zohan :: 2008. augusztus 23., szombat, 04:12:35 :: 6 komment
cinema
Véletlenül se hallgassatok a fanyalgókra és a bérből élő kritikusokra, a Zohan jó.
8 / 10
the dark knight :: 2008. augusztus 07., csütörtök, 16:45:34 :: 14 komment
cinema
Batman kedvesét (Katie Holmes) elrabolta a scientology egyház és Tom Cruise. Az új Rachel szerepében Maggie Gyllenhaal agonizál. Donnie Darko nővérének és a mazochista Titkárnőnek egy unatkozó, gumiruhás milliomos nem sok újat tud mutatni.
Az előző részben a drámarendező Christopher Nolan pörgette vissza az antiszociális hős történetét. Az izgalmas vívódás és jellemfejlődés mellett olyanra sikerült az akció, mint amilyen Stallone Hamletjében lehetne a drámai szál. Ám Christopher második Batmanjében - sajnálatos módon - a dráma és a harc között már sokkal kisebb a minőségbeli különbség.
Heath Ledger, bár 2008 januárban rossz leosztásba nyúlt, elképesztő meggyőző erővel alakítja a sérült lelkű, láng elméjű Jokert, akit szörnyű gyerekkora szüntelenül kísért. Szociális oktatóanyagnak tökéletes, akciófilmben nehezen tudnék elképzelni ennél rosszabb koncepciót. Két és fél óra küzdelem három szerencsétlen, lelki nyomorék között, akiknek az összes cselekedete emberi és érthető. Hiába öli Joker sorra az ártatlanokat, egyszerűen képtelenség gyűlölni őt. Az egyetlen reális érzelmi reakció a sajnálat, és ennél többre nem futja Denevérembernek sem, ezért a film jelentős részében azon mereng, hogy az egészből kiszáll.
Rachel nem jár Batmannel, mert fél, hogy éj leple alatt maszkban harcoló férfi oldalán nem élhet normális életet. Inkább az alvilággal fényes nappal, maszk nélkül szembeszálló Dent mellett próbálja megtapasztalni a nyugalom és a biztonság eddig ismeretlen szintjeit.
A Dark Knight high-tech, cirkuszi freakshow, ahol kizárólag Rachelt lehet utálni. Esetleg még a világra haragudhatunk, már akinek ehhez moziba kell mennie.
6.5 / 10
Wall-E :: 2008. augusztus 04., hétfő, 20:19:26 :: 29 komment
cinema
Wall-E, a Rövidzárlat című filmből inkarnálódott robot helyetted takarít. Helyetted, és a többi, sok-sok milliárd ember helyett, akikkel együtt tönkrevágtad a Föld nevű planétát. Bravó.
A magány háromdimenziós ábrázolása tökéletes, Wall-E egyetlen társa egy csótány, akit a robot rendszeresen eltapos, hiszen a második legrosszabb érzés a világon, ha nem hagynak békében, egyedül keseregni a magányodon.
Váratlanul leszáll az égből egy makulátlan külsejű, flegmatikus, pszichopata luxusribanc. A kétkezi munkás, szemétfeldolgozó Wall-E - bolygó robotlány-választékát figyelembe véve megbocsátható módon - úgy gondolja, ők ketten ideális pár lennének. Nyomban belé szeret. Az érzés a legkevésbé sem kölcsönös. Wall-E csetlik-botlik, bolondot csinál magából. Tudjuk jól, mennyire hatékony módszer ez.
A karrierista Eve saját munkahelyén találkozik újra Wall-E-val. Szerelmi taktikája változatlanul a teljes ignore. Az űrállomás azonban kapitalista módon bánik a törtető robotlánnyal: rivális kollégái szabotálják a kutatómunkát (amit meglepő módon Wall-E-val végeztetett el). Az elkeseredett lány ekkor ébred rá, hogy Wall-E-t továbbra is érdemes céljai érdekében használnia. Kölcsönössé nemesedik a szerelem. Erre mondják, hogy minden nő szerelmes.
Később megjelenik Wall-E apja (a nagy Wall-E), aki bántja az ifjú párt. Láthatunk nagy számú boldog, kövér embert. Nekik kisbabák potyognak a karjaikba. Végül előkerül az elveszett csótány, és irány Amerika. Nyilvánvalóan nincs itt semmi baj.
A Wall-E optimista film.
9.5 / 10
wanted :: 2008. június 27., péntek, 18:01:52 :: 1 komment
cinema
*** SPOILER ***
A Wanted olyan hű és olyan vérszegény utánzata a Matrixnak, amit, ha szellem volna, a temetőből már nem engednének vissza a többiek. A film első kétharmada alázatos, szolgai és teljességgel dilettáns remake, amit nevetséges Star Wars- és Golyózápor-utánérzés tetéz.
