spring :: 2011. április 21., csütörtök, 21:53:26 :: 7 komment
dialogue
- Megyek, mert zavarlak az evésben.
- Késő. Elkezdtünk beszélgetni, ilyenkor már úgysem gondolkodom értelmes dolgokon. Maradj csak. Mi újság?
- Azt hiszem, depressziós vagyok.
- Komolyan?
- Nézz rám.
- Örülj neki.
- Miért örüljek?
- Csak az nem lesz depressziós, aki semmit nem érzékel a környező világból. A depresszió a fogékonyság jele. Arra utal, hogy van lelked. Ez igazán jó hír.
- Annyira jó, hogy tudod, min gondolkodtam tegnap? Hogy leiszom magam, beülök az autóba, és nekimegyek valaminek. Erre mit mondasz?
- Tölgyfát válassz. Vastag, rugalmas törzse van. Túl fogja élni. Nehogy nekem magaddal vigyél egy szép, egészséges fenyőt.
- Kösz.
- A gyerekek biztos örülni fognak. Az apjuk kijött már a börtönből? Azt azért megvárhatnád. Vagy még sok idő? Na jó, tudom én, ha menni kell, hát menni kell.
- Egyéb javaslat?
- Orbáncfű. Nem olyan erős, mint a tölgy, nem is kell nekimenned. Bemész a bioboltba, és veszel. Nehogy nekem filtereset válassz. Nagy csomagot vegyél, barna zacskóban. Naponta kétszer főzz belőle erős teát, és idd meg.
- Használ?
- Kinek mennyire. Ördögűzésre is használták régen. Egy ismerősöm szerint majdnem olyan jó, mint a Prozac, leszámítva a fényérzékenységet. Arra vigyázz, hogy ne hagyd abba egy hét után, csak mert nem használ. Ezek két hét után kezdenek hatni. Addig normális, hogy nem hat, ezért igyad szépen tovább. A türelmetlenség miatt rengeteg, egyébként kiváló gyógyszer végzi a kukában. És rengeteg, kevésbé kiváló ember.
- Tablettában nem árulják? Félek, nem fogom megfőzni.
- Van tablettában is. Ott a gyógyszertár, vegyél.
- Jó, majd holnap.
- Ma vedd meg.
- Mindjárt jön a főnök, nem mehetek ki.
- Adjál pénzt.
- Tessék. Itt a visszajáró is.
- Köszönöm szépen. Tényleg hatni fog?
- Persze.
- És, ugye, nem leszek tőle függő?
- Csak nem.
- Bevehetem most?
- Azért hoztam. Most azonnal vedd be. Annyival is előbb telik le a két hét.
- Jó.
- Arra nagyon ügyelj, hogy tartsd be, ami a dobozon és a használati útmutatásban szerepel.
- Éspedig?
- Hogy az első időszakban ne hallgass Máté Pétert.
- Tényleg ez van ráírva?
- Persze. Most élsz...
- Ne.
- ...most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád...
- ... megbosszulja önmagát.
- Megy ez. Na, ez az, amit nem szabad.
- Hagyd már abba, mert elbőgöm magam. Ha azt hallod ma este a rádióban, hogy egy családanya a Dunaparton végzett önmagával, jusson eszedbe, mit mondtál.
- Nem hallgatok rádiót.
- Most beleraktad a fejembe ezt a dalt. Igazán örülök.
- Nem véletlen mondtam, hogy ne hallgasd. Az Elmegyek-et se. Attól nemrég egy tűzöltó nyírta ki magát. Elmegyek, elmegyek...
- Fejezd be.
- Különben Máté Péter jól tette, hogy öngyilkos lett.
- Nem szívroham végzett vele?
- Persze, az. Szóval, nem lenne hiteles, ha nem nyírja ki önmagát. Félre ne érts, eszemben sincs azt mondani, hogy azért tette, hogy hiteles legyen. Egyszerűen csak azokat a dalokat nem lehet őszintén elénekelni úgy, hogy utána nem végzel magaddal. Ő őszintén énekelt. És mennyi mindent értett...
- Hagyd abba.
- Nyugodj már meg. Tavasz van. Süt a nap. Jó idő van. Itt mászkál ez a sok vidám ember.
- Kösz.
- Néha azon gondolkodom, ahogy nézem őket, mennek erre, mennek arra, hogy végülis mindegyikük pontosan tudja, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül meg fog halni. Nem is olyan nagyon soká. Nincs menekvés.
- Figyelj, én tényleg nem bírom most ezt.
