ridiculous :: 2021. július 31., szombat, 10:43:11 :: 0 komment
Ha jól sejtem, az se sokakat zavar, hogy egy ősfelrobbant, gyorsulva táguló univerzum tömege gyorsuló tempóban növekszik.
Így egyre nehezebb leszel. Izmod marad ugyanannyi, viszont az is egyre gyorsabban válik egyre nehezebbé.
Azért nyugodtan hidd el, ha akarod.
medicine :: 2021. július 30., péntek, 23:39:10 :: 0 komment
Ma odajött hozzám a gyógyszertárban egy nő. Bevásárlókocsit tolt, nagyot, széleset. Én egy keskeny folyosón álltam, ahová alig fért be a kocsival. Megoldotta, hogy odajöjjön.
Svájci némettel kezdte, amit nem értettem. Úgy tűnt, fontos, amit mond.
Próbálkoztam némettel. Nem tudom, miért. Angollal szoktam kezdeni. Ma a német jött.
Azt mondta, hogy milyen szép, amikor valaki magas, és emellett egyenes a tartása, és én magassarkúban gyönyörű vagyok.
Ezt, így.
A beszélgetés két perc lehetett, és legalább tíz mondat, mert lassú és egyszerű némettel beszélt hozzám, hogy értsem.
Rászánta az időt, és elmagyarázta a bókot, amit adott nekem.
Elköszöntünk egymástól, és elment. Talán nem is kellett neki semmi abból a sorból.
Rajtam az egyik cipő volt, amit láthattatok, az egyik fényes bőrnadrág, és egy rövidujjú póló. Egy nagymellű, félmeztelen nő van rajta, aki megmarkolja a tépett ruhája maradékát azért, hogy azt is letépje magáról. Ajándékba kaptam.
Gondoltam, elmesélem.
merge :: 2021. július 29., csütörtök, 13:26:03 :: 3 komment
Rizóma, úgy elfogadod, hogy az állásokról szóló könyvet és a hirdetéses beszélgetést összevontuk?
Nem emlékeztem rá, hogy én ajánlottam. Nem szándékosan tettem. Azt hiszem, a cikket láttam akkoriban, és a téma láttán rákerestem és belinkeltem.
Ma a hirdetés nem csak amiatt jutott eszembe, ahogyan a novellát dicsérted, hanem mert az első szavad a latin(?) "ad" volt, amiről nekem talán álmomban is az advert ugrik be.
target practices :: 2021. július 23., péntek, 17:00:21 :: 1 komment
vylie princess
Az űrhajó az utasai körül tartózkodott, és ezzel egyidőben az űrben volt, valahol a sötétben, a csillagok között.
Az utasok a hangárban ingerelték egymást.
Egy férfinak látszó lény zöld-fekete foltos, csillogó bőre alatt félelmetes izmok duzzadtak. Fekete, írisztelen szemeivel a királylányt nézte, és csóválta a fejét.
A lány ignorálta, majd odafordult hozzá, és mosolygott.
- Sokszor én is csodálkozom magamon - mondta.
A férfi felhúzta az orrát.
- Protekciós.
Mintha szikla szólt volna.
Vylie egy sakálarcú nő mellett ült mozdulatlanul, és a férfi szemébe nézett.
- Protekcióval van itt - mondta a férfi.
- És? - kérdezte a sakálarcú nő.
- Közelharcban használhatatlan.
- Tessék? - kérdezte a királylány.
- Fordítási hiba - mondta Vylie. - A tolmácsgép a "tapasztalatlan" szót választotta, aztán megbotlott a nyelve.
- Az mivel lett volna jobb?
- Miért, nem érzed úgy, hogy kevés a tapasztalatod? - kérdezte a férfi.
- Nem. Nem érzem úgy.
A lény kétszer is jobbra-balra fordította a fejét, mintha biztos akart volna lenni abban, hol van, és a királylány számára ismeretlen grimaszt öltött az arcára.
Szempárok, -triók, és egyebek meredtek rájuk a hangár távoli zugaiból.