A saját életével mit kezdeni nem tudó főszereplő kiképzése nem igényel különösebb magyarázatot. A "nem tudom, ki vagyok" az Orákulum ajtaja fölött lógó "ismerd meg önmagad", a szövőszék a "mindannyian azt tesszük, amit tennünk kell", az újraélesztés úgy fest, mint amikor Neo magához tér. Jó hír, hogy Trinitynek ezúttal sokkal nagyobb melle van, rossz hír az értelem teljes és kérlelhetetlen hiánya.
A Wanted főszereplője az a nem túlságosan ritka embertípus, aki soha életében nem gondolkodik, kivéve, ha feltétlenül muszáj, és olyankor sincs benne több köszönet, mint ha egy amőbát kérdeznénk a relativitás-elméletről.
Morgan Freeman játéka tökéletesen kifejezi, amit a Wantedról gondol. Ha a hírességek csarnokából áthozták volna helyette az őt mintázó viaszbábut, a különbség nem volna észrevehető.
Angelina Jolie a forgatás során láthatóan azon gondolkodott, melyik szerencsétlen országból fogadja örökbe az ötvenegyedik gyerekét. Ha jól sejtem, a főszereplő férfihős számításba jött.
A Wanted nálam Jolie miatt 17 pontról indult. Ebből csak és kizárólag a roppant ostoba jelenetek esetén vontam le egyet-egyet. Így jött ki az alábbi érték.
2 / 10
happening :: 2008. június 23., hétfő, 04:37:11 :: 10 komment
cinema
Kegyetlen tréfa Happening címmel illetni olyan filmet, amelyben az égvilágon semmi nem történik. Növényes horrortól minimum négy méteres, lopakodó vénusz-légycsapót várnánk. A Happening a szél elől való elfutást és cserepes virággal folytatott béketárgyalást kínálja.
A növények által termelt méreg három fázisban hat: először zavarossá válik a beszéd, majd esetlenné a mozgáskoordináció, végül beáll a halál. Nem egészen értem a koncepciót, hiszen az emberek évezredek óta, mindenféle méreg nélkül is pont így csinálják.
Eleinte a növények mellett gyanúba keverednek a terroristák. A bizonyítás - arra, hogy mégis a növények támadnak - úgy hangzik, hogy ők többen vannak. A rendkívül szellemes forgatókönyv teológiai szemszögből: a vita a juharfán való hintázás megengedett hosszáról (15 vagy 20 perc)a szokásos alkudozás Istennel. Ha túl sokat hintázunk, a fa megsértődik, és akkor baj lesz. A Bibliában a városok mindig a gonoszság melegágyai, a jóság a kis közösségekben és a magányos emberekben lakik. A jelek (csapások) a helytelen útra figyelmeztetnek. Ezzel el is mondtam mindent.
"Ha nem vigyázunk, baj lesz", valamint: "borzasztó, de már semmi ötletünk nincs". Mindezt úgy, hogy egy hároméves gyerek is értse.
5 / 10
hulk 2 :: 2008. június 21., szombat, 01:25:52 :: 1 komment
cinema
Minden szuperhős kifejez valamit: Superman azt, hogy a kivételes képességekkel rendelkező ember észrevétlen beilleszkedése a társadalomba roppant körülményes, Batman éjsötét depresszióban fetreng a legyőzhetetlen gonoszság hömpölygő áradatának láttán, Pókember nem képes behálózni a nőt, akibe halálosan szerelmes, X-Men fennhangon hirdeti az evolúciót. Hulk annyit árul el, hogy az emberek többsége roppant ideges.
Ő az egyetlen szereplő a filmben, aki tökéletesen szabad. A többi vagy parancsot teljesít, vagy valamiféle kötelességtudatra hallgat. Hulk kedvére rohangál, és ha ideges lesz, szétver mindenkit. Megvilágosult tudatállapotából időnként kirángatja a barátnője, akit még mindig szeret.
Nehéz feladat végigvinni úgy egy filmet, hogy a rendezőnek a forgatás kezdetén fogalma sincs, mi történik a következő húsz percben, vagy még később. Jobb nem is próbálkozni ilyennel.
Alapvetően azoknak az embereknek készült, akik a játékteremben a boxöklöt verik pénzért. Azért nem nulla pontot adok rá, mert a formátlanul gyönyörű Liv Tyler és az állandó inszomniás Edward Norton mindent megtettek, hogy kihozzanak valamit ebből a rettenetből.
3 / 10
the other boleyn girl :: 2008. június 19., csütörtök, 04:06:28 :: 4 komment
cinema
Abban az időben járunk, amikor a nőknek nem kellett napi nyolc órát dolgozni a férfivadászat mellett, a naplementét nem takarta magasfeszültségű vezeték, az utcákat nem rondították förtelmes plakátok, este tűz lobogott a kandallóban a mobilinternet halott villogása helyett, a bort arany kupákból itták, tetőtől talpig gyönyörű ruhákban jártak az emberek, tehát amit úgy nevezünk: sötét középkor.