- A lényeg az, hogy mindannyian a temetőbe tartanak, hosszabb-rövidebb kerülővel. Nem értem, mire ez a nagy lelkesedés. Minek egyáltalán elindulni másfelé? Mit nevetgélnek? Van ennek valami értelme? Otthon, szép csendben, fájdalom nélkül elszenderedni mennyivel praktikusabb.
- Ideadnád azt a kést?
- Még eszem vele. Igazából csak egyetlen egy generációnak kellene átgondolnia ezt őszintén. És egy nagy, utolsó szívességet tenni az emberiségnek. Véget érne minden szenvedés. Na, mennem kell. Napi 1 tabletta, ne felejtsd el. És az első két hét alatt ne gondolkozz ilyen hülyeségeken. Süt a nap. Jó legyél.
helping :: 2011. április 17., vasárnap, 22:34:20 :: 0 komment
dialogue science biology
- Nézd, milyen kis pók mászkál a nagy pók hálójában.
- Mit keres ott?
- Nem tudom. Lehet, hogy eltévedt. Vagy lopni akar. Az is elképzelhető, hogy udvarol.
- Mi van? Egy tízszer nagyobb póknak?
- Nem tudhatod. A hím lehet sokkal kisebb a nősténynél. Ízeltlábúéknál általában kisebb. Persze, az se szerencsés, ha nagyon apró, mert akkor a nőstény nem lakik vele jól.
- Meg fogja enni?
- Lehetséges. Ezer millió pókfaj él a földön. Ha 40-50 évet szentelsz az életedből arra, hogy az egyiket tanulmányozd, és írsz róla könyvet meg minden, akkor sem fogod igazán érteni. Szinte semmit nem tudunk az egyes állatfajokról. Régen akadt, aki rászánta az életét arra, hogy egy-egy fajt megfigyeljen. Ma ilyen munkából zsíroskenyérre se tellene. Idehaza biztos nem.
- Erről a pókról biztos van könyv. Itt lakik a házban.
- Majd megkérdezem Marika nénit.
- És ha végignézzük?
- Amennyiben a nagy még a szex előtt megeszi a kicsit, sose fogod megtudni, hogy egy fajba tartoznak-e. Lehet, hogy igen, csak nem jöttek be egymásnak.
- A mintájuk ugyanolyan.
- Miután szerinted ez keresztespók, a minta témát inkább hagyjuk.
- Nézd, integetnek egymásnak.
- Rángatják a hálót.
- Miért?
- Chatelnek. A háló chatelésre való.
- Persze.
- Tényleg kommunikálnak. Nézd, mióta rángatják a hálót egymástól néhány centire. Ha a nagy azt hinné a kicsiről, hogy élelem, már rég ráugrott volna. Ha félne tőle, elbújna. Amennyiben egyformán rángatják a hálót, mehet a szex. A végén így is-úgy is a fiúból lesz a vacsora.
- Ne! Ugye, nem fogja bántani a nagy a kicsit?
- Nem, dehogy.
- Biztos?
- Persze. Legfeljebb segít neki átlépni a reinkarnációs lépcső egyik nehéz fokát.
v. district :: 2011. április 14., csütörtök, 14:32:18 :: 1 komment
Szeretném elmondani, hogy egy év leforgása alatt nem a Károly körutat újítjuk fel, nem is a Március 15. teret, hanem a Nemzetközi Űrállomást.
real :: 2011. április 11., hétfő, 19:18:11 :: 5 komment
Úristen. Tényleg itt jártak az Ufók.
(Oké, lebuktunk.)
evolution :: 2011. április 06., szerda, 20:13:37 :: 1 komment
Vicc, 1980.:
- Hogy hívnak, kislány?
- Eszter.
- Mi van a kosaradban?
- Gomba.
- És hová mégy?
- Esztergomba.
Vicc, 2012. Budapest:
- Na hello! Végre felvetted a telefont. Hol vagy?
- Elvis Presley.
- Már kint állsz a téren? Elinduljak érted? Vagy küldjek inkább taxit?
- Elvis Presley.
book :: 2011. április 06., szerda, 20:09:29 :: 2 komment
Fukushima I.: Egy atomerőmű gondolatai az emo-ról.
(A sikersorozat első kötete hamarosan mérhető!)
japan :: 2011. március 23., szerda, 13:49:46 :: 104 komment
A híradások alapján nem sok ember érti, mi történik most Japánban, ezért inkább elmondom.
