conclusion :: 2010. április 21., szerda, 01:19:22 :: 27 komment
social

A kéjgyilkos és sorozatgyilkos pszichopata bizonyos értelemben önfeláldozó hős.

Ő azt próbálja bemutatni, milyen lenne a világ, ha mi mind megengednénk magunknak azt a luxust, hogy nem hisszük el, hogy a többi embernek mi a rossz.

Egy nem-sorozatgyilkos pszichopatában egy normál ember empátiájának tízszerese lakozik.

no expectations please :: 2010. április 20., kedd, 06:12:08 :: 92 komment
women social

Dinával beszélgettem arról, hogy bizony létezik a külső adottságoknak és a gyerekkornak olyan együttállása, amitől a nő azt hiszi, hogy a párkapcsolatban az ő puszta létezése már ajándék.

(Az ilyen nő egyik fontos, de önmagában bizonyosságot nem jelentő ismertetőjele, hogy sokan megfordulnak utána az utcán.)

Ez a nő úgy hiszi, hogy elegendő apró szilánkokat szórnia magából a férfi felé, aki ezeknek örvend, és tovább küzd, hogy a nő újabb és újabb darabjaiban gyönyörködhessen.

Lássuk be, hogy ez a stratégia valóban működik. Hatékony, értékes fizetőeszköz.

Különböző ideig.

Vonzó férfi esetén ez az idő  egészen pontosan az első szexig tart.

A történet  innentől válik igazán érdekessé, mert csak ezután dől el, hogy egymásnak valójában mit adunk.

keep :: 2010. április 20., kedd, 06:10:36 :: 0 komment
dialogue

- Te, jól sejtem, hogy amíg én ezt folytatom, akár félálomban, öntudatlanul, addig te itt maradsz?
- Most azon töröm a fejem, mi lehet az a válasz, amivel garantálom, hogy nem hagyod abba.

believe :: 2010. április 19., hétfő, 00:31:13 :: 20 komment
social

Az emberi faj tanulmányozása közben különös tapasztalatokra tehetsz szert.

Én például azt vettem észre, hogy meglepően sokan gondolják úgy, hogy azért mondod valamire, hogy az téged zavar, mert valójában nem zavar.

Sőt, egyenesen kívánod azt.

Legfeljebb nem tudod magadról, vagy nem mered bevallani.

Amikor olyan személy kezd egy mondatot azzal, hogy "tudom, téged megvisel ez a téma, de", akiről tudod, hogy szeretne jóban lenni (vagy maradni) veled, akkor átgondolásra érdemes lehet a kérdés, hogy vajon őt tényleg az égvilágon semmi nem zavarja, vagy ő rendszeresen szól rá másokra olyanért, ami nem is zavarja (és magából indul ki), vagy tényleg képtelen elhinni, hogy a földön élő hét milliárd emberből nem mindenkinek ugyanaz rossz.

Ennyi. Több lehetőség nincs.

Tegnap beléptem egy ajtón.

- Ő Rex - mondta a nő arra az élőlényre, ami egy másodperc alatt négyszer próbált rámugrani.

Mivel a látogatás előtt három alkalommal vázoltam fel, hogy pontosan ez az a szituáció, amit mindenképp el szeretnék kerülni, konstatálnom kellett, hogy a három valójában borzasztóan kicsi szám.

Miután az ugrálás láthatóan kiborított, vendéglátom felkapta a kutyát, szájához emelte, majd diadalmas arccal így szólt:

- Látod, még meg is puszilom!
- Akkor engem már nem kell.
- Téged ez tényleg ennyire zavar? Ez egy fal köztünk. Mi bajod a kutyákkal?
- Semmi bajom nincs a kutyákkal. Úgy értem, konkrétan velük. Azt nem szeretem, ha valaminek hosszú karma van, és a kedvenc gyapjúnadrágomat és az egyik kedvenc zakómat tépkedi vele. Felőlem, amíg ezt műveli, lehet fikusz is, ugyanígy reagálnék.
- Te mindig ilyen elegánsan öltözöl?
- Azt hittem, randizunk.
- Igen, de tudod, a barátaim mindig örülnek a kutyának. Pár perc múlva már te is simogatni fogod.
- Nem, nem fogom. Ahogy azt már mondtam. Alapvetően nem tartanék olyan állatot a lakásban, amelynek szőre van, és pránán kívül bármi mást eszik (tehát nem csak használt fény hullik ki belőle időnként). Lehet azt, hogy vagy bemegy a másik szobába, vagy elmegyünk itthonról? Úgy értem, ketten.
- Nem, mert akkor sír. Úgyis meg fogod szeretni. Szagold meg, ő tényleg nem büdös.
- Értem. Akkor én most megyek. Szia.

Mivel rövid időn belül másodszor jártam így, útban hazafelé fogadalmat tettem, hogy akárhogy néz ki, kutyás nőhöz soha többet nem megyek fel.

Ebből elég volt.

Rövid időre rá beláttam, mennyire férfiatlan ez a gondolat. A teljes megfutamodás a vesztesek műfaja. Hát a nagy francokat.

Veszek egy repülőjegyet, kimegyek Brazíliába, és fogok az őserdőben egy kutyaevő kígyót (Cobra Hundhunticus). Kivetetem a lengőbordáját, hogy könnyen fel lehessen tekerni, és beférjen az aktatáskámba. És minden ilyen esetben előveszem.

- Most mi a bajod? Nem szereted az állatokat? Milyen ember vagy te? Ez is csak egy élőlény. Ne idegeskedj már, rossz nézni, amit művelsz. Rég látott kutyát, és nagyon szereti, azért kapkod utána. Jóban lesznek. Most megpuszilta. Látod, már le is feküdtek egymás mellé. Együtt alszanak, összecsavarodva. Hát nem csodálatos?

És hogy az élet ne legyen unalmas, az autóm csomagtartójába beszerelek egy hatalmas akváriumot, amelyben óceáni óriásmedúza úszkál majd. Néha azt viszem fel.

- Ne mondd, hogy nem tetszik. Nyugi, nem csíp, nagyon barátságos. Berakom az öledbe, hogy szokjad. Olyan, mint egy hatalmas méhlepény. Tudod, aki az állatokat nem szereti, jó ember nem lehet. Ez a természetben előforduló legtisztább nyálka, a nyáladnál ötvenszer higiénikusabb. Semmi bajod nem lesz tőle. Mik ezek a piros foltok rajtad? Hú, remélem, nem vagy allergiás a medúzacsípésre. Mi az, hogy nem kapsz levegőt?

Hát így.

humor :: 2010. április 14., szerda, 23:23:20 :: 17 komment
politics culture

Országunk nagyobbik felének mentális állapotát tükröző videó* került fel az internetre.

Jó, nem?

Elmesélem, hogyan készült.

Valaki megnézte ezt a klipet, és kivont belőle minden olyan információt, amelynek befogadásához a központi idegrendszer elmúlt 13 millió év során végbement fejlődésére szükség van. Így a tartalom élvezhetővé vált a gibbonok, a makákók és a jobboldaliak számára is. Kérem szépen, ez a jobbos "humor".

