upgrade :: 2008. április 26., szombat, 14:16:20 :: 2 komment
dream monster

Folyamatosan sikerül továbbfejlesztenem az álmaimban látható szörnyeket. Hajnali négykor felébredek, és két órán át gondolkodom a látottakon.

Nem mintha rossz érzést okozott volna, vagy különösebben rettegnék - a szó hagyományos értelmében. Egyszerűen csak nem értem, hogyan lehetséges, hogy még nem evett meg mindenkit.

 

too slow :: 2008. április 24., csütörtök, 22:14:25 :: 23 komment
environment essay

A klímaváltozás messze legkínzóbb problémája, hogy piacképtelen. A globális felmelegedés alapozó munkálatainak idején az emberiség még nem rendelkezett az eladható, dobozos termék előállításához szükséges tudással. Az ipari forradalom kirobbanásakor már annak is örültek, ha valami egyáltalán működött. A XIX. század marketinges szemmel nézve még az éjszínű sötétség birodalma volt.

(Pedig léteznek sokkalta kínzóbb kérdések, mint az esetleges élet a Marson, vagy a piramisok titkai. Vajon mi járhatott azoknak az embereknek a fejében, akik több száz köbméter hidrogénnel megtöltött léghajóra szálltak fel? Mire gondolhattak az út során? Hogy talán még nem most robban fel, hanem majd legközelebb? Vajon meglepődtek, amikor mégis bekövetkezett?)

Visszatérve a klímaváltozásra: először is rettenetesen lassú folyamat. Ez néhány évszázaddal ezelőtt kevésbé jelentett problémát. Az emberek megszülettek, szenvedtek pár évtizedet, majd átadták magukat a kukac-nirvanának, és közben az égvilágon semmi sem változott. Akkoriban 50 év alatt fél celsius fok melegedés maga lehetett a nagybetűs cselekmény.

Rothadó XXI. századunkban egész másra van igény. Ki emlékszik a múlt hét történéseire? (Egyáltalán, mikor lett ilyen ronda ez a blog?) Az emberek hétvégén kimennek a hegyekbe, pár órát eltöltenek az autónak dőlve, fotózzák a síró gyereket. Nagyjából ennyi idő áll rendelkezésre meggyőzni őket. "- Nézd, asszony, arra mintha melegedne már. - Igen, látom. Hozom a kamerát." Ha a klímaváltozásnak ez nem elég felkelteni az érdeklődést önmaga iránt, mehet vissza a gyárba. Újra kell gondolni a koncepciót.

Magyarországot a globális felmelegedés szempontjából is borzasztó rossz helyen kiáltottuk ki - szokjunk hozzá, szopó ágon vagyunk. A többi változáshoz hasonlóan komoly késéssel érkezik hozzánk, a hajrában esélyünk sincs utolérni a fejlett nyugatot. Mire nálunk néhány paranoiára hajlamos álértelmiséginek derengeni kezd, hogy kevesebbet kell fűteni, mégis egyre drágábban, addigra már minden hollandi álmából, vagy hullámsírjából kelve is fel tudja sorolni a felmelegedéssel kapcsolatos személyes, közvetlen tapasztalatait.

Úgy, ahogy van, kidolgozatlan az egész project. Ki lokális lehűlést remél tőle, mások felmelegedésre számítanak, attól függően, melyik nyomor álmodozik épp. Ugyanakkor a folyamatos bizonytalanság bár rövid távon felkeltheti az érdeklődést, az idő múltával a találgatást fásultság váltja fel.

Valakinek kezébe kellene vennie a menedzselést, a kor követelményeihez hangolni a klímaváltozást: felgyorsítani, hogy látványos és izgalmas legyen, és egyszerű, közérthető nyelven eljuttatni a fogyasztók számára a fontos üzenetet: "Sokkal melegebben élünk, mint négy évvel ezelőtt."

Vagy hidegebben. De döntsük végre el.

 

vantage point :: 2008. április 24., csütörtök, 04:34:48 :: 7 komment
cinema

vantage pointNyolc tanú (Vantage Point)

A globális terrorizmus ellen kifinomult és intelligens módon fellépni készülő amerikai elnök és a gyógyszerfüggő, idegroncs - ám vérprofi - biztonsági ember (Dennis Quaid) utopisztikus* szerelme másfél órába sűrítve, nyolc nézőpontból. A politikai korrektség jegyében mindkét szerelmes férfi, így Ripley-nek (Sigourney Weaver) csak 10 perc döbbenet jut: egyszerűen nem akarja elhinni, hogy az elnök volt kedvese visszatért. Addig nézegeti a biztonsági őr fotóját a híradós autóban, hogy a férfi végül hús-vér valójában megjelenik előtte - és kezdetét veszi a dráma.

Tökéletes amerikai álom: a magányos farkas minden hátrányos körülmény ellenére folyamatosan a dobogó legfelső fokán toporog, köszönhetően a vele született földöntúli tehetségnek, kitartásnak és vakszerencsének. A néger katasztrófa-turista a HD-ready kamerájával még akkucsere közben is életeket ment.

7 / 10


*: Gyakorlatilag minden filmet utopisztikusnak tekinthetünk, amelyben William Hurt alakítja az Amerikai Egyesült Államok elnökét.

 

new (m)age :: 2008. április 23., szerda, 00:33:43 :: 96 komment
mage

Az általunk ismert világ talán legnehezebben elfogadható tulajdonsága a változás. Ígérkezzen bármilyen izgalmasnak a holnap, a jelen pillanat, mint száraz homok szökik ki markunkból, hiába szorítjuk akár gyengén, akár görcsösen.

Nem is kell filozófiai távlatokban gondolkodni: a freeblogon - ahol a mage.hu korábban üzemelt - jelenleg nem működik az export funkció. Így egyelőre nem tudom a korábbi bejegyzéseket - és a számomra méginkább értékes hozzászólásokat - átemelni.

Jó hír viszont a fent látható menüsor, amely nem szemfényvesztés céljából került oda (a fórumra még néhány napot várni kell). Egyelőre béta módban üzemelünk, öröm, sóhaj, panasz esetén az e-mail címem a jobb felső sarokban látható. (Ugyanaz, mint ahova a szerelmes levelek érkeznek.)

Ha esetleg valakinek a monitorán nem volna jól olvasható ez a háttér-betűszín kombináció, legyen szíves screenshotot készíteni. Okvetlenül megnézem.

Köszönöm a freeblognak a hosszú együtt töltött idő vasfogát.

/Az új site nem működik jól Internet Explorer 6, még kevésbé 5.5 használata esetén. Ezekkel később sem lesz kompatibilis. Kerüld el a világ legrosszabb böngészőjét, vagy legalább frissítsd. Köszönöm./

 
< 1 6 10 14 18 21 24 26 27 28 29 30 31 32 33 34