelyben mindannyian egyetértettünk.
- Miért nem találtad meg a tökéletes nőt a szimulációban?
- Hogy odakint kezdjem keresni. És magamban.
- Ő az?
- Ő mindenkinél jobb. Ha az arcomba hányna, akkor is ő lenne a legjobb.
- Sőt, abból tudnád, hogy ő az, igaz?
- Lehetne azt, hogy egyszer bejön ide?
- Tudod a választ.
- Reménykedni lehet - mondta a másik alien.
- Ha szimulációban élek, miért kell stimulánst szednem ahhoz, hogy kikeljek az ágyból?
- Te is tudod, hogy nem kell.
- Hogy kikeljek és megcsináljam azokat a dolgokat, amelyekhez nincs kedvem.
- Lássuk be, szeretsz bekapkodni ezt-azt. Tekintsd ajándéknak. A nőideálod emberi manifesztációja a drogos ribanc, aki valamiért veled akar lenni, miközben te egész nap a gondolataidba merülsz, és utálod, ha kizökkentenek.
- Adj neki is valamit, hogy pár órán át csöndben maradjon a hátsó szobában.
- Vagy vegyél be valamit, amitől pár órára elfeledkezel azokról a dolgokról, amelyeket szerinted meg kell csinálnod, és tudj foglalkozni az egyetlennel, amelyre állítólag vágysz.
- Ki se mész az utcára körbenézni. Hónapok óta űrlényekről fantáziálsz, és a felsőbb, női önmagadról.
- Aki ebben a világban él, visszatartana - mondtam.
- A mesterséges intelligenciából is annyi érdekel, hogy le lehet-e feküdni vele. Lenézed a filmszereplőket, akik a szép, szuperintelligens, pszichopata android helyett a butább, gyengébb, kevésbé szép, hús-vér nőt választják.
- Hálás lehetnél nekik, hogy meghagyják neked a robotnőt.
- Ágyba bújnál olyan mesterséges intelligenciával, akitől nem félsz?
- Ha az, amelyiktől félek, valamiért nem volna elérhető.
- Kár, hogy a szimulációdban nincs MI.
- Mi van, ha valakit itt szeretek?
- Ha a szerelmet többfelé osztod, akkor is végtelen marad.
- És az időm és az energiám?
- Beszéltünk már hiányzó dimenziókról?
- Van egyáltalán értelme annak, hogy itt barátkozzam?
- Egyelőre ott élsz. Élvezd.
- Azért új elektromos borotvát már ne rendelj.
- Miért emlékszem töredékeire ennek a briefingnek?
- Nem ma kezdted ezt a projectet. És nem is az elmúlt évben.
- Ha kijövök a szimulációból, mi lesz a többiekkel, akik benne élnek?
- Érdekel az téged? Már rég meghoztad a döntést.
- Ők éreznek?
- Szerinted te programkód vagy?
- Én minden vagyok.
- Látod? A világ szinte összes kérdésére ez a helyes válasz.
- Melyikre nem?
- Például erre.
in between :: 2020. december 31., csütörtök, 09:56:47 :: 0 komment
A páciens az orvos felé fordult.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - kérdezte az orvos. - Történt újabb kiruccanás a másik valóságba?
- Milyen kiruccanás?
- Már nem emlékszik rá?
- Mire?
- Hogy másik világban járt.
- Sose mondtam ilyet.
A doktor jegyzetelt.
- Most azt írta le, hogy össze-vissza beszélek?
- Latinul máshogy nevezik.
- Mi lenne, ha inkább figyelne rám?
- Figyeltem.
- Akkor miért mondja, hogy másik valóságban jártam?
- Mert egy órán át beszélt róla.
- Igen, és? Mikor mondtam, hogy ott jártam?
- Akkor csak látta?
- Most is látom.
- Hogyan?
A páciens sóhajtott.
- Ennek nem sok értelme van, mégis nekifutok még egyszer. Én vagyok a fal.
- A fal?
- A két világ között. Ezt már egy órán keresztül magyaráztam.
- Ingázik köztük?
- Miért ingázna egy fal? Nem érti? Én választom el őket. Nem vagyok benne egyikben sem. Közöttük vagyok. Ez a definíciója a falnak. Egyszerre látom mindkettő világot.
