missed chance :: 2012. december 23., vasárnap, 16:47:46 :: 1 komment

Immár biztosra vehető, hogy az Univerzum / 7A. Cluster / 51. Szektor / Tejútrendszer / Naprendszer / Föld nevű bolygóján, helyi időszámítás szerint 2012. december 21-én bekövetkezett a lehetséges legnagyobb katasztrófa: nem pusztult ki az emberiség.

(Mi ezen nem csodálkozunk, ám a 3 + 1 dimenzióban élő lények közül sokan most fogják a fejüket.)

next time :: 2012. december 21., péntek, 12:31:33 :: 3 komment

Már csak fél óra van hátra a világból. 13:00:00-kor üt a maja naptár.

Ti hol lesztek utána?

Én megyek vissza az Andromédába, ha érdekel valakit. Azon belül még nem tudom. Majd kirakok valami jelzést.

everything :: 2012. december 13., csütörtök, 00:30:29 :: 4 komment

- A kedvenc angol szótáramban kerestem szinonimákat. Zseniális. A szinonimához visszafelé is kikeresi neked a két leginkább releváns referenciát. És azok szinonimáit. Össze-vissza tudod lapozgatni őket. Elveszel a rengetegben. Interaktív asszociációs láncosat játszol magaddal, és észre sem veszed, hogy repül az idő. És felfedeztem, hogy nem létezik olyan angol szó, amelyből 2-3 lépéssel ne lehetne eljutni a depresszióhoz és a prostituálthoz.
- Házasság?
- Igen, a házasságból valóban csak egy lépés. Vagy nulla. Na de várjál, van benne antonima is, ami a szinonima ellentéte. Vagyis ellentétes jelentésű szó. Például complex-simple, easy-hard, synonym-antonym. Ez nagyon tetszett, ugráltam a szavakon, és néztem az ellentéteket. Aztán eljutottam egy szóhoz, amelynek nem volt antonimája. Ledöbbentem, mert annyira alap szó, hogy kizárt, hogy ne legyen neki. Főleg, hogy az összes többinek volt.
- Melyik az a szó?
- A minden. A szinonimái: all, each thing, universe. És látom, hogy nincs hozzá antonima.
- Komolyan?
- Konkrétan az volt odaírva, hogy "Antonyms: nothing"
- Mennyi idő után esett le?
- Úgy tíz másodperc döbbenet után rájöttem, hogy a nothingre is rá lehet klikkelni. És kiderült, hogy a semminek nem minden az ellentéte. Hanem valami. Ám a valami ugye bármi lehet. És az összes bármi a minden. Ez a két lépés nem volt linkelve. Magadtól kell rájönni.
- Furcsa dolog a nyelv. El van rejtve benne minden tudás. De most ide kellett volna valami jó szinonima.

forever :: 2012. december 13., csütörtök, 00:27:42 :: 0 komment
dialogue

- Ennyi év után végre találkoztam apáddal. Szeretnivaló. Egyszerre van benne büszkeség, szerénység és tartás.
- Örülök, hogy így látod.
- Legközelebb előbb bemutathatnád.
- Legközelebb. Aha. Jó.
- Igen. Az Univerzum újra és újra szétrobban és magába zuhan. Nem tudom leszoktatni róla. Mi viszont örökké létezünk.

fight or remain silent :: 2012. december 09., vasárnap, 16:34:31 :: 1 komment
social woman

- Miért mész így kiöltözve a KFC-be? Ez hülyeség.
- A KFC-be nem kiöltözve megyek, hanem enni.
- De miért így?
- Mert ilyen ruháim vannak. Meztelenül menjek?
- Nem igaz, hogy nem bírsz lemenni pólóban.
- Igen, ez gyakori kommunikációs tragédia. A "nem mersz" és a "nem "bírsz". Például: "Miért nem mersz találkozni velem?". "Merek, csak nem akarok". Szerinted vennem kellene a Tesco-ban egy KFC-be járós pólót, hogy a kedvedért rosszul érezzem magam?

