math :: 2012. október 23., kedd, 19:59:48 :: 46 komment
Az emberi test 66%-a víz.
A medúza 95%-ban vízből áll.
Tehát az emberi test 62.7%-a medúza.
harmony :: 2012. október 23., kedd, 18:33:03 :: 4 komment
women
Ha szembejön veled az utcán egy nő, aki az elegáns, kopogó sarkú cipőjétől kezdve a szoknyáján, nadrágján, kabátján át a fülbevalóig harmonikusan, egyedien, attraktívan és a közönségességgel ellentétesen öltözködik, ha hozzá illő stílusú, kifinomult, bátor és mégis az arcába olvadó sminket hord, a haja egyenes szálú, a nő színvilágához és bőrszínéhez illően festett, és gondosan be van fésülve, akkor a következő két opció lehetséges:
1. Külföldi.
2. Depressziós.
Több lehetőség nincs.
Ha ezt a két fajtát szeretnéd megkülönböztetni egymástól, mert például nem érzed elég erősnek az angolodat vagy a németedet a külföldihez, és meg akarsz spórolni egy felesleges leszólítást, a módszer a következő:
Nézz rá az iPhone-ra vagy iPodra, amin zenét hallgat.
Ha úgy tartja, mint egy zenelejátszót, akkor külföldi. Ha nincs neki, vagy úgy fogja, mint aki minden pillanatban attól retteg, hogy leejti és összetöri vagy megkarcolja, akkor közepesen neurotikus magyar. Ha úgy lógatja, mint aki alig várja, hogy leessen és szilánkokra törjön, az a mélydepressziós.
Így is bármelyikükkel ezerszer jobban jársz, mint a madárijesztőkkel és a munkásosztállyal.
u-bahn :: 2012. október 22., hétfő, 14:16:15 :: 0 komment
- Mit hallgatsz?
- Most mondd.
- Mit hallgatsz?
- Ja, semmit, nincs rákötve lejátszó. Csak beraktam a fülembe induláskor. Füldugóval mégis hogy néznék már ki. Ha a fülemre tapasztom a kezem, nem tudok olvasni. Illetve tudok, sőt, úgy is tudok, hogy közben fejenállok, csak a metrón ülve becsukódik a könyv, ha az egyik kezemmel sem fogom.
Márpedig a metró újabban a permamens halláskárosodást okozó decibeltartomány határát karistolja. Ha nem tapasztom be a fülem, utána még fél órán át fáj. Igaz, nem mindegyik szerelvény károsítja a hallást, némelyiket ki lehet bírni. Az a 33 kocsi csikorog ennyire, amelyekről egy külföldi auditor leírta, hogy életveszélyesek, és bármelyik pillanatban tömegtragédiát okozhatnak. Illetve: fognak okozni.
Egyszer majd szeretném a hátsó kocsiból megnézni a szikrafelhőt, amit a metró húz maga után. Húznia kell, mert ilyen éles hangot két, éppen egymást pusztító fém tud csak kiadni magából, és olyankor veszett módon szikráznak. Úgy képzelem el, hogy egy köszörűkövet fejben megszorzok tízezerrel. Vagy mint amikor az egyik halhatatlan levágta a másik halhatatlan fejét a Hegylakóban.
És azt mondom, jól van ez így. Rengeteget lendít az ország gazdaságán, hogy az amerikai stúdiók egymásnak adják a kilincset Budapesten.
Leküldöd Bruce Willist a négyes metróba, utána megy az operatőr, és kész is van a katasztrófafilm.
