goodbye :: 2010. december 03., péntek, 20:34:30 :: 12 komment
tech

Ismeritek ezt a gyönyörűséget?

Nekem mindig ökölbe szorul tőle a kezem.

Tizedik alkalommal láttam, amikor eldöntöttem, hogy tőlem a Sony soha többet az életben egy fillért nem lát.

Never ever.

Persze, voltak előzmények: széteső pendrive, szándékosan letiltott processzorfunkciók a Vaio notebookban, illetve a Sony vezérigazgató cikke, amelyben kifejti, hogy "az internetből még az égvilágon semmi jó nem származott."

Hát jó. Lehet így is.

 

 

help yourself :: 2010. december 01., szerda, 15:48:26 :: 75 komment
tech

Télen, mielőtt orvoshoz fordulnál a száraz bőr, a viszkető érzés, a fájó szem és az orrdugulás miatt, vegyél egy barométert.

A rosszul szigetelt, konvektorral fűtött lakásban december elejére a páratartalom 15-20% környékére zuhan. Ez már a gyilkos tartomány. A kellemetlen közérzet mellett hosszú távon egészségkárosodást is okoz.

A levegő "relatív páratartama" kifejezésben a "relatív" szó azt jelenti, hogy az adott hőmérsékleten. (A "páratartalom" meg a párát.)

Hideg levegőben kevesebb gőz ("pára", vagyis gáz halmazállapotú víz) fér el, mint a melegben, ahogyan a forró vízben is több cukrot tudsz feloldani, mint a jegeskávéban. Vagy több sót. Forró kínai kajában mindkettőből többet.

A 100% relatív párataralom azt jelenti, hogy az adott hőmérsékleten - és nyomáson - több víz már nem lehet a levegőben.

Télen odakint hideg van. Még néhány évig legalábbis, köszönhetően a hülye kiotói egyezménynek és a szén-dioxid kvótának. Bent meleg van, még néhány évig, köszönhetően annak, az ukránok még átengedik a gázt.

Fűt a konvektor, ég a gáz. Az égéshez oxigén kell. Az oxigén a lakásod levegőjéből származik. A kéményen keresztül távozik az égéstermék és az elhasznált levegő. Kivéve, ha tavaly pont a te kéményedben végzett szívroham mászás közben a Télapóval, és még nem szedted ki őt, akkor ugyanis az eldugult kéményből visszajön a szénmonoxid, és helló van.

Mint mondtam, a konvektor a lakásodból veszi a levegőt. A hiányzó levegő kintről szivárog be, hogy ne legyen vákuum a lakásban. A vákuum nagyon hülyén nézne ki. Például a lufi úgy zuhanna le a kezedből, mint a kő, mert nem ütközne légellenállásba. Amíg nem úgy zuhan a lufi, mint a kő, addig biztosan tudhatod, hogy az otthonodban nincs vákuum.

A kinti hideg levegőben, bármekkora is a relatív páratartama, kevés a víz. Pont azért, mert hideg. Amint felmelegíted a levegőt, a relatív páratartama lezuhan, mert a melegebb levegőbe sokkal több víz férne. Férne, ha lenne - de nincs. Pusztán a melegítéstől nem kerül bele.

Az alacsony páratartalmú levegő szárít, mert az ilyenben gyorsabban párolog a (folyékony) víz. A bőrödből, a szemedből és az orrodból is. És ez nagyon rossz érzés.

Pont erre az érzésre épül a párásítóipar. Biztos láttad már a műszaki boltok polcain a ronda pingvint és a ronda kék kancsót, amiből jön ki a gőz. Na az az.

Többféle párásító létezik. A legjobb megoldás a hidegpárásító. Főleg, ha van néhány hangfalad, számítógéped és plazmatévéd, amit ki akarsz dobni, de érzelmileg kötődsz hozzájuk, és amíg működnek, maradniuk kell.

A hidegpárásító denevérrel működik. Ultrahanggal porlasztja a vizet. (Az újabb típusokba már piezo-kristály kerül, a működési elv ugyanaz.)

A porlasztás során minden, ami a vízben van, a levegőbe kerül. A vízkő is. Szerencsés esetben rossz minőségű párásítót veszel, és két nap alatt mindent beborít a fehér por. Visszaviszed a harmadik napon, és visszaadják a pénzedet.

Drágább típus esetén - amelyben szűrő van - a fenti folyamat több hetet vesz igénybe, tehát a gép és a vízkőpor a nyakadon - és a használati tárgyaidon - marad.

A hidegpárásító másik nagy előnye, hogy nagyon ritkán kell utántöltenened a vizet. A víz utántöltése fárasztó, unalmas és monoton munka. Egy húsz négyzetméteres szoba levegőjébe sok-sok liter víz kell. Annyi vízzel a hidegpárásító napokig eljátszik. Így párásítás szempontjából viszonylag kevés hasznát veszed, viszont jól néz ki és meglepően gyorsan pusztítja a műszaki cikkeket. A laptop ventillátora például él-hal a finom vízkőporért.

A melegpárásító a hidegpárásító jótulajdonságainak döntő többségével rendelkezik. A kivétel a lakásod vízkövesítése. Azt, sajnos, nem tudja szegény. A melegítés során a vízkő visszamarad. A gépben. Ennek köszönhetően egy-egy jobb típusú melegpárásító (40 ezer forint fölött) akár egy egész telet is kibír, mielőtt végleg tönkremegy a vízkőtől. (Az enyém egyszerűen eltört miatta belül, és kifolyt a vízköves víz a szekrényre.)

