children :: 2011. december 08., csütörtök, 12:02:07 :: 4 komment
politics
Nekem tetszik az Egymillióan az agyhalálért nevű facebook-csoport. Jó, hogy kis hazánkban létezik ilyen civil mozgalom.
Legutóbb például Matolcsy György lemondását követelték az utcán. Mert hogy Matolcsy nem tesz jót a gazdaságnak. Ezért inkább mondjon le.
Vagy küldje el őt a miniszterelnök.
Nem csak a milla tett ilyen javaslatot, hanem számos népszerű, úgynevezett közéleti blog, amelyeket okos emberek írnak, például a Véleményvezér.
Boldog vagyok ezektől. Az ember számára az egyik legnagyobb öröm, ha valami képes felidézni a gyerekkorát. Mit mondjak, az enyémet sikerült.
Körülbelül 5 éves lehetttem, amikor az óvodás sorstársaimmal el kellett mennünk a bábszínházba.
Biztos láttál már bábelőadást. Az egésznek az a lényege, hogy hangosabb nézők teljes beleéléssel kiabálnak a főszereplőnek: "Vigyázz, ott van mögötted az ördög! Fordulj meg!", "Segíts neki! Segíts már!", "Ne bántsd! Ne bántsd!"
Ezeket kiabálják a kisgyerekek a szereplőknek. Vagyis a báboknak. Nem a kezeknek.
Nem mintha az jobban hangzana: "Józsi bácsi, tessék már lehúzni a bal kezét a színfal mögé, amelyen az ördög van, mert bántja a főszereplőt!". Vagy "Viktor bácsi, a jobb kezéből már marhára elegünk van."
Nem fogja lehúzni. Az előadás az előadás. Akármit ordítasz, Józsi bácsi végig fogja játszani. Viktor bácsi is.
Te meg azért vettél rá jegyet, hogy végignézd. Nem azért, hogy érdemben beleugass. Gondolkodtál volna hamarabb, mondjuk még a pénztárnál, ha már otthon ebben valaki megakadályozott.
Persze, lehet kiabálni bármelyik bábnak, sőt, vágóképnek nagyon fasza leszel, mert látszik, hogy beleéled magad abba, hogy itt, kérem szépen, demokratikus előadás van. Bele lehet szólni meg minden.
Ha viszont tényleg nem tetszik a műsor, vagy úgyis tudod, mi lesz a vége, ki lehet fáradni a kabátodért.
Ez van.
Illetve nem csak ez van.
Létezik megoldás. Ami nem arról szól, hogy hogy veszed a kabátodat. Csak sajnos az túlságosan korhatáros. Óvodásokkal nem vágunk bele.
Óvodásokkal nekiindulni nagyon hülyén nézne ki.
superiority :: 2011. december 02., péntek, 18:20:07 :: 1 komment
culture politics
Best of Heller Ágnes:
"A befektetők mindig spekulálnak. Profitot akarnak kapni a befektetett a pénzükért. És megnézik, hogy hol kapnak profitot. Ezért nem haragudhatunk rájuk, ez voltaképp a foglalkozásuk.
Ha ők megnézik, hogy ebből vagy abból profitálnak-e, az lehet, hogy spekuláció, de mondja, hol spekuláljanak az emberek, ha nem a tőzsdén?
Hát arra való a tőzsde, hogy spekuláljanak rajta."
A teljesen agyhalott jobboldalt lenyomni nem nagy szám, de ez a nő négy mondattal egyedül leveri az egész, önmagát baloldali értelmiségnek csúfoló, negatív szellemi elitünket is.
Tóta W, Babarczy Eszter és Tamás Gáspár Miklós országában Heller Ágnes olyan, mint Budapest közepén a Michelin-csillagos étterem. Nem tudod, miként került oda - vajon a föld csuszamlott-e ekkorát, vagy a kozmikus sugárzás lökte idáig -, és újra és újra azon gondolkodsz, vajon meddig marad, mielőtt végleg felfalják az utcán randarílozó disznók.
immortals 2 :: 2011. november 29., kedd, 22:52:18 :: 0 komment
cinema
Tarsem Singh az egyik kedvenc rendezőm. Ha egy mondatban kellene jellemeznem a munkásságát, azt mondanám, hogy minden filmjében legalább egy alkalommal lassított felvételen, premier plánban megdöglik egy ló.
Engem ez különösebben nem zavar, a Cell és a Fall remek film, például mindkettőnek volt forgatókönyve, szemben az Immortals-szal, ami értelmileg a 300 című látens melegeknek készült videoklip szintjét se éri el. Kizárólag felöltözött, mell nélküli nők vannak benne, és izmos, meztelen férfiak. Az istenek buták, éretlenek, ez a szőke tinilány akar lenni Athene, ráadásul az apja, Zeusz úgy néz rá, hogy attól örökre elmegy a kedvem a görög pantheontól.
Tarsem Singh egészen egyedi vizualitása és a 300 látványvilága nem fér meg egymás mellett. Az Immortals az összes kiváló vizuális megoldás és a töretlen profizmus ellenére egyáltalán nem szép. Viszont végtelenül buta.
Olyan ez, mint amikor bent az irodában beszélgetni próbálsz a kollégákkal. Sokáig figyeled őket, próbálod megfejteni a társalgásuk lényegét: kizárólag hülyeségeket mondanak egymásnak, és folyamatosan olyan dolgokon nevetnek, amelyek cseppet sem viccesesek. Azt gondolod, hogy ez menni fog, ezért végül hozzászólsz, és ők furán néznek rád, mintha valami nagy baromságot mondtál volna, és persze senki nem nevet.
Ez azért van, mert mindenki a saját nyelvén beszél jól. Bármeddig gyakorolsz, nem fogod kuruttyolásban verni a békát, hiába vagy nála okosabb.
Bármennyire erőlködsz, nem fogsz a 300 rajongóinak tetsző filmet rendezni, amennyiben van agyad, és már rendeztél két nézhető filmet. Ráadásul a végeredmény azoknak sem lesz kedvére, akik a korábbi filmjeidet szerették.
Maradjon mindenki annál, amihez ért.
