happy future :: 2011. július 18., hétfő, 17:51:59 :: 50 komment

- Jó napot, ezt a levelet szeretném feladni elsőbbségivel, nem kérek róla számlát, van megtakarításom, nem szerencsejátékozom, nem szeretném, hogy hangosan olvassák fel a faxomat és örökké fogok élni.
- Elsőbbségivel mehet?
- Igen.
- Számlát kér?
- Nem.
- Gondolkodott már azon, hogy havonta félretegyen a posta...
- Köszönöm, nem.
- Sorsjegy?
- Nem.
- Hallott már az új, hangos fax?
- Nem akarom.
- Életbiztosítás, kötvény...?
- Nem.
- 160 forint lesz.
- Tudom, már odaadtam a borítékkal együtt.

A fenti beszélgetés az elmúlt öt év legkevésbé idegesítő postai élménye volt számomra. Nevezhetném legkedvesebbnek, hiszen azon kevés alkalmak közé tartozik, amikor semmit nem akartam szétverni, és nem is vertem szét.

Mindez persze apróság ahhoz a társadalomlassító rendszerhez képest, amit a posta ellenünk nemrég bevetett.

A sorszámosztó gépről beszélek.

Kezdjük azzal, hogy emiatt kapásból 1-2 évre bezárnak és felújítanak minden egyes postát.

Naiv, illetve minden-mindegy-alapon létező embertársaink azt hiszik, hogy ez előrelépés a jövő irányába, mert már nem kell a postán sorba állni. Fasza.

Először is, minden kiadott sorszámban van egy rádiófrekvenciás microchip, amely a sorszámot tépő személy pontos tartózkodási helyét ellenőrzi folyamatosan. Erre azért van szükség, mert csak így lehet az egyébként lehetőleg L alakú postafiókokban mindig azon a kijelzőn hívni a következőt, amely a lehető legtávolabb van a sorszám gazdájától, mindenekelőtt úgy, hogy a kijelzőt tökéletesen kitakarja  az erre a célra installált postafiókszekrények, áltartóoszlopok és páfrányok valamelyike.

Amelyik kijelző előtt nincs sem páfrány, sem oszlop, sem szekrény, az nem üzemel.

Ennek az eredménye az, hogy a célszemély az ötödik sípolásra, vigyorogva, körbeforogva, bambán, "jé, én jövök?! :)" fejjel bandukol ahhoz az ablakhoz, ahol már két perce kellene állnia. Mintha az bármiféle (a mínusz végelennél nagyobb) mértékben vicces lenne, hogy mindenki rá vár. Aztán a következőre. És az azt következőre.

A rendszer kitervelője arról sem feledkezett meg, hogy 100 idióta között mindig akad 2-3 félbolond, aki úgy érzi, hogy van még valami dolga az életben, ezért igyekszik nem az ajtóban, mindentől a lehető legtávolabb állni, emellett figyelni próbál a kijelzőre.

Az ilyenek miatt kell a posta légterébe ugyanazt az altatógázt szivárogtatni, amivel agykontroll-tanfolyamon szokták levinni a hallgatókat alfába (különben a második kurzusra már senki nem menne el). Abba a tartományba visznek le bárkit, ahol az ismétlődő sípolás figyelemfelkeltés helyett kellemes, nyugodt, befelé figyelő pályára állítja az agyhullámokat. Így hiába koncentrál, ő sem látja majd a sorszámát. Egy idő után nem is foglalkozik vele.

Ezzel a rendszerrel akár 70-80%-kal lassítható a posta működése. Sajnos viszonylag kevés polgártársunk van tisztában azzal, hogy mennyibe kerül az országnak, hogy emberek állnak sorban a postán, a boltban és a pályaudvaron, mert ha ezt tízből legalább egy értené, akkor a postákat a társadalom életrevaló szegmense puszta kézzel, illetve vascsövekkel verné szét, és a művelet végére néhány fővel kevesebb lenne a létszám a bolygón, mint a kezdetekor, hogy árnyaltan fejezzem ki magam.

A posta persze csak tünet. A lényeg a részletekből áll össze.

Például ismerek olyan - ezen a területen nálam jóval okosabb - személyt, aki a boltban, ha megkérdezi tőle ez eladó, hogy tud-e segíteni, azt feleli, lassan, szótagolva, hogy "Te? Nekem? Miben tudnál?"