Párásítás szempontjából ugyanannyira hasznos, mint a hidegpárásító. Azt ugyanis nem lehet vele.

Ennek k... kivételesen egyszerű a magyarázata, általános iskola hatodik osztályos fizika anyag. Tehát hagyjuk is.

Leírom.

A víz forráshője 100C fokon 2260 kJ/kg. Így 5 liter víz elpárologtatása 11300 kJ energiát igényel. Ennyi energiát von el a környezetétől elpárolgás közben. Alacsonyabb hőmérsékleten 10-20%-kal többet.

Tehát akkor is, ha hidegpárásítód van. Akkor is, ha egy lavórba raksz 5 liter vizet, és nézed és vársz. Adott mennyiségű víz párolgása minden esetben ugyanannyi energiát von el. A víz párolgás közben hűti a lakásodat. Ha vizes vagy, fázol, nemigaz?

(Akkor is fázni fogsz, ha eredetileg meleg volt rajtad a víz.)

Ezt a hűtő hatást a fűtőtested többlet fűtéssel kompenzálja, már ha hőszabályzós fűtésed van. A konvektor többnyire olyan. Ha meg nem olyan, és hideg van, akkor feljebb veszed.

Magyarul: többet fogsz fűteni. Ami tovább szárítja az amúgy is száraz levegőt (a kintről érkező, még szárazabb, hideg levegő miatt). Ráadásul a száraz levegőt hidegebbnek érzed.

Nézzük a melegpárásítót. Ha annak hatásfoka 100% lenne, akkor például egy 400W-os gép 7 óra alatt párologtatna el 5 liter vizet. Feltéve, hogy az 5 liter víz eredetileg 100 Celsius fokos, mert ha nem annyi, akkor fel is kell melegíteni, mert különben irtó lassan párolog el, főleg egy zárt edényből.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy az ember 100 fokos vizet önt műanyag edénybe. Így az a hét óra inkább 14 óra lesz. És persze melegítés hatásfoka közel sem lesz 100%, mert a melegpárásító elbaltázott elektrolízises elektródával fűti a vizet, nem fűtőszállal, így a 400W fogyasztás jó, ha 200W hasznos munkát jelent.

400W-osnál erősebbet aranyáron kapsz.

Ahhoz, hogy érjen valamit, éjjel-nappal mennie kellene, éjjel viszont hangos. És kis tartálya van. Mivel lassú. És ezért nem is jó semmire, kivéve a lakásod elúsztatása, amit már azelőtt is tud, hogy kilyukad, mert a víznek egyszerre csak nagyon kis részét melegíti fel, ami, mire kiér, le is csapódik az első lehetséges alkalommal (egy méteres sugáron belül).

A fentiekből talán látszik, hogy rengeteg időt és energiát pazaroltam erre a problémára.

Neked már jó, mert most elárulom a megoldást.

Venni kell egy rezsót. Az enyém szép fekete. 4700 forintba került.

Fazekat találtam a konyhaszekrényben. Kicsit vízköves lesz, néha ki kell majd mosni.

Fél óra alatt 20%-ról 30%-ra emeli a páratartalmat. Elforralja a vizet. Ennyi a lényege.

A hatásfoka télen 100%, ugyanis az összes elhasznált áram fűti a lakást. Nyáron ez nem így lenne, de nyáron nem kell párásítani.

Tettem alá egy ezüst színű (tükröző) tálcát, ami körülbelül 25C fokra melegszik fel. Akkor is, ha órákon át használom.

Ha félsz, hogy bekapcsolva marad (ami nem gond, mivel van benne hőszabályzó), vegyél hozzá 2-3K forintért időkapcsolót is.

Gyerek elől nagyon el kell rakni, mint általában a forrásban lévő vizet, és minél közelebb van a földhöz, annál kisebb eséllyel borul rád. Én a padlóra tettem.

 

feel :: 2010. november 27., szombat, 01:58:38 :: 5 komment
culture

Mai versrovatunk:

 

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

 

(Ady Endre)

 

 

(Szeretem Ady-t. Nagy kár, hogy fiatalon meghalt. Szegény még a nyugdíjas kort se érte meg.)

 

cinema :: 2010. november 27., szombat, 01:54:02 :: 8 komment
cinema

Régóta gondolkodom egy komoly társadalmi problémán. Tegnap végre sikerült eljutnom a reális és - arányosságát tekintve - humánus megoldáshoz.

Maga a probléma abból ered, hogy míg a földön élő 7 milliárd emberből néhány száz példány eljutott a mikroprocesszor tervezéséig, a maradék 99.999% kizárólag a fáról való, kézzel-lábbal végzett leereszkedés tapasztalataira alapozza tudását. Ebből fakadóan teljességgel képtelen megkülönböztetni egymástól a liftajtó mellett található FEL és LE gombokat. Mert a fán még egyik se volt.

Sőt, miután a lift megérkezik az eleve nem kívánt emeletre, embertársaink "Felfelé megy? Nem baj, majd csak lemegyünk!" mondatfoszlányokkal szennyezve a napot, szép komótosan beszállnak. Nem csak saját, teljesen értéktelen idejüket rabolva ezzel, hanem a tiédet is. A fotocella ugyanis annyival tovább tartja nyitva az ajtót. Tehát te a nagy semmire vársz, hiszen ezek beszállhattak volna mondjuk a lefelé tartó liftbe is, amivel - ha képesek lennének érzékelni és felfogni a FEL és a LE gomb közötti különbséget - maguk is előbb leérnének.

