the bucket list :: 2008. május 13., kedd, 00:00:56 :: 0 komment
cinema
Carter Chambers becsületes, dolgos néger: csóró autószerelő. Hollywood törvényeihez hűen ezt a szerepet kizárólag Morgan Freemanre szabad osztani, aki nagyjából annyiért olvas fel egy mondatot, amiből egy kisebb afrikai ország lakosságát egy hétig etethetnénk.
Jack Nicholson karakterét Jack Nicholson alakítja. Szerintem ez ragyogó választás. Rajta kívül kevesen, sőt, talán senki nem tudná ilyen hitelesen játszani Jack Nicholsont. Az egyszerűség kedvéért nevezzük mégis Edward Cole-nak őt.
A történet szerint a multimilliárdos, hedonista, különc, ateista Edwardnak és a végtelen bölcs, vallásos, grafomán, családcentrikus, napi betevőért küzdő autószerelőnek cirka 60-80 év alatt pontosan ugyanazok a dolgok maradtak ki az életből.
Carter hivatalosan rák miatt fekszik kórházban, a szemfüles Edward azonban pillanatok alatt felméri: újdonsült barátja a felesége elől menekül. A négy feleséget elfogyasztó férfiban ez roppant erős empátiát ébreszt. A gazdag fehérember a szegény néger segítségére siet. Ketten együtt, távol az asszonytól, három hónap alatt sokkal több tartalmas élményt élnek át, mint korábban egész életük során, tovább erősítve a köztük alakuló, magasabb rendű érzelmi kötődést.
A "spirituális" utazást valamiért nem Carter családja szponzorálja, hanem Edward, kettejük között mégsem borul fel az egyensúly, legalábbis abban az értelemben, hogy nincs olyan hely, ahol ne mondanák ki mind a ketten azt, hogy "shit". Legyen az a Taj Mahal, tibeti kolostor, vagy a Hegy, ahol állítólag - ha csöndben maradsz - "a Teremtő hangját lehet hallani".
A haldoklós filmekben kötelező teológiai párbeszéd előtt tíz másodperccel Edwardot a magángépén leszopja a Stewardess. A dialógusnak mégis az ad valódi mélységet, hogy Carter szerint az emberek 96%-a hisz Istenben. Frappáns átfogalmazása ez a következő két egyenlőségnek: Amerika = Világ, valamint: Hit = Nincs szex.
A film második felében következik a morális igazságtétel: igaz, hogy ha becsületes házasemberként élsz, nem feküdhetsz le a kedves, bájos, intelligens luxuskurvával, gazdag kéjencként viszont egyedül kell kibontanod a pizzát. Na ugye.
6 / 10
pub :: 2008. május 10., szombat, 16:42:25 :: 11 komment
celeb
- Tegnap Till Attilával egy kocsmában iszogattunk. Mindig odapillogott az asztalunkhoz.
- Beszéltetek?
- Majdnem szóltam neki: "Zsuzsi vagyok".
enjoy the ride :: 2008. május 08., csütörtök, 17:32:06 :: 8 komment
society
Moziba járni önfeledt szórakozás, állítják sokan, és számomra rengeteg frusztrációt okozott ezt elhinni. Végül elpattant a húr, és hosszú szünetet tartva átgondoltam, hol rontottam el.
Ma már modern és izgalmas küzdősportként fogom fel a mozizást, és azóta tökéletesen elégedett, boldog ember vagyok. A szabályok egyszerűek: keresni kell a teremben egy pontot, ahol van némi esély a filmre figyelni, legalább időnként. Az adott szék kiválasztása maga a teljes győzelem, a film folyamatos élvezete nem csak hogy nem elvárás, hanem egyenesen tilos.
Legutóbb a Mom Park 1-es számú - legnagyobb - termében folytattam edzést. Hatalmas tér, végtelenbe vesző, széles sorok. Egy kezdő megilletődik a látványtól és reménykedni kezd. Túl egyszerű lesz - gondolja. Rutinos harcosként, látva, hogy 16-18-an leszünk szétszórva, cseppet sem bíztam el magam.
