try it :: 2010. július 17., szombat, 15:19:46 :: 3 komment
dialogue tech
- Azért, mert létrehoztad a rajongói oldaladat a facebookon, a mezei felhasználódat még nem muszáj törölni.
- De idegesít. Törölni akarom.
- Jól jön az még. Egy használaton kívüli login nagyon hasznos.
- Igen, mire?
- Például arra, hogy amikor Like buttont szeretnél a blogodra, és két napon át próbálgatod, hogyan működik, közben sem csak azzal lesz tele mind az ötszáz barátod facebookja, hogy "Mage likes C:\Work\blog\temp\test_fb_02.html. Do you like it?"
make it clean :: 2010. július 14., szerda, 03:29:26 :: 3 komment
dialogue woman
Beszélgetés a bejárónőmmel:
- Te, nincs neked véletlenül egy szép arcú, nagy mellű, okos, elegánsan öltözködő, nagyszájú, független, harmincas női kuncsaftod, aki tetszene nekem?
- De van.
- Komolyan? És hogy hívják?
- Katinka.
- Jajj. A Katával mindig zűr van.
- Hát igen.
- Na jó, nem baj. Mi a vezetékneve? Megnézem iwiwen.
- Az a helyzet, hogy mikor a takarítás végén átjön hozzá az Évike, és elkezdik simogatni egymást, én mindig fürgén távozom.
no surprise :: 2010. július 13., kedd, 17:02:07 :: 2 komment
politics social religion
Nahát, ez is milyen lassan jött össze. A VB végéig kellett várni rá.
Épp a napokban gondolkodtam azon az érdekes vallás-filozófiai kérdésen, hogy ha Béla rajzol egy egyszerű embert, majd Józsi megtalálja a rajzot, és Béla tudta nélkül fölé írja, hogy Mohamed, és ennek a szövevényes ügynek minden részletére fény derül, akkor az iszlám törvények szerint kit kell megölni? Bélát, Józsefet, vagy mindkettejüket?
where do you want to live today :: 2010. július 08., csütörtök, 22:44:30 :: 15 komment
dialogue social
- És akkor Kodály leutazott vidékre népdalt gyűjteni, és felvette a gramofonjával, hogy az egyik ember a másikra mászik. Mert a népdal nagyrészt erről szól. Az iskolában nem is tanít senki népdalt. A valódi népdal nem fér bele az eszménybe. Szerintem azt a hármat, amit tanultunk, a városban költötték.
- Bizony, a többiben röpköd a f. és a b. és a ...
- Így van. És nem is írja körbe az eszközt és a cselekményt. Kemény szavak hangzanak el benne, amin egyébként nem csodálkozom. Mégis, miről lehetne még énekelni? Kukoricát fejtettem, babám, te meg bárcsak végre beraknád. Ennyi. A vidéki élet lényege.
- Ha néhány ember összegyűlik, előbb-utóbb ez a téma, kár gondolni mást.
- Igen. Illetve, azért nem mindig, mert van egy másik remek társalgási téma is vidéken: kik hol laknak.
- Az milyen?
- Én egy 4000 fős faluban nőttem fel. Falun rengeteg disznó él. A nagyapáméknál is lakott néhány. És amikor egyik-másik már nagyon elunta magát, rendezett magának egy jó kis disznóvágást. És persze meghívta rá a nagyapámat is. Az meg segített neki. Ebből is látszik, hogy Magyarország lélekben már a nyolcvanas években is liberális volt. Mindennapos eseménynek számított a passzív eutanázia. A saját szememmel láttam: mindig a nagyapám vitte a disznónak a kést. A nagyapám zavarbaejtően mély érzésű ember volt - akárcsak én -, nevet adott a disznónak, etette, játszott vele. Soha nem tudott volna ártani szegénynek. Nem is értem, hogyan bírta végignézni az eseményt. Vagy miért adta oda a kést. Nem láttam, miképp történt mindez, mert soha nem engedtek oda, csak amikor a disznó végzett magával, azután szóltak, hogy menjek segíteni, el kell tüntetni a hullát. Nem volt mese, nehogy kijöjjön a gyámhatóság, és kérdezősködjön, hogy mégis milyen tényezők szerencsétlen láncolata vezethetett ehhez a tragikus eseményhez. Miért döntött így az állat. Látta-e pszichológus. A nagyapám egyébként nagyon okos ember volt, nem is értettem, miért próbálja meg először elégetni a disznó holttestét. Mindig ezzel kezdte, hol szalmával, hol gázlánggal. Akartam szólni neki, hogy a disznó nehezen éghető anyagból van, de hát nálunk tisztelni kellett az idősebbet, kioktatásról szó sem lehetett. Miután mindenki belátta, hogy ez a disznó se ég el (ahogy azelőtt egyik se), bárhogy szúr rá a láng, inkább feldaraboltuk és ledaráltuk, hogy kisebbnek látsszék. Aztán a darabokat szétosztotta egymás között a család, mindenki elrejtett belőle néhány kolbászt vagy szalonnát. Többnyire a fagyasztóba, hogy ne legyen még büdösebb. Aztán amikor a következő disznó is végzett magával, és azt már nem volt hova tenni, jobb híján elkezdtük megenni az előzőt, hogy felszabaduljon a hely. Na, akkor végre tényleg eltűnt a nyom. Olyan kolbászt, ami abban az évben készült, soha nem ettem.