- Képzeld, megértettem, hogy miért akadtál ki annyira, amikor kritizáltam a póthajas nőket.
- Komolyan? Olyan cipőket tervezel, amiknél a tizedik szempont az, hogy járni lehessen benne. Csak nem beszóltak neked is, mert szebbé akarod tenni magadat és másokat?
- Nem. Hanem találtam valakit a Facebookon, aki közel áll hozzád. És láttam, hogy póthaja van. Már értem, hogy ezért vetted személyes támadásnak, amit mondtam.
- Érdekes, hogy nem feltételezed rólam, hogy önálló véleményem van.
- Akkor is tudom, hogy emiatt akadtál ki rajta, hiába mondasz mást.
- Ez egyre rosszabb.
- Ha nem bírod feldolgozni, írj róla blogot.

Hát jó.

Tizennégyéves koromban apám végre elmesélte egyik félrelépésének történetét. Úgy értem, neki végre. A tizennégyéves fiaddal beszégetni ilyenekről jóval olcsóbb, mint pszichológushoz menni.

Mármint rövid távon olcsóbb.

Hosszú távon rettentő rossz befektetés.

Úgy látszik, szeretett a gödöllői héven csajozni, mert anyámat is onnan vette el. Ezt a lányt szintén a gödöllői héven nézte ki magának. Az első, ami megragadta, a kék szempár volt. Hihetetlen kék.

Állítólag a kapcsolatuk végét is ez a kék szempár okozta.

Ahogy hallgattam, kénytelen voltam háttérbe szorítani azt a kérdést, hogy most tényleg úgy érzi, hogy ezt el kell nekem mesélnie. Hogy vajon hányszor csalta már meg anyámat, és hogy ezzel a nővel tényleg azért nem volt neki jó a szex, mert a nő nem izzadt? Mondjam meg neki, hogy fel kell csavarni ilyenkor a fűtést? Édes istenem.

Mégsem az izzadság hiányától szenvedett igazán. Hanem attól, hogy a lány szeme valójában barna volt, de kék kontaktlencsét hordott. Ez borzasztó. Hová fajult a világ. Át lett verve. Ő lett az áldozat.

Főleg mert a lány másokra is nézett a kék szemével.

Azon gondolkodtam akkor, hogy ez mennyire szánalmas.

Nemhogy örült volna, hogy tetszett neki a lány. Hogy elcsábították egymást. Hogy a lány hajlandó volt kontaktlencsét hordani azért, hogy jobban tetsszen.

Működött a kék szem. Ennyi. Ennyi, és semmi több. Nehéz ezt megérteni?

Hová fajult a világ a kék kontaktlencsével. Hová? Az első írásos feljegyzés valóban csak hatezer évvel ezelőttről származik, Egyiptomból, ahol a nők mindenféle veszélyes anyagot öntöttek a szemükbe, hogy az nagyobbnak és szebbnek látsszon, hogy ők vonzóbbak legyenek. Korábban azért nem írtak erről, mert még nem fedezték fel a szükséges írásjeleket. Pálmafás és lovaskocsis betűkkel is elég komoly szellemi kihívás az ilyet körbeírni. Lineáris B-vel nem éri meg a fáradságot.

Hogy apám megannyi félrelépése során mennyit fogott fel a világból, az jellemzi a férfi társadalmat.

És mielőtt azt gondolnád, hogy engem konkrétan ez az élmény szabadított fel, elmondom, hogy a falumban évekkel korábban épült a Hungaroring. Nyaranta három napra olyan nők szállták meg a környéket, amilyenekért a filmekben verekszik a főhős.

Nem azokért verekszik, akik akkoriban körülöttem éltek.

Néztem az egyik szolibarna bőrű, hosszú, csillogó és egyenes hajú, edzőteremben formált, vékony derekú, kihívóan öltözködő német nőt, és megértettem, hogy a vonzó nő így fest. Hogy nekem ilyen kell. Hogy minden más csak mese, hazugság és fájdalom.

Ott álltam tizenkétévesen a szedett-vetett, falusi, madárijesztő ruhában, rendezetlen hajjal, és szégyelltem magam. Tudtam, hogy ennél a nőnél egyelőre esélyem sem lenne. És nem csak a korom miatt.

És eldöntöttem, hogy úgy fogok élni, hogy a megjelenésemmel a magára adó nőnél a lehető legjobb esélyem legyen. Hogy el tudjunk jutni a személyiségemig.

Tizenkétévesen ennyit már érteni lehet a világból.

Később mindenki rájön erre. Vagy szólnak neki. Csak a feldolgozás jelent egyeseknek problémát.

