root :: 2011. február 23., szerda, 07:09:57 :: 34 komment
dialogue social religion

- Rengeteg mindenre tanít az MMO. A virtuális világ, ahol több tízezer emberrel játszol együtt. Három hónap Aion után értettem meg, hogy az emberek 90%-a rosszindulatú, alattomos és sunyi.
- Nahát.
- Az Aion olyan bolygón játszódik, amely kettészakadt. A két félteke egymás ellen harcol. Az északiaknak kevés fény jut, ők zord, sötét és rideg világban élnek. Az északi erős, ellenálló és komor nép. A déliek fehér fényben fürdenek. A déliek aranyban járó, gőgös arisztokraták. Igen, Koreában készült a játék.

Az Aionban a saját féltekédről bárkivel kommunikálhatsz, de az ellenséges játékosokkal nem tudsz beszélni. Egyetlen teendőd van, ha találkozol velük: megölni őket. Ehhez a játék első felében nagyon komoly oltást kapsz. Olyat, mint a náci propaganda. Elképesztő hatékonyan működik. Mire az első ellenséges játékossal összetalálkozol (aki azért az ellenséged, mert a másik féltekén él), gyűlöletet fogsz érezni iránta. És az ilyen a találkozásnak az a vége, hogy az egyikőtök meghal.

A játékban semminek nincs morális következménye. Csupán hasznod vagy károd származhat egy-egy összecsapásból, pontszám formájában. A pontokat viszont el tudod költeni gyönyörű, máshogy nem megszerezhető ruhákra.

Nincsenek szabályok: megtámadhatsz nálad nagyságrendekkel gyengébbet, megölhettek tízen egyet, ahogy jól esik. Ezzel önmagában nincs is baj, ez ilyen játék. Mással kell játszani, ha valakit ez zavar. Ha nem akarsz boxolni, ne menj be a ringbe. Egyébként a saját féltekéden ritkán találkozol ellenséges játékossal, mert csak időszakosan és nehezen lehet átjutni az ellenséges világba, és hatalmas túlerővel nézel szembe ott. Van viszont egy köztes rész, az Abyss. Oda bármikor mehetsz. Abyssban folyamatosan ölhetitek egymást. Na, én ott játszottam.

Abyssban az a szokás, hogy 10-15 ember összeáll, és magányos ellenségekre, vagy 2-5 fős csapatokra vadászik. Ez valahol érthető. Az ilyen játékosok biztosra mennek.

Én ezt soha nem élveztem, ezért egyedül vadásztam, ami piszok nehéz, mert többnyire csapatokkal találkozol szembe. Kettő veled egyező szintű játékost nagyon nehéz legyőzni. Hármat olyan, mint megnyerni az olimpiát. Másfelől, ha nálad erősebbet ölsz, sok pontot kapsz érte, ha nálad gyengébbet, akkor keveset. Ha téged nálad gyengébb öl meg, sokat buksz, ha nálad erősebb, vagy ha csapat győz le, akkor kevés pontot vesztesz. Ennek köszönhetően - ha jól játszol -, kifejezetten megéri egyedül harcolni, hosszú távon úgy lehet sok pontot gyűjteni. Többet, mint tizenöt fős csapatokban. Csak el kell viselned azt, hogy rengetegszer halsz meg túlerővel szemben. Csapatban meg kevésszer.

A magányos vadászat arról szól, hogy odamész, ahol az ellenségeid járnak, és megtámadod őket. Lehetőleg egyesével.

Azt fogod észrevenni, hogy ha szembe jön veled egyszerre 2-3 (vagy több) játékos, akkor azonnal és gondolkodás nélkül rád ront. Ha nem vagy piszok jó, akkor biztosan meghalsz. És a veled egyező szintű játékosok többsége kerüli az egy az egy ellen való harcot.

Ám a tanulság, ami miatt mindezt elmondtam, a nálad gyengébb, magányos játékossal való találkozásból fakad.

Tudnod kell, hogy játékosok túlnyomó része gondolkodás nélkül megöli a nála gyengébbet (ha tudja róla, hogy gyengébb, pontosabban, hogy alacsonyabb szintű). Ezzel önmagában nincs baj: ha nem tetszik, nem kell Abyssba menni.

Értelme viszont nincs sok: a nálad lényegesen alacsonyabb szintű ellenfélért nem kapsz pontot, viszont rengeteget buksz akkor, ha ő győz. Erre normális esetben kevés esély van, mert ő alig tud ártani neked, te viszont 2-3 ütéssel meg tudod ölni őt.

Azt nem jelzi ki a játék, hogy ki gyengébb és ki erősebb nálad, de a ruhából és a viselkedésből sejteni lehet.

Szóval, ha a kihívás és a - nagyon is értékes - pontok miatt harcolsz, akkor semmi értelme a nálad gyengébbeket megölni. Te elvesztegetsz egy percet feleslegesen, amit hasznosabban tölthetnél, ő meg tízet veszít azzal, hogy megölöd, mert visszakerül Abyss peremére.

Tehát mész egyedül, és szembe jön a nálad gyengébb játékos, szintén egyedül, és észrevesz. Először elkezd menekülni.

Menekül, de látja, hogy nem mész utána. Megáll. Csodálkozik. Nem érti. Vár, aztán elindul feléd óvatosan, de te mész tovább. Ekkor ő úgy gondolja, hogy ügyetlen vagy, gép játszik helyetted, vagy csak simán félsz tőle. Neked ront és elkezd ütni.

Alig-alig sebez rajtad. Állsz, és nézed fél percig a szenvedését. Aztán kezded unni, meg persze azért valamennyit sebez, ezért beleütsz egyet, amitől ő elveszti az életerejének a harmadát. Ekkor hanyatt-homlok menekülni kezd. Néha visszajön és megtámad még egyszer, újra megütöd, és elszalad.

Aztán mész tovább. Látod, hogy áll, és néz, és nem érti, hogy mi van, aztán leesik neki, hogy egyszerűen nem akartad megölni, neki meg esélye sem volt ellened, de azt még mindig nem érti, hogy végülis miért nem ölted meg.

Nem törődsz vele, el is tűnik a látóteredből. Aztán megjelenik kettő veled egyező szintű ellenség. Látják, hogy te egyedül vagy, ők meg ketten, úgyhogy jól neked ugranak.

Sok gyakorlás, megfelelő felszerelés és harci szellem esetén van esélyed ellenük, de piszok nehéz egyszerre kettőt legyőzni. Teljes akaraterőddel küzdesz, az agyad 120%-on dolgozik. Kattog az egér, recseg a billentyűzet. Az egyiket bénítod, a másikat ölöd, gyógyitalt iszol, varázsolsz, mozogsz, támadsz, védekezel. Két perces, iszonyú kemény csatában, izzadva, kétszázas pulzussal levered mindkettőt. Hajszálvékony csík marad az életerődből. Remeg a kezed, alig tudod fogni az egeret, hullámzik a tested az adrenalintól.