Főszereplőnk két nő közül választhat. Az egyikük Natalie Portman, a másikuk Scarlett Johansson. Nehéz helyzet, és mivel mindkét nő mellét leszorította a jelmezes, kizárólag arc és mozgáskultúra alapján kellene dönteni.
Csakhogy emberünk neve Henrik, továbbá megfogadta a "Tíz tipp csajozáshoz kezdőknek" című könyv első ajánlatát: "Amennyiben lehetséges, legyél te a király". Ennyi. Henrik másban nem igazán jeleskedik. Kellene? Hiszen ez is bőven elég ahhoz, hogy rájöjjön: nem kell választani. Övé lehet mindkét ribanc. Ha nem akarja, akkor is, hiszen a lányok nem restek: csábítanak és szülnek, mint a gép.
Érdekes, hogy az "inkvizítoros" filmekben az értelmesnek látszó vádlott rendre megpróbálkozik az "Isten tudja, mi az igazság, és majd ítél önökön" szöveggel, mintha lenne bármi esély, hogy egy magas rangú pap hisz Istenben. Kedvenc jelenetem a fejétől elválasztott test mellett álló püspök: szinte mozdulatlanul mered a tömegre. Biztos arra gondol, Isten mennnyire örülhet, amikor a szent penge ismét lesújt.
Röviden összefoglalva: a nők valamivel okosabbak, a férfiak valamivel erősebbek, a kettő közül hosszútávon az utóbbi valamivel többet ér, az élet rossz, meghalni szintén rossz, legalábbis erről az oldalról nézve mindenképp.
8 / 10
indy four :: 2008. június 10., kedd, 01:19:24 :: 33 komment
cinema
Indiana Jones 4
"Nem nézzük a félkarú bácsit, és legkevésbé sem beszélünk róla, így is épp elég rossz neki" - mondta anyám még húsz évvel ezelőtt a kettes metrón. Nyugodtan hozzátehette volna: "és nem írunk a negyedik Indiana Jones-ról", már ha olyan családból származnék, ahol téma lehet George Lucas.
George, és hasonlóan tehetséges barátja, Steven Spielberg azon több száz millió szerencsétlen közé tartoznak, akik képtelenek feldolgozni, hogy magasról ignorálják őket az ufók. Valljuk be, George-ot, Stevent és az intelligenciát kizárólag azért emlegethetjük egy mondatban, mert orvul belecsempészik a filmcímeikbe ezt a szót. Az összes filmjük pont annyira intelligens, mint amennyire tudományos vagy fantasztikus a Star Wars. Persze mindenki azzal foglalkozik, ami számára a legnagyobb problémát jelenti.
Minden ufó, amit a filmjeikben látunk, egyfajta segélykiáltás a két derék férfiember szájából, hiszen nyilvánvalóan nem él az univerzumban olyan intelligens lény, aki kíváncsi lenne George Lucasra vagy Steven Spielbergre. A zokogva térdelő építész jut eszembe a Monty Python jelenetből, aki a földön csúszva-mászva könyörög a szabadkőműveseknek: "vegyetek már be, rohadékok".
George vajon azt gondolja, aki kicsit is szereti Indiana Jones-t, jellemzően úgy akar emlékezni rá, hogy az Alienben látható idegen lény koponyájával rohangál a Serious Sam: Second Encounter nevű first person shooterből "átemelt" maya templom alatt parkoló ufóban? Gratulálok.
Környezeti katasztrófa vagy őrült hadvezér hosszú évtizedek alatt nem pusztít el annyi értékes lelelet, mint amit Indiana Jones másfél óra elmebaj közben felaprít.
Igazán kemény férfi ő, méltó ellenfele a pálcika vastagságú ukrán luvnya, aki dugatlanság okán halott alieneket simogat, és világító, rezgő koponyákra gerjed. A legpuhányabb omegahím is felszedné két perc munkával, talán még Indy is, ha nem jelenik meg a vásznon a nagymamakorú ex-nője, aki elől a bátor régész mindig a bolygó ellentétes pontjára menekül.
Állítólag a rajongók szerint jó ötlet volt, hogy Indy párja 60 éves néni. Ebből kiderül, kik szeretik George Lucas és Steven Spielberg filmjeit. Harrison Ford a való életben minden bizonnyal 16 éves lányokat próbálgat (megteheti, ugyanis pont annyi pénze és esze van, amennyi ehhez kell).
Jöhetne már valami kataklizma, ami hanyatló világunkban rendet tesz és kitakarít.