Például időről-időre esik az eső, villámlik az ég és vihar tombol. Az őrülteken kívül ennek egyedül a katasztrófa-utánajelző intézetben örülnek. Gondolom, jutalékot kapnak az autókra dőlt fákért.

A többi embert csak szórványosan boldogítja a vihar. Viszont tudja, hogy a vihar a világunk része. Ezért vesz magának esernyőt vagy esőkabátot. Ő ezért nem ázik el. Nem azért nem ázik el, mert nem létezik vihar.

És olyan is van, aki szándékosan nem használ esernyőt, vagy nem megy el otthonról esőben. Ez is lehet korrekt és egyenes hozzáállás.

Egészen addig, amíg az illető nem puffog és acsarkodik azok ellen, akik vesznek esernyőt. Akik esőben is elázás nélkül tudnak elmenni otthonról.

Mert azon puffogni, irigykedni és frusztrálódni, hogy mások vesznek esernyőt, ő meg nem vesz, és az esernyősök milyen gázak, végtelenül szánalmas.

ask a question :: 2012. december 06., csütörtök, 12:59:09 :: 2 komment
dialogue

- Tegnap láttalak a Vásárcsarnokban.
- Engem?
- Nem.

- Rendelj valamit. Én veszek ki pénzt.
- Honnan?
- Abból a kiskutyából ott az ajtó előtt. 

- A 7 az jó?
- Az szuper.
- Úgy értem, akkorra érek oda.
- Ja. Azt hittem, annyi szárnyad nőtt. 

- Te is lifttel szeretnél jönni?
- Nem. Csak nézelődöm. Csukd be nyugodtan. Szívesen kapaszkodom kívülről.

