inception :: 2010. augusztus 15., vasárnap, 19:30:26 :: 3 komment
cinema

*** SPOILERS ***

 

Álmaimban rendszeresen találkozom a nagy szerelmemmel. A számomra tökéletes nővel. Minden vele töltött pillanat maga a végtelenség. És bár álmomban soha nem tudom, hogy álmodom, ébredés közben gyakran tudatosul bennem a síkváltás. Látom lassan szétolvadni a világot, ahol vele lehetek.

Az Eredet álomvilága nem ilyen. A megfelelő szakkönyvek tanulmányozása alapján azt gondolom, inkább a pszichoaktív drogok fogyasztása során tapasztalt élményekhez lehet fogható.

Cobbot, a tudat alatt dolgozó szuperkémet álomvilágról álomvilágra járva ugyanaz a három lény üldözi: két gyermeke és Mal, a gyerekek édesanyja. A főhős álma találni egy olyan világot, ahol ebből a trióból csak két fő van jelen.

Ő maga gyenge ahhoz, hogy végezzen a nővel. Mentségére legyen mondva, hogy az öngyilkosságra kétszer ráveszi. Csak hát Mal nagyon szívós.

Cobb végül rálő, de nem találja el rendesen. A Medal of Honor nevű, first person shooter játékban kiabálják a társaid, ha bénázol, hogy I've seen French schoolgirls shoot better. Nem csoda, hogy Cobb végül egy párizsi diáklánnyal löveti agyon a luvnyát.

Közös vonás a két nőben az elvetemültség és a harcos szellem. Ariadne azonban autonóm lény, képes naponta néhány órát Cobb nélkül eltölteni (és csak ébren és az álmaiban követi őt mindenhová). Mal ezzel szemben az örökkévalóságba akarja zárni Cobbot. Ami sok, az sok.

Úgy fest, Christopher Nolan is rájött arra, hogy az igazán érdekes nő depressziós, szuicid és skizofrén. Rájött arra is, hogy ilyen nő mellett nem lehet sokáig megmaradni. Kérdés, hogy ezt hogyan ismerte fel, mert erotika nincs ebben a filmjében sem, szerepel benne viszont Nolan nagy szerelme, Cillian Murphy. A maga fakókék, őzike szemeivel. Nolan jobban tolja Cilliant, mint Talmácsit Stefano. És Cillian is minden körben egyre esetlenebb szerepet játszik.

A film 3/4 része lövöldözésből áll. Erre azért van szükség, mert az ember még csak néhány ezer éve ébredt tudatára, és csak néhány évtizede döntött úgy, hogy egymást megölni legalább két kontinenesen tényleg legyen macerás. Ezen a két kontinensen elképesztő vágyakozás él az emberben a gyilkolásra, amelyet az óvodában lövöldözős-harcolós szerepjátékkal, később gyilkolós színdarabokkal, gyilkolós számítógépes játékokkal és lövöldözős filmekkel csitít. A filmek 99%-ának teljes mondanivalóját elő lehetne adni békésen ülve egy virágoskertben, de a nézők nagy része csak akkor képes nyugton végighallgatni azt, ha közben legfeljebb ötpercenként egyszer agyonlőnek valakit. Attól tűnik hitelesnek.

Az Eredet úgy jön ki, hogy összeadod a Solarist, az Avalont, a 13. emeletet (Szimulátort) és a memetikát, és az így kapott eredményből kivonod az értelmet és a mélységet.

 

Jár hozzá még dupla adag apakomplexus is.

 

7 / 10

 

ask :: 2010. augusztus 14., szombat, 04:52:26 :: 0 komment

Eddig mindig jól viselkedtem, és ha rámtört, hogy keresőszó-postot írjak, megvártam, amíg elmúlik.

Többek között nem beszéltem arról, hogy valaki nálam kereste a "világ legnagyobb seggű nőjét". A leggyakrabban visszatérő keresés "a máktea elkészítés recept" és a "pro-ana étrend". Személyes kedvencem a "mitől nem rohad a hulla".

Arról azonban már nem tudok hallgatni, hogy ketten kerestek választ a következőre: "mage mi kell neki"

Ott van a jobb felső sarokban az e-mail címem. Lehet kérdezni. Ígérem, válaszolok.

 

solution :: 2010. augusztus 12., csütörtök, 16:48:12 :: 11 komment
politics social eco law

Sokáig halogattam, mert nem feltétlenül akartam leírni az alábbiakat. Mamzel provokált.

Kezdem az elején.

"Politológiai" tesztekben visszatérő kérdés, sőt, szinte az összes ilyen tesztben szerepel, hogy eltüntetném-e a belvárosból a hajléktalanokat.

El kell ismernem, mágia-elméleti szempontból nagyon ravasz felvetés ez.

Társadalmi értelemben véve, sajnos, igen felületes.

A magam részéről, ha koldust vagy hajléktalant látok, ugyanazt teszem, amit Te, és amit szinte bárki más. Bűncselekményt követek el.

Igen, Te is. Elmondom,  hogy van ez.

A beszedett adó újraosztása során az állam az összeg egy részét arra költi, hogy ne legyen az utcán koldus és hajléktalan.

Túl azon, hogy neked rossz a koldussal találkoznod, mert a személyes élmény minden ismereted ellenére betörhet a belső világodba, és túl azon, hogy általában neki sem jó ott állni, számos egyéb okból is fel kell lépni ellene, intézményesen.

A hajléktalan és a koldus létezése megannyi kártékony bűncselekmény melegágya. Vagy már azok megtörténtére hívja fel a figyelmet. A koldusok nagy része a koldusmaffiának dolgozik. Az összekoldult pénz hatalmas mennyiségű, adómentes bevételt jelent ennek a szervezetnek.

A koldusok közül sokat a munkaadója megnyomorít, megcsonkít, hogy jobban tudjon dolgozni (ilyen érdekes szakma ez).  A hajléktalanok ellen (és egymás között) napi szinten követnek el erőszakos bűncselekményeket. Hajléktalannal lehet céget alapítani és eltüntetni milliókat.

A hajléktalan rontja az utca összképét, összekoszolja azt és rossz érzést kelt a szemlélőben. Zaklatja a turistát.

Azáltal, hogy az állami költségvetés egy része a hajléktalan szállásolására, a munka világába való visszavezetésére, és a potenciális bűncselekmények megelőzésére költődik el, az állam szerződést köt az adófizetővel - tehát veled -, hogy ezeket a munkákat a beszedett és elköltött pénzedért cserébe elvégzi.

Nem kevés pénzről, súlyos milliárdokról beszélünk.

Ebből következik, hogy a koldus vagy a hajléktalan látványa két dolgot jelenthet.

Az egyik eset az, hogy nem működik az ellátórendszer. Az általad befizetett pénzt rosszul költik el, vagy ellopják. Ez esetben az állam részéről hűtlen kezelésről beszélünk. A rendőrségnek és a ügyészségnek hivatalból eljárást kellene indítania.

A másik eset az, hogy az ellátórendszer jól működik. Ilyenkor egyszerűen a koldus és a hajléktalan rágalmazza az államot hűtlen kezeléssel. Pusztán azzal, hogy ott áll, hogy ott alszik és ott koldul, azt jelenti ki, hogy az állam ellopta a pénzedet. Ez, lássuk be, súlyos vád.