A terem mértani közepére ültem, nem azért, mert onnan a legjobb a film - fel sem merült bennem, hogy akár a kezdésig ott maradhatok. Onnan akartam felmérni az ellenfeleket.
Kisvártatva ötvenéves házaspár foglalt el három széket mellettem: papa, mama és a hófehér nejlonszatyor. Abból a fajtából, ami akkor is zörög, ha nem bántod (a szatyorra értem elsősorban, nem a mamára). Természetesen a szatyor került a központi kürtő alá. A mozitermek plafonjain hatalmas légzsilipek találhatóak, amelyekből a Holnapután című filmben látható, -80 celsius fokos levegő áramlik a nézőkre. Erre azért van szükség, hogy ha véletlenül minden más körülmény kedvezőre fordul, akkor se hidd, hogy ez már a paradicsom. Egy percre se feledd el, a szenvedés az életünk szerves részét képezi. Különösen forró nyári délután, egy szál ingben élvezhető a fagyasztás.
A szatyor a várakozásoknak megfelelően reagált a légmozgásra, és akkusztikailag tökéletes helyre kapott jegyet. Éreztem, ez már nem gyakorlat.
Legyenek bármilyen kevesen, minden filmre beül néhány Kérdező. Őket roppant könnyű felismerni: a vásznon valaki rohan az ablak felé, hátulról belelőnek, csörömpölve törik az üveg, a szereplő zuhan és zuhan egy teljes percen keresztül. Hatvan másodperc rengeteg idő. Lassított felvételen néhány képkocka erejéig a közelről vett arcára rajzolódik a halálfélelem, majd az élettelen test tompa puffanással beszakítja az épület tövében várakozó bmw tetejét. A szélvédőre vér fröccsen. Sötétség.
Eltelik tíz másodperc:
- Leesett?
- Igen, azt hiszem. Mindjárt kiderül.
Megyünk tovább. A főhős sejteni kezd valamit, amit eddig kizárólag nekünk mutatott a kamera:
- Ezt eddig nem tudta? Az hogy lehet?
- Fogalmam sincs. Kérek még kólát.
- De miért nem tudod?
Érdemes megnézni az ilyen emberek képaláírásait az iwiw-en. Régóta mondom, hogy hatalmas pénzkidobás az érettségi és a diploma, továbbá felesleges költeni grafológusra és iq-tesztekre. Egy emberről mindent elárul, amit a saját fotói alá ír.
Áll az illető a fényképen, a horizont pereméig kék színű víz hullámzik mögötte, lába alatt fehér homok, körülötte pálmafák, és már húsz perce azon gondolkodom, vajon hol készülhetett a fotó. Acélgyárban talán? Nem hiszem, sehol nem látok izzadó testű, félmeztelen munkásokat, persze, lehet, hogy sztrájkolnak épp. Esetleg benzinkútnál? De hol a cső? - kérdezem ismét magam, kétségbeesve keresve valami kapaszkodót. Feladom és elolvasom: "tengerparton...". Ó, édes Istenem.
"rózsaszinben..." - folytatja a következő kép alatt a fejlett országok normáit maximálisan tiszteletben tartva: fogyatékos felebarátaink, konkrétan a vakok és a színvakok is teljes spektrumában élvezhessék az internetet. "korzika 2007.....". Nagyon precíz, négy dimenzióban gondolkodó emberrel van dolgunk, térben és időben egyszerre pozicionálja magát. Érdemes lett volna GPS koordinátákat mellékelni. Persze, nem ez a közlés valódi szándéka. Őszinte ember egyszerűen kiírná, mennyibe került a teljes utazás.