- Nem érzem úgy, hogy kevés benne a tapasztalatom, mivel nincs benne tapasztalatom. Nem próbáltam. Vagy, ha mégis, most nem emlékszem rá.
Volt, aki mosolygott. Volt, aki a fejét csóválta.
- A tapasztalat számít, vagy a végeredmény? - kérdezte a királylány.
A férfi kinevette.
- Itt az alkalom - mondta a királylány.
A hangár közepére sétált.
Megfagyott a levegő.
Vagyis, megfagyott volna, ha beszálláskor bárki jelzi, hogy lélegezni szeretne.
A királylányra szegeződött minden, ami támadó szándék nélkül rá tudott szegeződni.
- A legalapvetőbb dolgokra megtaníthattad volna, mielőtt ide hozod - mondta a férfi.
- Ez pont rá volt írva a meghívó hátoldalára - mondta a királylány.
- Tehát, idefúj közénk a hátszél. Megérkezel, és az első ötleted, hogy párbajozz. Körbenézel, és mindenki közül épp engem választasz ellenfélnek. Komolyan kellene vegyelek?
A királylány felemelte a bal kezét, és behajlított ujjaival a csipogó madár csőrének mozgását imitálta.
A férfi elindult felé.
A királylány Vylie-hoz suttogott.
- Tényleg nem tudom, hogyan kell.
- Nyugodt lehetsz. Fogadást kötni nem szoktam. Az élményen csak emelni fog, amit most megosztottál velünk.
- Semmi nincs meg belőle. Nem tudom a szabályokat, és nem verekedtem. Alig.
- A génterápiához se értettél, amikor az őrt gyógyítani kezdted. Mégis milyen vége lett. Erről még filmeket is láttál. Van honnan elindulnod.
A férfi a hangár közepére ért, széles terpeszbe állt, és kéztartással jelezte, hogy elfogadja a szabályokat.
Másfélszer magasabb volt a királylánynál.
Zöld színű plazma kavargott a teste körül.
- Lehetséges, hogy ugyanazt a zenét szeretjük? - kérdezte a királylány.
Psytrance szólt a hangárban. A királylány táncolt és mosolygott, miközben zöld fénygömbök lebegtek körülötte.
Vylie látta rajta, hogy remeg, hevesen ver a szíve, és ha elfeledkezik magáról, az arca riadtra vált.
Elnémult a zene. A királylány mozdulatlanul állt, és a csodálkozó férfit nézte.
- A páncél hiánya a harcstílusom tökéletességét fejezi ki - mondta.
- Nem fogok kezdő és meztelen nővel párbajozni.
- Akkor vesztettél. Ki emlegette a szabályokat?
A férfi hátralépett. Egyenes, fekete kard volt nála, amelynek az élét sav marta kékre. Markolata nagy és erős kézbe illett.
- Már elkezdődött? - kérdezte a királylány.
- Fegyvered sincs? - kérdezte a férfi.
A királylány a kardra pillantott.
- A bajtársak szinte mindenen osztoznak egymással - mondta.
A férfi Vylie-ra nézett.
- Tudja, hogy mi az a fizikai közelharc? - kérdezte.
- Aha - mondta a nő.
- Azért felírhatnám valahova - mondta a királylány.
A hangja olyan lágyan remegett, hogy azt csak Vylie vette észre.
- Beszéld le róla - mondta a lény.
- Kétlem, hogy működne - mondta Vylie. - Legalábbis remélem, hogy nem.
- Nem tudom, hogyan kell tartani a kezemet a kezdéshez - mondta a királylány. - A lényeg, hogy azt szeretném, hogy mindenki maradjon életben.
A férfi egy középhaladó vívócsoport nyár utáni első edzésének tempójában suhintott a karddal.
A lány elkerülte a csapást.
A királykék pikkelyeket viselte a holografikus aranyszemekkel.
- Biztos érdemes volt divatbemutatóval kezdeni? - kérdezte a férfi.