only you :: 2012. december 03., hétfő, 21:59:01 :: 9 komment
dialogue

- Olvastam, amit arról írtál, hogyan kell a nőt padlóra küldeni, és kiakadtam.
- Miért zavar téged, ha valakit - esetleg és elméleti síkon - padlóra küldtem?
- Mert aki szándékosan rosszat tesz másokkal, arról azt gondolom, hogy rossz ember.
- Jó, de fórumon írtam.
- Aki ezzel nem érvelhet, az te vagy. Az alapján, ahogyan a "csak vicceltem"-ről és az őszinteségről értekezel.
- Formai jelentősége van a fórumnak, játékból felcseréltem nekik az okot az okozattal. Azt írtam, hogy a nőt úgy lehet évekre kicsinálni, hogy "nagyon figyelsz rá, megérted, kiismered, mondasz neki újat magáról, pont olyanná válsz, mint amilyet szeretne, törődsz vele, főzöl rá, őszintén bókolsz neki abban, amiben valóban jó, a tenyereden hordozod, figyelmes vagy, néha beszólsz neki, hogy érezze a szellemi fölényt, és jó vagy vele az ágyban. Aztán hirtelen, minden előzmény és átmenet nélkül kirakod". Ettől az ismertetőtől lettek néhányan idegesek.
- Mert igaz.
- Persze, hogy az, de nem szándékosan alakul így. Szerinted történt valaha olyan, hogy azért viselkedtem valakivel figyelmesen, hogy kicsináljam? Vagy azért szakítottam vele, hogy tönkretegyem? Mit gondolsz? Nyilván azért voltam figyelmes és azért alkalmazkodtam, mert örömet akartam neki szerezni. Azért bókoltam, mert volt mire. És azért szakítottam vele, mert nem váltotta be a hozzá főzött reményeket. Voltaképp én jártam rosszul az elpazarolt energiát nézve. Ha egy koldusnak három napon át adok pénzt, és utána nem adok többet, akkor már rossz ember vagyok? Nem ártottam neki, csak visszaengedtem a normál állapotába. Oda, ahol korábban létezett. A kiindulóponthoz képest semmit nem vettem el, sőt, ajándékoztam neki néhány szép pillanatot. Nem tehetek róla, hogy hozzászokott ahhoz, ami jó. Bárcsak nekem is lett volna mihez hozzászoknom mellette.
- Jó, tudom, hogy soha nem azért jössz össze valakivel, mert nem hiszed el, hogy jó lesz.
- Erről beszélek.
- De velem miért nem szakítottál normálisan?
- Ha valakit igazán szerettél, örökre szeretni fogod. És ez így van jól. Mi most is együtt vagyunk. Alternatív módon. Szabad vagy, szórakozhatsz.
- Az ember mégse bírja ki, hogy ne méregesse magát másokhoz. Igaz?
- Én kibírom. Pontosan tudom, hogy miben vagyok jobb azoknál, akikkel azóta szívatod magadat. És mi az, amikben ők nagyon jók.
- Mégis folyamatosan basztatsz.
- Persze. Szándékosan. De nem azért, mert méregetem magam. Hanem szórakozásból.
- Miért csinálod?
- Viccelsz? Hat éve vagyunk jóban. Ha eddig bevált a basztatás, miért változtassak rajta? Ki vagyok én, hogy hirtelen át akarjam formálni az egészet? Elhagyni a járt utat a járatlanért? Menet közben nem kezdjük el újrakonfigurálni a léghajót. Fent a levegőben.
- Peti, szerinted mi most utazunk? Úgy értem, persze, a Földdel együtt repülünk a Nap körül. Ezt leszámítva szállunk mi valahová?
- Hamarosan űrhajóval is. Mindjárt indulni kell, mert jön a világvége. Ha ennyire le vagy robbanva, elviszlek az enyémmel egy állomáshoz.
- Engem nemsokkal azelőtt hagytak itt, amikor az emberek egy rádióteleszkóppal a Nyilas csillagkép mellől fogtak egy "Hűha" adást. Engem azóta keresnek az otthoniak.
- Erről nem hallottam. Hűha csillagkép? Hány fényévszázadra van? Mert a bolygónak 18 napja van hátra. Van egy hostess ismerősöm, tudod, ő Barbara, imádom. Elképesztő szuggesztív. Mindent kimond, amit gondol, és ettől minden szavának ereje van. Mesélte, hogy mit mondott "a Karcsinak". Azt mondta neki: "Karcsikám, totál felesleges ez az őrület. Hogy pánikol a sok ember, és gyűjt, szervezkedik, készül a világvégére. Nem lesz december 21-én világvége. A maja kalendárium egészen másról szól. Jó hírem van a számodra. Nem fog felrobbanni a Föld. Nem nyeli el tűzgolyó az egész emberiséget. Nem fog mindenki meghalni, Karcsi. Csak az olyanok fognak, mint Te!"
- Úristen.
- Jéggé dermedtem a rémülettől, ahogy elmesélte. Pedig engem szeret, és még így is megütött vele. Nem mozdult közben. A szemével mutatott. Van, aki a szemével tud mutatni. Nem tudom, ki az a Karcsi, de élő adásban nem szívesen lettem volna a helyében.

read write talk :: 2012. november 30., péntek, 21:13:33 :: 39 komment
social

Mégiscsak érdekes, hogy bár több ezer éve tud írni, olvasni és beszélni az emberiség, még mindig ott tart, hogy gyereket csinálni fontos, hasznos és humánus dolog.

Nyilván nem vagyunk még elegen, túl sok az erdő a kontinenseken, az óceánok mélyén túl sok a hal, és a kőolaj is csak nem akar végre elfogyni.

A születésszabályozás és a szigorú családpolitika olyan embertelen. A tömeges éhhalál a humánum útja.

Öregszik a társadalom. Aha. Mind a hétmilliárd egyre öregebb. Manapság már munkaképtelen aggastyánok bújnak elő az ölekből. Bezzeg régen még csecsemőket szültek a nők.

Istenem.

Távol álljon tőlem, hogy elvitassam két szép, okos, egészséges lelkű, szerencsés génekkel és határozott jövőképpel rendelkező, egymást szerető és stabil párkapcsolatban élő ember jogát attól, hogy felelősségteljes és közös döntéssel örökbe fogadjon egy-két árvát.

Elismerem, lehet ez szép project. Egy a több ezer lehetséges, szintén szép, egyéni vagy társas project közül.

A társadalom szemében mégis a szaporodás az egyetlen, amelynek értéke van, és amit, ha nem csinálsz, számukra nem is vagy ember. Nő egész biztosan nem, és akkor még örülj, hogy nem égetnek el.

Holott ez az egyetlen, amelyhez nem kell embernek lenni. Nem kell hozzá tudni se írni, se olvasni, se beszélni.

Annyit kell tudni hozzá, amennyit az állatok tudnak.