Bolygónk felszínét kőolajon, vízben lebegő, üres kóláspalackokon, némi vízen, valamint szigeteken és japán bálnavadász hajókon kívül kontinensek borítják. A kontinens tetején él a medve, a kutya és az ember. A kontinens alul nagy kiterjedésű kőzetlemezből áll. Így a kontinens mindkét irányból könnyen felismerhető.
A kontinensek alapját képező kőzetlemezek az érdekesség kedvéért mozognak. Néha találkoznak egymással és gyűrődnek. A gyűrődésből lesz a hegység, az ijedtség és a völgy. A gyűrődési kedv hiánya Alföldet és az Alföldhöz méltó Petőfi Sándor-verseket eredményez.
A kőzetlemez alatt további kőzet található. A további kőzet tartja a kontinenst, hogy az ne essen le. A bolygó történetének első 5 milliárd évében a további kőzet tömör volt, viszont az utóbbi párszáz évben a nagy részét kibányásztuk. Abból készültek az autók, a számítógépek és az épületeink. Csak néhány vékony oszlop maradt odalent. Azok tartják fenn a kontinenseket.
Ezeket a földalatti oszlopcsarnokokat a további bányászat ellen szigorú nemzetközi egyezmények védik. Az egyezményeket minden ország aláírta, kivéve Japánt. Szegény japánok nem értek rá, mert elkeseredett harcot vívtak az óceánban már-már kóros mértékben túlszaporodó bálnákkal. Ehhez a harchoz minden, természetvédelmi kérdésekben döntéshozó emberükre szükség volt.
A kontinenstartó oszlop nembányászati egyezmény alá nem írása miatt az egyik oszlop túlságosan elvékonyodott Japán alatt, majd kettétört. A szigetország elkezdett a tengerbe zuhanni. Jelenleg ezt a folyamatot kísérheted figyelemmel a tévében, és az Interneten is. Nagy a robaj. Most tényleg jó, ha van otthon 5.1-es hangrendszered.
Fontos körülmény, hogy csak az egyik oszlop dőlt ki. Az ország nem egyszerre süllyed el, hanem szép lassan beledől a vízbe. A japán nép roppant fegyelmezett, így a következő cselekvési tervvel állt elő:
Az ország keleti oldalára állnak a fiatal, szép, életerős japán férfiak és nők. Őket nyeli el először az óceán, mert belőlük lesz a CNN-en a legjobb vágókép. Mivel a lakosság hatalmas mennyiségű nyers rizst halmozott fel, amely a tározókból az emberekkel együtt a vízbe ömlik, a cápák szempontjából ebben a fázisban az óceán úgy fest, mint házibuliban a véletlenül felrúgott sushibox. Nigiri és maki, ameddig a szem ellát.
A terv szerint az ország közepén állnak majd a családos férfiak, nők, kutyák, gyerekek és a plüss állatok. Az előzetes számítások szerint így nézik majd legtöbben a megindító közvetítést, és az ebből származó többletbevételt jótékony célokra lehet fordítani.
Amikor a második kurzus vízbebukik, a cápák számára az óceán ázsiai lazacos leveshez lesz hasonló,
leszámítva a reaktorból szivárgó cseppfolyós uránt, ami, ha minden jól megy, elegendő áramot termel ahhoz, hogy meghajtsa a szintén vízbe boruló, sok millió playstationt. Tehát valóban látványos és közösségi műsorra számíthatunk.
Végül az ellenszenves, csúnya emberek borulnak vízbe, amely akkor leginkább a miso leveshez fog hasonlítani. A miso leves magyar neve trutyi.
Előzetes számítások szerint Japán elmerülése és tengerfenékhez csapódása akkora lökéshullámot generál, amelynek hatására beborul Európa és Amerika is.
Ez a folyamat akár a gazdaságra is hatással lehet. A kontinensek hiányában jó eséllyel újra kell majd nyomtatni néhány turisztikai és geológiai kiadványt. Addig, amíg nem repülnek pár kört a műholdak odafönt, a google mapen korábban tervezett utazásokra sem indulhatunk majd el teljesen nyugodt lélekkel, kivéve, ha az adott útvonalnak egyáltalán nincsenek szárazföldi állomásai.
Jó hír viszont, hogy a Föld középpontjában található, intergalaktikus űrrepülőtér burkolata minden bizonnyal sértetlen marad. Annak tervezői számoltak a Japánban időnként bekövetkező földrengésekkel.
Ha van jegyed, nyugodtan használhatod.
point of view :: 2011. március 20., vasárnap, 00:41:31 :: 0 komment
A japán atomerőműben jobbra* fordult a helyzet.