Tehát akár jól működik az ellátórendszer, akár nem, az utcán alvó hajléktalan és koldus már a létével is bűncselekményre hívja fel a figyelmedet. A kérdés csak az, melyikre.

A rendőrségnek vagy el kellene távolítania onnan, vagy megindítani a nyomozást. Mivel egyiket sem teszi meg, neked kellene lépned. Állampolgárként köteles vagy feljelentést tenni, ha tudomást szerzel egy bűncselekményről. Mivel nem teszel, bűnös vagy.

Az utcán megtűrt koldus az igazságszolgáltatás működésképtelenségének biztos, és a szociális ellátórendszer működésképtelenségének potenciális jele.

Mindkét rendszert Te tartod el. És még érezd is hülyén magad.

Teljesen mindegy, hogy adsz-e pénzt a koldusnak.

Most, hogy ezt tisztáztuk, áttérek arra, hogy miért nem veszek többé Élet és Irodalmat. Ennek két oka van, az egyik személyes, a másik nem, és mindkettő ugyanarról a tőről fakad.

A fenti linken látható, hogy az ÉS névtelen szerzője lazán leostobázza Horváth Csabát azért, mert viteldíj nélküli BKV-ról beszél. A főszerkesztő meg beengedi ezt az "írást".

Azért sem jó más embert leostobázni, mert könnyen visszaszáll. Érdemes helyette - vagy legalább előtte - gondolkodni egy keveset. Az ostobaság egyik fő jele ugyanis a gondolkodás nélküli véleménynyilvánítás.

Mivel máshol sem találkoztam komolyan vehető elemzéssel, íme:

A BKV veszteséges. Hosszú évek óta az. Jó ideig az is marad, mert lopnak belőle, rosszul üzemeltetik, és mert rengeteg utas bliccel. Ezek kemény tények. Felesleges Horváth Csaba kijelentését olyan környezetben vizsgálni, ahol a BKV nullszaldós vagy nyereséges. A veszteségesség szilárd axióma ebben az esetben.

A veszteséget az állam fizeti. Az állam pénze az adóból származik, amit befizetsz.

Tegyük fel, hogy évente 30 milliárd forintot kap a BKV az államtól és a fővárostól, vissza nem térítendő támogatás és vissza nem térítendő hitel formájában. Magyarországon adót fizet körülbelül 2 millió ember. Ez fejenként évi tizenötezer forint.

Igen ám, de a befizetett adó nem egyenlően oszlik szét. A minimálbéresek semmit nem fizettek. Minél többet keresel (papíron), annál több adót fizetsz. És annál többet költesz (Áfa).

És ki keres többet? Általában az, akinek autója van. Az autós rengeteg adót fizet a benzinbe építve, és közvetlenül az autó után. Viszont nem ül fel a BKV-ra.

Ebből következik, hogy ha egy autós évente tízszer utazik busszal, akkor egy-egy utazás számára eleve sokezer forintba kerül. Ha egyáltalán nem ül fel BKV-ra, akkor nullával nem osztunk. A lényeg az, hogy valahol 50 és 100 ezer forint közötti összeggel járul hozzá a vállalat működéséhez, és még a buszsávokat sem használhatja mindig.

Magyarul a BKV-ért az fizet a legkevesebbet, aki használja (bérletes, nyugdíjas, diák), és az fizet érte igazán sokat, aki alig, vagy soha nem veszi igénybe az általa kifizetett szolgáltatást.

Ezzel önmagában nincs baj, mert a közteherviselés lényege, hogy aki többet keres, az többel száll be a közösbe, és kevesebbet vesz ki onnan. Az viszont nem normális, hogy kifizetsz évi harminc-százezret, felszállsz ötször, és még jegyet is kell venned. És ha nem veszel, akkor büntetést kapsz.

Az egyetlen értelmes javaslat, ami a BKV finanszírozásával kapcsolatban az elmúlt tíz év során hallottam, az, hogy ne legyen viteldíj. Ez a megoldás sem tenné a rendszert igazságossá, de közelebb vinné a realitáshoz. És biztos vagyok abban, hogy sok autós felszállna, ha nem kellene jegyet venni. Ha másra nem, a metróra. És akkor tisztább lenne a levegő.

Hangsúlyozom még egyszer: ez csak addig igaz, amíg a BKV veszteséges. Ha eltartaná magát a jegyekből, a fenti gondolatmenet nem állná meg a helyét. Csakhogy, tudjuk jól, nem tartja el.

Nem állítom, hogy ez az egyetlen helyes megközelítése a kérdésnek. Azt mondom, hogy ez át van gondolva. Szemben a magát elitnek tartó gazdasági és irodalmi hetilap "ostoba" jelzőjével. Ha az önmagát értelmiségnek nevező kör sem érzi, hogy érvelni kell, akkor mit vár el a többi embertől?

Nos, számomra így az ÉS - ha már a BKV nem - ingyenes lett.

Ide kapcsolódik még, hogy két hónap alatt fel tudnám számolni a korrupció nagy részét, egyszerű gazdasági megoldással, további ellenőrzés, fokozott büntetés és átnevelés helyett (az első kettő nem hatékony, a harmadikhoz sok idő kell). A korrupció nem tűnne el teljesen, a politikában mozgó, súlyos milliókkal nehéz mit kezdeni, de például a közúti ellenőrzéshez kapcsolódó korrupció igen nagy hányada egyszerűen megszűnne.

Most nem fejtem ki, mert úgy se valósul meg. Nem azért, mert másnak nem jut eszébe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb ötlet is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban, hozzáértő ember fejében.

Azért nem valósul meg, mert a fenti jelenségeknek mind ugyanaz az alapja. És ez nagyon fontos.

A bűntudat szándékos fenntartásáról van szó.

A cél az, hogy mindenki bűntudatot érezzen. Vagy a szegény ember miatt, akinek nála is rosszabb, vagy a bliccelésért, vagy a rendőrnek adott tízezres után. Adóbevallás idején. Vagy ennek az egésznek a passzív támogatásáért.

(Ha ezek egyikéért sem éreztél még bűntudatot, akkor szégyelld magad azért, mert nem gondolkodsz, vagy gondolkodsz, de nulla morál lakozik benned.)

Bűntudatot érezni azért "kell", hogy szemet húnyj a nagy lenyúlások felett. Politikai oldaltól függetlenül. Ez tényleg ennyire egyszerű.

Ha a társadalom nagy része nem csalna adót, nem bliccelne és nem fizetné le a rendőrt, akkor Hagyó nem a börtönben ülne, hanem a Duna alján. Orbán Viktor mellett. Együtt néznék, hogy van-e még hal.

Bár jó eséllyel el sem jutna egyikük sem odáig, hogy lenyúlhasson.

Egész máshogy reagál az ember arra, hogy a másik nála többet lopott, többet csalt, mint arra, hogy a másik lopott és csalt, ő viszont nem.

Ezt a bűntudat-fenntartó módszert a keresztény - elsősorban a katolikus - egyház dolgozta ki. Volt honnan tanulnia az államnak.

