progress :: 2009. február 13., péntek, 16:29:52 :: 3 komment
tech
"Az 1997-ben felbocsátott Iridium-33 nevű műhold ütközött össze az 1993-ban fellőtt Kozmosz-2251 nevű katonai műholddal. Igor Liszov szakértő szerint az ütközés elkerülhető lett volna, mivel az amerikai Iridium irányítható volt. A keletkezett törmelék kárt tehet a régi, valamivel magasabban eltemetett, kimustrált szovjet műholdakban, amelyeken atomreaktorok vannak. Így radioaktív törmelékekből álló öv keletkezhet a Föld körül."
Már 2009 van. Mi tartott ezen ilyen sokáig?
love lottery :: 2009. február 11., szerda, 17:55:15 :: 42 komment
love dialogue
- Azon röhögök, ahogy Dina az önzetlen segítségről beszél. Dina, aki "libáért táncol" és anyagi jólétén túl képes bármit lebarterezni.
- Ő a tányérmérleg a gonoszkópból. Kezét nyújtja feléd. Látod, hogy valamit tart benne. Érzed, tényleg a szívéből adja, és azon gondolkodsz, hogyan kell majd helyreállítanod az Egyensúlyt, ami felborul, mihelyst a kezed az ajándékhoz ér. Dina roppant elviselhetetlenül tud viselkedni egy felborult egyensúlyú univerzumban.
- Szerencsére a jobbak élmenyekkel is fizethetnek.
- Igen. Ma éjjel róla álmodtam. Lakást kerestem, és találtam egy csodálatos házat valamelyik budai hegy tetején. Átmentem hozzá, ám belém fagyott a szó, ahogy rám nézett és közölte: "nyertem a lottón". Azt hittem, ugratni akar. Mikor rájöttem, hogy valóban nyert, kérdeztem tőle, miért mondja el nekem, hiszen ezt senkinek nem szabad elmondani. Azt kérdezte: "szerinted?" - és mosolygott hozzá. Rögvest megértettem. Fogalmazni kezdtem a szerződést, milyen feltételekkel járhatnánk együtt újra. Ilyenek jutottak eszembe, hogy ismételt szakítás esetén természetesen nem kapok lóvét, a pénz az övé, én csupán a boldogságban osztozom.
- Erre mit mondott?
- Rövid ideig gondolkodott, aztán felvette, mi lenne, ha kiszámolnánk, mennyit költene rám reálisan, és azt most odaadná. Akkor nem kellene újra járnunk.
- Mennyit kaptál?
- Nem tudom. Így, hogy ébren vagyok, néhány száz millát érzek reálisnak. Álmomban nem hangzott el összeg, de nagyon örültem, hogy tudok belőle venni új számítógépet. Szóval nem lehetett túl sok.
- Ne feledkezzünk el a bécsi utazás költségeiről.
- Igaz. Laptop-vásárlásból nagyon kiképezted magad.
link :: 2009. február 10., kedd, 16:25:17 :: 15 komment
dialogue pharmacy
- Engem kezd idegesíteni, amit Mamzel művel.
- Ne is mondd, én teljesen kivagyok rajta. Fél évvel ezelőtt még leültem volna vele könyvet írni. Erre ma már nem vállalkozom. Perceken át keresek szavakat, amelyekre ő öt-hat másodperc alatt rálel.
- Nem bírnám elviselni, ha mérhetően jobb lenne nálunk.
- Tudom, most nyugtató szavakra vágysz, de nem megy.
- Ez az. Nyugtassuk inkább őt. Jól be kell gyógyszerezni, hogy elhülyüljön.
- Mit adjunk neki?
- Neked van gyakorlatod ebben. A skizofrén nagynénéd szedálós francia krémessel tömöd, ráadásul Mamzel mindig szeret téged, nem csak akkor, amikor felismer. Tuti elfogadja, amivel kínálod. Tegyél a teájába Valeriánát.
- Az nem jó. Attól csak belassul, de ugyanúgy ír.
- Igen, és? Azzal is időt nyerünk. Bármi jó, ami kicsit is visszafogja.
one chance :: 2009. február 05., csütörtök, 17:35:37 :: 71 komment
love dialogue
- Össze-vissza vagdossák magukat a nők: mell- és arcplasztika, zsírleszívás, új frizura és smink. Holott egyetlen tulajdonságon kell változtatni, és vele együtt minden a helyére kerül. Ez az önbizalom.
- Talán azért fekszenek kés alá, mert változásokat könnyebb kérni, mint nyers önbizalmat. Olyat nem árulnak sehol. A sikeres műtét végső soron jó irányba visz.