- Jézusom.
- És a ceremónia végén leültek a nagyszüleim az asztalhoz, meg az anyám és a nagynéném, és még az Irén néni, és a nagynéném férje. Apám nem, ő ebből kimaradt, mert Pesten nőtt fel, és sajnos emiatt ő nem tudta, hogy ki hol lakik. Szóval a többiek ették a hájas süteményt, itták rá a kristálycukorbort, és így beszélgettek:
"- Tudod, a Mari a tormavégről, aki hozzáment később a Juhász Tomihoz, na, annak a kertje végibe' laktak a Jánosék...
- A mozis János?
- Nem, dehogy, az a zsákutcába költözött az Erzsivel a temető mellől, mert a Kamarásnak kellett a föld a csirkékhez. Tudod, a kisebbik Kamarás, mert a nagyobb nem csirkézett akkor még. Na, ez a másik Juhász volt, a fagylaltos fia, aki a Kurucék mellett lakott, aztán a Lajos épített egy házat a Kerektótól nem messze, a Dénes Józskához, kiknek a dédszülei lejöttek tölgyes mellől, oszt elvette a Tóth Juli lányát, azok meg a fenyves mellett építettek azt a nagy házat a Dönciékkel, akik két utcával arrébb laktak.
- A Dönci ott lakott?
- Igen, onnan jártak be a városba tejért , mert a kisebbik fiú, a Jóska...
- Nem a Pityu?
- Nem, a Pityu az a középső, az Etelka a nagyobbik lány, és a Jóska a kisebbik fiú, akinek most a sógora lett a Oravecz Lajos, tudod, a patakvölgyből."
- Erről beszéltek órákon át. Hogy ki hol lakik, és régen hol lakott. Egy egész földhivatal-irattár lehetett a fejükben, és több ezer anyakönyv. Én csak azt nem értettem, hogy miért kell ezt újra és újra átbeszélni, mert az nem lehet, hogy két disznóvágás között ennyit költöztek az emberek, vagy ennyit házasodtak. Azt azért észrevettem volna. Bár a fene se tudta megjegyezni ezt a sok nevet. És az volt az érdekes, hogy egy idő után mindig elküldtek, hogy ez a felnőttek dolga, nem kell mindent hallanom.
- És akkor?
- És akkor azt hittem, hogy most jön a tuti, a nagy titok, meghallom végre azokat a dolgokat, amelyek miatt az egész beszélgetés elkezdődött, valami olyat, ami az ő világukban jelen van, és az enyémbe még nem fér bele.
- És?
- A nagy fenét. Elbújtam az ablak alá, a szobába, és csendben hallgatóztam, biztos, hogy nem láttak, és mégis, komolyan mondom, még órákon át beszéltek ugyanerről. Ki hol lakott és kivel élt. Szóval náluk ez volt a téma. Máshol még a népdal - ami nálunk nem ment -, hogy feküdj már rám, babám, egyem a szíved vagy azt. Úgyhogy nem kell semmit csodálkozni a valóságshow-n, sem a bulvárlapokon, és azzal jönni, hogy hová züllött a világ - ennél nagyobb marhaságot nem ismerek -, mert az ország népességének nagy része, még egy viszonylag értelmes családban is, mint a miénk volt, már generációkkal ezelőtt arról beszélt egymással, hogy ki hol lakott. Hogy hova költözött aztán. Hogy kit vett el. Semmi más információ: ember- és utcanevek. Néha egy-egy foglalkozás, csak azért, hogy a sok Kuruc közül tudd, kiről van épp szó. És különben is, ők neveltek fel minket. Attól lettünk olyanok, amilyenek. Nem a világtól.
- De nálatok nem beszéltek ilyenkor sem szexről, sem a nagy titkokról?
- Nem. Csak arról, hogy ki hol lakott. És tudod, mondok még valamit.
- Hallgatlak.
- Ez a társalgás mindig az ebédlőben zajlott. Az ebédlő ablaka az óltól néhány méterre volt. Ma már nem csodálkozom azon, hogy előbb-utóbb az összes malacunk öngyilkos lett.
on holiday :: 2010. július 04., vasárnap, 00:43:18 :: 17 komment
tech future man
Van, aki úgy gondolja, hogy a programozó nem nyaral.
Istenem. Hogy ne nyaralnánk? Én pont ma voltam.
Igaz, eredetileg nem nyaralásnak indult. A fokozatosság elve mindig is átszőtte az életemet, leszámítva az italt, a szerelmet, a játékot és a programozást. Csak a Max Citybe akartam menni ma. Azért oda, mert a bejárat előtt van egy nagyon frankó körforgalom, ahol szépen meg lehet fordulni, visszahajtani az autópályára, és hazajönni, anélkül, hogy tolatnék, és hogy ki-be kellene szállnom.
Ebből sejthető, hogy nem vásárolni akartam. Két-három hete nem mentem olyan messze a lakástól, hogy autóba kelljen szállnom, és féltem, hogy lemerül az akkumulátor. Az éhes riasztó áramot eszik. Ezért iktattam be ezt a hétvégi körutat, hogy töltsem a kocsit.
Miért pont oda? Mint mondtam, nehéz eltévedni, és csak úgy, cél nélkül nem szívesen megyek sehova, és esetleg, ha kérdezik, hol voltam hétvégén, hát ott.