Ebben a pillanatban megjelenik mögötted a nálad jóval gyengébb, alacsonyabb szintű játékos, akinek három perccel ezelőtt megkegyelmeztél. Akit hagytál továbbmenni. A hátad mögé áll, és megöl.

Pontot alig kap ezért. A kapott pontszám arányos azzal is, hogy ki mennyit sebzett beléd. A másik kettő kap, akit legyőztél. Akik meghaltak. És te elbukod a pontokat velük szemben.

Hogy mit érzel, azt nem lehet elmondani. Azt viszont el lehet, hogy tíz emberből hány cselekszik a fenti módon. Kilenc.

Nem öt, nem hat vagy hét, hanem kilenc.

Elkezdtem figyelni őket.

Van Abyssban olyan is, hogy háború, amikor százan harcoltok száz másik ellen.

Ha meghalsz, a pálya elejéről kell visszamenned a csatába, ami unalmas, idegesítő és frusztráló. Az, amikor mész valahová, gyakorlatilag holtidő. Létezik erre megoldás: sok (játékbeli) pénzért lehet venni olyan varázskövet, ami tíz alkalommal feltámaszt. A csata közelében érdemes lerakni. Az a baj, hogy ha megtalálja, el tudja pusztítani az ellenség. Ezért az égvilágon semmi pontot vagy pénzt nem kap. Annyit ér el vele, hogy te nem tudod többé használni.

A háborúk zöme pusztán a pontszerzésről szól. Nem egy varázskardot kell megszerezni, nem is egy terület feletti ellenőrzést. Ütitek egymást a pontokért és magáért a küzdelemért. Így abból, hogy a közelben támadsz fel, ha legyőznek, és nem a pálya másik felén, az ellenfélnek az égvilágon semmi hátránya nem származik. Sőt, akkor jár rosszul, ha messziről kell visszajönnöd a harcba, mert addig se vagy ott. Így nem lehet legyőzni, tehát nem jár érted pont.

Tehát azzal, hogy a feltámasztó varázskövedet az ellenség szétveri, egyetlen dolgot ér el: te rengeteg pénzt veszítesz. Hosszú órák kemény munkájával szerzett pénzt, mert az a kő piszok drága. De neki ebből nulla haszna származik, túl azon, hogy te szörnyen rosszul érzed magad.

Megmondom, tízből hány játékos veri szét a feltámasztó követ. Kilenc. Volt, hogy ezt számoltam.

Azt tanultam a játékból, hogy tíz emberből kilenc rosszindulatú. Ok nélkül, haszon nélkül árt. Tízből kilenc alattomos és sunyi, mert akkor támad hátba, ha esélyed sincs védekezni. Azután cselekszik így, hogy olyan küzdelemben kegyelmeztél meg neki, ahol halvány esélye sem lett volna ellened. Akkor teszi, amikor védtelen vagy, akkor is hátulról.

Az emberek 90%-a így viselkedik akkor, ha a tetteinek nincs következménye. Nem a játék, hanem a következmények hiánya hozza mindezt elő.

Ezért hülyeség szociológiai meg pszichológiai elméleteket gyártani a morálról, a korrupcióról, a közerkölcsről: be kell tenni az embereket egy olyan helyre, ahol a tetteknek nincs következménye, és meg kell nézni az eredményt.

Egyetlen egy oka van annak, hogy a valóságban nem szúr hátba minden ok nélkül tíz emberből kilenc. Az, hogy büntetés jár érte. Ellenkező esetben megtenné - a szó valódi értelmében. Nem nyereségvágyból. Csak úgy.

Ha nem lennének következmények, tízből kilenc ember ok nélkül pusztítana, ártana és ölne. Nincs olyan, hogy agresszív vallás. Nem a vallás agresszív, hanem az ember. Nem a kereszténység ölt a középkorban, és most sem az iszlám harcol a nyugat ellen. A következmények hiánya elegendő ok. Ha lehet máglyán égetni, tízből kilenc máglyán éget. Ha lehet utcán nőt korbácsolni, korbácsol. Ha lehet kövezni, kövez. Ha lehet rakétázni a szomszédos országot, tízből kilencen lőnek át - ha van rakéta, és nincs következmény.

- Igen, tudom.
- Azért én örülök, hogy játszottam. Ennek köszönhetően jöttem rá a fentiekre. Nem arra, hogy van ilyen, hanem arra, hogy 90%. Ez az igazán hasznos tudás.
- Na látod. Erről beszéltem. Szerinted én miért utálom az embereket?
- Azért, mert egy antiszociális gyökér vagy.

 

next round :: 2011. február 22., kedd, 09:20:09 :: 1 komment
dialogue

- Ezt a tányért már nem merem kivinni. Ne haragudj.
- Ha most nem viszed ki, soha többé nem mered majd.
- Biztos megpróbáljam? Jól esik, hogy bátorítasz.
- Persze. Nyugodtan. Amíg a készlet tart.

 

rotten fruit :: 2011. február 19., szombat, 07:05:28 :: 31 komment

14 éves korom óta van bankkártyám, konkrétan a születésnapomra azt kértem anyámtól, hogy vigyen át Gödöllőre, és intézzük el. Azért a 14.-re, mert személyi igazolvány kellett hozzá, azt meg nem adnak előbb.

Ez persze nem jelenti azt, hogy profi bankkártyás vagyok. De reménykedtem, hogy egy szintet azért csak megütök már.

Épp ma vettem át 5 darab, a Psyshopról rendelt cédét, melyeket a korábban Taiwanról rendelt DAC-on és az Amerikából rendelt konverteren keresztül fogok hallgatni. Tehát elmondhatjuk, hogy vásároltam már néhány dolgot kártyával.

Ám az élet nem ennyire egyszerű.

Ma éjjel ugyanis négyszer próbáltam meg regisztrálni az iTunes-on. Nyilván nem mértem fel időben, hogy én nem lehetek Apple felhasználó, mert nem vagyok hozzá elég síkhülye.

Nem arról van szó, hogy zseninek nevezem magam, vagy hogy azt akarnám sugallani, hogy különleges képességek birtokában vagyok. Egyszerűen csak megtanultam írni olvasni, és boldogulok a számítógép ki-be kapcsolásával, és rendszerint emlékszem arra, hogy mi történt egy perccel ezelőtt.

Apple userhez ez már sok.

Mert azt csak agy nélkül, vagy félholtra befüvezve "istenem, zsibbadok, olyan jó, Macem van!" bódulatban lehet elviselni, hogy az e-mail címem, a jelszavam, az ellenőrző jelszavam, a bankkártyaszámom, a titkos kódom, a nevem, a lakcímem és a kártya lejárati dátumának megadását követően a régióválasztásnál a program - szó nélkül - visszadob a főoldalra.

Az is megszakította a regisztrációt, ha alt-tabot nyomtam közben.*

Tényleg szégyellem magam, hogy regisztrálni próbáltam. Elnézést kérek.