- Persze, persze, nincs ezzel semmi baj. Én arról beszélek, hogy ha a nő elé áll a jótündér, és egyetlen kívánságot teljesít, akkor ne új melleket válasszon, vagy kerek feneket, hanem önbizalmat. Az a leghatékonyabb.
- Értelek. Ha elém állna a jótündér, én egészen mást kérnék.
- Mit kérnél?
- Hogy mit kérnék, ha odajönne hozzám a tündér, és azt mondaná, egy kívánságom valóra váltja? Azt gondolnám magamban: "Édes, drága Istenem, köszönöm" - és gondolkodás nélkül tudnám, mit akarok.
- Mi lenne az?
- "Kedves Tündér, most azonnal költözz össze velem". Hogy a halálba kérhetnék bármi mást a tündértől? Kit érdekel a paraszt- vagy a királylány, ha együtt élhetsz a tündérrel? Onnantól az életed csupa mese és izgalom. Reggel, amikor dolgozni megy, biztos otthon hagyja néhány varázspálcáját, amelyekre épp nem lesz szüksége. Álló nap azokkal játszanék. Este hazajönne a munkából, fáradtan, és látná, hogy szétvarázsoltam az egész lakást. Mérges lenne picit, aztán szépen, együtt visszavarázsolnánk mindent, ahogy volt.
- Jól van, akkor beszélek vele.
elephant man :: 2009. február 04., szerda, 02:40:07 :: 32 komment
cinema
A legtöbb film a megkövezés modern kori megfelelője. Amikor Marcus Aurelius Maximus pengéje a gonosz cézár torkába ér, semmi kétség affelől, hogy a kés markolatát a néző keze szorítja. Elég a szomszédos fotelek karfáira vetni egyetlen pillantást. Ha Brad Pitt talpra áll a ringben, és egy jól irányzott horoggal padlóra küldi ellenfelét, az bizony közösségi morális elégtétel, bármennyire szeretnénk úgy hinni, hogy nem a mi kezünkhöz tapad a vér. A moziban azért fizetünk, hogy valakit véresre verjenek és feldaraboljanak, és ezen pont annyit változtat, hogy állítólag nem igaziból művelik, mint amennyit a válság közepén Izlandon segít, hogyha Björk otthon énekel.
A szerelmes vígjátékokban és az úgynevezett “művészfilmekben” többnyire elmarad a brutális elégtétel.
Szürreális filmről akkor beszélünk, ha első ránézésre fogalmunk sincs, volt-e kövezés, és ha volt, vajon ki, mikor, kit és mivel dobált.
Mert ha az első jelenetben egy nőt három elefánt letaglóz és megerőszakol, szokatlan gondolatok törnek ránk, és később, fejünket álomra hajtva, a fogmosómacis elalváshoz képest egészen más fajta élményekkel gazdagszunk.
A korántsem felhőtlen fogantatást klasszikus freakshow-setup követi. Olyan, mint Mónika vagy Balázs, sőt, a magyar médiaszereplők láttán gyakorlatilag bármelyik csatornánk tetszőleges műsorát hozhatjuk példaként: lelkileg nyomorék emberek vizslatnak testileg vagy lelkileg nyomorékokat. És mivel morális lények vagyunk, és a lelkünkben tündöklő fényességre árnyék soha nem vetül, nem hiányozhat a mögöttes ideológia. A szándék tiszta, jóságos és nemes. Elfogadás, megértés és életben maradás.
Nos, a szerencsétlen ember szereplése a tévében pont annyira szolgálja a társadalmi elfogadást, mint amennyire tisztesen él a cirkuszban pesztrált szörnyszülött. Nem kell a mese, a valódi szándék végtelenül egyszerű: nálunk szerencsétlenebb lény láttán kevésbé sajnáljuk magunkat.
Elefántembert hárman “gondozzák” felváltva, és ezt mindhárman saját érdekükből teszik. Mégis ő nyer (azt hiszem). A három férfi között árnyalatnyi különbség, hogy egyikük – sir Anthony Hopkins – elmereng, az ember mitől rossz, és mitől jó. Tipikus kérdés ez orvosoknál.
Elefántember fent említett keletkezése példásan vázolja, hogyan látja a rendező a férfi-nő kapcsolatokat (további információkért érdemes megnézni az Inland Empire-t). Ábrázolja az egyetlen tökéletes szülő-gyerek viszonyt, a tiszta és feltétlen szeretetet, amely abból fakad, hogy az illető egyáltalán nem ismeri a saját anyját személyesen. Az apa-fiú vonalat a három mutogató férfi jelképezi. Nyilván nem az apakompexusról szól.
Végül Elefántember anyukája az űrben lebegve elmondja: “Nothing ever dies”.