Emlékszem, egyszer keservesen alulmaradtam. Két kopasz, kigyúrt, szteroidos vadember foglalt mögöttem helyet, folyamatosan beszéltek, és én, nehezen érthető természetes bátorsággal megkérdeztem, nem akarnak-e inkább csendben maradni.
- Miért? - hajolt felém egyikük. Harcra számítottam. Nyers agresszióra.
- Mert nem értem így a filmet.
- De hát feliratos. Olvassad.
Ez a vereség jobban megviselt, mintha ott és akkor a fizikai erő diadalmaskodik valamelyikünk fölött.
iron man :: 2008. május 08., csütörtök, 02:23:09 :: 10 komment
cinema
A vas rideg és kemény, az emberi test törékeny, meleg és puha, így Vasember már önmagában akkora ellentmondást képvisel, mint a kijelentés, miszerint "Magyarország a vas és acél országa lesz".
Tony Stark (Robert Downey Jr.) csodagyerek, bohém milliomos. Lakásában minimum négy, önálló, mesterséges értelemmel bíró, látni, hallani és szellemesen társalogni képes robot dolgozik. Tipikusan olyan hely, ahova bárki, bármikor észrevétlenül be tud lopózni - és ezt az összes szereplő megteszi. (A betűk után van még egy rövid jelenet).
"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" - írja Pál a korintosziakhoz címzett levelében, miután mérsékelt eredményességgel kérte Istent, vegye ki a tüskét a testéből. Hiro Nakamurával az apja közli, hogy "a sárkány legyőzéséhez a hősnek ki kell vágnia a saját szívét".
Nem túl bíztató, igaz? Szerencsére Amerika másképp működik. Tony birtokolja az ország legnagyobb fegyvergyárát, ő maga fejleszti a legújabb és legkorszerűbb fegyvereket, és fogalma sincs arról, hogy a találmányaival embereket ölnek emberek, vagy hogy ez esetleg rossz lehet. Afganisztánba kell utaznia, hogy tüskéket szúrjanak a testébe, és hogy később kitépjék a szívét - amire ő egyedül képtelen. Ettől az amerikai multimilliárdos észbe kap, és kezdetét veszi a Szent Küldetés.
Nem tudom, létezik-e olyan szuperhős, akinek elsősorban nem a saját maga által teremtett ellenségektől kell védelmeznie a világot. Amíg Batman nem rohangált guminadrágban, legfeljebb néhány ócska útonálló fosztogatta az éjszaka gyalogosan közlekedő milliárdosokat, aztán a második munkanapján létrehozza az örök ellenfelének számító Jokert. (Joker a képregényben nem zúzza halálra magát). Superman hiányában Lex Luthor unatkozó milliárdos marad egy ahhoz hasonló, jobbára ártalmatlan cég élén, mint amilyennél dolgozom. Pókember hármasával kreálta az antihősöket. (Ha valakit mélyebben érdekel az elmélet, olvassa el az évtizedekkel ezelőtt íródott Kozmikus főnyereményt - minden oldalában több az értelem, mint a teljes Vasember-filmben.)
Vasember motivációja - miután megvilágosodott, jó útra tért, és mindenkivel szembeszállva hozzáfogott Szent Küldetéséhez -, hogy sebezhetetlen páncéljában halomra gyilkolja Afganisztánban az arabokat. A vas erőt jelent, az arany és a platina gazdagságot és nemességet szimbolizálnak, tehát az erős, gazdag, sikeres és jó amerikai főállásban gonosz arabokat öl. A film negatív szereplője, a megátalkodott gonosz többnyire nem szeretné megölni az arabokat, hanem inkább üzletelne velük. Pont.
Láthatunk jó arabot is, ő számos nyelven beszél, orvos, vallási fanatikus - és hamar meghal.
Terrence Howard játssza a filmben a négert.
A szerelmi szál kimerül a rendkívül eredeti "miután a város összes jó nőjét megdöntötted és kidobtad, vedd már észre, hogy az asszisztensed szerelmes beléd, és valójában bomba nő". Vasember voltaképp öltözködési versenyt vív Gwyneth Paltrow-val. Az arany- és a titánrétegek gyarapodásával párhuzamosan válnak az asszisztens ruhái egyre kihívóbbakká.