*: A hasadásra váró izotópok szempontjából.
calculate your worth :: 2011. március 19., szombat, 22:45:55 :: 77 komment
politics
Te vajon értékes ember vagy?
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője megmondja neked, mennyit érsz.
finish :: 2011. március 15., kedd, 21:28:31 :: 54 komment
politics
"Kiálltunk hazánkért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására. [...] Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk."
Lehet kezdeni csomagolni.
celebration :: 2011. március 15., kedd, 20:52:26 :: 5 komment
politics
Parazitát nem szokásom sajnálni, de most összeszorult a szívem.
black swan 2 :: 2011. március 11., péntek, 06:35:16 :: 15 komment
cinema
Ugyanennek a filmek következik egy rövidebb, szigorúbb, ***erősen spoileres*** értékelése.
A Fekete Hattyú arról szól, hogy a tökéletességet hajszoló, 38 kilós feszület, aki képtelen felszabadulni és elengedni magát, csak úgy tudja lazán, gondtalanul eltáncolni a Hattyúk tavát, ha öltözés közben a saját hasába döf egy tíz centi hosszú, maroknyi széles üvegszilánkot, és azt az előadás végéig bent hagyja.
6 / 10
black swan :: 2011. március 11., péntek, 05:32:06 :: 2 komment
cinema
A legelső jelenetben a Nőt jól megvarázsolja az Ördög. Nagyjából úgy, ahogyan az a bolygón élő hétmilliárd ember képzeletében napról napra lejátszódik, mégpedig azért, mert valamelyik felmenő bonobónkat egyszer megerőszakolta egy csimpánz. Tudniillik a bonobó intelligens és békés társadalmi életet él, szemben a kannibál, szadista, agresszív csimpánzzal, mellesleg a férfiakban a sztresszhelyzetekben felszabaduló hormonok aránya - és az abból következő viselkedés, támadás vagy védekezés - egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az adott egyén a génjei között mennyi a csimpánz és mennyi a bonobó örökséget hordoz.
Ennek a korai vérfrissítésnek köszönhetjük az izgalmas történelmünket, és azt, hogy a Biblia nem csupa tréfás és ártatlan történetek gyűjteménye, és hogy nem egy, hanem tíz parancsolat kapott benne helyet, és egyik se úgy hangzik, hogy néha azért rosszalkodjatok is, mondá az Úr.
A szexualitáshoz társuló agresszió egyik velejárója, hogy a nő alapvetően mazochista. A harmónia kulcsa ez. Szadista férfi, mazochista nő - kész sikertörténet, nyilván ezért szaporodtunk el ennyire a bolyón. Van, aki tagadja mindezt, de attól még igaz, és a félreértések elkerülése végett szólok: nem állítom, hogy nem maga a Jóisten intézte így.
Csak szeretném a tényeket leszögezni.
Például abban az ártatlan mondatban, amikor az egyik óvodás azt mondja a másiknak, hogy az én apukám erősebb, benne van minden, amit még rólunk tudni kell: "és jól megveri a te apukádat, és utána még ott van az anyukád, na azzal is csinál majd valamit." Persze, az óvodás nem gondolja ezt egészen végig, a teljes megértéshez kell még néhány év, és hát ne felejtsük el, hogy ott van az iskola, amelynek egyetlen célja szétzúzni mindenféle értelmes gondolati folyamot az emberi agyban, úgyhogy mire az illető rájön, hogy valójában mit beszél, többnyire már jómaga is apukává változott.
Tehát a férfi-nő-agresszió vonal a csimpánzzal magyarázható. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a szülő is halálra szekálja a gyerekét?
Az okos szülő egyébként nem maga végzi ezt a munkát, hiszen annyi kézenfekvő lehetőség adott, például el lehet küldeni a csemetét a balettbe ugrálni. Ott biztosan és végleg padlóra kerül a gyerek, aztán elég esténként egyszer-kétszer csúnyán ránézni vagy hozzá szólni, és saját kezűleg úgy kicsinálja magát, hogy húsz Csernus se bírja összerakni többé.
A szülő-gyerek agresszió kérdésére nem kaptam választ. A Fekete Hattyú nem is ezért jó film, hanem mert egy helyett kettő Natalie Portman szerepel benne. Úgy félóra után jutott eszembe egy történet, amikor egy Bécsbe szakadt hazánkfia látva, hogy a moziban Jancsót vetítenek, és a cím alapján az valami osztrák uralkodóról szól, elvitte rá a külföldi barátait, és utána nem győzött magyarázkodni, mert negyedóra után kiderült, hogy amit néznek, az szoftpornó. Én is úgy ültem be a Black Swanra, hogy nem tudtam, hogy Aronofsky rendezte, aztán azon kaptam magam, hogy dupla Portmanes szoftpornót nézek. Aronofskyról érdemes tudni, hogy Jancsót tartja a mesterének.