Úgy gondolom, ez a film kulcsmondata. Jó volna tudni, hogyan függ össze a cselekmény és a konklúzió, hiszen e mondat köré bármit építhetünk. Például két kőműves rakhatná a falat, valahogy így:
- Yesterday I figured out that nothing ever dies.
- Yeah, I know. Just give me some more bricks.
Talán azért kellett hozzá ennyire szívszorító felvezetés, hogy igazán és tiszta szívből akarjuk elhinni.
Így vagy úgy, David Lynch fekete-fehér filmje felejthetetlen élmény marad.
keep alive :: 2009. február 02., hétfő, 19:15:56 :: 1 komment
tech
Az imént végzett upgrade után szeretném büszkén leírni, hogy a szerverünk
$ uptime
18:13:12 up 1086 days, 19:21, 2 users, load average: 0.36, 0.22, 0.34
1086 napja újraindítás nélkül üzemel.
Természetesen Windows fut rajta. És még Mac OS X.
you came too early :: 2009. január 29., csütörtök, 01:16:14 :: 56 komment
- A fő probléma abból fakad, hogy ilyen nagy számú ember él a Földön.
- Az éhezőkre gondolsz?
- Nem. A baj ennél sokkalta magasabb szintű. Nincs elegendő emberi lélek forgalomban. Nem győzzük karmikus fejlődéssel ezt az irdatlan emberáradatot. Egyre több emberbe születik olyan lélek, akinek még a fűben szökdécselve kellene leveleket rágnia. Ehelyett a munkahelyemen ülnek. Végülis ugyanazt teszik, mint a sáskák, csak kevésbé áll nekik jól.
- Emiatt halnak ki sorra az állatfajok?
- Igen. Azért pusztul az élővilág, mert mindenki emberré változik. Túl hamar. Ezért kell háromszor is meggondolni a gyerekvállalást. Felelősen. Mi van, ha szülsz egy mókust? Vagy esetleg egy kígyót?
- Vagy sünt.
- És ez a folyamat egyre nagyobb károkat okoz.
- Lassan eltűnik a híres magyar szürkemarha.
- Mennek a Gárdába mind.
contest :: 2009. január 26., hétfő, 05:20:48 :: 28 komment
Házi feladat mondani még egy hagyományos, magyar ételt, amely az ABC-ben a másik kettő között helyezkedik el: pörkölt, prana.
(Egy jó megoldás biztosan van.)
words :: 2009. január 24., szombat, 23:48:53 :: 6 komment
social language
Haladjunk tovább.
“Annyira jó volt látni azokat az antik bútorokat, a szép, patinás székeket”. “Ezekbe a patinás hangulatú házakba rögvest beleszerettem”.
Aha.
A szárnyas patkánynak felminősített galamb játékos, intelligens és kétéltű névadójával ellentétben 86 féle betegséget terjeszt, amelyek beszerzését az emberen borzasztó tünetek követik. Konrad Lorenz nehezen győzte írásba foglalni ámulatát, hogyan terjeszthette elő az emberiség ezt a rusnya állatot a béke szimbólumának, tudvalévő a hím galamb a vesztes félt a párviadal végén lassan és kegyetlenül csipkedi halálra, szemben a farkasokkal, akik nőügyeik végére fájdalmas, ám ártalmatlan nyakszirtharapdálással tesznek pontot.
Rendeltetésszerű használat esetén a galamb magokat fogyaszt. A városi szemétfeldolgozóvá korcsosult verzió viszont felfal minden szerveset, amivel kínálják. Ha egyszer valaki kőolajat öntene eléjük, pár héten belül csődbe menne az egész Ewing-társaság.
A magok emésztése roppant sziszifuszi feladat, ezt mindenki tudja, aki reform konyhán élve, napi ötszöri étkezés mellett fogyott már két hét alatt húsz kilót. A Teremtő ezért a galambnak lassú és alapos emésztőrendszert adott, amelyben az elfogyasztott magvak hosszú napokon keresztül csúszdáznak lefelé. Ugyanennyi időt tölt a galambban az eléje szórt kenyér.
A kenyér túlnyomórészt koszból és szénhidrátból áll, és itt máris elérkeztünk a folyamathoz, amit a biológus-vegyész szaknyelv úgy nevez: savas erjedés. A városi galambok a világ legocsmányabb savgyárai, hála az okos nénikéknek, vagy mondjuk Jancsó Miklósnak, aki a Hídember paródiájának szánt “Legkisebb film...” ajánlójában liberális, lázadó intellektusát azzal a szimbolikus eszközzel igyekszik megvillantani, hogy a tilalom ellenére egyszerre két példányban eteti a galambokat. Talán ezért tart ott, ahol tart a magyar filmipar.