2 / 10
immortals 1 :: 2011. november 29., kedd, 22:48:46 :: 0 komment
cinema dialogue
- Kíváncsi leszek a 30 másodperces változatra. Van egy ázsiai csávó a youtube-on, aki összefoglalja a filmeket 30 másodpercben. Különösen jól sikerült neki a Thor.
- A Thort azt láttuk?
- Nagyszerű, akkor te zseniálisan összefoglaltad a Thort 2 másodpercben.
- De tényleg, láttuk?
- Te mit gondolsz?
- Rémlik valami... volt benne kalapács.
- Na ugye.
- De hát annyi filmben van kalapács. Például ebben is volt. Lehet, hogy két hét múlva az Immortals is a Thor lesz?
effect :: 2011. november 29., kedd, 22:43:37 :: 2 komment
dialogue
- Egyre érdekesebb zenét játszik a Face.
- Ez még a mélygarázs. A sistergést hallod.
- Azt mondod, túl hamar alkottam véleményt?
- Azt mondom, most kijöttünk. Ez már tényleg a rádió.
- Ez se az a tipikus jó ebédehez szól a nóta.
- Miért? Van, aki ezt hallgatja délben.
- Jó, akkor úgy mondom, hogy a nagyszüleink nem pont ezt hallgatták.
- De ők még pörögtek is egy csésze kávétól.
az otp még áll? :: 2011. november 25., péntek, 16:21:17 :: 0 komment
politics
"Hehe, hehe"
"Hihi."
"Az OTP még áll?"
"Ez most jó vagy rossz?"
reply :: 2011. november 24., csütörtök, 21:14:56 :: 19 komment
science social
Még egyszer a kibocsátott sugárzásról: mint minden téma, ez is kizárólag a világ további megértésének ígéretével képes lekötni a figyelmemet.
Az a reakció, amit olvastam: "Le fogunk ülni a katasztrófavédelmi főnökasszonnyal, és átbeszéljük, hogy mit lehet tanulni az esetből".
Maga az eset az, hogy majdnem egy évig hallgattak arról, hogy szivárog a radioaktív szennyezés. Értem én, hogy szerintük az egészségügyi határérték alatt maradt a kibocsátás. Valójában nem maradhatott alatta, hiszen az egészségügyi határérték 0.
Azt, hogy mindenféle szennyezés egészségügyi határértéke 0, onnan lehet tudni, hogy előbb-utóbb minden ember meghal. Egészen biztos, hogy az egészségünkre végzetesen ártalmas világban élünk. Nem mindegy azonban, hogy mikor halunk meg és milyen körülmények között.
Egyébként, ha lennének emberek, akik soha nem halnak meg, akkor abban a környezetben, ahol ők élnek, lehetne definiálni 0-nál nagyobb egészségügyi határértékeket is. Például kiengednénk egy nagyon keveset a jódból, és ha utána se halna meg senki soha abban a környezetben, akkor ott már lenne értelme beszélni bármiféle a határértékről. Amíg viszont csak késleltetni vagy siettetni tudjuk a halál beálltát, permanensen határérték felett tartózkodunk.
Másfelől, ami tőlünk indulva Csehországban az elfogadott határérték alatt maradt, az nem biztos, hogy kimondottan kedvező élettani hatást gyakorolt a gyár mellett 50 méterre tolt babakocsik tartalmára is.
Tehát, ha azt kérdezed, hogy anyukám megduzzadt pajzsmirigyén kívül miért érdekel még a sugárszennyezés, azt válaszolom, hogy nem tudom, mégis "mit lehetne még tanulni ebből", amit az elmúlt néhány ezer év alatt nem sikerült: szólni egymásnak, ha bajt okoztunk. Mert csak az okozott baj típusa új (a sugárszennyezés), maga a jelenség nem. Esetleg azt lehetne megtanulni most, ennyi idő után, hogyan lehetett volna teljesen eltussolni az egészet.
Mert a szólást - ha eddig nem sikerült - már egész biztosan időpazarlás lenne tovább gyakorolni.
Például köztudott, hogy a szén-dioxid szennyezés hozzájárul a bolygó felmelegedéséhez. A szkeptikusok csak azt vitatják, hogy mekkora mértékben járul hozzá. Ahhoz, hogy az egész folyamatot tagadja valaki, komplett idiótának kell lennie, velük viszont nem foglalkozunk.
Tehát adott a jelenség, hogy melegítjük a bolygót, aminek hatására a sarkokon olvad a jég. Mit ad Isten, mindkét jégtakaró alatt kőolaj- és földgáz található.
Erre ahelyett, hogy levonnánk a tanulságot, igyekeznénk csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, és a megspórolt energia, a felesleges termelés, így a felesleges munka és elpazarolt idő helyett az élet valódi értelmén gondolkodnánk, legalább tíz ország vív egymással hidegháborút az északi- és a déli-sarki olajkészletekért. Amelyek kibányászása és elégetése után még gyorsabban fog olvadni a jég, és lakott területeket önt majd el a víz. Zöld területek válnak sivataggá.
Ami egyébként nem baj, mert a világ, amelyben élünk, úgy van megteremtve, hogy végső soron egyszer minden jóra fordul, és tökéletes lesz, így nem igazán zavartatom magam a fentiek miatt. Csak az gondolkodtat el, hogyan lehetséges, hogy miközben mikroprocesszorban futó virtuális világokat gyártunk, kollektív értelem szempontjából az emberiség egy baktérium szintjén rekedt meg. Ez olyan furcsa helyzet, amihez még nem szoktam hozzá teljes mértékben.
(Elnézést az okosabb baciktól a bántó hasonlatért.)
hurry :: 2011. november 17., csütörtök, 13:07:55 :: 4 komment
science
"A budapesti Izotóp Intézet Kft. elismerte, hogy az orvosi izotópokat gyártó csillebérci laborjából kiszivárgott jód-131 okozta a november közepén több európai országban is észlelt megnövekedett radioaktív sugárzás egy részét. A kémény szűrőrendszere a javítás után sem működött tökéletesen, így két adagban került sugárzó anyag a budapesti levegőbe. A cég szerint kizárt, hogy a sugárzás egészéért ők lennének a felelősek, és hogy a környező országokig eljutott volna a szennyezésük."