Következésképpen vagy teljesen idióták, vagy annyira gyűlölik a saját életüket, hogy ahhoz képest a liftben töltött idő felüdülésnek számít. Vagy egyszerre áll fenn mindkét körülmény. Több lehetőség nincs.

Napi gyakorisággal előforduló jelenségről van szó.

Az igazságos megoldás az, hogy miután mindenki kiszállt, aki valóban felfelé akart menni, a lift az aljába épített hordozórakéta segítségével fellövi magát a sztratoszférába, majd ott nyitott ajtóval szabadesésbe kezd, miközben egy kedves női hang a Macskafogóból azt ismételgeti: "Nem baj! Majd csak lemegyünk."

Igazán csak azon csodálkozom, hogy ki lehetett az a látnoki képességekkel rendelkező próféta, aki már középkorban megálmodta és valóra váltotta a kerékbetörést, hiszen ez a kivégzési módszer azok számára korrekt, akik beszélgetnek vagy telefonálnak a moziban.

Csak ennyit akartam mondani a filmélményről. Kellemes hétvégét.

Az Ördög

7.5 / 10

 

 

how to talk :: 2010. október 29., péntek, 00:33:36 :: 5 komment
social nature science

Tízéves koromban még szocializmus volt. A szocializmusban néhány dolog sokkal egyszerűbben működött, mint manapság. A globális felmelegedést például akkoriban úgy hívtuk, hogy nyár.

Amit most elmesélek, szóról-szóra így történt, egy forró, globális felmelegedési délutánon.

Éppen kapálni indultam a kertbe.

Erről annyit szeretnék elmondani, hogy a legtöbb városi embernek halvány fogalma sincs a kertről. Nem tudja, hogy néz ki a kert, mit csinál, és mire lehet számítani tőle. Ezért fordulhat elő, hogy időnként hallasz egyeseket arról beszélgetni, hogy milyen jó lenne leköltözni vidékre. Ahelyett, hogy azt hallanád: "- Tényleg szörnyű, ami veled történt. Nagyon nehéz lehet most neked. Próbálj arra gondolni, ami igazán jó az életedben.  - Igen? És mi az? - Hogy nincs kerted."

A kertet tavasszal ásni kell, nyáron kapálni. Ősszel kézzel húzgálod a gazt. A tél az egyetlen évszak, amikor végre nem terem se a gyom, se a dudva. Akinek csepp esze is van, a fővárosban vesz nyaralót, és télen húzódik vissza a falvakba. Ha már mindenképp mozognia kell.

Azon a szép napon, amiről most mesélek, mégis elmaradt a kapálás. Azért maradt el, mert leszállt a csap melletti sárba egy óriási fürkészdarázs, felgöngyölített egy borsónyi földgolyót, és elrepült vele.

Nincs ebben semmi különös, a kertben a csap mellett többnyire sár van, a sárban apró állatok isznak, fürkészdarazsat meg már mindenki látott, aki nem csak néz ki bután a fejéből az alatt a néhány év alatt, amíg arra vár, hogy a génjei másolatot készítsenek önmagukról, minekutána az illető - immáron haszontalan - testét elhajítsák a sárba, hogy ott a fürkészdarázsnál sokkal kevésbé szerethető állatok azt lassan elrágcsálják.

A legapróbb fürkészdarázs egyébként akkora, mint egy papucsállatka. Ezt egy könyvben olvastam. Én magam sosem láttam olyan kicsi fürkészdarazsat. Papucsállatkát sokat láttam, elég belenézni bármelyik pocsolyába, van benne több millió, csak hát szabad szemmel elég nehéz leválasztani őket a háttérképről - de nem lehetetlen.

Idehaza ezt a szép, vörös derekút láthatod leggyakrabban. Meglepő, hogy milyen nehéz a Google-n képet találni róla, holott ő tényleg mindenhol ott van. Ráadásul ultrahanggal fúr lyukat a földbe, ami azért elég vagány dolog szerintem.

 

Földet nem gyűjt. Mérges fullánkjával elkábítja a hernyót. A fő idegdúcába szúr, így a hernyó nem hal meg, és nem is bábozódik be, hogy szárnyas hernyóként folytassa tovább az életét, hanem szép új fürkészdarázs fejlődik belőle, ugyanis a hernyó mellé csomagolt petéből kikelő kisdarázs élve falatozza fel a hernyót, mint Hannibal Lecter az összes, nem vörös hajú FBI ügynököt.

Hozzánk aznap az ő jóval nagyobb, sárga testvére látogatott el. Róla sokkal könnyebben találtam képet, ami meglepő, mert ha háromszor találkoztam vele élőben, akkor sokat mondtam:

A csapunk mellé pont akkora szállt le, mint a tenyerem (tízévesen).

Apám, hála az égnek, örökölte tőlem az állatok iránt érzett szeretetet. Rögtön odajött, és mondta, hogy most nem kell kapálnom.

Ezt a csodálatos érzést - nem a nemkapálást, bár az is roppant kellemes, hanem - az állatok szeretét sokan összekeverik a szociopata lelki alkattal. Ez utóbbi arra a személyre igaz, aki nem képes érdemben kommunikálni az embertársaival, nem jut velük dűlőre, ezért inkább kutyát vagy macskát tart a lakásban, szélsőséges esetben azzal alszik vagy azzal mos fogat. Az ilyen kapcsolat arra épül, hogy az éhes állat mindig visszaszeret, visszabeszélni nem tud, a szőre meg visszanő.