Az utolsó tíz percben láthatjuk, mennyit fejlődött visszafelé az amerikai filmipar a Robotzsaru 2 befejezése óta.
4 / 10
age two :: 2008. május 08., csütörtök, 02:18:27 :: 3 komment
Ma a piros lámpánál várakozva olyan jó nő sétált el az autóm mellett, hogy utánafordulva két csigolyám is megroppant.
age :: 2008. május 08., csütörtök, 02:16:07 :: 2 komment
A hősökért és az űrhajókért semmivel sem rajongok kevésbé, mint gyerekkoromban tettem. Csak a világból ábrándultam ki valamelyest, amit próbálnak megmenteni.
heal :: 2008. május 07., szerda, 02:51:18 :: 6 komment
perfection programming
Hibát javítani egy programban olyan, mint biztos kézzel kivágni az elmérgesedett sebet, úgy, hogy a műtétet teljes, nyomtalan gyógyulás követi. Minél súlyosabb a hiba, annál édesebb érzést okoz a korrekció. A mámor hatására teljes mértékben háttérbe szorul a gyanakvás: "Jézusom, ha ilyen hiba volt benne, hogyan tudott egyáltalán működni? Vajon hány hasonló lehet még?"
Egyszer mindenkinek át kellene élnie a tökéletesség közelsége okozta katarzist, legyen az bármily csalóka.
3:10 to yuma :: 2008. május 07., szerda, 00:15:53 :: 18 komment
cinema
A Brokeback Mountaint azért szokás "cowboy-os melegfilm"-ként emlegetni, mert sokan nem tudják, hogy minden western a férfiak szerelméről szól. (A szexjeleneteket üzleti okokból kivágják.)
Jelen esetben a szerelmi négy- vagy ötszög csúcsán a rablógyilkos bandavezér, Ben Wade (Russell Crowe) terpeszkedik, az ő kegyeiért küzd mindenki. Ben ellenállhatatlan sármja miatt bármelyik nő a nyakába ugrik azonnal, ha a férfi egy tetszőleges másik nő szeme színéről mesél, (vagy a Bibliáról, amit egyszer olvasott, mégis kívülről fúj). Nem meglepő tehát, hogy Bent már régóta nem motiválja a gyengébbik nem. Számára a nőkkel való szex, akár a gyilkosság, egyfajta terhes kötelességtudat. Ben igazából nem is gazfickó, hanem druida, a fákra madarakat rajzol, postakocsit rabol tehenekkel, és a vadnyugaton, ahol a döntő csatákat nem az utcán, pisztollyal vívják, hanem Biblia-idézetekkel a családi asztal melegénél, Ben mindig győztesen távozik.
Fő riválisa Dan Evans (Christian Bale), egyike annak a több száz millió amerikainak, akinek a földjén vasutat akarnak építeni. Nem nagyon láttam vagy olvastam olyan vadnyugati történetet, ahol a pozitív hős kertjére ne akartak volna lefektetni néhány sínt. Kissé olyan ez, mintha az M0-ás út Budapest összes utcáján és a megye összes településén áthaladna, a különbség annyi, hogy a vasút azért minden vadnyugati történet végén fölépül. A féllábú Dan annyit szeretne, hogy a vonat füstjét a háza ablakából csodálhassa, ne az út menti árokból. Felesége viselkedése alapján hősünknek nem csak a lábával akadnak gondjai. A pancser Dan úgy érzi, bizonyítania inkább az alfahím Ben számára kell, mintsem az asszony előtt. Dan fő bűne, hogy tisztára úgy néz ki, mint Tom Cruise - van tehát miért vezekelnie.