- A divat változik. A látványom időtlen.
- Kérdés, mennyire állandó - mondta a férfi.
Felé vágott a karddal.
Valaki megállította a filmet.
- Mióta hordja a kéket? És mióta is van kígyóbőre?
- Nem mindegy? Látod, mennyire izgul. Nézzük tovább!
Az előadás folytatódott.
A királylány arrébb ringott. A penge a teret szelte.
A következő támadás gyors volt és precíz.
A lány éppen félre tudott hajolni. A penge irányt váltott, a teste felé haladt, és közel járt.
Hátraugrott.
A férfi előre lépett, és döfött.
A királylány elfordította a csípőjét, hátrafelé hajlította a hátát, és kitért a támadás elől.
Megmarkolta a kardot a levegőben.
A tenyerén lévő pikkelyek megkeményedtek, a penge két oldalához tapadtak, és egybeforrtak a fémmel. Szilárdan tartotta a fegyvert, anélkül, hogy az éléhez ért volna.
Előre lépett, a kardot felfelé rántotta, és kifordította ellenfele kezéből.
Csont reccsent, amikor a súlyos markolattal állon ütötte a férfit.
Az orvosi droid útnak indult.
A királylány, továbbra is a pengét markolva, lesújtott hátra dőlő testre.
Szikrázott a plazma.
Döbbenet és fájdalom ült a lény arcára.
A királylány a földre zuhanó test feje mellé térdelt, az ég felé fordította a kardot, és a markolatát a férfi torkához szorította.
A férfi feladta a párbajt.
A királylány kiegyenesedett.
- Valóban protekcióval jöttem ide... - mondta.
Körbehordta tekintetét a hangáron.
- ... ezért útközben gyakorolok.
Csend telepedett rájuk.
Az orvosi droid meggyógyította a férfit. A királylány a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felállni.
Suttogott hozzá.
- Köszönöm, hogy valamennyire hagytad magad.
- Nem hagytam magam - mondta a férfi.
- Amikor megadtad magad, a torkodat szorítottam. Nincs is levegő a teremben.
- Erek viszont vannak a nyakamban, és szétverted az államat.
- Mindjárt gondoltam. Még egyszer, köszönöm.
Tett pár lépést.
- Hatásszünetet tartunk? - kérdezte a jelenlévőktől.
Senki nem válaszolt.
- Vylie. Tudják, hogy nem gyakoroltam?
A nő bólintott.
- Akasha - folytatta a királylány. - Gondolom, hallottatok róla.
Mintha szobrok vették volna körbe.
- Minden arról, ami történt és történni fog. A rólad szóló részt a legkönnyebb átfutni. Ahhoz a jelszót is tudod.
Csend volt.
- Tényleg, errefelé hogyan nevezitek?
Kinézett az ablakon.
- Merre van az errefelé? Mindenhol ilyen egyformák a csillagok? Hogyan találtok haza?
Szótlanul figyeltek rá.
A királylány szeme elkerekedett, a száját kitátotta, és az arcához kapta a kezét.
- Otthon... omg - mondta.
Riadtnak tűnt.
- Vylie!
- Igen?
- Most segíts!
- Hogyan?
- Mielőtt elindultunk, megöntöztem a virágomat?
hint :: 2021. július 21., szerda, 15:27:56 :: 0 komment
Az, hogy a világ esetleg digitális, nem feltétlenül jelenti azt, hogy szimulációban élsz.
A tudat adott szerveződési szintje is lehet digitális, mert úgy szebb vagy praktikusabb.
market practices :: 2021. július 21., szerda, 09:05:14 :: 0 komment
vylie princess
A királylány és Vylie a bevásárlóközpont két üzletét elválasztó biztonsági falhoz érkezett.
- Hát akkor... - mondta Vylie elcsukló hangon.
- ... valamikor, újra, ugyanitt... - sóhajtott a királylány.
Belépett a boltba.
Vylie a másikba.
Tíz perc múlva a kijáratnál álltak.