Ezúton jelzem, hogy az állatok - a házipókot kivéve - odakint élnek. Azt meg onnan lehet tudni valakiről, hogy szereti az állatokat, hogy a csigát és a gilisztát esőben félrepakolja az útról. Ennyi.

Vendégünk láttán apám igazán belelkesedett, mert ő korábban már találkozott ilyen fürkészdarázzsal, és tudta róla, hogy házat épít, azért kell neki a sárgolyó. Megígérte, hogy a darázs visszajön.

Apám nagyon sok mindent ígért nekem ebben az életben. Talán azért is emlékszem oly tisztán erre a napra, mert ez volt az az alkalom, amikor apám egyik ígérete valósággá változott.

Köszönöm, fürkészdarázs.

A harmadik vendégeskedés végére már kitaláltuk, hogyan kövessük őt az építkezéshez. Egy-egy forduló kettő-négy percig tartott, és a darázs mindig ugyanazon a légifolyosón repült, igen fegyelmezett módon. Mivel nagy volt, messziről lehetett látni, így minden fordulóban 10-20 métert haladtunk előre. Én álltam a csapnál, és kiabáltam: "Most jött! Most megy!", apám meg állt az utcán, és nézte. És futott utána egy darabon.

Így jutottunk el a szomszéd utca közepéhez.

A házban, amelynek a padlásába berepült a darázs, olyan család élt, akivel épp csak látásból ismertük egymást, és sose beszéltünk velük. Apám persze becsengetett.

Ez volt az a pillanat az életemben, amikor megtanultam, hogyan kell nagy horderejű dolgot lassan és rezzenéstelen arccal elmondani, úgy, hogy igazán odavágjon. Ennek a hasznos ismeretnek azóta nem kevés mókás pillanatot és számos maradandó konfliktust köszönhetek.

- A kertünkből elhordja...

Kezdte apám, lassan formálva a szavakat. Az otthonából kicsengetett, vadidegen ember arcára ülő kifejezés izgalmas látványt nyújtott, ahogy a mondat első fele máris megadta az alaphangot.

- A kertünkből elhordja a földet valaki - folytatta apám, és ennél a pontnál megállt, hogy a másik ember biztosan megértse az elhangzottakat. - Követtük idáig - újabb szünet. - Szeretnénk megnézni, hogy mihez kezd ennyi földdel. Bemehetünk?

Már nem emlékszem a válaszra. Nem lehetett túl hosszú, mert csak annyi maradt meg, hogy a házigazda végül félreállt az ajtóból, és azt mondta: - Tessék.

Felmentünk a padlásra, és megvártuk a fürkészdarazsat.

A földből, amit a kertünkből elhordott, nagyon szép, lakályos fészket épített a kisfiának. Vagy a kislányának. Az biztos, hogy abban a palotában, amit a borsónyi földgolyókból kitartó munkával ragasztott össze a mestergerendán, a legnagyobb hernyó is bőven elfért, és még bulizni is maradt hely mellette.

Sokáig álltam ott, és néztem, ahogyan elkészült a mű.

A mai napig az a kedvencem az összes ház közül, amit valaha láttam.

Talán az út miatt, ami odáig vezetett.

 

freeze :: 2010. október 28., csütörtök, 22:36:35 :: 7 komment
dialogue

- Találkoztam Klárival.
- És, próbálkoznak még?
- Be fognak neki ültetni három lefagyasztott petesejtet.
- Gratulálok. Tényleg ennyire utál élni? Kinek akar bizonyítani?
- Én se értem. A friss petesejtekből se lett gyerek. Tavasz óta próbálkoznak hiába. Most a fagyasztottól mit vár? Mit akar abból szülni?
- Hóembert.
- Ez rémes.
- A szüleinek akar megfelelni, gondolom. Nem hiszem, hogy a férje rágja a fülét a gyerek miatt. Fel se áll a gép elől. Nem is beszélgetnek.
- Azt mondta, hogy most ez a novemberi project.
- Mondtad neki, hogy beültetés előtt esetleg öntözni kéne? Hátha úgy végre kikel. Javaslom hozzá az orvosét, azzal még ki is fog nézni valahogy.
- Beültetés előtt mindet megtermékenyítik. Biológiailag mindkettejüknek lehetne gyereke. A férje akár donor is lehet. Egyszerűen nekik együtt nem kell gyereket nemzeni. Nem fogják fel, hogy a sors akarja így.
- Várjál, hogy van ez? Még beültetés előtt megtermékenyítik? Hiszen akkor az már kész gyerek. Sokak szerint az. Ezért is üldözi a fél világ az abortuszt. Mi a fenének kell még berakni? Csak gond lesz vele később. Meg kell szülni, visszabeszél, iskolába jár. Tök drága a tanszer. Amíg olyan kicsi, szeretnivaló csöppség, mint minden kisgyerek. Vissza kell fagyasztani. Hazaviszi, és berakja a fagyasztóba. Ráírja, hogy "Gáborka". És ha Gáborka akar magának kistestvért, beraknak mellé még egyet: "Szilvike". És kész a boldog család. Persze, itt is lehet még komplikáció, például:

- Drágám, nem láttad Gáborkát?
- Ő...
- Tegnap még itt volt a zöldborsó mögött.
- Hát... az úgy volt...
- Úristen. Mit tettél?
- Elfelejtettem, hogy a Delmás dobozba raktad. Folyton azzal nyaggatsz, hogy sose végzek házimunkát, nem takarítok. És az volt ráírva, hogy 2010. 12. 03. Láttam, hogy lejárt, és...
- Kidobtad???
- Ne haragudj. Tényleg nagyon sajnálom. Véletlen történt.