Sajnos én még nem jutottam el erre a fejlődési szintre, legutóbb is rosszul válaszoltam a Saturnban a mosogatógépek előtt:

- Tudok segíteni?
- Mosogatógépeket nézek.
- Csak nyugodtan.
- Nyugodt vagyok.
- És segíthetek?
- Na jó. Az az XYZ mosogatógép milyen gyakran romlik el?
- Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy a legolcsóbb mosogatógép is működhet évtizedeken át, és a legdrágább is tönkremehet egy hét alatt.
- Köszönöm az értékes választ.

Ennél a pontnál csőbe húzva éreztem magam. Beláttam, hogy hibáztam, balga döntés volt, hogy nem küldtem el azonnal. Az özönvíz után 120 év lett az emberi élethossz felső határa, és ehhez képest minden, idiótákra vesztegetett másodperc megfizethetetlenül drága. Mivel nem szeretem hülyének érezni magam, igyekeztem javítani a helyzeten.

- Lenne kedves megmondani, hogy tartanak-e olyan mosógépet, amelyik használ vizet a mosáshoz?
- Ezek mosogatógépek.
- Tudom. De úgy látom, mosógép is van az üzletben. Ha tévéről kérdeztem volna, akkor is szól, hogy ezek mosogatógépek? Szóval engem olyan típus érdekelne, amelyik vízzel mos.
- ...
- Úgy értem, hogy nem A+ a vízhasználása, hanem C, D vagy E.
- Úgy érti, ami bent tartja a vizet mosás végén?
- Nem. Úgy, hogy mosás közben van benne víz. Tehát nem ultratakarékos.
- Hát ezt a kérdést nem tudom hova tenni!
- Olyan mosógépet keresek, ami nem kétujjnyi vízzel akar elmosni fél méternyi ruhát, ahogy az mostanában divat. Tehát nem A+-osat. Tartanak kevésbé takarékosat?
- Ennek a kérdésnek esetleg úgy lehetne értelme, hogy olyat keres, ami hatékonyan mos. De hát ez így nem is tudom, milyen kérdés!

Volt egy nem is olyan rövid, nem is oly távoli időszak az emberiség történelmében, amikor ilyen helyzetben egyszerűen levetted a hátadról a kardot, és levágtad a veled szembenálló fajzat fejét. És bár fogalmad sem volt róla, nagy jót cselekedtél ezáltal.

Nem állítom, hogy ez a helyes megoldás. Esetleg elég lenne zaklatás miatt börtönbe zárni az ilyet, hogy odabent hasznos munkát végezzen. Mert az, hogy az ilyen ember "segíthetek" munkakörben dolgozik, folytatólagosan elkövetett bűncselekmény.

Persze, tudom jól, ezt a kérdést büntetéssel nem lehet megoldani.

A XVIII. század végén 1 milliárd ember élt a Földön.

Ekkortájt történhetett, hogy értelmesebbje rájött, hogy máris iszonyatosan sokan vagyunk, legalábbis homo "sapiens"-ből ennek az ezrede is erős túlzás volna. Ezért a megvilágosodott egyedek abbahagyták a szaporodást. A többiek pedig belakták a bolygót.

Figyeld meg, a legtöbb ember legalább eggyel magasabb munkakörben dolgozik, mint amire alkalmas. Szinte biztos, hogy éppen nem képes arra, amire kéred, és amit elvállal.

És ez a jelenség nagyban köszönhető a traktoroknak, mert azok ásnak és kapálnak helyettük. És akik így a kapálás helyett valami mással foglalkoznak - eggyel feljebb -, azok nyomják felfelé a többit, és végül senki nem lesz a helyén.

Az egész piramis meg van emelve egy vagy két szinttel. Bizony, a piramis maradt, szinte semmit sem változott Egyiptom óta, azt kivéve, hogy magasabban van a kelleténél.

Ez úgy lehetséges, hogy kőolajon úszik az egész építmény. Kőolajból lesznek az emberek és az autók. Az emberek úgy keletkeznek, hogy szörnyen olcsó lett a rossz minőségű élelmiszer, az autót, remélem, nem kell magyarázni (fém, műanyag, üzemanyag).

Képzelj magad elé egy szép, zöld rétet, ragyogó napsütésben, a közepén egy hatalmas gyárral, amelybe összesen egy futószalag megy befelé, rajta csupa tehénnel, és egy hatalmas cső, amiben kőolaj áramlik be.

A gyárból kifelé rengeteg futószalag szállít mindenféle csodát: hamburgert, kólát, kóláspoharat, sültkrumplit, műanyag tálcát, na most ezekből a hamburgerhez kell némi tehén, a többi az olajból lesz.

Ahogy a monitor is, amin ezt olvasod, és a billentyűzet is, amelynek segítségével, ha nem érted, amit írok, megpróbálsz majd elküldeni melegebb éghajlatra, hiába.