William 14 éves, szexualitása épp csak ébredezik, és nem képes az apja és Ben, a két ellentétes személyiség között választani. A fiú vívódása képezi a történet motorját.
Benbe szerelmes még Charlie Prince (Ben Foster). Ragyogó alakítását most nem részletezem, tűzön-vízen-poklon képes keresztülmenni Ben kedvéért. Vallásos áhitata egyfajta anti-keresztség felé vezeti.
Dan és Ben nem két egész ember, hanem egy ember személyiségének két oldala, hasonlóan a Harcosok klubjához, csak itt erre figyelni kell, mert James Mangold nem magyarázza el. Ben a való életben sokkal sikeresebb, mégis, pont annyira vágyik a Dan képviselte eltökélt, makacs morálra és a családfő szerepére, mint amennyire Dan szeretne győztes vezér lenni, és alfahím.
Ez az vágyódás magyarázza, hogy hőseink a vonat felé tartanak. Bent olyan csapat "tartja fogva", ahonnan naponta körülbelül 51 alkalommal tudna lelépni. Időnként valóban előresiet, és tisztítja a vonathoz vezető utat, hogy gyámoltalan őrzői, vagyis a kísérői ne akadjanak el. Ben szeretné, ha fogva tartanák, máskülönben esélyük sem volna ellene.
Russell Crowe egyik interjúban közölte, hogy számára egyetlen rendező létezik, aki nem más, mint Ridley Scott. Kategorikus kijelentését némileg árnyalja, hogy láthatóan komolyan veszi a szerepet, vagy, ha nem értette, akkor nagyon szépen ráhibázott, mit szeretne a rendező.
7.5 / 10
selection :: 2008. május 06., kedd, 13:05:25 :: 0 komment
politics advice
- Nem hiszem, hogy pálcát kellene törnöd bármelyikük felett.
- Neked akarok jót. Mindketten borzasztóak voltak. Mi lenne, ha nem keresztény, jobboldali társkereső-irodánál próbálkoznál?
- Könnyen mondod. Értsd meg, ebben a korban amelyik férfi nem jobboldali keresztény, az nem is magányos.
they are watching :: 2008. május 05., hétfő, 23:29:22 :: 0 komment
enemy conspiracy
"Üdvözöljük ismét, Mage. Mielőtt használatba venné a Google Analytics szolgáltatást, egy kicsit többet kell megtudnunk Önről."
Mostmár nyilvánosan vállalják.
message :: 2008. május 03., szombat, 01:00:15 :: 5 komment
universe music
A csillagos égbolt alatt nyári éj illatába öltözött a rét. Lábaink nyomán szétnyíló, puha fűszálakba kapaszkodó lények figyelik kíváncsian az óriásra nőtt testvéreikkel tervezett kapcsolatfelvétel első lépéseit.
Szürke sziklák között úsznak a hangok a levegőben. Egymással harmóniában, mégis külön-külön szivárognak át hozzánk a másik világból, felsőbbrendű lény ujjainak játéka nyomán, a hangfal membránjába fúrt apró lyukakon keresztül.
Kollektív üzenetünk a fényéhez nem mérhető sebességgel indul útjára a távoli, titkos bolygó felé.
clean slate :: 2008. május 01., csütörtök, 20:39:53 :: 0 komment
love
- Épp rólad meséltem az új barátomnak.
- Gondolom, roppant mód örült.
- Magyar-történelem szakos tanár. Végre egy férfi, aki ki tud kötözni rendesen.
- Persze, mert szélsőjobbos.
- Tévedsz.
- Közismert tény, hogy minden magyar-történelem szakos tanár szélsőjobbos.
- Ő nem az. Meséltem neki, hogy korábban jobbos voltam, erre lebutaszőkézett.
- Na szép. Tehát előítéletes és kategorizál. Nem bírom az ilyeneket.
help :: 2008. április 30., szerda, 19:35:49 :: 46 komment
Ismer valaki megbízható módszert babonák ellen? Szeretnék végre szabadulni tőlük.