Nem bírunk várni, nem bírunk várni. Türelmetlen nép vagyunk. Túl lassan ér ide Japánból, megoldjuk magunk.
Magyar pajzsmirigybe magyar jódot.
you are alone :: 2011. november 09., szerda, 00:24:56 :: 6 komment
art politics
Van abban valami egészen rémisztő, hogy nemzedékek óta olyan emberek oktatják az iskolában a gyerekeket, akik hajlandóak annyi pénzért dolgozni, amennyit ezért adunk nekik.
Persze lehet, hogy nem ez a megoldás, egyszerűen csak elveszítette mindenét az ország az agypókeren.
Íme a festmények, amelyeket a kormány rendelt meg 20 millió forintért. Ezek a képek fogják díszíteni a 2012-es alkotmány díszkiadását, és kiállításra kerülnek a Nemzeti Múzeumban is.
Hit kontra valóság: az Andrássy úti, képzelt kazamaták világa. A földön fekvő alak hiába próbált kijutni, nyakát törte a fekete állólámpán, amelyet a gonosz rezsim további akadályként helyezett el az egyébként is függőleges lépcső tövében.
Az elektromos főzőlapok fölött, a fal előtt fél méterre lebeg egy Rákosiról készült hologram. Ahogyan az egész XX. századot, úgy a 3D mozit is a magyarok találták fel.
Vörös hajú, Kerényi Imre-arcú Madonna a bombák tüzétől olvadozó téglafal (pokol) tövében. Mint látható, a második világháborút három kicsi Jézus sem tudta volna megakadályozni, nem hogy egy, amennyi a valóságban jutott az emberiségnek.
Madonna lába előtt a csatornában a perspektivikus és az izometrikus ábrázolás közötti feloldhatatlan ellentmondásba belecsavarodott testű alkotói önkép hever, hasán (hátán?) az képért kapott 1,6 millió forintot tartalmazó, ötdimenziós Nokiásdoboz.
A kép a világhírű magyar rákkutatás előtt tiszteleg. A fehér sisakos orvosrendőr csontvelőmintát vesz a teljesen fehér - leukémiás - nő szegycsontjából egy három méter hosszú injekciós tű segítségével. A jobb felső sarok jelentése: adj vért! A fehér rács mögött az alternatív (kínai) orvoslást jelképező sárkány a sötétség birodalmából kilépve és a hosszú tűt látva akkupunktúrás kezelést javasol, majd sértődötten hátat fordít a fejlett nyugati orvoslásnak. Az október végén virágzó tulipán várható sorsa utal Magyarország harcára a génmódosított növények ellen.
A mű kerete az alkotás szemlélőjében okozott mentális és fizikai elváltozásokat, illetve a külpolitikánk várható következményeit vetíti előre.
A kép alternatív értelmezése, hogy a 2006-os rendőri beavatkozás nem felülről vezérelt, nem előre tervezett, hanem szúrópróbaszerű közúti ellenőrzés volt.
Orbán Viktor (jobboldalt, közép magasságban, fekete-fehér ruhában a daru alatt) és a nép viszonya. Viktor beszél, az emberekre egy pálinkáskancsó árnyéka vetül (középen, az oszlop alatt). Ez a húsz éve tartó hülyítés első állomása volt, még árpád-sávos zászlók nélkül.
A kommunisták vörös egén sárga keselyűk (liberális zsidók) kőröznek. A leendő miniszterelnök feje fölötti reflektor fehér fénye, mint demoklész kardja, mint kerub pallosa, várja, hogy lendülhessen, egyszerű alcímet adva a képnek: az elszalasztott alkalom.
Hitler Miklós, a modern magyar mondavilág legendás hőse lóháton vágtat a sínek között a zsidókat szállító vonat után, hogy megmentse minél többüket. Útját állja egy homorú borotválkozótükör, illetve az abban látható, feje tetejére állított, torz nemzeti önkép.
Hátulról egy fekete és egy fehér ruhából előbúvó kéz próbálja vörös fogselyemmel tisztítani az ellentengertábornagy lovának fogait. Hiába fárad, nem azt fogják nézni odakint.
Ez a kép jól illusztrálja, milyen lett volna az első világháború, ha klórgáz helyett LSD-vel, vér helyett málnaszörpbe szórt robbanócukorral, lovak helyett Én Kicsi Póniaimmal vívják. A repülő lovashuszár (jobb fent), és az alatta jógázó huszár ékes bizonyítékai annak, hogy a történészek többsége igencsak hajlamos túldramatizálni a háborút.
Íme a Holocaust. A háttérben a mindent túlélő zsidók fizikai valójukban vannak jelen, elöl a tragikus halált halt nemzetszocialisták és papok áttetsző szellemképei lebegnek.
A kommunizmust (vörös iszap) megfékezi az angyal (kormány). Alatta a három Nemzeti Együttműködő és a polgári családmodell, középen fakereszt jelképezi az új rendet. "Az elmúlt két évtized zűrzavarának" árnyéka (vörös fény) nyomokban még érzékelhető.
Ami a lóhátról való hátrafelé nyilazásnál is vagányabb virtus: a pengén fogott kard. A kérdés az, hogy az árpád-sávos zászló alatti urak közül melyiknek a zsebében lapul a törvény szeplőtlen fogantatását biztosító, a több ezer éves Szent Korona Tant jól kiegyensúlyozó iPad.
A zöld ruhás, kezében kivont kardot tartó katona a Nemzeti Konzultációt, a levágott Ibolyát szemlélő Balsai a magyar jobboldal egységét jelképezi.
A háttérben lévő magányos, kamerás alak nem a kizárólagos tudósítási joggal rendelkező MTI embere. Ő valójában a Magyar Tudományos Akadémia Polgári Kör tagja, a magyar jobboldal szellemi elitje, aki füléhez emel egy szivárvány színű kaleidoszkópot, belehallgat, és elégedetten bólogat.
***
Bonus content:
Orbán Mátyás saját lányának mutatja meg saját magát a róla készült közképen.
base :: 2011. november 05., szombat, 02:43:29 :: 6 komment
culture social
Nekem volt gyerekszobám.