Odaértem az autóhoz, és nagy örömömre működött a központizár. Hurrá, van áram, gondoltam, és beültem az autóba, kétszer izzítottam, amit rövid ima követett, majd gyújtás: a motor egyet morgott, és többet meg se nyikkant. Teljesen lemerült az akkumulátor. Későn jöttem.
Ilyen esetben három lehetséges megoldás ismert: 1. Megkérsz valakit, hogy bikázza be az autót, 2. Taxit hívsz bikáztatni, 3. Kiveszed az akkumulátort, hazaviszed és feltöltöd.
Az első megoldásról annyit, hogy kell hozzá egy ember, akit megszívatsz. Dízel autó esetén lehetőleg közeli ismerőst vagy barátot kérj meg. Nekem dízelem van, és Mister tudna mesélni arról, hogy egyszerre három(!) pár, párhuzamosan kötött bikakábelt használva húsz perc töltés nem feltétlen elég az autómnak, és minden gyújtás után elölről kell kezdeni a töltést. Tehát az addig töltésre szánt idő elveszett. Elég idegölő játék ez. Nem volt kedvem senkit gyötörni vele, mivel ezúttal nem egy nő ablaka alatt parkoltam, akitől épp haza akartam költözni, tele csomagokkal, csak lemerült közben az autó.
Most nem volt olyan sietős dolgom.
Ami a második opciót illeti, a taxisok között akad olyan, aki készült komolyabb motorra is. Egyszer kifogtam egyet, úgy nézett ki a hátsó csomagtartója, mint amerikai filmekben az autóba szerelt atombomba, amit hatástalanítani kell: mindenféle lámpa, mutatós mérőműszer, kábel kötegek és egy sötétfekete kijelző. A jóember láthatóan család helyett bikázásra rendezkedett be. Ő 7 perc alatt el tudta indítani az autómat. Ezzel csak az a baj, hogy válság van. És a száma sincs meg.
Az akkumulátor kivétele fárasztó. Többféle csavar-és csőkulcs kell hozzá. Nyakig koszos leszel. Maga az akksi pedig olyan nehéz, hogy 15 méterenként le kell tenni a földre és pihenni, nincs fogása és vágja a kezedet az éle. Egyszer hátizsákban vittem, nagy szerencse, hogy este volt, és kevés ember jött szembe, és egyik se ismert. Az egészben a legrosszabb, hogy töltés után végképp nincs kedved visszavinni az akksit (mert ugye, piszok nehéz), két-három napig kerülgeted, a végén már beszélgetsz is hozzá.
Mit tesz ilyenkor a programozó?
A programozó ilyen esetben leviszi a szünetmentes áramforrást, rövid nevén UPS-t az autóhoz.
Az UPS rendeltetésszerű használata az, hogy áramszünet esetén meggátolja, hogy a számítógéped elfelejtse a windowst. Alapvetően olyan emberek számára készül, akik képesek 2-3 órán át dolgozni a számítógépen anélkül, hogy egyszer is elmentenék a fájlt, amit másnap hajnalban le kell adni, vagy ami pótolhatatlan információt és soha újra elő nem hívható, világmegváltó ötletet tartalmaz.
Ezek az emberek vihar esetén még fel is állnak, odamennek az ablakba, hogy nézd, villám, de szép, aztán jön az ordítás, hogy hova lett a képernyőről a fény és az írás. (Vagy a rajz, kedves Mana.)
Mint mondtam, elvileg nekik készül a tartalék áram. Gyakorlatikag szinte kizárólag olyan vesz UPS-t, aki munka közben húsz másodpercenként ment, és minden harmadik mentésnek más nevet ad. Ez nem véletlenül van így.
A két szünetmentesem közül a kisebbet vittem le. A nagyobbik körülbelül 50 kiló, a sok ólom miatt.
Amikor költöztem, felcímkéztem minden kartondobozt, és ráírtam, mi van benne. A nagy UPS-re csak annyit írtam: "nehéz". Tiszta izom, tájszólással beszélő, igazi tenyeres-talpas költöztetőm volt, a gondjaira bízott mosógépet szinte feldobta a negyedikre, és közben nevetett, ám amikor ehhez a viszonylag kis méretű dobozhoz lehajolt, és próbálta felemelni, furcsa grimasz ült az arcára, az egyik ízülete megreccsent, és ő maga úgy, ahogy volt, előrehajolva maradt.
- Úristen, mi van ebben? Szünetmentes áramforrás? - kérdezte.
- Igen.
- Ezerkétszázas?
- Ezerötszáz, és szinuszos.
- Ja. Kaphatok egy pohár vizet?
Ezzel szemben a kisebbik UPS-em pehelykönnyű, fél kézzel leviszem, és még ugrálok is a lépcsőn vele, ahogy nyaralás előtt szoktam mindig ugrálni.
Mint a mellékelt ábra mutatja, a szünetmentes áramforrást nem kell bedugni sehova. Az a piros doboz mellette az akkumulátor töltő.
A két szerkezet együtt arra képes, hogy az UPS belsejében lévő, 12 Volt egyenáramot leadó akkumulátor erejét először váltakozó (négyszögjeles) árammá alakítsa, azt feltranszformálja 230 V feszültségre, átküldje a piros dobozba, ami először 12 V-ra alakítja vissza az áramot, majd egyenárammá változtatja, és végül a piros és a fekete vezetéken keresztül feltölti a 12V-os akkumulátort, ami az autóban van.