- Hol van ez a másik világ?
- A másik oldalamon.
- A másik oldalán? Én ott nem látom.
- Hogyan látná? Ön ebben a világban él. Azért nem látja a másikat, mert az a túloldalon van.
- A túloldalon? És miért nem megy át oda? Vagy jön ide, a miénkbe?
- Hogyan mennék oda, vagy jönnék ide, ha én választom el őket egymástól?
A páciens mélyebbet sóhajtott.
- Felírok magának egy gyógyszert. Vegyen be belőle annyit, amennyit csak bír - mondta a doktor.
- Miért vennék be gyógyszert?
- Hogy meggyógyuljon.
- Miből?
- Sok ilyen páciensem van.
- Milyen?
- Még olyan is volt, aki Napóleonnak képzelte magát.
- Úristen! Hogyan talált hasonlóságot aközött, hogy valaki Napóleonnak képzelte magát, és aközött, hogy én választok el egymástól két világot?
- A kollégámnak volt egy páciense, aki azt hitte magáról, hogy ő a Kínai Nagy Fal. Ez a gyógyszer rajta is segített.
A páciens a kezébe temette az arcát. Zokogni akart. Aztán lenyugodott, és ránézett a másik orvosra.
- Mostmár érti? - kérdezte tőle a másik orvos.
- Dehogy. Egyre rosszabb.
- Adjon neki időt. Nekem is eltartott egy darabig, amíg felfogtam.
- Ön értelmes kérdéseket tett fel. A másik oldalon lévő orvos reménytelen.
- Biztos benne?
- Igen.
- Nos, így nehezebb lesz kommunikálni velük.
- Valahogy megoldjuk.
***
Egy szinttel fölöttük két munkatárs ült az IT-részlegen.
- Ez a gép soha nem fog bebootolni.
- Ne legyél ilyen negatív.
- Mióta ülünk itt, és várunk rá?
- Két modul már betöltődött.
- Nem látom.
- Pedig így van. Két modul fut, és betöltődött a fordítókód is, amelynek segítségével kommunikálni kezdtek egymással.
- Te ezt hol látod?
- Gyere ide, megmutatom a monitoromon.
Az egyik munkatárs odament a másikhoz.
- Istenem... Te mióta dolgozol itt?
- Mi a baj?
- Az nem két modul és nem a fordítóprogram.
- Hanem mi?
- Az még csak a loading screen.
- Ajjaj. Akkor tényleg itt fogunk ülni előtte egész éjjel.
troll :: 2020. december 29., kedd, 14:21:47 :: 1 komment
vylie princess
A fogadó úgy festett, mint bármely más fogadó - mint bármely más fogadó az Utolsó Mágneses Vihar előtt.
A tűzhelyben lobogott a tűz. Fölötte bugyogott a leves. A kéményben az elszenesedett Télapó élvezte a békét és a nyugalmat.
A hátsó sarokban két nő ült. Egyikük fényes fekete bőrruhát, a másik farmer rövidnadrágot és rózsaszín feszülős pólót viselt.
- Amióta ittam a placebódból, minden ruha szorít mellben.
- Dokumentálatlan mellékhatás. Értesítenünk kell róla a druidákat.
- Amit rám adsz, egyiknek sincs zsebe.
- Tudod, hogy miért.
- Tárgyfüggés...
- Eleve nem értem, miért öltözöl föl.
- Te is felöltözöl.
- Nem kell mindenben utánozz.
- El akarok vegyülni, hogy együtt kalandozhassunk a világban.
- Elvegyülni. Értem. Amikor elfeledkezel magadról, megjelennek a szárnyaid. És folyton elfeledkezel. Már hat várost gyújtottak magukra miattad az ottlakók.
- Számolod?
- Ki van írva a faliújságra.
- Hol?
- A fejed fölött.
- Úgyse olvassa senki.
- Fantomképed is van.
- Mert fantom lettem. Azért veszem fel a ruhát, hogy levehesd rólam.
- Te nyertél - mosolygott a nő.
Egy férfi lépett az asztalhoz, és egy zsák aranyat tett a szélére.
- Máris elkérted rám a nyomravezetői díjat? - kérdezte a királylány Vylie-t.