0 / 10
gold :: 2008. május 31., szombat, 18:51:14 :: 2 komment
cinema
A várakozásokhoz képest rettentő gyengén startolt Vincent van Gogh: Starry Night című festménye. Az örvénylő égbolt alatt sötétlő kastélyra az első héten kevesebben voltak kíváncsiak, mint Henri Toulouse Moulin Rouge-ára, ami a listán a tizenegyedik helyen szerepel.
Szintén csalódást okozott Herman Hesse műve, a Journey to the East. A száztizenkétezer dollárba kerülő kiadás az év végéig is nehezen hozza vissza a befektetett pénzt. Valószínűnek látszik, hogy folytatás nélkül maradnak a rajongók.
Újabb bőrt húznak le minden idők legsikeresebb festményéről, a Mona Lisáról. A kifejezetten gyűjtők számára készülő, dupla vásznas kiadás bevétele várhatóan meghaladja a tízmilliót. Ugyancsak kasszasikernek ígérkezik a Sixtus-kápolna digitálisan felújított és újravágott boltozata. Úgy tűnik, a producer-festő Michalangelo bármibe nyúl, az arannyá változik.
Jól tartja magát az Anna Karenina. A növekvő olajárak és a jelzáloghitel-válság ellenére a könyv eddig súlyos százmilliókat hozott, a kiadó a múlt héten mégis kezdvezőtlen eredményről számolt be. Valószínűleg komoly hiba volt annakidején az írói változatot megjelentetni. A próbaolvasások során a tesztalanyok 82%-a a négy lehetséges befejezés közül azt választotta, amelyben a főhős életben marad, és szinte mindannyian szívesebben ismerkedtek volna meg egy három-négy évvel fiatalabb, szőke hajú Annával. Ha Tolsztoj egy elhibázott szerződés miatt nem kap szinte szabadkezet, a mű ugyan az eredeti címmel, ám vígjáték műfajban íródik, ami a kritikusok szerint 20-30%-kal növelte volna a bevételt.
Erre mondják, hogy késő bánat.
in bruges :: 2008. május 30., péntek, 02:26:56 :: 20 komment
cinema
Remélem, a Styx hullámain hánykolódó csónakban a Kaszás feltesz majd néhány kínos kérdést annak a szerencsétlennek, aki a nagy eszével "Erőszakik" magyar címet adott az In Bruges-nak. Ennek köszönhetően ülnek be a neander-völgyiek makogással rombolni a ritka élményt: Colin Farrell skinheadet, nőt, törpét, kanadait és egyéb halmozottan hátrányos helyzetű embereket ver.
A gengszter-western-angol humor alapú dráma olyan egyszerű kérdésekre keres választ, mint élet, halál, pokol és menny, és hogy miként lehetséges néhány napnál hosszabb ideig elviselni Belgiumot.
Martin McDonagh tisztelettel és értelemmel nevet a Halál groteszk maszkot viselő arcába. Talán az egyetlen lehetséges utat járva, amelyen értelmes és szellemes ember halad az ismeretlen és az ősi félelem felé, a filmtörténelemben korántsem első alkalommal világítva rá, hogy létezik az elmúlásnál is veszedelmesebb misztikum és keményebb ellenfél: az eltökélt terhes nő.
9.5 / 10
i'm a cyborg, but that's ok :: 2008. május 25., vasárnap, 15:11:26 :: 1 komment
cinema
Cyborg vagyok, amúgy minden oké
Cha Young-goon (Su-jeong Lim) skizofrénnak képzeli magát, és azt szeretné hinni, hogy hangokat hall, ezért az elmegyógyintézetbe szállítják, ahol egy terápia-ellenes doktornő minden betegnek minden nap visszamondja a tévképzeteit, nehogy valamelyikük elfelejtse, mi baja.
A skizofrénia összekötő kapocs Cha Young-goon és a nagymamája között, aki önmagát az egerek anyjának gondolván álló nap retket rág, és akit Cha Young-goon anyja a szanatóriumba költöztet. Úgy tűnik, a boszorkányság mellett az elmebaj és a szeretni való természet is kihagy minden második generációt, bár az egymást követő jelenetekből arra következtethetünk, hogy Cha Young-goon a nagyijával ellentétben vagy teljesen egészséges, vagy valóban robot.
Eleve elrendelten szeret egymásba a cyborglány és a lelkeket lopó Park Il-sun (Rain), akit 15 éves korában elhagyott az anyja. Végre egy nézhető film, ami nem az apakomplexusról szól. A kettőjük közötti, első pillanatban kialakuló finom intimitást élénk színek, különös formák és tökéletes beállítások teszik igazán varázslatossá.
Helyenként fárasztó, de gyönyörű ívű szerelmesfilm.