Elmagyarázom.

A nevetés tárgya minden esetben valami rossz.

Nehéz ezt elsőre megérteni, hiszen a nevetésről a jókedv, a vidámság, a szórakozás és a jó társaság jut egyes emberek eszébe. Mivel egyes emberek nem gondolkoznak eleget, fussunk együtt neki.

Arra kérlek, bárhol is tartasz egyébként, most gyere vissza velem a majmokig. Ha beírod a youtube keresőjébe, hogy nevető majom (laughing monkey), többnyire azt fogod látni, hogy a majom elkövet valami csíntalanságot, például meghúzza a kutya farkát és elszalad,  vagy szimplán hanyatt esik.

A majmok egymáson nevetnek igazán. Akkor, amikor a másikkal történik valami rossz. A rossz nem feltétlenül kell komoly tragédia legyen, lehet apróság: hanyattesés, incselkedés, csiklandozás. Ám akármilyen apró kellemetlenségek ezek, senki sem szereti, ha a farkát húzgálják (avatatlan kezek). Azt sem, ha hanyatt esik. Ugye, te sem?

A fenti példákban a nevetés egyfajta öröm amiatt, mert nem a szemlélővel történt a szerencsétlenség. Továbbá káröröm, vagy egyszerű védekezés az empátia ellen. Ez utóbbi azért kell, hogy ne élje át a másik fájdalmát a szemlélő.

A társaság fogalma azért kapcsolódik a nevetéshez, mert a közösen átélt élmény a fenti érzéseket felerősíti.

Írd csak be a youtube keresőbe, hogy vicces (funny). Csupa balesetet, seggreesést, balszerencsét fogsz találni. Külön műfaj a macskás videó, ahol a kedvencek falnak rohannak, ventillátoron röpködnek és wc tartályba hullanak. Finomabb esetben nem értenek valamit. (Te szereted azt az érzést, hogy valamit nem értesz?)

Ugorjunk előre az időben. Miről szól a börleszk film? Elesnek, tortával dobálják egymást. A Bud Spencer - Terence Hill filmekben a kiosztott pofonokon, néha megégett emberi ülepen nevet a néző. A klasszikus Generális egyik jelenetében egy repülő tárgy öl meg valakit. Amikor a szereplő sikerén nevetsz, figyeld meg, hogy a siker az ellenség kárára történik.

Az olcsó, modern, amerikai vígjátékokról hadd ne beszéljek.

Tom és Jerry?

A komédia és a tragédia között az egyik fő különbség, hogy az utóbbinál a néző együttérez a balsorsú szereplővel. Ezért ilyenkor nem nevet, hanem sír.

Hogy mitől lesz a balszerencse vicces, és mitől tragikus, az a kontextustól, az elszenvedőhöz fűződő érzelmi viszonyodtól és az esemény súlyosságától függ. Ha a szerelmesek meghalnak, azon nem nevetünk, mert könnyen azonosulunk velük (szeretnénk szerelmesek lenni), és a haláluk szívszorító. Legalábbis nem komikus. Már a semleges szereplővel történő rosszon is tudsz nevetni, amennyiben nem túl súlyos az esemény.

Ha most azt gondolod, hogy létezik magasabb szintű humor: ez igaz. A szimpla rossz eseményt nevezzük tehát vicces helyzetnek. A magasabb szint a szellemes és az abszurd humor.

A szellemes humor alapja a hiányzó információ - és a vicces esemény. Az abszurd humor alapja a valóság torzított, teljes ábrázolása - és a vicces esemény.

A vicces eseményről már tudod, az a rossz.

Kezdem egy jóízlés határát odaátról súroló viccel:

Kopogtatnak a pinceajtón.
- Ki az?
- Barátok.
- Hányan vannak?
- Fünf.

Munkahelyen ne meséld el, ha lehet. Vagy ne mondd, hogy hol olvastad. Kösz.

Bármennyire szomorú ilyennel viccelődni, ez a vicc üt. A hiányzó információ a második világháború, az, hogy a zsidók a pincébe bújtak, hogy a németek keresték őket, és hogy a fünf németül ötöt jelent (tehát jöttek a németek, akik nem barátok). Így a rosszat már nem is kell magyarázni.

Vannak ennél sokkal szalonképesebb viccek. A rossz motívum lágyabb ezekben, egyébként ugyanígy épülnek fel: a szőke nő butasága, a házasságtörés, a balszerencse, a betegség, a rasszizmus (skót vicc), a halál. Nyugodtan keress kivételt. Olyat, amelyből hiányzik a rossz. Találtál?

Az abszurd humor (Monty Python, Vonnegut, Jerome K. Jerome) annyiban más, hogy vagy alig, vagy egyáltalán nem hiányzik belőle információ. Vonnegut a valóságot írja le, csak torzít rajta, így hívja fel a figyelmet a rosszra, amin persze nevetsz - és közben tudod, hogy igaz. A Három ember egy csónakban valamelyik szereplőjében lehetetlen, hogy ne ismerj magadra. A London utcáit fekve megmászó emberen is nevetsz, mert felismered, hogy ez semmivel sem kevésbé értelmes, mint az igazi hegymászás.

A kulcsszó itt a felismerés. Arisztotelész - akinek nem csak a neve, hanem a személye is egyezik a híres görög gondolkodóéval - írja a a Poetikában, hogy a művészet alapja az utánzás. A mű a valóság utánzása. A mű befogadásának lényege a felismerés.

A felismerés valamiért örömet okoz az embernek. A szerző szerint a bölcsnek többet, az egyszerűnek kevesebbet. Lehet ennek valami evolúviós oka. Régen, ha az ember felismerte a mamutot, örülhetett, hogy nem hal éhen.

(Végülis mindegy, miért van így. Egyszerűen így van.)

A drámák az emberi cselekedetek utánzásai. A filmek szintén azok. Minél jobban emlékeztetnek a valóságra, annál könnyebben megy a felismerés. Ez a sci-fi filmekre és művekre is igaz ("jobb a hihető lehetetlen, mint a hihetetlen lehetséges" - Arisztotelész). Emellett minél érdekesebb az utánzott esemény, annál szellemesebbnek érzed. Az elvonatkoztatással vegyes felismerés ugyanis fokozott örömmel jár.

Az utánzás és a felismerés minősíti át a vicceset - tehát a rossz eseményt - szellemes vagy abszurd humorrá. Ez ad művészi értéket a profán balesethez. Nézed a Brian életét, és azt mondod: "Basszus, tényleg ilyen a kereszténység". Közben azért felszögelik a főszereplőt a keresztre (bocs, hogy elárulom).

Ha idáig valami nem világos, vagy nem értesz vele egyet, olvasd el az egészet még egyszer.

Ha világos, akkor nézzük a két konkrét videót.