Úgy fest, kénytelenek leszünk megvárni, hogy elfogyjon az olaj.

Etéren bizakodó vagyok, ha minden igaz, 2012-ben tetőzik a termelés, néhány évvel utána lehet előszedni a félretett - és gondosan karbantartott - fegyvereket, esetleg felköltözni a hegyekbe, amíg levonul a tűz és az éhínség, és a tomboló őrület.

Harmincéves koromra, úgy, hogy húsz éven át gondolkodtam ezen, arra jöttem rá, hogy az összes vallás egyetlen valóban vidám, pozitív - és nem véletlenül közös - motívuma az Özönvíz volt.

És a kőolajnak hála ismét olvad a jég. Már alig várom.

Megyek is, és kifújok egy teljes doboz dezodort az ablakon, hogy gyorsabban váljanak vízzé a jégsapják.

 

transformens :: 2011. július 10., vasárnap, 16:47:23 :: 9 komment

X-Men Origins: Magneto

Az első képkockákon emberek araszolnak a halálba. Mellkasukon sárga csillaggal.

Az utolsó jelenetekben sötétkék ruhába öltözött emberek küzdenek a túlélésért. Mellükön sárga mellénnyel.

Közte van két órányi vágókép. Amerika támadja Oroszországot és viszont, de szinte senki nem hal meg.

1 / 10

 

Transformers 3

A kék-piros-fehér színben pompázó vezérrobot, és fő segítője, a sárga robot harcol a vörös-sárga robottal, és a barna robottal.

A barna robot szétrobbantja Lincoln fejét. A kék-piros-fehér robot a szabadságról szónokol. A vörös-sárga robot azt mondja, hogy a többség érdeke magasabbrendű a kisebbség és az egyén érdekénél. "Minden a mennyek alatt" - mennyivel szofisztikáltabban hangzott mindez Kína legdrágább és egyik legszebb filmjében (Hero). Ha a néző esetleg elfelejtené, hogy Kínával és Szovjetúnióval ellentétben Oroszország zászlója már nem piros-sárga színű, jól jön a verbális segítség. Hogy lehessen tudni, ki az új ellenség, és miről ismerszik meg. A piros-sárga robotnak egyébként öreg kung-fu mester feje volt, őszes színű, kínai szakállal.

A két és fél óra rettenetben semmi olyat nem fedeztem fel, amit ne látnék egy jobb kupiban, már ha ilyen helyekre járnék, hogy folyamatosan szopásra nyitott szájú kurvákat bámuljak, továbbá egy autószalonban, és egy japán hentai-ban. Az első részben érzékelt kreativitással ellentétben az új robotok már egy az egyben a Matrixból lettek átemelve (az autós üldözést viszont nem sikerült szépen átvenni).

2 / 10

 

Az jut eszembe, amiről évekkel ezelőtt beszélgettem Tylerrel:

- Azért néhány dolog jó irányba változik. Például régen a film elején jöttek a betűk, és végig kellett nézned az egész stáblistát. Én mindig untam. Az jó, hogy ma már ezzel nem húzzák az időt.
- Igaz. De régen utána volt egy film.

 

 

inner space :: 2011. július 09., szombat, 03:22:47 :: 5 komment

Kalandjaink a Világűrben

 

 


 

be sure :: 2011. július 04., hétfő, 17:20:10 :: 0 komment
dialogue

- Az összes képen te vagy a legszebb.
- Tényleg?
- Igen.
- Nem csak azért mondod, hogy örüljek?
- Efelől nyugodt lehetsz. Ha nem te lennél rajtuk a legszebb, most akkor is pontosan ugyanezt mondanám. Ugyanezzel a meggyőződéssel. Csak akkor nem neked.

 

inner peace :: 2011. július 02., szombat, 01:18:13 :: 34 komment
social

Tíz emberből kilenc a lelke mélyén szeretne milliomos lenni. Azon gondolkodni, mire költse a milliókat, melyik tenger partján szürcsölje a koktélt, kiket vigyen fel a yachtjára, és közülük kiket lökjön a cápák közé.

Vagy csak egyszerűen soha többé ne kelljen dolgoznia.

A maradék tíz százalék vagy tényleg nem akar milliomos lenni, vagy már milliomos.

Őket most hagyjuk szépen békén.

Tehát kilencven százalék milliomos akar, vagy akart lenni. Sokuk letagadja, néhányuk nem, de körülbelül ennyi az arány.

Vagyis az embertársaink kilencven százalékának az élete egzisztenciális értelemben, a vágyaihoz képest totális kudarc.