 

 

1984 :: 2010. október 20., szerda, 15:13:33 :: 40 komment
politics

Először azt hittem, hogy talán csak az én túlérzékeny elképzelésemet a jogállamról zavarja Szalai nyilatkozata, amelyben nyíltan vállalja, hogy Facebookon és Iwiwen is álnéven van fent.

Ezzel tudomásom szerint mindkét helyen megsérti a regisztráció során elfogadott szerződést. Tehát a Médiahatóság elnöke lazán közli, hogy törvényt sért.

Most úgy tűnik, nem vagyok egyedül az érzéssel. mr., kösz a linket.

 

lose :: 2010. október 14., csütörtök, 22:11:18 :: 18 komment

A naponta elfogyasztott étel mennyiségének csökkentése testtömeg és testtérfogat csökkenést okoz. (c)

Tehát lefogysz.

Rövid ideig gondolkodtam, hogy a New Scientist vagy a Nature oldalain jelentessem meg ezt a korszakváltó tudományos felfedezésemet, melyet már emberkísérlettel is alá tudok támasztani.

A fent említett magazinok szerkesztési gyakorlata - elsősorban a hosszú átfutási idő - miatt végül a saját oldalamon való közlést választottam, hiszen a milliók, vagy inkább milliárdok életében beálló, tartós, pozitív változást nem késleltethetem egyetlen nappal sem. Főleg nem merő szakmai hiúságból.

A Kevesebbet Evés (c) nevű új és egészen forradalmi fogyókúrás módszer hivatalos bevezetése csak a klinikai tesztek lefutása után várható, ezért azt tanácsolom, hogy ha biztonsági játékos vagy, egyelőre maradj a hagyományos módszereknél: hegyi kristály, agykontroll, félévente negyed kör futás a Margit-szigeten, illetve a 75 kilónál könnyebb emberek leanorexiázása.

Kísérletező, újdonságokra fogékony emberként azonban érdemes kipróbálnod a Kevesebbet Evés (c)-t.

A módszer egyik nagy előnye a természetes hamburger-, sütemény-, chips-, kóla-, illetve gyógyszerdiétához képest, hogy az emberi szervezet szokatlanul lassan alakít ki toleranciát a koplalással szemben. Így a leadott kilók mennyisége szinte egyenesen arányos a Kevesebbet Evés (c)-re fordított idővel.

Az önmagamon végzett kísérlet eredménye azt mutatja, hogy pusztán már a kenyérről való leszokás és a szokásos vacsora mennyiségének 2/3-ra történő csökkentése képes eltüntetni a hasadat - amennyiben a Kevesebbet Evés (c) kipróbálása előtt nem növekedett a tested folyamatosan. Amennyiben folyamatosan növekszik a tested, elképzelhető, hogy a kívánt hatás érdekében a reggeliből és a délutáni sütiből is le kell csippentened majd egy keveset.

Ha mindez nehezedre esik, segítségedre siet a vizuális fantázia: evés közben mindig képzeld az asztalodon lévő tányért egyszerű vályúnak.

Minden lefogyni kívánó, ám ezt az álmát már-már feladni készülő versenyzőnek tiszta szívből kívánok erőt és kitartást a Kevesebbet Evés (c)-hez.

 

 

voodoo vs. science :: 2010. október 14., csütörtök, 16:11:03 :: 6 komment
science eco

Soha nem értettem, miért van hideg télen.

Az általános elhülyítő intézetben azt hazudják, hogy azért, mert télen alacsonyabban van a Nap, ami tökéletes válasz mindenki számára, akit fáraszt a gondolkodás, aki ritkán néz fel az égre, és aki elhitte, hogy a Napba nézni aztán végképp nem szabad.

Már az óvodában - miután láttam, hova keveredtem - az idő nagy részében a Napot bámultam inkább.

A helyzet az, hogy a Nap télen is viszonylag magasról röhög rajtad. Tény, hogy nyáron láttam már még feljebb kúszni, de nem sokkal feljebb. Annyival egész biztos nem, mint amennyire hideg lesz nemsoká.

Télen egyébként a Napot többnyire eltakarják a felhők, de ha kitartóan figyelemmel kiséred az útját, látni fogod, hogy rendesen feljár, egy héten hétszer.

Az is érdekes, hogy nyáron reggel és este sem hullik a hó. Mi több, úgy emlékszem, hogy augusztusban még a késő éjszakákon is csak rendkívül szórványosan fordul elő nálunk havazás, pedig akkor aztán tényleg mélyponton tartózkodik a nevezett égitest. Ezzel szemben december tájékán - hágja tetszőleges magasságban az ég fokát szeretett csillagunk - pofátlanul dől rád a fagy.

Annál a nappozíciónál, amelyben nálunk télen már várod és kívánod a fagyhalált, a világ boldogabb részein lenge selyemruhában ülve vacsoráznak emberek a szabad ég alatt.

vajon itt most miért nem esik a hó?

Úgy hiszem, igen kevesen ismerik a valódi magyarázatot. Nekem is csak egy teóriám van. Ezt szeretném megosztani veled.

Szerintem körülbelül fél évig tart, amíg a bennszülöttek (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland) merő rosszindulatból ránk varázsolják a depressziót.

Aztán újabb fél évet vesz igénybe, hogy az amerikai, japán és a brit kutatók legyőzzék azt, mint a maláriát. És visszasugározzák oda, ahová való.