- Találtál valamit? - kérdezte Vylie.
- Parfüm!
A királylány odanyújtotta volna a karját.
- Tudod, hogy innen is érzem - mondta Vylie.
- Na?
- A legjobban a te illatodat szeretem. Tízből úgy tizenkét alkalommal azt választanám. Ha muszáj valamit hordanod, ez időnként rendben lesz.
- Ez az egy készült belőle!
- Megmutatod?
A királylány átadott Vylie-nak egy kártyalapot.
A tárgy fémből készült, és fél milliméter vastag lehetett.
- Melyik oldalára írták rá?
Vylie a kártya élét nézte.
- Persze, hogy a legkisebbre, hova máshova - válaszolt magának.
Elolvasta a számokat, és elmosolyodott.
- Ahhoz képest, hogy digitális, meggyőző. Mély és organikus - mondta.
- Félóránként változik az alapillat!
- Ezt el is vártam.
- Megveszed nekem?
- Persze - mondta Vylie, és lezárta a tranzakciót.
- Köszönöm. Te találtál valamit?
Vylie elővett egy barna színű üveget, benne három folyadékkal. Az egyik folyadék kék volt. A másik zöld. A harmadik piros.
A nő fejreállította az üveget, és visszafordította.
A kék folyadék az edény aljára kúszott. A se vele-se nélküle kapcsolatba keveredett, zöld-piros emulzió önmagával tanakodott a folytatásról.
Vylie a fény felé tartotta az üveget, újra összerázta, és odanyújtotta a királylánynak.
- Tudod, hogy innen is hallom - mondta a királylány.
- Szeretem a kezemben tartani a zenét. A második szám miatt választottam.
- Lássuk... - mondta a királylány.
Fülelt.
- Wow, mekkora intro...
Egy percig csödben maradt.
Táncolni kezdett a lábával.
- Kegyetlen ez a dob és a bassline... 138BPM?
Vylie bólintott.
- F sharp minor?
- Lydian mód.
- A következő partyn lejátszod?
- Ha leszünk elegen.
- Én akarom megvenni neked - mondta a királylány.
És megvette.
- Megnézhetem?
A kezébe vette, az arca előtt forgatta, fejreállította az üveget.
- Értem, hogy miért kedveled az analógot - mondta.
A falon lévő tükörhöz fordult, és végigfuttatta a tekintetét önmagán.
- Tudod, mi az egyik, amit imádok benned? - kérdezte.
- Hirtelen nem akarok választani - mondta Vylie.
- Az... - mondta a királylány, és elhallgatott.
Megvizsgálta tükörben a bőrét, a körmeit és az arcát. Szemügyre vette az alakját. Visszafordult Vylie-hoz.
- ... hogy mindenből megtalálod a legjobbat.
haiku II :: 2021. július 20., kedd, 08:13:23 :: 0 komment
BERNARDO
Őrködni jöttem.
FRANCISCO
Galád lidérc. Reszketek.
HORATIO
Megleslek végre!
haiku :: 2021. július 20., kedd, 07:09:44 :: 0 komment
BERNARDO
Lehetne többet.
FRANCISCO
Lehetne ennyit. Jobban.
HORATIO
Kevesebb szótagban.
to consider :: 2021. július 18., vasárnap, 10:31:37 :: 0 komment
Sólyom körözött a rét fölött.
Vadvirágokkal játszottak a méhek, és végre elaludt a bagoly, miközben a zöld és a barna gyíkok tudásukat egyesítve próbáltak egy ősi sziklarajzot megfejteni.
Magas, egyenes hátú, fényes fekete ruhába öltözött nő sétált a fűben. Időnként lehajolt valamelyik virághoz.
- Hol vagy? Merre jársz? - kérdezte valakitől, aki gyaníthatóan nem volt ott.
Zajt hallott. Megfordult. Három alak állt vele szemben.
- Szeretnénk mondani valamit.
- Nem biztos, hogy van rá időm.