Annyi speciális effectre van szükség, hogy pár kocka erejéig mutatni kell a várost, hogyan festett, mielőtt elpusztítottuk. Vannak erre programok, amelyek korabeli fényképek alapján 3D-ben újrarajzolják Budapestet. De nyugodtan le lehet forgatni a film elejét Prága bérmelyik lepukkant részén, hogy na, így nézett ki Budapest a katasztrófa előtt. Senki nem fogja megmondani, hogy nem. Eleve ki emlékezne már rá? És ez tényleg csak a sztori első öt percéhez kell, aztán lehet menni egy kört a kamerával bárhol a magyar fővárosban, azt kell csak kitalálni, hogy a forgatókönyvben vajon épp egy tűztornádó, egy vulkánkitörés, a pokolból sereglő démonhorda, vagy egy kisbolygó becsapódása intézte el így Budapestet.
winter is blessing :: 2012. október 22., hétfő, 01:00:06 :: 4 komment
Lassan elköszön az ősz. A sötétbarna hajú, vérvörös ajkú nő búcsúcsókot lehel a homlokodra. Cserzett kezével végigsimítja az arcodat. Belélegzed a bőre édes illatát, és csillogó szemmel figyeled, ahogy belebújik kávébarna bundájába. Nyakára hajta selyemsálját. Gesztenyeszín cipője egyre halkabban kopog távolodó léptei nyomán, csípője oly lágyan ring, ahogyan a fáról hullanak alá a levelek.
Nyitva hagyta az ajtót. Fehér ruhás, ősz hajú férfi lép be kórterembe. Föléd hajol. Jéghideg kezével méri a lázadat. Még életben maradsz - mondja rezzenéstelen arccal. Aztán a következő pillanatban az asztalodra helyez egy dobozt. A doboz kinyílik, és muzsikálni kezd. Gyönyörű ház rejtőzik benne, egyenesen Meseországból. Csodaszép férfiak és nők táncolnak a termekben, látod őket az apró ablakokon át, és látod, ahogy a kandallókban lobog a tűz.
Mosolyog rád a tél. Szeret. Hazakísér.
Én is szeretem őt.
Szeretem a friss hóesést.
Szeretem, ahogy Gaia, az élő, a lélegző bolygó arcomba fújja a déli féltekéről északra vezényelt felhőkből alászálló jégkristályokat. Szeretem hallgatni, ahogy millió hópehely ropog a csizmám alatt. Szeretem nézni, ahogy a kovácsoltvas lámpák fénye szikrázik rajtuk.
Csodálatos évszak a tél.
Hiszen hosszú hónapokon keresztül minden feltűnés nélkül húzhatsz fekete bőrkesztyűt a kezedre, ha valamely elkerülhetetlen oknál fogva ismét kénytelen vagy kimenni a védett lakásodból a leprások közé.
endless growing :: 2012. október 22., hétfő, 00:46:34 :: 0 komment
26 éven át rejtette magát homályba előlem a nagy titok: vajon mit jelent a Kishercegben a majomkenyérfa.
Minek a szimbóluma az ártatlanul növekvő, törékeny növény, amelyet elég életben hagynod, esetleg rövid ideig táplálnod, hogy aztán önfenntartóvá váljon, és gigantikus, legyőzhetetlen, az egész bolygódat felfaló szörnyeteggé növekedjen, amelyet többé képtelen vagy elpusztítani?
Tegnap végre rájöttem, mennyire gyönyörű metafora ez. Hiszen a mindent túlnövő majomkenyérfának egyre több és több, megszámlálhatatlanul sok, végtelen levele van.
Bejövő, olvasatlan vagy megválaszolatlan levele.
Majomkenyérfa = Inbox.
death disorder :: 2012. október 14., vasárnap, 17:16:43 :: 28 komment
Az elmúlt hónapokban libasorban döglenek meg az állatok, akiket szerettem.
Ha a maja jövendölés miatt teszik, azért megvárhatták volna velem a becsapódó kisbolygót.
A világvégét egyedül végignézni elég hülye hétvégi program.
crown :: 2012. október 07., vasárnap, 13:44:36 :: 3 komment
dialogue
- Jó, hogy hívtál. Mondj valami jót.
- Meghalt az imádkozósáskám. Amelyik két hónappal ezelőtt berepült.
- Akkor vegyél valamit. Mert elég ritkán repül be az ember ablakán bármi, ami fontos.
- Mit vegyek neki? Meghalt. Csinálok neki papírcsónakot, és leengedem a Dunán.
- Nem neki. Helyette. Ami pótolja. Neked még több is lehet az életedben, mint egy imádkozósáska.
- Menj be a társkeresőre, feltöltelek.