Az UPS félpercenként sípol, ha nincs bedugva a konnektorba. Azt hiszi, baj van, és ki kellene lépjek a windowsból, mert izzadva küzd, mint Atlas az égbolt rettentő súlya alatt, és már tényleg nem bírja sokáig.
Csak hát az itt nincs miből kilépni. Addig kell tölteni az autót, amíg a szünetmentes táp folyamatos szirénázásra vált, mert elfogyott belőle az áram.
Érdemes vinni laptopot is, mert az UPS-en van USB csatlakozó, így figyelemmel kísérheted a töltést. Sajnos csak azt jelzi, hogy mennyi áram maradt benne, azt nem tudja, hogy az autó hány százalékon áll. A jövő zenéje még az ilyen praktikus fejlesztés.
Én nem kötöttem rá a laptopot az UPS-re, mert vittem mobil netet is, úgyhogy inkább beültem és elolvastam az e-mailjeimet, miközben odakint a szünetmentes táp visítva töltötte az autót.
Azért jó a Váci utca szélén intézni mindezt, mert közben sem érzed magad egyedül.
Húsz perc után elsőre, kelletlenül, de beindult motor. Nem mintha lett volna második lehetőség. Az UPS újratöltése cirka egy nap.
Ezek után világosan láttam, hogy a Max Citys kirándulás nem lesz elég.
Beültem, és mentem az úton, magam sem tudom merre. Meg akartam nézni, hol vagyok, de nem tudtam, mert bejövő hívásom volt a térképen.
Aztán egyszercsak egészen szokatlan látvány tárult a szemem elé.
Nem emlékszem, mikor láttam utoljára együtt ennyi vizet. Nem is vizet, víztömeget, hullámzó, vad, szilaj tengert. A hullámzás a végtelenbe húzott magával. Aranyló hidat képzett a nyílt vízfelszínen a naplemente.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg van ilyen.
Kiszállni azért mégse akartam, mert ott volt az autóban a laptop, a mobil, az UPS, és a töltő, és járatni kellett a motort, hiszen az volt a fő cél, és odakint sok volt a szúnyog. De nem is kell kiszállni, mert ez az élmény a szélvédőn át nézve is magával ragad, főleg, ha volt elég szélvédőmosó a poros kocsidban indulás előtt.
Készítettem róla egy fotót. A google map szerint egyébként a Velencei tónál jártam. Valószínűleg nem én vagyok az első, aki lefotózta, de ebből a szögből talán még nem láttad.
Bámulatos, nem?
Egy darabig csodáltam a természetet, és a gyönyörű partvonalat, aztán félig megírtam ezt a bejegyzést még ott, a tengernél, hogy nyaralás közben is töltődjön az akksi, aztán magam is lélekben feltöltődve és újjászületve elindultam haza.
Istenem, de jó újra itthon.
interview :: 2010. július 03., szombat, 01:05:10 :: 88 komment
social blog
Van a freeblogon egy nagyon tanulságos rovat: Interjú egy női bloggerrel. Azért ez a rovat neve, mert ott (jelenleg) hét-nyolc női bloggerrel olvashatsz interjút.
A teljesség igénye nélkül: minta1 minta2. Ott már eligazodsz.
Az interjú során feltett kérdések többnyire ugyanazon fontos társadalmi és pszichológiai jelenségek feltárására próbálják inspirálni az interjúalanyt. Ők azonban (Mamzelen kívül) sajnos nem vettek figyelembe egy nagyon fontos körülményt a válaszadás során. Az olvasót.
Persze egyszerre ennyi mély téma rajtam is kifogna. Nem áltatlak azzal, hogy én tudok rájuk érdemben válaszolni, főleg úgy, hogy a harmadik kérdésig is eljuss az olvasásban. Csupán valamiféle iránymutatással szeretnék szolgálni a jövő "női bloggereinek": ha közlésre érdemesnek szánt szöveget lő fel az internetre, az, mégis, milyesféle legyen.
Mikor kezdted a blogolást?
Ez már éles kérdés, vagy csak a bemelegítő kör?
Ki volt az első blogger, akit rendszeresen olvastál?
Ha jól emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy a Jóisten egy szép napon kiblogolta az egész Világegyetemet. De őt a kőtáblás posztja óta már nem merem olvasni.
Mit jelent számodra a blogolás, változott-e ez a kezdetekhez képest?
Jó kérdés. A blogolás során általában blogbejegyzéseket írok, amelyeket rendszerint publikálni szoktam. A kezdetekhez képest leginkább talán maguk a bejegyzések változtak, sőt, szinte minden alkalommal mást írok, mint előzőleg írtam.
Szoktál fejben blogolni?
Igen! Honnan tudsz róla? Olvasod?
Írsz máshová is (másik blog, twitter, tumblr, stb.)?
Régebben hétvégente készítettem bevásárlólistát a tescohoz, de ma már nem gondolom, hogy egy lovon két fenékkel ülve bárhova el lehetne jutni, kivéve az ambulanciát. Úgyhogy mostmár csak a blogomra koncentrálok. Hoppá, el is fogyott itthon a mosópor.
Van olyan bejegyzés a blogodban, ami fikció?
Nincs. Minden bejegyzésemet valóban megírtam.
Ha egy 10-es skála 0-s végén a magányos, titokzatos blogger helyezkedik el, aki nem fedi fel arcát, a 10-es végén pedig az a fajta, aki mindenkivel személyesen is meg szeretne ismerkedni, akkor te hol helyezkedsz el rajta?