Azon meg ne csodálkozz, hogy pont egy évig tart egy ciklus ebben a harcban. Ez nem véletlen, csak fordítva nézed: valójában a ciklus hosszából határozzuk meg, hogy meddig tart az év.

És ezen, valamint a bolygó keringési idején csak olyan emberrel vagyok hajlandó vitatkozni, aki ránézésre látja a Napon, hogy vajon épp melyik oldalánál járhatunk.

elmarad a ma esti havazás

 

invert :: 2010. október 11., hétfő, 20:32:19 :: 17 komment
politics

2010: Eljutottunk oda, hogy Magyarországon a parlamenti pártok közül a szocialista párt az egyetlen, amelyik ellenzi a visszaállamosítást.

 

olimpics :: 2010. október 11., hétfő, 01:27:12 :: 0 komment
dialogue

- Olyan volt a moszkvai olimpia kabalája is.
- Nem emlékszem rá.
- Mert abban az évben születtél. [...] Küldtem neked olimpiás maciról képet. 
- Egyidős velem?
- Igen. Nézd meg.
- Úgy néz ki, mint a gyerekkori macim. Nekem is volt ilyen.
- Tényleg?
- Meg volt egy nyuszi és egy törpés párna. Elő kellene keresni őket.
- Anyukádnál vannak?
- Nem, inkább mégsem nézem meg. Kiborulnék. Most is összeszorult a gyomrom.
- Miért?
- Nem biztos, hogy megvannak még. Rossz érzés lenne szembesülni azzal, hogy eltűntek.
- Az anyukák őrzik az ilyet.
- A legrosszabb mégis az lenne, ha látnám őket. Attól borulnék ki igazán.
- Attól miért?
- Mert arra emlékeztetne, hogy egyszer régen gyerek voltam, és már nem vagyok az.
- És az miért baj?
- Mert arról az jut eszembe, hogy meg fogunk halni.
- Hogy érted?
- Előbb-utóbb.
- Nekem erről nem ez jut eszembe.
- Igazából már attól ki vagyok kiborulva, hogy fel kell hívnom a webdesigneremet, és elmagyarázni neki, hogy mi az az sRGB és mi az az Adobe daylight 65 color profile, mi köztük a különbség, és hol tudja megnézni az egyes képek színprofilját, és mivel dolgozunk a webre. Ami az idegeimnek bőven elég lenne egy napra. És akkor még ez is.

 

 

title :: 2010. október 09., szombat, 15:12:41 :: 13 komment
social

"A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika Intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az iszap öszszetétele kedvezőtlenebb annál, amire az eddig nyilvánosságot látott adatok utaltak: az arzénkoncentráció például a kétszerese a vörös iszapra általánosan jellemző értéknek. [...] Az MTA és az ÁNTSZ által korábban közzétett adatok ennél jóval alacsonyabb koncentrációkról szóltak."

Amennyiben eddig azt gondoltad, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem minden tagja idióta, gondold át, hogy miért menne el - nálunk - olyan ember akadémikusnak, aki valóban ért valamihez.

A doktori fokozattal hasonló a helyzet. Az élet túl rövid ilyen hülyeségekhez, már ha agyad is van.

Bármelyik volt gimnazista osztálytársam - beleértve engem - 15 perc alatt háromszor megmérte volna az arzén- és a higanykoncentrációt az iszapban. Úgy értem, 15 éves korában. Ezt a roppant bonyolult eljárást titrálásnak nevezi a vegyész szakma. Kell hozzá pár oldat, két lombik és egy pipetta (üvegcső, amelynek oldalán vonalak vannak). Létezik bonyolultabb metódus, van műszer is, de igazából ennyi idő és eszköz elég hozzá.

Sose higgy olyan embernek, akinek dr. titulusa van, és nem orvos. Azért szerezte, mert ráért. Ahelyett, hogy kezdett volna valamit magával - olyat, amihez tudás és ész kell.

ui: Például Babarczy Eszternek is doktorija van politológiai filozófiából.

 

gift :: 2010. október 07., csütörtök, 04:00:36 :: 10 komment
politics

Mea culpa. Szeretnék elnézést kérni.

Tévedtem.

Korábban azt gondoltam, hogy minden körülményt figyelembe véve kijelenthetem, hogy az ország számára ez a kormány rossz. Hogy az összes megszerzett ismeretből mérgleget vonva netto negatív végeredményt kapunk.

A hibát ott követtem el, hogy nem vettem figyelembe a legfelső, szakrális szempontrendszert.

Hiszen Isten próbára teszi azokat, akiket szeret. (Móz-Jel 1,1-1,5000)

Az előző nyolc évben sajnos nem volt alkalmunk közvetlen módon megtapasztalni Isten végtelen szeretetét.

Ezzel szemben Fidesz kormányért a Jóisten egyszerűen rajong. Az elmúlt 5 hónapban egymásnak adták a kilincset a szeretet-próbáló tragédiák és katasztrófák (árvíz, megszaporodó rendőrbaletesetek és -gyilkosságok, szerencsétlen egybeesések a nyilatkozatok, a New York-i tőzsde és a forintárfolyam között, devizahitel, vörös iszap).

Kénytelen vagyok belátni, hogy Orbán Viktor az Isten csa...

csodálatos szeretetének apró, de korántsem jelentéktelen fizikai megnyilvánulása.

Minden jel arra mutat, hogy végre valahára jó irányba haladunk.

Ámen.