Ők azonban alkalmasabbak rá az embernél.

Lehet, hogy ez a cél. Utolérni őket végre.

Hát hajrá.

freud :: 2012. november 27., kedd, 17:56:53 :: 1 komment

- Na, most meg szociálpedagógia helyett olvastam szociopatát. Vajon miért.
- Ugyanazt jelenti, nem?
- Mióta mindent félreolvasok, sokkal színesebb és tartalmasabb az életem.
- Én is szeretem. A város tetszőleges pontján váratlanul felröhögök.
- Boldogabb lettem. Például a leveledben a "nem borozunk"-ot a következőképpen olvastam félre: "borozunk". 

distance :: 2012. november 26., hétfő, 22:17:27 :: 0 komment
dialogue

- Mert okos vagy és szabad.
- Hát, jól esik, köszönöm. Te pedig még mindig tökéletes vagy.
- A tökéletességtől már nagyon-nagyon messze járok. Az átellenes oldalon.

elsewhere :: 2012. november 25., vasárnap, 01:17:29 :: 36 komment

Ez a franchise is csak ebben az országban nem működik.

(De legalább patológiás versenyben simán nyerne a magyar zsűri.)

Máshol így szól:

Neked melyik tetszik jobban? Nálam Rihannát mindkettő veri.

Jessicát is imádom, de nézd meg az ukrán csajt.

A mimikát figyeld. Másik bolygó.

Másik bolygó.

it's so easy :: 2012. november 18., vasárnap, 16:55:39 :: 7 komment

Kedvenc mondataim egyike: "Neked könnyű, mert otthon dolgozol".

Meglepő gyakorisággal közlik ezt velem, úgy értem, ahhoz képest gyakran, hogy emberekkel mennyit kommunikálok. (Amit az esetek többségében szerencsére sikerül írásos formátumra enyhítenem.)

Türelemes és megértő személy lévén elmesélem, hogy mit gondolok erről.

Van az ismerőseimnek egy roppant kis lélekszámú halmaza, akik tisztában vannak azzal, hogy az ősrobbanás vagy a teremtés pillanatában minden további esemény előre eldőlt. Ők olyan kevesen vannak, hogy azt meg sem merem számlálni, nehogy a végeredmény nulla legyen.

Eleve elrendelt világban nincs értelme a következő fogalmaknak: érdem, döntés, álhatatosság. Nem vagyunk urai egyetlen pillanatnak sem. Így sem én, sem ez a legfelebb két emberből álló csoport nem gondolja úgy, hogy nekem jó, mert otthon dolgozom. Azt sem gondolják, hogy nekik rossz, hogy nem. Azt gondolják, hogy mindez így jött ki a Nagy Egyenletből.

Aztán vannak, akik szívből-lélekből választanak maguknak olyan hivatást, amelyet körülményes lenne otthon gyakorolniuk.

Ha a lakásodban műtesz embereket, előbb-utóbb valaki rádküldi az ANTSZ-t. Az ANTSZ-szel jobb vigyázni, mert ők olyan mozgó célpontot is könnyűszerrel eltalálnak, mint Geréb Ágnes. A saját otthonodban berendezett műtőnek hosszú távon esélye sincs ellenük.

Bármennyire megterhető elutazni Afrikába, felkelni hajnalban és kimenni a terepre, még mindig ez az optimális módja a szavannai oroszlán fényképezésének. Otthoni készíteni ilyen képeket még több szenvedéssel jár.

Kevés pszichiáter dolgozik otthon. A pszichoanalízis szerves része, hogy a páciensed szerelmes lesz beléd. Ez tudományos tény. Nehéz kezelni a helyzetet, ha ő a eközben kanapédon ül, te pedig az ágyadban fekszel. Bár a fene tudja. Van, akit szívesen kezelnék otthon. Sőt, ha úgy nézem, réges-rég pszichiáter vagyok.

Mindenesetre a szakmájukat tudatosan választó barátaimmal szintén nem arról szoktam beszélgetni, hogy nekem milyen könnyű, mert otthon dolgozom. Hanem arról, hogy melyikünknek miért nehéz. Mivel mi kihívást keresünk a munkánkban. Méghozzá szándékosan.

Aztán van a maradék, az emberiség 98%-a, aki egyrészt hisz a szabad akaratban, hisz az érdemekben, másrészt kényszerből választott magának munkát. Már ha ezt esetükben választásnak lehet nevezni.