(A lefekvés előtti három színű gyertya égetése és a fogkefe tárolása szigorúan fejjel észak felé nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de lehet, hogy én rontottam el valamit.)
hungary :: 2008. április 29., kedd, 12:54:21 :: 16 komment
"Ilvy Njiokiktjien fotográfus fél éven át Dél-Afrikában kapott munkát. Megbízatása lejárta után jutott eszébe, hogy a húsz országon - többek között Szváziföldön, Ruandán, Etiópián, Szírián, Egyiptomon - keresztülvezető hazautat - kihasználják. Európában Törökország, Görögország, Macedónia és Szerbia után értek Magyarországra. Azt tervezték, megpihennek, hiszen a 30 ezer kilométeres útból már csak ötezer volt hátra Utrechtig. Első éjszakájukat egy budaörsi kamionparkolóban töltötték. A terepjárójuk tetején sátoroztak, ahogyan az elmúlt hónapokban mindig. Reggelre eltűnt a kocsiból a teljes fölszerelésük: két laptop, egy kamera és négy fényképezőgép, velük együtt pedig a bennük tárolt nagyjából tízezer kép. Eddigi munkájuk. (...) A Budaörsi Rendőrkapitányságon nem ment simán a feljelentés: időbe telt angolul beszélő munkatársat keríteni. Kiderült, hogy három nap, mire nyomozót rendelnek az ügyhöz. És legalább két hét, mire elkezdenek dolgozni rajta. (...) A Kilimandzsáró tövében egy hétig vártak a kamerára, amit egy teherhordóra bíztak, és megérte: sértetlenül visszakapták, tele csodálatos képekkel. Ruandában találkoztak egy régi légióssal, aki kilencven kilométert biciklizett oda-vissza a fotómasinával, csak hogy ő is fotózhasson. Akikkel együtt dolgoztak, megtiszteltetésnek érezték, hogy részt vehetnek a programban. Sokan közülük életükben először láttak fényképezőgépet. De egyiküknek sem jutott eszébe, hogy meglépjen a rá bízott géppel. (...) Most Ilvy és Ilja is terápia előtt áll. A képeik elvesztek, és elillant velük a lelkesedésük."
Éppen két napja mesélte valaki, hogy egy barátjának osztrák rendszáma van, és sorozatosan feltörik az autóját. Korábban rendre az övét is.
Úgy gondolom, hosszú távon teljesen lényegtelen, melyik erő kerül hatalomra és ki a miniszterelnökünk. Magyarország Európa legalja, és az is marad.
questions :: 2008. április 27., vasárnap, 19:54:54 :: 3 komment
love women
Létezik egy kérdés, amelyre lehetetlen megfelelő választ adni. Nem az élet értelmére vagy hasonló magaslat felé irányul, hanem a létezés egy sokkal hétköznapibb jelentését feszegeti: "Ki ez a nő?"
Ha felteszik, ne is próbáljunk helyesen válaszolni rá. Reménytelen.
horton :: 2008. április 27., vasárnap, 00:50:23 :: 22 komment
cinema
Biztos rémlik, hogy a Nemo első képkockáin egy szörnyűséges hal felfalja a családanyát és úgy háromszáz gyermekét. Egyedül szerencsétlen Nemo és az apja maradnak életben.
Horton hasonlóan gyerekbarát kezdőjelenetében a nagy, zord, tüskés gömb leteperi a szép, gyönge, törékeny virágot. Kis híján vele együtt pusztul egy metauniverzum. A tovaszálló fehér gömb első ránézésre teremtés- vagy megtermékenyítés-szimbólum lehet. Mint később látni fogjuk, az utóbbi.
A harmadik percben szofista, egzisztencialista és materialista nézőpontokat ütköztet a relativitáselmélet alaptételeivel a gyermeklelkű elefánt és a tekintélyelvű kenguru.