Egyébként onnan tudom, hogy Apple userként teljesen le kell hülyülni, mert megmondta Steve Jobs. Azt mondta, hogy a felhasználótól nem várható el, hogy tudja, mit akar. Nyilván én már ennél a résznél kihullottam.

Másfelől Steve Jobs halálos beteg, és ezzel nem szeretnék viccelni, mert nem vicc, és nem is vicces.

Csak azon gondolkodtam el, hogy amikor a hír kiderült, milyen meredeken kezdett zuhanni a részvény, és hogy most minden elme-... akarom mondani: almafogyatékos azon parázik, hogy mi lesz, ha ez az egyszemélyes innovatív istenség visszavonul. Hogyan élhetünk tovább ezen a bolygón, ha Steve Jobs már nem kápráztatja el folyamatos újításaival még a minket figyelő alienek seregét is.

Hát tényleg nem tudom, mi lesz, de az biztos, hogy valami kétségbeejtő fog történni, ha az összes zombi egyszerre kisétál a Starbucksból, hóna alatt egy döglött Macbookkal.

Amúgy szívesen aláírom, hogy az övéhez hasonló tempóban ember még nem vezetett be technológiákat.

Itt van például a legújabb forradalmi újítás, a multitasking. Mint annyi minden mást, ezt is a világon először Steve Jobs fogja beépíteni egy Apple számítógépbe.

Nem mellesleg ez az egetrengető újdonság, mely lehetővé teszi majd, hogy a számítógép egyszerre több feladatot végezzen - a természetben sehol nem fordul elő magától.

És nem csak a vízesések mélyén és a fák gyökere között nem található meg a multitasking, hanem a piacon lévő számítógépek egyikében sem.

Leszámítva persze a windows, a linux, a unix, az os/2 és az amiga alapú gépeket, a blackberry, a symbian, és általában az elmúlt nyolc év mobiltelefon oprendszereit közepestől felfelé, na és a hackelt commodore 64-et. De például a commodore 16-ba tényleg sehogy nem került bele.

(*: Gondolom, az alt-tabtól azért szállt el az iTunes regisztráció, mert még nem készült fel a multitaskingra.)

Úgyhogy remélem, hamarosan felgyógyul Steve Jobs, és mindenki mást megelőzve elsőként futtatja a multitaskingot az Apple gépeken.

Egyszer talán még az iPhone-osok is hozzájuthatnak ehhez a futurisztikus technológiához, amivel - a telefonálást és az sms-ezést leszámítva - elérhetik a 6 éves K750-esem szolgáltatási szintjét.

Ha esetleg valaki nem bukik le az iTunes-ba épített agyérzékelőn, és sikerül bejutnia az amerikai boltba, mert Steve Jobs úgy döntött, hogy a felhasználók Európában dögöljenek meg, az legyen kedves nekem megvenni losslessben a két Mindwave albumot.

Kösz.

(A múlt héten egy IT igazgató akarta nekem megmutatni az új Macjét, de a gép nem ébredt fel a Suspendből. Úgy lefagyott, hogy ki kellett venni az akksit is. Biztos megijedt tőlem).

 

cheat :: 2011. február 18., péntek, 08:51:11 :: 7 komment

A zene ütemével tökéletes összhangban előadott mozdulatokat fél órán keresztül figyelve kénytelen levonni a következtetést: vagy újra kell gondolnom mindent, amit eddig a jelbeszédről és a süketnémákról hittem, vagy a mellettem ülő pár pofátlanul csal.

 

cum back :: 2011. február 15., kedd, 23:46:51 :: 11 komment
dialogue social

 

- Bírom ezeket az "Utazz Dubai-ba, csak ennyiezer forint a repjegy" reklámplakátokat. Mindegyiken van egy épület, ami úgy néz ki, mint egy álló f.sz. Szerintem egyébként az összes új épületük úgy néz ki.
- Azért, mert Dubai-ba az összes magyar nő f.szt szopni megy.
- Mondjuk a repjegy árát forint helyett kiírhatnák úgy, hogy a lánynak hány dákóra kell majd ráhajolnia, hogy haza is tudjon jönni.

 

 