Szerintük nekem jó, mert otthon dolgozom. Nekik viszont nehéz és rossz, mert ők korán kelnek, vagy mert egész nap a városban kell rohangálniuk.

Ők azok, akikkel arról beszélgetsz, hogy hová tedd a vizes esernyőt, hogy milyen nap van ma (legfeljebb 3-4 napot szoktam tévedni), vagy hogy mit csináltatok aznap, és hogy hogyan épül fel a római jogrendszer. Vagy bármi másról, ami három agysejtnél nem igényel többet.

Számukra most elárulom az otthon végzett munka titkos, Hármas Formuláját:

1. Kelj fel.
2. Ne menj el otthonról.
3. Dolgozzál.

Érdemes olyan munkát választani, amelyet megfizetnek. Így a Hármas Formula tetszőleges ideig alkalmazható marad.

Ki lehet próbálni. Bátran. Csak tessék. A programozáson kívül számtalan munka számításba jöhet: szakfordítás, kereskedelem, webdesign, magánoktatás, kézművesség, szerviz, tanácsadás, pályázatok írása, cég vezetése, és így tovább.

Mivel nekem mindez könnyű, bárkinek könnyű lehet. Nemigaz?

Főleg, hogy a fentiek több mint felét már csináltam, vagy most is csinálom.

Ezért úgy döntöttem, hogy a következő embernek, aki azt mondja, hogy "nekem könnyű, mert otthon dolgozom, neki meg nehéz", jégcsákánnyal verem szét a fejét szilánkokra.

taste :: 2012. november 13., kedd, 17:51:46 :: 0 komment
social

Az a baj az óceán közepén tutajon rekedt, illetve a barlang mélyébe szorult csoportokkal, hogy:

Akit a legszívesebben megölnél elsőként, abból akarsz enni utoljára.
Akiből a legjobb étvággyal tudnál falatozni, azt akarod a legkevésbé megölni.

irradiation :: 2012. november 04., vasárnap, 23:43:27 :: 2 komment

A megvilágosodáshoz vezető út olyan, mint ahogyan a helyére kerül egy nagy csavar.

Először felteszel magadnak egy kérdést. Hogy van-e Isten, hogy létezik-e szabad akarat, hogy mennyire lehet fárasztó ezredjére az újjászületés.

Elindulsz. Kezdetben nem is veszed észre, hogy egy nagy, szabályos kör mentén haladsz. Lassan fordul el a nagy csavar. Bejárod a teljes ívet. És végül visszatérsz a kiinduló helyzetbe.

Egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ugyanoda érkeztél vissza. Ez nem így van. Egy menettel már beljebb jutottál. Már út van mögötted. Egy nagyon fontos körrel kerültél közelebb.

Átfogalmazod magadban a kérdést, pontosítod vagy újat teszel fel. Ismét elindulsz. Fordul a csavar, szépen, a kör mentén. Ismét visszatérsz ugyanabba a pontba. És ismét beljebb kerültél egy menettel.

Ekkora már tudnod kell, hogy nagyon jó úton haladsz.

Újabb kérdések. Újabb körök. Egyre beljebb és beljebb mész. Folytatod és folytatod.

És a végére egészen becsavarodsz.

behind :: 2012. november 04., vasárnap, 14:45:18 :: 9 komment
socical

A gyerek azért ír titkos naplót, hogy a szülei megtalálják és elolvassák.

Ha nem gyerekkorában olvassák el, akkor később.

Kérdezz rá, és jó eséllyel senki nem fogja azt válaszolni neked, hogy azért írt titkos naplót, hogy a szülei elolvassák. Azt fogja mondani, hogy azért írt, hogy ne olvassák el.

A világ problémáinak többsége az önismeretnek ebből a mélységéből táplálkozik.

Ha a gyerek nem akarná, hogy bárki elolvassa a naplóját, akkor nem írna naplót. Belekiabálná a titkait egy gödörbe, és eltemetné. Ha azért írna, hogy később is csak ő olvassa el, akkor valóban elrejtené. Nem hagyná soha elől, és nem hagyná ott tíz évre a régi házban, miután elköltözött.