- Rengeteg időd van. Az utolsó harminc másodpercet, amikor te a fűben kerestél valakit, évmilliókon át loopoltuk.
- Miért?
- A rólad szóló kutatás kezdetén kimentünk kávézni, és elfeledkeztünk a projectről. Végre eszünkbe jutottál. Már mind itt vagyunk, és figyelünk rád.
A nő hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
- Megfontolom - mondta.
you’ll meet again one day :: 2021. július 13., kedd, 20:14:48 :: 26 komment
vylie princess
Vylie megszólalt.
- Azokban a sorokban árulják, amit nem hordunk, ezekben, amit nem eszünk meg, és körülötte van, aminek a létezéséről sem szeretnénk tudni. Majdnem értem, miért jöttünk ide.
- Amikor sötétségbe borítod a világot, az hangulatosabb, mint amikor jellemzed.
- "Ha elég sokáig bámulsz a mélybe..."
- Akkor marhára ráérsz. Nem vásárolni jöttünk, hanem kalandozni.
- Kalandozni?
- Segíteni.
- Bajt keverni.
- Aztán segíteni.
- Rendben. Kalandozzunk a piacon. Kezdjük a ruháknál - mondta Vylie.
Kézenfogva vezette a királylányt.
- Tehén, róka, róka, nyest, bárány, bárány... Tudod, mi a furcsa? Nincsenek évszámok.
- Miért lennének évszámok?
- Mert különben olyan, mint a temető. Vagy egy rituálé másnapja. Minden, amit itt árulnak, halott állatok bőréből készült. A bőrükért ölték meg őket.
- Menjünk innen.
- Balra láttam a húst. Jobbra sejtem a halakat. Merre induljunk?
- El innen. Elég a piacból.
- Vele mi lesz? - mutatott Vylie egy távoli asztalra.
A ruhákat áruló sorok mögött, a fal mellett ült egy árus.
A királylány közelebb ment hozzá.
Az asztal telis-tele volt állatokkal. Az egyik ketrecben rémült arcú majmok rohangáltak föl-alá, és keresték a kijáratot. Mellettük egy hosszú szőrű nyúl pihegett a hőségben. A bánatosan szendergő vadászgörény mellett éhes sün reszketett.
A királylány nem akart hinni a szemének.
Az asztal alatt, a földön egy kalitkába zárt, zöld madár feküdt nyitott szemmel, mozdulatlanul.
A királylány a madarat nézte.
Sötét felhők gyülekeztek az égen. Feltámadt a szél.
Vylie megfogta a királylány karját.
- Emlékszel a diétánkról és az uralkodással kapcsolatos érzéseinkről szóló beszélgetésre? - kérdezte.
Dörgött az ég.
- Amikor én kerülök ilyen hangulatba, puszta kézzel folytatom. Segít felszabadítani az érzéseket.
Villámlott.
- Autentikusabb, ha leharapod a fejét.
Az eladó sápadtan, reszkető kezekkel kapaszkodott a székbe. Nem mert megszólalni.
- Még él - mondta Vylie.
- Tudom. Azért van még egyben a piac - sziszegte a királylány.
- Honnan tudjuk, hogy milyen állapotban került ide? Lehet, hogy betegen találták.
- És a többi állat?
- Örülök, hogy rájuk is gondolsz, mielőtt elpusztítasz mindent magad körül.
- Mit tegyek? Az első ötletem az volt, hogy vegyük meg őket.
- A pénzből újabb állatokat fogna be, és bővítené a kínálatot.
- Vigyük el a madarat.
Vylie leolvasta a madár árát, a pénzt letette a földre, felvette a kalitkát, leállította az ítéletidőt, és hazavitte a királylányt.
- Meg tudod menteni? - kérdezte a királylány. A madarat a kezében tartotta. Könnycsepp csillant a szemében.
Vylie a királylány szobája felé nézett, és tűnődött.
- Megharapott már? - kérdezte.
- Kicsoda? A kisvirágom? Miért, meg fog?
- Reméljük, nem.