stars :: 2011. február 10., csütörtök, 04:01:56 :: 19 komment
dialogue science

- Szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Igen?
- A Holdat mi takarja el?
- A felhő.
- Nem. Ez tegnapelőtt volt.
- Akkor a templom.
- Nem. Segíts már.
- Egy hülye turista.
- Valamelyik bolygó takarta el. Szerinted melyik lehetett?
- A Jupiter.
- Biztos?
- Persze. Az apró Jupiter meglehetősen gyakran kerül a Föld és a Hold közé, csak többnyire észrevétlen marad. Amúgy mennyit takart ki belőle?
- Úgy a felét.
- Akkor inkább az első három bolygó egyike lehetett.
- Melyik?
- Gyanítom, a Föld. Ezt nevezzük holdfogyatkozásnak. Valószínűleg nem teljes holdfogyatkozás volt. Részleges hold- és napfogyatkozás gyakrabban van, mint teljes, ezért ezeket nem mondja be a tévé, és nem utazik ide 5000 japán. Én már láttam vagy két részleges napfogyatkozást. Odanéztem, és pont fogyatkozott a Nap. Egy percre felálltam a teraszra, mert este volt, aztán mennem kellett vissza kapálni. Látod, ennyire nincs kiemelt csillagászati jelentősége a részleges fogyatkozásnak.
- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e értelme távcsövet venni. Látni vele valami érdekeset az égen a városból?
- A városból? Hogyne.  Az égbolt leglátványosabb jelenségei tökéletesen megfigyelhetőek városból, egészen olcsó távcsővel, sőt, akár szabad szemmel is.
- Mik azok?
- Az amerikai űrsikló-robbanások.
- A kisfiam egészen odavan a bolygókért. Azért szeretnék távcsövet venni.
- Tényleg, vannak fent égitestek is. Komolyan érdeklődik?
- Igen, van ilyen bolygós képernyővédőnk, és mindig szól nekem, hogy: "anya, nézd!". Egyszerűen imádja őket.
- A bolygók, csillagok és galaxisok fő közös vonása, hogy ezerszer jobban megfigyelhetőek a képernyővédőn, mint az égen. Legalábbis földi távcsővel. Az viszont tény, hogy vidéken jobb a helyzet. Egyrészt sokkal tisztább az ég, másrészt ott a képernyővédő hátrányból indul, mert nem mindig van áram.
- Szóval vidékre kell menni?
- Néhány évvel ezelőtt Kapolcson jöttem rá, hogy a Tejút nem csak a Székely himnuszban létezik. És nem is a Nestlé gyártja. A Tejút nem kopott el olyan gyorsan, mint a szocializmus. Nem is olyan, mint a hó meg a szánkózás, hiszen ezeket csak a szüleink meséiből ismerjük, mert régen bezzeg mennyi hó esett. A Tejút nem halt ki a fecskefarkú pillangóval együtt. A Tejút, bizony, ott nyújtózkodik még mindig. Le kell utazni, hogy lásd. Vidéken ötvenszer annyi csillagot láthatsz az égen. Vegyél nyugodtan távcsövet, majd lementek. Csak ne plázában vedd, mert ott távcsövet nem árulnak. Igen, az ázsia center is plázának számít ilyen szempontból. Távcsövet a távcsőboltban veszünk. És csillagász távcsőből kétféle van.
- Igen?
- Van a tükrös, amivel inkább csillagokat érdemes nézni. Azt tudnod kell, hogy sok ember azt hiszi, hogy vesz egy távcsövet, és majd jól megnézi vele a csillagokat. A Napon és a Vegán kívül az összes csillag pontosan ugyanakkora a legjobb távcsőben, mint szabad szemmel: kiterjedés nélküli, fehér pont. Ha nagyobbnak látod, az azért van, mert rossz a szemed. Viszont a Föld forgása miatt az erős a távcsőben egy-egy csillag néhány pillanat alatt kimászik a látótérből. Ez azért elég izgalmas tud lenni. Áramlik az adrenalin. Főleg, ha az ember apja már alapból full ideges, mert leejtette a legdrágább objektívet a sötét mezőn a méteres fűbe. De valami megmagyarázhatatlan okból úgy emlékszik, hogy te ejtetted le. És amíg együtt kutattatok utána a fűben, te hagytad a fél órán át keresett, szabad szemmel láthatatlan csillagot kimászni a távcsőből.
- Akkor ilyet vegyek?
- Tükrös távcsővel fejjel lefelé látsz mindent. De némi gyakorlással képzeletben meg tudod majd fordítani a csillagokat. Úgy jó lesz.
- És a Holdat lehet nézni?
- Persze, lehet. Csak nem ilyenkor, hanem amikor keskeny. Most nem látsz semmi érdekeset rajta. Meg utána se látsz semmit egy ideig, ha távcsővel belenézel. A keskeny Holdon viszont akár szabad szemmel is látod a krátereket. Ha jó a szemed. Minél erősebb távcsővel nézed, annál nagyobbak lesznek a kráterek. Persze, ennek is ára van: a nagyítás miatt egyre kevesebb krátert látsz egyszerre. De a többit úgyis el tudod képzelni, hiszen nagy, kerek, egyforma gödrökről van szó. Visszatérve a csillagokra, tükrös távcsövet azért vesz az ember, mert vannak kettős csillagok. Na, azok olyanok, hogy szabad szemmel egynek látod, aztán belenézel a távcsőbe, és kiderül, hogy hoppá, az ott nem is egy csillag, hanem kettő. Roppant hasznos tudás ez. Például, ha galaxisközi utazásra indulsz, érdemes odanézni előtte, nehogy titokban kettős csillagra vigyenek, te meg rossz helyre foglalj szállást. Kettős csillagnál a téves foglalásra 50% esélyed van, de léteznek hármas csillagok is, ahol 67%-ra nő az esély, hogy megszívod, ha nem figyelsz eléggé. Tiszta kaszinó. Aztán vannak ál kettős csillagok is. Amelyek nagyon messze vannak egymástól, viszont majdnem ugyanabban az irányban, ezért egymás mellettinek tűnnek. A Göncöl szekér két csillaga ilyen. Ma már messzire másztak egymástól, a vak is látja, hogy az két csillag, de régen közel voltak, és Spártában az lett katona, aki megmondta, hogy a Göncöl szekér melyik csillaga kettős. A többi ment a levesbe. Nem is volt akkoriban ennyi szemüveges ember.
- És a bolygók? Azokat szereti a kisfiam igazán.
- Azokat inkább lencsés távcsővel érdemes nézni. Szerintem is jobbak a bolygók. Például a Jupiter tele van holdakkal, bár azok meg pontosan úgy néznek ki távcsővel, ahogyan a csillagok szabad szemmel. Viszont a Szaturnusz gyűrűje életre szóló élmény. Igaz, mostanában nem sok látszik belőle. Egészen befordult. Egy vékony csíkba depizte össze magát. De csak a Földről nézve tűnik így. Ti meg úgyis szerettek utazgatni.
- Akkor milyet vegyek?
- Mindkettő jó választás egy fiatal fiú számára. A távcső együtt nő fel a gyerekkel. Egész pontosan arról a jelenségről beszélek, hogy ugye a csillagász távcső mindig állványon áll. Ahogy a gyerek nő, ahogy egyre magasabb lesz, egyre feljebb emeli majd a szeméhez a távcső belenézős végét. A távcső másik vége emiatt értelemszerűen egyre lejjebb ereszkedik. Így a gyerek 12 éves korára már nem a csillagokat bámulja vele esténként, hanem a meztelen nőket a környező ablakokban.
- Hát erre tényleg kíváncsi voltam.
- Nekünk tükrös távcsövünk volt, úgyhogy akkoriban a meztelen nőket mindig fejjel lefelé láttam. Nem tudom, hogyan hatott ez a szexuális fejlődésemre. Hogy hatott-e egyáltalán. Talán ezért imádom a vámpír nőt. De ha te normális gyereket szeretnél, akkor mész biztosra, ha a fiadnak lencséset veszel. Az nem fordítja meg a képet. Amúgy a csillagokhoz, bolygókhoz és távoli galaxisokhoz hasonlóan a meztelen nők is jobban látszanak a képernyővédőn. Lehet, hogy inkább számítógépet kéne venned, már ha jót akarsz a gyereknek, és ha tényleg neki veszed, és nem magadnak.
- Na szia.

 

believe :: 2011. január 31., hétfő, 07:00:00 :: 8 komment

Van az agyamnak egy racionális része, amelyik pontosan tudja, hogy a szegfűszeg az szegfűszeg, a csalán az csalán, a rózsa az rózsa, és a fahéj az fahéj.

Oké, az valóban érdekes, hogy szinte minden növény gyógynövény. Vagy mérgező. Vagy a kettő egyszerre. De az tuti, hogy valami hatása van. Gyógyfüvet szedni erdőn és mezőn nem nagy kaland. Az a valódi teljesítmény, ha sikerül olyan növényre bukkannod, ami levágva, megszárítva és lefőzve nem gyógyít semmit, és semmire nem hat.

Kicsit olyan ez, mint a színes, vicces, úszni alig tudó tengeri hal. Őket látva röhögnöm kell azon a szón, hogy evolúció. Nyilván azért maradt fenn egy halfaj, mert királykék színű, vörös foltok tarkítják, és fejjel lefelé úszik, óránként fél méteres sebességgel. A másik meg csak azért élte túl az elmúlt 100 millió évet, mert zebra csíkja van. Amúgy nem mérgező, nincs foga és elbújni sem szokott, de a csíkok jól megmentették a kipusztulástól.