Az kerül a naplóba, amit nem tud, nem mer elmondani. És amit el akar mondani. Aztán a szülei vagy szólnak neki, hogy elolvasták, vagy nem. Lehetséges, hogy olyan szülei vannak, akik nem olvassák el. Ez a szerző eredeti, tudat alatti szándékán mit sem változtat.

Kérdezd körbe az ismerőseidet, hánynak szóltak a szülei, hogy elolvasták az övét. Vagy nem szóltak, de gyanús, hogy megtörtént. Vagy hányszor gondolkodott azon, hogy vajon megtörtént-e. Vagy maga a napló nem mindig volt igazán elrejtve. Vajon miért?

És még ott a kíváncsiság: vajon mennyire korrektek a szüleink velünk szemben? És a hátunk mögött?

Mindez vérkomoly lelki bújócska. Ki játszik bújócskát azért, hogy soha az életben ne találjanak rá?

A világirodalom tele van elolvasott naplókkal.

A könyvek már a felnőttek naplói, amelyekben időnként gyerekek elolvasott naplóiról írnak, időnként egyéb érzéseikről és gondolataikról.

Olyan emberrel szeretek beszélgetni, aki ilyenekre:

A., Magától rájön.

B., Amikor elmondom neki, viszonylag hamar megérti és feldolgozza információt, vagy legalább képes nyitott elmével fogadni és érdemben átgondolni a kérdést.

Hogy hány ilyen ember van, az megmagyarázza, hogy miért dolgozom otthon, miért halkítom le a telefont, és miért nem járok fel a facebookra.

spiritual togetherness :: 2012. november 04., vasárnap, 14:41:02 :: 0 komment
love

Endorfin és dopamin.

Összeköt. Szétszed.

feel :: 2012. november 03., szombat, 21:45:44 :: 0 komment
love

A gyűlölet a szerelem egyik legkevésbé kártékony megnyilvánulási formája.

4 :: 2012. október 30., kedd, 22:07:49 :: 0 komment

Sírás Sötét Hajnalokon

Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?

                                                       Quady Endre

yes, no :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:46 :: 4 komment
dialogue

- Tudtad jól, hogy így lesz.
- Tudtam, hogy igen, csak azt hittem, hogy nem. 

what :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:02 :: 0 komment
dialogue

- Ja, most látom, hogy ennek milyen rövid az ujja.
- A kabátnak?
- Nem. Az óriásnak, aki az imént beintegetett az ablakon. 

autonomy :: 2012. október 23., kedd, 20:57:01 :: 25 komment

Ismerek valakit, aki négyéves korában rászólt az óvónőkre, hogy ha már nem adnak a gyerekeknek a süteményükből, legalább ne előttük egyék meg. Emiatt behívták beszélgetésre a szüleit. Verekedésért nem hívták be őket.

Amikor csiperke nőtt az óvoda tövében, haza szerette volna vinni, és gombás rántottát sütni belőle. Az óvónő eltaposta a gombát. A gyerek így szólt: "Csak a nagyon buta ember pusztítja el azt, amit nem ismer."

Általános iskolában imádkozósáskás képet ragasztott a mappájára. A rajztanár megkérdezte tőle, miért. "Mert szeretem a természetet" - mondta. "A természet néha nagyon undorító tud lenni" - választolta a pedagógus. "A tanárnő is a természet része".

Semmi bántó szándék nem volt a fenti mondatokban. Ezek voltak az adekvát válaszok.

Értelmes, okos ember roppant gyorsan leépíti magában mindezt legkésőbb 14-18 éves korára. Ahhoz, hogy sok pénzt keress, és közben ne őrülj meg, és ne is válj vadállattá, elengedhetetlen elrejtened a belső valóságodat.

És sok pénzt kell keresni, gyűjteni kell, hogy biztonságban élj, és legyen elegendő belőle a hobbidra is. Hogy függetlenné válj. És ha ezzel készen vagy, az életed második felét arra fordíthatod, hogy visszatalálj a gyermeki önmagadhoz. Vagyis, hogy visszatalálj önmagadhoz. Megtartva a bölcsességet, amit időközben gyűjtöttél. Akkor leszel végre autonóm személy.

Ha az első 2-3 évtizedben is az őszinte gyerek akarsz maradni, akkor nem bölcs leszel, és nem autonóm, hanem frusztrált csóró.

Inkább az első menetrendet ajánlom.