Mindez azért érdekes, mert a fentiek alapján csupa olyan tanácsot kellene hallanod az életben: "Szívesen beleszólnék abba, hogyan tanulj, mit tanulj, hogyan dolgozz, de nem tehetem, mert a magam életében totális kudarcot vallottam". Értsd: "Nem lettem az, ami igazán szerettem volna lenni (milliomos). Tehát ahogy én csinálom, az tuti nem jó, így nem adhatok tanácsot sem neked, legfeljebb annyit, hogy ne úgy csináld, ahogy én."

Valami egészen megmagyarázhatatlan okból mégsem ezt hallgatod. Hanem azt, hogy "csináld így, csináld úgy, nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallgatsz rám, hogy képzeled, hogy te akarod eldönteni", és így tovább.

Ne hallgass rájuk.

Sőt, gondold végig, hogy milyen ember lehet, aki olyan tanácsot ad neked, ami egész biztosan és bizonyítottan rossz.

Számos egyéb kiváló döntés mellett életem legjobb döntései között szerepel, hogy nem vettem fel deviza alapú lakáshitelt negyven évre, és az egyetemi baromkodás helyett elmentem dolgozni a magam uraként.

Hadd ne meséljem el, milyen tiltakozást és bánatot váltott ki a környezetemben ez a két választás. És vajon, ki tiltakozott legfőképp?

Próbáld egyszer átérezni annak az abszurditását, hogy az az ember meri állítani magáról, hogy jót akar neked, aki tevőlegesen részt vett abban, hogy erre a világra megszüless.

Na ugye.

Szóval csak bátran. Tízből kilencnél csak jobb lehetsz.

 

black red yellow white :: 2011. június 24., péntek, 17:54:56 :: 9 komment

 

 

 

A harmadik embléma a Bónusz Brigádé, bátran rá lehet keresni a google képkeresőjével, vagy megtekinteni a szervezet fogadószobájában.

Az első kettő Weimaré és az arról elnevezett köztársaságé, tudjátok, amit a bajszos törpe váltott keserves bánatában, miután nem volt tehetsége a festéshez, és választott egy színt, amelyre haragudhat, és úgy döntött, hogy az legyen a sárga. Az eredeti négy színből a későbbiekben a feketét, fehéret és vöröset használta. A sárgának keresett új helyet.

El kell ismernem, erőt sugároz a harmadik logó. Harcos férfi látható rajta és keményen dolgozó nő. A kezüket is olyan tisztelettudóan, egyenesen emelik az ég felé, ahonnan hozzájuk szól a führer.

A férfi csizmát vagy bakancsot visel, fején biztonságot nyújtó sisak látható. Nem kizárólag motorozáshoz vette fel.

Ha jól megnézed, egy ablak alatt állnak, ami sárga és rácsozott.

Külön tetszik, hogy azért mégse konkrét horogkeresztet formál a két kinyújtott kar, és a hozzá tartozó két ember, hanem csak majdnem.

Egyébként az ilyen jellegű grafikán nem is illik elhelyezni egyetlen csavarással horogkeresztté alakítható formákat, az átalakításhoz minimum két csavarás szükséges, úgy szép és úgy szalonképes - ahogy az példásan megfigyelhető a Nemzeti Őrseregnél.

 

 

Nem is írnék erről egy szót sem, mindenki azt nem vesz észre, amit nem akar, és miért ne lehetnének csak szimpla idióták, elvégre azt se tudják, hogy a bónusz nem kedvezményt jelent, hanem további illetményt.

Ám egy ismerősöm véletlenül a brigádhoz tévedt.

Az ismerősöm neve az első öt Könyvből jól ismert, olyan, ami egyaránt olvasható a Tórában és a Bibliában, csak hát van olyan hely, ahol az ilyet nem kimondottan szeretik.

Indulásként kizárólagosságot követelnek a szerződésben, tehát máshol nem hirdethetsz, ezzel nem is lenne baj, csak hát a nagy titok az, hogy náluk sem. És miközben az általuk vállalt határidő másfélszerese lejárt, két konkurens ajánlatot tettek ki helyette, amelyek közül az egyik egészen biztos később érkezett be, mint a nevezett (jó eséllyel a másik is).

Érthetetlen okokból ezután sem hátrált meg az ismerősöm, így a bridád a végre megjeleníteni kívánt hirdetésébe több helyen beleírta az "ősmagyar" szót - amihez az ajánlatnak az égvilágon semmi köze nem volt. Így az odatett szónak sem volt értelme.