Ezeket az élőlényeket látva sokkal hihetőbbnek tűnik számomra, hogy a Jóisten a tervezőasztalnál ülve úgy gondolta, hogy hozzátesz valamit a Teremtés / Büntetés / Flipperezés értelméhez azzal, hogy útközben még ennyi gyönyörű, izgalmas és meseszerű fajt is kipusztíthatunk.

A gyógyhatású növények gyakorisága a teljes flórában 99% körül lehet, és ez a tény a fentihez hasonló gondolatokat ébreszt bennem. Valaki egyszerűen jófej volt a növények megalkotásakor. Rendelkezésünkre bocsátott ennyi gyógyhatású gazt. Tényleg mindent megtett azért, hogy ezen a bolygón - miután a természet titkait kiismertük - a kelleténél jóval tovább szenvedhessünk.

Szóval a galagonya szívre jó, a csalán vesére, a kamilla gyulladásra, a fokhagyma meg mindenre, kivéve a lekváros kenyeret.

Idáig rendben vagyunk.

A kérdés az, hogy a gyógyhatásokat figyelembe véve, és ezeket a növényeket ilyen-olyan arányban keverve hogy jön ki az, hogy "Éjjeli Repülés"?

Hogyan lesz a májerősítőből és a nyugtató hatóanyagból "Tisztítótűz" vagy "Belső Fény"?

A bio-boltokban és tescoban egyaránt járatlan olvasó kedvéért elmondom: a fenti kifejezések nagyjából bárhol kapható teák nevei. Sorolom tovább: Férfi Erő, Női Erő, Fehér Energia, Agy Erő, Őrangyal, Boldogság Tea, Szépség Tea, Szerelem Tea, Lelki Harmónia, Éber Látás, Tiszta Gondolatok. És ez nem ám egy konkrét, elborult márka kínálata, hanem véletlenszerű válogatás a teapolcról bármelyik nagyobb boltban.

"Dual Light Mandala tea. A "Kettős fény" teakeverék segít abban, hogy gyönyörködni tudjunk az élet szépségében."

Az agyam racionális fele megnézi az összetevőket, és jót mosolyog. Vajon melyik növény rakja bele az egyik fényt? A levendula? És a másikat vajon a zsálya? Vagy inkább az úti lándzsafű? A verbéna meg a hullámhosszukat hangolja át a látható fényéből az asztrális tartományba? És a menta gondoskodik arról, hogy a Spirituális Lélektépő Szörny a chakratisztító teázgatás közben - tehát teljesen védtelen állapotodban - ne találjon rád?

Nehéz kérdések ezek.

Aztán van az agyamnak egy másik része, amelyik elgondolkodik azon, hogy mi lenne, ha mindegyik teakeverék a neve szerint működne. Mi történne, ha leülnék éjfélkor programozni, és gyanútlanul meginnék egy csésze Éjjeli Repülést? Vajon a város fölötti eget szelve idegeskednék-e azon, hogy holnapra hogyan leszek kész a munkával? Vagy a teába kevert bodzalevélnek köszönhetően az időből is kilépnék az utazás során?

És ha tényleg működnek ezek a dolgok, vajon miért nem dobunk piacra néhány izgalmasabb teát? Például Dual Vision. "A Kettős Látás tea nem csak a téged körülvevő világ rejtett arcát tárja fel előtted, hanem májkárosodás nélkül enyhíti a merevrészegség fájó hiányát a munkahelyeden".

Megoldhatatlan családi helyzetben milyen jól jönne a Hörgő Anyós tea. "Elég este felhajtani egy csészével, és hajnalban már csörög is a telefon. Jön a hívás a kórházból a nagyszerű hírrel".

Teljes letargia esetén pedig ott lenne a Gyilkos Feleség teakeverék. Szintén elalvás előtt fogyasztandó. Egyetlen egy csésze elég ebből is.

Persze, ezeknél sokkal népszerűbb és gyakrabban fogyaszható teákat is ki tudok találni. Például nem értem, miért nem dobták még piacra A Főnök Súlyos Síbalesetét. Tuti jobban fogyna, mint hülye Earl Gray. Vagy este olvasáshoz mennyivel jobban használható lenne a "Külső Fény".

Van azonban egy harmadik észrevételem mindezzel kapcsolatban. Megfigyeltem, hogy a kosarat és a pénztárcát tartó kezemet az agyamnak egy hamadik része irányítja.

Ez a rész szeret hinni, és szeret varázsteát inni.

A helyzet az, hogy a Belső Tűz teát kortyolgatva számos alkalommal próbáltam kapcsolatba lépni a bennem szunnyadó sárkánnyal. Bevallom, megesett, hogy úgy éreztem, a próbálkozás sikeres. Bevallom, nem csak hogy el szoktam olvasni a teásdoboz oldalán a spirituális útmutatót, hanem többnyire már nem íz, hanem az aktuális élethelyzetem és a szellemi állapotom szerint választok teát.

Sőt. Úgy érzem, el kell mondanom még valamit.

Tegnap elalvás előtt kipróbáltam az Éjjeli Repülést.

Tiszta szívemből - és enyhe fejfájással - ajánlom, hogy rum helyett mézzel idd.

És hogy a redőnyt még a legeslegelső korty előtt húzzad fel.

 

signs :: 2011. január 29., szombat, 22:54:10 :: 18 komment
politics

Tényleg kezd sok lenni a természeti katasztrófa a 2/3 óta. Árvíz, belvíz, vörösiszap, földcsuszamlás, rendőrbalesetek tucatjával, 360-as benzin.

Ma meg 5-ös erejű földrengés volt.

Ideje olvasni a jelekből.

Az viszont megnyugtat, hogy Magyarország mennyivel strapabíróbb hely, mint Egyiptom. Ott csak három napot tartózkodott a kertitörpe, és máris az egész ország lángokban áll.

 

in two :: 2011. január 29., szombat, 08:48:29 :: 2 komment
dialogue psycho

- Nem érzel ellentmondást a két utolsó kijelentésed között? 
- Skizoid vagyok. Bármit szabad mondanom. 
- Igen, tudom. Sőt, neked a skizoid énjeid is skizoidok. A teljes személyiséged két szóban: skizoid fraktál.