A bronz többek között rézből készül. A réz volt az első fém, amely az emberiség történelmében bemutatkozott, korszakot neveztek róla el. Igen szép és jó anyag, származását tekintve félnemes, az áramot és a hőt szívesen vezeti, és kizárólag duzzogva és nagyon lassan oxidálódik szabad levegőn.
Tiszta levegőre gondolok elsősorban, amely mentes a savaktól, sajnos azonban a nyuggerek és tudatlan követőik a galambok segítségével maró savvá alakítják a száraz kenyeret. (Mary Poppins gyerekei még magba invesztálták a zsebpénzt). Ez a kenyérsav marja zöldre a kupolát, és a zöldes oxidréteg – a néhai fém – neve a patina. A rézről lecsorogva a sav még hasznossá teszi magát, és egy menetben szétmarja a szépen faragott köveket.
A galamb a városi alien.
Valaki egyszer ennél a résznél feltette a kérdést: “Nem inkább a savas eső az?”, és mélyen a szemembe nézett, mintha azt próbálná sugallani, hogy a galamb egyáltalán nem repül. Repül az, méghozzá a felhők közé, és onnan magasról tesz le ránk.
A patinás szó jelentése tehát: “savasgalambürülékmarta”. A patina oxidációs termék. A fogalmat átitja a destruktivitás és a dekadencia.
Kéretik vigyázni vele.
underworld: rise of the lycans :: 2009. január 24., szombat, 20:21:08 :: 12 komment
A brazil szappanopera harmadik részében a fehér földbirtokos, Viktorio rabszolgákat gyűjt, mígnem lánya, a sápadt bőrű Szonyarinya felcsináltatja magát a rabszolgák eminens vezetőjével, összezúzva az addig tökéletesen működő, tekintélyelvű társadalmi rendet. Luciano beakaszt nemes vérű mostohatestvérének, és lázadást szít a négerek között, melyet Viktorio csírájában elfojt, és elkobozza Luciano érvénytelen szabadítólevelét. A nagy zűrzavarban azonban megszökik néhány leleményes néger.
Viktorio haragra gerjed, és a szerelmes párnak nagyon-nagyon rossz lesz.
Végül az erdőben lakó négerek ráébrednek arra, hogy mégsem olyan jó a saját szakállukra szedni a gyapotot, és rohamot indítanak a birtok ellen.
A Szonyarinyát alakító Rhona Mitra roppant izgalmas átmenetet képez ember és állat között. Otthonra elfogadnám, bár lakásban tartani jó eséllyel illegális.
4 / 10
afterjoy :: 2009. január 23., péntek, 14:50:10 :: 16 komment
sex
Az orgazmusban az utána következő 10-15 másodpercet szeretem igazán.
Azt az időszakot, amikor a férfi képes viszonylag tisztán, objektíven és józanul átgondolni, mik a céljai, mik a vágyai, nagy vonalakban mit akar az élettől, és mindenekelőtt tudja, hogy valójában kivel szeretné együtt tölteni a szabadidejét.
words :: 2009. január 20., kedd, 04:06:13 :: 66 komment
social language
Édes jó anyanyelvünk
Ismét segíteni szeretnék.
Egy gyakran használt kifejezést fogok körbejárni, amelyet alapvetően pejoratív értelemben dobálunk. Köszöntsük együtt a vádlottak padján a “plázacicát”.
“Ha plázacicát keresel, rossz helyen jársz” – olvasható a közösségi oldalak tucatlapján. “Te jársz ilyen helyekre? Nem gondoltam volna. Én a plázákat, és főleg az ott lakó embereket messziről kerülöm”.
A “pláza” spanyol eredetű szó, közös teret, városi, nyitott területet jelent, ahol az emberek sétálnak, bámészkodnak, és ne adj Isten érintkeznek egymással. A klasszikus plázák története a római korra nyúlik vissza. Gaius Antonius cézár kedves hadvezérének sietve írt levelében tizenhat jambusból álló versben foglalja össze, hogy a főtér plázáján sétálva az ősz csalóka kísértésétől ernyedten aláhulló narancsfalevelek illata miképpen idézte elé Cornelius szikár és férfias sziluettjét. Mi, magyarok igen jól ismerjük a római kort, hiszen az országunk szívéig terjeszkedő birodalom – Aquincum – nemrég ünnepelte kétezredik születésnapját. Igen emlékezetes pillanata ez az emberiség történetének, ekkor esett úgy, hogy életemben először – és remélem, utoljára – előre megfontolt szándékkal, józan ítélőképességem teljes birtokában autómmal a sűrű, hömpölygő tömegbe hajtottam.