9 / 10
Street Kings :: 2008. május 24., szombat, 01:51:43 :: 0 komment
cinema
A Matrix és a Démonvadász után Keanu Reeves végre látható egy valódi sci-fi-ben. Az Utca királyainak helyszíne távoli bolygó, ahol az emberhez meghökkentően hasonló lények élnek egy városban, amely kísértetiesen úgy fest, mint Los Angeles. Az idegen lények közül néhányan kisebb baráti társaságba tömörülnek, amelynek a neve: Rendőrség. Zavarbaejtő körülmény ez, ugyanis a szervezet a földi rendőrséggel semmilyen módon, semmilyen megközelítésben nem rokon.
Tom Ludlow (Neo) minden reggel arra ébred, hogy jobb kezével révetegen húzogatja a fegyverét. Fogat mos, és a fegyvert újra, óvatosabb és finomabb mozdulatokkal dörzsöli.
A felesége már nem él. Nem tud neki segíteni.
A teljes baráti társaság (Rendőrség) egyetlen feladata segíteni Tomot, hogy a rossz embereket lelője. Dolgukat nem a bűnözők ravaszsága nehezíti, hanem a tény, hogy őt egytől-egyig valamennyien, egy emberként utálják. Övé az összes dicsőség, ami ezen a bolygón jár, ha magányos és részeg rendőrként minden munkanapon nagy mennyiségű embert ölsz.
Tomot - és a nézőt - egy galaxisközi utazó ügynök igyekszik mentálisan összeroppantani. Távoli világokban szerzett tapasztalatát duruzsolja az elszánt, alkoholista rendőr fülébe: "létezik másik, bár kevésbé izgalmas út, mint golyóálló mellénybe bújva lelőni a mozgó lényeket".
A kapitány, Jack Wander (Forest Whitaker - aki minden filmet elad elképesztően szürreális, kancsal tekintetével) próbálja visszarángatni Tomot a helyes útra, vagyis nagy mennyiségű lőszerrel, instrukcióval és célponttal látja el.
Két módon teszi próbára a nézőt a Street Kings: az egyik, hogy Tom alkoholizmusának a szerepe és a kimenetele végig teljes titokban marad, a másik, hogy a néző esetleg azt gondolja, ebben a világban is olyasmi a tanulság, hogy nem kell mindenkit lelőni.
6 / 10
speed racer :: 2008. május 20., kedd, 04:04:54 :: 4 komment
cinema trip
A szem által gondosan összegyűjtött és a látóidegen keresztül továbbított információ 90-95%-át az emberi agy egyszerűen kidobja, ami önmagában nem magyarázza meg, hogy ez a csodálatos vizuális orgia ekkorát bukott, de nem szeretném egyetlen olvasómat sem a szokásosnál is nagyságrendekkel jobban megbántani.
Korábban soha nem fordult elő, hogy a jegykezelő egy teljes percen keresztül próbáljon lebeszélni a filmről. A bemutató napjára tervezett négy vetítésből három az érdeklődés teljes hiányában elmaradt, és a negyediket is kizárólag miattunk kellett megtartani. Ezek után - ismerve a bolygó mentális állapotát - már nem ért különösebb meglepetés a teremben.
A Wachowski-testvérek új mozijában alternatív-üzemanyagot használó autók versenyeznek: minden járművet színtiszta L.S.D. hajt. A kipufogókat elhagyó pszichedelikus égéstermék láthatóan rányomta a bélyegét az egész forgatásra. Úgy vélem, a világ finomságaira érzékeny lelkű ember ilyenkor okvetlenül ünnepel.
A történet fókuszában a Speed család áll. Racer nevű fiuk ül a volán mögött, de mindenki dolgozik vagy főz valamit, vagy legalább szereti a többieket. Az összetartás, a harmónia és az egység hátterében egy távoli bolygóról érkezett, jólelkű és végtelenül intelligens lény áll, aki egy csimpánz testét öltötte magára, és a háttérből dróton rángatja az egész familíát. Ez az információ a filmből egyáltalán nem derül ki, ezért gondoltam, hogy inkább elmondom.
Az egyetlen konfliktusforrás abból fakad, versenyeken Racer nem egyedül áll a rajtvonalhoz. Életét ellenfelek teszik keservessé, akik megmagyarázhatatlan módon hozzá hasonlóan győzni szeretnének. Ezek az emberek csak a Speed-nézőpontból gonoszak, lehetett volna olyan filmet is rendezni, ahol ők a jók. Ugyanúgy szomjazzák a győzelemmel járó eufóriát és a pénzt, mint Racer. Vagyis, mint a csimpánz, aki mindent irányít.