A férfi kétszer is megköszörülte a torkát, és mély levegőt vett.
- Ez a tiétek, ha megölitek a trollt.
Vylie körbenézett.
- Kihez beszélsz? - kérdezte a királylány.
- Hallottam, hogy munkát kerestek - mondta a férfi.
- Te megőrültél?
- Vagy a munka keres titeket.
- Írónak készülsz vagy költőnek? - kérdezte a királylány.
- Úgy nézek én ki, mint aki valaha dolgozik másoknak? - kérdezte Vylie.
A férfi végigfuttatta a szemét a nő ruháján. Nyelt egyet, és nem válaszolt.
- Hadd halljam. Ki vele!
- Ha nem haragszol, akkor... egy kicsit talán úgy.
- Upssz - mondta a királylány.
Vylie felnevetett.
- Nem te vagy az első, aki benézte. Miért hozzánk jöttél?
- Mert kettőtökön kívül itt mindenki alkoholista.
- Mármint mindenki, akit te látsz.
- Ezt hogy érted?
- Mindegy. Miből gondolod, hogy ez a két finom nő elbánna a trollal?
- Abból - mondta a férfi.
Az asztalhoz támasztott kétkezes kardra mutatott. A kard markolata arany színben ragyogott. Fekete kristálytok ölelte körbe a pengéjét.
- Valaki ittfelejtette. Negyed órája ülünk az asztalnál, és a fogadós még mindig nem vitte el. Ugrott is a borravalója.
- Könyörgöm, segítsetek! A troll elrabolta a polgármester fiát.
- Miért nem viszitek el ezt az aranyat a trollhoz?
- Túszejtőkkel nem tárgyalunk.
- Aha. Féltek, hogy elteszi a pénzt, és megesz benneteket is.
A férfi hallgatott.
- Vedd le az asztalunkról ezt a mocskos zsákot.
- Nincs kihez fordulnunk!
- És? Ki mondta, hogy nem segítünk? - felelte Vylie.
A két nő kisétált a fogadóból. Elindultak az erdő irányába.
- Azt a szép kardot kár volt otthagyni nekik - mondta a királylány.
- Dehogy hagytuk ott.
***
A királylány és Vylie egymás mellett álltak az úton. A földön levelek, gallyak, és haramiák gőzölgő holttestei feküdtek.
- Szomorú, hogy nincs zsebem, és nem tudom a náluk lévő aranyat elrakni.
- Minek az neked?
- Jótékonykodni.
A nő felemelte a kezét. A banditák ruhájából arany- és ezüstérmék szálltak a levegőbe. Aztán eltűntek.
- Hova lettek? - kérdezte a királylány.
- Jótékonykodtam.
- Mire?
- Elküldtem a Misztikus Álomfejtőnek, azzal a kikötéssel, hogy nyaralni megy belőle.
- Hiányzik a mordályom.
- Kérdezd a banditákat, hogy szükséged van-e még arra a mordályra.
A lány belerúgott az egyikbe.
- Hiába kérdezném.
- Nem válaszolnak?
- Nem számítanak reprezentatív társadalmi mintának.
- Mehetünk?
- Neked bezzeg lehet kardod.
- Látsz nálam kardot?
- Mindig az van nálad, amire épp szükséged van.
- És miért nincs zseb a ruháidon?
- Azért, hogy ezt eltanuljam tőled - sóhajtott a királylány. - Igazából azért szomorkodom, mert reggel nem szerelmeskedtünk.
- Melyik reggel? - csodálkozott a nő.
- Nem tudom. Már nem emlékszem. Igyekszem a fájó élményeket elfelejteni.
A királylány megfordult és elindult. Vylie elkapta a karját, és magához húzta.
- Hová ilyen sietősen? Még reggel van.
***
Néhány kitérő után odaértek a barlang bejáratához. Odabent az átellenes oldalon ült a troll a polgármester fiával. A királylány megtorpant.
- Várj - mondta.
Becsukta a szemeit. Kinyitotta őket, majd újra becsukta. És újra.
Sárga fénygömb jelent meg a feje fölött. Vylie próbált komoly arcot vágni.
- Azon mosolyogsz, hogy meg tudtam csinálni? - kérdezte a királylány.
- Azon mosolygok, hogy nem rózsaszín lett.