A modernkori pláza némiképp mást jelent: fedett, labirintus-szerűen elhelyezett, csillogó-villogó üzletek láncolatát. Az első ilyen építmény hazánkban “Duna Pláza” néven bújt elő a keresztvíz alól. A tőle nem messze található, keresztelésre teljességgel alkalmatlan folyóról kapta a nevét, csakúgy mint a szintén a Dunáról elnevezett rádióadó. A popkultúra ennyire egyszerű. A Juventus a fiatalokhoz szól. Hány éven át hallgattuk a nótát, amelynek teljes mondanivalója a következőképp foglalható össze.: “Szeretem mozgatni. Te is szereted (kórus) mozgatni.” Hasonló sikerrel ment sokáig a “Nem érintheted meg” című dal. Mentségükre szolgál, hogy mindketten négerek.
Emlékszem, amikor az első pláza felépült, az ismerősök többször hívtak, hogy menjünk “plázázni”.
A “plázacica” és a plázába járó ember fogalmának keletkezése erre az időpontra datálható, és azóta mindkét kifejezés a hétköznapi kommunikáció részévé vált, ami egyrészt kétségbeejtő, másfelől az emberek általános mentális állapotát figyelembe véve semmiképp nem nevezhető meglepőnek. A közfelfogás szerint mindkét fogalom a felszínes, valódi értékeket nélkülöző, önmagukat és a többieket pénzben mérő, igénytelen, korlátozott szellemi képességekkel rendelkező személyek szinonímája.
Mindez számos sebből vérzik. Először is, az emberek valóban kategóriákba sorolhatóak az anyagi helyzetük alapján. A társadalomtudomány különböző csoportokat definiál azok jövedelme és pozíciója szerint. Mivel a plázákban található boltok árai magasak, nyilvánvalóan a tehetősek keresik fel az ilyen üzleteket, legalábbis ők vásárolnak ezekben. Gazdagnak lenni számos esetben szerencse kérdése – már ha eltekintünk az elmélettől, miszerint minden lélek maga választ testet, ő maga dönt, melyik emberbe születik –, másfelől én igen sok jómódú embert ismerek, aki kedvező anyagi helyzetét az eszének, és egyéb, a közfelfogás szerint pozitív tulajdonságának köszönheti (úgymint: kitartás, szorgalom, eltökéltség, ambíció).
Amennyire kategóriákba sorolhatóak vagyunk anyagi helyzetünk alapján, annyira nem vagyunk kategorizálhatóak személyiségünk és jellemünk szerint. A legtöbb ember összetett és egyedi jelenség. A “plázacica” és a “plázába járó személy” fogalma mégis összefüggést keres az egyén vásárlási szokásai, a jelleme és a “belső értékei” között, és azonnal kategorizál, ami nem csak azért szerencsétlen kísérlet, mert rengeteg igénytelen, buta, mondhatni, primitív ember tartja magát következetesen távol a plázáktól, hanem mert legalább ugyanennyi értelmes és gondolkodó lény jár oda vásárolni, ugyanis a használható boltok nagy része ott található. És nem csak a boltok, hanem a mozik is, amiről eszembe jut, hogy a “plázamozikban” vetített filmekről szintén divat lekezelően nyilatkozni, mintha egy film élvezeti értékét vagy mondanivalóját az határozná meg, hogy mennyire kényelmetlen a szék, mennyire nincs fűtés, a műsor mennyire nincs köszönőviszonyban az interneten feltüntetett látomással, és mennyire hallatszik át a falon a szomszédos előadás.
És bár nyilvánvalóan kapaszkodni kell valamibe azoknak az embertársainknak, akik képtelenek magukat másként definiálni, mint hogy “én nem járok plázába, nem festem magam (szépen), ékszerre sem igen költök (és a csávóm sem vesz nekem), mert hiszem, hogy az okos, értelmes és értékes ember mindenképpen csóró”, olvasott, művelt és fogékony emberként egyáltalán nem kell átvennünk gondolkodás nélkül az efféle rossz nyelvi szokásokat.
Én már jártam plázacicával, és esküszöm, nagyon jó volt.
happy new year :: 2009. január 18., vasárnap, 17:35:57 :: 9 komment
zodiac
Bak
Sorra veszed a nehezebbnél nehezebb akadályokat. Kitartásod és szívósságod érthetetlen a többi ember számára. Az élet azonban igazságos, hiszen rájuk - akik kisebb teherbírással rendelkeznek - a tieidhez képest vattányi súlyokat pakol.
Ha pék vagy, holnap nagyon korán kelsz.
Bika
Kevés időt töltesz a természetben, és ez lehangol. Túlságosan rég voltál igazán koszos. Az egyetlen örömöd, hogy főzés közben a felszálló gőz némileg zsírossá varázsolja amúgy is csapzott hajad. Az ágyban nem azt kapod, amire vágysz, szerencsére ehhez már hozzászoktál.