A Speed Racer családcentrikus, ami azt jelenti, hogy az apakomplexust több perspektívából közelítjük a szokásosnál. És ha esetleg valaki mégsem tudná értékelni, hogy a valaha készült legélénkebb színeket használó film egyetlen képkockáján sem borul fel a színegyensúly, sem azt, hogy a filmtörténelemben talán először örül egy anya hitelesen és értelmesen érvelve annak, hogy a fia autóversenyzik, az ne csüggedjen, mert hamarosan a mozikba érkezik a "2008-ban már egyáltalán nem várunk tőled agymunkát tizenkettő."
9 / 10
circle :: 2008. május 19., hétfő, 16:10:00 :: 0 komment
cinema love dialogue
- Nosztalgiával ritkán kezdődnek történetek.
- Kivéve, ha Tarkovszkij-esten ismerkedsz össze a szerelmeddel.
the bucket list :: 2008. május 13., kedd, 00:00:56 :: 0 komment
cinema
Carter Chambers becsületes, dolgos néger: csóró autószerelő. Hollywood törvényeihez hűen ezt a szerepet kizárólag Morgan Freemanre szabad osztani, aki nagyjából annyiért olvas fel egy mondatot, amiből egy kisebb afrikai ország lakosságát egy hétig etethetnénk.
Jack Nicholson karakterét Jack Nicholson alakítja. Szerintem ez ragyogó választás. Rajta kívül kevesen, sőt, talán senki nem tudná ilyen hitelesen játszani Jack Nicholsont. Az egyszerűség kedvéért nevezzük mégis Edward Cole-nak őt.
A történet szerint a multimilliárdos, hedonista, különc, ateista Edwardnak és a végtelen bölcs, vallásos, grafomán, családcentrikus, napi betevőért küzdő autószerelőnek cirka 60-80 év alatt pontosan ugyanazok a dolgok maradtak ki az életből.
Carter hivatalosan rák miatt fekszik kórházban, a szemfüles Edward azonban pillanatok alatt felméri: újdonsült barátja a felesége elől menekül. A négy feleséget elfogyasztó férfiban ez roppant erős empátiát ébreszt. A gazdag fehérember a szegény néger segítségére siet. Ketten együtt, távol az asszonytól, három hónap alatt sokkal több tartalmas élményt élnek át, mint korábban egész életük során, tovább erősítve a köztük alakuló, magasabb rendű érzelmi kötődést.
A "spirituális" utazást valamiért nem Carter családja szponzorálja, hanem Edward, kettejük között mégsem borul fel az egyensúly, legalábbis abban az értelemben, hogy nincs olyan hely, ahol ne mondanák ki mind a ketten azt, hogy "shit". Legyen az a Taj Mahal, tibeti kolostor, vagy a Hegy, ahol állítólag - ha csöndben maradsz - "a Teremtő hangját lehet hallani".
A haldoklós filmekben kötelező teológiai párbeszéd előtt tíz másodperccel Edwardot a magángépén leszopja a Stewardess. A dialógusnak mégis az ad valódi mélységet, hogy Carter szerint az emberek 96%-a hisz Istenben. Frappáns átfogalmazása ez a következő két egyenlőségnek: Amerika = Világ, valamint: Hit = Nincs szex.
A film második felében következik a morális igazságtétel: igaz, hogy ha becsületes házasemberként élsz, nem feküdhetsz le a kedves, bájos, intelligens luxuskurvával, gazdag kéjencként viszont egyedül kell kibontanod a pizzát. Na ugye.
6 / 10
iron man :: 2008. május 08., csütörtök, 02:23:09 :: 10 komment
cinema
A vas rideg és kemény, az emberi test törékeny, meleg és puha, így Vasember már önmagában akkora ellentmondást képvisel, mint a kijelentés, miszerint "Magyarország a vas és acél országa lesz".
Tony Stark (Robert Downey Jr.) csodagyerek, bohém milliomos. Lakásában minimum négy, önálló, mesterséges értelemmel bíró, látni, hallani és szellemesen társalogni képes robot dolgozik. Tipikusan olyan hely, ahova bárki, bármikor észrevétlenül be tud lopózni - és ezt az összes szereplő megteszi. (A betűk után van még egy rövid jelenet).
"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" - írja Pál a korintosziakhoz címzett levelében, miután mérsékelt eredményességgel kérte Istent, vegye ki a tüskét a testéből. Hiro Nakamurával az apja közli, hogy "a sárkány legyőzéséhez a hősnek ki kell vágnia a saját szívét".
Nem túl bíztató, igaz? Szerencsére Amerika másképp működik. Tony birtokolja az ország legnagyobb fegyvergyárát, ő maga fejleszti a legújabb és legkorszerűbb fegyvereket, és fogalma sincs arról, hogy a találmányaival embereket ölnek emberek, vagy hogy ez esetleg rossz lehet. Afganisztánba kell utaznia, hogy tüskéket szúrjanak a testébe, és hogy később kitépjék a szívét - amire ő egyedül képtelen. Ettől az amerikai multimilliárdos észbe kap, és kezdetét veszi a Szent Küldetés.