A hátralévő időben a a kereszténység fontos kérdéseit érintjük, valamint kirándulást teszünk a társadalom- és a természettudományok birodalmában. Az utóbbiról elég annyit, hogy az elefánt jól hall, mivel nagy füle van, és mindenre emlékezik.
Nehéz nem észrevenni, hogy a film egyetlen valóban gonosz szereplője bevándorló, vélhetőleg orosz. Jobb ezt már 4-5 éves korban a gyerek fejébe sulykolni, ugyanúgy, mint hogy az ideális, boldog és sikeres ország államformája a monarchia, ahol az uralkodó család első fia örökli a hatalmat.
Az apró fehér gömbben szálló univerzum védelme, a többször ismételt "legkisebb élet is számít" szlogennel együtt nem más, mint kőkemény abortusz-ellenes propaganda. A földrengés és a világégés közben kórusban kiabált "nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben" pedig az iraki háború.
A progresszívnek álcázott (Horton = Galilei) mese valódi jelszava: irány a múlt.
Egyébként aranyos, és jellemzően az apa- és anyakompexusról szól, és látható benne hídjelenet.
6 / 10
upgrade :: 2008. április 26., szombat, 14:16:20 :: 2 komment
dream monster
Folyamatosan sikerül továbbfejlesztenem az álmaimban látható szörnyeket. Hajnali négykor felébredek, és két órán át gondolkodom a látottakon.
Nem mintha rossz érzést okozott volna, vagy különösebben rettegnék - a szó hagyományos értelmében. Egyszerűen csak nem értem, hogyan lehetséges, hogy még nem evett meg mindenkit.
too slow :: 2008. április 24., csütörtök, 22:14:25 :: 23 komment
environment essay
A klímaváltozás messze legkínzóbb problémája, hogy piacképtelen. A globális felmelegedés alapozó munkálatainak idején az emberiség még nem rendelkezett az eladható, dobozos termék előállításához szükséges tudással. Az ipari forradalom kirobbanásakor már annak is örültek, ha valami egyáltalán működött. A XIX. század marketinges szemmel nézve még az éjszínű sötétség birodalma volt.
(Pedig léteznek sokkalta kínzóbb kérdések, mint az esetleges élet a Marson, vagy a piramisok titkai. Vajon mi járhatott azoknak az embereknek a fejében, akik több száz köbméter hidrogénnel megtöltött léghajóra szálltak fel? Mire gondolhattak az út során? Hogy talán még nem most robban fel, hanem majd legközelebb? Vajon meglepődtek, amikor mégis bekövetkezett?)
Visszatérve a klímaváltozásra: először is rettenetesen lassú folyamat. Ez néhány évszázaddal ezelőtt kevésbé jelentett problémát. Az emberek megszülettek, szenvedtek pár évtizedet, majd átadták magukat a kukac-nirvanának, és közben az égvilágon semmi sem változott. Akkoriban 50 év alatt fél celsius fok melegedés maga lehetett a nagybetűs cselekmény.
Rothadó XXI. századunkban egész másra van igény. Ki emlékszik a múlt hét történéseire? (Egyáltalán, mikor lett ilyen ronda ez a blog?) Az emberek hétvégén kimennek a hegyekbe, pár órát eltöltenek az autónak dőlve, fotózzák a síró gyereket. Nagyjából ennyi idő áll rendelkezésre meggyőzni őket. "- Nézd, asszony, arra mintha melegedne már. - Igen, látom. Hozom a kamerát." Ha a klímaváltozásnak ez nem elég felkelteni az érdeklődést önmaga iránt, mehet vissza a gyárba. Újra kell gondolni a koncepciót.