Vízöntő
A tél nem a te évszakod. Az unalmas és szürke emberek hömpölygő folyammá olvadnak össze. Tengerpartra és egyéniségre van szükséged. Ha a párod nem elég merész, ideje váltanod. Vagy legalább csald meg.
Halak
Szedd már össze magad.
Kos
Szándékaid alapvetően jók és tisztességesek. Hogy elkerüld a félreértéseket, érdemes lehet elsajátítanod a normális emberi viselkedés alapvető formáit. Ha szeretnél kevésbé sértődékeny lenni, magadon gyakorolj. A többiek úgysem tudnak igazán ártani neked.
Rigó
Valamennyi jegy közül rólad vesznek a legkevésbé tudomást. Használd okosan ezt az adottságodat. Ne próbálj bankot rabolni vagy másokat irányítani. Örvendj, hogy minden reggel felkel a nap.
Ikrek
Új könyvedet visszafelé olvasva azon gondolkodsz, kínos-e ágyba bújni a másodunokatestvérrel. Végülis mindegy, ha az ember igazán szeret valakit. Erkölcsösnek lenni nem jelent egyet azzal, hogy félünk cselekedni. Az erkölcs nem több, mint a megfoghatatlantól való görcsös rettegés.
Rák
Szeretnéd kimutatni a benned lakozó mérhetetlen szeretetet, környezeted azonban nem kellően fogékony mély érzéseidre. Segíts nekik, vagy sértegesd őket, ezt a kettőt értik igazán. Eddig is bevált.
Oroszlán
Leírhatatlan szenvedésen mész keresztül, és állapotod egyre rosszabbodik. Talán szándékosan tanít élet fájdalmon és kudarcokon keresztül. Talán így akar valamire rávilagítani. A jó kurva anyját az életnek - gondolod. Ha jót akarsz magadnak, ne állj mérlegre.
Szűz
Lassan teljesen ellep és beterít a kosz. Rohad a lakás, szalad az egész város. Hiányzik az életedből a misztérium. Ha keringőre kérnek, ne add bele magad. Az összes problémádat az okozza, hogy figyelmen kívül hagyod józan gondolataidat.
Mérleg
Ideje lenne a munkára és az élet egyéb területeire koncentrálnod, most, hogy a párkapcsolatod végre csodálatos. A többi terület romokban hever, ám a szeretett férfi miatt nem kell aggódnod. (Ez az összes mérlegre vonatkozik, hiszen a lelke mélyén minden mérleg nő).
Skorpió
Elmondhatatlan erkölcsi fölénnyel kezeled a gyarló embereket. Nem mintha neked magad vagy mások előtt bizonyítanod kellene. Pusztán pedagógiai céllal végzel morális útmutatást. Túlságosan kedvesen bánsz azokkal, akik az ellenkezőjét érdemelnék. Hiába, áldott jó lélek vagy.
Nyilas
Vicces, hogy hópelyhek szállingóznak alá a fodros felhőkből. Vagy honnan jönnek? Na mindegy. A rumos tea csodálatos ajándék. Nap mint nap felmelegít, ha már tüzes természeted nem élheted ki a pároddal. Megint kiszúrtak veled odafönt. Vagy ez mindenkinek ilyen nehéz?
where do you want to go today :: 2009. január 18., vasárnap, 14:02:08 :: 0 komment
dialogue
- Túl sok időt töltesz a belvárosban.
- Vannak előnyei. Néha az utcán szembejön velem egy magas, napszemüveges férfi, hatalmas léptekkel. Meglehet, a Bodies Kiállításra sietett annyira.
- Mindannyian oda sietünk.
you don't know who i am :: 2009. január 15., csütörtök, 19:10:35 :: 1 komment
dialogue
- Képtelen vagy a helyemen kezelni. Úristen, egyszerűen nem tudod, hogy én ki vagyok. Halvány fogalmad sincs arról, hogy kivel jársz!
- De hát nem is járunk.
save yourself :: 2009. január 15., csütörtök, 19:08:13 :: 10 komment
Kissé aggaszt, hogy mire az ember felfog valamit a világból, hipp-hopp elrepül ötven év, ugyanakkor végre megértettem, mire való a sport, az egészséges életmód és a rendszeres fogmosás.
save your city :: 2009. január 11., vasárnap, 22:53:36 :: 5 komment
politics
Akibe szorult minimális jóérzés, akiben lakozik csipetnyi emberszeretet, aki aggódik a világ sorsa felett és szeretné azt jobbra fordítani, vagy legalább minimális célt tűzve maga elé igyekszik lassítani a hanyatlást, az már minden bizonnyal készített otthon arasznyi méretű rongybabát, mely a lehetőségekhez képest maximálisan hasonlít arra, akit úgy hívnak: Demszky Gábor.