- Nem akarok vakon keresgélni. Nekem már nem kell több csalódás.
- Kétlem, hogy több csalódás ért volna az életben, mint engem. Hány emberrel szakítottál összesen? Három?
- Fáj a derekam. Kinek kell valaki, aki görnyed?
- Ma fáj. Amúgy jól van a derekad.
- Én már lefelé megyek a lejtőn. Ezt el kell fogadnom.
- 25 éves kora után mindenki lefelé megy a lejtőn.
- Igen. Te tanultál fizikát, biztos érteni fogod, hogy ami lefelé megy a lejtőn, az egyre gyorsul.
- Kész, feladom. Nem tudok mit mondani. Nyertél.
- Van itt egy levél, a húgod szerint nem neked jött. Valami A.G.T.K Kft.
- Az nem az enyém.
- Akkor visszateszem a postaláda tetejére.
- És nem a húgomék cége? Nekik is volt.
- Nem hiszem.
- Annak mi volt a neve?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Ki van írva a postaládádra.
- Mostanában nem azzal foglalkozom, hogy a postaládára írt dolgokat memorizáljam.
- Úristen. Hogy kéne már memorizálni? Évek óta ki van írva. Nap mint nap látod.
- Nem engedem be. Csak az megy be a fejembe, amit beengedek. Az is egyre nehezebben. Már gyömöszkölni kell.
- Gyömöszkölni? Talán az eddigi négy diploma is elég lenne a fejlesztőpedagógiához. De legalább nevetünk valamin.
- Most olyan vagyok, mint a mesebeli király, az egyik szemem sír, a másik nevet.
- Igen, csak neki volt korona a fején. A korona a lényeg.
- Azt valahol a sok költözésben ottfelejtettem. Vagy talán sohase volt.
- Ha végre rendet raknál a lakásodban, lehet, hogy valamelyik fiókban találnál koronát. Amit az életemen nehezítettél a szellemesen agonizáló nőmintával, azért tegyél valamit a fejedre is.
life is wonderful :: 2012. október 01., hétfő, 18:02:24 :: 2 komment
Igazi, zenés, orosz vacsora: tokhal vonóval.
seen :: 2012. szeptember 24., hétfő, 04:21:31 :: 0 komment
dialogue
- Láttad a Macskajajt?
- Jó kérdés.
- Az egy film.
- Igen?
- Elég híres.
- A filmre mondtam, hogy "igen?". Mert azt sejtettem, hogy nem lehet könyv. Mert ha könyv lenne, azt kérdezted volna, hogy olvastam-e már. Sejtettem, hogy nem zene, mert akkor azt kérdezted volna, hogy hallottam-e már. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon filmről van-e szó, vagy sarki fényről. Mert mindkettőre kérdezhetnéd, hogy láttam-e már.
escape from hell :: 2012. szeptember 21., péntek, 16:33:58 :: 5 komment
dialogue
Elengedem a többi vendéget. Legyen elég idő, tér és türelem.
Mind a lány, mind a bárdos ember magyar. Nem magyarul beszélő török.
- Szervusz. Speciális kérésem van. Jöhet?
- Igen, persze.
- Gyros tálat szeretnék. A következők legyenek rajta. Borjú hús, amit fentről vágtok, zöldség és csípős szósz. Semmi más ne legyen benne.
- Tehát borjú gyros?
- Borjú, zöldség és csípős szósz. Ennyi. Köret nem. Fehér nem. Rizs nem. Kenyér nem. Elmondom, mi legyen benne: hús, zöldség és csípős szósz. Kérhettek érte dupla árat. Adok sok borravalót. Hús, zöldség, csípős.
- Szendvics legyen vagy tál?
- Ne legyen benne kenyér, liszt.
- De szendvics legyen vagy tál?
- Figyelj rám. Tál. Borjú fentről. Zöldség. Csípős szósz. Semmi más a világon. Jó?
- Igen.
[...]
- Ne haragudj, körülbelül négyszer mondtam el, hogy ne legyen rajta kenyér és joghurt.
- Azt mondtad, csak hús legyen és zöldség!