Hajós András dala az MSZP-SZDSZ közös történetének és Kóka János munkásságának, jellemének az utánzása. A hiányzó információ a 10 év kormányzás, az SZDSZ volt elnökének a viselkedése, a húzd meg-ereszd el színjáték, a se vele, se nélküle koalíció. Az SZDSZ által hangoztatott antikommunizmus megcsúfolása, az elvi politizálás feladása, az öt százalékos zsarolás. A rossz ebben az, hogy mindez ebben az országban történt. Tehát velünk.

Látod, Hajós András dala szellemes. Emellett önirónikus, ami növeli a szellemesség értékét. (Hajós András liberális érzelmű, és az egész műsor alapvetően balos szereplőkre épül, akik épp a hozzájuk közelebb álló politikai szereplőkön gúnyolódnak, nevetnek, tehát valahol saját magukon is. Ami fejlett személyiségre vall.)

Ezzel szemben a "Csáó MSZP" új verziójáról üvölt, hogy jobbosok készítették.

Először is, egy jobboldali embert onnan lehet leghamarabb felismerni, hogy nem tud írni az anyanyelvén. (A balos se mind, de jobbéknál ez a képesség szinte kizáró tényező.) Hat év szívós munkájával beléjük vertük, hogy az olaszoktól nyúlt "Hajrá, Magyarország!" frázisba a magyar helyesírás szabályai szerint vesszőt kell tenni. Sajnos, ezt a szabályt láthatóan nem sikerült elvonatkoztatni más esetekre. Nem a feltöltő által adott címről beszélek, hanem a filmben látható feliratokról. Azért kell bele vessző - annak ellenére, hogy az eredeti dal címét is össze-vissza írják -, mert ebben a kontextusban ez felszólításként hat: Menj a fenébe, MSZP! A "konyec! MSZP!" táblára sikerült kirakni még egy írásjelet. Igen, jól látod, oroszul többet nyújtanak, mint magyarul. Ez se véletlen ám.

Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a három és fél perces "mű" hiányzó-információ-tartalma nulla. Tételesen eléneklik a Magyar Nemzet elmúlt években kinyomtatott főcímeit. A dal teljességgel csavar- és iróniamentes. Nem több ez, mint egy betartott mutatóujj. Nem több, mint a seggreesésen való röhögés. Túl az utálaton ez a dal nem világít rá semmire.

Mindezt tetézendő: az egész, úgy, ahogy van, nyúlás. Tehát kitalálni nem sikerült semmi eredetit, lebutítani annál inkább.

Az írás első feléből már tudod, hogy a szellemes humor a homo sapiens műfaja.

Az - időrendben - második klipből azt láthatod, hogy a seggreesésen való nevetés a gibbonok és jobbosok szellemi képességeit meríti ki.

Örülnék, ha ez a dal ritka kivétel lenne. Ha ellenpéldák százai jutnának eszembe a szellemes, jobbos humorra.

Sajnos, most hirtelen egyet sem tudok megemlíteni. Ott, bizony, ez a szint.

/*: Az eredeti videót Mamzeltől kaptam. Mamzelnek van blogja. A Hajós András-féle verziót nem ismertem, azt Dina szedte elő nekem. Dinának még nincs blogja. Minden más esetben azt is linkelném./

vote :: 2010. április 09., péntek, 20:14:05 :: 104 komment
politics

Ritka súlyos érvvel találkoztam ma a megalkuvás ellen, már ami a párkapcsolatot illeti. Ismét bebizonyosodott, hogy az öltözködés elsősorban nem pénz kérdése. Ízlés kell hozzá - és sok torna is.

El is késtem az évi első tüntetésről.

Úgy értem, számomra első. Télen csak a lúzerek tüntetnek. Hideg van, fúj a szél, és a kabátra a fáklyáról rácsöpög a paraffin. (A paraffin az, amit az általános iskolai tananyagra kevésbé fogékony társaink viasznak neveznek.)

Tavasszal tüntetni jó. Legalábbis régebben jó volt. Ha szép zsidólányokat akart látni az ember, két dologra kellett csak figyelnie: hogy eljárjon tüntetésekre, és hogy ne legyen jobbos.

Úgy tűnik, elfáradt ez a generáció. Nem voltak ott, csak a nyuggerek.

Tehát hamar hazaértem volna, ha nem elegyedik velem beszélgetésbe Bokros Lajos. Azt ígérte, hogy az MDF bejut. Mondtam neki, tartok attól, hogy rájuk szavazok. Nagyon nem szeretnék, higgye el. Részben az országos listás balhénak köszönhetik a voksomat -  az MSZP többször, antidemokratikusan ellenük szavazott -, úgyhogy húzzanak bele. Kérdeztem, mik a tervei, azt felelte, hogy a liberalizmus és a konzervativizmus remekül megfér egymással.

Gondolom, úgy értette, hogy ilyen kis helyen.

Érdeklődtem, hogy miért nem próbálkozott az MSZP-vel, mire ő, hogy azt kérdezzem tőlük. "A miniszterelnökcsere idején, ahogy a szocialisták lapozgatták a telefonkönyvet, az láthatóan kinyílt a B betűnél - Békesi -, szóval igazán közel jártak hozzá". Az utolsó lépés a legnehezebb. Még kávézni sem hívtak el, felelte Bokros Lajos.

Ahogy haladtunk a Szentkirályi utcán, ő megköszönte az egyik rendőrnek a biztosítást, és kezet nyújtott neki. A rendőr nem fogott vele kezet, amit pár lépéssel később a miniszterelnök-jelölt szóvá tett. Mintha csodálkozna ezen.

Ezek szerint nem csak velem van valami.

UI: Mindez megtörtént, méghozzá pontosan így. Kérek mindenkit, hogy menjen el szavazni. Szavazzon a Bánya Réme ellen. Már ha nem akar osztrákok nélküli monarchiában élni. Köszönöm.

hill :: 2010. április 06., kedd, 01:11:32 :: 134 komment

Azon gondolkodtam, vajon él-e olyan ember a Földön, aki tényleg élvezi, hogy felmászik egy sziklára.

Nekem már a céges, háromnapos csapatépítő tréning is felettébb gyanús. A nevezett esemény lényege, hogy ha minden a tervek szerint halad,  a résztvevőkkel három napon keresztül garantáltan nem történik semmi jó.

Egyszer jártam ilyenen, akkor is tévedésből: azt hittem, hogy még aznap este hazajövünk. Minden okunk meglett volna erre, mert a program abból állt, hogy kora reggeltől, éhgyomorra keringtünk Land Roverekkel az erdőben.

Ezen a mai napig csodálkozom, előtte ugyanis előfordult velem néhányszor, hogy erdőbe mentem  autóval. Kivétel nélkül minden esetben megbántam. Szerencsére hamar jött olyan részt, ahol kiszélesedett az út, és vissza tudtam fordulni. Ha mégsem, Budapest területén a legtöbb erdő gyorsan véget ér.

Más a helyzet vidéken. Arrafelé az erdei utakon sokszor nincsen aszfalt. Vannak viszont rajtuk hatalmas gödrök. A három, emberrel telepakolt autóból kettő kis híján felborult. Tehát csak majdnem. Így az autóval való felborulás helyét azóta is fájó űr tölti be a mindenáron átélni kívánt élményeim között.