Ami a többit illeti, a magam részéről már kissé öreg vagyok ahhoz, hogy a hófehér ruhán átszivárgó, sötétvörös vért értelmezni próbáljam, és a feleslegesen kapcsolgatott világítástól sem érzem túl jól magam. Mondjuk amióta a Zongorista végén a romok között feküdt egy keresztre feszített Jézus, nagyjából azóta tudom, hogy az emberiségen már nem segít az elmebaj. A Fekete Hattyú leszaggatott kéz- és lábkörmei meg nyilván az előző filmből, a Birkózóból maradtak ott. Mint a széken a popcorn. Ez már csak ilyen.
Szerencsére van a filmnek nagyon komoly mondanivalója is. Kellett rajta gondolkodnom, de végül rájöttem. Arról szól, hogy vannak emberek, akik időben elköltöztek otthonról. Ezek az emberek néha elmennek a moziba, és beülnek egy filmre, amelynek a szereplői nem költöztek időben el. Az előbbi emberek elégedetten megállapítják, hogy mennyire okosan cselekedtek annakidején.
És tényleg.
Egyszer megkérdeztem egy Aronofsky-rajongót, hogy miért jó tehetetlen, saját életüket irányítani képtelen, áldozat-típusú emberekről szóló filmet nézni, és ő azt felelte, hogy azért, hogy lássa, hogy hogyan nem szabad élni. És milyen jó, hogy ő nem úgy él.
A film másik nagy tanulsága, hogy nem létezik a világon olyan szép tánc, amely a mell hiányáért kárpótol, de a balettet nem is ezért szeretjük, hanem a csimpánz géneink miatt, mert az nyilvánvaló, hogy a színpadon ugráló emberek nap mint nap gyilkolják magukat az előadásért, és a tudat, hogy mennyit szenvedtek és szenvednek minden egyes mozdulatért, na, az azért elég jó.
(Már akinek.)
7 / 10
honor :: 2011. március 03., csütörtök, 18:15:09 :: 10 komment
politics
Amerikában igen fejlett a nemzeti öntudat. Az amerikai büszke a történelmére, szereti a hazáját, hisz az összetartozás erejében, és szereti mindezt kifejezésre juttatni.
A kifejezésre juttatás alapvető módja az amerikai elnökök felsorolása. Rendes, hazáját igazán szerető amerikai fejből tudja az összes amerikai elnök beiktatásának időpontját. Álmából felkelve is felsorolja azokat.
Magyarországon ilyen szép hagyományunk korábban nem volt. Nálunk a széthúzás működött, nem az összetartozás. Nem is jutottunk oda, ahol Amerika tart.
Most azonban e dermedt várakozás végre mozdulni látszik. Remény csillan a közöny opálos tekintetén. Kormányunk beiktatása óta következetesen és kitartóan dolgozik egy hasonlóan szép hagyomány megteremtésén.
Lassan egy éve bármelyik fideszes politikus szólal meg, bármely kérdésben - legyen szó költségvetésről, oktatásról, 12 éves gyerekek büntethetőségéről, benzinárról, új alkotmányról, médiatörvényről, tényleg bármiről -, mondandóját minden esetben azzal a magasztos történelmi áttekintéssel kezdi, hogy: "2002 és 2010 között a szocialisták voltak kormányon".
És ez a közös Sors, a közös történelem olyan mély, mindannyiunk számára kitörölhetetlen jelentéssel bír, mely mögött minden további tartalom szürke, hétköznapi irrelevanciává válik.
A tisztelet eme formáját, amely hidat ver az egymástól elszakított társadalmi szigetek között, egyszer még oktatni fogják a politikai kultúra egyetemen.
experts :: 2011. március 03., csütörtök, 03:14:27 :: 7 komment
politics
Most, hogy a kormány kimondta, hogy az egykulcsos adórendszer célja az államadósság csökkentése, úgy érzem, eljött az ideje, hogy feltöltsük a tűzoltóautók víztartályait benzinnel.
we are sorry :: 2011. február 26., szombat, 21:41:44 :: 11 komment
A Margitsziget északi oldalán, a budai hídfőnél sétáltam, és a parton, a lépcsőnél - ahol jössz ki a vízből - egy meztelen lábat pillantottam meg a Dunában. Talppal felém, sarokkal felfelé.