- Pontosan. A kenyér és a joghurt közül te melyiket nevezed húsnak vagy zöldségnek?
- Jézusom! - kiáltott fel ő és a másik lány egyszerre. És sajnos nem azzal a tekintettel, mint akik azon nyomban atomokra szeretnének hullani.
Aztán az első lány elkezdte levenni róla a kenyeret.
Ez már a Pokol?
inverse :: 2012. szeptember 18., kedd, 02:19:38 :: 7 komment
science
Azon gondolkodtál már, miért hívják a fekete lyukat fekete lyuknak?
Jó nagy hülyeség.
A lyuk üresség, amelyet anyag vesz körbe.
Állj meg itt egy pillanatra, mert rohansz még olvasás közben is. Képzeld magad elé. Porszívócső. Odu a fán. Alagút. Kívül anyag, belül semmi. Megvan?
Amit fekete lyuknak hívunk, abban jó esetben a Nap néhányszorosa, rossz esetben egy komplett galaxis van. A történelem hajnalán egyetlen fekete lyukban egy univerzumnyi anyag volt.
Körülötte teljes üresség.
330 év* alatt nem sikerült olyan nevet találni a fekete lyuknak, ami nem pontosan az ellentétét jelenti mindannak, amit a fekete lyukról gondolunk.
Így fejlődik a tudomány.
*: "The idea of a body so massive that even light could not escape was first put forward by geologist John Michell in a letter written to Henry Cavendish in 1783 of the Royal Society"
change request :: 2012. szeptember 17., hétfő, 17:36:02 :: 1 komment
dialogue
- Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Az most mindegy. Azon gondolkodtam, hogy mennyit sírnak a könykiadók és az álértelmiségiek, hogy nem olvas az ember. Közben a legvékonyabb könyv, úgy, hogy egyetlen kép sincs benne, még a borítóján sem, 3000 forint. Ha van kép a borítóján, 3500. Ennyiért kapsz 50-100 oldalt. Milyen érdekes, hogy nem fogy a boltokban a könyv. Hűha.
- Igen, annyi, tudom.
- Azért kerül ennyibe, mert egy könyvhöz egy hód kell.
- Hód?
- Persze. A könyv papírból készül. A papír fából. A fát megeszi a hód. Ki kell belőle nyerni. Mocskos munka, akár felvágod, akár kifordítod szegényt. Ezért jön ki egy könyv alsó hangon 3500-ból. Más magyarázat nem lehet az árára. Mert ha közvetlenül a fát vágnák ki, 300 forintba kellene kerüljön. Szóval, hová mész?
- A szélmalmok birodalmába.
- Nem túl koszosak hozzád a spanyolok?
- Az a don Quijote. A tulipánok és a szélmalmok országa Hollandia.
- Hollandia rémesen elmaradott ország. Úgy értem, ahhoz képest, ahol tartania kellene. A legelmaradottabb hely a világon.
- Miért?
- Mert nem trappolnak kentaurok a mágus tornyok körül. Sőt, nincsenek is mágus tornyok. Sellők sem úszkálnak a tengerében. Ez igen komoly hiányosság ahhoz képest, hogy egy-két éven belül Hollandia lesz a Második Atlantisz. Amint felolvadnak a jégsapkák. Nagyon bele kellene húzniuk, hogy utolérjék magukat. Hogy ne legyen kínos a helyzet. Esetleg a komolyabb coffeeshopokban láthatsz mágikus lényeket. Azokat meg hamarosan bezárják. Tényleg oda akarsz költözni?
- A hollandiak ezért vásárolnak ingatlant Kelet-Európában. Én szeretek úszni.
- Akkor növessz halfarkat. Azzal tennél is valamit az országért. És a legendáért.
endless learning :: 2012. szeptember 17., hétfő, 02:51:08 :: 2 komment
dialogue
- Jó, hogy felhívtál.
- Régen beszéltünk. Hogy vagy?
- Élek.
- Örülök neki.
- Nem akarom... eldöntöttem, hogy én már senkinek nem mondok semmit. Neked se, másnak se, senkinek.
- Helyes. És egyébként, mi újság?