Illetve volt, hiszen ez a szép szó rajtuk kívül még a kuruc.info-n szokott szerepelni. Érdemes rákeresni, nem minden találat szól a deportálásról, csak az 50%.

Az ősmagyarozást többszöri kérésre sem vette ki a brigád, mert "szerintünk vicces, mi jót nevettünk (rajtatok)", majd hirtelen felbontották az aláírt szerződést.

Szóval, ha valakinek problémája van a harmadik birodalom színeivel, esetleg az ahhoz kapcsolódó mentalitással, érdemes jobban körülnéznie a kuponpiacon, "hiszen van még ötven másik cég" - hogy ismét a végtelenül korrekt tulajt idézzem.

Van bizony.

 

freud :: 2011. június 23., csütörtök, 21:25:13 :: 0 komment

Mai félreolvasás:

"A görögök megsemmisítésével foglalkozó"

Eredetileg:

"A görögök megsegítésével foglalkozó"

 

 

sing :: 2011. június 18., szombat, 19:39:22 :: 2 komment
dialogue

 

- Hogy aludtál?
- Jól, egészen 9-ig.
- Az jó.
- Tudtam volna tovább. A kutyák szóltak, hogy keljek fel.
- Milyen jó, ha van az embernek kutyája. Például reggel tud neki ugatni.
- Nem ugattak.
- Hanem?
- Jött a fagyis autó.
- A Family Frost?
- Az. Régen itt lakott velem Kira. Ő olyan okos volt, hogy egyedül megtanult énekelni rá. A fagyis autó dallamára. Aztán csatlakozott hozzá Herki. Őt már Kira tanította. Két szólamban nyomták. Később Herki átadta a tudás Mázlinak. Kira elment, úgyhogy sokáig csak ők ketten énekeltek. Az még egész jó volt. Aztán valahogy rengeteg fiatal kutya lett a környéken. Ők egy évvel ezelőtt még ugattak. Ma már mind énekel. Eltanulták az enyémektől. Ha jobban belegondolok, azért ez borzasztó.
- Inkább különös. Tényleg van még Family Frost? Nem azokat szokták sörétes puskával leszedni? Úgy tudtam, tíz évvel ezelőtt nemzetközi kilövési engedélyt adtak az összes zenélő autójukra. Értetlenül állok a puszta létezésük előtt.
- Pedig egyszerű. Lehet venni tőlük olyan dobozt, amiben van ötven jégrém. Boci csoki ízű.
- Igen, és?
- És van, hogy otthon fekszel. Mozdulni is alig bírsz. Teljesen tehetetlen és kiszolgáltatott vagy. Abban sem lehetsz biztos, hogy megmaradsz. És pontosan tudod, hogy csak és kizárólag egy jégkrém tudná megmenteni az életedet. Ilyenkor a Jóisten útjára bocsátja a Family Frostos autót. És az eljön hozzád, és megment. Hát ezért van még.

 

market :: 2011. június 08., szerda, 21:34:46 :: 41 komment

Szerettem volna meglepni valakit, hát elmentem a piacra csirkéért.

Általában jók a megérzéseim, ennek köszönhetően még sosem vásároltam a piacon húst. Nem vitt rá a lélek. De annyian mondták, hogy az a tuti, hogy ma adtam neki egy esélyt.

Az Intersparban, a Cora-ban és a Tescoban bármikor kapok gyöngytyúkot, az utóbbi helyen vasárnap éjjel kettőkor is. A piacon nem.

Van viszont irtózatos bűz. Néhány hentesnél egyszerűen rohad a hús, a szag beborítja az egész teret, így a szaglás alapján történő választás kapásból ugrott.

A régi ismerős mézest kérdeztem csirke ügyben. Odaküldött a legbüdösebb hentespulthoz. Ezek után a mézet se biztos, hogy nála veszem. Különben is, feltűnt már, hogy az egész piacon minden mézes pontosan ugyanazokat a mézfajtákat árulja? Ehhez a mézeshez is úgy kerültem, hogy a piac szélén vettem befőttes üvegben egy 80 éves nénitől. Aztán mondták, hogy legközelebb hol vegyem "tőle", mert az ugyanaz.

Megkérdeztem hát egy zöldségest, hogy melyik csirkésnél vásároljak. Láttam a szemén, hogy fogalma sincs, mi bajom. Aztán egy késő-középkorú nőt is megkérdeztem, ő épp zuzát vett.