Fohászkodtam, hogy olyan megoldást találjak a látványra, amelyben a láb másik, a sötétségbe vesző oldalán nem szerepel vízihulla.
Mivel a láb nem mozgott, nem találtam.
Jött egy férfi, és ki akarta venni a holttestet, de inkább visszadobta, majd elindult felém. Aztán mosolyogva elsétált onnan.
Felhívtam a rendőrséget. Egy kedves női hang közölte, hogy először meg kell hallgatnom az akciós ajánlataikat. Zsebre tettem a telefont - a hívást nem szakítva meg -, és elindultam rendőrért. A sziget másik oldalán, ahol a repülőtér van, belesétáltam hat férfiba, akiken orosz rendőrruha volt. Csak a néger állt szóba velem. Mondtam neki, hogy a sziget északi felén, a hídnál van egy hulla a vízben, mire ő kinevetett: na és? Aztán még mondott valamit, hogy szerinte ki lehet az, és hogy három hónapja tűnt el.
Elővettem a telefont a zsebemből. Már legalább húsz perce ott volt, pont lementek a reklámok. A vonal másik végén egy cseppet sem kedves hangú rendőrnő köszönt rám.
- Jó napot. Azért hívtam önöket, mert a Margitsziget északi lábánál van egy hulla a vízben.
- Nagyon sajnáljuk. Majd szólunk neki, hogy másszon ki onnan. Viszonthallásra.
És lerakta.
Annyira felháborodtam ezen, hogy ülve ébredtem fel.
Szerintetek mit jelent az álmom?
reality :: 2011. február 26., szombat, 21:36:24 :: 1 komment
Ha valaha egyszer készülni fog egy realista, professzionális film, azt onnan lehet majd felismerni, hogy az összes főszereplő azt kérdezgeti egymástól: "Te, ilyen külsővel miért nem lettél inkább színész?"
Ebből következik, hogy az összes többi film egész biztosan nem valóságos eseményeken alapul.
root :: 2011. február 23., szerda, 07:09:57 :: 34 komment
dialogue social religion
- Rengeteg mindenre tanít az MMO. A virtuális világ, ahol több tízezer emberrel játszol együtt. Három hónap Aion után értettem meg, hogy az emberek 90%-a rosszindulatú, alattomos és sunyi.
- Nahát.
- Az Aion olyan bolygón játszódik, amely kettészakadt. A két félteke egymás ellen harcol. Az északiaknak kevés fény jut, ők zord, sötét és rideg világban élnek. Az északi erős, ellenálló és komor nép. A déliek fehér fényben fürdenek. A déliek aranyban járó, gőgös arisztokraták. Igen, Koreában készült a játék.
Az Aionban a saját féltekédről bárkivel kommunikálhatsz, de az ellenséges játékosokkal nem tudsz beszélni. Egyetlen teendőd van, ha találkozol velük: megölni őket. Ehhez a játék első felében nagyon komoly oltást kapsz. Olyat, mint a náci propaganda. Elképesztő hatékonyan működik. Mire az első ellenséges játékossal összetalálkozol (aki azért az ellenséged, mert a másik féltekén él), gyűlöletet fogsz érezni iránta. És az ilyen a találkozásnak az a vége, hogy az egyikőtök meghal.
A játékban semminek nincs morális következménye. Csupán hasznod vagy károd származhat egy-egy összecsapásból, pontszám formájában. A pontokat viszont el tudod költeni gyönyörű, máshogy nem megszerezhető ruhákra.
Nincsenek szabályok: megtámadhatsz nálad nagyságrendekkel gyengébbet, megölhettek tízen egyet, ahogy jól esik. Ezzel önmagában nincs is baj, ez ilyen játék. Mással kell játszani, ha valakit ez zavar. Ha nem akarsz boxolni, ne menj be a ringbe. Egyébként a saját féltekéden ritkán találkozol ellenséges játékossal, mert csak időszakosan és nehezen lehet átjutni az ellenséges világba, és hatalmas túlerővel nézel szembe ott. Van viszont egy köztes rész, az Abyss. Oda bármikor mehetsz. Abyssban folyamatosan ölhetitek egymást. Na, én ott játszottam.
Abyssban az a szokás, hogy 10-15 ember összeáll, és magányos ellenségekre, vagy 2-5 fős csapatokra vadászik. Ez valahol érthető. Az ilyen játékosok biztosra mennek.