Nem tudom, létezik-e olyan szuperhős, akinek elsősorban nem a saját maga által teremtett ellenségektől kell védelmeznie a világot. Amíg Batman nem rohangált guminadrágban, legfeljebb néhány ócska útonálló fosztogatta az éjszaka gyalogosan közlekedő milliárdosokat, aztán a második munkanapján létrehozza az örök ellenfelének számító Jokert. (Joker a képregényben nem zúzza halálra magát). Superman hiányában Lex Luthor unatkozó milliárdos marad egy ahhoz hasonló, jobbára ártalmatlan cég élén, mint amilyennél dolgozom. Pókember hármasával kreálta az antihősöket. (Ha valakit mélyebben érdekel az elmélet, olvassa el az évtizedekkel ezelőtt íródott Kozmikus főnyereményt - minden oldalában több az értelem, mint a teljes Vasember-filmben.)
Vasember motivációja - miután megvilágosodott, jó útra tért, és mindenkivel szembeszállva hozzáfogott Szent Küldetéséhez -, hogy sebezhetetlen páncéljában halomra gyilkolja Afganisztánban az arabokat. A vas erőt jelent, az arany és a platina gazdagságot és nemességet szimbolizálnak, tehát az erős, gazdag, sikeres és jó amerikai főállásban gonosz arabokat öl. A film negatív szereplője, a megátalkodott gonosz többnyire nem szeretné megölni az arabokat, hanem inkább üzletelne velük. Pont.
Láthatunk jó arabot is, ő számos nyelven beszél, orvos, vallási fanatikus - és hamar meghal.
Terrence Howard játssza a filmben a négert.
A szerelmi szál kimerül a rendkívül eredeti "miután a város összes jó nőjét megdöntötted és kidobtad, vedd már észre, hogy az asszisztensed szerelmes beléd, és valójában bomba nő". Vasember voltaképp öltözködési versenyt vív Gwyneth Paltrow-val. Az arany- és a titánrétegek gyarapodásával párhuzamosan válnak az asszisztens ruhái egyre kihívóbbakká.
Az utolsó tíz percben láthatjuk, mennyit fejlődött visszafelé az amerikai filmipar a Robotzsaru 2 befejezése óta.
4 / 10
3:10 to yuma :: 2008. május 07., szerda, 00:15:53 :: 18 komment
cinema
A Brokeback Mountaint azért szokás "cowboy-os melegfilm"-ként emlegetni, mert sokan nem tudják, hogy minden western a férfiak szerelméről szól. (A szexjeleneteket üzleti okokból kivágják.)
Jelen esetben a szerelmi négy- vagy ötszög csúcsán a rablógyilkos bandavezér, Ben Wade (Russell Crowe) terpeszkedik, az ő kegyeiért küzd mindenki. Ben ellenállhatatlan sármja miatt bármelyik nő a nyakába ugrik azonnal, ha a férfi egy tetszőleges másik nő szeme színéről mesél, (vagy a Bibliáról, amit egyszer olvasott, mégis kívülről fúj). Nem meglepő tehát, hogy Bent már régóta nem motiválja a gyengébbik nem. Számára a nőkkel való szex, akár a gyilkosság, egyfajta terhes kötelességtudat. Ben igazából nem is gazfickó, hanem druida, a fákra madarakat rajzol, postakocsit rabol tehenekkel, és a vadnyugaton, ahol a döntő csatákat nem az utcán, pisztollyal vívják, hanem Biblia-idézetekkel a családi asztal melegénél, Ben mindig győztesen távozik.
Fő riválisa Dan Evans (Christian Bale), egyike annak a több száz millió amerikainak, akinek a földjén vasutat akarnak építeni. Nem nagyon láttam vagy olvastam olyan vadnyugati történetet, ahol a pozitív hős kertjére ne akartak volna lefektetni néhány sínt. Kissé olyan ez, mintha az M0-ás út Budapest összes utcáján és a megye összes településén áthaladna, a különbség annyi, hogy a vasút azért minden vadnyugati történet végén fölépül. A féllábú Dan annyit szeretne, hogy a vonat füstjét a háza ablakából csodálhassa, ne az út menti árokból. Felesége viselkedése alapján hősünknek nem csak a lábával akadnak gondjai. A pancser Dan úgy érzi, bizonyítania inkább az alfahím Ben számára kell, mintsem az asszony előtt. Dan fő bűne, hogy tisztára úgy néz ki, mint Tom Cruise - van tehát miért vezekelnie.
William 14 éves, szexualitása épp csak ébredezik, és nem képes az apja és Ben, a két ellentétes személyiség között választani. A fiú vívódása képezi a történet motorját.