Négycsillagos szállodában aludtunk. Erre egyetlen magyarázat létezik, mégpedig a kötelező és egységes csillagrendszer teljes hiánya. Vacsorára - a négycsillagos szálloda éttermében - mindenféle kérdés nélkül rántott sertést szolgáltak fel, és ha kértem helyette rendes ételt - amiért külön fizetni akartam -, akkor még beszólt a pincér is. Lehettem volna vega, arab, zsidó, allergiás is, vagy esetleg mondjuk vendég, és mivel nem volt rám írva, ezek közül pontosan melyiknek érzem magam, többen megkérdezték, beleértve a pincért (ezzel kizárva az utolsó opciót).

A társaságban egyedül én nem voltam a cég alkalmazottja. Azzal büntettek, hogy csak nekem nem adtak ajándék zseblámpát. Ez bennem mély nyomot hagyott több okból is.

Amit igazán abszurdnak érzek, hogy a többiek csodálkoztak és felháborodtak azon, hogy reggelente a nekik kellett felkelteniük.

Én minden tőlem telhetőt megtettem. Éjjel négyig beszélgettem a recepciós lánnyal. Aztán aludni mentem,  férje volt. Előtte még megengedte, hogy az irodában elolvassam az e-mailjeimet. Nem értem, miért lett volna baj, ha a borulási kísérletek idejére én a szállóban maradok.

Arra is tisztán emlékszem, hogy akkor, ott az erdőben kaptam életemben először MMS-t.

Visszatérve a mászásra, amikor leesik valamelyik, és mindkét lábát otthagyja a hegy lábánál, majd azon gondolkodik a kórházban, hogy két vagy három hónap múlva vágjon bele a következő experdícióba, és ilyenkor szóba kerül, hogy nem volna-e illendő duplán fizetnie a tébét maga után, akkor a válasz az, hogy a kérdező szégyellje magát, mert ezek a hulló-mászó emberek hazánk nevét öregbítik.

Einstein relativitás-elmélete óta tudjuk, hogy egy nagy sebességgel mozgó tárgy számára lassabban telik az idő, mint ahogy azt a környezete gondolná, arról azonban eddig nem hallottam, hogy egységnyi idő alatt az ország neve többet öregszik, ha néhány ember felmászik néhány hegyre, és lezuhan.

Már azt sem értem, miért fontos az, hogy a hazánk neve mennyire öreg. Milyen módon befolyásolja ez bárki életét? Ha éppen cselekszünk, ez teljesen lényegtelen, ha elmélkedünk, akkor vannak ennél ezerszer érdekesebb témák. A harmadik lehetőség -  hogy szex közben kinek vagy minek a nevére és életkorára gondol az ember - az inkább maradjon titok.

És végül, ha valaki azt hinné, hogy az ország nevének életkora a gyakorlati életre bármiféle áttételes hatással lehet, mert a többi ország a rólunk alkotott véleménye alapján kereskedik velünk, az téved. Az ilyen paramétereket manapság már a hitelminősítő intézetek és a piackutató cégek dolgozói állítják be, nem a hegymászók.

Azt gondolom, hogy teljesen indokolt volna eskü alatt számonkérni minden érintett szülőt, hogy a gyermekük szerintük mégis milyen okból mászik fel sziklás hegyekre.

2010 :: 2010. április 01., csütörtök, 23:03:47 :: 36 komment
fashion culture

Ti* normálisak vagytok?

Pusztán azért, mert valami aszexuális vagy velejéig gonosz ember kitalálta, hogy idén lapos balettcipő, zsákruha és térdig érő seggű nadrág legyen a divat, máris elment a józan eszetek?

Könyörgöm, még csak március van. Próbáljuk valahogy átvészelni az évet. Ennél jobban már nem tudom kivonni magam. Valahol ennem is kell. Csukott szemmel nem jutok el odáig.

Kezdjük az elején. Vegyük a biológiát. Ott van a szarka. Gerincesek osztálya, elvileg közeli rokon. Idézem a Wikipédiát:

"Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat [...]. Megtanítható az emberi beszéd utánzására[...] Képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak."

Ez az első három mondat a szócikkből. Világosan látszik, hogy a szarka ugyanazt tudja, mint a legtöbb ember, csak kevésbé hülyült el. Jó lesz példának.

Az emberi beszéd utánzásának haladó módjait egy másik bejegyzésben fogom tárgyalni.

A tükör, remélem, mindenkinek megy.

Maradnak a csillogó tárgyak. Elmondom, hogy van ez.

A fiú szarka összelop mindenféle csillogó tárgyat, és lepakolja a fészkébe. Odarepül a lány, és ha tetszik neki a gyűjtemény, szaporodnak. Ha nem tetszik, nem szaporodnak. Illetve az egyikük szaporodik mással.

Az ember esetén az emancipációnak hála akad egy különbség. Nálunk már mindkét nem gyűjti tárgyakat. A többi ugyanez.

Az emberi személyiségfejlődés fontos lépcsőfoka, hogy a szülőről leválni készülő utód maga választja meg viselt holmiját: a ruháit és az ékszereit. Teljesen érthető vágyról van szó, amely előbb-utóbb minden embert utolér. Éppen ezért van szükség a szigorú törvényi szabályozásra. A pozitív pedagógia teljes kudarcát látva természetesen kemény büntetésekre gondolok.

Addig is, amíg ezeket az életmentő törvényeket bevezetjük, gyorsan vegyük át: A természetből tudjuk, hogy a csillogó alapvetően szép. Csillognak a madarak. Csillognak a halak. Csillog a tenger, a drágakő, a szép szem. Az ápolt, egészséges kutya és a macska szőre is csillog. Nem beszélve a reggeli harmatról.

Nem csoda, hogy értelem is tud csillogni. Az értelem ugyanis szép. Csillogásának egyik alapvető jele az, hogy az illető nem hord szürke balettcipőt. Aki ilyet vesz fel, abban sajnos szikrányit sem csillog az értelem.

Vagy szaporodni nem akar. Ami majdnem ugyanaz.

Aki szeretne, az olvasson tovább.

Lentről indulunk. A szép lábbeli csillog. Lehet találgatni, miért. Mert bőrből van. Minimum. Ha sikerült megjegyezni, hogy csillogjon, akkor értelemben már elérted a szarka színvonalát. Bár fene tudja. Épp ezért, biztos, ami biztos, beszéljünk pár szót a magas sarkú lábbeliről, hogy van ez, mint van ez, mire kell nagyon figyelni elméleti és gyakorlati vonalon a magassarkú lábbelivel kapcsolatban: mindig olyat vegyél.

Erről ennyit.