Én ezt soha nem élveztem, ezért egyedül vadásztam, ami piszok nehéz, mert többnyire csapatokkal találkozol szembe. Kettő veled egyező szintű játékost nagyon nehéz legyőzni. Hármat olyan, mint megnyerni az olimpiát. Másfelől, ha nálad erősebbet ölsz, sok pontot kapsz érte, ha nálad gyengébbet, akkor keveset. Ha téged nálad gyengébb öl meg, sokat buksz, ha nálad erősebb, vagy ha csapat győz le, akkor kevés pontot vesztesz. Ennek köszönhetően - ha jól játszol -, kifejezetten megéri egyedül harcolni, hosszú távon úgy lehet sok pontot gyűjteni. Többet, mint tizenöt fős csapatokban. Csak el kell viselned azt, hogy rengetegszer halsz meg túlerővel szemben. Csapatban meg kevésszer.
A magányos vadászat arról szól, hogy odamész, ahol az ellenségeid járnak, és megtámadod őket. Lehetőleg egyesével.
Azt fogod észrevenni, hogy ha szembe jön veled egyszerre 2-3 (vagy több) játékos, akkor azonnal és gondolkodás nélkül rád ront. Ha nem vagy piszok jó, akkor biztosan meghalsz. És a veled egyező szintű játékosok többsége kerüli az egy az egy ellen való harcot.
Ám a tanulság, ami miatt mindezt elmondtam, a nálad gyengébb, magányos játékossal való találkozásból fakad.
Tudnod kell, hogy játékosok túlnyomó része gondolkodás nélkül megöli a nála gyengébbet (ha tudja róla, hogy gyengébb, pontosabban, hogy alacsonyabb szintű). Ezzel önmagában nincs baj: ha nem tetszik, nem kell Abyssba menni.
Értelme viszont nincs sok: a nálad lényegesen alacsonyabb szintű ellenfélért nem kapsz pontot, viszont rengeteget buksz akkor, ha ő győz. Erre normális esetben kevés esély van, mert ő alig tud ártani neked, te viszont 2-3 ütéssel meg tudod ölni őt.
Azt nem jelzi ki a játék, hogy ki gyengébb és ki erősebb nálad, de a ruhából és a viselkedésből sejteni lehet.
Szóval, ha a kihívás és a - nagyon is értékes - pontok miatt harcolsz, akkor semmi értelme a nálad gyengébbeket megölni. Te elvesztegetsz egy percet feleslegesen, amit hasznosabban tölthetnél, ő meg tízet veszít azzal, hogy megölöd, mert visszakerül Abyss peremére.
Tehát mész egyedül, és szembe jön a nálad gyengébb játékos, szintén egyedül, és észrevesz. Először elkezd menekülni.
Menekül, de látja, hogy nem mész utána. Megáll. Csodálkozik. Nem érti. Vár, aztán elindul feléd óvatosan, de te mész tovább. Ekkor ő úgy gondolja, hogy ügyetlen vagy, gép játszik helyetted, vagy csak simán félsz tőle. Neked ront és elkezd ütni.
Alig-alig sebez rajtad. Állsz, és nézed fél percig a szenvedését. Aztán kezded unni, meg persze azért valamennyit sebez, ezért beleütsz egyet, amitől ő elveszti az életerejének a harmadát. Ekkor hanyatt-homlok menekülni kezd. Néha visszajön és megtámad még egyszer, újra megütöd, és elszalad.
Aztán mész tovább. Látod, hogy áll, és néz, és nem érti, hogy mi van, aztán leesik neki, hogy egyszerűen nem akartad megölni, neki meg esélye sem volt ellened, de azt még mindig nem érti, hogy végülis miért nem ölted meg.
Nem törődsz vele, el is tűnik a látóteredből. Aztán megjelenik kettő veled egyező szintű ellenség. Látják, hogy te egyedül vagy, ők meg ketten, úgyhogy jól neked ugranak.
Sok gyakorlás, megfelelő felszerelés és harci szellem esetén van esélyed ellenük, de piszok nehéz egyszerre kettőt legyőzni. Teljes akaraterőddel küzdesz, az agyad 120%-on dolgozik. Kattog az egér, recseg a billentyűzet. Az egyiket bénítod, a másikat ölöd, gyógyitalt iszol, varázsolsz, mozogsz, támadsz, védekezel. Két perces, iszonyú kemény csatában, izzadva, kétszázas pulzussal levered mindkettőt. Hajszálvékony csík marad az életerődből. Remeg a kezed, alig tudod fogni az egeret, hullámzik a tested az adrenalintól.