Ezt a babát minden humanista olvasztott szurokban forgatja, gondosan öntözi frissen ontott kakasvérrel, éles üvegszilánkokban hemperegteti, és izzó tűkkel döfködi át a telihold sápadt fényénél.
Még egyszer mondom: aki valamennyire is szereti a többi embert, egész egyszerűen nem cselekedhet másként.
Gábor, én voltam az, aki december huszonharmadikán a Petőfi Sándor utcánál ment veled szemben, láttam, hogy figyelsz, és ne csodálkozz, ha ismerős volt az arcom. Ha máskor nem, izzadt rémálmaidból felriadva, süvítő tüdővel levegőért kapkodva látnod kellett már.
A neved tudjuk. Ennyi elég. Nagyon gyorsan állj meg.
keep trying :: 2009. január 11., vasárnap, 22:40:24 :: 0 komment
dialogue boulevard
- Nem hiszem el. Nézd a Nők lapja címoldalát: "Till Attila, a férfi, aki kitart mellettünk". Szerinted mit jelent?
- Azt, hogy rondák, kövérek és unalmasak a nők.
- Nekem az jutott eszembe, hogy manapság egyre több férfi lesz homokos. Ez alapvetően helyénvaló. Melegnek lenni köztudottan számtalan előnnyel jár. Till Attila pontosan tudja mindezt, és régóta gondolkodik, hogy ő is meleg legyen. Egyelőre mégis kitart a nők mellett, szóljon ellene az ösztön és megannyi józan érv.
- Jó pozitívak vagyunk reggel, a második után.
2009 :: 2009. január 11., vasárnap, 21:37:29 :: 20 komment
Ismerek egy írót, rendezőt, dramaturgot.
Na jó, nem ismerem, csak hallottam róla. Főleg jókat. Annyi bizonyos, hogy a fenti három szakmában mindenki mást überel.
A pogányok Sorsnak nevezik. Szegény buddhistákat hagyjuk, ők szóra sem érdemesek. A keresztények pedig nem írkálhatják le csak úgy a nevét.
Én majdnem keresztény vagyok. Most majdnem leírtam.
Irigylem tőle a rendező elvet, amellyel a szálakat szövi, vágja ketté és varrja ismét össze. Újra és újra mosolyra fakaszt azzal, hogy amikor épp elveszíteném a fonalat, a hátam mögé lopózva a fülembe súgja: “Hé, itt vagyok. Én intéztem az egészet. Mókás, nemigaz?”
Mind közül, amit leginkább szeretek benne, a fejlett humorérzék.
Az én humorérzékem kevésbé fejlett. Munkaidőben főleg programokat írok. Kívülről nézve ez abból áll, hogy nyomkodom a gombokat, és a gép néha ilyeneket dob ki:
/home/mage/work/netoffice/include/casual.rb:573:in `plasma_cannon_turbine': undefined local variable or method `nfield' for main:Object (NameError)
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:232:in `join'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:232:in `export_xml'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:228:in `collect!'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:200:in `each'
from ./generator/export.rb:74
A fenti üzenet jelentése a következő: “Ez még nem az.”
Kivétel nélkül minden hibaüzenet pontosan ezt jelenti.
Ha jobban belegondolok, az elmúlt tíz évben abból éltem, hogy rendíthetetlenül nyomkodtam a gombokat, egészen addig, amíg a computer meg nem unta. Ha nem szólt többet, lehetett tudni, hogy odaértem. Hogy ez már az végre.
Bőven elég volna egyetlen üzenetet közölni: eleget dolgoztam-e már a programon, vagy egy keveset még szenvednem kell vele. A hibás és a jól működő kód nevetségesen kis mértékben térnek el egymástól, és szilárd meggyőződésem, hogy a gép pontosan tudja, mit akarok tőle, mégis megvárja, amíg egyedül, a saját erőmből érem el. Ritkán előfordul, hogy nincs üzenet, mégsem vagyunk még ott. Ebből tudható, hogy a látszat a számítógép számára is fontos.
(Más kérdés, hogy hibás program nem létezik, ahogyan soha egyetlen gép sem romlik el, de ezt valódi mélységében megérteni annyi fájdalommal jár, hogy azt jó szívvel nem kívánom senkinek).
Blogot írni kísértetiesen hasonlít a programozáshoz. Minél közelebb kerülök a célhoz, annál kevesebb hibaüzenet érkezik.
Úgy értem, komment.