A (szerencsés esetben csak eljátszott) szaporodás másik nagy feltétele, hogy ne lógjon úgy a segged, mint egy százéves indián asszonyé. Tudom, nehezet kérek. Nem is erőltetem. A jó hír az, hogy ebben  segítségedre lehet a nadrág (akár a farmer is, ha nem velem akarod), feltéve, hogy tartja a fenekedet. Úgy értem, nem a térdednél. Bár a fenékre feszülő nadrág nem lesz maradandó hatással a zsírszöveteidre, az első meghallgatáson így is sokszor átsegít. Ez ugyan csalás, de ha gyorsan hasra fekszel - amint levették rólad -, elképzelhető, hogy nem buksz le azonnal, és legalább egy összejön.

Zsákruhát akkor vegyél, ha a zsákbanfutás szerepel az aznapi terveid között. Elmondom, mit szoktak tenni a nézők a zsákfutás láttán: röhögnek a versenyzőkön.

Szerinted él olyan ember a földön, akinek a szexuális fantáziái között szerepel a zsákfutó nő ? Mert úgy látom, idén jópáran az ilyen férfira hajtotok rá.

Ne kövesd a divatot, ha nincs hozzá eszed. Inkább az állatokat figyeld. Vagy a szakmabelieket.


*: Természetesen ez a bejegyzés nem vonatkozik a férfiakra, sem azokra, akik nem hordanak az utcán balettcipőt, sportcipőt, zsákruhát, térdig érő seggű nadrágot, illetve hordanak, viszont főállásban a bolygónk elpusztításán fáradoznak. Ez utóbbi esetben az eltökélt és kitartó munkát értékelem.

hang :: 2010. április 01., csütörtök, 02:03:45 :: 4 komment
politics culture

Nem tudom, létezik-e titkos Jobbik-Fidesz összefogás.

Kívülről annyit látok, hogy a Belvárosban már felállították a bitófákat. Szép szál, 6-8 méter magasak, egyszerre több embert bírnak el.

Rogán Antal állította őket, ezért hiszem, hogy a nemzeti oldalon kialakulhatott-e valamiféle elemi egyetértés akasztás kérdésében.

Egyébként került két-két lámpatest is a bitófák sarkaira. Gondolom azért, hogy majd éjjel is látsszanak a hullák, ahogy lengeti őket a szél.

welcome II :: 2010. április 01., csütörtök, 00:51:13 :: 2 komment
women

Víz és por festi sárgára, kékre. Eltakarja előlem a sötétséget és a végtelent. Elrejti a titkot, hogy porcelán babaház falán túl lakik az Örökkévaló.

Ahol a háztetők antennákkal kapaszkodnak belé, bíborral kísérletezik az ég.

Így kezdődik rendszerint.

Úgy, hogy ébredő élet illatát fújja arcomba a szél.

Ez a szél idegen városok, repülőterek, országok, hegyek, emberek lenyomatát őrzi. Ez a szél arcok, kézfogások, pillantások, szerelmesek között suhant el. Ez a szél örömből és bánatból kiszakadó sóhajokból áll. Sárga, papírszagú könyvlapok fuvallatai laknak ebben a szélben. Réges-rég élt emberek meséiről indultak útnak, amikor valaki áthajtott egy-egy lapot.

A szél az ő történeteiket suttogja halkan a fülembe. Halkan és kíméletlenül.

Nincs menekvés. A kalandnak folytatódnia kell.

Új ígéretek, szavak, csókok, ölelések, érintések  kelnek útra. A leendő emlékeim ők.

Az emlékeim én vagyok.

Millió emlékem még odakint kóborol a világban. Szövevényes ösvényen kígyóznak felém. Többségük fiatal: ennie kell sokat, szép nagyra és izgalmasra nőnie, mielőtt találkozunk. Különben szóba sem állnánk egymással.

Fel is öltöznek. Emberekbe bújnak a találkozás előtt.

Alapvetően kedves gesztus a többi ember részéről, hogy elszállítják hozzám az emlékeimet.

Mire mindet célba juttatják, teljesen elkészülök.

Langyos napfény simogatja a bőrömet.

"Kezdhetjük?" - kérdezi.

Vagyis mondja.

Tudom, még csak most jön a java.

Mindig most jön.

welcome I :: 2010. április 01., csütörtök, 00:49:53 :: 4 komment
women

Megjött a kurva* tavasz.

*: Kurva illatok. Kurva hormonok. Kurva kurvák.

priority :: 2010. március 22., hétfő, 00:52:21 :: 33 komment
women culture medical

Sandra Bullock alig két hete Oscart kapott.

Az átadás után egy héttel elköltözött otthonról, mert - mint kiderült - a férje a forgatás közben megcsalta.

Sandra Bullock így néz ki (a jobb oldalon):

A nő, akivel a férje hentergett, így néz ki:

Ő pedig a férj előző felesége:

Sandra vajon mégis, mit várt?

Első körben nem Oscart kell csinálni, hanem melleket.

answers :: 2010. március 12., péntek, 03:04:47 :: 22 komment
dialogue

- Tényleg, mivel telt a napod?
- Felkeltem, dolgoztam egy órát, jól esett. Aztán zuhanyoztam, felöltöztem, és elmentem pénzt kérni egy barátomtól. Nehéz ma tisztességes munkából megélni. Beültem a kedvenc, belvárosi éttermembe, rendeltem az új főételből - tegnap óta szerepel az étlapon -, kihívták nekem a séfet, átbeszéltük, hogyan kellene ezt elkészíteni. Elnézést kért. Utána beugrottam a Zarába, segítettem egy ismerős eladónak, aki próbálta megértetni egy vevővel a fekete és a kék szín közötti különbséget. Hazajöttem, elrámoltam a bejárónőm után, és már el is szaladt a nap.

- Nincs is farmerod?
- Viccelsz? A hideg kiráz, ha kimegyek az utcára, és találkozom az indigó amőbával. A járókelő-masszából született lény folyton éhes. Felém hömpölyög, nyújtja az állábát, hogy elragadjon. Állába van, mert rendes lábra nadrágot húzol, nem farmert. Persze fel vagyok vértezve az ilyen szociális támadások ellen, egyet se félj.
- Nem is vennél fel farmert?
- Nehéz kérdés. Ha például menekülnék a sivatagban, mert üldöznének a fegyveresek, és semmiféle nadrág nem volna rajtam, és látnék a földön egy rám illő farmert, amelyre valaki kulacsot erősített, és nem tudnám levenni róla a kulacsot, akkor valószínűleg felvenném, és abban szaladnék tovább. Persze, folyamatosan azon törném a fejem - futás közben jól lehet gondolkodni -, hogyan szabaduljak meg a farmertól. Talán a kulacsból kiinnám az összes vizet, levenném a farmert, és ráteríteném egy csörgőkígyóra, hogy az ne harapjon meg. A letakart csörgőkígyó szinte teljesen veszélytelen. Utána már nem venném fel, ki az a hülye, aki levesz bármit egy csörgőkígyóról. Az a baj, hogy már a legelején elképzelhető, hogy van a farmer alatt csörgőkígyó, ha valaki korábban letakart vele egyet, és akkor így az életemet kockáztatnám. Tehát nem, soha nem vennék fel farmert.