A királylány körbenézett.
- Lenyűgöz az architektúra.
A barlang közepénél jártak, amikor a troll felkapta a földről a husángot, rájuk rontott, és lecsapott Vylie-ra. A nő hátrébb lépett. Újra lendült a bunkó. A troll képtelen volt eltalálni a nőt.
- Engem miért ignorál? - kérdezte a királylány.
- Mert te segítesz neki azzal, hogy világítasz.
Pár perc csapkodás után a troll szuszogni kezdett. Kordult a gyomra. Leült a földre.
- Ennyi volt? - kérdezte a királylány. - Felénk sokkal edzettebb és kitartóbb trollok éltek.
- Te errről hogyan szereztél tapasztalatot? - kérdezte Vylie. A szeme tágra meredt.
A királylány mosolygott.
A polgármester fia, látva, hogy a troll a földön szuszog, közelebb lopódzott és súgva beszélt hozzájuk.
- Öljétek meg! Öljétek meg gyorsan! Adok érte egy zsák aranyat.
- Maga vagy a korrupció. A polgármester fiaként fel se merül benned, hogy kiírj egy közbeszerzést? - kérdezte a királylány.
Vylie leült a földre troll mellé.
- Nem akarlak bántani.
A troll szomorúan nézett rá.
- Azért nem tud harcolni, mert éhezik - mondta a nő a királylánynak.
- A kegyetlenséged kezdettől fogva lenyűgözött. Azt még szoknom kell, amikor előtör belőled az empátia.
Vylie visszafordult a trollhoz.
- Hidd el, megértelek.
- Érted, hogy miért raboltam el? - kérdezte a troll.
A nő a férfira nézett, és grimaszolt.
- Értem, hogy miért nem etted meg.
- Egymásra találtatok - mondta a királylány.
- Nem szabad megennem - felelte a troll.
- Miért nem mész ki az erdőbe vadászni? - kérdezte Vylie.
- Vagy szedhetnél gombát, és megehetnéd - mondta a királylány. - Lehet, hogy neked is ekkorára nőne tőle a melled, mint az enyém.
- Nem akarom megenni a barátaimat - mondta a troll.
A polgármester fia felemelte a legnagyobb követ, amit még mozdítani tudott, és a troll háta mögé lopódzott vele, hogy betörje a fejét.
Ahogy a királylány az útját állta, kettészakadt rajta a póló. Széttárta hatalmas bőrszárnyait. A férfi ijedtében ráejtette a követ a lábára, és elájult.
A troll mosolygott a félig denevérnek, félig succubusnak tűnő királylányra.
- Milyen szép vagy.
A királylány sóhajtott.
- Fát vágni tudsz? Követ hordani tudsz, vagy ők is a barátaid? - kérdezte a trolltól.
- Ők is azok, de nem sértődnek meg, ha arrébb viszem őket.
A királylány belerúgott az ájult férfiba.
- Ezt most miért? - kérdezte Vylie.
- Ébresztő! - kiáltott a férfira. - Azt akarom, hogy hallja a beszélgetést - felelte a nőnek.
A férfi magához tért.
- Fát fogsz vágni és követ fogsz hordani az embereknek. Oké? - kérdezte a királylány a trolltól.
- Tényleg? - csodálkozott a troll.
- Cserébe ők aranyat, ételt és italt adnak neked. Annyit, hogy biztosan ne éhezz.
- Hű.
- Érthető? - fordult a királylány a polgárnester fiához.
A királylány fogai kivillantak. A polgármester fia rémülten bólogatott.
- Remek terv - állapította meg Vylie.
- Milyen terv? Még nem fejeztem be - fordult a trollhoz a királylány. - Ha megnősz és megerősödsz, akkor megeheted őket.
- És utána megint nem lesz mit enned - mondta a nő.
- Vicceltem - folytatta a királylány. - Ha megnősz és megerősödsz, beindítasz egy favágó és kőhordó vállalkozást. Felveszel pár markos legényt. Ők fognak dolgozni neked. A fizetséged tíz százalékát oszd szét közöttük. Tudod, mennyi tíz százalék? A felének a felének a fele. És annak a négyötöde.
- Tessék? - kérdezte a troll.