Anyukám kiskoromban Vitai Ildikó lemezeket hallgattatott velem.
A felnőttkori neurózisom körülbelül 40 százalékát ennek a két nőnek köszönhetem.
Lehet, hogy neked nem volt gyerekszobád, vagy nem hallgattál Vitai Ildikót. Bár, ha rendszeresen visszajársz ezt a blogot olvasni, valami veled is történhetett.
Biztos, ami biztos, megmutatom, milyen szép gyerekdalokon nőttem fel:
Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem
(Utánérzés by Mage)
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Néhány könnycsepp belefér,
Belefér a másvilág,
Belefér az üres ágy.
A sivatagba belefér,
Hogy szomjan halnak a tevék.
Gombát szed egy kisleány
Az uránbánya oldalán.
Az úttesten fut a nyúl,
Autó jön, kilapul.
A kicsi, szívem, kicsit ér,
A fájás még belefér,
Kiürül az etető,
Kész a cinke temető,
Nincsen lánc a nyakamon,
Neked adtam, én bajom,
Jaj, hogy is van, hogy te nem
Adtál nekem semmi' sem?
Csinálok neked helyet,
Puha ágyat is vetek,
Betakarlak felhővel,
Elvisznek a mentővel.
Szegény szívem megdobban,
Megcsókollak álmomban,
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Sírjunk még a semmiér.
***
Jó, nem?
Az eredeti szöveg hajszálnyival eltér a fentitől. Szerintem az én verzióm jobban visszaadja a lemezen énekelt dal hangulatát.
Egyébként a neten kóvályogva ismét belefutottam abba a toposzba, hogy a Barbie és a Cindy baba elérhetetlenül vékony dereka rombolja a lánygyermek személyiségét és tönkreteszi az önképét.
Nem beszélve a photoshopos címlaplányok női lélekre gyakorolt hatásáról ebben a borzalmas, mai világban.
Modern ártalmak ezek, de miért lett ilyen a világ? - teszi fel a kérdést megannyi félkegyelmű felebarátunk.
Az ember mégis azt hinné, hogy azért a Világszép nádszálkisasszonyt nem csak neki olvasták fel gyerekkorában esténként.
the cure :: 2011. október 10., hétfő, 20:39:56 :: 1 komment
dialogue politics
- Most olvasom a HVG-n, hogy Magyarország helyzete a 2008-as válság legrosszabb pillanataihoz hasonló. Bármikor leminősíthetnek minket bóvliba, jöhet a csőd.
- Mondtam én, hogy sikeres volt a válságkezelés.
- Aha.
- De tényleg. Olyan jól kezeltük a válságot, hogy életben maradt.
(Redrum)
gone with the wind :: 2011. augusztus 16., kedd, 22:38:53 :: 40 komment
economy politics
Nem tudom, milyen mélyre mártózom az illegalitás mocsarába, de bátran leírom, az alábbi képet a Moszkva téren készítettem:
Piros ragasztószalag takarja a tér nevét. Már amennyire.
Mint a borogatás.
Ilyen kormányunk van most. Annak a homlokára is borogatás kéne.
Ezt a matricát egy erősebb szélvihar elsodorja. Feltéve, hogy járni fog a metróban a szél.
Azért fotóztam le, mert a Moszkva szó K betűjének a szárát nem sikerült letakarni. Nem ezen az egy feliraton nem sikerült, hanem egyiken sem az az aluljáróban lévő, körülbelül 16 "Moszkva tér" közül. Mindenhol kilóg a teteje. Meg lehet nézni.
És nem csak ezt nem sikerült, hanem a Népstadiont sem. A képen ugyan alig látszik, mert sötétben és messziről fotóztam, de a "Ferenc" első e-je fölött lóg ki az ékezet:
Most ilyen országban élünk. Próbáljuk leragasztani, nem sikerül. Egyiken sem. Ha nem hiszed, menj oda és nézd meg.
Nem volt megfelelő a mérőszalag. Ha egy kínai lemérte volna, és kiküldi az adatokat Kínába, akkor negyed annyi idő alatt, negyed annyiért milliméter pontosan legyártották volna, szálítási költséggel, ragasztással együtt.
(Hogy az oroszoktól mennyivel kapjuk majd drágábban a gázt emiatt, azt nem számoltam bele.)
Szóval lefotóztam. És nem lepne meg, ha most azt gondolnád, hogy na és? Hogy vajon ennek mi a jelentősége. Valaki a békávénál béna volt lemérni a magasságot. Kit zavar?
Megmondom.
Azt a 721 000 000 (hétszázhuszonegy millió) embert, aki rajtunk kívül - vagy inkább velünk ellentétben - Európában él. És aki nem vásárol tőlünk semmit.
Te mit vennél olyan országtól, amelyik nem tudja leragasztani azt a szöveget, hogy Moszkva tér? Amelyiknek a képességét ez meghaladja?
Azt hiszed, hogy túlzok?
Miközben a KSH azzal foglalkozik, hogy tagadja, hogy tőle szivárgott ki az adat, a lényeg az, hogy megállt a magyar gazdaság.
Tehát megállt.
Az egy dolog, hogy az idei költségvetést úgy tervezte a kormány, hogy az európai növekedés többszörösével számoltak, és ha az nem jön össze, borul az egész, és ehhez képest nem a többszörös nem jött össze, hanem ami most van, az nulla.
És miért? "Az ipari termelés lassulása az exportkereslet csökkenése miatt következett be".
Vajon miért nincs a magyar árura igény? Hm? Vajon ha egy ragasztószalagot nem vagyunk képesek legyártani, akkor mi az, ami megy?
Na?
Most olvastam, hogy a Magyarok Világszövetsége és hozzá kapcsolódó turbómagyar rablógazdák azt találták ki, hogy létrehoznak egy Önellátó Magyar Falut.
Két milliárd forintból.
Önellátó. Falu. Kétmilliárd.
Mennyien laknak egy faluban? Háromezren?
(A kétmilliárdról annyit, hogy azóta már le is mondott az MVSZ elnöke.)
Önellátó.
Mondjuk lesz víz, meg lesz csirke. Ez jó.
És só, az honnan lesz?
Vagy az nem kell?