Azt hiszem, odamennék a lista 0-s végén álló bloggerhez, és vígasztalnám. Biztos szomorú szegény. Rossz lehet ott állni egyedül a nullán. A tízesnél bohóckodó körül úgyis túl nagy a tömeg, és valószínűleg unalmasan ír.
Változtál-e azáltal, hogy blogot írsz?
Most válaszolok az első kérdésre is: Öt év, hét hónapja, három hete, két napja, nyolc órája és tizenkét perce írok blogot. Mielőtt nekiültem, megkértem édesanyámat, aki a legjobb barátnőm (mióta az a ribanc Ági lenyúlta az exemet), és aki legjobban ismer engem ezen a földkerekségen, hogy nagyon jól jegyezze meg, hogy milyen vagyok. Érdekes, hogy rákérdeztél, mert épp két napja beszélgettem utoljára édesanyámmal erről. Érdeklődtem nála, hogy a blogolás kezdete óta változtam-e már valamelyest. Azt felelte, hogy egy hangyányit sem, és ezen ő maga is nagyon csodálkozik. Elmondtam neki a titkomat. Mindez azért lehetséges, mert blogolás közben egyáltalán nem figyelek oda, más meg ugye nem nagyon történik velem az életemben. Azt azért nem merem megígérni, hogy a jövőben is majd ugyanígy semmit se változok.
Született-e már párkapcsolatod a blog által?
Nekem nem, de amikor a blogsablont először szerkesztettem, azt kívántam, hogy "b.ódjon meg a designer is, aki ezt a css-t össze....". Úgy tudom, azóta ő már boldog családanya, és gyönyörű szép kislánya született. Bár minden kívánságom így válna valóra.
Előfordult már, hogy kiálltál a blogodon egy számodra fontos női (társadalmi) ügy mellett?
Számomra minden fontos társadalmi ügy női.
Volt-e valami fontos, amit egy blognak köszönhetően tudtál meg, és ha igen, mi az?
Egyszer otthon hagytam a kulcsot az albiban, és későn értem haza, nem volt pofám becsöngetni. Leültem a küszöb elé, elővettem a kis rózsaszín netbookomat, és kiposztoltam, mekkora szerencsétlen vagyok. Két perc múlva öten jöttek ajtót nyitni, pedig összesen hárman lakunk az albiban, és abból ugye egy én vagyok, és én kint voltam. Akkor tudtam meg, hogy mennyire jó blogot írok, ha ennyien olvassák el azonnal a postomat.
Van-e olyan személy, akinek sosem szabadna megtalálnia/végigolvasnia a blogodat?
mtb :: 2010. július 01., csütörtök, 22:50:23 :: 6 komment
erotic
Tessék. Mondom, hogy nem anorexiás.
És ezen is vékonyabbnak tűnik a többihez képest.
co-work :: 2010. július 01., csütörtök, 22:45:14 :: 228 komment
Mivel nincs időm a két kép közé ma estig normális bejegyzést írni, kitaláltam egy tanulságos játékot. Biztos nem nekem jutott először eszembe: írni kell egy bejegyzést úgy, hogy mindenki hozzáírhat, de egyszerre csak egyetlen szót. Utána más jön.
Update: eredetileg úgy volt, hogy hét mondatig megyünk, de nincs szívem lelőni.
A mondat végét ponttal ér jelezni. Csak végszükség esetén moderálom vagy javítok bele, például ha alany-állítmány egyeztetésre van szükség.
Hajrá.
+++
Számtalan esetben szórt magot határtalan, ámde hónapokkal beiktatása pozitív tudatában a sárkány szívű jelölt elleni összeesküvés résztvevőire. Valaki másnak is nehezére esett a bermuda viselése. András zihálva szidta a mensás IQ-huszárokat, miközben legbelül a Taigetoszról való sárkányrepülésen elmélkedett. Polóniumot ajándékozott kedvenc képviselőtársának, Vona Gábornak, italába keverve azt, és közben kipáját gúnyosan táncoltatni kezdte, abban a tudatban, hogy környezetét már nem ingyen zsákmányolja ki. Romlatlan erkölcsű környezetmérnökként megbékélt hipotetikus ideájával szemben. Rövidtávú erotikus memóriáját képzelgéseivel telítette a diplomás örömlány bugyijaiban való fantáziadús kutatómunkálatok során elért eredmények kiértékelése közben. Leginkább a világháló, és az éjjelente előkúszó sejtelmes csápok fenyegetése izgatta hipotalamuszát, ám a képzeletdús és romantikus alámerülések a bujaság örvénylő és szemkápráztató füstködébe végleg hatalmukba kerítették.
A blogger körökben elhíresült varánusz Xavér sütkérezett, és a meztelen testén egy ismeretlen mensa-tag vonaglott kéjesen.
Az Y-kromoszómák véletlenszerű szelektálása a hibrid, a természet törvényeit kifürészhetetlen logikával meghazudtoló mutánst a halhatatlanság következő pilléréhez temeti. A KlubD berkeiben elterjedt a tévhit, hogy nyolc üveg kecskevér-enigma visszakódolható bármilyen Necronomicon-kópiában található démoni rítus ismeretével. Talizmán híján lehetetlen katolikus paradigma váltás került a bejegyzés végére.