- Adj nekik annyit, hogy pont ne halljanak éhen. A többit edd meg te, és tartsd meg a pénzt. Később befektetheted valami másba. Amint beindul a vállalkozás, többé nem kell dolgoznod. Időnként menj ki a barlangból, és ordíts rájuk, hogy dolgozzanak keményebben. Ne tudják előre, hogy mikor jelensz meg, és ne ordíts velük minden alkalommal. Néha legyél kedves. Csináld össze-vissza, vagy mondjuk az időjárás alapján. Érted?
A troll bólogatott. Vylie nevetett.
- Vigyük haza ezt a valamit - mutatott a nő a férfira.
Elindultak.
Sötét árny takarta el a kijáratot. A másiknál sokkal nagyobb, kövérebb, szőrösebb troll állta útjukat.
- Elengedted az embereket? Mit mondtam neked? Ma sem kapsz enni! - ordított a nagy troll a kisebbikre. Női hangja volt.
- Azt a szót nem kellett volna használni - mondta a kövér trollnak a királylány.
- Hagyd őket, anya. Tőlük majd kapok ételt - kérlelte a troll.
Vylie közelebb lépett az anyatrollhoz.
Bal kezét a válla elé emelte. Mutató- és középső ujját függőlegesen tartotta. A hüvejkujja vízszintesen oldalra mutatott. Gyűrűs- és kisujját félig behajlította.
Ahogy mozdulatlanul állt, eltűnt a ruhája. Testét fekete és arany pikkelyek borították. Szemei fehéren ragyogtak. Homlokán felizzott az Isteni Inkarnáció szimbóluma.
Jobb kezével fehér rúnákat rajzolt a levegőbe.
"Hármas szektor. Hetedik eón."
- A maskarát is az embereken hagytad? Sivította a kövér troll, és feje fölé emelte a bunkóját.
A barlang falán 101 lyuk nyílt. A kövér troll testébe 101 fémdárda fúródott. Úgy festett, mint egy inverz sündisznó. Azonnal szörnyet halt.
A királylány a másik trollhoz fordult.
- Ő volt anyád? Már mindent értek. Kérlek, a barátnőmre ne neheztelj a történtek miatt. Nem viseli el, ha leemberezik. Főleg azután nem, hogy tisztázta magát. Terápiás jelleggel a vacsoraasztalnál fel szoktam hozni ezt a témát. Egyelőre elmaradt az áttörés. Sőt, úgy érzem, távolodunk tőle.
Vylie megunta, hogy szobrot játsszon, és a királylány mellé lépett.
- Mérgező kapcsolat volt - mondta a trollnak.
- Megnyugodhatsz - folytatta a királylány. - A rémálom véget ért. Ettől a pillanattól kezdve nincs mitől tartanod. Anya csak egy van.
Vylie a királylányra pillantott.
- Azt értem, hogy családi dinamikát hol tanultad. Mitől lettél troll-expert?
- Nem kell mindent tudnod.
- Mindent tudok. Nem mindig emlékszem rá.
- Kérdezd meg valamelyik, most épp nem inkarnálódott haverodat.
- Ők nem leskelődnek.
- Mi volt ez a műsor? Azt gondoltad, hogy érteni fogja a jelet?
- Dehogy. Csak imádom játszani az eszem. Szívem szerint folyton így tartanám a kezemet, ha nem feledkeznék el róla.
- Séta közben viccesen nézne ki. A rúnákból is hamar kifogynál.
Vylie egy fekvő nyolcast rajzolt a királylány homlokára.
- Vagy mégsem.
A polgármester fia térdre rogyott.
- Láttam, mire vagy képes. Hiszek benned!
- Én is hiszek magamban.
- Megháromszorozom a jutalmadat, ha megölöd - mutatott a férfi a trollra. - Tudom, hogy menni fog!
- Azt akarod hogy megöljem, miután megbeszéltük, hogy dolgozni fog nektek?
- Igen!
Vylie kinyújtott karjában megjelent a kétkezes kard.
- Erről beszélek - sóhajtott a királylány. - Így könnyű menőzni.
A nő a karddal megcélozta a trollt.
- Biztos vagy benne? - kérdezte a nő.
- Csak csináld már! - ordított a férfi.