Több száz éve játsszuk ugyanazt a játékot.

Ez nem baj. Lehet ebben boldogan élni. Csak azért mondtam el, hogy tudd.

 

evolution :: 2010. augusztus 11., szerda, 19:51:53 :: 3 komment
social tech

No more stupid passwords.

No more input boxes.

No more bloody typing.

No more reading.

No more texts.

No friends needed.

Just click on the screen anywhere and like it.
Facebook Offline* Edition.

Enjoy the easiness.

 

*: no internet connection required

 

first sin :: 2010. augusztus 09., hétfő, 20:46:26 :: 15 komment
dialogue tech

- Jó, hogy hívsz, most nézett rám egy hatalmas ufó.
- Hol?
- Az oldaladon. De aztán eltűnt. Biztos félt tőlem.
- Mert nagyobb szemed van, mint neki. De nem ezért hívtalak, hanem azért, mert %$#!'*#$ß
- Most ment el egy busz mellettem, bocs. Nem értettem, amit mondtál. Megetetted a pókot?
- Nem egészen.
- Hanem?
- Ezek után már nincs kedvem elmondani. Annyival jobb, amit hallottál.
- Na.
- Azt mondtam, hogy: neked, ugye, van MacBookod?

Ha a munkára és zenehallgatásra egyszere használható hardware+software párosítás utáni, öt évnyi hiábavaló keresés végén egy Macintoshnál kötök ki, lehet, hogy tényleg megetetek egy pókot.

Saját magammal.

Vagy elbujdosok a világ végére szégyenemben. Mondjuk ezzel:

(És nem engedek be senkit, csak Őt simogatom.)

 

old fishies :: 2010. augusztus 09., hétfő, 15:19:21 :: 3 komment
fashion gastro eco

Mondom: jódot.

 

 

 

 

Nem olajat.

 

- vogue.it -

 

desteapta-te, romane :: 2010. augusztus 08., vasárnap, 18:50:42 :: 5 komment
politics

"A Hotnews román hírportál a módosított magyar állampolgársági törvényt bemutatva arra a következtetésre jutott, hogy a románoknak csak a román himnusz kezdő szavait - Desteapta-te, romane -, kell tudniuk magyarul, és 2011. január 1-től máris hozzájuthatnak a magyar állampolgársághoz, vele együtt pedig ahhoz a magyar útlevélhez, amelynek birtokában szabadon vállalhatnak munkát mindazokban a nyugat-európai államokban, ahol a román állampolgárok alkalmazása 2013-ig korlátozott."

Jobb ez, mint a Hírcsárda.

 

half life :: 2010. augusztus 07., szombat, 03:59:52 :: 4 komment

Szép ez a kép, ugye?

Elmondom, mi van rajta.

A sötét színű objektumok fák, amelyek elégtek az orosz erdőtűzben.

Az a sok, vörösen izzó folt hamu, ami a növényekből maradt, és mindenféle izotóp, ami Csernobil óta pihent ebben az erdőben.

És ami most száll vissza a levegőbe.

De legalább jól néz ni.

Egyetek sok jódot.

 

free copy :: 2010. augusztus 03., kedd, 19:48:08 :: 4 komment

A huszadik század hajnalán, néhány kitartó és leleményes mérnök munkájának köszönhetően világhódító útjára indult a gépzongora.

A gépzongora "magától" zenél. A lelke egy papírhenger. A zene apró lyukakba kódolva kerül rá. A zongorában található, sűrített levegővel működő mechanika képes a lyukak alapján megszólaltatni az eredeti zenét.

Teljesen feleslegessé téve ezzel a kocsma közepén klimpírozó négert.

A történelemírók szokásos hazugságával ellentétben nem Harry Tremaine könyörtelen marketingkapánya, hanem a fenti körülmény tette igazán sikeressé a gépzongorát. A kilencszázas évek elején Amerikában a négermentes kocsma már alapvető emberi szükségletnek számított.

Maga a henger, mint mondtam, papírból és lyukakból áll. Lyukat fúrni a gilisztától felfelé nagyjából bárki tud. Papírba pláne.

Hogy mekkora a papír, és mekkora lyukakat kell elhelyezni rajta, az nem mindegy, mint ahogy az sem, hogy hány billentyűt vezérel (64 vagy 88).

A gépzongora-papírhenger robbantotta ki az első formátumháborút, amit egyébként még a jó szándék és az optimumra való törekvés vezetett, szemben az elmebajjal és az ősgonoszsággal, ami a Nokia és a szabványos USB csatlakozó viszonyát jellemzi.

Onnantól fogva, hogy egységes papírhengert használt minden gépzongora, boldog-boldogtalan zenét másolt. Nem nehéz kitalálni, hogy ettől milyen idegállapotba került néhány nagy "zenekiadó".

Ez a copyright születésének rövid története.

Azért jutott eszembe, mert néhány hete a rendőrség a szokásos sepregetős razzia keretében lefoglalt egy igen méretes warez szervert. (És vele együtt jónéhány ártatlan gépet. Ezt nevezem sepregetésnek). Azóta több ezer felhasználó azon izgul, hogy vajon ott van-e a szerverlogban az ip címe, vagy mégsincs ott. Mert hátha eltűnt.

(Ott van.)

Ha én üzemeltetnék warez szervert, először is, nem más ember számítógépét használnám erre a célra, másodszor az összes partíciót titkosítanám.

És persze a józan észen kívül is van még néhány oka annak, hogy nem üzemeltetek warez szervert.

Többek között az, hogy a fájl le- és feltöltés fogalmával a jogalkotás és a jogalkalmazás a mai napig nem tud mit kezdeni. Ugyan nem ez a hivatalos álláspont, hiszen a jogászok nagy része mindent elkövet, hogy titokban tartsa, hogy mennyire ostoba, pedig ez könnyen belátható, hiszen akinek csöpp esze van, az képtelen lenne végigülni a jogi egyetemet, ám a helyzet az, hogy a demokratikus országok nagy része  évek óta azon töri a fejét, hogy mit kezdjen az interneten vándorló tartalommal.

Egy-egy országon belül is egymásnak ellentmondó ítéletek születnek ebben a kérdésben. Nem mintha könnyű lenne eltalálni a helyes választ, ugyanis maga a fogalom nem megfogható. Annyira nem, hogy szavunk sincs rá.

Nem úgy értem, hogy nincs rá szavunk, hogy amikor bemegy a nő a szobába, és látja a férfit a laptop előtt, akkor nem szól rá, hogy "Ne töltsé' már le mindent!", pedig rá kéne.

Hanem úgy, hogy tényleg nincs.

A magyar nyelv két kifejezést alkalmaz: fájlcsere és fájlmegosztás. Az angol elsősorban a file sharinget, ami semmivel sem jobb, de szívesen olvasom profi angolos fejtegetését a kommentelő részben. Jómagam maradok a magyarnál.

Az egyszerűbbel kezdem.

A csere szó a kereskedelem szinonimája. Két óvodás matricát, két ukrán használt lányokat cserélget. Apa pénzt cserél a boltban kenyérre. Minden csere esetén oda kell adni valamit, ami utána nem lesz a tiéd.