+++
Mindenkinek köszönöm az értékes szavakat.
mtb :: 2010. július 01., csütörtök, 02:24:21 :: 24 komment
erotic
Na, hát a lényeg majdnem lemaradt.
Még jó, hogy észbe kaptam.
eu :: 2010. június 30., szerda, 21:58:07 :: 22 komment
dialogue social
- Sio meg lediplomázott a lehető legjobb minősítéssel. Arról írt, hogy mennyivel kerül többe vagy kevesebbe a híd, ha EU-szabvány szerint készül. Nekiült és kiszámolta.
- És mi jött ki?
- Azt nem tudom. Szerintem a jó magyar híd lett olcsóbb.
- Lehet. Amúgy is divat kritizálni az EU-szabályozást.
- Mondom, nem emlékszem, mi jött ki.
- Nem baj, mondok mást. Hányszor hallottad, hogy mennyire szörnyű ez az EU, mert nem ad semmit, csak elvesz, és akkor még ott a hülye szabályozás is. Például: "Nem lehet moslékkal etetni a disznót, és ez mennyire idióta törvény, mert ezer éve azzal etetjük, és mégis itt vagyunk, és ebből nem lett semmi baj, mit okoskodnak?". Elmondom, hogy lett, én például - évvesztes lévén - tizenkilenc éves koromig éheztem. Azért éheztem, mert akkor még nem voltunk EU tagok, és nem volt ilyen törvény. Tizenkilenc éves koromig, tehát eddigi életem nagyobbik felében menzás voltam. A helyzet az, hogy az összes konyhásnő disznót tartott otthon, és úgy gondolta, hogy a disznókat az iskola és a szülők pénzén neveli fel. Zseniálisan működött ez a rendszer. Annyi volt csak a gond, hogy néhány diák néha rájárt a disznókajára. Sajnos, nem volt mese, elszállítás előtt ki kellett tenni a moslékot az étkezőasztalra, és bizony egy-két gyerek annyira éhes volt, hogy belekóstolt. Volt, aki megette. Na, az volt a veszteség a lopott moslékból. A veszteség minimalizálása érdekében úgy főztek mindkét iskolámban, hogy végül szerintem már a disznók közül is koplalt az igényesebb fajta. A koleszban, emlékszem, többnyire inkább üres kenyeret ettünk.
- Igen, ez tényleg így van.
- És a konyhásnők kedvenc szórakozása az volt, hogy még le is basztak, mert visszaadtad a kölcsönbe kapott moslékot. Mintha nem arra ment volna ki az egész, hogy ne bírd megenni, akármilyen éhes vagy. Mekkora cinikus színjáték már ez. Szóval nagyon jó törvény, hogy a disznó nem ehet konyhai moslékot. Sőt, ha rajtam múlna, le kellene mérni, hogy a normálisan elkészített ételből mennyi marad meg az iskolában (ehhez egyszer hívni kell egy séfet, aki nem tart disznót), és utána, ha annál több marad meg, annak az árát le kell vonni a konyhásnők fizetéséből. És ha a fizetésük nulla alá megy, akkor lehet elárverezni az ingatlanjaikat. Talán akkor nem állt volna annyi disznóól a kertek végében. És ők se néztek volna ki úgy, mint a disznó.
automatic :: 2010. június 28., hétfő, 20:35:19 :: 6 komment
politics dialogue tech
Mage: - Ma viszonylag korán felkeltem, lementem a piacra, hogy a zöldségesnél a három legszebb almát kiguglizzam. És van útközben egy orvosi diagnosztikai labor, amiről eszembe jutott, hogy tényleg nem kellene ezt a vérszerződés-témát a mai világban erőltetni.
Dina: - Jól van, nincs semmi baj. Végre kezd magára találni a baloldali sajtó. Mindig ez van, hogy ha a szocik hatalomra kerülnek. Nincs miről írni, csak a fanyalgás megy.
- A jobboldali újságoknak bezzeg mindegy, folyamatosan öntik a nyomdába a vért.
- Igen, de a másik oldal úgy érzi, hogy azért baloldali kormánynál is illik fanyalogni. Gyurcsány írta a jelentésében, hogy ez neki rosszul esett. Na de mostantól, figyeld meg, egyre jobb hasonlatok és gondolatok születnek a fejekben. Az Index néhány hete még szinte kommunistázott. Szépen ráébrednek, hogy mi van. Hamarosan egész más lesz a hangvétel és a szint. Hidd el, izgalmas periódus lesz az életünkben ez az egy* év Orbán-kormány.
- Én értem, hogy irodalmi szempontból termékeny időszaknak nézünk elébe. Csak azt kellene megoldani valahogy - és tudom, hogy menni fog, annyi arab ismerősöd van -, hogy ha Kósa vagy Szíjgyártó elindul az újságírók felé, akkor azonnal vehessünk svájci frankot. Legyen meg az üzlet, még mielőtt odaérnek. Kellene rájuk mozgásérzékelőt tenni.
- Szerintem nem is mozgásérzékelő, hanem mikrofonérzékelő kell. Azonnal jelez, ha a gazdája bármilyen mikrofonhoz hajol.
- Igaz, akkor viszont nagyon kevés időnk lesz a cselekvésre. Közvetlenül az internetbankra kell kötni az alkalmazást, hogy azonnal minden forintunkat váltsa valutára. Szerintem ez megoldható. Hiszen már 2010 van.