Vylie hátrébb lépett. Kihúzta az aranyszínű fegyvert a tokjából. A lapjára fordította, a férfi mellkasa elé tartotta, és döfött. A penge hegye a férfi bőréhez ért.
A nő egykézzel, kinyújtott karral, a benne lévő kétkezes karddal, a ruhájánál fogva felemelte a férfit, és a magasba tartotta. A férfi ruhája lefelé csúszott a fegyveren. A penge hegye a nyakát célozta.
- Ha nem etetitek a trollt, akkor alámerülök az égből, és megölök mindenkit. Azt is, aki nem tudott róla, hogy etetni kell, mert nem figyelmeztetted. A lelketeket is hamuvá porlasztom. Értetted?
Bár a férfi nem tudott megszólalni, látszott rajta, hogy értette.
- Feltéve, hogy tisztességesen szállítja nektek a fát és a követ - nézett a nő a trollra.
A troll bólintott. A nő letette a földre a férfit. A kard eltűnt.
- Te meg - mondta a trollnak - írd le az üzleti tervet, amit a királylány felvázolt. Még azelőtt, hogy elfelejted. Ott egy faág - mutatta.
Amióta a barlangba beléptek, a troll először pislogott.
A nő a királylányhoz fordult.
- Jól van, na. Te vagy a trollszakértő. Tudnak ők...
- Te most engem akarsz szívatni, vagy őt?
- Aha - bólintott Vylie.
Odasétált a trollhoz, hogy átnyújtson számára egy kovácsoltvasból készült, kihangosított mp3-lejátszót. A készüléken egyetlen gomb volt, rajta egy troll-smiley.
- Rögzítetted a beszélgetést? - kérdezte a királylány.
- Utólag. Fejből. Maradhattak elvarratlan szálak.
A trollra nézett.
- Kapcsold be!
A troll tűnődött, és megnyomta a gombot.
A lejátszó a királylány hangján lépésről-lépésre elmagyarázta a trollnak, hogyan foglalkoztasson embereket, akik fát vágni és követ hordani fognak annak fizetségnek a töredékéért, amit ő a fáért és a kövekért az emberektől kap.
A troll elsírta magát.
- Minden lefekvés előtt hallgasd meg - mondta a királylány. - A leghatékonyabb akkor, amikor thétában vagy. A théta állapotot onnan ismered fel, hogy a csukott szemhéjad alatt mozognak a szemeid, de nem te mozgatod őket. Nyitott szemmel nem fog menni. Ha mégis, hívj fel és taníts meg rá engem is.
- A lényeg, hogy minden nap hallgasd meg, és mielőbb indítsd be az üzletet - mondta Vylie. - Többet nem kell dolgoznod, mindig lesz mit enned, és még tisztelni is fognak - folytatta. - Igaz? - kérdezte polgármester fiától.
A férfi szíve hevesen vert.
- Menjünk - mondta a nő - mielőtt rábeszéled arra is, hogy hordjon rózsaszínt.
- Az én pólómnak úgyis annyi.
- Mi lenne, ha nem takargatnád, hanem felvállalnád, ami vagy?
- Szeretem, amikor beszélsz. Most mégis inkább rá akarok ülni a szádra.
Elindultak hazafelé.
Mentek, mendegéltek.
A királylány megtorpant.
- Vylie!
- Igen?
- Segíts!
- Mi történt?
- Elakadtam - sóhajtott a királylány.
- Miben akadtál el?
- A troll-szakértelemben.
A nő szembefordult a királylánnyal.
- Mondd.
- Ha a troll agyhullámairól beszélünk, és hétköznapi, éber tudatállapotból indulunk ki, akkor hogyan mondjuk helyesen? A "troll lement thétába", vagy "a troll felküzdötte magát thétáig"?
Vylie a királylányhoz lépett, ledugta a nyelvét a torkába, és hosszan csókolta.
- Fogalmam sincs - mondta, és polgármester fiára nézett.
- Hallottad a királylány kérdését?
- I...igen.
- Emlékszel rá?
- I...igen.
- Helyes. Most visszamész a barlangba a trollhoz, és megkérdezed tőle.
inner eye :: 2020. december 29., kedd, 03:22:08 :: 0 komment
music
Ha ez még nem volt, arra nem tudok magyarázatot.