Magyarországot a globális felmelegedés szempontjából is borzasztó rossz helyen kiáltottuk ki - szokjunk hozzá, szopó ágon vagyunk. A többi változáshoz hasonlóan komoly késéssel érkezik hozzánk, a hajrában esélyünk sincs utolérni a fejlett nyugatot. Mire nálunk néhány paranoiára hajlamos álértelmiséginek derengeni kezd, hogy kevesebbet kell fűteni, mégis egyre drágábban, addigra már minden hollandi álmából, vagy hullámsírjából kelve is fel tudja sorolni a felmelegedéssel kapcsolatos személyes, közvetlen tapasztalatait.
Úgy, ahogy van, kidolgozatlan az egész project. Ki lokális lehűlést remél tőle, mások felmelegedésre számítanak, attól függően, melyik nyomor álmodozik épp. Ugyanakkor a folyamatos bizonytalanság bár rövid távon felkeltheti az érdeklődést, az idő múltával a találgatást fásultság váltja fel.
Valakinek kezébe kellene vennie a menedzselést, a kor követelményeihez hangolni a klímaváltozást: felgyorsítani, hogy látványos és izgalmas legyen, és egyszerű, közérthető nyelven eljuttatni a fogyasztók számára a fontos üzenetet: "Sokkal melegebben élünk, mint négy évvel ezelőtt."
Vagy hidegebben. De döntsük végre el.
vantage point :: 2008. április 24., csütörtök, 04:34:48 :: 7 komment
cinema
A globális terrorizmus ellen kifinomult és intelligens módon fellépni készülő amerikai elnök és a gyógyszerfüggő, idegroncs - ám vérprofi - biztonsági ember (Dennis Quaid) utopisztikus* szerelme másfél órába sűrítve, nyolc nézőpontból. A politikai korrektség jegyében mindkét szerelmes férfi, így Ripley-nek (Sigourney Weaver) csak 10 perc döbbenet jut: egyszerűen nem akarja elhinni, hogy az elnök volt kedvese visszatért. Addig nézegeti a biztonsági őr fotóját a híradós autóban, hogy a férfi végül hús-vér valójában megjelenik előtte - és kezdetét veszi a dráma.
Tökéletes amerikai álom: a magányos farkas minden hátrányos körülmény ellenére folyamatosan a dobogó legfelső fokán toporog, köszönhetően a vele született földöntúli tehetségnek, kitartásnak és vakszerencsének. A néger katasztrófa-turista a HD-ready kamerájával még akkucsere közben is életeket ment.
7 / 10
*: Gyakorlatilag minden filmet utopisztikusnak tekinthetünk, amelyben William Hurt alakítja az Amerikai Egyesült Államok elnökét.
new (m)age :: 2008. április 23., szerda, 00:33:43 :: 96 komment
mage
Az általunk ismert világ talán legnehezebben elfogadható tulajdonsága a változás. Ígérkezzen bármilyen izgalmasnak a holnap, a jelen pillanat, mint száraz homok szökik ki markunkból, hiába szorítjuk akár gyengén, akár görcsösen.
Nem is kell filozófiai távlatokban gondolkodni: a freeblogon - ahol a mage.hu korábban üzemelt - jelenleg nem működik az export funkció. Így egyelőre nem tudom a korábbi bejegyzéseket - és a számomra méginkább értékes hozzászólásokat - átemelni.
Jó hír viszont a fent látható menüsor, amely nem szemfényvesztés céljából került oda (a fórumra még néhány napot várni kell). Egyelőre béta módban üzemelünk, öröm, sóhaj, panasz esetén az e-mail címem a jobb felső sarokban látható. (Ugyanaz, mint ahova a szerelmes levelek érkeznek.)
Ha esetleg valakinek a monitorán nem volna jól olvasható ez a háttér-betűszín kombináció, legyen szíves screenshotot készíteni. Okvetlenül megnézem.
Köszönöm a freeblognak a hosszú együtt töltött idő vasfogát.
/Az új site nem működik jól Internet Explorer 6, még kevésbé 5.5 használata esetén. Ezekkel később sem lesz kompatibilis. Kerüld el a világ legrosszabb böngészőjét, vagy legalább frissítsd. Köszönöm./