Talán ennek köszönhetem, hogy végülis nem volt büdös a hús. Megfőztem, épp ehető. "Tanyasi csirke". Aha. Zöld füvet az életében nem látott. Ennél még a hipermarketben kapható, fóliázott, tanyasinak hazudott is százszor jobb. Az csak vízízű a valódi csirkéhez képest. Legalább gyógyszer- és csontliszt íze nincs. (Na jó, van, de nem ilyen markáns.)

Lehetséges, hogy nyugdíjasként, naponta a piacra járva, minden eladóval órákat beszélgetve, hazugságvizsgálóval felszerelkezve tud valaki ehető húst venni a piacon, de dolgozó emberként ez szerintem esélytelen.

Kérlek, segíts, hol vegyek szárnyast? GPS koordináta kellene, vagy jó lesz ebben a formában is: piac:sor:bódé:pult:hentes

Köszönöm.

(Egyébként a Vásárcsarnokban voltam.)

 

deal :: 2011. június 07., kedd, 23:25:51 :: 3 komment
dialogue culture

Étterem, három asztallal arrébb:

- Akkor legyen tonhal. Ilyen ünnepséghez kell a hal.
- Tonhal?
- Igen. Mi fogjuk kiosztani, és aki kér, az még kaphat.
- Jó.
- Utána lehetne valami saláta.
- Milyen saláta?
- Waldorf.
- Waldorf?
- Az jó szerintem.
- Akkor nem kell tonhal.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Majd esznek otthon tonhalat.
- Ahogy gondolod. Az ételeket felszolgáljuk mi. Kaptok öt embert ingyen. De jó lenne még egy szakács, aki ért hozzá. A tojáshoz például.
- Milyen szakács?
- Akit meg tudnak kérdezni.
- Nem kell. Majd én ott leszek.
- Miért nem hozod le őket ide?
- Hatvan embert a föld alá? Megnézném a fejüket.
- Jó. Hányra vigyük az ételt?
- Hétre. Addigra készül el a másik étteremben a sütemény.
- Azt tudod, hogy kaptok hozzá egy különleges tortát.
- Persze. És remélem, hogy tényleg különleges lesz.
- Marcipános.
- Hagyjál már. Mi abban a különleges?! Fogod a vágódeszkát, rárakod a marcipánt, kinyújtod és kész a torta.
- Marcipántortáról volt szó.
- Különleges tortát mondtál.
- Akarsz beszélni velük?
- Add ide a telefont.
- Tessék.
- Halló... hallgatlak... nem mondok semmit, hallgatlak... mondd te... szóval ez a marcipántorta... mi van?... na jó, nem hallak. Vége a beszélgetésnek. Mondom, nem hallom. Lerakom. Hello.
- Maradtatok a marcipánban?
- Na jó, ez így mennyi lesz?
- 2200.
- Figyelj, nem kell evőeszköz. Vannak ilyen műanyag késeink meg villáink, az jó lesz nekik. 1900.
- 2100, és mindent odaviszünk és felszolgálunk.
- 1900. Nem kell pohár sem. Van műanyag poharunk.
- 2000. Nem tudok többet engedni, leszedik a fejem.
- Tányér se kell. Van nekem otthon egy rakás papírtányér. Abból lehet enni salátát. 1900.
- Hagyjál már az 1900-zal! Ne mondogasd, hogy 1900! 2200-ról indultunk. Mondd már, hogy 2000.
- Mit fognak inni?
- Ásványvizet.
- Palackos?
- Igen.
- De nem rakjátok ki az asztalra.
- Nem. Mi töltjük annak, aki kér.
- Szentkirályi jó lesz.
- Azt nem isszák meg.
- Mi van?
- Kereszt van rajta.
- Hagyjál már a baromsággal! Ettől kapok frászt. Jön mindenki ezzel a hülyeséggel. Mi az, hogy nem isszák meg?
- Nem isszák meg.
- Ezért utálnak minket, bazd meg. Mi az, hogy nem isszák meg? Kereszt van rajta, és akkor? Mi bajuk lesz tőle? Szerinted ők meg nem isszák meg a kóser sört, mert Dávid-csillag van rajta?
- Hát, nem nagyon.

 

source :: 2011. június 06., hétfő, 22:41:12 :: 0 komment
dialogue science

- Képzeld, a szokásos délutáni periódusosrendszer-olvasgatásom közben megakadt a szemem a héliumon. Vagyis azon, hogy milyen érdekes neve van. A Helios a Napot jelenti. Ebben szinte biztos vagyok. Ott van például a Helia-D. Mondjuk az pont fekete. De gyerekkoromban a Nappal reklámozták. Azt hiszem. A D az meg a D vitamin, az is a Napból jön. És a heliocentrikus világkép volt a napközpontú. Tehát a hélium a Napról kapta a nevét, ami nagyon helyénvaló, mert tele van vele a Nap. Csak azt nem értem, hogy régen, amikor az elemeknek adták a nevet, honnan tudták, hogy mi van a Napban?
- Dehogy tudták. Az ufók mondták el.
- Muszáj azonnal kimondanod?