Cukor?
Esetleg benzin?
Mernek a kútból? Végülis csak mélyebbre kell fúrni.
Józsi bácsi meg befogja a mobiltelefonok hullámait a fogában lévő amalgámtöméssel? Sajnos ez a technológia csak középhullámú rádióállomásokkal működik, és csak 200 méternél közelebbről. Szóval mobil az honnan lesz?
Na és laptopot ki gyárt majd az Önellátó Magyar Faluban? Mari néni? A tehéntej savójából csinálja hozzá a folyadékkristályos kijelzőt? Vagy azt kecsketejsavóból kell? Nem értek az ilyen ősi magyar titkokhoz.
És honnan lesz áram? A nyomtatóló tekeri a generátort?
És hasis? Azt majd a kendermagos tyúk tojja össze?
Önellátó Falu.
Önellátó ország.
Önellátó, bazd meg.
A legtöbb magyar ember önmagáig se lát el.
Pláne nem a Moszkva térig.
A magyar embert elfújja a Széll.
Segítség.
go west :: 2011. augusztus 15., hétfő, 16:43:04 :: 4 komment
Eddig azt hittem, a magyar postánál nincs rosszabb, de csak azért, mert egészen a mai napig nem próbáltam a Western Uniont.
walk away :: 2011. augusztus 12., péntek, 21:21:17 :: 10 komment
fate life
Ahhoz képest, hogy olyan felfoghatatlanul hatalmas az Univerzum, hogy a méretén való puszta gondolkodás közben is minden egyes agysejtednek veszélyességi pótlékot kellene kapnia, vagy - hogy ne boruljunk meg rögtön az elején -, vegyük csak a Naprendszert, vagy nem is, vegyük a Földet, az már megfogható, de még szintén kibeszélhetetlenül nagy, rettenetes nagy, szóval ehhez képest egészen elképesztő, hogy hányszor múlik az ember élete néhány méteren.
Igazából a vulkánkitörésen, a pólusváltáson és a japán energiatermelésen kívül gyakorlatilag bármit túl tudsz élni azáltal, hogy a megfelelő pillanatban 5-6 méterrel arrébb teleportálod magadat. Gondolj arra, hogy Drezda bombázásakor a föld felszíne üveggé olvadt a gyújtóbombák okozta forróságtól, és ezt Vonnegut túlélte, mert néhány méterrel a föld alatt tartózkodott Drezda alatt. Ugyanennyi távolságot kellene arrébb mozdulnod ahhoz is, hogy a drogbáró lakásából, a rendőrkapitányságról vagy az elásós uzsorás autójából eltüntesd magad. A börtön fala sem vastagabb néhány méternél.
Ez az egész gondolatsor akkor jutott eszembe, amikor azt a jól felismerhető zümmögő hangot hallottam, amivel a tű szúrja át percenként ezerszer az ember bőrét. Benéztem a sötét helységbe, és láttam, hogy ül bent valaki.
Ez az, amit tényleg nehéz megértenem, mert azt gondolnám, hogy azért a tetoválószalonból viszonylag könnyű kijutni. Például én, ha arra eszmélnék, hogy egy berregő tű közeledik a bőröm felé, és látnám, hogy nem vagyok leszíjazva, gondolkodás nélkül felpattannék, kirohannék, és ehhez se teleportálni nem szükséges, sem távolkeleti küzdősportot nem kell megtanulnom. Ha le lennék szíjazva, azt már tekinthetjük nehezítő körülménynek, de még mindig lehet ütni, rúgkapálni, ordítani, harapni, segítséget hívni vagy letépni magadról a láncot, és elpusztítani mindenkit, aki részt kívánt venni a tetoválásodban, és ha ez sem megoldható, akkor még mindig lehet nemes egyszerűséggel közölni szépen, hogy te ezért egy fillért nem fizetsz. Arra is jó eséllyel abbahagyják.
Tény, hogy mégis sokan vannak olyanok, akik nem jutnak ki időben a tetoválószalonból. De még így is hamarabb kijöhetnek, mint ha például a börtönben ülnének. Pedig mindkét helyről ki lehet jutni akkor, ha képes vagy 5-6 méterrel arrébb kerülni (a megelelő pillanatban, akár falon át).
Végülis a börtön olyan tetoválószalon, ahol a mű elkészülte után nem mehetsz azonnal haza, hogy megmutasd anyádnak, mit tettél magaddal. Várnod kell, vagy neki kell bejönnie hozzád, hogy megnézhesse az új tetoválásodat.
A másik fontos különbség, hogy azért olyanról már lehetett hallani, hogy valaki kiszabadul a börtönből, kimegy az erdőbe, és kiás egy ládikót, ami tele van pénzzel. Ugyanezt tetoválószalonnal még nem hallottam. Persze, nem zárható ki teljesen, hogy van ilyen, de azért, ha mindent összevetek, a kettő közül a tetoválószalonba való bejutáshoz kell kevesebb ész. És mondjuk 16 évesen még ki lehet magyarázni a tetkót, mert annyi idős korában az ember úgyse nagyon tud bankot rabolni, de amikor 30 körüli ismerősöd kezd el gondolkodni a tetováláson, akkor te is elkezdhetsz gondolkodni valamin.
De nem is erről akartam beszélni, hanem arról a bizonyos néhány meterről, amivel a közlekedési balesetek és egyéb szörnyűségek 99.9%-a elkerülhető lenne.
Vajon ki ne adná oda a havi fizetése többszörösét azért, hogy visszacsináljon valamit, ami vele vagy egy közeli hozzátartozójával történt? Ki ne adna 5-10 millió forintot, ha te ezért cserébe vissza tudod hozni az életbe a gyermekét?
Pont ez a lényege az általam elképzelt üzleti vállalkozásnak.
A vállalkozás az időutazásra épül.
Az üzletmenet úgy néz ki, hogy megnézed, hogy ki halt meg a héten közlekedési balesetben. Kiválasztod közülük a gazdagokat (mert az időgépbe drága az áram), megkeresed őket, és bemutatod nekik a működő időgépedet. Végül közlöd, hogy X összegért megmented a szeretett hozzátartozót, aki épp a múlt héten offolt az élők sorából.