- Nem beszélek túl hangosan?
- Épp szólni akartam, hogy kevés lesz ez a hangerő. Tudod, ezek a falak vastagak, és a szomszéd házaspár vett Amerikában egy különleges gépet, ami néhány mikrofonból és hangszóróból áll, minden hangot érzékel, ami felőlem jön, és azzal egyező erejű, ám pontosan ellentétes hangot bocsát ki magából. Egyszerűen az összes hanghullámot lenullázza. A végeredmény sokkal halkabb, mint a normál csönd. Már annyira hozzászoktak ehhez a mély némasághoz, hogy éjjelente rendszeresen átkopognak, hogy legyek szíves, kapcsoljam be a hifit, vagy hozzak fel egy nőt, aki torkaszakadtából üvölt közben, különben nem tudnak a zajtól aludni.

the imaginarium of doctor parnassus :: 2010. március 10., szerda, 00:39:38 :: 29 komment
cinema culture

*** SPOILER ***

Terry Gilliam filmje forgatókönyvíróért kiált.

Egy forgatókönyvíró sok mindenre jó. Többek között lebeszéli a rendezőt arról, hogy a maffiózók oroszok legyenek, ami, valljuk be, 2010-ben már ultraciki.

Esetleg ír egy forgatókönyvet.

A Doktor Parnassus mondanivalóját úgy lehet összefoglalni, hogy a kamaszlányt nem az a férfi vezeti át a testi szerelem rózsaszín képzeletéből annak véres valóságába, aki később házat vesz neki és eteti a kölyköket. Egy jóképű dumagép lesz az, és három másodperccel az aktus után már a lekoccolás lehetséges módozatain elmélkedik.

Ebben a filmben a bétahím annyira tenyérbemászó, irritáló és negatív, hogy egyedül a skizoid, masszív alkoholista apa elől, és a gyerekszervkereskedő Mr. Első Csalódás elől való menekülés vezet a vele való házasságkötéshez.

A filmnek nem csak története és szerkezete, hanem értelme sincs, túl azon az információn, hogy minden alkesz csöves fejében lakozik egy teljes univerzum, ezt viszont már a 12 majomból tudjuk, és ott sokkal izgalmasabb volt.

A vége előtt húsz perccel látunk egy jelenetet, amelyben Valentina, a 12 éves lány, aki valójában 16  éves (és 22 éves színésznő játssza) a sötét világűrben sikoltozva menekül egy italospalack elől, ami felrobban, majd egyre apróbb szilánkokra törik szét, míg végleg eltűnik. Csak az üres világűr marad. Sajnos ez nem csak a kulcsjelenet, hanem egyben film komplett összefoglalása.

A Sátán ellenfele egy iszákos vénember. Évezredeken át küzdenek a lelkekért. Ez végülis politikailag korrekt, mert a keresztények és a sátánisták pontosan ugyanannyira érezhetik sértve magukat a kettős blaszfémia láttán.

Gilliam újabb és újabb elvarratlan szálat sző a a vászonba. A kérdésekre nem kapunk válaszokat. A legnagyobb baj az, hogy képtelen a filmet normálisan befejezni. És nem csak ezt, hanem általában a filmjeit. (A Félelem és reszketés Las Vegasban azért fejeződik be normálisan, mert nem ő írta).

A rendező alkatilag képtelen a happy endre, ennek gyerekkori trauma lehet az oka. Arra viszont már az antik görögök is rájöttek, hogy a katarzishoz feloldozás kell. A tragédiához félelem vagy szánalom. Ezen érzések egyikét sem szállítja a film. Nincs jellemfejlődés. Teljességgel lehetetlen az azonosulás bármelyik szereplővel.

Szeretném Gilliamet, az egyik kedvenc rendezőm lehetne, ha soha, de soha nem dolgozna a filmjein egyedül.

4 / 10

ui.: Heath Ledgernél nagyjából mindenki jobb színész. A halála nem változtat azon, hogy a játéka is tragikus: egyetlen, idegesítő arca van. Mind a három pótszínész leiskolázza.

casablanca :: 2010. március 10., szerda, 00:10:22 :: 2 komment
cinema culture

*** SPOILER ***

Három nappal ezelőtt láttam a filmet először. Népszerűsége ellenére valóban zseniális.

Miután a katarzis első hulláma levonult rólam, magyarázatot kerestem a végkifejletre. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez a helyes, ez a tökéletes befejezés. Ezt az érzést akartam megérteni.

Sikerült. Két oka van annak, hogy így végződik a film:

Az egyik az, hogy Rick flegmatikus, kiégett, távolságtartó és apolitikus álarca mögött kimagasló emberismerettel rendelkező, intelligens, elegáns, tiszta lelkű, érző szívű, romlatlan forradalmár hős lakik.

A másik az, hogy annál a jelenetnél, ahol a nő orvul rátör Rickre a szobában, a férfi rájön, hogy Ilsa öntörvényű, kommunikációs problémákkal küszködő, instabil, önző, önsajnáltató mártír, akaratgyenge ribanc, aki soha az életben nem lesz már egyenrangú partnere.

Ezért a lehető legkorábbi gépre szerez neki jegyet. És míg a másik alkoholista nőt az  alkalmazottjával vitette haza, Ilsával végigvárja a gép indulását, nehogy a nő másnap csengessen, hogy "lekéstem a járatot, bocs".

read :: 2010. március 09., kedd, 19:54:17 :: 7 komment
tech

16 évnyi, szívós fejlesztés után az Acrobat Reader 9-es verziójától már joggal várná az ember, hogy lehessen vele PDF formátumú szöveget olvasni.

Sajnos, az Adobe ezzel a feladattal még nem bírkozott meg.

Talán a 10-esben sikerül.

zodiac :: 2010. március 06., szombat, 01:52:27 :: 92 komment
zodiac

Oroszlán:
Igazán nagy tettre készülsz. Aki először arra kér, hogy gondolkodj, mielőtt cselekednél, az az ellenséged. Ne légy vele könyörületes. Új munka van kilátásban (köszönd a Jupiternek), és a barátaid őszintén remélik, hogy elvállalod. Jó, ha van a társaságban egy ember, aki azután fog sok pénzt keresni, ha átvonult az országon egy pusztító háború. Addig csak kihúzod valahogy.


Mérleg:
Jól nézel ki, és marhára nem érdekel, hogy kínai politikai foglyokból készült az arcodra kent kollagén. A párod erősödő agresszióval közelít feléd és egyre bunkóbb módon bánik veled, tehát egyre jobban belezúgsz. Ha nincs párod, akkor az exeddel játszod ugyanezt. Ha exed sincs - aki érzelmileg még hatna rád - és pénzért sem feküdtél le mostanában senkivel, nem is vagy mérleg (szeptember 24-október 23).