 

copy paste technology :: 2011. június 06., hétfő, 21:45:33 :: 29 komment
culture science

Amikor számos újságíró írásban, Kálmán Olga élő adásban használja szinonimaként a baktérium és a vírus szót, nem nagyon látok mást a lelki szemeim előtt, csak tanárokat, újságírókat és sortüzet. Az érettségivel, illetve diplomával rendelkező emberek döntő többsége egy normális világban - de az itteni tananyag alapján - az általános iskola hatodik osztályán nem jutna túl. És jobb ha tudod, hogy ez az oka az élet szinte bármely területén tapasztalható összes katasztrófának.

De most nem erről akartam írni, hanem arról a kisbolygóról, amelynek rég telibe kellett volna találnia a Földet. Hogy máris késésben van, azt onnan tudom, hogy megszámoltam, hány ismerősöm lájkolta be Lady Gagat a Facebookon, és láttam azt is, hogy konkrétan kik tették.

Az ember azt hinné, hogy a saját korosztálya többé-kevésbé egy időben született vele, és nagyjából ugyanakkor nőtt fel. És az eget ugyanazok a rádióhullámok szelték, ugyanazok hatoltak át a házak falain (hogy aztán jól megcibálják a rádió antennájának fémrácsán sátorozó elektronokat, elvezetve őket a tranzisztoron át a hangszóró rézdrótjába, mert végül ebből lesz a hang.)

De nyilván nem így volt. Sem Ace of Base, sem Queen, sem Madonna nem volt hallható akkoriban. A mi otthoni készülékünkbe valamelyik távoli bolygóról érkezett az információ.

Ezért gyorsan elmondom, hogy a Radio Ga Ga szárnyaló dallama az ember, a szellem és a kreativitás szabadságát zengi. Na most, innen "kölcsönözte" a nevét "Lady Xerox", aki dollármilliókat költ arra, hogy minden interjúban elmondják róla, hogy mennyire kreatív, és hogy te - már amennyiben az érintett lájkolós ismerőseim között vagy - jól beszopjad ezt.

"Lady Xerox" saját maga írja a dalait. Hát persze.

 

 

 

A Telephone egy az egyben Tarantino plusz Quake3 látványvilág ócska lenyúlása, de ennek felismerése már tényleg nem várható el senkitől.

Jöhetne már az az égitest.

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobban nézzetek ki a fejetekből.

 

pro II :: 2011. május 28., szombat, 01:35:16 :: 1 komment

Telefon:

- Istenem! Ezt nem hiszem el. Struccok! Rengeteg strucc.
- Hol?
- Az autópálya mellett.
- Látod, én mondtam neked, hogy Magyarország strucc-nagyhatalom. Vagyis emu. Olyan, mint a strucc, csak viccesebb feje van. Hányat látsz?
- Nagyon sokat.
- Egyszer megkóstolnám.
- Soha! Várj... ezek nem is struccok.
- Mondom, emu.
- Ezek szarvasmarhák.
- Mi van?
- Szarvasmarhák.
- Aha. Tényleg könnyű összetéveszteni.
- Ne röhögj.
- Egyszer David Attenborough is elnézést kért egy sorozatért, amit véletlenül tehenekről forgattak struccok helyett. Bárkivel előfordul.
- Hagyjál.
- Oké. Tisztázzuk: soha többé nem szeretném hallani, hogy szidod a pestieket. A nagy vidéki. Struccnak nézi a tehenet.
- Odaállt az oszlop mellé. Olyan volt, mint egy strucc. Az oszlop volt a nyaka és a feje. A fekete foltos meg a teste.
- Aha. Az előbb azt mondtad, hogy rengeteg struccot látsz.
- Mind odaállt. Sok oszlop van.

 

pro :: 2011. május 28., szombat, 01:27:30 :: 0 komment
dialogue

- Nem fogod elhinni, mennyiért akarták váltani az eurót.
- 240.
- Honnan tudod?
- Telepátia.
- De ez normális? Komolyan azt hitte, hogy ennyiért odaadom?
- Nem tudom.
- De pórul járt, mert volt nálam dollár. És tudod, mennyiért váltottam?
- Nem.
- 185.
- Hm.
- Eladási áron váltottam! Annyira jó bolt volt. 185. Még jó, hogy volt nálam dollár is, nem csak euró. Mekkora profi vagyok!
- Igen. Ennél már csak akkor lennél nagyobb profi, ha forint is lett volna nálad.