 

 

v.s.o.p. :: 2010. szeptember 30., csütörtök, 02:48:11 :: 26 komment
dialogue

- Jó ez a konyak. Emlékeztem ám, hogy a Rémy Martin finom.
- Azért finom, mert V.S.O.P.
- Nem mindegyik az? Azt hittem, az a VámSzedő Országos Pénzügyőrség jele. Amin rajta van, az nem csempészett konyak.
- Very Special.
- A koleszban sem értettem, miért szív valaki Pall Mallt vagy Marlborót, amikor az aranyozott Rothmans kevesebbe kerül, és még támogatod is vele a határőröket. Úgyis ott állnak szegények egész nap a hidegbe'.

 

we are the champions :: 2010. szeptember 29., szerda, 23:14:48 :: 6 komment
dialogue

- A pasim is 30-as programozó. De ő C++. Azért az más.
- Igen, az más. Szegény. Élete végéig melózhat.
- Ezt miért mondod?
- Mert ami Rubyban 1 sor, az C++-ban 30-60. Csak írsz és írsz és írsz és még mindig nem csinál semmit a program. C++-ban nem fejleszthetsz egyedül. Kell munkahely. Jó eséllyel be is kell járni.
- De ő az egyik legjobb az országban.
- Tudom.
- Hogyhogy?
- Minden csaj az ország legjobb programozójával jár. Nem tudtad? Ez alap nálatok.
- De ő tényleg a legjobb. Slusszpassz.

 

fail :: 2010. szeptember 25., szombat, 01:51:59 :: 2 komment
dialogue

- Haló. Nagy szerencséd, hogy elértél, mert le van halkítva a telefonom, és pont láttam, hogy világít.
- Tudom én, hogy kell. Felhívhatlak a másikon?
- Igen. De várj, mert az meg napok óta le van halkítva. Megkeresem. Hm, mennyi nem fogadott hívás... Úristen, ennyien kerestek hiába? Na, ez a híváslista is egy kisebb társadalmi kudarctörténet.

 

salt :: 2010. szeptember 14., kedd, 23:19:02 :: 18 komment
cinema

*** SPOILERS ***

A hetvenes években az orosz titkosszolgálat épít egy szuperszámítógépet, amelyik képes kiszámolni, hogy ki mennyire jó alvó ügynök. Evelyn Salt (Angelina Jolie) 40 000 pontot ér el, ami kínos helyzetbe hozza a KGB-t, mert a főmérnök csak két byte-on tárolta a jóalvóügynökséget, így a lehetséges legnagyobb érték 32767. Azt túllépve mínusz 32768 következik, ami viszont nagyon alacsony pontszám.

Ezért Salt orosz kiképzője besétál a CIA-hoz, és közli, hogy Salt fogja megölni Amerikában az orosz elnököt. (Ez 8000 pont nehezítést jelent, így Salt eredménye az akció során pluszban marad).

Maga a számítógép a moziban vetített változatban nem szerepel, benne maradt viszont a beárulás, valamint az összes többi, szóról-szóra, miszerint:

Salt - miután a saját kiképzője beárulta - menekülni kezd a rosszindulatú néger rendőr elől. Az orosz elnök elleni merényletről beszámoló kiképzőtiszt gyorsan megöl a liftben két rendőrt, hogy kellően komolyan vegyék. Saltot menekülés közben egy tárgyalóba zárják (távvezérelhető acélajtókkal), ezért a fürdőszobaszekrényben található egyik és a tárgyalószobában található másik komponensből kétkomponensű robbanóanyagyot gyárt, amelyet a vállról indítható rakétává alakítható asztalból készített, vállról indítható rakétából a kommandósok közé lő, úgy, hogy szétrobbanjon az acélajtó, de senki ne sérüljön meg, aztán hazaszalad.

 



A rossz néger üldözi. Őt egy CIA tiszt igyekszik lebeszélni erről. Saltot körbeveszi a CIA. Ekkor egy kamion tetejére ugrik, onnan egy másikra, aztán hoznak neki egy motort. Hazarohan, hogy elbúcsúzzon a pókász férjétől, akit időközben elrabolt a KGB, így a nő csak pár éhes pókot talál otthon.

Az ablakon át menekül. Ennél a résznél az ügynök-pontszáma ismét ijesztően közelít a 32800 felé, ezért a falmászás előtt a hátizsákjába tesz egy kutyát, hogy a súlypontja magasabban és hátrébb legyen, és lehetőleg ugráljon, és ugasson is. Nem is esik le, nem is veszik észre. Lelécel.

Ezután az 1 köbcentis pókból egy 3 milliméter vastag állatorvosi tűvel leszív 3 köbcenti pókmérget.

Miután a két KGB ügynök (Salt és a kiképzője) lelépett, a CIA úgy dönt, hogy az orosz elnököt mindenképpen olyan templomban látja vendégül, amelynek a kriptája közvetlen összeköttetésben áll a metróhálózattal. Nehéz a választás, hiszen Amerikában számos ilyen templom található.

Salt füstbombát gyújt a metrón. Aztán annyira csípi a szemét a füst, hogy kiugrik a száguldó szerelvényből, amelynek az ajtaja menet közben is nyitható, és hirtelen a templom alatt találja magát, lekaratézza a CIA kommandót, lerobbantja az orosz elnököt a templomból, és az otthoni szennyestartóban talált, tehát a CIA-nál rendszeresített taktikai pókméregpisztollyal lelövi. A lövés olyan jól sikerül, hogy az orosz elnököt még az orvosok is hallottnak gondolják, és hazaküldik a holttestét Oroszországba.