Létezik olyan, hogy eszmecsere. Ez sem rokona a fájlcsere mögé képzelt fogalomnak, mert a sikeres eszmecsere során az egyik vagy mindkét fél gondolati világa változik meg, az azonban biztos, hogy egyik sem teszi magáévá a másik fél gondolatainak pontos másolatát.

Nem jobb szó a megosztás sem. Az osztás alapvetően több, kisebb részre bontást jelent, amelyek összege az eredeti egész. Nyilvánvaló, hogy a torrent site-okon nem ez történik. Se nem az, amit a társadalom megosztása alatt értünk.

Van olyan, hogy megosztotta a hírt a többiekkel. Az összes közül, ami eszembe jut, ez áll a legközelebb a helyes megoldáshoz, de a hír nem jelent tulajdont, és anyagi értéket sem kapcsolunk hozzá, még akkor sem, ha fizetünk érte (újság).

A hír a tőzsdén bírhat anyagi értékkel. Na, az olyan hírt aztán tényleg csak a hülye osztaná meg.

Eszembe jut még: "Az ágyát és az államtitkokat nem a feleségével, hanem a szeretőjével osztotta meg." Azon kívül, hogy büntethető, nem segít sokat ez a példa sem.

Nem csoda. Azért nincs rendes szavunk a fájlcserére, mert ellenkezik az ismert világ egyik alaptörvénnyel. Ez pedig az az anyagmegmaradás törvénye.

Nincs más a világon, amit úgy tudnánk megosztani, hogy a részek összege több legyen, mint az eredeti egész. Vagy inkább minden rész a teljes egész legyen. Már ha közben nem dob le folyton a rohadt UPC.

A fájlcsere (másolás) során látszólag valami keletkezik a semmiből. Ezért szenved vele a jog. És ezért boldog tőle az emberiség.

Persze, ez a semmiből keletkezés csak látszólag igaz. A színfalak mögött, köszöni szépen, tartja magát az anyagmegmaradás törvénye.

A minap beszélgettem Dinával arról, hogy létezik-e anyag nélkül információ. Én úgy gondoltam, hogy létezhet. Platóni idea a becsületes neve. Dina álláspontja szerint az információ nem létezik anyag nélkül. Minden esetben valamilyen anyag hordozza az információt. Ha nincs anyag, nincs információ sem.

Ugye, hogy jobb bele se gondolni ebbe?

De most bele fogsz.

A zenét a zeneszerző agya írja (anyag). Az énekes hangszála kelt hullámokat a levegőben (energia). Az énekesnek azért van energiája, mert ételt evett. A hang a mikrofonba érve elektromos hullámmá alakul, majd hosszabb-rövidebb úton rákerül az anyagra (cédé, mágneslemez).

Elektromos áram a kőolaj és a szén elégetéséből, illetve a víz és a szél áramlásának energiájából nyerhető.

A megosztás során az elektromos jel számítógépeken halad keresztül. A gép anyaga fém, műanyag, szilícium.

Látható, hogy a zene, a film és a program minden állapotában és formájában a természet részét képezi. A természetből származó anyagon ül, és vándorlása során a természetből nyert energiát lovalgolja meg.

Innen már - minimális természettudományos ismeretek mellett - csak egyetlen logikai lépés belátni, hogy bármi, de tényleg bármi, amit az Internetről letöltesz, az valójában a Napból jön.

Folytatás >>>

 

sync :: 2010. augusztus 03., kedd, 15:39:35 :: 18 komment
tech

A Google (chromium böngészője) elkéri a google-jelszavamat azért, hogy eltárolja a bookmarkjaimat és a beállításaimat (setup sync).

Amit nem egészen értek, mert ezeket eddig is tárolta, a keresési adataimmal és a böngészési szokásaimmal együtt.

Tehát a jelszóm ahhoz kell, hogy az elmentett adataim töredékéhez jómagam is hozzáférést nyerjek. És hogy kimondjuk, hogy ez a sok adatom tényleg el van mentve.

Jelszóval fizetek az igazságért.

 

ui: De hát a jelszavamat is tudja a Google, saját magától. Neki ebben hol lehet az üzlet?

 

service :: 2010. július 31., szombat, 20:56:17 :: 13 komment
tech

Gazdasági okokból a mage.hu otthonául szolgáló szervert hamarosan egyéb (üzleti) alkalmazások fogják belakni. Ami azt jelenti, hogy a blog alatt ki kell cserélnem a teljes szoftverállományt, többek között a hat éve üzemelő operációs rendszert.

Röviden: az elkövetkező hetekben lesz néhány rövidebb-hosszabb leállás. Nem, ezúttal nem az ufók voltak.

Ha nagyon nem bírod a mage.hu nélkül, javaslom, a kedvenc bejegyzéseidet fotózd le, nyomtasd ki, vagy másold át alkoholos filccel a monitorra. (Az utóbbi megoldáshoz vékony hegyű filctollat vagy megnövelt betűméretet javaslok).

További újdonság, hogy a fórumot kikapcsoltam. András költészetét bizonytalan ideig hanyagolnunk kell.

Az esetleges rendszerhibákról a blog állítása ellenére nem kapok e-mailt, így ha bármi nem működik, tessék szólni. Köszönöm.

(Ha nem érdekelnek a technikai részletek, gyönyörködj a lenti képben. Ha igen: { os: debian => gentoo, ruby: 1.8 => 1.9, rails: 2.2 => 3.0beta, as: mongrel => passenger, postgresql: 8.3 => 9, raid: 1 => 10}

Ezek közül a nem dőlt betűs még várat magára. Az online oprendszer cseréhez kérek minden hívőtől egy erős áldást.)

 

 

 

spacebook II :: 2010. július 29., csütörtök, 15:34:48 :: 12 komment
social psycho

Miután az ufók a menü mellett rátenyereltek a főoldalra is, felvettem velük a diplomáciai kapcsolatot.

A jó hír az, hogy nem akartak rosszat, szimpla bolygóközi szintfelmérés történt (többek között kiderült, hogy ki az, aki megtalálja a 36 pontos, bold betűvel szedett linket a főoldalon, és ki az, aki nem).

Békés fajról lévén szó, abban maradtunk, hogy a Spacebook panel maradhat.

Az elmúlt két nap során a következő reakciók érkeztek hozzám ezzel kapcsolatban (de tényleg). A nevek helyett Olvasó X-et használok, hogy konzerváljam  a személyiségi jogokat:

Olvasó 1: Küldd át a blogsablont vagy a forráskódot, segítek eltávolítani, ha neked nem megy.
Válasz: Nagyon bátor vagy, én nem mernék ilyen nyíltan konfrontálódni velük.

Olvasó 2: Én megértem Olvasó 1-et. Nem tudja, hogy programozó vagy, és hogy ha te sem tudod kiszedni a Spacebook panelt, akkor nyilván nem olyan egyszerű.
Válasz: Hát, Mamzi.

Olvasó 3: Én megértem Olvasó 2-t. Én is félelmetesnek találom a facebookot, ki tudja, mit hova rak be. El tudok képzelni az űrlényekéhez hasonló támadást a facebooktól is.
Válasz: Muncika, nagyon megkedvelted Olvasó 2-t.