Szűz:
Lassan hozzászoksz ahhoz, hogy a környezetedben minden ember alapvető kommunikációs problémákkal küzd. Beszélni nehéz - mentegeted embertársaidat, és arcukat fürkészve rendszeresen töprengsz azon, hogy a másik fél vajon felkészült-e már arra, hogy elmagyarázd neki, mit akart mondani valójában. Tudod jól, hogy nem. Töltsd inkább értelmes formába a kreatív energiádat, ha már ígéretekkel hülyíted azt a kevés embert, aki valami érthetetlen okból néha elhiszi, hogy szeret.


Nyilas:
Mivel még a közeli barátaid szerint is vicces, kedves és ártatlan alkoholista vagy, nyugodtan robbantod fel a Föld légkörébe belépő űrhajót. Senki sem gyanakszik rád. Ha ismét a mélybe ránt a szokásos depresszió, jusson eszedbe, hány embert tettél tönkre érzelmileg az elmúlt hetek során - pislogva és csodálkozó mosollyal az arcodon. Ettől jobb kedvre fogsz derülni, hidd el.


Rák:
Mérhetetlen empátiádnak és könyörtelen emberismeretednek köszönhetően mindig, midenkiről pontosan tudod, mire számíts tőle, egyedül az emberszereteted vesz arra rá, hogy újabb és újabb pofonokba szaladj töretlen lendülettel. Az utolsó azonban túlságosan nagyot szólt. Ugye, épp azon gondolkodtál, hogy teljesen új életet kellene kezdeni? Jogosan érzed így. Csomagolsz?


Halak:
Érthetetlen és felfoghatatlan szerencse ért, három nagyságrenddel nagyobb, mint amit valaha érdemeltél vagy érdemelni fogsz, te azonban ezt észre sem veszed. Tökéletes gátlástalansággal és bűntudattól mentesen táncolsz mások hátán és idegszálain. Ezt a tevékenységet valamiért úgy hívod: "baráti beszélgetés és emberi kapcsolatok ápolása". Senki sem érti, miért.


Bika:
Jól bevált módszered, a másik ember tűrőképességének próbálgatása nem minden esetben hozza a várt eredményt, ami csodálkozással tölt el, hiszen egészen szeretnivaló lénynek képzeled magad. Sajnos a világ tele van túlérzékeny, sértődésre hajlamos emberekkel, akik nem értik, hogy csak azt a személyt piszkálod, aki igazán fontos neked. Ha nagy a baj, próbálkozz a szexuális vonallal, ahhoz legalább értesz.


Bak:
Nagy szerencse, hogy szüleid okos és megfontolt emberek, és úgy nemzettek téged, hogy baknak szüless. Ennek köszönhető, hogy még életben vagy. Más már összeroppant volna a helyedben. Tudod jól, a munka felszabadít, és te egyre és egyre erősebb leszel általa. Dolgozz keményen, mint Bandi, a ló, és a kitartásod nem marad eredménytelen. Vár rád a gyár.


Ikrek:
Elsőként értesülsz arról, hogy tavassza újraindul Svájcban a Nagy Hadronütköztető, az ismert világ legnagyobb részecskegyorsítója, amelyet azért építettek, hogy létrejhozzanak egy miniatűr fekete lyukat, amely pár pillanat alatt magába fogja szippantani az egész Naprendszert. Nem volna rossz közel állni a tűzhöz. Fontos embernek születtél. Az atomfizika menni fog, elég néhány könyvet elolvasnod, és irány az ütköztető. Mennyivel egyszerűbb életed lenne, ha nem volnál mindenben egyformán tehetséges.


Kos:
A tavasz közeledtét érezve egyre gyűlik benned az erő. Jól teszi. Hamarosan minden cseppjére szükséged lesz, mert az ellenséged viszont okos. Még nagyobb baj, hogy ő vagy a főnököd, vagy az a személy, akivel épp párkapcsolatban élsz - legalábbis te így nevezed azt, amit a másik emberrel művelsz. Ha fizetésmelést kérsz, előtte nem muszáj a főnökkel ordítani. Otthon viszont nyugodtan.


Skorpió:
A szokásoshoz képest ötször erősebb érzelmi viharok gyötörnek. Jó lenne odafigyelni az Uránuszra, mert minden borul, ha most nem vagy elég erős. Mardos a vágy. A bizontalanság hatalmasra tátja koromsötét száját, és amint felfal, csillagtalan éjszaka borul rád. Sehol sem látod a fényt. Búvár vagy, aki túlságosan mélyre merült. Többé nem tudod, merre a fent és merre a lent. Egyre fogytán az oxigén.

Vízöntő:
A végére hagytalak. Épp amikor a te horoszkópodat írtam volna, leöntöttem a kedvenc, ergonómikus billentyűzetemet. Ez nem valami hülye szójáték. Ez a valóság. Ennyit tudsz. Kapd be.

no way to turn back :: 2010. február 09., kedd, 02:17:34 :: 8 komment
tech

Aki szeretne olyan audio-láncot kiépíteni otthonra, amellyel már minden felvétel (CD) hallgathatatlan, bátran forduljon hozzám tanácsért.