Ki ne fizetne ezért boldogan? Azért, hogy visszakapjon valakit? Vagy saját magát? Vagy valamijét, ami fontos?
A hangsúly a vissza szón van.
Igen ám, de hogyan fest mindez a gyakorlatban? Az egyszerűség kedvéért az időutazós paradoxokonat ugorjuk át, és állapodjunk meg abban, hogy: 1. Te akármit teszel, emlékezni fogsz a múltra, amit megváltoztattál, 2. Be tudod mutatni az időgépet, látják, hogy igazi és hogy működik, 3. Valamiért nem tudják elvenni tőled.
Szóval megnézed valakinek a balesetét, aztán visszamész az időben, és közlöd vele, vagy mondjuk az apjával, hogy az illető meg fog halni, de ha adnak neked egy kis pénzt, akkor elárulod, hogyan kerülheti el.
Szerinted bemondásra adni fognak?
Nyilván azt fogják gondolni, hogy zsarolás.
Tehát felveszed a balesetet kamerával, visszaviszed az időben a felvételt, bemutatod. Bemutatod az időgépet is, hogy elhiggyék, hogy nem trükkfelvétel. És kéred a pénzt.
Szerinted így nem fogják zsarolásnak érezni?
Te nem fogod közben zsarolónak érezni magad?
Nagy valószínűséggel de. Pénzt kérsz azért, hogy valaki ne haljon meg, de nem azért, mert orvos vagy, hanem mert láttad, hogy mi történt vele, és elmondod, hogy ne tegye. De nem jószándékból mented meg, hanem pénzért, sőt, direkt azért mentél oda a balesethez.
És biztos lenne, aki fizetne érte, de hogy hálás nem lenne szinte senki, abban biztos vagyok.
Most képzeld el, hogy ugyanezt csinálod ingyen. Simán csak megmented az embereket, semmi üzlet. Így már nem fognak zsarolónak érezni. De vajon azt gondolják majd, hogy megmentetted őket, a szó valódi értelmében?
Gondolj bele, hogy megjelenik valaki veled szemben, közli veled, hogy most ne menj át azon a zebrán, és mutat egy videót arról, hogy nem érnél át.
Vagy azt mondaná, hogy azt az egy szálat már ne szívd el, és akkor megmaradsz, és közben mutatna egy képet az öt évvel későbbi tüdődről.
Biztos vagyok abban, hogy ha hallgatnál is rá, nem ugyanazt éreznéd, mint ha utólag jönne oda, hogy valami szörnyűséget segítsen meg nem történtté tenni. Visszaadni valakit vagy valamit, amit elvesztettél. A két érzést - a megelőzésnél, illetve a meg nem történtté tevésnél jelentkezőt - össze sem lehetne hasonlítani egymással.
Van olyan ember, aki ilyen helyzetben többé-kevésbé megértené, hogy az életét mentetted meg. Főleg az, akit korábban már ütött el majdnem autó, úgy, hogy 1-2 centin múlott csak. Vagy már törént vele valami komoly trauma, amit túlélt.
De a nagy többség pár hét után azt gondolná, hogy: "Na, de csak nem ütött el. És ki tudja, mi lett volna, ha. És különben is."
A helyzet az, hogy naponta több tucat, esetleg több száz szörnyű dolog nem történik meg velünk, és ezek nagy részükről nem tudunk. És amiről tudomást szerzünk véletlenül (mert pont elénk esik le a tizedikről egy vödör, tele betonnal), arra büszkék vagyunk, hogy megúsztuk. És szerencsések. És megyünk tovább.
És valószínűleg pont azért kell a gondviselésnek néha megengednie, hogy a rossz dolgok megtörténjenek. Hogy fel tudjuk mérni, milyen jó, amikor nem történnek meg.
Mert csak azt vagyunk képesek megérteni, amit átélünk. Csak utólag.
Már aki.
Ha szeretnéd megérteni, miért van az, hogy egyes emberekkel hosszú távon sokkal több rossz történik, másokkal érezhetően kevesebb, akkor gondold tovább a fentieket.
És biztos vagyok abban, hogy ha konstruktívan állsz hozzá, és következetesen gondolod végig, amit leírtam, akkor nem arra a következtetésre fogsz jutni, hogy sürgősen magadra kell tetováltatnod egy karma-jelet.
Lehet barátkozni a gondviseléssel.
Én szóltam.
take a seat :: 2011. augusztus 04., csütörtök, 19:24:18 :: 2 komment
politics eco
- Istenem, mi lesz ezzel az országgal. Nem látok semmi reményt. Az egyetlen bíztató ígéret, amit az elmúlt évek során hallottam, hogy az egészet felvásárolja Izrael. Csak lennénk már rajta túl.
- Arra gondolsz, hogy utána normálisan működne?
- Arra gondolok, hogy milyen lehet, ha annyi pénzed van, ami többet ér, mint egy ország. Milyen tudat lehet ezzel élni. Fel tudjuk ezt fogni egyáltalán? Eszembe jutott, hogy ha az egész országot nem is, mert ezért az ugarért pénzkidobás, de mondjuk megvenném Budapestet. Évek óta gondolkodom ezen. Fognám magam, és a fővárost egy az egyben felvásárolnám. Aztán mennének körbe ilyen hangszórós autók, hogy egy hete van mindenkinek kiköltözni, mert megvettem, ajtóstul, ablakostul, és tűnés innen. Nézném, és röhögnék. Kilakoltatnám az egész várost.
- Mi tart vissza?
- Kicsit még gyűjtenem kell rá. És nem tudom, hogy az ilyet hol intézed. Hova kérsz időpontot, hogy jöttem Budapestért. Melyik intézet fogad vajon?
- Feltéve, hogy komolyak a szándékaid.
- Ha elég komolyak, biztosan fogadnának. Látom is magam előtt:
- Jó napot kívánok, jöttem megvenni Budapestet. Készpénzzel fizessek, vagy utaljam át?
- Sajnos, ebben nem tudok segíteni. Ennél az ablaknál csak az inzulint adjuk be, sürgős esetben. Kérem, legyen kedves, fáradjon át a másik ablakhoz, ott egész biztosan tudnak foglalkozni önnel.