 

online :: 2011. január 28., péntek, 04:53:11 :: 5 komment
dialogue tech science

- Olyan jó, hogy új számom van, és szinte senkinek nem adtam meg. A régin keresnek, és nem hallom, mert le van halkítva.
- És mi lenne, ha tennél rá hangot?
- Viccelsz? Két telefonnal se ment ez nekem, hogyan menne hárommal? Felkelek, és az egyiket felhangosítom. Már ez is rettentő módon megvisel. Ki nem állhatom a repetatív és értelmetlen cselekvést. Ilyen az evés, az ágyazás, a mosogatás, illetve a telefon hangjának ki-be kapcsolgatása. Számomra az élet kihívásokból álló tanulási folyamat. Legyőzendő akadályok pályája. Ha egy akadályt egyszer átugrottam, miért kell újra vizsgáznom? Megmutattam már, hogy igen, tudok enni. Világossá vált, hogy birtokában vagyok a mosogatás képességének, mi több, képes vagyok arra is, hogy lezuhanyozzam magam. A telefon fel- és lehalkítása nevű vizsgán is réges-rég átmentem. Teljesen felesleges a napi szintű ismétlés. Tanulja már meg a telefon, hogy mikor vagyok ébren, vagy kapja be.
- A te bioritmusoddal ezt nem várhatod el tőle. Tőle sem.
- Azért okostelefon. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy mikor alszom. 2011 van. Tegyenek bele ilyen szenzort.
- Alvásérzékelőt?
- Aha. Mondjuk, úgyse mernék ráhagyatkozni. Jól rámcsörögne, amikor alszom. Sose lenne olyan precíz és megbízható, mint a vámpír denevér.
- Tehát bennem megbízol?
- Dél-Amerikában is él egy vérszívó denevérfaj. Éjjel dolgozik, mint a programozó. Főleg tehenek és lovak vérét issza, de ha ünnepnapokon bejut a házadba, szívesen iszik belőled is.
- És fejjel lefelé hogy tud vért inni?
- Megvárja, amíg elalszol. Ezért hitték sokáig, hogy legenda. Nem igazán lehet lefilmezni, mert pontosan tudja, hogy mikor alszol el. Hiába tetteted magad alvónak órákon át, hiába fekszel mozdulatlanul, nem megy rád, amíg ébren vagy. Nem tudom, hogy csinálja.
- Bztos nézi ultrahanggal a szívverésedet.
- Tuti. Legközelebb, ha valami terhes nő körlevélben 4D ultrahangot küld a gyerekről, annyit fogok válaszolni, hogy na, pont ilyennek látja benned a kölyköt a vérszopó denevér. És tuti megéhezik a látványtól.
- Neked még küld valaki levelet?
- Megesik. Másfelől szomorú, hogy egy denevérnek több esze van, mint egy okostelefonnak. Hiába reklámozzák azzal, hogy a telefon már okosabb a szőke nőnél. Majd ha a vámpírdenevérnél is okosabb lesz, akkor szóljanak.

 

outside :: 2011. január 21., péntek, 01:26:35 :: 24 komment
politics

"Európán kívül minden demokratikus törekvést támogatunk."

(Az egyik előzmény.)

 

innovation :: 2011. január 20., csütörtök, 05:38:49 :: 6 komment

Azt, hogy mennyire szuper, szerethető, szép, használható és trendi lett az új iwiw, úgy tudnám röviden elmondani, hogy egy szubjektív és kegyetlen blogról, ahol mostanában jó ha átlagosan 5 naponta születik 1 új post, több mint kétszer annyian klikkelnek át a Randi7-re, mint az iwiwről - ahova egyébként naponta több tucat link kerül ki tőlünk az üzenőfalra.

(Forrás: awstats, google analitics)

 

inside :: 2011. január 17., hétfő, 00:38:27 :: 25 komment
dialogue religion

- Végre egyszer ideértünk zárás előtt! Olyan szép ez a csizma!
- Jó, nézzük meg.
- Nem lehet bejönni! - kiáltott az eladó.
- Meg szeretnénk nézni az egyik csizmát.
- Nem lehet bejönni!
- Mi van?
- Nézd, van itt egy papír: "Műszaki okok miatt zárva".
- Milyen műszaki ok? Ez csizmabolt. Nincs áram? Felveszem elemmel.
- Nem lehet bejönni!
- Gyere, menjünk.
- Várjál már. Totál kész vagyok. Úgy hajítottak ki az ajtóból, mint egy csövest. Mindezt a Váci utcában. Szakadtnak nézek ki?
- Én sem tudom, milyen műszaki ok lehet az, ami miatt nem megy fel a lábadra egy csizma. Vagy ami miatt nem kérdezhető meg legalább az ára. Biztos nagyon jól megy a bolt. Látod, nincs válság.
- Látta ez, hogy mi van a lábamon? Tényleg szakadt rongynak nézett?
- Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem kap jutalékot.
- Engem még soha nem dobtak ki így boltból. Le vagyok döbbenve.
- Nyugodj meg. Ez ilyen. Nekem nem köszöntek vissza a tapló eladók a Duna Plázában az Apple boltban. Kifelé menet meg jött a manager, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy ha kicsit előbb köszön valaki, lehet, hogy vásároltam volna.
- Nem tudok megnyugodni. Ez rettenetes volt. Nem mehettem be a csizmaboltba! Tudod, milyen érzés? Nem, te ezt nem tudod. Olyan, mintha egy hívőt kihajítanának a templomból.
- Igen, értem.
- Nem érted. Egy hívő voltam, akit kidobtak a templomból!
- De, értem. Templomból kidobott hívő vagy. Világos. Úgy tűnik, hogy Istent és a csizmát magadban kell megtalálnod.

 

strange :: 2011. január 15., szombat, 00:25:03 :: 6 komment

Érdekes összefüggésre jöttem ma rá.

Úgy tűnik, hogy ha be van dugva a mosógép kivezető csöve a lefolyó nyílásba, a mosás végén észrevehetően alacsonyabb vízállás mérhető a fürdőszobában.

Szerintem figyelmes és hatékony vagyok, mert míg a legtöbb tudományos kutatómunka hosszú évekig elhúzódik, én már 7-8 kísérletből képes voltam levonni a tanúságot.

 

bury :: 2011. január 02., vasárnap, 20:22:20 :: 24 komment
dialogue

- Juliék jönnek?
- A férje biztosan nem, mert még a böriben van.
- Mit csinál ott? Sültkrumplit? Whopper szendvicseket?
- Á, szerintem csak papírzacskót.
- És mikor engedik haza?
- Négy év múlva. De ha jól viselkedik, lehet, hogy előbb.
- Akkor éjfélre itt lesz?
- Éjfélre, igen. Három év múlva.
- Mi van? Melyik böri ez? A Váci utcai?
- Nem. Ez a böri a Markó utcában van.

 

save :: 2011. január 01., szombat, 19:56:03 :: 8 komment

Amikor a 33 centis acélkéssel a kezemben - az előbb mértem, tényleg pont jézusi hossz - este tizenegykor kommandóztam a függőfolyosón, épp nem az járt a fejemben, hogy milyen eredményes ez a szilveszter, hanem az, hogy mi lesz, ha tényleg van ott valaki.

Nagy szerencse, hogy előtte már kaptam varázslencsét, ami extra bátorságot adott.

Két emelettel lejjebb négyen álltak a folyosón, dohányoztak, mégis csak ketten hallottuk az üvegcsörömpölést. Le kellene cserélni a "II. emelet" táblát arra, hogy "süketek szintje".