- Miért tenne ilyet?
- Vágj le róla egy levelet. Ha rám hallgatsz, előtte átbeszéled vele.
A királylány odaadta Vylie-nek a madarat, és bement a szobájába.
- Sszz.
Bal kezében egy levéllel, jobb mutatóujjával a szájában tért vissza.
- Mi történt? - kérdezte Vylie.
- Mikor? Hol? - kérdezte a királylány.
Vylie kihúzta a királylány ujját a szájából, és megnyalta.
- Biztos, hogy elegendő fémet eszel mostanában? - kérdezte.
- Hagyjál ezzel. Itt a levél. A véremet adtam érte.
Vylie betette a levelet a gyógynövény-centrifugába, hármas fokozatra állította a gépet, és kristálypoharat tartott elé.
Gyanta színű olajcsepp hullott a pohárba.
- Egyre lassabban ver a szíve. Alig lélegzik - mondta a királylány.
Vylie vízzel keverte az olajcseppet, és megitatta a madarat.
A madár őt nézte, aztán a királylányt. Becsukta a szemeit. Kinyitotta, és újra becsukta őket. Elernyedt. Nem mozdult többé.
- Nem ver a szíve - mondta a királylány.
Két könnycsepp gördült le az arcán.
- Már nem fog mozogni? Nem fog repülni? Nem fog énekelni? Miért nem?
Sírt.
- Miért így történt? - szipogta. - Azt hittem...
- Tedd az asztalra.
A királylány ölelte és dédelgette a madarat.
Vylie elrámolt az asztalról.
- Tedd oda, kérlek - mondta.
A királylány az asztalra fektette a madár testét.
Vylie magához húzta a királylányt. Várt. Tett vele hátrafelé pár lépést.
Áttetsző, zöld lángnyelvek táncoltak az asztal fölött. A madár fejénél bújtak elő a levegőből, és szétterjedtek az asztallapon.
A tűz nyújtózkodott, örvénylett, összehúzódott, és felvette a madár alakját.
A madár körbefordult, eltűnt, és a következő pillanatban a királylány vállain ült.
A királylány tapsolt, táncra perdült, kiszaladt a kertbe.
A madár és ő a bokrok és a fák között játszottak és kergetőztek egész délután.
Esteledett.
- Minél később, annál nehezebb elengedni - mondta Vylie.
- Tudom. Utána mi fog történni? - kérdezte a királylány könnyes szemekkel.
- Újra találkozni fogtok. Megígérem.
- És addig?
- Addig, egyebek mellett, életben tartjuk a többieket.
A madár kétszer is visszafordult, aztán elrepült.
Vylie megölelte a királylányt.
daylight :: 2021. július 07., szerda, 21:17:31 :: 0 komment
Amikor begombázva kisétálok a sötét szobából, és rájövök, hogy még nappal van.
pride :: 2021. július 07., szerda, 20:35:27 :: 5 komment
Mindenhol ugyanazt hallom és olvasom:
"Nem az ő döntése volt, hogy meleg/leszbikus/transz/etc lett, hanem így született. Nem tehet róla."
Erre most válaszolok.
A falon sütkérező gyíkokban azt szeretem, hogy szinte ugyanannyi dokumentált, szóban és írásban visszaadható, értelmes gondolattal járultak hozzá a létezésemhez, mint az emberiség.
A gyíkok szebbek.
A gyíkoknak szívesen segítek.
Az emberiségnek is.
Tehát:
Azt mondani, hogy "nem az én döntésem volt", száz százalék áldozatszerep.
Aki ezzel érvel, az lőszert küld a támadóknak.
Nincs különbség a kettő között.
Az intellektuális teljesítmény mind a két esetben zéró.
Az eredmény ugyanaz.
Elárulok valamit.
Az én döntésem, hogy ki vagyok.
Az én döntésem, hogy mi vagyok.
Az én döntésem, hogy kit és mit szeretek.