- Oda?
- Igen, oda. És sajnos végig kell állnia a sort. Napóleon úr után következik.
- Valahogy így képzelem.
- És ehhez még gyűjteni kell? Szerintem máris mehetsz.
- Gyűjteni fogok, igen. Ma utaltam át az utolsó részletet a svájci frank hitelemből. Dupla annyi volt az utolsó utalás, mint az induló törlesztőrészlet. És most megköszönöm a Gondviselésnek, hogy nem hagyta, hogy lakást vegyek hitelre. Vagy fővárost. Köszönöm.
cell phone :: 2011. július 29., péntek, 01:11:01 :: 5 komment
dialogue tech
- Elárulod végre, milyen számon érlek el?
- Persze, küldöm az újat. Mentsd el... Neked meg milyen telefonod lett?
- Bedöglött az iPhone-om.
- Én mondtam. Én mondtam, hogy ne. Itt ez a Milestone 2, kihúzod a billentyűit, és lehet nyomkodni este, ha nem jön át a palid. Androidos, az interneten tárolja a számaidat. Gondolom, az iPhone-ból archiváltad a telefonykönyvet.
- Persze, kézzel, a kis noteszkámba. A felét. A másik felében voltak a fontosak.
- Mondtam.
- Nézd, ezt az iPhone-t húszezerért vettem. Annyit is ér.
- Mind annyit ér.
- De elvittem a legjobb szervízbe, a Mammutba, ott majd megjavítják.
- Igen?
- Az a legjobb szervíz. Ott már háromszor feltámadt.
- Normális vagy? A Mammutba viszed? De hát a Mammut az kihalt. Miért nem rakod be mamutostól együtt egy dinoszauruszba? Hárman együtt tuti végleg eltűnnek a föld színéről.
- Kösz.
- De most gondolj bele. Ötmillió év múlva ásnak a robotok, és megtalálják a dinoszauruszban és a mamutban az iPhone-odat, és felkiáltanak: "Odanézz, végre egy lelet! Egysejtű!"
- Kövület. Gondolod, hogy az emberek ki fognak halni?
- "Igen, egysejtű, de ez a faj azonnal kipusztult. Evolúciós zsákutca volt" - feleli a másik robot. Persze, hogy ki fogunk halni, vesszük az iPhone-t, megérettünk rá.
happy future :: 2011. július 18., hétfő, 17:51:59 :: 50 komment
- Jó napot, ezt a levelet szeretném feladni elsőbbségivel, nem kérek róla számlát, van megtakarításom, nem szerencsejátékozom, nem szeretném, hogy hangosan olvassák fel a faxomat és örökké fogok élni.
- Elsőbbségivel mehet?
- Igen.
- Számlát kér?
- Nem.
- Gondolkodott már azon, hogy havonta félretegyen a posta...
- Köszönöm, nem.
- Sorsjegy?
- Nem.
- Hallott már az új, hangos fax?
- Nem akarom.
- Életbiztosítás, kötvény...?
- Nem.
- 160 forint lesz.
- Tudom, már odaadtam a borítékkal együtt.
A fenti beszélgetés az elmúlt öt év legkevésbé idegesítő postai élménye volt számomra. Nevezhetném legkedvesebbnek, hiszen azon kevés alkalmak közé tartozik, amikor semmit nem akartam szétverni, és nem is vertem szét.
Mindez persze apróság ahhoz a társadalomlassító rendszerhez képest, amit a posta ellenünk nemrég bevetett.
A sorszámosztó gépről beszélek.
Kezdjük azzal, hogy emiatt kapásból 1-2 évre bezárnak és felújítanak minden egyes postát.
Naiv, illetve minden-mindegy-alapon létező embertársaink azt hiszik, hogy ez előrelépés a jövő irányába, mert már nem kell a postán sorba állni. Fasza.
Először is, minden kiadott sorszámban van egy rádiófrekvenciás microchip, amely a sorszámot tépő személy pontos tartózkodási helyét ellenőrzi folyamatosan. Erre azért van szükség, mert csak így lehet az egyébként lehetőleg L alakú postafiókokban mindig azon a kijelzőn hívni a következőt, amely a lehető legtávolabb van a sorszám gazdájától, mindenekelőtt úgy, hogy a kijelzőt tökéletesen kitakarja az erre a célra installált postafiókszekrények, áltartóoszlopok és páfrányok valamelyike.
Amelyik kijelző előtt nincs sem páfrány, sem oszlop, sem szekrény, az nem üzemel.
Ennek az eredménye az, hogy a célszemély az ötödik sípolásra, vigyorogva, körbeforogva, bambán, "jé, én jövök?! :)" fejjel bandukol ahhoz az ablakhoz, ahol már két perce kellene állnia. Mintha az bármiféle (a mínusz végelennél nagyobb) mértékben vicces lenne, hogy mindenki rá vár. Aztán a következőre. És az azt következőre.
A rendszer kitervelője arról sem feledkezett meg, hogy 100 idióta között mindig akad 2-3 félbolond, aki úgy érzi, hogy van még valami dolga az életben, ezért igyekszik nem az ajtóban, mindentől a lehető legtávolabb állni, emellett figyelni próbál a kijelzőre.
Az ilyenek miatt kell a posta légterébe ugyanazt az altatógázt szivárogtatni, amivel agykontroll-tanfolyamon szokták levinni a hallgatókat alfába (különben a második kurzusra már senki nem menne el). Abba a tartományba visznek le bárkit, ahol az ismétlődő sípolás figyelemfelkeltés helyett kellemes, nyugodt, befelé figyelő pályára állítja az agyhullámokat. Így hiába koncentrál, ő sem látja majd a sorszámát. Egy idő után nem is foglalkozik vele.
Ezzel a rendszerrel akár 70-80%-kal lassítható a posta működése. Sajnos viszonylag kevés polgártársunk van tisztában azzal, hogy mennyibe kerül az országnak, hogy emberek állnak sorban a postán, a boltban és a pályaudvaron, mert ha ezt tízből legalább egy értené, akkor a postákat a társadalom életrevaló szegmense puszta kézzel, illetve vascsövekkel verné szét, és a művelet végére néhány fővel kevesebb lenne a létszám a bolygón, mint a kezdetekor, hogy árnyaltan fejezzem ki magam.