Olvasó 4: Ez elég meredek, hogy pont téged deface-eltek (feltörték és megváltoztatták a blogodat - Mage). Programozó vagy.
Válasz: Idegen technológia. Még nem ismertem. Te sem ismered, pedig grafikus vagy.

Olvasó 5: Most nem tudom olvasni a blogodat, amíg a NOD32 nem ismeri fel a vírust. Kattintani se merek.
Válasz: Ez idegen vírus. Soha nem fogja felismerni a NOD32. Talán majd a NOD2048.

Olvasó 6: Miattad jön át megint a szomszéd, mert vinnyogva röhögök éjjel kettőkor. Te tehetsz róla.
Válasz: Dina. Az idegenek tehetnek róla.

 

real self :: 2010. július 27., kedd, 18:24:20 :: 15 komment
zodiac

virgo

versus

scorpio

 

Előszoba, félhomály.

- Úristen, utolért a káosz.
- Mi történt?
- Csomó van a cipőfűzőmön. Mentsen meg valaki, akinek van körme.

Lehajol.

- Ide nem köröm kell, hanem fény.
- Kiből mi hiányzik. Bennem van fény. Nekem gyilkos karmom nincsen.

 

interview 2 :: 2010. július 27., kedd, 17:13:15 :: 82 komment
social culture psycho

Hála az égnek (értsd: sajnos), ezen a szép blogon alig hallatszik néhány foszlány abból a balhéból, amelyet az interview, Mamzi blogja és Dina bejegyzése generált.

Az új médiatörvény életbelépéséig még van néhány nap, előtte el kell takarítani Sólyom Lászlót az útból. Augusztus 5. előtt a Tájékoztatási Kötelezettség nem ír elő Új Irányt nekem. És mivel földön fekvőbe nem rúgunk, egy szót sem pazarolnék Mollyra, ha Mamzel nem engedett volna betekintést a bugyija helyett a levelezésébe, mely szerint - nem szó szerint idézem, hanem összefoglalom szóhűen - "mióta ilyen rossz, pökhendi irányba változott (Mamzel) személyisége - mely változást borzalmasan fájdalmas látni -, kevesebb ember védi őt".

 

Egy régi mondás jut eszembe: A kevesebb néha több.

Ennek a mondásnak az elképesztő igazságtartamára szeretnék most rávilágítani.

Idézek még a levelekből (ezúttal szó szerint):

Mamzel: A gyengékhez fűződő vonzalmad számomra bizarr.
Molly (válasz a fentire): ezekről kurt cobain jut eszembe: "empátia, gyerekek, empátia."

Hogy valakinek egy nyávogó, drogos nyomorult a példaképe, önmagában nem ok arra, hogy foglalkozzam vele, hiszen Kurt Cobain kiváló példát mutatott mindenkinek, aki vele lelki rokonságban áll, amikor főbe lőtte magát. Távol áll tőlem, hogy minimális mértékben is ellenezzem a fenti instrukciót.

Egyszerűen csak régóta szeretnék írni arról, amit Molly levele eszembe juttat.

Eddigi életem során kizárólag olyan esetben hallottam a "Rossz irányba változtál. Kár, hogy Te már nem vagy a régi Te, őt jobban szerettem. Aggódom érted." frázist, amikor az aggódó fél kifejezetten nyomorúságos (lelki) életet élt, miközben a rossz irányba változó fél élete egyre jobban alakult.

Biztos vagyok abban, hogy a fenti kijelentés el tud hangzani más okból is, hiszen a hanghullámok terjedését nem a pszichológia, hanem a fizika törvényei irányítják. Tudom azt is, hogy keveset éltem még. Például, ha már ötszáz éves lennék, jó eséllyel láttam volna üstököst, és nem maradok le Sárkányölő Szent Györgyről és hasonló csodás dolgokról sem.

Ez a néhány évtized azonban csak arra volt elég, hogy ezt a típusú, aggódó, segítő szándékú rossz irányba változást kizárólag nyomorult embertől halljam. Természetesen nem csak rám vonatkozóan. Sosem vonok le egy-két esetből komoly következtetést.

Mint minden jelenségnek, ennek is van magyarázata, amelyet nem taglalok hosszan, ha nem muszáj. Összefoglalva úgy hangzik, hogy az élet jobbra fordulása többnyire életkedvet és önbizalmat generál, márpedig mindkét tulajdonság bántónak érződik a másik fél számára - akivel az illető korábban osztozott a fájdalomban vagy a fájdalmas világképben.

Van ennek az aggodalomnak materiális változata is: "Jó ember volt(ál), csak megrontott(a) a pénz." Gyakran zárja ez a mondat az olyan barátságot, amiben korábban mindkét fél szegény volt, vagy eladósodott hosszú éveken át, aztán az egyik kijött belőle, a másik meg nem.

Mollynak ezúton szeretném megköszönni az aggodalmat Mamzel lelkéért. Igazán hálás vagyok, hogy ezt a spirituális terhet ilyen sokáig cipelte a vállán. Mivel lassan egy éve újra és újra panaszkodik arról, hogy micsoda szenvedést és fájdalmat okoz neki mindez, szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy ezt a terhet én most átveszem.

Szabad vagy, Molly.

Kitartó és áldozatos munkádat köszönjük szépen. Búcsúzóul azt kivánom neked, hogy hallgass sok Nirvanát. Grátiszként kapsz még egy kis elemzést a témába vágó bejegyzésedhez is.


"Egyes bloggerek szerint szánalmas, ha az ember énblogot ír,"

Kik azok a bloggerek, akik szerint ez szánalmas, és hol olvastad ezt az állítást?

"hát micsoda szánalmas egy élet az, amiről nem akarunk blogot írni?"

Az első lépés a felismerés az életed minőségével kapcsolatban. Végre jó úton jársz.

"Mennyire szomorú is az, ha nyíltan bevalljuk, hogy életünk története nyilvánvalóan nem szolgálná ki a "közönség" (ez is milyen mókás már) igényeit?"

Így van. Ne valld be nyíltan, hogy mennyire szomorú, hátha nem vesszük észre.

"Persze egy embernek rengeteg indoka lehet a blogírásra, az énblogger azt hiszem elsősorban terápiának tartja a blogolást"

Néhányuk igen. Például Te. Itt szeretném megkérdezni: hogy haladsz? Sikeres a terápia? Innen nézve nem nagyon látszik javulás. Bár néha az is eredmény, hogy nem süllyedsz tovább.

"és vannak ugye a wannabe sztárok, akik sikert, pénzt, csillogást remélnek az írástól."

Életösztönnek nevezik ezt.

"Ha ebből a perspektívából nézzük, akkor igen, a wannabe sztár simán lelúzerezheti nála (valószínűleg) kevésbé ambíciózus, bevallottan írásterápiára szoruló - és ezért egyértelműen lúzer - bloggertársát,"

Tehát önmagad által bevallottan terápiára szorulsz. Egyetértek.

"az énblogger nyíltan vállalja nemcsak az életét, hanem az írásterápia szükségességét (nagyszerűségét) is és"

A szükségesség igaz. A nagyszerűség még bizonyításra vár.