Aki ezt másképp látja, annak a létezésére nem tartok igényt.
salvation :: 2021. július 05., hétfő, 08:29:01 :: 6 komment
Elgondolkodtam azon, vajon mennyivel szeretem jobban a testemet azért, mert jó illata van a ruháimnak.
Ezt és a vadvirágos párját szoktam rendelni:
five elements :: 2021. július 03., szombat, 20:53:33 :: 0 komment
"Hátralépett, és hatalmas hullámot indított útjára Vylie felé. [...] Köd ereszkedett a királylányra. Morajlás hallattszott [...] Lángoló fémszilánkok hullottak alá."
"Azért tudjuk, hogy nincs több lehetőség, mert azt nem vizsgálták meg, hogy állt-e ott egy sárkány, egy óriásmellű hidra, vagy a pokol kapuja."
adventures :: 2021. június 30., szerda, 19:02:59 :: 1 komment
vylie princess
- Vylieee.
- Igen?
- Öltözz fel. Megyünk piacra.
- Tessék?
- Elvegyülünk és kalandozunk.
- Elvegyülünk?
- Kinézhetnénk például embernek.
- Milyen embernek?
- Bármilyennek.
- A ruháikat akarod hordani?
- Legyünk szerzetesek!
- Két nő.
- Női rend.
- Magasabbak vagyunk náluk.
- És?
- Szerinted nem jönnek rá, kik vagyunk?
- A szomszéd városba megyünk.
- Rendben. Arra gondoltál már, hogy beöltözés közben esetleg a kígyóbőrt is eltünteted magadról?
- Ó, hogyne.
A királylány bőre sötétszürke volt. Írisze indigó színben derengett. Puha, éjsötétkék toll borította angyalszárnyait.
- Ez az új inkognitód? - kérdezte Vylie.
Bal kezét válla mellé emelte, jobb lábával tett fél lépést előre, és mágikus rúnákkal borított aranyszoborrá változott.
A királylány odasétált az aranyszoborhoz, szemceruzával körberajzolta a szemeit, türkizzöldre rúzsozta az ajkait, és készített vele egy selfie-t.
Szigonyt tartott a kezében. Hátralépett, és hatalmas hullámot indított útjára Vylie felé.
Az aranyszobor három, egymás körül keringő fémgömbbé változott. A fémgömbök, amelyek az előző világot teremtették, átlendültek a hullámon.
A szigony eltűnt. Köd ereszkedett a királylányra. Morajlás hallattszott és kövek kopogása, majd a ködből előlépett a rezzenéstelen arcú hadsereg.
Agyagkatonák meneteltek a fémgömbök felé.
A királylány a levegőbe emelkedett, tenyerét előrehajlítva feje fölé emelte bal karját, aztán leeresztette.
Lángoló fémszilánkok hullottak alá.
Vylie a földön állt. Testét fekete ruha, szemeit fekete selyemkendő takarta. Hajában fehér, földig érő szalagok lengedeztek. Gyertyatartót emelt arca elé.
- Jó éjszakát - mondta.
Elfújta a gyertyákat.
Nem létezett többé fény.
Csend volt.
- Vylie, a buligyilkos - mondta a királylány.
- Most nem Vylie-nak hívnak.
- Miért nem tudok fényt csinálni?
- Most nincs olyan, hogy fény.
- Oké. Nyertél. Legyen világosság.
Világosság lett.
- Na, mit gondolsz? - kérdezte Vylie.
- Szerintem jó.
- Akkor maradjon. Mára végeztem. Te meddig dolgozol?
- Megyünk piacra, emlékszel?
- Aha, tényleg. Szárnyas, szigonyos-óceános, vagy agyagkatonás álruhában?
- Náluk is eltüntetted a fényt?
- Nem eltüntettem. Megszüntettem. Átmenetileg, és csak itthon. Miért akarnék óbégató emberekkel teli piacot?
- Ezt a kérdést minden veled való séta után feltehetnénk. Mindegy. Hagyjuk az álruhát.
A királylány és Vylie kéz a kézben sétált a piacon.