A posta persze csak tünet. A lényeg a részletekből áll össze.
Például ismerek olyan - ezen a területen nálam jóval okosabb - személyt, aki a boltban, ha megkérdezi tőle ez eladó, hogy tud-e segíteni, azt feleli, lassan, szótagolva, hogy "Te? Nekem? Miben tudnál?"
Sajnos én még nem jutottam el erre a fejlődési szintre, legutóbb is rosszul válaszoltam a Saturnban a mosogatógépek előtt:
- Tudok segíteni?
- Mosogatógépeket nézek.
- Csak nyugodtan.
- Nyugodt vagyok.
- És segíthetek?
- Na jó. Az az XYZ mosogatógép milyen gyakran romlik el?
- Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy a legolcsóbb mosogatógép is működhet évtizedeken át, és a legdrágább is tönkremehet egy hét alatt.
- Köszönöm az értékes választ.
Ennél a pontnál csőbe húzva éreztem magam. Beláttam, hogy hibáztam, balga döntés volt, hogy nem küldtem el azonnal. Az özönvíz után 120 év lett az emberi élethossz felső határa, és ehhez képest minden, idiótákra vesztegetett másodperc megfizethetetlenül drága. Mivel nem szeretem hülyének érezni magam, igyekeztem javítani a helyzeten.
- Lenne kedves megmondani, hogy tartanak-e olyan mosógépet, amelyik használ vizet a mosáshoz?
- Ezek mosogatógépek.
- Tudom. De úgy látom, mosógép is van az üzletben. Ha tévéről kérdeztem volna, akkor is szól, hogy ezek mosogatógépek? Szóval engem olyan típus érdekelne, amelyik vízzel mos.
- ...
- Úgy értem, hogy nem A+ a vízhasználása, hanem C, D vagy E.
- Úgy érti, ami bent tartja a vizet mosás végén?
- Nem. Úgy, hogy mosás közben van benne víz. Tehát nem ultratakarékos.
- Hát ezt a kérdést nem tudom hova tenni!
- Olyan mosógépet keresek, ami nem kétujjnyi vízzel akar elmosni fél méternyi ruhát, ahogy az mostanában divat. Tehát nem A+-osat. Tartanak kevésbé takarékosat?
- Ennek a kérdésnek esetleg úgy lehetne értelme, hogy olyat keres, ami hatékonyan mos. De hát ez így nem is tudom, milyen kérdés!
Volt egy nem is olyan rövid, nem is oly távoli időszak az emberiség történelmében, amikor ilyen helyzetben egyszerűen levetted a hátadról a kardot, és levágtad a veled szembenálló fajzat fejét. És bár fogalmad sem volt róla, nagy jót cselekedtél ezáltal.
Nem állítom, hogy ez a helyes megoldás. Esetleg elég lenne zaklatás miatt börtönbe zárni az ilyet, hogy odabent hasznos munkát végezzen. Mert az, hogy az ilyen ember "segíthetek" munkakörben dolgozik, folytatólagosan elkövetett bűncselekmény.
Persze, tudom jól, ezt a kérdést büntetéssel nem lehet megoldani.
A XVIII. század végén 1 milliárd ember élt a Földön.
Ekkortájt történhetett, hogy értelmesebbje rájött, hogy máris iszonyatosan sokan vagyunk, legalábbis homo "sapiens"-ből ennek az ezrede is erős túlzás volna. Ezért a megvilágosodott egyedek abbahagyták a szaporodást. A többiek pedig belakták a bolygót.
Figyeld meg, a legtöbb ember legalább eggyel magasabb munkakörben dolgozik, mint amire alkalmas. Szinte biztos, hogy éppen nem képes arra, amire kéred, és amit elvállal.
És ez a jelenség nagyban köszönhető a traktoroknak, mert azok ásnak és kapálnak helyettük. És akik így a kapálás helyett valami mással foglalkoznak - eggyel feljebb -, azok nyomják felfelé a többit, és végül senki nem lesz a helyén.
Az egész piramis meg van emelve egy vagy két szinttel. Bizony, a piramis maradt, szinte semmit sem változott Egyiptom óta, azt kivéve, hogy magasabban van a kelleténél.
Ez úgy lehetséges, hogy kőolajon úszik az egész építmény. Kőolajból lesznek az emberek és az autók. Az emberek úgy keletkeznek, hogy szörnyen olcsó lett a rossz minőségű élelmiszer, az autót, remélem, nem kell magyarázni (fém, műanyag, üzemanyag).
Képzelj magad elé egy szép, zöld rétet, ragyogó napsütésben, a közepén egy hatalmas gyárral, amelybe összesen egy futószalag megy befelé, rajta csupa tehénnel, és egy hatalmas cső, amiben kőolaj áramlik be.
A gyárból kifelé rengeteg futószalag szállít mindenféle csodát: hamburgert, kólát, kóláspoharat, sültkrumplit, műanyag tálcát, na most ezekből a hamburgerhez kell némi tehén, a többi az olajból lesz.
Ahogy a monitor is, amin ezt olvasod, és a billentyűzet is, amelynek segítségével, ha nem érted, amit írok, megpróbálsz majd elküldeni melegebb éghajlatra, hiába.
Úgy fest, kénytelenek leszünk megvárni, hogy elfogyjon az olaj.
Etéren bizakodó vagyok, ha minden igaz, 2012-ben tetőzik a termelés, néhány évvel utána lehet előszedni a félretett - és gondosan karbantartott - fegyvereket, esetleg felköltözni a hegyekbe, amíg levonul a tűz és az éhínség, és a tomboló őrület.
Harmincéves koromra, úgy, hogy húsz éven át gondolkodtam ezen, arra jöttem rá, hogy az összes vallás egyetlen valóban vidám, pozitív - és nem véletlenül közös - motívuma az Özönvíz volt.
És a kőolajnak hála ismét olvad a jég. Már alig várom.
Megyek is, és kifújok egy teljes doboz dezodort az ablakon, hogy gyorsabban váljanak vízzé a jégsapják.