Hála az Égnek, a betörő a szemközti házat választotta, így fizikai kontaktusra nem került sor. 12 rendőr érkezett, lássuk be, bibliai éjszaka volt. Nagy büszkén mondtam nekik, hogy "nem mer kijönni, négyszer próbálta, de félt tőlem és visszafordult". Ehhez képest kiderült, hogy bár tényleg négyszer akart kijönni, nem a lakásba "szorítottam be", hanem vissza a folyosóra - nem ismerem a szemközti házat belülről -, így a nagy elfogás elmaradt.

Kettőig tartott a helyszínelés, rendesen dolgoztak szilveszter éjjel, szavam nem lehet. Udvarias, kedves rendőrök jöttek, igaz, lépcsőzni, nem koccintani.

Valamennyi átragadt ránk abból az örömből, amit a lakás tulajdonosa érezhet, mert csak két ablakot kell kicserélnie, nem az összes berendezést.

Buék.

 

heal :: 2010. december 29., szerda, 06:08:51 :: 55 komment

- Hoztál nekem altatót?
- Apám hozott.
- Szegény, mennyit jár pszichiáterhez amiatt, hogy én össze-vissza alszom.
- A körzetihez jár.
- Az felírhat ilyen erős altatót?
- Persze. Apám visz neki egy üveg pálinkát. Sorba se kell állnia. Tessék, kiváltottam az ügyeleten.
- Köszönöm.
- Ezt nem hiszem el.
- Mi a baj?
- Tíz darabos. Mindig húszasat írat fel.
- Biztos vagy benne?
- Miért írna mást az orvos, mint eddig?
- Visszamegyek az ügyeletre.
- Este 11 óra múlt, hideg van, csúszik az út, szakad a hó. Nincs jobb dolgod?
- Felhívom, és megkérdezem, mi van a recepten.

***

- Na, mi van?
- Fél óra alatt ötször hívtam a gyógyszertárat. Nem veszik fel.
- Hagyd.
- 10 darab gyógyszerért soknak érzem az egy liter pálinkát.
- Az nem baj, csak apám aggódik, hogy mennyi altatót eszem. És máris küldhetem érte újra.
- Engem meg az idegesít, hogy 2010-ben nem működik a telefon.

***

- Jó estét. Nemrég járt itt valaki, kiváltott egy altatót, és 10-eset kapott. Lenne kedves, megnézhetném a receptet? Úgy hiszem, hogy 20-as volt.
- Persze, máris. Itt van. Ez bizony 10-es.
- Én 20-nak látom.
- 10mg.
- Igen, de 20 szem. Ebben meg csak 10 van.
- Ja. Kérem a blokkot.
- Egyébként hallatszik odabent, ha csörög a telefon?
- Igen. Most is épp csörög.
- Tudom, én hívom.
- Nem tudom felvenni, mert akkor maga, aki itt kint áll, megsértődik. Folyton ez van.
- Nem kell felvenni, mondom, én hívom.
- Hozom a gyógyszert.
- Köszönöm. A vásárlók könyvét is, legyen szíves.
- Azt nem adhatom ki ezen az ablakon.
- Akkor?
- Holnap reggel 9-kor be lehet jönni kitölteni.
- Komolyan azt szeretné, hogy azt is beleírjam, hogy nem adta ide? Higgye el, tényleg kitöltöm.
- Kérem, uram, legyen önben is jóindulat. Nézze, itt a számla a különbözetről. Csak egyszer számoltam fel ügyeleti díjat, nem kétszer. Én jóindulatú voltam. Legyen ön is az. Kérem.
- Tessék? Még jó, hogy nem számolta fel kétszer, hiszen maga hibázott, és ezért nekem kellett visszajönnöm. És nem az a bajom, hogy hibázott, mert az bárkivel előfordul - bár nem jó éjjel, hóesésben idáig eljönni. De eljönnék én egy rossz szó nélkül, mondom, van ilyen. Az a bajom, az viszont nagy baj, hogy ötször hívtam, és nem vette fel, pedig kicsörög. És nem tudtam, hogy van-e értelme elindulnom.
- 90-en álltak sorban.
- Most egyedül állok itt.
- Eddig 90-en voltak. Ez megy egész nap. Mindig. Ön megsértődik, hogy nem veszem fel, ők azon, ha felveszem. Így dolgozom.
- Mondom, ötször hívtam.
- Akkor írjon bele. Én jóindulatú voltam.

A beszélgetés nem volt túl érdekes, nem is azért írtam le. Hanem azért, mert ez a tipikus beszélgetés az éjszakai gyógyszerésszel.

Eddigi élettapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy szinte az összes éjszakai patikus így viselkedik éjjel. (Hogy nappal milyenek, azt nem tudom.)

Szóval amíg a szakadó hóban az utcán álltam, az ablakon át figyeltem a gyógyszerésznő arcán végigfutó érzelmeket. Amit láttam, az a következő körülmények maradéktalan együttállása esetén lenne indokolt:

- igazából fodrász, cukrász vagy óvónő akart lenni, de a szülei szíjjal verve zavarták az éjszakás-gyógyszerész-szakra
- évek óta ingyen dolgozik, jótékonyságból, éjjel-nappal, amit a nyakában lógó, jól látható 024-es máltai szeretetszolgálat medál jelez
- életeket ment nap mint nap
- leköptem

Én csak az utolsóról tudok nyilatkozni: az nem történt meg. Az első hármat illetően csak tippelhetek.

Azt viszont tudom, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy az ember elkerülje, hogy éjjel gyógyszereket ad el, az, ha nem megy éjszakai gyógyszerésznek.

Mégis, mit várt, mi fog történni? Nem jön senki? Vagy eladják magukat a gyógyszerek?

Egyszer nyitni fogok egy pályaválasztási tanácsadót, ahol majd senkinek nem mondom meg, mivel foglalkozzon. Csak azt fogom közölni az érdeklődővel, hogy ha a téglával való fizikai kontaktus kesztyűn keresztül is allergiás tüneteket vált ki nála, akkor lehetőleg ne álljon kőművesnek. És ha betegesen retteg a távoli égitestek gyilkos sugaraitól, kerülje a csillagászatot. Ha pedig egyformán gyűlöli az embereket és az ételeket, gondolkozzon el, milyen pálya jöhetne szóba az éttermi felszolgáló helyett.

Talán mindez túlzásnak hangzik, de egyáltalán nem az. Az egészségügyben dolgozókra jellemző emberutálatnak például külön mértékegysége kellene legyen.

A helyzet az, hogy nagyon sokan dolgoznak még éjjel. Talán sosem fordult elő velem, hogy az éjjel-nappaliban megsértődött az eladó azon, hogy vásárolok. Pedig többnyire nem az övé a bolt, nem kap jutalékot. Mégis örül, hogy van vevő, főleg, hogy még szólok is hozzá néhány jó szót.