A néger rendőr csodálkozik, őt miért nem lőtte őt le Salt, erről beszél is a CIA tiszttel. Aztán beülteti egy rendőrautóba a nőt, egy jobbkezes és egy balkezes rendőr közé. Fontos az esélyegyenlőség, hiszen így mindkét rendőr a Salt felöli oldalán tartja az elektromos sokkolóját. Salt bilincsbelt kézzel leveri a két hátsó rendőrt, majd az elöl ülőt is. Ezután a száguldó rendőrautót az ájult rendőr nyakához tartott elektromos sokkolóval irányítja.

Az autó végül lezuhan egy hídról, mert körbevette a többi rendőr. A lezuhant autóhoz rohanó 20-30 bámészkodó nem veszi észre, hogy Salt kiszáll az összetört rendőrautóból, mert mind az autót nézi.

A sikeres ügynöknő elgyalogol a KGB amerikai főhadiszállására (roncstelep), ahol a szuper csapat vodkát iszogatva várja őt. Ezután felszállnak KGB tengeri erődjére (ez egy úszó roncshajó, amelynek bejáratánál egy férfi áll, fekete kalasnyikovval a kezében).

Salt megkérdezi a kiképzőjét (aki kitanította, aztán megbízta az orosz elnök megölésével, aztán feldobta a CIA-nál, hogy mindenképp sikeres legyen az akció), hogy hol van a férje. A vén pedofil odaviszi a férjéhez. Az őzike szemű férjet lelövik, mielőtt egy szót szólna, és fegyvert szegezve Saltra nézik, hogy sír-e a nő. Mivel nem sír, őt nem lövik le, hanem új feladatot kap.

A feladat ismertetése után Salt egy vodkásüveggel megöli a KGB szupertrénert, a férjére ledob három kézigránátot (hátha az egy darab pisztolylövéstől nem halt meg), bent megöl mindenkit, majd kisétál a hajóról, amelyet most senki nem őriz fekete kalasnyikovval.

Találkozik az új partnerével. Ezúttal az Egyesült Államok elnökét kell megölnie, ezért férfinak öltözik. Így jutnak be ketten a Fehér házba, közvetlenül az amerikai elnök mellé: egy sebhelyes arcú, orosz katona és egy férfinak öltözött nő, aki előző nap megölte az orosz elnököt, és akit üldöz a CIA.

Salt társa kiterjesztett öngyilkosságot követ el. Az elnök lemenekül a -8. szintre, hogy biztonságban legyen. Salt lemegy utána, hogy ne legyen biztonságban.

Amerika elnöke a bunkerben élesíti a nemzetközi atombombákat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy nincs lent Playstation, és hosszúnak ígérkezik az este.

Ekkor a CIA tiszt, aki az elejétől fogva újra és újra felbukkan váratlan helyeken, lelő mindenkit, mert nem bírja kivárni, hogy az elnök robbantson. Ő akar robbantani. Kiderül, hogy ő is orosz, és hogy szerelmes Saltba, de olyan jól kiképezték, hogy nem mert neki szólni.

Salt be szeretne menni hozzá, hogy együtt legyenek, de a bunker központi monitora hirtelen a CNN-re kapcsol, ahol bemondják, hogy az orosz elnök (akit már becsomagoltak és feladtak Oroszországba) felébredt álmából, és mégse halt meg, csak megcsípte egy mérgespók, de már tud integetni a kamerának. Ebből az ál-CIA ügynök rájön, hogy a Salt iránt érzett szerelme egyoldalú, ezért jól elveri a nőt, aki mellesleg úgy jutott be a bunker legbelső részébe, ahol Amerika elnökét őrzik, hogy egy gépfegyverrel és három tárral átlőtte a biztonsági acélbetonfalat.

A verekedés végén Salt felugrik a falra, mint Trinity, és röptében kihúzza az atombombát a konnektorból 99%-nál, mint Drebin hadnagy, így a bolygó nem robban fel. Ekkor belép egy kommandós, és lelövi Saltot, aki nem hal meg, mint Jézus.

Végre odaér a néger rendőr is.

A félholtra vert és lelőtt Saltot pont a CIA tiszt előtt vezetik el, aki eddig nem bukott le, mert a bunkerben nem volt se mikrofon, se kamera, az elnököt meg leütötte. A tiszt egy ollóval akarja megölni Saltot, nehogy ne jöjjön rá mindenki, hogy ő nem hazafi, hanem orosz kém. Salt azonban gyorsabb nála, és egy fojtogatós szexből jól ismert pózban végez a CIA tiszttel, amit környező 30 kommandós egyike sem próbál célzott lövéssel megakadályozni.

Ezután Saltot a rossz néger felrakja egy helikopterre, és odafent ütlegeli. Addig üti, amíg rájön, hogy Salt jó ember, mert csak pókméreggel lőtte meg az orosz elnököt. Az ekkorra már rendes néger gyorsan fejbeveri még egyszer a nőt, mert a jellemfejlődés fájdalmas folyamat, aztán kinyitja Salt láncán a lakatot, és a szemével jelez neki, hogy bátran szökjön meg.

A háromnegyed holtra vert, meglőtt, megbilincselt Salt kiugrik a menet közben nyomásra nyíló ajtajú helikopterből, és beugrik egy tóba, ahol a fölötte röpködő 5-6 CIA helikopter egyike sem találja meg. Bánatában kiúszik és elsétál.

0 / 10

Tényleg ez volt a film. Pedig még csak 2010 van.

 
< 1 5 8 11 14 17 19 20 21 22 23 24 25 26 28 30 32 34 36 38 41 >