geometry :: 2010. január 17., vasárnap, 22:47:23 :: 67 komment
dialogue culture

- Kezdenem kell valamit ezzel az épülettel, ha már művészeti igazgató vagyok.
- Kérlek, a következő kiállítás magyarázó szövegeit olyan ember fordítsa angolról magyarra, aki a két nyelv közül beszéli legalább az egyiket. A Bodies fordítása rettenetes volt.
- A táblákra gondolsz?
- Igen, összesen két táblán nem találtam hibát. A szövegük ez volt: "500 000 forint". Egy preparált fej és egy preparált női medence alatt láttam őket. El is vitték mindkettőt egy hét után.
- Ezt nem mondod komolyan.
- Kíváncsi lennék, milyen síkosítót ajánlanak hozzájuk. Ezek a preparátumok szilikonnal készülnek. Biztos, hogy víz alapú kell.
- Ugye, most viccelsz?
- Nem szoktam. Képzeld, milyen ember lehet az, aki egy ilyet hazavisz.
- Nem merem.
- Én tuti nem érném be a medencével, akkor már legyen meg mindene. Volt ott egy kínai csaj, egyhetven magas, csodálatosan szép vulvával. Sosem láttam még olyan gyönyörű nagyajkakat.
- Te most egy preparált halottról beszélsz?
- Igen.
- Jézusom. Hazavinnél egy ilyet? De miért?
- Ugyanazok az előnyei, mint egy normális holttestnek, viszont nem rohad szét. És ha egy sima hullát találnak az ágyadban, szinte biztos, hogy elkobozzák, és utána magyarázkodnod kell sok ember előtt. Erről viszont tuti adnak áfás számlát, adásvételi elismervényt, tehát maradhat.
- De mire jó?
- A szexen kívül? A Bodies-os testeknek jó alakjuk van. Tuti illik rájuk az összes Zarás ruha. Lehet szépen öltöztetni őket. Végre lenne normálisan kinéző csajom. Aki nem nyavajog, ha mégsem veszel neki ruhát. Teljesen opcionális az egész. Etetni se kell, nyaralni sem viszed feltétlenül, csak ha autóval mész.
- És semmit sem ad.
- Dehogynem. Az benne a legjobb, hogy csak néz, és nem beszél. Többnyire szörnyen kiábrándító, ha egy ember megszólal. Oda az összes illúzió. Amíg csak néz, azt hiszed, hogy okos, hogy különleges. Hogy tud valamit. Ez a varázsa az egyiptomi fáraó-szobroknak - és valamennyire a macskáknak -, hogy csak néznek előre a nagy semmibe, és azt hiszed, hogy kozmikus titkok tudói. Egy tökéletes alakú, szép arcú halott már kevésbé ember, sokkal inkább földöntúli lény. Maga a misztikum. Soha nem ábrándít ki.
- Ez nem fér a fejembe. Egy nő attól vonzó, hogy illata van az ölének. Hogy forró, hogy lüktet. Hogy él.
- Ezeknek a testeknek is van szaga, ne aggódj, és tuti, hogy többféle illatban gyártják őket. Vásárlás előtt biztos megszagolhatod mindet, és utána választhatsz. Amelyik tetszik, azt viszed.
- Hogy lehet egy halott szeméremdomb vonzó? Hogy vagy képes azt mondani rá, hogy szép?
- Nagyon egyszerűen. Mindenki el tudja dönteni magában, hogy melyik tetszik neki, csak a társadalom által belé programozott gátak megakadályozzák a legtöbb embert abban, hogy elég mélyre leásson. Ha kitöltöttél valaha szexuális tesztet, tudod, hogy van benne olyan kérdés, amikor ki kell választanod hat-nyolc ábra közül a neked tetszőt. Minden ábrán körök és háromszögek vannak egymáson, csak az elhelyezésükben találsz némi különbséget. Nem sokat. Aztán a teszt végén megmondják, hogy mi vagy: szadista, mazochista, pedofil, nekrofil, perverz, elfojtott vagy unalmas. Szerinted mi alapján? Az egész tiszta geometria. Semmi olyanhoz nincs köze, amit emberinek gondolunk. Máshogy van kódolva. Pontosan kimutatható, hogy a férfiak leginkább az aranymetszés szabályait követő női testet találják szexuálisan vonzónak. Mi abban a humánum, hogy valakinek milyen messze helyezkedik el egymástól az álla, a köldöke és a medencéje? Arányokról beszélünk. Így lehetséges egy preparált női testről is eldönteni, hogy mennyire izgató. Úgy értem, ha az illető, akit kérdezel, eljutott a szellemi fejlődésben oda, hogy időnként, valamilyen szinten már magába néz. Tudod, azért nem vinném mégse haza, mert nem akarom a karmámat - ha létezik - beszennyezni azzal, hogy egy halottal szerelmeskedem. A természetgyógyászom járt ezen a kiállításon, és azt érezte, hogy ezek a testek még hordozzák a megalázott, sikoltozó lelkeiket. Tudod, kinek kell egy megkínzott kínai szellem otthonra. Nem is mertem hozzájuk érni, pedig az egyiknek szebb volt ott, mint amit valaha láttam élőben.

so the last shall be first, and the first shall be last :: 2010. január 15., péntek, 22:06:18 :: 3 komment
dialogue

- Képzeld, az egyik ügyfelem párját úgy hívják, hogy Végső Tamás.
- Egyszer írtam erről egy szörnyű bejegyzést, hogy elvileg minden név valós előzményre utal. Ha valaki Kovács, a felmenői közül legalább egy biztosan vert patkószeget. Egy Szabó nem véletlenül öltözködik jól, és a Lakatos családban valaki jól értett a börtönből való szökéshez. És ennek fényében nem értem, miért költenek dollármilliárdokat arra a kérdésre, hogy van-e élet a Naprendszer negyedik bolygóján. Hiszen itt jár köztünk Marsi Anikó.
- Igen, arra emlékszem. Szerintem szellemes volt.
- Csak tudod, zavarba hoz ez a Végső vezetéknév. Ugyanis nem a felmenők között kell keresnünk az eredőjét. Hanem Végső Tamásnak már a fia is Végső volt. És annak a fia ugyancsak viselte a Végső nevet. Az ő fia úgyszintén Végső névre hallgatott, és így tovább, egészen addig, amíg elérünk a végső Végsőhöz, ahol kihal a vérvonal. Onnan származik a név.
- Igen.
- Úgy érzem, időalagútba kerültünk.
- Én már szédülök is.

halálkeringő :: 2010. január 14., csütörtök, 02:14:42 :: 8 komment
cinema culture

"A Halálkeringő utolsó öt percén jól látható, hogy a rendező és a forgatókönyvíró az életben nem vállalt fel egyetlen konfrontációt sem. Azért fejezték be így a filmet, mert fogalmuk sincs, milyen az, ha valaki bátran konfrontálódik, kommunikál, ezáltal megoldja a problémáját, és új életet kezd."

Ezt mondta a filmről egy kedves barátom.

Képzeljük el, hogy egy drogos rendőrnő lakásának ajtaját a tíz éve nem látott, gyűlölt, alkoholista apja épp be akarja törni. Csenget, dörömböl, ordít. A nő ideges. Pánikol. És azt mondja: "Biztos a pokolra kerülök". Ha az általunk legjobban utált, életünkből eltűnt személy hirtelen betoppan, és a lakásunk épp úszik a vérben, jó eséllyel bocsátkozunk monológokba, és ilyenkor természetesen a végső, transzcendens kérdésen gondolkodunk. Szerencsére a monológok közben Dobó Kata nem nézett a kamerába. Ez azért mégsem a Szomszédok.

Aztán a vértől úszó lakásba beengedjük a gyűlölt, rendőrnyomozó apánkat, mivel egyáltalán nem bízunk benne. Nos?

Kern András karizmatikus. Dobó Kata sem olyan rossz, mint amennyire elvárnám. A krimi vonal kifejezetten izgalmas, és volt rendes, hatásvadász operatőrük is. Mi a baj?

Az a baj, hogy a Halálkeringő nihilista és üres. Szüleink lelki ballasztokat pakolnak ránk - ezt tudtuk eddig is. És még? Mi a tanulság? Mivel telik a maradék játékidő? Feszültséggel? Ha feszültségre vágyom, nézegetem itthon a csekkeket. Ahhoz nem kell moziba mennem. (A filmben szerepelt két, sárga csekk, és csak az egyiket fizették be).

Az élményt igazán az utolsó húsz perc vágta tönkre, ahol közölte velünk a forgatókönyvíró és a rendező, hogy "bocs, nincs semmi ötletünk, és nem hiszünk az életösztönben sem".

Egy másik barátom azt szokta mondani, hogy majd' minden filmben az a konfliktus, hogy az összes főszereplő ostoba. A Halálkeringőben a rendőrnő utolsó öt perce egy előgerinchúros tengeri állatka intelligenciáját feltételezi. Nehéz befogadni ezt azok után, hogy az apjával egy órán keresztül tisztességgel nyomozták egymás trükkjeit.

Pedig lehetett volna ebből egy jó krimi.

4 / 10