- Van egy dolog. De azt se kellene elmondanom. Azt főleg. Számodra nincs jelentősége...
- Istenem, ugye nem? A húgom újra terhes?
- Kész, tudtam, hogy neked nem lehet elmondani semmit.
- Ezek szerint nem az?
- Beszéljünk másról.
- Csak ki akartam zárni, ami a hangod alapján elsőre eszembe jutott. Túl is vagyunk rajta. Miről van szó?
- Elszállt. Már nem fogom elmondani.
- Mi történt?
- Így már nem lehet. Hagyjuk is.
- Ezt nem lehetett kihagyni. Te is tudod. Mondd el.
- Nem.
- Felhívtalak. Azért, hogy beszéljünk. Olyan ritkán hívlak.
- Egyetemre fogok menni.
- Ez jó. Gyakran szégyenkezem társaságban, amikor el kell mondanom, hogy anyámnak még csak négy diplomája van. Eddig tök égő voltál.
- Jó nagy pénzkidobás. De az nem élet, hogy itt ülök a kanapén a sarokban. És csak nézek ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan szúrtam el és hány helyen.
- Tényleg örülök, hogy társaságba mész. Mondd, hogy olyan szakra jelentkeztél, ahová járnak férfiak is. Ellentétben az előző néggyel.
- Erre nem jár egy se. És te hogy vagy?
- Semmi különös. Sétálok az Andrássy-n. Rám tört az ősz. Rondán öltöznek a nők. Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Pszichológia.
- Az alma nem esett messze a fájától.
- Ezt mire mondod? Hogy cinikus vagyok, pedig apám is az volt?
- Hogy téged is érdekel a pszichológia, mint engem.
- És erre most jössz rá? Nem korai még a felismerés?
- Az nem egyik napról a másikra megy.
- Azt hittem, hogy 6-8 éves korom óta tudod rólam.
- Ha veszel két-három könyvet, az nem jelent semmit. Ha huzamosabb ideig foglalkoztat, az már igen. Ha vennél egy-két könyvet a kötésről-horgolásról, nem mondanám, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiába szeretek kötni.
- Komolyan most jössz rá, hogy nem esett messze? Ez nem a könyveken múlik. Emlékszel, amikor gyerekkoromban a mosogató oldalán volt egy festékfolt, és ugyanazt láttuk benne?
- Igen.
- Az nem Rorschach teszt volt, hanem egy űrlény. Te is annak láttad.
- Az egy másik élet volt. Olyan távoli.
- Három évvel ezelőtt is másik élet volt. Mindig másik élet van. Ez ilyen.
- De az már olyan messze van. Tovaszállt.
- Vannak kevésbé távoli, és vannak távolabbi életeink. Minél távolabbi, annál inkább a jóra emlékszem belőle. Kipróbálhatnád ezt a technikát.
- Majd gondolkodom rajta. Lesz rá elég időm így egy szál magamban. Milyen könyvet vettél pontosan?
- A Lélekrontó sorozatból egyet, "Emberi játszmák" a címe. Mondanám, hogy odaadom. Felesleges időpocsékolás lenne elolvasnod. Esetleg adok üres lapokat, hogy írjál hozzá még pár fejezetet.
- Milyen sorozatból? Lélekrontó? Jézusom, mit olvasol.
- Az van ráírva, hogy Lélekkontroll. A Lélekrontót könnyebb kimondani. Ugyanazt jelenti. Főleg az adventista szektád szerint. De magam is Lélekrontónak olvastam elsőre. Mégis, mi más neve lehetne egy önfejlesztő pszichológiai sorozatnak?
- A címe alapján érdekes lehet.
- Nekem mondod? Kizárólag saját erőből nem tudom viszonozni neked az első húsz évemet. Te egyetemre jársz, én autodidakta módon képzem magam. Szerintem az utóbbi időben már jól állok hozzád képest.
- Egy életen át tanulunk.
the source :: 2012. szeptember 16., vasárnap, 01:08:35 :: 14 komment
Az ősrobbanás pillanatában egy energiafelhő különvált a közönséges anyagtól. Ezt a felhőt halandó ember még nem látta. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen.