"bár magáról ír, valószínűleg még mindig sokkal kevésbé veszi komolyan saját magát,"

Nincs rajtad mit komolyan venni? Szegény.

"mint a sikerre áhítozó bloggerek, akik, véleményem szerint sokszor megalomániás, torz lelkű lények"

A sikerre való áhítozást torz léleknek látni olyan betegség, amely önmagában képes eltartani a gyógyszeripart. Tehát, jó hír: létezik segítség számodra is. Több száz féle pirula formájában.

"(na jó, kivéve, ha tizenhárom évesek), akik a blogot, a blogolást véresen komolyan veszik és akik saját személyiségüket csak úgy tudják értékelni, ha (a saját értékítéletük szerint) legyőznek mindenkit maguk körül."

Te, ha nem akarsz legyőzni senkit, minek írkálsz ilyeneket?

"Nos, azért nem lehet (kommentelni), mert belefáradtam a magyarázkodásba, a vitázásba, a fikázásba, hogy minden szavadat félreértik,"

Javaslom az offline naplóírást, ha úgyse ért senki, és úgyis terápiából írsz. Rajtad kívül mindenki jobban járna vele, és legalább nem értenek félre folyton.

 

Kedves Molly, mielőtt azt hinnéd, hogy rosszat akarok neked, tisztában vagyok azzal, hogy az olyan embert, mint te, nem lehet legyőzni. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen ember élvezi, ha bántják, vagy legalábbis igényli azt: ha pofont kap, biztosan odatartja a másik arcát is.

Ami nekem vagy Mamzelnek megsemmisítő vereség lenne, neked az a duracell. Téged az éltet. Nem te vagy az egyetlen ilyen, akit ismerek, ezért is írtam róla - remélem - tanulságos bejegyzést.

Fogadd szeretettel tőlem ezt az ajándékot: törődést a törődésért cserébe, amelyet Mamzelbe fektettél.

Mostmár fektesd másba. Úgy hallottam, van kibe.

 

spacebook :: 2010. július 27., kedd, 03:41:27 :: 36 komment
social

Fogalmam sincs, mi történt. Tényleg.

Beraktam a facebook page plugint, és alatta megjelent az ott =>

Körbenéztem a neten, és sehol máshol nem láttam ilyet.

Nagyon úgy tűnik, hogy jöttek az ufók, és lájkoltak. Ki se tudom venni.

Dina javasolta, hogy kérdezzem meg az olvasóimat, van-e ötletük erre az esetre.

(Úgy tűnik, hogy aki ember, az csak a felsőt használhatja, amit eredetileg beraktam.)

 

mtb :: 2010. július 25., vasárnap, 22:02:26 :: 8 komment

Na, most meg hideg van.

 

suspect :: 2010. július 22., csütörtök, 18:47:46 :: 19 komment

A forró levegő hullámzó fákat renderelt a hatsávos út túlsó oldalára. Ameddig elláttam, fekete aszfalttenger koncentrálta a hőt a bolygó légkörének alsó két méterébe. Pont oda, ahol az ember tölteni szokta az ideje nagy részét.

Árnyék sehol nem volt. Persze, hogy nem vártam.

- Uram, legyen szíves visszajönni - szólt hozzám hátulról egy férfi.

Két méter magas, rövidnadrágba és pólóba öltözött, láthatóan erős, határozott ember nézett rám. Mellette alacsony, szintén harcedzett férfi állt, ugrásra készen, utcai ruhában. Rögtön láttam, hogy ha ezekkel verekednem kell, akkor baj lesz.

Nem lehet igaz, hogy pont ma kapnak el, mert átsétálok a piros lámpán. Ráadásul civilruhások.

- BRFK. Legyen szíves igazolni magát.
- Rendben. Láthatnám újra az igazolványát? Elnézést a bizalmatlanságért.
- Nagyon helyes. Tessék. A kollégámét is megnézheti.
- Köszönöm. Ez vagyok én. Illetve ez a személyim. Jogosítvány is kell?
- Lakcímkártya.
- Lenne kedves elárulni, miért igazoltatnak? Illik rám a személyleírás?
- Körözés alatt áll?
- Tudtommal nem.
- Volt rendőrségi ügye?
- Nem emlékszem rá, hogy lett volna.
- Mindjárt kiderül - mondta. Az alacsonyabb rendőr már tárcsázott, és pár lépéssel arrébb ment.

Iszonyú meleg volt. Mindkettőjükről dőlt a víz. A magas yard csendben másolta a személyes adataimat egy papírlapra. Egész szép betűkkel írt.

- Tudom, hogy rengeteg titok lengi körül ezt a szakmát, talán mégis elmondhat belőle valamennyit: miért igazoltatnak?
- Mindjárt válaszolnak a központból.
- Értem. Mégis, miért pont én?
- Tudja, mostanában történt egy-két bankrablás.
- Csak nem?
- És maga bement abba a bankba a sarkon, és fél perc múlva kijött.
- Igen, így történt. És aztán átmentem abba az irodaházba, és bent töltöttem egy órát.
- Valóban. Láttuk, hogy most onnan jött ki.
- A bank óta várnak rám, ilyen időben? És ha hátul megyek ki az irodából, meddig maradnak itt?
- Miért ment be a bankba?
- Idefelé jövet, annál a zebránál észrevettem egy magas, barna bőrű, hosszú, vörös, melírozott hajú nőt, rendkívül elegáns ruhában, magassarkúban. Arra ment. Hátulról nagyon jól nézett ki. Utánamentem, mire ő besétált abba az épületbe. Nem is vettem észre azonnal, hogy bank. Le akartam szólítani, ha elég szépnek találom, ezért vártam fél percet, és megnéztem, hogy itt dolgozik-e vagy pénzért jött. A pénztárnál állt. Oldalról már nem tetszett a testtartása, és a melle sem volt megfelelő méretű. Ezt ne mondják meg neki, kérem, nem akarnám megbántani. A csalódást követően azonnal sarkon fordultam. Láttam, hogy nagyon néz a biztonsági őr, ezért kivettem egy bankkártyás szórólapot, amit leraktam a bejáratnál várakozó motor* hátsó ülésére, és mentem dolgozni.
- Kérsz egy szál cigit?
- Köszönöm, nem. Nagyon kedves. Leszoktam sajnos, pedig pont ilyet szívtam régen.
- Mit mondtál volna neki, ha leszólítod? - kérdezte az alacsonyabbik.
- Kávézni hívom. Utcán nem kell komplikálni, épp elég meglepetés neki, hogy odalépek.
- És itt rögtön kávézhattatok volna! - mondta csillogó szemmel.
- Hogyhogy?
- Van ott egy kávézó, közvetlenül a bank mellett - vigyorgott cinkosul.
- Dehogy. Sose kávézom rögtön. Először megnézem a hölgyet iwiwen. Rövid az élet, kár pazarolni az időnket, ha nem elég nagy az összhang.
- És ez működik?
- Ó, hogyne. De azért ellenőrizzenek le. Ha bankot akarnék rabolni, nyilván készültem volna magyarázattal. Nem mintha jó szakma lenne a bankrablás. Az ideges biztonsági őr lelövi a bankrablót. Vagy kihívja önöket.
- Nem bizony. A bankrablók 70%-át elkapják.
- Most láttam, hogy egy tíz tagú, helikopteres bandát is elfogott a svéd rendőrség.
- Ott sok volt a nyom. Például elég feltűnő volt a helikopter.
- Mióta van ez a DNS minta, nem mernék bankot rabolni. Leesik egy hajszálam, és annyi.
- Veszélyes szakma, az biztos.
- Úgy tűnik, a csajozás is veszélyes lehet. Egyébként rabosítva voltam egy CD író haverom miatt, vettek rólam ujjlenyomatot. Tényleg nem rabolnék.
- Szerzői és szomszédos jogok?
- Igen.
- Na mi van, válaszoltak? - fordult a társához a magasabbik.
- Nulla-nulla. Tiszta.
- Az irodaházba miért mentél be?
- Az xxx céghez jöttem, hat éve járok oda alvállalkozóként. Nyugodtan kérdezzék meg, számlát vittem Herrmann Katalinnak.
- Viszlát.