Ebben a pillanatban megjelenik mögötted a nálad jóval gyengébb, alacsonyabb szintű játékos, akinek három perccel ezelőtt megkegyelmeztél. Akit hagytál továbbmenni. A hátad mögé áll, és megöl.
Pontot alig kap ezért. A kapott pontszám arányos azzal is, hogy ki mennyit sebzett beléd. A másik kettő kap, akit legyőztél. Akik meghaltak. És te elbukod a pontokat velük szemben.
Hogy mit érzel, azt nem lehet elmondani. Azt viszont el lehet, hogy tíz emberből hány cselekszik a fenti módon. Kilenc.
Nem öt, nem hat vagy hét, hanem kilenc.
Elkezdtem figyelni őket.
Van Abyssban olyan is, hogy háború, amikor százan harcoltok száz másik ellen.
Ha meghalsz, a pálya elejéről kell visszamenned a csatába, ami unalmas, idegesítő és frusztráló. Az, amikor mész valahová, gyakorlatilag holtidő. Létezik erre megoldás: sok (játékbeli) pénzért lehet venni olyan varázskövet, ami tíz alkalommal feltámaszt. A csata közelében érdemes lerakni. Az a baj, hogy ha megtalálja, el tudja pusztítani az ellenség. Ezért az égvilágon semmi pontot vagy pénzt nem kap. Annyit ér el vele, hogy te nem tudod többé használni.
A háborúk zöme pusztán a pontszerzésről szól. Nem egy varázskardot kell megszerezni, nem is egy terület feletti ellenőrzést. Ütitek egymást a pontokért és magáért a küzdelemért. Így abból, hogy a közelben támadsz fel, ha legyőznek, és nem a pálya másik felén, az ellenfélnek az égvilágon semmi hátránya nem származik. Sőt, akkor jár rosszul, ha messziről kell visszajönnöd a harcba, mert addig se vagy ott. Így nem lehet legyőzni, tehát nem jár érted pont.
Tehát azzal, hogy a feltámasztó varázskövedet az ellenség szétveri, egyetlen dolgot ér el: te rengeteg pénzt veszítesz. Hosszú órák kemény munkájával szerzett pénzt, mert az a kő piszok drága. De neki ebből nulla haszna származik, túl azon, hogy te szörnyen rosszul érzed magad.
Megmondom, tízből hány játékos veri szét a feltámasztó követ. Kilenc. Volt, hogy ezt számoltam.
Azt tanultam a játékból, hogy tíz emberből kilenc rosszindulatú. Ok nélkül, haszon nélkül árt. Tízből kilenc alattomos és sunyi, mert akkor támad hátba, ha esélyed sincs védekezni. Azután cselekszik így, hogy olyan küzdelemben kegyelmeztél meg neki, ahol halvány esélye sem lett volna ellened. Akkor teszi, amikor védtelen vagy, akkor is hátulról.
Az emberek 90%-a így viselkedik akkor, ha a tetteinek nincs következménye. Nem a játék, hanem a következmények hiánya hozza mindezt elő.
Ezért hülyeség szociológiai meg pszichológiai elméleteket gyártani a morálról, a korrupcióról, a közerkölcsről: be kell tenni az embereket egy olyan helyre, ahol a tetteknek nincs következménye, és meg kell nézni az eredményt.
Egyetlen egy oka van annak, hogy a valóságban nem szúr hátba minden ok nélkül tíz emberből kilenc. Az, hogy büntetés jár érte. Ellenkező esetben megtenné - a szó valódi értelmében. Nem nyereségvágyból. Csak úgy.
Ha nem lennének következmények, tízből kilenc ember ok nélkül pusztítana, ártana és ölne. Nincs olyan, hogy agresszív vallás. Nem a vallás agresszív, hanem az ember. Nem a kereszténység ölt a középkorban, és most sem az iszlám harcol a nyugat ellen. A következmények hiánya elegendő ok. Ha lehet máglyán égetni, tízből kilenc máglyán éget. Ha lehet utcán nőt korbácsolni, korbácsol. Ha lehet kövezni, kövez. Ha lehet rakétázni a szomszédos országot, tízből kilencen lőnek át - ha van rakéta, és nincs következmény.
- Igen, tudom.
- Azért én örülök, hogy játszottam. Ennek köszönhetően jöttem rá a fentiekre. Nem arra, hogy van ilyen, hanem arra, hogy 90%. Ez az igazán hasznos tudás.
- Na látod. Erről beszéltem. Szerinted én miért utálom az embereket?
- Azért, mert egy antiszociális gyökér vagy.