Azt hiszem, oktalan volna a bolygó hátralévő pár évére abbahagynom. Nyakunkon kétezerkilenc. Vágjunk együtt bele.
cook :: 2008. december 25., csütörtök, 01:05:37 :: 7 komment
recipe
Lencsefőzelék
A tőzsde és valóság mérkőzéseiből rendre az utóbbi kerül ki győztesen. Bolygónk felhalmozott vagyona javarészt egyszerűen nem létezik. A megbánás ritka pillanatait nevezzük recessziónak. A jelenleg futó gazdagsági válság hat leggazdagabb orosz áldozata több mint száz milliárd dollár veszteséget szenvedett. Visszajáró olvasóim mellett az ő figyelmükbe ajánlom tiszta szívvel a szilveszteri lencse receptjét.
Hozzávalók: lencse, víz, só, cukor, olaj, hagyma, fokhagyma, babér, liszt, tejföl, mustár, torma, pirospaprika, türelem, jóindulat.
Boszorkányon és kacsán kívül még a rossz lencse az, ami a víz tetején lebeg. Könnyed mozdulattal leöntjük. Valamivel több fejtörést okoz a homok, amit jövedelmező árukapcsolással hozzámérnek az egy kiló lencséhez. Ha van rá mód, szűrjük át, és fél-egy napig áztassuk.
Főzés közben a leggyakoribb hiba, hogy kóstolgatjuk az ételt. Ettől többnyire megég a szánk. Már ha éhesek vagyunk, mert ha nem, ki lehet bírni, amíg a vételezett minta kihűl, de nem éhesen főzni elég beteges foglalatoskodás.
Fél zacskó lencséhez valamivel több mint egy púpozott evőkanál só kell, és annyi víz, hogy kényelmesen ellepje. Ha végképp nem bízunk az ösztöneinkben, szagolni ér. Aki szagról nem érzi, hogy elég sós-e az étel, az soha ne fogjon a kezébe fakanalat.
A lencsébe a fejünkön lévő koszorúból dobunk 3-4 levelet, és amíg fő, olajban vagy zsírban (játszanak: liba és kacsa) üvegesre párolunk 3-5 fej vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, és hozzáadunk egy bőséges kanál lisztet. Szénhidrát-diétások kettőt. Kis lángon, lelkesen kavarva fakó fahéj színűre pirítjuk, majd öntünk bele pirospaprikát, és levesszük a lángról. Paprikát égetni nem ér.
Ha ügyesek voltunk, a lencse már majdnem kész. Keverjük hozzá a lisztes-hagymás pirospaprikát, és tegyünk bele fél maroknyi, apróra vágott, füstölt libamellsonkát. Csülköt semmi esetre sem.
Disznót nem csak az arabok és a zsidók nem vesznek magukhoz, hanem a Bibliát forgató keresztények sem (tehát nem a katolikusokra gondolok). Mózes törvénykönyve mindenkire vonatkozik. Világosan írja: "És a disznót [ne egyétek - szerk], mert hasadt körmű ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik; tisztátalan ez néktek." Ha nem volna világos, hogy miért pont ezt a törvényt kell betartani: mert a többit rohadt nehéz, vagy inkább lehetetlen. Így viszont lesz mit mondani odafönt, ha majd nem akarnak beengedni.
A kiskaput kereső puha keresztények általában Jézusra hivatkoznak: hiszen az embert semmi azok közül, amit megeszik, nem teheti tisztátalanná, hanem csak az, ami a szívéből jön ki (Mk.7:15-23). Lehet megnézni, hány évet élt Mózes és hányat Jézus, aztán eldönteni, kire hallgatunk.
A főzeléket egyenletesre kavarjuk, és finom mustárt teszünk bele. Mézes mustár esetén nem kell cukor, egyébként lehet. Bátrabbak kísérletezhetnek szegfűszeggel és narancshéjjal, persze, nem most, hanem még az elején, amíg a lencséből van tartalék. A tejföl szintén jótékony hatással van a főzelék ízére.
A végén adjunk hozzá nagy, zöld levelű növény karógyökeréből. Tormának nevezik, a kert végében él, és már lereszelték helyettünk a nagytőkések. Naiv, jobbos érzelmű polgártársaink próbálkozhatnak a betyáros változattal. Ugyanott készül, és ezt még rá is írják. Ennyit a nagy nemzeti ellenállásról.
Egyetek sokat és ne költekezzetek.
progression :: 2008. december 16., kedd, 14:45:56 :: 11 komment
science
- Olvastam, hogy az amerikai hadsereg miniatűr kémrobot helyett kiborggal kísérletezik. A repülés rengeteg energiát felemészt, ezért gép helyett élő rovart használnak. Például rózsabogarat. Chipet ültetnek az agyába, és rádióval lehet irányítani, merre szálljon, hol landoljon és mikor repüljön újra fel. Kell rá még kamera, és kész. Pont a legnehezebb részt spórolják meg, a motort. Elképesztő, nem?
- Aha. Az arabok meg kiraknak pár mézesbödönt. Esetleg kell egy-két énekesmadár. Ennyi.