- Halló, Kati? Elkaptak a rendőrök a zebrán, mert idefele jövet bementem egy nő után a bankba. Azóta itt vártak rám az utcán, ebben a hőségben. Eltökéltnek tűntek, lehet, hogy megkeresnek téged is, ne ijedj meg.
- Jajj, Mage, ez nem igaz. Ilyen is csak veled történik.
- Bementem egy bankba. Aztán kijöttem. Ennyit követtem el. Szerinted hol hibáztam**?



*: Esküszöm, nem az enyém volt a motor.
**: A történet az első szótól az utolsóig igaz. Rövid időn belül a második bank néz bankrablónak, és hív rám rendőrt.

 

 

 

the wall :: 2010. július 19., hétfő, 01:24:47 :: 21 komment
social

Jó szokásomhoz híven kimentem csajozni a melegfelvonulásra. Aki ezen csodálkozik, nyilván teljesen kezdő.

Segítek. A többi férfi meleg. Tehát nem jelent konkurenciát. A leszbikus nők nagy része ronda, így nem pazarolsz rá időt. A travit ötven méterről meg tudod különböztetni a nőtől, hiszen nőiesen mozog és tud magassarkúban járni.

A maradék nagyrészt hetero, kedves, mosolygós, toleráns, fehérmájú nő. Jellemzően gazdag családból. Hová máshová mennék keresgélni?

Idén az egész menet párszáz főre és párszáz méterre zsugorodott. A hivatalos rendőrségi indoklás következik: "Az árvíz miatt életveszélyessé váltak a Margit-szigeti fák, ezért nem maradt elég kordon a melegek köré."

Márpedig a homokos még a platánfánál is sokkal nagyobb fenyenyetést jelent a társadalomra, ugye. Ezek szerint a rendőrségnél is elkezdődött végre az intellektuális rendszerváltás.

Elkéstem. A tüntetés nélkülem kezdődött el, és én nem mehettem be a rácsok közé. Ez volt a szabály. A rácsok között hiába várakoztak rám a melegek és az alkotmányos jogaim.

Megnéztem a rendőrlányokat. Kettő szép volt, de kinek kell otthonra olyan nő, aki annyira igénytelen, hogy bármelyik férfit szívesen elveri gumibottal. Én olyat keresek, aki ebben is válogatós.

Úgyhogy ott maradtam a bejáratnál. Szegény elárvult ellentüntetőkkel együtt vártam a szivárvány harcosok visszatértét.

Nem kellett sokáig várni. A melegek gyorsan lezavarták a kétszáz méteres felvonulást, odaszaladtak a rácshoz, és elővették a multikulturális fényképezőgépeiket.

A hazafiak nem rettentek meg. Volt náluk népnemzeti fényképezőgép.

A fényképezés egész elképesztő méretet öltött.

Egyszer láttam a tévében, ahogy két benszülött törzs háborúba vonul egymás ellen. Megálltak a völgy két oldalán, és nyilazták egymást. Kilőtte az összes nyilát mindkét törzs, aztán szépen hazament. Ötévente egyszer történt sérülés.

Szerintem jó, hogy a harcot ma már fényképezőgépekkel vívják. Így még kevesebb a baleset.

Nem tudom, mire kellhetnek ezek a képek. Vajon majd 40 év múlva leülteti a nagypapa az unokát az ölébe, előveszi az albumot, és így szól: "Nézd, kisunokám, amikor a nagypapával kézenfogva sétáltunk, ilyen nácik jöttek szembe. Vigyázni kell velük nagyon."

A másik oldalon ez hangzik majd el: "Nézd, kisunokám, így néz ki egy homerák. Jól lefotóztam, látod? Na, ezek barátai ették meg előlünk a jó magyar földet. Vigyázz, ne nézz rá sokáig, mert attól Te is homerák leszel."

A végén már a saját gondolataimat is alig hallottam a fényképezőgépek táguló és szűkülő rekeszeinek egyre hangosabb csattogásától. A kitágult rekeszen keresztül fehér fény fröccsent a szenzorra, amely ettől rövid időre telítődött, ám hamarosan újabb adagot kívánt az ingerből. És kapott is a kis telhetetlen.

A fény át- és áttörte a rekeszt, mint Botond törte át súlyos, vaskos buzogányával a remegő érckaput.

Sajnos nem találtam fotót erről az eseményről, mert a "melegfelvonulás 2010" keresőszavakra a Google főleg a Jobbik volt szóvivőjét dobja ki.

Ám észrevettem egy ismerős arcot ebben az őrült orgiában.

Minden melegfelvonuláson van egy hazafi, ki a rendőrök főnökét le akarja beszélni arról, hogy védje buzikat. Állampolgári felháborodásának eképpen ad hangot: Aki buzit véd, az maga is buzi.

Nem volt ebben semmi szokatlan, csak az, hogy a beszélgetést (interjút?) a szomszédom rögzítette kamerával, rettentő idegesítő módon, a rendőr arcába mászva. Láthatóan az ellentüntetőkkel szimpatizált.

Mondjuk eddig is tudtam róla, hogy magyar.

Onnan lehet tudni valakiről, hogy magyar, hogy üldözik.

Egyszer le fogok ülni anyámmal, és tisztázom, hogy kivel szűrte össze a levet. Apám helyett. Szeretném tudni, hogy indián vagyok-e, néger, vagy kínai. Igen, néger is lehetek, miért ne, elképzelhető, hogy a néger fehérnek látja önmagát. Minden relatív, és az ember alapvetően egocentrikus. Bár akkor hogyan látnék másokat négernek? Nem, mégis inkább kínai vagyok. És ami a lényeg: annak látszom.

Az biztos, hogy magyarnak nem. Ezt onnan tudom, hogy kedvesek velem a magyargyűlölők. Például a Romkertben a kidobók utálják a magyart, és mindig azt verik el a külföldi helyett. Ezt az egyik elvert magyar mondta. Az sem fordult még elő velem, hogy a zsidó jegyiroda nem adott jegyet a Kárpátia koncertre, mert láthatóan magyar vagyok, és emiatt akkorát kellett molotov-koktélozni és tüntetni a Hollán Ernő utcában, hogy hazánkba utazott Schröder kancellár.