*: Dina négy évet mondott, amit freudi-félrehallottam.
prematurely :: 2010. június 26., szombat, 20:23:09 :: 35 komment
politics
Ilyen se volt még, hogy a köztársasági elnök már a megválasztása előtt megbukik. Ez még Sólyomnak is csak a elnökválasztás első fordulójának a végére sikerült.
Schmittet már előre utálja az ország gondolkodni képes fele. Remek.
(A linket köszönöm Mamzelnek.)
end of june :: 2010. június 26., szombat, 20:08:49 :: 3 komment
Fűtsek, ne fűtsek.
(Most kell örülni annak, hogy nincs éttermed, strandod, szállodaláncod. Mi idegeskedést megspórolsz idén.)
(A hatályos jogszabályok szerint a téli depresszióból legfeljebb két hetet lehet átvinni a következő félévre, a többit mindenképp ki kell venni.)
bees are back :: 2010. június 25., péntek, 21:48:01 :: 2 komment
dialogue social tech
A méhekre visszatérve, felhívott ma a helpdesk, és miután két üzemeltetési hibát átbeszéltünk, kérdezte tőlem, hogy tudnék-e neki segíteni privátban, mert az egyik site JellyX-ben készült, és fura hibaüzenetet dobál, amit "senki nem ismer a neten", és hátha én igen. És tudom-e, mi a JellyX?
Természetesen tudom - válaszoltam, nagy levegőt véve -, a teljes neve Royal JellyX, vagyis méhpempő, amit a dolgozók adnak a lárvának, amikor új méhkirálynőt akarnak választani, mert a régi már öregecske, és le kell cserélni, ahogy mondta Gyurcsány, és van egy Mark Twain novella a méhpempőről, nagyon tanulságos: a Royal Jelly valóságos csodaszer, és a ginzeng ampullában sem véletlenül van, amikor már semmi más nem segít, akkor oda nyúl az ember, és minden rendbe jön. Az X-ről nem tudom, mi lehet a végén, talán az X szárnyú méhre utal, vagy a fürkészdarázsra, amelyik méhet eszik.
A helpdesk szerint a Jelly inkább a Baldur's Gate-ben támad.
Igen, a csatornából mászik elő - folytattam -, sőt, már a Wizardryban is jött, de két-három magic missille, és vége, bár az JellyX az alapverziónál erősebb is lehet. Nem kizárt, hogy radioaktív.
Ezen a ponton a helpdesk megköszönte a segítséget és letette.
end of time :: 2010. június 24., csütörtök, 22:53:39 :: 25 komment
social science
(Szerintem most a back gombot keresed a böngsző tetején.)
Mivel otthon nincs tévém, és újabban flash playerem sem, hosszú ideig csak másodkézből értesültem arról, hogy a foci vébén a fél lelátó vuvuzelát fúj.
Tegnap bementem egy kocsmába, és megnéztem.
Nem hittem el.
Nem fért a fejembe, hogy lehet, hogy több mint nulla ember hajlandó kimenni a pályára és játszani ebben az őrületben.
Hogyan képes ennyi ország legitimálni a szélsőséges debilitást.
A világ furcsaságaival többé-kevésbé tisztában lévő, azokat távolról szemlélő lelkialkatom előbb-utóbb minden anomáliára talál ideológiát. A vuvuzela jelenséggel szemben - hogy lejátsszák így a meccset - mégis hosszú órákra alulmaradtam.
Aztán beugrott.
A megoldás pofonegyszerű.
Így néz ki a vuvuzela:
Találós kérdés: Mire hasonlít? Mi néz még ki így?
Segítek.
A feketelyuk körüli tér:
"Inside a black hole, space-time stretches to an infinite singularity"
A feketelyuk elnyel mindent. Nem jut ki belőle információ.
És nem csak a feketelyuk néz ki így. Ilyennek képzeli Stephen Hawking, az egyik legnagyobb élő fizikus az ősrobbanást. A tölcsér alja a tér-idő "előtti" "pillanat" (hiánya). A nemlétezés. Anyag, energia és értelem nélküli állapot.
A tölcsér tágulása a Világegyetem - ősrobbanást követő - születését ábrázolja.
Van egy elmélet arról, hogy ez folyamat egyszer visszafordul.
Végül az Univerzum, amelyet ismerünk, önmagába zuhan.
A világ visszaérkezik a tölcsér aljába.
És ott minden véget ér.
Game over.
Feketelyuk,
2010:
symmetry :: 2010. június 21., hétfő, 23:51:32 :: 2 komment
Arra keltem, hogy kint vagyok a freeblog.hu főoldalon. Nagy öröm volt ez már freeblogos koromban is.
Most, hogy nem vagyok freeblogos, egész elképesztő. Nem tudom, innen hova tovább (fölfelé). A kedves gesztust mindenesetre viszonozni szeretném.
Nagy szerencse, hogy roppant könnyű a dolgom, gondolkoni se kell, mit írjak, ugyanis a freeblog jó.
Hosszú évekig voltam freeblogos, és nagyon szerettem. Egyedül azért jöttem el, mert programozó vagyok, és milyen már, hogy nem írok saját blogmotort.
Ha nem lennék programozó, vagy olyan programozó lennék, aki nem tud blogmotort írni, ismét a freeblogot választanám, ez egész biztos.