Isten végtelen nagy jóságában benne rejtette el a cipőről és a csizmáról teremtett minden információt. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, szépen beterelte a felhőt egy magasabb dimenzióba, a mennyország és néhány hasonló mértékben hozzáférhető intézmény közé, az egészet körbevette egy védőburokkal, és leült a szent trónjára rajtunk röhögni.
Néha-néha születik egy kiválasztott, aki képes letölteni foszlányokat a felső fellegekből. Ahogyan Bach és Mozart is belenyalhatott a zenés vattacukor egy-két édes fonalába.
A kiválasztott rendszerint Olaszországba születik, vagy a környékére, hogy szem előtt legyen.
Ha nem tudod, hogy miről lehet felismerni egy női cipőt, gyorsan összefoglalom neked. Onnan tudod, hogy cipőt látsz, hogy összeszorul a torkod, hőhullámok futnak végig rajtad, kicsordul a könnyed és küszködni kezdesz a sírással. Megizzadsz, kényelmetlennek érzed a rajtad lévő ruhát és elveszíted az uralmat a tested felett.
A cipő és a csizma kést forgat a szívedben.
És addig örülj, amíg érzed a fájdalmat, mert utána meg depressziós leszel.
Ha még soha nem éreztél így cipő láttán, akkor nem csak abba a halmazba nem tartozol, akik kétirányú kommunikációra képesek a felhővel. Hanem azok közé kerültél, akiknek ez egyik irányba sem megy. Ezen állapotodat fogd fel áldásként, komolyan mondom.
Így néz ki a cipő és a csizma:
Ha férfi vagy, képzeld hozzá a beleillő nőt. Akin te látni szeretnéd ezeket. Na ugye.
És most szólok, hogy léteznek férfi cipők is. És ha már itt járunk, Isten puszta szórakozásból teremtett egy másik felhőt, amelyben a toll ideák laknak:
A cipőt vagy tollat akkor is felismered, ha olyan messzire vagy tőle, hogy akkorának tűnik, mint a kisujjad. Nem kell, hogy lásd az anyagát vagy a texturáját. Bőven elég a formáját látnod. A toll, ha egyszer kezedbe vetted, akkor is eszedbe fog jutni újra és újra, ha soha semmit nem írsz le kézzel.
Azt hihetnéd, hogy ami fentről egyszer már átcsordogált a mi világunkba, az helyben marad. Ez nem így van. Ez az információ természeténél fogva annyira illékony, hogy egyedül az képes itt tartani, aki lehozta közénk. Az összes foszlány előbb-utóbb visszaszáll a helyére, amint a kiválasztottak elhullanak.
Kevés dolog tűnik olyan egyszerűnek, mint tollat másolni. Veszel belőle egyet, körberajzolod, a rajzot elküldöd a gyárba, és kész. Lehet fröccsönteni tonnaszámra.
Ha ez megvalósítható volna, akkor lehetne kapni minden boltban cipőt, tollat és táskát. Legalább formára, ha nem is anyagra. De nem lehet. Szinte alig kapni valahol. És emiatt elképesztően drága.
Nem tudom, miért van ez így. Talán ha egyetlen vonalat változtatsz rajta, széthullik az egész. Kiszökik belőle a lélek, és hazáig meg sem áll.
Ezért kerül annyiba a toll, a cipő, amennyiért a kirakatban látod.
És még néhány dolog. Néhány kirakatban. Egészen másfélékben.
A jóért meg kell fizetned, így vagy úgy.
És ha ezt nem teszed meg, soha nem lesz a tiéd.
(Esetleg próbáld meg lehívni a felhőből. Hátha összejön.)
hedonist :: 2012. szeptember 14., péntek, 19:29:48 :: 0 komment
- Hedonista vagyok.
- Mivel foglalkozol?
- Építész a szakmám... illetve, lakberendező... de most nem azt csinálom.
- Hanem?
- Most épp keresem magam...
- Hol laksz?
- A Váci utcában.
- Egyedül?
- Nem. Most egy barátnőmmel együtt. Átmenetileg...
"Épp keresem magam".
Aha.
Épp hülyére keresem magam.