 

thor :: 2011. május 24., kedd, 01:27:31 :: 24 komment
cinema

 

*** SPOILER ***

A Thor messze nem annyira borzasztó, mint azt az ember elvárná. Nő ugyan nincs benne, van viszont Viking Jézus vs. Hitler Avatar.

(Isten a Földre küldi egyszülött fiát, a másik meg titokban kék, tehát ki akarja irtani a kékeket.)

Mozikedvelő számára jó-átlagos film. Látens melegek, apa- és képregénykomplexusban szenvedők számára erősen ajánlott darab.

7 / 10

(Ui: egyébként imádom az ilyen feltámadós történeteket. Hatnak rám. Beleélem magam. És rengeteget fejlődött a műfaj az elmúlt években. Például régen, amikor a Bibliát, vagy a Dallast írták, még nem tudták, hogy az az igazi katarzis, ha a főhős a feltámadása utáni percben puszta kézzel agyonveri a gyilkosát. Szerencsére a Matrixban és a Thorban már így írták meg. És, bizony mondom, így igencsak nagyobb lesz a flash.)

 

waste of time :: 2011. május 24., kedd, 01:21:24 :: 0 komment

Állítólag az elmúlt 50-100 év legnagyobb vulkánkitörése készül Izlandon.

Teljesen feleslegesen.

Bármennyire erőlködnek is az izlandiak, az ország bank- és vulkánrendszere az elkövetkező egymillió évben egészen biztosan nem lesz képes nagyobb katasztrófát produkálni, mint amekkora Björk.

 

the way you move :: 2011. május 24., kedd, 01:09:38 :: 2 komment
social tech

Nem tudom, észrevetted-e már, hogy még a legkevésbé fogékony iPhone vagy iPad tulajdonos számára sem tart 4-5 napnál tovább a kizárólag vízszintes és függőleges tengely mentén történő kézmozgás, az Apple-idegrángás elsajátítása.

Ezek azok a fél méter sugarú félkörben leírt karmozdulatok, amelyekkel a 6-8 cm széles kijelzőn kell a fényképeket és az alkalmazásokat egymásra dobálni, minél gyorsabban, mielőtt még az éppen képernyőn lévő lefagy (és eközben végleg elveszik a névjegyzék tartalma). Amelyik alkalmazást időben kidobod a képből, az a háttérben nem tud lefagyni, mert ezeken a gépeken - a nagyapám ötvenéves ütvefúrójával ellentétben - még nincsen multitasking.

A rothadó almával fémjelzett cég marketingmérnökei által kidolgozott kézmozdulatokat minden esetben az achilles-ínból, de legalábbis a mélyhátizomból kell indítani, hasonlóan a profi sportíjászathoz.

Mindezt olyan arckifejezéssel, mintha az illető egy intergalaktikus háború döntő ütközetét koordinálná.

Hogy minden iPhone-os egyénisége teljes mértékben egyéni és megismételhetetlen legyen, a helyes Apple-rángás oktatása bő tíz éve kezdődött a cég által szponzorált filmek által: Minority Report, Star Trek, Avatar.

A mozgásáról az iPhone vagy iPad tulajdonos éjjel, koromsötétben, két-három kilométer távolságból, szabad szemmel is könnyen felismerhető. Szerencsére. Ha eljön a nap, amelyre mindannyian várunk, a sűrű erdő közepén sem lesz majd túl bonyolult kilőni őket.

Ha esetleg nem értenéd, amit mondok, nézd meg ezeket:

Első 20 másodperc.

Ezt hang nélkül érdemes nézni egy percen át.

Két perc, hang nélkül nézd. Szerinted szögmérővel gyakorolák a 90 fokot?

Megfelelő értelemmel pár perc alatt elsajátítható.

(És utána figyeld meg, hogy bármely más márkájú érintőkijelzőt ujjmozdulatokkal is szabad használni.)

 

create :: 2011. május 14., szombat, 03:56:14 :: 1 komment

A Világ Teremtőjének utánzására tett szánalmas kudarcsorozat fontos állomása, amikor éjjel kettőkor a jobb kezedben fogkefével, a bal kezedben egy kétdimenziós műanyaglappal a fürdőszobatükör előtt állva lázasan próbálod a semmit fogkrémmé alakítani.

 

 
< 1 3 5 6 8 9 10 11 12 13 14 15 16 18 20 22 25 27 31 34 >