És, azt hiszem, Mamzel keze is benne lehet a dologban.
fishies :: 2010. június 21., hétfő, 16:11:09 :: 10 komment
environment dialogue eco
Muncika:
- Szóval lejött velünk Orsi, és elmagyarázta apukámnak, hogy Magyarországon a legtöbb termálkutat az xxx olajcég fúrta.
- Mit válaszolt?
- Apu kedves, elegáns ember, finoman szól ilyenkor, hogy ez nem teljesen van így. Persze a múlt héten is fúrt az embereivel egy termálkutat.
- Tényleg ők fúrják a legtöbbet?
- Olajat keresnek. Sajnos nincs mindenhol olaj. Pár évvel ezelőtt kitalálta valaki, hogy Magyarország olaj-nagyhatalom, csak elég mélyre kell lefúrni. Mindenhol keresik azóta. Így lettünk termálvíz-nagyhatalom.
- És milyen volt a nyaralás?
- Jó. Ettem rákot. Tudod, nem szeretem ezeket a tengeti állatokat, de ott a part mellett azt éreztem, hogy egyet mégiscsak ennem kell. A ráknak szerencsére nem volt annyira halíze.
- Tudod, miért nem?
- Miért?
- Mert a hal gerinces. A rák ízeltlábú. Igen távol állnak egymástól a rendszertanban. És mondok még egy érdekeset: a kagyló meg puhatestű. Egyforma messze van a ráktól és a haltól.
- Tényleg, ettem egy lábasfejűt is. Csápok voltak a fején.
- Szóval halíze elsősorban a halnak van.
- Akkor is van valami közös ízük, ami zavar.
- Tengeríz.
- Az édesvízieknek is.
- Édesvíz. Még közös kiadójuk is van.
- Sok ilyet olvasol?
- Nem. Főleg most, hogy kiömlött a kőolaj. Nem érek rá. Nézem, hogyan pusztul a tenger.
- Dehogy pusztul. Kevesek vagyunk ahhoz. Ez is el fog múlni.
- Ezt az olajban tocsogó madárnak mondd. És különben is enned kellene halat, ameddig még van. Mert hamarosan nem lesz. Mert a halászó országok államilag támogatják a halászatot, hogy a halászok se haljanak éhen, és a hal se legyen drága. Hogy egyen mindenki fehérjét, hogy tudjon dolgozi sokat. Persze, ők nem olyan halat esznek, mint te, hogy bemész az étterembe, és sült halat kérsz. Főleg hallisztet esznek. Szerintem még a virsliben is van. És ennek a támogatásnak az lesz a vége, hogy kipusztulnak a halak.
- A dinoszauruszok is kipusztultak. Olyan rossz. Nagyon szomorú vagyok, hogy nincsenek már itt. Milyen jó lenne pedig.
- Gúnyolódhatsz, de azért ez nem ugyanaz. Dinoszauruszt nem szoktunk enni, halat igen.
- Tényleg? Tehát nem vadásztunk rá, és mégis kipusztult? Milyen érdekes. Alig hiszem el.
- Nagyon szellemes vagy. Tényleg, ez tíz pontos volt. Kár, hogy maga a téma nem olyan vicces. Szerintem te a végén ott fogsz ülni az utolsó szikla tetején, körben alattad az egész bolygó egy merő lávatenger, fölötte nyárson sütögeted az utolsó halat, és arról magyarázol, hogy mekkora kamu a globális felmelegedés.
- Amikor a románok beleöntötték a folyóba a ciánt, akkor is rengetegen mentek gyászolni a tiszavirágot, hogy vége, meghalt. Aztán következő évben mégis volt tiszavirág. Olyan ez, mint az olaj, azt mondták, hogy 2000-re elfogy mind, és most 2010-et írunk, és mégis van olaj.
- A halak pusztultak el a Tiszában.
- Hal is van ott. Egyszerűen odaúsznak. Nem tudom, hogyan csinálják, de előbb-utóbb minden vízbe kerül valahonnan hal. És a hal ilyen szempontból erősebb is az olajnál, mert tud szaporodni. Az olaj nem tud.
- A Dallas is egész másként ért volna véget, ha tudna. Tele szaporodó olajjal Jockey Ewing nem lövi le magát.
- Ha szaporodna az olaj, apukámnak is több kutat kellene fúrnia. És akkor lenne még több termálvizünk.
smurfs have grown :: 2010. június 18., péntek, 01:42:17 :: 5 komment
cinema dialogue social
Mage: Úgy örültem, hogy Aeon Flux újra kommentel, ezer éve írt utoljára. De muszáj volt leírnom, hogy szeretem a Hupikék Törpikéket. Konkrétan az egyik kedvencem. Abban hangzik el, hogy az "élet nem csak játék és mese". Szerintem ez nagyon fontos tanulság.
Dina: Értem.
Mage: Na jó, az a helyzet, hogy kiskoromban fantáziáltam Törpilláról.
Dina: B+, most inkább kiköptem.
Mage: Mit?
Dina: Néha el kell dönteni, hogy az ember lenyeli-e a vizet, vagy kiköpi, amikor rátör a röhögés. Még jó, hogy a fürdőben állok.
Mage: Törpilla olyan kis kék.
Dina: Igen, tudom, neked kék nő kell. Már egy ideje rájöttem. Azért tetszett annyira az Avatar. Abban is kék nő volt.
Mage: Az Avatar arról szól, hogy felnőttek a Hupikék Törpikék. És közben mi is felnőttünk. Ezért jó.