Benbe szerelmes még Charlie Prince (Ben Foster). Ragyogó alakítását most nem részletezem, tűzön-vízen-poklon képes keresztülmenni Ben kedvéért. Vallásos áhitata egyfajta anti-keresztség felé vezeti.
Dan és Ben nem két egész ember, hanem egy ember személyiségének két oldala, hasonlóan a Harcosok klubjához, csak itt erre figyelni kell, mert James Mangold nem magyarázza el. Ben a való életben sokkal sikeresebb, mégis, pont annyira vágyik a Dan képviselte eltökélt, makacs morálra és a családfő szerepére, mint amennyire Dan szeretne győztes vezér lenni, és alfahím.
Ez az vágyódás magyarázza, hogy hőseink a vonat felé tartanak. Bent olyan csapat "tartja fogva", ahonnan naponta körülbelül 51 alkalommal tudna lelépni. Időnként valóban előresiet, és tisztítja a vonathoz vezető utat, hogy gyámoltalan őrzői, vagyis a kísérői ne akadjanak el. Ben szeretné, ha fogva tartanák, máskülönben esélyük sem volna ellene.
Russell Crowe egyik interjúban közölte, hogy számára egyetlen rendező létezik, aki nem más, mint Ridley Scott. Kategorikus kijelentését némileg árnyalja, hogy láthatóan komolyan veszi a szerepet, vagy, ha nem értette, akkor nagyon szépen ráhibázott, mit szeretne a rendező.
7.5 / 10
horton :: 2008. április 27., vasárnap, 00:50:23 :: 22 komment
cinema
Biztos rémlik, hogy a Nemo első képkockáin egy szörnyűséges hal felfalja a családanyát és úgy háromszáz gyermekét. Egyedül szerencsétlen Nemo és az apja maradnak életben.
Horton hasonlóan gyerekbarát kezdőjelenetében a nagy, zord, tüskés gömb leteperi a szép, gyönge, törékeny virágot. Kis híján vele együtt pusztul egy metauniverzum. A tovaszálló fehér gömb első ránézésre teremtés- vagy megtermékenyítés-szimbólum lehet. Mint később látni fogjuk, az utóbbi.
A harmadik percben szofista, egzisztencialista és materialista nézőpontokat ütköztet a relativitáselmélet alaptételeivel a gyermeklelkű elefánt és a tekintélyelvű kenguru.
A hátralévő időben a a kereszténység fontos kérdéseit érintjük, valamint kirándulást teszünk a társadalom- és a természettudományok birodalmában. Az utóbbiról elég annyit, hogy az elefánt jól hall, mivel nagy füle van, és mindenre emlékezik.
Nehéz nem észrevenni, hogy a film egyetlen valóban gonosz szereplője bevándorló, vélhetőleg orosz. Jobb ezt már 4-5 éves korban a gyerek fejébe sulykolni, ugyanúgy, mint hogy az ideális, boldog és sikeres ország államformája a monarchia, ahol az uralkodó család első fia örökli a hatalmat.
Az apró fehér gömbben szálló univerzum védelme, a többször ismételt "legkisebb élet is számít" szlogennel együtt nem más, mint kőkemény abortusz-ellenes propaganda. A földrengés és a világégés közben kórusban kiabált "nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben" pedig az iraki háború.
A progresszívnek álcázott (Horton = Galilei) mese valódi jelszava: irány a múlt.
Egyébként aranyos, és jellemzően az apa- és anyakompexusról szól, és látható benne hídjelenet.
6 / 10
vantage point :: 2008. április 24., csütörtök, 04:34:48 :: 7 komment
cinema
A globális terrorizmus ellen kifinomult és intelligens módon fellépni készülő amerikai elnök és a gyógyszerfüggő, idegroncs - ám vérprofi - biztonsági ember (Dennis Quaid) utopisztikus* szerelme másfél órába sűrítve, nyolc nézőpontból. A politikai korrektség jegyében mindkét szerelmes férfi, így Ripley-nek (Sigourney Weaver) csak 10 perc döbbenet jut: egyszerűen nem akarja elhinni, hogy az elnök volt kedvese visszatért. Addig nézegeti a biztonsági őr fotóját a híradós autóban, hogy a férfi végül hús-vér valójában megjelenik előtte - és kezdetét veszi a dráma.
Tökéletes amerikai álom: a magányos farkas minden hátrányos körülmény ellenére folyamatosan a dobogó legfelső fokán toporog, köszönhetően a vele született földöntúli tehetségnek, kitartásnak és vakszerencsének. A néger katasztrófa-turista a HD-ready kamerájával még akkucsere közben is életeket ment.
7 / 10
*: Gyakorlatilag minden filmet utopisztikusnak tekinthetünk, amelyben William Hurt alakítja az Amerikai Egyesült Államok elnökét.