Velem valahogy sosem történik ilyen. A ferde szemem lehet az oka, semmi más.

A szomszéd magyarra visszatérve, néhány héttel ezelőtt odajött hozzám a folyosón a főbérlőm:

- Ugye, nem a tiéd az a motor?
- Milyen motor?
- Ami ott lent várakozik - mutatott az udvarra. Valaki az udvaron álló padhoz láncolt egy robogót.
- Most látom először.
- Jó, mert szólnom kell a fiúnak a szomszédban, hogy a Klárit nagyon zavarja a motorja.

A szomszédnak és nekem ugyanaz a főbérlőnk. Ezért csodálkoztam is, miért kérdezi meg, hogy enyém-e a motor, hiszen tudja, hogy nem az enyém. Azt se értettem, hogy a motor miért zavarja Klárit (aki a másik szomszédom, és zongoratanár).

Pár nap múlva találkoztam a liftben a szomszédommal. Ő nem kérdezte meg, hogy enyém-e a motor, merthogy az övé. Hülye kérdés lett volna, bár így utólag azt mondom, nem is értem, miért hagyta ki. Végülis ezt kérdezte:

- Mit szólsz a motorhoz?
- Hallottam róla. Klárit zavarja, de miért?
- Mert ő a ház pénzén felújítatta az udvart, és szerinte ronda a motorom. Nem illik oda. Azt mondta, nem hozhatom be.
- Máshol autóval is be lehet állni az udvarra. Nem értem.
- Azt mondta, van rá törvény, hogy nem. Mondtam, hogy nincs ilyen. Erre ő, hogy a tűzoltóság tiltja. Mondtam neki, hogy még garázsban is állhat motor, nem hogy szabad ég alatt.
- Tényleg nem értem.
- Pedig egyszerű. Magyar vagyok. A férje amerikai. Utálja a magyarokat, azt gondolja, hogy a magyar bunkó és primitív.
- De hát a felesége is magyar.
- Az más.
- Velem is kedves. Hozott kromofágot, mikor csiszoltam a szekrényt a folyosón.
- A magyarokat utálja, hidd el.

Erre már nem tudtam mit mondani.

Pár nap múlva beszálltam a liftbe egy nővel, aki két emelettel alattam lakik. Eddig csak pár szót váltottam vele, másfél év alatt.

- Magáé az a motor? - kérdezte.
- Nem, nem az enyém. Sosem volt motorom. Nem is lesz. De ha lenne, én is behoznám az udvarra. Erre való az udvar.
- Tudom, de van, akit zavar.
- Mellettem lakik?
- Igen. De én nem vele játszom egy csapatban. Mondtam is Gábornak*...

Remek. Ez a nő tudja a szomszédom nevét. Én eddig nem tudtam. Teljesen képben van, mégis megkérdezi tőlem, hogy enyém-e a motor, holott nyilván tudja, hogy nem az enyém, hanem Gáboré.

A "tiéd-e a motor" valódi jelentése: "tudom, nem a tiéd a motor, de pletykálni akarok, lételemem az intrika". Ezt nyilván nem lehet mondani. Ezért meg kell kérdeznie, hogy az enyém-e az a rohadt motor. Aztán már a kijelölt úton halad a beszélgetés, bármit is válaszolok.

- Mondtam Gábornak, hogy beszélek a Klárival. Csak nem tudom, mit mondjak neki - folytatta.
- Azt kellene mondani, hogy nem szigeten élünk, hanem emberek között. Szerintem sem szép ez a motor, de ennyit ki kell bírni. Ez együtt jár a társasházzal. Van, aki motort tart, van, aki énekel.
- Milyen frappáns. Ezt fogom mondani neki. Gyönyörű gondolat - mondta, és kiszállt.

Remek. Igaz, hogy nem az enyém a motor, de ezt a balhét is én viszem el. Eddig jóban voltam Klárival. Elviseltem, hogy reggelente énekel. Ő elviselt mást. A férje meg nagyott hall, így mindkettőnkkel jóban lehet.

Másnap Klári megkeresett, hogy ugye, nem énekel túl hangosan. Szóljak, ha zavar valami. Tényleg szóljak, ez nagyon fontos, nem akar zavarni. Ez utóbbit elmondta háromszor.

Gondolom, arra utalt, hogy jó lenne, ha éjjel kettőkör hanyagolnám az ordítós szexet.

Mondtam neki, hogy egyáltalán nem zavar az éneklés. Ennyit ki kell bírni. Nem szigeten lakunk. Néha nálam is van hang, mégse szól érte senki.

Azóta kibékültek Gáborral.

Örültem volna, ha Gábor megkérdezi, hogy miért vagyok kint tüntetni a melegfelvonuláson. Elmondtam volna neki, hogy ugyanazért, amiért őt védtem a motor ügyben.

Pedig se motoros nem vagyok, se buzi.

Nem tudom, nem túl magyar-e ahhoz, hogy mindezt megértse.

 

*: Természetesen a neveket megváltoztattam, mivel a történet szóról-szóra igaz. Gábornak igazi erdélyi-menekült neve van.
**: A bejegyzéshez mellékelt képen egy férfi látható.

 

 

try it :: 2010. július 17., szombat, 15:19:46 :: 3 komment
dialogue tech

- Azért, mert létrehoztad a rajongói oldaladat a facebookon, a mezei felhasználódat még nem muszáj törölni.
- De idegesít. Törölni akarom.
- Jól jön az még. Egy használaton kívüli login nagyon hasznos.
- Igen, mire?
- Például arra, hogy amikor Like buttont szeretnél a blogodra, és két napon át próbálgatod, hogyan működik, közben sem csak azzal lesz tele mind az ötszáz barátod facebookja, hogy "Mage likes C:\Work\blog\temp\test_fb_02.html. Do you like it?"

 

make it clean :: 2010. július 14., szerda, 03:29:26 :: 3 komment
dialogue woman

 

Beszélgetés a bejárónőmmel:

- Te, nincs neked véletlenül egy szép arcú, nagy mellű, okos, elegánsan öltözködő, nagyszájú, független, harmincas női kuncsaftod, aki tetszene nekem?
- De van.
- Komolyan? És hogy hívják?
- Katinka.
- Jajj. A Katával mindig zűr van.
- Hát igen.
- Na jó, nem baj. Mi a vezetékneve? Megnézem iwiwen.
- Az a helyzet, hogy mikor a takarítás végén átjön hozzá az Évike, és elkezdik simogatni egymást, én mindig fürgén távozom.

 

no surprise :: 2010. július 13., kedd, 17:02:07 :: 2 komment
politics social religion

Nahát, ez is milyen lassan jött össze. A VB végéig kellett várni rá.

Épp a napokban gondolkodtam azon az érdekes vallás-filozófiai kérdésen, hogy ha Béla rajzol egy egyszerű embert, majd Józsi megtalálja a rajzot, és Béla tudta nélkül fölé írja, hogy Mohamed, és ennek a szövevényes ügynek minden részletére fény derül, akkor az iszlám törvények szerint kit kell megölni? Bélát, Józsefet, vagy mindkettejüket?

 
< 1 4 6 9 11 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 24 26 28 30 32 34 >