Ezzel szemben az összes éjjelnappali gyógyszertáros halálos sértésnek veszi, hogy fel mertem kelteni a csengővel, pedig nem is haldoklom, mi több, gyógyszer nélkül is megérném a reggelt. Tényleg arra számított szundikálás előtt, hogy egyetlen elalvással kihúzza munkaidőben, egészen hajnalig?

Nyilván szörnyű lehet, hogy 90-en állnak a sorban. A végén még a válság ellenére sem zár be a patika , és a jövő hónapban is lesz munkahely.

Emlékszem, az utolsó osztálytalálkozóról hamar eljöttem, mert fájt hallgatni az orvosok panaszkodását, főleg, amikor az elitgimnázium elittanulója azon agonizált, hogy éjjel néha ügyelnie kell.

Jelzem, hogy az orvos, a nővér és a kórházi portás szakmák kivételével egy egész életen át elkerülhető a kórházi éjszakai ügyelet.

Az osztálytalálkozón amúgy azt is hallhattam, hogy a "sok köcsög beteg" bemegy éjjel, pedig semmi baja, csak a hasa fáj. Vegyen be egy nospát!

A kérdésemre, hogy honnan tudja a nem orvos beteg, hogy mekkora bajt jelez a hasfájás, sértett fejcsóválás volt a válasz.

Kíváncsi lennék, hány orvos tudna egyedül felinstallálni egy Windowst.

Emlékszem, amikor felhívtam egy kórházat, hogy hova tudok bemenni baloldali, mellkasi, szúró fájdalommal, mire a diszpécser közölte, hogy sehova, azonnal küldi az ügyeletet értem. Aztán a két ügyeletes onnantól, hogy az ajtón belépett, végig veszekedett velem, és megbüntetett, mert indokolatlanul hívtam ki őket. Máig szégyellem, hogy kifizettem a büntetést.

Aztán, ha azt mondod valamelyiknek, hogy ő a szolgáltató, én meg a fizető ügyfél, akkor vagy hörögni kezd - kéne járni tüdőszűrésre -, vagy néz rám depressziósan, remegve, mint az éjszakás gyógyszerész.

Úgy gondolom, hogy a közalkalmazottak, főleg az egészségügyiek 95%-a egy vállalkozás élére állítva egy hónap alatt képes lenne végleg leépíteni egy többszáz fős, alapvetően elégedett, fizető ügyfélkört.

Ezeknek az embereknek fogalma sincs arról, mit jelent az ügyfél bizalmát megnyerni, és rávenni arra, hogy elégedetten fizessen, és jól is járjon. Viszont ezek az emberek olyan szakmát választottak, amin mások egészsége vagy akár élete múlik. Ebből kifolyólag azok a mások kiszolgáltatottak velük szemben - és itt van a lényeg, azt hiszem.

Az ilyen ember hatalmát nem a saját tehetsége, a szorgalma vagy hozzáállása adja, hanem az én életösztönöm.

Természetesen akad kivétel, rögtön kétféle is: az egyik nagyon becsületes, többnyire szegény, kedves sztk-s, a másik szintén kedves, nem lehúzós, mégis piszkosul gazdag magánorvos.

A kettő közötti különbséget a karizma, a tudás, a hozzáállás és az ész adja.

Ami viszont nagy szerencse, hogy Magyarország rendkívül gazdag kőolajban, földgázban, és az ország testét hatalmas arany- és gyémántlelőhelyek szabdalják keresztbe és hosszába, így semmi gazdasági hátrány nem származik abból, hogy itt ennyire utál dolgozni a nép.

Egyedül azt nem értem, hogyan lehet valaki akkora szerencsétlen lúzer, hogy rosszkedvű legyen, miközben gyógyszertárban dolgozik.

Az egy dolog, hogy a női test és egyes parfümök után a gyógyszertáraknak van a világon a legjobb illatuk. A pácolt fa, az aszpirin és az a sok finom vitamin kompozíciója a levegőben mindig könnyeket csal a szemembe. A jó - és műkedvelő - orvost onnan lehet felismerni, hogy a rendelőjében kellemes illatú gyógyszereket tart.

Na de a rosszkedv? Úristen. Hány ezer féle gyógyszer van egy patikában? Ha ABC rendben halad, és minden nap alatt másikat vesz be, évek alatt sem ér a végére.

Aki ilyen munkahelyen sem képes a boldogságra, az tényleg nem érdemli meg.

 

quote :: 2010. december 27., hétfő, 22:20:28 :: 3 komment

"Világéletemben csak azért nyúltam drogokhoz, hogy képes legyek értékelni a józanságot."

(névtelen szerző)

 

merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family

Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.

A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.

A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:

- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?

Anyám válaszol:

- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.

Na, ettől kiborultam.

Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.

- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.

Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.

- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.

A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.

- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.

Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.

Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.

- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.

Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.

Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)

A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.

Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.

Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.

Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.

- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.

 

magnesium :: 2010. december 20., hétfő, 04:52:22 :: 1 komment
dialogue

Annyit segítek, hogy az első mondat nem az enyém volt.

- Süssek neked gesztenyét? Szereted? 
- Megeszem. 
- De süssek neked? 
- Ha szeretnél. 
- Én nagyon szeretem. 
- Gondoltam. 
- És van benne sok magnézium. Ami jó hatással van az idegrendszeremre. Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá. 
- Óh, pompás ötlet ez a gesztenyesütés. Nagyon szeretném. Fogjunk máris hozzá. 
- Először be kell áztatni. 

... 

- Te, nem akarod lassan kivenni a vízből a gesztenyét, és megsütni? 
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted. 
- Hiszen mondtam. 
- Nem rég óta ázik. 
- Ez igaz. Úgy két órája. 
- Az előbb még nem is akartál enni. 
- Elsősorban az áztatás miatt kérdeztem, hogy kisütöd-e. Persze, ráér. Még nem kezdett el kicsírázni. 
- Mi van? 
- Olvastam egyszer egy könyvben, hogy ha egy fa magja kicsírázik, és nem figyelsz rá, később már nem tudsz mit kezdeni vele. Benövi és elpusztítja az egész bolygót. Igaz, az egy nagyon kis bolygó volt. És valami majomkenyérfa. Ez meg végülis csak szelídgesztenye. Talán nem növi be az egész Földet. De azért nem örülnék neki, ha nem tudnék bemenni a konyhába a hatalmas gesztenyefáktól. Magnézium ide, magnézium oda, nem tenne jót az idegrendszeremnek. 
- Leütlek.

 

news :: 2010. december 18., szombat, 01:11:38 :: 0 komment

Az év szalagcíme:

"A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság tegnapi ülésén bejelentették, hogy a tavaly nyolc évre elfogadott nemzeti drogstratégiát a kormány vállalhatatlannak tartja és megszünteti. Portörő Péter nemzeti drogkoordinátort és három munkatársát néhány napja már felmentették."

 
< 1 3 5 7 9 10 12 13 14 15 16 17 18 20 21 23 25 28 30 33 >